Pécs-egyházmegyei R. Kath. Tanítók névtára Magyarország fennállásának ezredik évétől kezdve (Pécs, 1896)

36

lajdonává válnak s többé vissza nem vehetők, akár önként távozzék, akár elmozdittassék az illető tanítói állomásáról vagy pályájáról.

III.

Özvegyek és árvák gyámolitása.

a) Özvegyek gyámolitása.

13. §. A nyugdíjra jogosítottnak felesége, férje halála esetén évenkénti rendes özvegyi segélyt kap, ha férje legalább 10 beszámítható éven át szolgált és legalább egy éven át élt vele házasságban s férjénél legfölebb 20 évvel ifjabb.

Oly özvegy, ki még egy évig sem élt férjével házasságban, csak azon esetben nyer segélypénzt, ha bebizonyítja, hogy férje összekelésükkor nem szenvedett azon betegségben, mely halálát okozta.

14. §. Azon özvegy, kinek férje már 10 évig szolgált, s ki férjével legalább egy évig élt együtt házasságban, az özvegyi gyámpénzt élethosszig élvezi. Ha ismét férjhez megy, özvegyi diját elveszti ugyan házassága tartamára, de ha megint özvegy marad és második férje után sem kap özvegyi nyugdijat, akkor ismét megkapja előbb húzott özvegyi gyámpénzét, vagy pedig férjhez menetelekor az őt megillető gyámpénznek két évi összegét kapja végkielégítésül. A férjhez menő özvegyeknek nyilatkozniok kell az iránt, hogy ezen végkielégítést kivánják-e, vagy pedig ismét férjhez menetelük esetére fentartják igényüket a rendes segélypénzre.

15. §. Az özvegyi segélypénz évi összege a férj részére 40 évi szolgálata után biztosított nyug- dijösszeg 40°/o-át képezi, mely a házastárs halála napjától számított fél év múlva tétetik folyóvá.