Kiss Elemér (szerk.): Alsódunántul mezőgazdasága és az Alsódunántúli Mezőgazdasági Kamara területéhez tartozó Baranya-, Somogy-, Tolna-, Zalavármegyék és Pécs TH. város mezőgazdasági cím- és névjegyzéke 2. (Kaposvár, 1935)
Tolnavármegye általános jellemzése
279 Tolnavármegye. Területe : 625.983 k. hold. Lakossága : 269.194 A vármegye keleti határát teljes egészében a Duna mossa. Részben sik, részben termékeny dombvidék. Legmagasabbak a vármegye déli részén a Mecsek nyúlványai (Ordöghegy 594 m.), a szekszárdi dombcsoport már nem éri el a 300 m-t, amint hogy a megye hegyvonulatai egyébként sem emelkednek a 300 m. fölé. Már az őskori ember kiterjedt telepeket alapított a megye területén. Legismertebb ezek közül a lengyeli telep, amelynek sirmezei az egész ország hasonló leletei között a legnagyobbak és a legjellemzőbbek. A bronzkorból már sokkal több a lelet, igy Lengyel, Felsőnyék, Ácsa, Kölesd, Bátaszék, Kömlőd és sok más község határában ma is láthatók a hosszú idő által átváltoztatott, de sajátságos alakjukban félre nem ismerhető, jellegzetes bronzkori földvárak. A megye területén az első ismert nép az 509-ben Kr. e. megjelent kelták Kr. u. 8-ban római uralom alá került Tolnamegye. A római gyarmatosítás erős nyomokat hagyott. A rómaiak kitűnő utakat készítettek Buda, Eszék, Pécs, Győr irányában. Kiszárították a mocsarakat, meghonosították a szőlőtermelést. A római birodalom bukásával megindult népvándorlás állandó véres harcok színhelyévé tette a vármegyét. Kr. u. 444-ben Tolna vidékén verték meg először Attila hadai a római légiókat. Szent István közigazgatási rendszerében Tolnavármegye — határainak csekély eltérésével, — már e néven szerepelt. Hogy milyen szerepet játszott történelmünkben a megye, mutatja, hogy a XIV. században a megyében 13 vár, 21 város és 540 község volt. Mohács után a végleges török hódoltság 1541-ben szakadt Tolnavármegyére. Annyira elnéptelenedett a török hódoltság alatt a megye, hogy a törökök kiverése után Tolna községben, a vármegye egyik legnagyobb lakott helyén, mindössze 160-an laktak, A törökök kiűzése után kapta herceg Eszterházy Pál az ozorai, tamási és dombóvári uradalmakat, a Vallis grófok
