Az Ujság, 1975 (55. évfolyam, 2-50. szám)

1975-06-19 / 25. szám

4. OLDAL. AZ ÜJSÄG 1975. JÚNIUS 19. Somogyi Ferenc dr.: MAGYAR NYELV ÉS IRODALOM 1825-től 1925-ig i— Folytatás -PETŐFI SÁNDOR ÉLETRAJZA Petőfi Sándor 1923 január 1-én, Kiskőrösén született. Apja, Petrovics István, Aszódon született, szerb eredetű magyar nemes család sarja volt, mészárszéket — később időnként kocsmát bérelt és kis birtokon gazdálkodott. Anyja, Hrúz Mária a felvidéki Turóc vármegyéből szár­mazó tót cselédlány volt, amikor férjhez ment. A költő családi neve természetesen eredetileg szintén Petrovics volt, ennek magyar fordításaként használta eleinte a Petőfi nevet, amelyen országos hírnévre tett szert, ezért később hivatalosan is erre változtatta családi nevét. Vérségi szár­mazásával kapcsolatban meg kell még jegyeznünk, hogy 1824-től 1830-ig Kiskunfélegyházán töltötte gyermekéveit, ahol színmagyar (kiskun) környezetben nevelkedett s ennek megfelelően kora ifjúságától kezdődően ingerült érzékeny­séggel mindig magyarnak vallotta magát. P Iskolába sok helyen járt142) és tanulmányait változó eredménnyel végezte. Aszódon kitűnő tanuló volt, Selme­­cén azonban (1837-38-ban) magyarellenes felfogású, tót nemzetiségű történelemtanára elkedvetlenítette, meg is buk­tatta. Ugyanekkor édesapja vagyoni helyzete is megromlott. AT'kettős ok arra kényszerítette, hogy iskolai tanulmányait nlégszakítsa. Előbb a Nemzeti Színház statisztája lett, aztán egyik rokona Salkovics Péter mérnök a vasi Ostfiasszony­­fára vitte magával. Fiával együtt a soproni evangélikus lí­ceumba akarta beíratni. Petőfi azonban inkább katona lett. A soproni Gollner-gyalogezred kötelékébe került, Grácban és Karlsbadban teljesített szolgálatot. 1840-ben az őszi nüfgygyakorlatokon megbetegedett. Kórházba került. 1841 február 28-án el is bocsátották. Iskolai tanulmányait most Pápán folytatta, ahol Jókai Mórral és Orlai Petries Somával került barátságba s ön­­képzőköri sikereket aratott. Hamarosan mégis megint ván­dorbotot vett kezébe. Színész akart lenni. Pozsonyban, Győ­rött keresett társulatot, de csak — Dunavecsén lakó szülei nygglátogatása után i—> Ozorán jutott be Sepsy Károly tár­sulatába, amely azonban Mohácson rövidesen feloszlott. ' • Petőfi visszatért Pápára. Befejezte a középiskola VII. osztályának tanulmányait, az önképzőkörben több jutalmat nyert, az évzáró ünnepségen nagy sikert aratott, 1842 má­jus 22-én pedig az “Athenaeum -ban “A borozó című költeménye is megjelent. A nyári szünidőben Jókaival és Orlaival megtlátogatták egymás szüleit Komáromban, Du­navecsén és Mezőberényben, aztán Debrecenen át a Horto­bágyi rándultak ki, mielőtt Pápára visszatértek. Petőfi kereset hiányában nem tudta folytatni tanulmányait. Ván­dorszínész lett. Előbb Székesfehérvárott, később Kecskemé­ten játszott kisebb szerepeket. Sokat nélkülözött. Pozsony­­ban keresett új elhelyezkedést, az ottani színtársulat azon­ban hely hiányában nem tudta alkalmazni. Az Ország­­gyűlési Tudósítások ’ kiadója juttatott neki másolásért sze­rény díjazást. Közben megismerkedett a fiatal írókkal. Vachott Sándor közbenjárására hamarosan Pestre került, ahol Nagy Ignác a Kisfaludy-Társaság Külföldi Regény tár’ -a számára németből regények fordításával bízta meg. * A színjátszás iránt érzett vonzalma itt sem hagyta nyugton. Erdélybe indult, útközben azonban a debreceni társulat igazgatója (1843 október elején) meghívta együtte­sének tagjai közé. Petőfi csak egy hétten később tudta meg, hogy Kolozsvárott majd énekelnie is kell. Erre nem vállal­kozott, inkább kisebb társulathoz csatlakozott, amely né­hány hétig Diószegén és Székelyhidon játszott, aztán fel­oszlott. Petőfi a telet Debrecenben vészelte át. Fűtetlen szo­bában lakott, sokat éhezett, de rengeteget olvasott, megta­nult franciául, Hugo és Béranger munkáit tanulmányozta, Shakespeare-rel is behatóbban foglalkozott.144* 1844 februárjának elején gyalogszerrel Pestre indult. Azt remélte, hogy ott kötetnyi versét ki tudja adatni és így némi pénzt is tud magának szerezni. Útközben Egerben meglátogatta Túrkányi Bélát,H5) aki a kispapokkal együtt igen lelkes fogadtatásban részesítette. Pesten a kiadók tá­volról sem tanúsítottak iránta hasonló figyelmet. Mindenütt elutasították. Végső elkeseredésében Vörösmarty Mihályhoz fordult, aki rögtön felismerte Petőfi verseinek értékét. Aján­lására a “Nemzeti Kör” március 27-én elhatározta, hogy á verskötetet kiadja, Vahot Imre pedig ugyanekkor meg­hívta a “Pesti Divatlap” segédszerkesztőjének. P_ Sikerében az volt az első dolga, hogy meglátogatta szüleit, akik érthető boldogsággal fogadták már-már elve­szettnek hitt fiúkat, aki 21 éves korában hamarosan orszá­gos hírű, befutott költő lett. Népszerűségének a régies, finomkodó verselés hívei részéről meginduló támadások sem ártottak. A Pesten összegyűlt fiatal írók között jól érezte magát, a fesztelen viták megtermékenyítették istenadta te­hetségét. Megírta két elbeszélő költeményét, “A helység kalapácsait és a “János vitéz”-t, amely Vörösmarty Mi­hálynak különösképpen tetszett.1 tl,) 1844 végén Petőfi beleszeretett Vachott Sándorné 14,1 húgába, Csapó Etelkába, aki lírai költészetének ihletőjévé lett. Amikor a leány 1843 január 27-én váratlanul elhúnyt, emlékét “Cipruslombok Etelka sírjáról címmel külön kia­dott verskötetben örökítette meg. ,, 1845 tavaszán Kerényi Frigyes meghívására felvidéki körútra indult. Eperjes, Késmárk, Losonc és Rimaszombat népe fáklyásmenetekben vonult fel előtte. Gömör vármegye táblabírájává választotta. Hírnevét és népszerűségét ősszel á korszakalkotó “János vitéz” megjelenése még inkább fo­kozta. Az év második felében gyakran rándult ki Gödöllőre, ahol az előkelő, szép Mednyánszky Bertával találkozott, akit levélben meg is kért, mert azt hitte, hogy szereti. Ami­kor a leány apja.kikosarazta, csalódását hamar kiheverte, érzelmeit azonban “Szerelem gyöngyei” címmel kiadott verskötetében megörökítette. Ez a kötet foglalja magában az akkori szerelmi líra legszebb alkotásait. 1846-ban sok támadás érte, csak a legjobbak — Vö­rösmarty, Bajza, Szemere Pál, Toldy és Eötvös József báró «— álltak melléje. Ebből az időből származó alkotásain érez­hetővé vált bizonyos tépelődő keserűség, de az elkedvetle­­nedésnek nyoma sem akadt. Gyakran fordult meg Szalk­­szentmártonban szülei házánál, ahol több költeményét is írta. Az év derekán otthagyta Vackot Imre lapját, a Pesti Divatlap -ot, kilenc fiatal írótársával együtt megalakította a tízek társaságát,U8) amely önálló, új lap megindítását tűzte céljául, de szándéka meghiúsult, mert a gyanakvó hatósá­gok nem adták meg a szükséges engedélyt. A különös hely­zetet az * Életképek szekesztője, Frankenburg Adolf oldotta meg azzal, hogy a tízek társaságának lapját tapintatosan rendelkezésére bocsátotta s így annak tagjai, akik az év de­rekától kezdődően már egyik lapnak sem írtak, ismét nyil­vánossághoz jutottak. Az érintett írók erre a tízek társaságát feloszlottnak nyilvánították. Petőfi 1846 augusztusának végén Erdélybe indult. Szeptember 8-án Nagykárolyban megismerkedett Szendrey Ignác leányával, az alig 18 éves, de nagyműveltségű Júliá­val, aki iránt komoly szerelmet érzett, amely erdélyi útjáról történt visszatérése után se múlt el. 1847 májusában tehát újból Szatmárba utazott és megkérte Júlia kezét. Szendrey Ignác eleinte hallani sem akart a házasságról, később leá­nyára bízta a döntést. 1847 szeptember 8-án az erdődi vár kápolnájában a fiatalok végre egybekelhettek. A mézes­heteket Teleki Sándor gróf költői kastélyában töltötték, az­tán Kolozsvárra mentek, ahol igen melegen ünnepelték őket, majd Szalontán Arany Jánosékat látogatták meg. Pesten telepedtek Id, a Dohány-utcában béreltek emeleti lakást. A házasság révében Petőfi szerelmi költészetének láng­ja az eddiginél is magasabbra lobogott. A ‘Minek nevez­zelek túlnő a Reszket a bokor Iíraiságán, a “Szeptember végén borongó hangulata pedig messze felülmúlja a ‘‘Fa' 'leslek, ha fának vagy virága megkapó költői szépségeit. De feszülten figyeli a világ folyását, a politikai élet for­rongó fejlődését is. 1848 tavaszán a szabadság halhatatlan költőjévé válik. Március 15-én maga szavalja el a Nemzeti Múzeum lépcsőjén a magyar ifjúság és a nemzet vértelen forradalmának zengő riadóját, a Nemzeti dal -t. Szenvedélyes szabadságszeretete később elragadta, szélsőségesen radikális és köztársasági álláspontra sodorta. Többször kifakadt a kormány ellen is, ellentétbe került Vörösmarty Mihállyal és Jókai Mórral. Az országgyűlési képviselőválasztáson megbukott. Önként jelentkezett kato­nai szolgálatra. Októberben századossá nevezték ki és Debrecenbe vezényelték, ahol a katonák kiképzésével fog-1 lalkozott. December 1 5-én itt született meg fia, Zoltán, aki­nek Arany Jánosné lett a keresztanyja. 1849 január derekán Bem József erdélyi seregéhez helyeztette át magát, főbb ütközetben vett részt. A piski csata előtt Bem futártiSztkén küldte a debreceni kormány­hoz, ahol nyakkendő és keztyű nélkül jelent meg Mészáros Lázár hadügyminiszter előtt, aki ezt kifogásolta. Petőfi sér­tődötten lemondott rangjáról, de február 23-án polgári ru­hában jelentkezett Bemnél, aki katonai megbízatással Ko­lozsvárra küldte. Április 1-én Nagyszebenben .— mint köz-* katona — újból jelentkezett Bemnél, aki visszaadta neki századosi rendfokozatát, hadsegédévé nevezte ki és egyik kedves lovával ajándékozta meg. A szászsebesi előnyomu­lás után érdemrenddel tüntette ki, május 3-án pedig Te­mesvár közelében őrnaggyá léptette elő, majd a várható véres csaták elől, mint futártisztet, újból Debrecenbe küldte Kossuthhoz és Klapkához. Klapka — Bem egyik levele miatt ,—■ szemrehányással fogadta, mire Petőfi megint le­mondott rangjáról. Ekkor értesült apja haláláról, mire Pestre sietett, ahol néhány nappal később édesanyja is meghalt (május 17-én). A költő most nehéz anyagi körülmények közé került, mert lemondása következtében tiszti fizetését nem kapta meg. Szemere Bertalan miniszter segített rajta. A honvéd című költeményét 25.000 példányban kinyomatta és kiosz­tatta a honvédek között, Petőfinek pedig szerzői tiszteletdíj­ként 500 forintot utalt ki. Petőfi családjával együtt Pesten maradt, csak akkor költözött Mezőberénybe, amikor a kormány (július 3-án) el­menekült Pestről. “Szörnyű idő című költeményét még Mezőberényben, Orlai házában írta július 18-án, az oroszok előrenyomulásának hírére azonban kéziratait és emléktár­gyait Orlaira bízta, aztán ismét Bemhez indult Erdélybe. Feleségét és kisfiát Tordán hagyta, maga pedig Bereckre sietett, hogy Bemmel találkozzék. Bereckről július 29-én Márosvásárhelyre érkeztek. Két nappal később folyt le Fe­­héregyházá és Segesvár között az utolsó erdélyi ütközet, amelyben Bem 2500 főnyi serege 16.000 orosszal küzdött. Petőfi a csata kezdetén — ló és fegyver nélkül Bem közelében tartózkodott, később a hadvezér a tartalékhoz rendelte. További sorsáról semmit sem tudunk. Csak annyi bizonyos, hogy ott esett el, ahogy kívánta, “a harc meze­jén , valahol a segesvári síkon, az orosz túlerő áradatával szemben. Halálának hírét a köztudat sokáig nem akarta tudomá­sul venni. Sokáig visszavárták. Személye köré mondák fűződtek. Földi maradványai ismeretlen sírba kerültek, hír­neve és költészete azonban az örökkévalóság birodalmába került. Üstökösként robogott fel a magyar irodalom egére és állócsillag, fénylő nap gyanánt maradt ott örökre. Petőfi Sándor az egész világon legjobban ismert ma­gyar költő lett. KÖLTÉSZETE Petőfi Sándor költészete sok regényes, még több né­pies elemet ölel fel, valójában azonban lírai realizmus. Tükör, amely a valóságos élet jelenségeihez kapcsolódó ér­zelmeket közvetlenül vetíti vissza. Nyelvezetében is, elő­adási módjában is egyszerű és természetes. Szakít a régi költői hagyományokkal. Elveti a fennkölt stílust, amely Kazinczy Ferenc óta kötelező volt és nem használja azt a választékos nyelvezetet sem, amelyet az almanach-líra lan­tosai vezettek be. Mellőzi Vörösmarty Mihály ízig-vérig magyar, bár szónokias, regényes irányzatának követését is. ' Byron és Heine méltó kortársa. Még romantikus, de már nem nemzeti, hanem népi vonatkozásban. Ugyanígy egyút­tal klasszikus is. Nem követi a régi klasszikus költészet vers­formáit, kifejezésmódjait, de népies költészetének nyelve nem póriasodik el; tiszta és valóságos irodalmi nyelv marad. Mindez együtt sokszor ellentmondó, mégis teljes és tökéle­tes, szerves egység költészetében, amelyben a régi magyar dicsőség történeti emlékeinek romantikus felidézgetése mel­lett a mindent lerombolni akaró vad forradalmiság is egya­ránt megtalálható. Igaza van egyik életrajzírójának, amikor azt mondja, hogy Petőfi "életrajzi költő . Valóban, költészetét csak élet­rajzának pontos ismeretében tudjuk maradéktalanul meg­érteni. Költeményeit sokféleképpen osztályozhatjuk, leg­újabban azonban ezt az osztályozást már mellőzni szok­ták.14,) Ha mégis osztályozást akarunk, akkor családi, sze­relmi, népies, elbeszélő, leíró és hazafias költeményeit kell megkülönböztetnünk. Ez az osztályozás azonban korántsem kielégítő, mert van Petőfinek például bölcselő költeménye is ("Az ember”). Családi költészetéből kiemelhetjük a Füstbe ment terv , A jó öreg kocsmáros’ , az Egy estém otthon”, az Apám mestersége és az enyém , továbbá az “Anyám tyúkja , valamint az István öcsémhez című, többnyire jól ismert költeményeit. Szerelmi költészetének legszebb gyöngyei: a Fa le­szek, ha fának vagy virága ”, a Reszket a bokor”, a Minek nevezzelek”, a Feleségek felesége , a Szerelmes vagyok én’ és a Szeptember végén”. Népies költeményei közül legismertebbek: a "Befor­dultam a konyhára”, az Árvalányhaj a süvegem bokré­tája” a "Fürdik a holdvilág”, a "Megy a juhász szamá­­rom” és a "Falu végén kurta kocsma”. Elbeszélő költeményei közül a “János vitéz , "A hely­ség kalapácsa , a "Szerelem átka , a Tündérálom”, a Salgó , a Szilaj Pista”, a "Bolond Istók”, a “Szécsi Mária és Az apostol említhető. Leíró költeményei közül szemléletességében különösen kiemelkedik "Az Alföld”, A Tisza , a Kiskunság”, “A csárda romjai , a "Kutyakaparó és A puszta télen ’ című. Leíró költeményeihez csatlakoznak mesteri életképei: A vándorlegény , A téli esték”, “Panyó Panni”, “Sári néni”, "Téli világ és a “Vándorélet”. Hazafias költeményei közül ki kell emelnünk A ha­záról, "A magyar nemzet”, a "Magyar vagyok”, az "Er­délyben”, a "Honfidal , a Rég veri már a magvart a Teremtő”, a “Nemzeti dal”, "A nép nevében”, a "Palota és kunyhó , "A honvéd”, "A vén zászlótartó”, a Csata­­dal”, a “Csatában”, "A székelyek” című költeményeit és időrendben két utolsó, alig ismert Föl a szent háborúra és Szörnyű idő tímű versét. A felsorolt költeményeken kívül és részben azok közül csak kis csokorra valót mutatunk be. Lássuk először is a költő hivatásáról szóló érdekes val­lomását, amelyet A költő és a szőlővessző’’ című befejezet­len, alig ismert költeményében tett 1845 őszén: Semmi vágyam, semmi kedvem A borostyánkoszorúhoz! Magyarország szép Ieányi, Szőiővessző-koszorúval Koszorúzzatok me^ engem! Mert a szőlővesszó és a Költő sorsa oly hasonló. Költő és a szőlővessző A világnak adja lelkét. Szőlővessző lelke a bor, A költőnek lelke a dal, Lelkünket, ha általadtuk Borban, dalban a világnak: Elhervadunk, elenyészünk. És mikor már elenyésztünk: Leikeink — a bor s dal — mellett Vígad a világ!. .. Jövendölés című költeményében már 1843-ban meg­jósolta halhatatlan hírnevét, amikor azt írta: Anyám, az álmok nem bazúdnak: Takarjon bár a szem födél: Dicső neve költő-fiadnak. Anyám, soká, örökkön él. Három évvel később, 1846-ban az akkor már ország­szerte ünnepelt költőóriás "Halhatatlan a lélek” kezdetű költeményében is ugyanez a költői hivatástudat nyilatkozik meg: Halhatatlan a lélek, hiszem, De más világba nem megy át. Csak itt lenn, a földön marad. A földön él és vándorol. Többek közt: én, emlékszem, Rómában Cassius valék, Helvéciában Teli Vilmos, Párizsban Desmoulins Kamill.. . Itt is leszek tán valami. És lett. A szabadság és a szerelem legnagyobb köl­tője. JEGYZETEK 142) Félegybázán, Kecskeméten, Sárszentlőrincen, Pesten, Aszó­don, Selmecen, Pápán. Aszódon tanult meg németül és latinul, itt tűnt ki a magyar fogalmazásban és itt kezdett verselgetni. W3> “A koros hölgy” Bernardtól 1843-ban, a ‘‘Robin Hood ’ Jamestől 1844-ben jelent meg. I4i) A debreceni kollégium főiskolai könyvtárát használta. H5) Tárkányi Béla (1821-1886) kanonok, jeles költő és kiváló egyházi szakiró volt. 146) A “János vitéz’-nek nem akadt kiadója. Vackot Imre vette meg 100 forintért s a következő évben ő adta ki. ni) Vacbolt Sándorné Csapó Kiária (1830-1869) kiváló író volt, lapokat és kiadványokat szerkesztett, bárom regényt írt — “Derű és ború”, “Margit” és “Irma hagyományai” címmel, emlékiratait is kiadta. 148) A Tízek Társaságának tagjai: Bérczy Károly, Degré Ala­jos, Jókai Mór, Kerényi Frigyes, Lisznyai Damó Kálmán, Obernyik Károly, Pákb Albert, Pálffy Albert, Petőfi Sándor és Tompa Mihály. H,) Ezt teszi az 1959-ben 50.000 példányban megjelent gyűj­temény is; Petőfi Sándor Összes Költeményei, Budapest, Szépiro­dalmi Könyvkiadó, 1959., 544 oldal. «—r Folytatjuk <—* A SZERENCSE FIA Abdul Azisz egyiptomi herceg addig kérlelte Gály Lajost, a világ legnagyobb kártyását, amíg az kijelentette, elutazik a herceghez Kairóba. A hajóút kellemes volt. Meg­érkezése után a Shepheards-hotelben szállt meg, holott ba­rátja invitálta, hogy a palotában lakjék. Másnap kikocsizott. A város szépségei hidegen hagyták. A herceg minden reg­gel megjelent a hotelben és kora délelőttől estig kártyázott barátjával. Akkor Gály megvacsorázott és lefeküdt. így tar­tott ez két hétig. Bár a herceg megismertette magyar ba­rátját a Shepheards-hotel összes előkelőségeivel, Gály estéit magányosan töltötte, mert a társaságot halálosan unta. Egy szeretetreméltó angol főúr, Lord Montague egyszer így szólt Gályhoz: — Roppant érdekes ember lehet ön. Eljön Kairóba, hogy ecartét játsszék. Az rendben van, hogy egyetlen pira­mist még nem látott. . . Hogy nem érdekli Afrika . . . Ezt a közönyét egyenesen tiszteletreméltónak találom. Én csak azon csodálkozom, hogy itt a Shepheards-hotelben tőlünk, angoloktól nem sajátította el a whisky imádatát. ,;i Egyetlen eset kivételével Gály mindennap, nyert. A herceg már kezdett bosszankodni. <— Amikor játszunk — mondotta a herceg, n~ érzem, hogy süt a tekintete. Ahogy keveri a kártyát, minden aka­rata az ujjaiban gyűlik össze. Tudom, hogy vesztenem kell. És mégis játszom Önnel. Azt hiszem, mazohista vágyok. Egy este Gály tekintélyes nyereséggel akarta abba­hagyni a játékot. Á herceg újabb és újabb partikat kért. A helyzet ekkor már kezdett kínos lenni, a herceg annyira erőszakoskodott, hogy Gály nem tudott ellentálfni, mindig újra és újra osztott. Végül a nyerő játékosok régi flekkjéhez folyamodott. Hosszú ujjaival végigsimította, ,homíok,át. / — Fáj a fejem ... : ,fí.j A herceg belenyugvóan mosolygott, de Iátszptt rajta, hogy a fejfájást üres kifogásnak találja. Gály, hogy sza­vainak hitelt adjon, fogta felöltőjét és botját és olyan fela­datra vállalkozott, amely lényétől teljesen idegen volt. Sé­­■ tára indult ő, aki sohasem sétált, hogy amint ő rnóndta »—< kiszellőztesse a fejét. Abdul Azisz herceg egy darabig, kísér­­gette barátját, aztán kocsiba ült és elhajtatott. Gály foly­tatta útját a szűk, kanyargós utcákban, gondolta, majd ha elfárad, kocsiba ül. Egy sötét sikátorban ijesztő alak került melléje, az utca néptelen, sehol járókelőt nem látott. Hir­telen hosszú tőr villant meg az idegen kezében. Gály szem­­pillantás alatt észrevette ezt és hatalmas öklével kicsavarta a tőrt az idegen kezéből. Az balkezével orronütötte Gályt, aki megtántorodott és a vére eleredt. Most iszonyú dulako­dás kezdődött a tőrért. Üttötték, rúgták és harapták egy­mást. A földön hemperegtek és a verekedés hevében a tőr belefúródott a támadó szívébe. A szerencsétlen azonnal meghalt. Gály felállt, letörölte vérző arcát. Megnézte óráját. Fél kile ne volt. Na, most mit csináljon? Ott állt Kairóban, a szűk sikátorban, egy emberrel, akit ő ölt meg. Verejték gyöngyözött a homlokán, ez valóban súlyosabb eset, mint az, hogy megrakja-e a manqueot maximummal vagy sem? A halott arcát letakarta zsebkendőjével, aztán hosszú keres­gélés után kocsit kerített és megkérdezte egy járókelőtől, hogy van-e itt rendőrség? Egy angol világosította fel, hogy természetesen van, kocsiba ült és egy másik kocsiban pedig a halottat szállította el a rendőrség épületébe. Kis várakozás után bejutott ahhoz a tisztviselőhöz, aki kihallgatta. Bemu­tatkozott, majd így szólt: — Abdul Azisz herceg meghívására tartózkodom Kai­róban. A Shepheards-hotelben lakom. Ma este sétára in­dultam. Egy ember megtámadott. Tőrét belém akarta szúrfti. Verekedtünk és a dulakodás hevében én öltem meg ot. Azért jöttem, hogy ezt bejelentsem és ezennel feljelentem magamat. ‘ / — Ki volt az az ember, aki Önt megtámadta? Gály Lajos széttárta karjait: »/ — Honnan tudjam? Igazán nem mutatkozott be, mi­előtt le akart volna gyilkolni. Persze, persze ... A rendőrtisztviselő pillanatra magára hagyta Gályt, hogy megtekintse a halottat. A hulla ruhájában talán akad valami írás, amiből meg lehet állapítani, hogy ki volt. Né­hány perc múlva visszatért a rendőrtisztviselő. * — Az az ember, akit Ön leszúrt, Ali Lativ volt. Is­merte ezt a nevet? * -r— Nem ... A rendőriisztviselő kulcsával kinyitotta íróasztalának egyik fiókját, kiszedett belőle néhány bankjegyet és átnyúj­totta Gálynak. , ? — Mi ez? >— kérdi és a tisztviselőre bámul. — Akit Ön megölt, Ali Lativ, Egyiptom legveszedel­mesebb rablógyilkosa volt. Eddig ötvennégy áldozatáról tu­dunk. Egy héttel ezelőtt falragaszokon közöltük Kairó la­kosságával, hogy aki Ali Lativot élve vagy holtan előkeríti, az háromszáz font jutalomban részesül. Nos,, Ön előkerí­tette Ali Lativot i— holtan. Tessék ezt a nyugtát aláírni és a háromszázfontos jutalmat átvenni. Gály kocsiba szállt és arra gondolt, hogy aki szeren­csében játszik, az embert is ölhet, azon is nyer háromszáz fontot... A LEGRÉGIBB ÁLLATI KÖVÜLET A Virginia Polytechnic Institute földrajz-tanára, Glover Lynn dr. és egyik végzett hallgatója, Wright E. James a múlt év folyamán North Carolinában, Piedmont környékén olyan kövületre bukkant, amelyről a szakemberek megállapították, hogy több mint 620 millió, éves, az úgy­nevezett pre-Cambian korból származik. A kövület valójá­ban óriási tengeri giliszta maradványa, több mint,egy láb hosszú és világosan mutatja az őslény testének szelvényes felépítettségét. A kövületet a Duke egyetem, szakértői most tárták fel, de valószínűleg a VPI őrizetére bízzák. A kövület hasonló azokhoz, amelyeket korábban Angliá­ban, Ausztriában és Newfoundlanden találtak. A new­­foundlandiről eddig úgy tudták, hogy Észak-Amerikában a legrégibb állati kövület. Korát ugyan még nem állapítot­ták meg pontosan, de a leletek kőzeteinek összehasonlítá­sából arra következtetnek, hogy a mostani ásatások eredmé­nyeként színre került north-carolinai kövület régibb, mint a .newfoundlandi.

Next

/
Oldalképek
Tartalom