Az Ujság, 1975 (55. évfolyam, 2-50. szám)

1975-05-08 / 19. szám

SECOND ( I ASS POSTAGE PAID A'r CM A! AM), OHIO 44101, USA. lUi’fl :UN POSTAGE GUARANTEED KÁRPÁT PUBLISHING Co. INC. 1017 Fairfield Avenue, CIeve> 44113 Telephone: (216) 696-3635 Beolvadt lap: "KIS DONGÓ” VOLUME 55. ÉVFOLYAM ~ NO. 19. SZÁM 1975. MÁJUS 8. EGYES SZÁM ÁRA: 25 cent A PORTUGÁL VÁLASZTÁSOK ERED­MÉNYE - Portugáliában a radikális katonai kor­mányzat minden előnyt megadott a kom­munistáknak, hogy • demokratikus alapon átvehessék a hatalmat. Közvetlenül a választások előtt Lisszabon utcáin olyan hatalmas tömegek tüntettek vörös zászlók alatt a kommunista párt mellett, hogy a távoli szemlélő szinte biz­tosra vehette a marxizmus győzelmét. A választásokon azonban a néma többség nyerte meg a csatát. A legtöbb szavazatot 37%-os arányban a Soares Mario vezetésével in­duló szolcialista párt kapta, a kormányalakítás jogát is ez a párt szerezte meg, a kormányzás politikai sikerének bizto­sítása érdekében azonban más pártokkal kell együttműköd nie. Az utóbbira legtermészetesebb lenne a szavazatok 26%-ával második helyre került népi demokraták támoga­tásának megszerzése, mert a két párt 63%-os fölénye r— néhány kisebb párt csatlakozása nélkül is —■ határozott par­lamenti többséget eredményezne. Soares Mario azonban a választások után rögtön nyilatkozatot tett közzé, amelyben kijelentette, hogy pártja csak baloldali pártokkal hajlandó együttműködni. Megnyugtatásul csak azt fűzte kijelentésé­hez, hogy az együttműködés és elekében nem köt kizárólagos szövetséget a kommunista párttal. A híradások Soares nyi­latkozatát úgy értelmezik, hogy pártja nem azonosítja magát a kommunista párt; törekvéseivel. Ennek az értelmezésnek azonban semmi alapja sincs. A 37%-os többséggel rendel­kező szocialisták ugyanis a kommunistákkal teljes együttmű­­ködésb en is csupán 50%-os parlamenti egyensúlyt érnének el. ezért az ellenzék gyengítése érdekében elkerülhetetlen számukra, hogy más politikai pártokat is bevonjanak a szo­cialista koalícióba. A választások eredménye a portugáliai hatalom radi­kális bi rtokosait kétségtelenül meglepte, mert az volt a meg^ győződésük, hogy a portugál nép a forradalmi fejlődés” útján tart. Erre az útra eddig még egyetlen nép sem indult el önként. A portugál nép színvallása eszünkbe juttatja az 1945-ös választások eredményét Magyarországon, ahol a kommunisták a független kisgazda párt 57%-os fölényes többségével szemben csak 17%-nvi szavazatra tudtak szert tenni, néhány éven belül mégis 100%-os hatalomra jutot­tak. Ez a magyarországi példa joggal teszi óvatossá a sza­bad választásokon fölényes győzelemre szert tett portugál szocialista és “burzsuj” pártokat, de ugyanolyan foggal kelt aggodalmat a nem-kommunista rendszer minden hívé­ben Portugálián kívül világszerte is. IA f 11 R f U v u A L telével — a légierők kötelékébe tartoztak. Schlesinger R. James honvédelmi miniszter közlése szerint a kiürítés meg­kezdésétől számított három órán belül 4000 amerikai és dél­­vietnami került ki Saigonból. A kimenekítetteket a Dél- Kínai-tengeren a partoktól 100 mérföldnyire horgonyzó ame rikai hadihajókra vitték. 80 HELIKOPTER - Minh Van Duong dél-vietna-mi elnök már beiktatásakor elmondott beszédében kifejezést adott abbeli hajlandóságá­nak, hogy a béke kedvéért’ minden kapcsolatot, katonai és gazdasági összeköttetést megszakít az Egyesült Államok­kal. Békeajánlatát, mint előbb mór említettük, a Viet Cong saigoni szóvivője visszautasította, később azonban arról ér­kezett hír, hogy az új saigoni kormány és a Viet Cong vezetői között megállapodás történt a harctéri fegyverszünet elrendelésének alapelveiben. Ennek előfeltétele nyilvánva­lóan Mink elnök hajlandóságának megvalósítása volt, mert Mink elnök az Egyesült Államok Saigonban tartózkodó ka­tonai és diplomáciai személyiségeit az ország elhagyására szólította fel. Washingtonban Ford elnök a nemzetbiztonsági taná­csot rendkívüli ülésre hívta össze, majd elrendelte az ame­rikaiak kimenekítését a délvietnami fővárosból. Smith Ho­mer vezérőrnagy, a saigoni repülőtér rangban legidősebb amerikai lisztje, telefonon jelentette Gayler Noel admirális­nak, a Csendes-óceán amerikai hadereje legfőbb parancs­nokának, hogy I an Son Nhut rpülőlere használhatatlan, ezért már a repülőtér fölé érkezett két “C-130”-as gép les/Jállását sem javasolta. 3/4 órával később Mariin Gra­ham saigoni követ közölteKissinger külügyminiszterrel, hogy a dél-vietnami főváros kiürítésére vonatkozó tervek' közül már csak az utolsó (negyedik) hajtható végre. Rövidesen 80 helikopter jelent meg Saigon felett. A Viet Cong légelhárítói az amerikai tengerészet bombázó harci repülőinek fedezetével felvonuló helikoptereire tűzet nyitottak, mire a bombázók a légelhárító ütegek állása ellen támadást intéztek. A Iégelhárítók tüzelése megszűnt. A he­likoptereknek 950 amerikait sikerült kiemelni Saigonból. A követségi épülethez két hatalmas ‘CH46 Sea Knight” heli­kopter tengerészeti gyalogosokat szállított az amerikai diplo­maták eltávozásának biztosítására. Az első helikopter a diplomatákkal hétfőn (28-án) délután fél 4-kor távozott Sai­gonból. Kissinger külügyminiszter azt remélte, hogy a kiü­rítés néhány órán belül lebonyolódik, a Pentagon szerint azonban a végrehajtás kis késéssel történik. Saigon körül hozzávetőlegesen 1 50.000 főnyi kommu­nista katonaság zárkózott fel. Saigont ezzel szemben mind­össze 50.000 ember védte. Az amerikaiakon kívül mintegy 150.000 vietnami távozására számítanak. Ezek közül eddig 40.000 került biztonságba. A menekülteket először Guamba szállítják, ahol jelenleg 12 sátorvárosban mintegy 25.000 vietnami szorong. Innen a menekülteket tovább szállítják. A 700 főből álló első csoportot hamarosan a kaliforniai óceánparton lévő Pendleton táborba viszik. Saigonból érkezett ALJ-tudósítás szerint a dél-thaiföldi Utapao légitámaszpontra 50 dél-vietnami bombázó harci és teherszállító repülőgép szállt le. Ezeket a menekülő dél­­vietnami pilóták hozták át. Egy másik dél-vietnami repülő a Fülöp-szigeteken lévő Clark légitámaszpontra repült 130 dél-vietnamival, akik — néhány asszony és gyermek kivé­DÉL-VIETNAM TRAGÉDIÁJA - -1 nők lemon­dásának híre után sokan azt hitték, Dél-Vietnam tragédiája befejeződött. Olyanok is akadtak, akik elhitték, hogy a kom­munista és nem-kommunista vietnamiak békés megegye zésének csak / Lieu személye volt az akadálya. Az utóbbiak érthetetlennek találták, hogy a kommunisták az új elnök, Huong békés megegyezésre irányuló javaslatát kereken elu­tasították, mert benne Thieu volt elnök testvérét látták. Még ekkor is akadtak, akik elhitték, hogy a fegyverszünet megkötésének csupán személyi akadályai vannak. Maguk a dél-vietnamiak is ezt hitték. Lemondatták tehát az öreg Hu ong elnököt s az alkotmány szerint az államvezetés átvé­tele szempontjából sorra kerülő szenátusi elnököt, a fiatal, semleges Minh Van Duong-ot tették meg elnöknek, aki be­iktatásán elmondott beszédében egyenesen a Viet Cong ideiglenes forradalmi kormányához intézte szavait. A mind­két oldalon meglévő jóakarat megnyilvánulásának jeleként azt javasolta, hogy a szemben á Hó felek azonnal szüntessék be támadásaikat és szereteti hazájuk érdekében mielőbb ál­lítsák helyre a békét. A Sai gonban tartózkodó (!) és a vietnami béke bizto­sítását ellenőrző (!) együttes katonai bizottság Viet Cong küldöttségének szóvivője a laptudósítók előtt felolvasott há­rom szakaszos nyilatkozatban Minh elnök javaslatát is azon­nal és a leghatározottabban visszautasította. Az AP tudó­­sótása szerint ”a nyilatkozat új 'követelések sorát foglalta magában . Ugyanekkor a dél-vietnami légierők repülői meg­bombázták a főváros közelében lévő I ári Son Nhut repülő­támaszpontot és az ott parkolt hat légi járművet megsemmi­sítették. A bombázást végrehajtó repülők amerikai gyártmá­nyúak volak. Egyesek lellevése szerint a dél-vietnami légi­erők pilótái vezettek a repülőgépeket s a bombázással til­takozni akartak a kommunistákkal tervezett tárgyalások ellen. Más értesülések szerint a támadó repülőgépeket e^z észiakiak használták. Ezek szerint a bombázó gépek akkor kerültek a kommunisták birtokába, amikor egyes dél-viet­nami pilóták a vezetésükre bízott bombázó gépek hátraha­gyásával családjukkal együtt elmenekültek. A bombázást Saigonban heves légelhárító tüzérségi tűz követte. Saigontól északkeletre 15 méríöldnyi távolságban az észak-vietnamiak heves ágyútűzze! árasztották el a félmillió lakossal rendel­kező Bien Lloa városát, amely ennek következtében lángba borult. Saigontól délkeletre 30 méríöldnyi távolságban lévő Ba Ria tartományi székvárost, valamint a Saigontól 1 7 mér­­földnyi távolságban keletre lévő Long Thanh kerületi szék­várost az észak-vietnami tankok fedezetével előrenyómuló gyalog’ság elfoglalta. A Saigon körül folyó tűzharc követ­keztében az amerikai légierők a nagy ‘ C-141 teherszállító repülők használatát az amerikaiak és dél-vietnamiak elszál­lítására beszüntették, csak a kisebb célpontot mutató és gyorsabb felszállásra alkalmas C-130 -as repülőgépekkel folytatták a mentési munkálatokat. Angkor Wat stilizált ábrázolásával. A katonák magatartá­sát a kötelességteljesítés, tudata jellemzi, amihez csak mel­lékesen járul hozzá a Khmer Rougetól való félelem és az a tény, hogy nincs hová menniük. A Prea h V ihear fölé ma­gasodó hegytető páratlan adottsága elfoglalását akkor is ne­hézzé tenné, ha a Khmer Rouge nem találkoznék hősies ellenállással. A hegytető benyúlik I haiföld területére és Thaiföldről is csak az I 500 láb magas meredek kőfal meg­mászásával volna megközelíthető. A katonák az eleimet I haiföldről szerzik be és ebben nem szenvednek hiányt, lőszerük azonban fogytán van. Amikor Leslie Jaques, a Los Angeles I imes hírszolgálatának tudósítója a csapat egyik hadnagyát megkérdezte, mit csinálnak, ha a lőszer kifogy, a megkérdezett darabig hallgatott, aztán azt felelte. Iiqgy erre a kérdésre nehéz a válasz, később azonban még meg­jegyezte, hogy hónapokig ki tudnak még tartani. A tisztek nem akarják tudomásul venni, hogy a háborúnak vége van. Arra a kérdésre, miért nem adták meg magukat a vörösök nek, azt válaszolták, mert az erre vonatkozó parancsot nem Sutsakham Sak tábornoktól, Phnom Penh katonai erőinek parancsnokától, hanem csak annak távozása után helyette­sétől, Sichan May vezérőrnagytól kapták. Az egység pa­rancsnokának válasza vagylagos. Először azt mondja, csak a bekövetkező halál napjára vár; Ip'sőbb azonban mintha ezt az elhatározását megváltoztatná, hozzáfűzi még előbbi szavaihoz mintegy vagylagosan talán. hogy ha ez az állás is a Khmer Rouge birtokába kerül, akkor azonnal 1 haiföldre megy. Akármelyiket választja, mindenképpen ő marad Kam­bodzsa utolsó védőinek parancsnoka, de ha Kambodzsa utolsó talpalatnyi földjének védelme közben elesik, nevét az utókor a szabadságért és hazyért harcoló hősök soraiban emlegeti. BEFEJEZŐDÖTT _ Az amerikai katonák és diplo­maták eltávolítása befejező­dött. Ezzel véget ért a 30 éven át folyt indokínai háború és Amerika 14 év óta tártó vietnami szerepe is. Dél-Viet­nam ríj elnökhelyettese, Huyen Van Nguyen április 29-én találkozott a Viet Cong vezetőivel és megállapodolt velük az április 30-án kezdődő fegyverszünet feltételeiben. A dél-vietnami haderő katonái nem várták meg a fegyverszünet hatályának életbelépését. Aki tehette, elme­nekült a főváros környékéről. Repülő repülő után érkezett ] aipeibe, Singaporeba, I haiföldre és a Fülöp-szigetekre. Valamennyin dél-vietnami katonák érkeztek családjaikkal. A dél-vietnami tengerészek a Mekong-folyóban állomásozó bajok fedélzetére özönlöttek, hogy a harctérről kijuthassa­nak. Egy helyen a velük együtt menekülni akaró dél-viet­­nami polgári személyekre tűzet nyitottak, sogy saját mene­külésüket biztosíthassák. Az amerikaiakért kü Idött autóbuszokról. a dél-vietna­miak lelökdösték a távozó amerikaiakat, hogy a maguk me­nekülését biztosíthassák. A dél-Vietnami csapatok tüzet nyitottak az autóbuszokra, de sérülésekről nem érkezett hír. Az éjszaka folyamán időnként a főváros körül tüzek lán­goltak fel, miközben a tengerészet F4 Phantom és a ten­gerészeti gyalogság Cobra repülőinek védelmében a ha­talmas amerikai helikopterek folytatták a menekültek elszál­lítását. A helikoptereket az Egyesült Államok haditengerésze­tének 7. hajóhadához tartozó több mint 50 hajó várta. A dél-vietnamiak szabadságharca befejeződött. Április 29-én Minh dél-vietnami elnök alig egy órá­val később, mint az utolsó amerikaiakat szállító helikopter elhagyta Saigont rádiószózatban közölte az országgal, hogy kormánya feltétel nélkül megadja magát a Viet Cong' nak. A dél -vietnami csapatokat felszólította, hogy a további harcot szüntessék be. NEM VOLT ÖRÖM - Ford R Gerald elnök j már néhány nappal ko­rábban a new-orleansi 1 ulane egyetemen elmondott be­szédében hivatalosan közölte, hogy a vietnami háború nr8í Amerika múltjához tartozik. A hallgatók az elnök szavai közi jen előrehajoltak, mondata jégén pedig újjongásban törtek ki, felugráltak, egymást ölelgették és 10 másodpercen keresztül tapsoltak. Az elnök nem mosolygott. A tapsot nem fogadta sze­mélyének szóló ünneplés gyanánt. Körülnézett a teremben és alig észrevehetően bólintott. Egy órával később Wa­shingtonba repülése közben elmondta a laptudósítóknak, hogy a Notre Dame egyetem elnöke, Hesburgh Theodore jezsuita szerint .—■ egyetlen avatóbeszéd kivételével — tíz év óta nem mert egyik elnök sem beszédet mondani az egye­temi ifjúság előtt, mert annak hangulati érzése Vietnamot illetően rendkívül feszült vtílt. Ezért választotta nyilatkoza­tának színhelyéül az egyetem területét. Nem volt öröm számára, hogy olyan háború befejeződését jelentse be, ame­lyet Amerika nem nyert meg. Vegyes érzelmek töltötték el, mert a háború nem úgy végződött, ahogy ö szerette volna, de reálisaknak kell lennünk. THIEU TAIWANBAN — Dél-Vietnam volt el­nöke, 7 hieu Van Nguyen és volt miniszterelnöke, Khiem Thein I ran, Taiwan (a nemzeti Kína) fővárosába, Taipeibe érkezett. A taiwani külügyminisztérium közleménye szerint az elnök és minisz­terelnök kíséretében még 16 más személy érkezett. I hieu és Khiem felesége és családja néhány nappal korábban ért Taiwanba. A volt elnök testvérével, Kieu Van Nguyen-nel együtt Taipei egyik északi külvárosában szállt meg. Khiem és 10 másik volt dél-vietnami kormánytisztviselő Taipeitől északra 15 méríöldnyi távolságban Pei I ou nyaralóhelyén bérelt házban talált ideiglenes otthonra. 7 hieu és kísérete találkozott Shen Chang-Huan tai­wani külügyminiszterre! és a nemzeti Kína kormányának más hivatalos tényezőivel is. A UPI tudósítója szerint Thieu és kísérete megérkezése után rögtön az a hír kapott lábra, hogy 7 hieu megkísérli száműzetésben lévő kormány (go­vernment in exile) alakítását Taiwanban. KAMBODZSA UTOLSÓ VÉDŐI - PWm Penhtől északra 190 méríöldnyi távolságban Preah Vihear félnégy - zetmérföld területű magaslatán 130 kambodzsai katona még mindig hősiesén védi hazája földjét. A parancsnok, Seng Rean hadnagy szerint "ez itt Kambodzsa” még. Preah Viheart a kambodzsaiak jól ismerik, mert területén közel ezeréves templomok állnak abból a korból, amelyik­ből Kambodzsa ókori fővárosában, Angkor Watban maradt fenn a Ieghflreresebb. Preah Vihear romjai felett még a Khmer Köztársaság megtépett vörös-kék lobogója leng JOSEPH CARDINAL MÍNDSZENTY MtúHÁL'l MÍNDSZENTY BÍBOROS! Lapzártakor kaptuk a megdöbbentő hírt, hogy Mindszenty Józsel, Magyarország bíboros herceg-prímása kedden, május 6-án, a bécsi időszámítás szerint du. 2.15 órakor meghalt. Vasárnap délelőtt betegen érkezett vissza Caracasbó! és másnap reggel 9 órakor a bécsi Barmherziger Brüder kórházban megoperálták. Az operáció sikerült, de délután folyamán tüdő-embólia lépett fel és másnap, visszaadta nemes lelkét I eremtőjének. 7 emetése a jövő héten lesz >—« kívánsága szerint — a stájert Máriacell kegyhelyen. A kegyhelyet Nagy Lajos király alapította 600 évvel ezelőtt, 1378-ban a törökön ví­vott elöntő győzelme emlékére. A kegyhelyet két primási elődje: Scitovszky és Simor bíborosok sok ajándékkal is ékesítették. Ezért esett rá a választása. Testvérek, akik árvák lettünk a közös Atya elveszté­sében, álljuk körül ravatalát és fájó szívvel, gyermeki sze­retettel vegyük át az ő lelki és szellemi örökségét, amelyet reánk hagyott. Egy évvel ezelőtt készültünk jöttére. Boldogság ült ki a szemünkbe, szomjasan ittuk tanítását. Végigjárta temp­lomainkat, nemcsak a katolikusokat, hanem minden magyar templomot, hogy találkozhasson a nagyon szeretett ma­gyarjaival. Hagyatkozó búcsú-beszéd volt minden szava. Figyelmeztetett, hogy őrizzük meg a régi örökségeinket: a családi szentélyt, a templomot, az iskolát és a temetőt. Tegyük szentté a családot, látogatottá a templomot, ma­gyarrá az iskolánkat és ápolttá a temetőben nyugvó őseink sírját. Az apöstol leikével mindenkinek mindene volt. Nem­csak a magyar kától ik usoké, hanem minden magyaré; nemcsak a magyaroké, hanem minden vasfüggöny mögötti szenvedőé, és az érteti en szabadvilágé. Elvekért, igazságért végsőkig kitartott, vállalt szenve­dést, börtönt, mégnem értést, félreallítást. Szívében nem volt gyűlölet, bosszúállás, sértődöttség, csak az igazság és szabadság szeretete. Mint jó pásztor járta a világot a szét­szórt magyarjai után Ausztráliában, Afrikában, Ameriká­ban, Európában 82 esztendő törődöttségével, börtönök szen­ved éseivel. Emlékirataival felrázta a világ Ielkiismeretét, és lerántotta a rendszer gyilkos arcáról a leplet. Ebben is meg­nyilvánult azonban a krisztusi megbocsájtás: Nem tudják, mit cselekszenek . . . Leesett fejünk koronája., Ö tette a magyar híveit nag'y­­gyá a világ szemében, hogy elmondhattuk magunkról: Mindszenty népe vagyunk. Ö volt a mi koronánk, büszke­ségünk, vezérünk. Rodostóban érezhették ilyen gyászt és el­­hagyatottságot Rákóczi árván maradt kurucai. A közös Atya ravatalánál fogadjuk meg, hogy a jövő­ben nem fogunk rossz testvérként egymással hadakozni, hanem közösen, egyesült erőfel valósítjuk meg tanítását és örökségét nem herdáljuk el. dr. Kótai Zoltán

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom