Az Ujság, 1975 (55. évfolyam, 2-50. szám)

1975-04-10 / 15. szám

1975. ÁPRILIS 10. ÄZ ÚJSÁG 5. OLDAL MEDDIG MÉG? CSILLAPÍTHATATLAN éhség Dél-Vietnámot és Kambodzsát tehát elnyelte a fel­szabadítás és kiszakította a szabad világ testéből. Nem lehet megindultság és az elhagyatottság vissza­térő érzése nélkül írni. hisz magunk is szenvedő részesei voltunk hasonló tragédiáknak. Önként vetődik fel a kérdés: Meddig tart meg ez a ‘felszabadítás? Mi tudjuk, íiogy e mögött világuralmi célok, csillapít­hatatlan éhség, mohó uralmi vágy húzódik meg, s így a “felszabadítás” folyamata mindaddig log tartani, amíg cél­jukat, a világuralmat a felszabadítók el nem érik, vagy valami váratlan történelmi fordulat következtében az im­potens szabad világ meg nem elégeli ezt. Sajnos ez ma csak vágyálom. JOGOS HÁBORÚK? A kommunisták szerint minden általuk viselt háború jogos, mert az imperialisták elnyomása alól leiszabadítani a népeket a legfenségesebb történelmi küldetés. Amikor az ember hallja a vietnámi eseményeket, nézi a borzalmas képeket, ezt a legszentebb küldetést sehogy­­sem lehet elhinni normális emberi ésszel. Gondoljunk arra, hogy Yaltában a gond-, és félelem­­nélküli élet jelszavával Százmillió európai ember szabad­sága eladásával vásárolta meg a Nyugat saját szabadságát, majd 1936-ban a Budapest utcáin összetiport magyar lia­­talok vérével és most Indokínában a kambodzsai és a del­­vietnámi nép szabadságával váltja meg az Egyesült Álla­mok megmaradt ázsiai szabadságát. Kategorikusan ki kell jelentenünk: Jogos háború és öldöklés lényegileg nincs. Minden háború kegyetlen és ma­gában hordozza kiszámíthatatlan következményeit. TÖRTÉNELMI VÁLTOZÁSOK Tisztában vagyunk azzal, hogy a történelem változá­sokat hoz létre az emberiség életében. Óriási különbség van azonban a változások módjában. Ma nincs Észtország, Lettország, Litvánia, Keletporosz­­ország, Németország ketté van vágva és a Rajnához igen közel vörös harckocsik és hadseregek állnak nyugatnak irányított fegyverekkel. Portugáliában csak az imént vették át az uralmat a kegyes felszabadítók , a nyugati féltekén Kubába fészkelték be magukat és most szemeink láttára vész el Ázsiában Vietnám és Kambodzsa. És ezek mögött mind a nyers erőszak áll. Az erőszak pedig nem lehet normája a világ haladá­sának és alakulásának. AMERIKAI REAKCIÓK Ma már az amerikaiak, akik egyébként nem igen ér­deklődnek a külföldi események iránt, haraggal teli sorokat írnak az újságok szerkesztőségeihez: Miért kellett az ame­rikai fiatalok ezreit feláldozni, mit érez az áldozatok csa­ládja most, amikor egyszerűen feladjuk Dél-Vietnámol? Emberi életek és milliárdokat érő hadianyag pusztulnak el minden percben Dél-Vietnámban. A jelek szerint az amerikai nép egy része is kezd már felébredni.- A varázslatos vietnámi, illetve indokínai béke össze­omlott. Emberéleteket követel ez az összeomlás, romokat és borzalmakat teremt. Sem az amerikai Kongresszus, sem az Egyesü It Nem­zetek szervezete nem tanúsít igazi emberi magatartást a délvietnámi nép tragédiájának szörnyű óráiban és nap­jaiban. Az amerikai békehősök , akik krokodilkönnyeket sírtak például Hanoi bombázása alkalmával és az égig magasztalták az agresszorokat, most hallgatnak. A helyzet menthetetlennek látszik. Derűlátásra semmi okunk sincsen. BORZALMAS FELSZABADÍTÁS A német zsidóírtás óta ilyen vérfürdő még nem volt, amelyet az amerikai kormány és Kongresszus készített elő Indokina szerencsétlen antikommunista népei számára. Az amerikai hírközlő szerveknek, elsősorban a New York I imes-nek is oroszlánrésze van ebben. Az északkoreai, majd az északvietnámi agresszorok és a Viet Cong halottait egyaránt áldozatoknak tüntették fel. Utcai tüntetéseket szerveztek és pénzeltek. A tüntetők északvietnámi és Viet Cong zászlót vittek az amerikai vá­rosok utcáin. Most, hogy antikommunisták milliói állnak lemészárlás előtt, egy szavuk sincs és senki sem tüntet Amerikában. Budapesttől Saigonig nagy a távolság, de az utat min­denütt áldozataik koponyáival kövezik ki a felszabadítók . Az emberben igen rossz érzések támadnak és azt kérdi: MEDDIG MÉG? New York, N.Y. 1975. április 6. fíogyay Gyula MAGYAR A NÉPEK KRISZTUSA Megdöbbentő tény az, hogy a háború végét szinte jegyedül és kizárólag mivelünk, magyarokkal akarják meg­ünnepeltetni, mint a felszabadulás napját. Nem ünnepel a cseh, pedig már eleve lemondott a mi Kárpátaljunkról; nem ünnepel a román, amely már ha­marabb átállott a volt ellenségéhez, és közösen tiport le bennünket; nem ünnepel a szerb, aki várta a nagy test­vérét, az Ígért megváltót. Dicshimnuszunkra kiváncsiak, mint Eduard király a velszi bárdok balladában, de mi is csak azt mondhatjuk: Levágva népünk ezrei, halomba, mint kereszt, hogy sírva tallóz, aki él: te tetted ezt Kelet . . . Szüzek siralma, özvegyek panasza nyög belé: Ne szülj rabot, le szűz, Anya ne szoptass csecsemőt. Átok fejedre minden dal, melyet zeng a magyar ma. Nagy költőnk mondotta, hogy a magyar a népek Krisztusa, amely kereszttel a vállán halad a Golgotára, hogy felfeszítse magát a többi népért. I örtenelmünk egy évezrede nem más, mint áldozathozatal a Nyugat védel­mében. Hol a rabló mongolok nyilai zúgnak felénk, hol rabigát veszünk vállainkra a töröktől, majd a szabadítónk tesz gyarmattá négy évszázadra. Ebből szabadulva az ál­talunk védett nyugat csonkít halálra és negyedszázad után részvétlenül dob oda a kelet istentelenségének. Ezen a gyászos évfordulón eljöttünk Istenünkhöz, hogy elébe sírjuk népünk golgotás útját, magunkra hagyatottsá­gát. Itt viszont meglátjuk a kereszten Krisztus Urunkat, aki példát adott nekünk a szenvedésre és a reményre is. Nem­csak nagyszerű halál van, ahol a sírba süllyedő népet népek veszik körül és ezek szemében nem ül a gyászkönny. Most szemtanúi vagyunk a vietnámi nép temetésének, ki sír a vezetők közül, éppúgy senki, mint érettünk sem sírtak 30 éve, 19 éve, vagy most. Krisztus urunk azonban figyelmeztet bennünket: Hiába állítottak őröket sírjához, hiába görgettek követ a sír bejáratához, hiába pecsételték le a sírt, mert am ikor feltámadt, a követ elhengerítetté égi erő, az őrök elfutottak, a pecsét lepattant —- mert élt a Eeltámadott. Hiába állítanak őröket sírunkhoz, hiába tetszik ránk a sírkövet, pecsételik meg békeparanccsal népünk jövőjét, ha van bennünk, és legyen bennünk, — a népek Krisztusában, — újratámadó élet, elszakad a papirszerződés, elfutnak az őrök és a sírkő elhengerlődik felőlünk. Legyünk, mint Krisztus is,‘ mindig Istennel és akkor Isten is velünk lesz és megadja feltá­madásunkat. Dr. Kótai Zoltán "SÜRGETŐ KÉNYSZERŰSÉG" - ak°"ü resszus az adócsökkentés kérdésében túllicitálta az elnököt, aki ja­nuárban 16 billió $-os adókedvezmény megadására tett ja­vaslatot. A Kongresszus ezt az összeget 24.8 billió $-ra emelte. Sokáig mindenki azt hitte, hogy az elnök él törvény­­felfüggesztési jogával, Ford elnök azonban a termelési visszaesés megakadályozása szempontjából halaszthatatla­nul “sürgető kényszerűség -re történt hivatkozással az adókedvezményeket biztosító törvényt aláírta. Ezzel az el­határozásával nemcsak az ellenzéki propaganda pusztító szelét fosztotta meg romboló erejétől, hanem államférfiúi előrelátással elment addig a legvégsőbb határig, ameddig az Egyesült Államok közgazdasági csődjének veszélye néí­­kül még elmehetett. Országszerte közvetített nyilatkozatá­ban figyelmeztette is Amerika népét, hogy ezzel az 1976-os költségvetésben 60 billió $-os kiadás marad fedezet nélkül, további kiadások folyósításához tehát nem adja a Kong­resszusnak hozzájárulását. Az adócsökkentés 72 millió adófizetőt érint. Az 1974. évre az adókedvezmény (rebate) úgy érvényesül, hogy az adófizetők jövedelmi adójuknak (0% át (legfeljebb azon bari 200 $-t) visszakapják. Az adókedvezmény összege, Ka az adófizető jövedelme 20.000-től 50.000 $-ig terjedt, 200 $-róI arányosan 100 $-ig csökken. Az engedmény magában foglal még minden 1975-re szóló személyes adómentesség esetében 50 $ adóhitelt is. A társadalombiztosítási juttatást élvezők személyenként 50 $-f kapnak, az alacsony jövede­lemmel rendelkező munkáscsaládok viszont 400 $-ig emel he tő különleges fizetésben részesülhetnek. Azok, akik házat vesznek, a vételár 5%-ávaI egyenlő adóhitelt kapnak, ami 2000 $-ig emelkedhetik. A törvény alapján körülbelül 5 millió amerikait töröl­nek az adófizetők névsorából, mivel a négytagú családok részére megállapított körülbelül 5700 $-os adóalapnál ke­vesebb jövedelemmel rendelkeznek. Érdemes megemlíteni, hogy a 24.8 billió $-os adócsök­kentés tulajdonképpen középútas megoldás, mert az elnök 16.2 billió $-os eredeti javaslatával szemben a képviselőház 22.8 billió $-os, a szenátus pedig /— mint az egyik nagy amerikai napilap szerkesztői véleménye mondta — oly kedélyesen és népámító módon (“so blithely and dema­gogically ) 50.6 billió $-os adócsökkentést akarl keresztül vinni. EMELKEDNEK A TANDÍJAK - »«• sorok u tanintézet megkérdezése után a new-yorki College Board ösztöndíjszolgálata megállapította, hogy a következő tan­évben az egyetemi és főiskolai tandíjak újból emelkednek. Az állami egyetemeken és főiskolákon a bentlakó hallgatók esetében az emelkedés 12%-os, a magánegyetemeken és főiskolákon körülbelül 8%-os lesz. A legköltségesebb a Harvard, Yale és a Princeton egyetemek látogatása. A bentlakó hallgatók költségei a tandíj, a lakás és étkezés, a mosás, tanszer és közlekedés együtt — becslések alapján 6030, 6670 és 6315 $-ra rúgnak. Ebb en az összegben azonban a telefonszámla még nincs benn. A 9 hónapra terjedő akadémiai év költségei az állami egyetemeken és főiskolákon bentlakók számára átlag 3594 $-t, bejárók számára 3186 $-t tesznek ki. A magánegyete­mek és főiskolák költségei lényegesen magasabbak lesznek. A bentlakóknak átlag 4591 $4, a bejáróknak 3950 $-t kell majd fizetniük. A kétévfolyamos főiskolák látogatása jóval olcsóbb. Az ilyen állami főiskolákra bejáró hallgatók szülei átlag 501 $-os kiadásra számíthatnak. CITY OF CLEVELAND RALPH J. PERK, MAYOR PROCLAMATION DESIGNATING APRIL 4, 1975, AS A BŰNCSELEKMÉNYEK SZÁMÁNAK NÖVEKEDÉSE _ Az I BI most adta ki 1950 óta szokásos adatgyűjtésének a múlt­évi bűnözésekre vonatkozó eredményét. Ebből az derül ki, Kegy a komolyabb bűncselekmények minden fajtájának száma növekedett. A különböző bűncselekmények száma 1974-ben és növekedésük aránya az előző 1975. évhez vi­szonyítva ;%-ban a következő: a lopás 5,165.000, 20%-kaI'több a betörés 2,975.000 17 ,, ,, a rablás _ 456.000, 14 ,, „ a megerőszakolás 55.600, 9 „ „ a súlyos testi sértés és életveszélyes fenyegetés 454.000, 9 „ „ a gyilkosság és emberölés 20.500, 5 „ ,, a gépkocsilopás 961.000, 4 „ „ A bűncselekmények számának ez a növekedése 45 éven belül a legnagyobb arányú és főként a városok közbiz­tonságát veszélyezteti. A bűncselekmények növekedése egyébként 1960 óta fokozatosan és arányosan növekszik, csak 1972-b en mutat csekély 5%-os visszaesést. A 25.000 -né i töbi, lakossal rendelkező városokban a bűncselekmények számának emelkedése 15%, a külváro­sokban 20%, a falvakban pedig 21% volt 1974-ben. Az átlagos emelkedés a múlt évben I 1% -os arányt mutat. A bűnözések számának emelkedését az illetékes szak­emberek különböző okokra -vezetik vissza. Legáltalánosabb az a vélemény, bogy a gazdasági termelésben mutatkozó visszaesés és az ezzel együttjáró munkanélküliség okozza tőként a fiatalok között. Mások szerint a büntetési rendszer­ben van a hiba, mert igen gyakran a bűnösnek talált egyént nem börtönzik be, hanem próbaidőre szabadón bocsátják. A phil adelphiai rendőrbiztos szerint a legtöbb súlyosabb bűncselekményt a visszaeső bűnösök követik el. Az alaba­­mai Birmingham rendőrségének főnöke szerint a büntető­intézetek zsúfoltsága miatt a feltételes szabadságrahelye­­zést gyorsabban megengedik, mint a bűnöző megérdemli s a társadalom biztonsága lehetővé tenné. Az igazi okra egyedül Sullivan P. Dániel, Nagy- Miami bűnügyi bizottmányának elnökhelyettese mutatott rá. Szerinte az embereknek nincs meg az az erkölcsi alap­juk, amely a törvények betartásához feltétlenül szükséges. Arról viszont már ő is hallgatott, hogy az erkölcsi alapot csak a vallásos hitben történő nevelés adhatja meg, ami az amerikai állami nevelési rendszerben nemcsak teljesen hiányzik, hanem szigorúan tilos is. A bűncselekmények szá-manaK'nrivpLrpnpcp fpnnl Lrnnir\7Pn prfnpfp "HUNGARY'S MARTYRDOM DAY" April 4, 1975 will be 50 years since the Day of Hungary s Martyrdom. In spite of the many tragedies in its history, the na­tional characteristic of the Hungarian people has always been of cheerful optimism. Even between the two World Wars, being deprived of most of their territories, resources and population, their spirit remained indomitable. Hungary was a nation which loved beauty. This small country produced outstanding writers, poets, composers, scientists, all contributing tremendoúsly to the culture of the world. Then camexthe holocaust of World War II. Wedged in by two giants <—> Germany and the Soviet Union it was lirst occupied by the Nazis, then ostensibly “liberated by Stalin s Red Army. But the so-called liberators were instrumental in imposing upon the Hungarian people a communist government which denied them the most ele­mental rights of human freedom. The Russians never ful­filled their pledge made in the Peace Agreement of with­drawing their troops and transferring the political power to a truly representative government chosen by the people in a free election. Soon the same fate befell the neighboring countries, as Poland and Czechoslovakia. 1 he citizens of Cleveland <—< as all Americans — enjoy the blessings of freedom. They join their fellow Hungarians and all other nationalities under the Communist yoke in raising their voices in protest against tyranny and op­pression which has darkened the horizon of the Hungarian homeland for the past 30 years. NOW, THEREFORE, I, Ralph J. Perk, Mayor of the City of Cleveland, do hereby proclaim April 4, 1975. as “DAY OF HUNGARY'S MARTYRDOM” for all our citizens who are sympathetic to the suffering of the people of Hungary and who believe that only in freedom can a'nation develop its potential to its fullest and live in human dignity. , IN WITNESS WHEREOF, I have hereunto set my hand and caused the Corporate Seal of the City of Cléve­­land to be affixed this 3rd day of April, 1975. Ralph /. Perk, Mayor A PAPI NŐTLENSÉG - Korunk romboló szel­leme szinte konok kö­vetkezetességgel mindent kikezd, ami a múltban évszázado­kon keresztül fenntartó erőnek s az emberi haladás bizto­sítékának bizonyult. Az emberi élet évszázezredeken át kialakult értékét a magzatelhajtással, a méltósággal tel­jes” öngyilkosság és a “szánalomból és szeretetből” elkö­vetett gyilkosság helyességének vitatásával akarja csökken­teni, a férfi és nő legszentebb viszonyát a nemi szabadosság hirdetésével igyekszik beszennyezni, a házastársi hűséget az elválás egyre könnyebbé tételével ássa alá, az idősebbek és tanultabbak tekintélye ellen lázit és így tovább. Nem véletlen, hogy a papi nőtlenség, sőt újabban még a szer­zetesek tisztasági fogadalom ellen is támadást intéz. Az akroni napilapban például március 9-én olyan cikk jelent meg, amelynek szerzője mindössze 25 volt katolikus pap és apáca véleménye alapján többszörös tájékozatlanságának ismételt elszólásai után fölényesen arra a megállapításra jutott, hogy a nőtlenség válsága megosztja a katolikus klérust. Hetekkel később ugyanabban a napilapban örömmel olvashattuk Msgr. Campbell P. Thomas válaszát, amelyet persze a szerkesztőhöz intézett levelek közé dugtak el, pedig vezércikk gyanánt az első oldalra kívánkoznék. Nemcsak azért, mert az előbb említett állítást a leghatározottabban megcáfolja, hanem azért is, mert pontosan kimutatja, hogy az a bizonyos romboló szellem milyen hamis beállítással téveszti meg a tájékozatlan közvéleményt. Msgr. Campbell, a St. Joseph római katolikus egy­házközség lelkésze az ohioi Cuyahoga Fallson, annak elő­rebocsátása után, hogy az a 25 volt pap és apáca, akikre a rombolás szellemének tájékozatlan terjesztője hivatkozott, már eleve illetéktelen arra, hogy a papi nőtlenség és a szer­zetesi tisztaság kérdésében nyilatkozzék, mert mindegyik megszegte Istennek tett korábbi ünnepélyes fogadalmát, egyszerűen számokat idéz, amelyek minden beszédnél han­gosabb és döntőbb tanúvallomást tesznek. Magában a clevelandi egyházmegyében 887 pap és 2866 apáca műkö­dik fogadalmának megfelelő hűséggel. Az egész országban, de csak az Egyesült Államok területén, ezeknek a papoknak a száma 56.712, az apácáké pedig 159.965. Hol marad ezek mögött a 25 hitehagyott pap és apáca? Elveszik, mint csöpp a tengerben. Hogyan tudná ez az elveszett csöpp a tengert megosztani? CODY BÍBOROS VISSZAEMLÉKEZÉSE -Kissé elkésetten adunk hírt arról az ünnepélyes alkalomról, amely Cody chicagói bíboros érseknek lehetővé tette, hogy magyarországi látogatására visszaemlékezzék s arról nyi­latkozzék. Az alkalom február 27-én adódott Cody bíboros érsek számára, amikor az “Amerikai Magyar Katolikus Liga átadta neki a Szent István aranyérmet, amellyel az amerikai magyarság érdekében kifejtett kimagasló érdemei­ért a Liga kitüntette. A kitüntetésről szóló díszoklevelet Msgr. Szabó János pápai prelátus, püspöki helynök, az in­­clianai South Bend Magyarok Nagyasszonya” római ká­tól i kus magyar egyházközség plébánosa, mint az “Amerikai Magyar Katolikus Liga elnöke nyújtotta át a bíborosnak, az aranyérmet pedig a Liga világi tagozata nevében Noska Károly adta át. Szabó János pápai prelátus köszönetét mondott a bí­borosnak mindazért a sok jóért, amit a magyarság érdeké­ben cselekedett, különösképpen pedig amit a magyar me­nekültek letelepítése körül az egyházmegye területén tett. Noska Károly azt is elmondta üdvözlő beszédében, hogy a chicagói egyházmegyében a magyar menekülteket mindig különös szeretettel íogadlák. így például 1956-ban az el­­húnyt Strich bíboros érsek az előkelő Palmer House szálló egész emeletét bérelte ki a magyar szabadságharc mene­kültjeinek befogadására. A bíborosnak átnyújtott Szent István aranyérem az iparművészet remekműve, amely Cody bíboros érsek tet­szését is megnyerte. A küldöttség tagjait, akik között a lőegyházmegye magyar papjai is jelen voltak, a főegyház­megye vezetőivel együtt ebéden látta vendégül. Beszélgetés közben a bíboros magyarországi élményeiről és emlékeiről nyilatkozott. 1958-ban az Eucharisztikus Világkongresszu­son, mint fiatal pap, Msgr. I ardini kíséretében járt Buda­pesten. 57 év távolából is jóleső érzéssel emlékezett vissza budapesti tartózkodásának idejére s azokra az egész életén át felejthetetlen benyomásokra, amelyeket az a szeretet, gondoskodás és imponáló előzékenység hagyott benne, amellyel az akkori Magyarország a pápai legátust, Pacelli bíborost, a későbbi XII. Pius pápát, a kongresszusra érke­zett bíborosokat és püspököket, valamint a külföldi papokat fogadta. Különösen meleg szavakkal emlékezett meg Sigray Antal grófról, akinek főúri magyar vendégszeretetét Tardini későbbi bíborossal együtt közvetlenül élvezhette. Az ilyen visszaemlékezéseket kétségtelenül mindig jóleső érzés hallani, de talán még hasznosabb minél szé­lesebb körben másoknak is tudomására hozni, mert sokan csak az ilyen visszaemlékezésekből tudják megérteni, miért megtévesztő ámítás — a szovjet megszállás 50. évfordulója után is i—i Magyarország felszabadításáról beszélni. A MAGYARORSZÁGI BŰNCSELEKMÉNYEK Szénási Géza dr., Magyarország legfőbb ügyésze, hi­vatalos beszámolóban tájékoztatta a közvéleményt a Ma­gyarországon elkövetett bűncselekmények számáról és jel­legéről. Szinte megnyugtatásul külön hangsúlyozta, hogy az elkövetett bűncselekményeknek csak 56%-a “nagyobb jelentőségű bűntett , a többi “csupán vétség”. Az erőszakos, garázda jellegű és a fiatalkori bűnözés csökkent, a nép­gazdaság ellen elkövetett bűncselekmények száma viszont növekedett. Az emberölések száma 1974-ben 208 volt, ami a tízéves átlagnak felel meg. Az erőszakos bűncselekmé­nyek elkövetésének “nagyon gyakori okozója” az alkoholiz­mus. 17,000 forgalmi bűncselekmény közül például 11.000 itlasság következménye volt.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom