Az Ujság, 1975 (55. évfolyam, 2-50. szám)

1975-03-20 / 12. szám

ÄZ ÜJSÄG

s. öldal:.

1975. MÁRCIUS 20.

Somogyi Ferenc dr.c

MAGYAR

NYELV ÉS IRODALOM 1825-től 1920-ig

' r- Folytatás

VÖRÖSMARTY LÍRIKUS KORTÁRSAI

CZUCZOR GERGELY KÖLTÉSZETE

r Éj vala: íiűs szellők Iobogatták lángjait a még Izzó üszköknek, s némelykor pattogatással Szórták a szikrát. Kibukott Almás-begye mellől A halvány holdnak már teljes fényű karéja,

És a szendergő hősökre vetette világát.

Kiknek képzeletük hadi álmodozással enyelgett.

A Duna zöldellő szigetének gallyain édes Hangzatokat zengett a búsló fülmile torka.

A legelő nyájnak vigyázó pásztora egy vén Fűznek redvesedett tőkéjén ülve panasszal Fúvta furullyáját. Tücskök csicseregve danoltak.

A Duna összekevert vize lassan súgva folyott le.

Néha vetetté magát fel vickándozva keszeg-hal.

Éj vala: s a hősök mélyen szenderegve aludtak.

A “Botond' című hősi eposzban Czuczor meglepő újítást alkalmaz. A közismert mondái eseményt úgy dolgozza fel, Kógy annak legfőbb mozgató ereje az a regényes szerelem lesz, amelyet Botond az elrabolt szép rodopéi görög leány Polydora iránt érez. A leányba Botond egyik harcosa, Bödölény is beleszeret. Polydorát visszaszökteti Bizáncba és maga is átpártol a görögökhöz. Botond megostromolja Bizáncot. Polydora kiadását követeli.

A várost zavar és kétes bú fogja: tanácstól ( ) Konstantin palotája pezseg: százféle javaslat

Fordul elő. s más száz az adottat mondja gonosznak. Bársonyos Antippos fölkel végtére az ingó Szóvitatások után és mond Theophanra tekintvén:

“Mit használ nagy erőt késztetni magunkra tovább is. Hogyha tehetségünk nincsen megtörni haragját A fölgerjedtnek? Gyászos hideg álmot alusznak Már Notaras s Polyphron, seregink Ieghősbei s ezrek Kül s heljjl ,a falakon sebeikre borulva feküsznek.

Élő baTroéálhk Iéledznek szinte sebekben,

Mellyeket a síkon vettek még. vagy falaink közt Ejtett a, magyarok mérges nyílvesszeje rajtok.

Hát. ne húzódozzunk, essék Polydora Botondnak Áldozatul inkább, hogysem mindannyi görögség.

S nem fő ember-e a magyaroknak harci vezére?

S nem méltó-e nemes vérből kelt helfeni szűzhöz? Mondom azért, oda kell Polydorát adni: szerelme Meglágyítja tálán a durvább bajnoki lelket,

S a deli hölgy férjét népünkhöz kérleli nyájas Esdekléseivel. s az igaz szent hitre vezérli A babonás hitüet, mert lelke ragad vala hozzá”.

Antippos javaslatát a tanács elfogadja, a császár is jóvá hagyja, a leány apja azonban Bödölényt arra kéri, vívjon meg szerelméért Botonddal. Bödölény vállalkozik a párviadalra, de Alkides, "a hírlelt hős” összetűz vele, majd halálra sebzi és maga küzd meg Botonddal. A viadalban a kicsi, de erős Botond legyőzi az elbizakodott görög óriást és elnyeri a szépséges Polydora kezét.

Czuczor Gergely Hunyadi Jánosról is eposzt akart írni, de szándékát feladta. Az eposz töredékeinek megjelentetése (1854) után elfordult az eposzi műfajtól s a hexameteres verselési módtól. “Hunyadi című költeménye azonban méltóképpen örökítette meg a törökverő hős igazi nagyságát.

HUNYADI

Ki áll amott a szirttetőn,

Hunyad magas falánál,

S körültekint a sík mezőn,

Az esti fénysugárnál?

Hunyadi ő, az ősz vitéz,

,< << Hazáját most nem űzi vész,

, Várába szállt nyugodni.

De hírnök jő s pihegve szól:

Uram,, hatalmad eldűlt.

Hazádon nem kormánykodol,

A polcra már Ulrik ült”.

“Ha úgy akarta a király,

Hunyadi akkor félreáll.”

Mond és marad nyugodtan.

Más hírnök is jő csakhamar:

"Törnek reád, uram, félj,

A főnemesség nyelve mar,

Előlök, mint lehet, térj.”

"Hogy törnek, hihetni bár,

De úgy nem, mint török, tatár.

Mond és marad nyugodtan.

"Uram, hős vajda, véredet Szomjúzza egy gonosz szív S hogy oltsa fényes éltedet,

Külföldre álnokul hív”.

"Rám célza már nem egy halál,

S ha Isten hagyja, eltalál”.

Mond és marad nyugodtan.

S amint fennáll, amint lenéz Nyugalmasan szívében,

Habos lovon fut egy vitéz,

Vérlobogó kezében,

S kiált: "Édes hazánk oda,

' Nyakunkon a török hada,

Siet kivívni Nándort”.

' . ' • n o G 0- <3 o .> o c í i. . r .• i

. “Pog 'ány jő? hah! nem tűrhetem,

/— Mond. és tűnik nyugalma,

Magyar hazán és nemzeten Nem dúl pogány hatalma!”

S acélt ragad, lovára kap,

Csatáz, vív, izzad éj és nap,

S míg nem győz, nincs nyugalma.

Balladái közül több is foglalkozik a Hunyadiakkal, de a Iégszébb tálán "mégis a "Szondi” című, amely Drégely elestéröl .szól. r-l-832-ben jelent meg.

SZONDI

Mily had kel a drégeli völgyön elé,

S vet vérszemeket hegyi vára felé?

Ádáz Ali tábora csattog alatt.

Rombolja tekékkel a sziklafalat,

Vaj Iészen-e hős Oly bátor, erős,

Kit nem tud ijesztni veszély, baj, Nem hat le szívére halál jaj?

A vár kicsiny, ellene nagy sereg áll, Hódolni kell, vele szembe ha száll.

Jó Szondi parancsol az ormi lakon, Buzdítja vitézit az őrfalakon;

Lobbannak az álgyük, a bástya zuhan,

Jelt ád Ali, s népe reája rohan.

Van harci zavar;

Helyt áll a magyar.

Vérben hörög a török és vész, Döbbenve vonul tova más rész.

S Drégel, valamint ama bérei vadon, Rongálva ugyan, de fen’áll szabadon

Üj harcra hevítgeti Szondi magát,

Vágy hallani harcriadói dalát,

S apródinak int, de Dalár s Zenegő,

A két fiú esdekel, a remegő:

Jó gyámolapánk,

Vész szállá reánk.

Nincs Isten, elűzni fejünkről,

Menjünk el ez árva helyünkről.

Hajt kínos igába a durva pogány,

Vagy lángdühe fegyvere élire hány .

Mindkettejök ügytelen árva fiú,

Jó Szondi kegyencei s ez neki bú,

A hegy bekerítve, bocsássa? hova?

Vész éri, ki mer szakadozni tova.

“Édes fiaim,

Kis dallosaim!

Nincs innen, erednetek út már,

Adjon menedékhelyet e vár.

Míg víni hadam megy a völgybe velem, Égnek könyörögjetek, ója fejem .

így Szondi. Körötte kis őrhada gyűl,

S részével az alseregekbe vegyül.

Küzd, harcol, előtte s utána halál,

Kínjajja liheg, hova kardja talál.

"Hol a hadfejetek?

Hozzá sietek,

Keljen velem önmaga bajra”.

Kész ott Ali a viadalra.

Csörgnek viszonozva dühfegyvereik,

A bég sebesülten odább futamik.

Álgyuk törik újólag a falakat,

S már külsejök össze halomra szakadt, Lobbot vet a vár magas ormozata,

S a láng harapó dühe szerte hata.

Tódul Ali fel,

Rá Szondi kikel.

Nem néz, ne mügyel kire, csak vág, S már látja, hogy a csatahely tág; Nincs egy török, aki megállani mer,

Száz van, ki lesújtva mögötte hever.

Drégelre fel, ím, Ali-küldte követ Zászlósán, Oroszfalu papja, siet.

Néz Szondira búsan a jámbor öreg,

S hozzája keservkönyüt öntve rebeg:

"Ó, drága felem,

Jer, Szondi, velem,

Enged szabadon Ali menned,

Nincs, látod, úgy is hova lenned. Drégel rom, erős Ali, gyenge hadad, Kíméld meg utóbbi javunkra magad .

Jó Szondi a jámbor atyára borul.

Lágyul szüve, majd hamar elkomorul, Kardjára csap, égbe felölti kezét,

S mond a törökökre szegezve szemét:

Esküt fogadok:

E helyt maradok,

Nincs alkum örökre pogánnyal. Játszik szava s kénye hazámmal. Míg e kar acélt bír melni, velek.

Isten veled, én viadalra kelek”.

A bég, mivel állni akarta szavát,

A várnagyi válaszon ette magát.

"Hát vesszen el, aki szavamra nem ád” <—< Szól s felveri mind valamennyi hadát. Egyszerre ropog Húsz álgyútorok,

Vársarkon az őrtorony eldől,

S öl részt a maroknyi seregből; Jancsár, spahi s asszap üvöltve tolul,

A vár bekerítve szükebbre szorul.

Többször viszonoztatik a rohanás,

Drégel maga már hamu s sziklarakás;

Vív a magyar és sebes arcra terül;

Sírnak kis apródjai Szondi körül.

Mint bérei fenyő,

Rendíthetlen ő,

A kis fiukért öli csak gond.

S mellette vitézeinek mond: "Küldjétek el a fogoly ozmánokat,

S hozzátok előmbe a főrabokat .

Kettőnek aranyban ajándokot ád,

S emlékre hímes körű szép kacagányt, Öltözteti dúsan a kis fiukat,

S küldvén velők, ejt vala ily szavakat: "Üdvözlöm Alit,

Kit bosszú hevít;

Elszenvedem, öntse ki bár rám,

Csak szánja meg két kicsiny árvám, S oktassa csatákra, s ha tenni fogom Majd lelkemet, eltakarítsa porom.”

Drégel közepén sürü füst gomolyog,

A máglya kigyúl, s föl egekre lobog.

Mindent megemésztete Szondi vele,

Amely javat ott takarítva lele.

Majd kardot emel,

Ménólba megy el,

Nyerges Daliját üti szügyben,

A többit is átdöfi rendben,

S mond: "Honnosimat soha Szondi lován Ülvén ne kerítse, ne űzze pogány.”

a. v ■

Dolmányt aranyost vészén és süveget,

S állítja nyomában a kis sereget.

Istent velek, esve le térdre, imád,

S hallatja utószori búcsúszavát:

"Rontsunk ki tehát,

Szebb érni halált,

S honért tusakodva kimúlni,

Mint gyáva sok életet únni.

Hű társaim! itt van az óra, jerünk,

Isten kegye járjon örökre velünk.

S dárdásan előre hajolva nyomul,

A sok dühös ozmán elébe tolul.

Hozzá torolatlanul érni ki mer?

Földhöz sokat ő fene fegyvere ver.

Lábán seb esik.

Térdére esik.

Karjában erő lobog, öl, ront,

Míglen sok ütött sebe vért ont.

Hajh! nem szüve még, hanem élete fogy,

S dárdája kezébe szorulva lerogy.

A bég, noha vad s dühe Szondira fúlt,

A hült erű bajnokon elszomorúlt,

A hegyre temette a hős tetemet,

S dárdát maga szúra le sírja felett.

Ott szendereg ő,

A harckeverő,

Kit nem tuda győzni veszély, baj,

Nem szállá szüvére haláljaj:

Most a maradék magyar áldja nyomát,

S enyhítgeti mennyei béke porát.

A gyönyörű ballada 1832-ben jelent meg nyomtatásban. Történetének folytatását Arany János írta meg 1856- ban "Szondi két apródja” címmel.

Akárcsak Vörösmarty, Czuczor is a líra terén alkot legértékesebb műveket. Lírai költeményei az "Aurora” köteteiben, majd 1835-ben “Poétái munkái nak gyűjteményes kiadásában jelentek meg. Népies irányban tovább halad azon az úton, amelyen Kisfaludy Károly indult el és amely Garay János költészetével párhuzamosan Petőfi Sándor és Arany János klisszikus népiességéhez vezet. Különös figyelmet érdemelnek a népdalokat szinte tökéletesen követő műdalai, amelyek a népdalokhoz hasonlóan egy-egy természeti képhez kapcsolják az érzelmek mindig találó kiejezését. Erre példaként idézhetjük a "Szántó legény dala”. Farsangon, tánc között , "Három bokor”, "Temetőben”, Esik eső”, valamint "A boros vándor” című szép költeményeit,

SZÁNTÓ LEGÉNY DALA

Ha kel az ég szép halnaja,

Kezemben az eke szarva,

Ekém előtt négy tulok jár,

Csákó, Szilaj, Gyöngyös, Bogár,

Jézus, segélj, haj!

Végigszántok az ugaron,

Járok, kelek gyöngyharmaton.

Csillogó h űs gyöngyharmaton.

Mezei szép virágokon,

Haj, no Csákó, haj!

Kis pacsirta, ég madara Szánt fölöttem, zeng a dala,

Párja vígan száll elébe,

Csalogatja a fészkébe,

Hajsz te, Szilaj, haj!

Szántó pajtás, kis madárkám.

Nézz le, nem Iátod-e babám?

Hej, ha én fönn lebeghetnék.

Mindig babám felé néznék.

Csáli, Gyöngyös, haj!

Majd ha a nap dél felé kel,

Eljön rózsám az ebéddel.

Tudom, ízes lesz ételem,

Hisz ő együtt eszik velem.

Haj, no, Bogár, Haj!

Még csak egy-kettőt fordulok,

Pihegve jár már a tulok.

Megetetek, megitatok,

S estig könnyen tovább szántok.

Hó ha, hó, no, hó!

FARSANGON, TÁNC KÖZÖTT

Ropog a hó a láb alatt,

Az én rózsám táncba szaladt,

Hipp, hopp, heje haj,

Nincsen eddig semmi baj.

Vígan zeneg a muzsika,

Pereg a lány, mint karika,

Hipp, hopp, heje haj,

Nincsen eddig semmi baj.

Alig találom a helyem,

Kincsem aprózza meg velem,

Hipp, hopp, heje haj,

Nincsen eddig semmi baj.

Iszom a bort, rugóm a port.

Szeretem a húgomasszonyt,

Hipp, hopp, heje haj,

Nincsen eddig semmi baj.

Most üt nekem a gyöngyóra,

Aki bánja, tegyen róla,

Hipp, hopp, heje haj,

* Nincsen eddig semmi baj.

DÉLMAGYARORSZÁG FELSZABADÍTÓ TANÁCSA 1975. ÉVI KÖZGYŰLÉSE

Délmagyarország Felszabadító Tanácsa a délmagyarországi területeknek 1 ito kommunista Jugoszláviájába való visszakényszerítésének 30. évfordulója jegyében 1975 április 13 -án vasárnap délután félnégy órakor a nyugat-oldali magyar evangélikus egyház kis-termében rendezi meg szokásos évi közgyűlését. (Cleveland, West 98 St. és Denison Ave.). A közgyűlésre szeretettel hívjuk és várjuk a DFT minden tagját, a DFT barátait, a magyar emigrációs szervezetek képviselőit s az elszakított területeink sorsát szívükön viselő minden magyar testvérünket.

A KÖZGYŰLÉS NAPIRENDJE:

1. Dr. Lelbach Antal elnök: Megnyitó.

2. Titeli J ózse f főtitk ár: Évi jelentés.

3. Ifj. Zolnay Mátyás pénztáros: Beszámoló.

4. Homonnay Elemér: A délszláv kérdés és Délmagyarország.

5. Hozzászólások. Javaslatok. Határozatok.

A DFT elnöksége ezúton is kéri tagjait tagdíjaik (évi 5 $) rendezésére. A "Virrasztó” előfizetésének megújítására (évi 5 $ hajópostával).

A közgyűlésen megjelenni nem tudó tagjainkat kérjük, hogy a főtitkár címére (Mr. József Titeli, 11720 Hamlin, Cleveland, Ohio 44120) küldendő rövid üzenettel jelentkezzenek. Lakcímváltozás bejelentését, valamint a tagdíjak s előfizetési díjak beküldését is erre a címre kérjük. A csekket, vagy a pénzes-utalványt kérjük: “Council for Liberation of Southern-Hungary névre kiállítani.

1975 március.

Dr. Lelbach Antal, elnök Titeli József, főtitkár

HÁROM BOKOR

Árokháton három bokor,

Rózsa-, csipke-, kökénybokor.

El-elnézem mind a hármat,

Bennök látom szép babámat.

Rózsa a babám orcája,

Csipkebogyó piros szája,

És a szeme hamvas kökény;

Min a hármat szeretem én.

TEMETŐBEN

Csipkére van fehér kendőm szegve,

Borult szemem könnyekkel van telve,

Fehér kendőm szellő lebegteti,

Könnyemet senki sem törölgeti.

Fehér rózsabokor, nincs virága,

Az őszi derektől tar az ága,

Majd nyílik a tavasz s kihajt újra,

Nyílik énnekem is, de csak búra.

Piros lábú fehér galamb elszáll,

Repül, repül, míg párjára talál.

Mért nincs szárnyam? De ha volna is bár.

Sas röptével sem érném el őt már.

Eehérfalas kis kápolna körül Fakeresztek közt sok halom zöldül,

Egyikre közülök ráborulok,

Szeretőm sírja ez, kit gyászolok.

Áldjon meg a jó ég, hogy szerettél,

Sötét sírba hív szerelmet vittél.

És engemet hagyjon el az Isten,

Ha kívüled valakit szerettem.

ESIK ESŐ

Esik eső a mezőre.

Csak úgy dűl,

Hej, csak egy csepp esnék babám Szeméből.

Eső után szebben virít A mező,

Könnyezve szebb a lágyszívű Szerető.

A BOROS VÁNDOR

Bort ittam én, boros vagyok,

Haza mennék, de nem tudok,

Aki tudja, mért nem mondja.

Merre van az országútja.

Leányt láttam s megszerettem,

De a nyomát elvesztettem.

Aki látja, mért nem súgja,

Merre megy a szívem búbja.

Piros csizmás lelkem, húgom,

Kár sietned olyan nagyon,

Hiszen én oly jó legény vagyok,

Ily hegykén Csak ma ballagok.

Törjön el az út kereke,

Süllyedjen el a feneke,

Mért oly hosszú, mégis szoros,

Alig fér el rajt’ egy boros.

Czuczor népies irányú költészetének sajátos termékei a Paprikás versek , amelyekben a nép körében tapasztalható hibákat és fonákságokat ostorozta. Ezek a költeményei nagyrészt az akkoriban divatos naptárakban jelentek meg. Oktató célzatuk és zamatos népi nyelvük teszi őket értékesekké.

Kül ön figyelmet érdemelnek Czuczor Gergely szép románcai és megkapó életképei. Az utóbbiak közül "A falusi kisleány Pesten” című emelkedik ki, amelynek leírása élethű, jellemzése kitűnő, humora pedig egészséges. Ügyes megoldása, hogy a történetet “a falusi kislány” maga mondja el.

j-í Folytatjuk >—>