Az Ujság, 1975 (55. évfolyam, 2-50. szám)

1975-03-06 / 10. szám

2. OLDAL. AZ ÚJSÁG 1975. MÁRCIUS 6. AZ ÚJSÁG HUNGARIAN NEWS Megjelenik minden csütörtökön Weekly except two weeks during the summer (last week in July and first week in August) Kiadó — Publisher KÁRPÁT PUBLISHING Co. INC. 1017 Fairfield Avenue, Cleveland, Ohio 44113 P.O. Box 5348, Cleveland, Ohio 44101 Telephone: (216) 696-5635 Főszerkesztő — Editor in Chief KOTA) ZOLTÁN Second Class postage paid at Cleveland, Ohio ELŐFIZETÉSI ARAK Egy évre...........$12.00 Pél évre............... 7.00 Egyes szám .... 0.25 SUBSCRIPTION RATES For one year .. $12.00 For 6 months .. 7.00 Each copy........... 0.25 BÜSZKESÉGÜNK: IFJÚSÁGUNK TILTAKOZZÉK AZ IFJÚSÁG IS! Az emigránsokat belogacló ország mindig az iljúság felé nyújtja ki kezét, meg akarja nyerni nemzetének, jó polgárának. A magyar szülő is arra törekszik, hogy jó pol­gárt neveljen, de gyermeke szívében és nyelvében azért maradjon meg jó magyarnak. Anyanyelvét beszélje, ősei történelmét ismerje és tisztában legyen mai történelmi, földrajzi helyzetével, mert ezeknek a birtokában tudja csak magát büszkén magyarnak vallani. Cserkészeink az idén készülnek a nyári táborozásra, ahol ifjúságunkat vallásos vérzéssel, igaz Kazaszerettel tanít­ják, nevelik a cserkészvezetők Anyanyelvűnk ápolása, tör­ténelmi ismereteik gyarapítására törekszenek. Kerülik az otthonról kiküldött tankönyveket, melyekben történelmünk, földrajzunk meg van hamisítva és népművészetünkbe, tán­cainkba idegen, motívumokat akarnak becsempészni. Iro­dalmunkban a mai rezsim és az idegen megszálló hadsereg dicsőítéséről regélnek. Ez nem kell az emigráns magyarság­nak. Ezért küldik a szülők örömmel és nyugodt lelkiismeret­tel gyermekeiket az itteni cserkésztáborokba, mert tudják, hogy ott csak jóra oktatják őket. Ebben az évbén is megindult az otthoni rezsim részé­ről az ifjúság, a gyermekek hazacsalogató propagandája. Nagy reklámot csinálnak a Magyar Hírek külföldi ma­gyarok részére szerkesztett és ingyen küldött lapban és a 11. Anyanyelvi Konferencián megalakult, itt élő Magyar Barátok Köre. Tájékoztatójukban hív a balatoni nyelvmű­veléssel egybekötött gyermeküdültetésre és a sárospataki nyári kollégiumba. Programjukban a külfölről érkezett if­júságot az otthoniakkal együtt csoportosítják, tantárgyaik között szerepel Magyarország löldrajza, történelme, irodal­ma, népművészete. Itt álljunk meg egy pillanatra! Magyarország földrajzában az elcsatolt területek nem szerepelnek, mint szerves részei Hazánknak, csak mint ma­gyar lakta helyek. I örténelmünk kimagasló eseménye az 1919 -es kommunista forradalom, az 1943-ös felszabadí­tás és az 1956-os Szabadságharc letörése. Ezek az ő hő­seik és emlékművükhöz elviszik az ifjúságot is. Isten, vallás nem számít a nevelésben. Szomorúan és hitetlenkedve olvassuk a tájékoztató­ban, Várdy Huszár Ágnes buzdító cikkében: Egyre több külföldi magyar gyermek vesz részt. . . csak így tudjuk be­pótolni a gyermeknevelés családon belüli és iskolai hiányos­ságait . . . Nem lehet kifogás az ellen, ha ifjúságunkat szüleik ha­za küldik a nagyszülők és rokonok látogatására, mert a családi körben szeretetet kap és azon keresztül ismerkedik meg Hazánk szépségével. Öt ülnek vallásos nevelésének, öntudatos magyarságának és nem akarják ideológiákkal és eszmékkel félrevezetni. Azonban a propagandával és a rezsim tankönyveivel oktató ifjúsági nyelvtanlolyamokra, nyaralásokra csaloga­tást ellenzem. Módomban van az otthonról kiküldött tan­könyveket átnézni és tudom, mi van bennük. 1 örténejmi hamisításokon túl, liiányzik belőlük a vallásos, hazafias érzés. Emberibb embert akarnak nevelni, függetlenül faji és vallási hovátartozástól. Az emigrációs magyarságnak nem kell az ilyen eszmék­kel és ideológiáktól megfertőzött nyelvművelés . Most, amikor a 50. évfordulóját ünnepli a mai kommunista rezsim, ezt az otthon nyaraló ifjúsággal is meg lógják ünnepeltetni. Az emigráns magyar éppen a mai megszállók miatt hagyta el az országot és azért emigráns, mert tiltakozik az otthoni megszállók igazságtalan ottléte ellen. Ne akarják ifjúsá­gunk lelkét átformálni, Anyanyelvi Konferenciánk szép szó­lamaival. Magyar Ifjak! tiltakozzátok li is, emeljétek fel han­gotokat az otthoni orosz megszállók ellen! Magyarázzátok meg az idegeneknek. Magyarország mai helyzetét és azt. hogy semmibe sem veszik a nemzetközi egyezményt, és .még mindig megszállva tartják az oroszok nemzetünket. Ne feledjétek, hogy Ti is szószólói vagytok árva Nemze­tünknek. dr. Molnár Zsigmond: A SZÜRKE ABLAKFÜGGÖNY ÉS EGYEBEK- Mozaikok a Buckeye negyedből -Nemrégiben az íróasztalom fiókjában kotorásztam és kezembe került egy clevelandi angol nyelvű napilap 4 évvel ezelőtti példányának egy oldala. I örtem a fejem, hát ezt meg miért tettem félre? Aztán rájöttem, hogy miért. Tudj uk ugyebár, hogy a Buckeye negyednek több mint egy évüzede a legnagyobb problémája a közbiztonság ... a rablások, útonállások és egyebek. Ezen clevelandi angol újságnak egy riportnoka évekkel ezelőtt beszélgetett és inter­jút hozott egy ismert és prominens clevelandi személlyel, . . . egy hivatásos magyar lángésszel, aki a Buckeye kör­nyéki közbiztonsági állapotokkal kapcsolatban nyilatkozin­­totta el magát. Erről az illető nyilatkozintóról aztán igazán nem lehet azt állítani, hogy egyszer a nagy esze fogja majd a sírba vinni. Mi itt a “prablem ’ . . . kérdezte a Mr. Lángész, s az­tán saját maga meg is adta azonnal a választ. . . amely úgy szólott vala, hogy az öreg misziszek éjszaka aludjanak odahaza a libatollas ágyban és ne ófráljanak a Buckeye-on. Ha meg nappal sápingolni mennek, akkor a paketbu­­kot tegyék bele a sápingbegbe, mert akkor a fekete nem látja azt és így nem rántja ki majd az öreg misziszek ke­zéből. És főként az öreg nyanyák ne rémhírezzék és ne pánikozzák össze egymást a Buckeye-on. Deccall . Erről az égzengetően okos nyilatkozatról a F urculák néni is tudott, mert a lánya azt kiolvasta neki az angol péper -bői. Ekkor a Furculák néni azt mondotta, hogy ez egy gud ájdea . Ez még azonban nem lett volna baj, hogy a Farculák néni ezt * gud ájdeának tartotta. A balhé akkor kezdődött, amikor ezt a csodálatos javaslatot 3 fe­kete vagány is olvasta, majd vigyorogva ők is kijelentették, hogy ez tényleg egy gud ájdea ... és másnap a Farculák néni kezéből sápingbegestől együtt rántották ki az egész hóbelevancot, a paketbukkai, a kelkáposztával és a csirke­apróié kkal együtt. Hát hiába no . . . ahhoz, hogy valaki nyilatkozzék a sajtónak a buckeyei közbiztonsági állapotokról, ahhoz szü­letni kell. Az illető pedig született. Ha nem született volna, direkt venni kellene belőle egyet a marketen, vagy a hal­piacon, mert hét temetőben nem lehet egy ilyen okos fejet találni. * * * A félelemre jellemző az az eset, amikor egy gyengucin öltözött fekete ügyvéd belépett egyszer egy buckeye-i mellék­utcában lévő kis magyar grószeribe. T ejet akart venni. De még a száját sem nyitotta ki a szegény, öreg magyar miszisz, a grószerisné, ijedtében feltartotta mindkét kezét. A fekete ügyvéd ekkor vidáman kijelentette, hogy ez nem egy holdap csupán csak egy tejvétel. Ő mint ügyvéd, csak az ügyfeleit készíti ki, de azokat is csak az irodájában. * * * Vagy 20 évvel ezelőtt a magyar negyedben volt egy mérhetetlen fösvény vén háziasszonyom. Öröm volt nála lakni. A jóindulat csak hálni járt bele, de az is csak sátoros ünnepeken. Egy jó volt benne csak. az, hogy halálosan tiszta volt. Gondolom, most a mennyországban is súrol, ta­karít, konyhát és pincét fest. Mikor először jelentem meg magasságtos színe előtt, hogy a Szokola péküzlet kirakaté ban meghirdetett kakasülős lakását megnézzem és kive­gyem, villámgyorsan kirúgott azzal, hogy azt magános ür­gének nem adja ki . . . mert azok nem takarítanak soha . . . és igy pillanatok alatt eltetvesednek. Azonkívül állandóan csavarognak és isznak . . . esténként gyanús kinézésű nők járnak hozzájuk lelkigyakorlatra, nappal sincsenek odahaza soha s így neki nincs senki, akivel veszekedni tudjon. Kény­telen voltam elhívni a lakásomra és megmutatni neki. hogy mi mindent tudok elkövetni tisztasági szempontból. Közöl­tem vele, hogyha 5 tetőnél többet talál a lakásomban, bá­natomban veszek neki egy üveg viskit és egy nagyon sexi női parókát. Ekkor mordul körülnézett és azonnal feladta a kérésztkérdéseket, hogy mikor volt itt utoljára takarítva. Várjon egy pillanatra, drága mamikám . . . megnézem a ta­valyi naptáramat, oda fel van jegyezve. A végén nagynehezen megegyeztünk és ‘kirentoltam’ a kakasülőt, ahol nyáron nagyon jó kis meleg, télen nagyon jó kis hideg1 van. Aztán a Gyüre Frank magyar muffofóval behurcolkodtam. A mami azonban figyelmeztetett, hogy a rentet pontosan fizessem, mert néhány előző lakójától már vasvillával volt kénytelen azt bekollektálni . Mik or beköltöztem hozzá a kakasülőre, a lakbért azonnal felemelte 5 dollárral azon címen, hogy a szomszé­dok megszólták amiatt, hogy milyen olcsón adta ki nekem a lakást. Mamicsek . . . mondottam, sose adjon ezekre a be­szédekre semmit és főként semmit se adjon arra, amit maga mond. Ezt az ó-héber szöveget ugyan nem nagyon értette az öreg asszony, de aztán úgy tele-etettem és úgy átráztam a nagy dumával, hogy a végén ő maga engedett le 5 dollárt az eredetiben kialkudott lakbérből. Iszonyúan vigyázott az erkölcsömre. Egyszer egy nyáresti szellő odafujt hozzám egy hét-pettyes kis szőke ka­ticabogarat . . . aki politikai menedékjogot akart kérni tőlem pár órára ... de még fel sem jött a lakásomra, az öregasz­­szony úgy rúgta ki az udvarról, hogy a szárnya sem érte a földet. Iszonyúan nekimentem miatta, de aztán meg kellett hajolnom azon egyházjogi tantétele előtt hogy ilyen ki­rittyentett és kipúderozott lány az ő házába be nem teheti a lábát. Ez még felöltözve is úgy néz ki, mintha meztelen volna . Az egyik szomszédasszonya, akivel ' halálosan jóba volt, s akivel naponta tízszer k . . vázták végig egymást az utcában, azt mondta nekem, hogy mit pofázik ez a Julis . . . mit adja itt a szentet. . . tudja maga, miszter, hogy ennek hány szeretője volt fiatal asszony korában Csikágóban? Nem tudtam, de a Rupacsek néni elmondotta. A Julis egész fiatalon Csikágóba ment férjhez egy “ájrishoz”, aki belekeveredett valahogy a gengszter bandákba és egyszer egy utcai lövöldözésnél úgy szitává géppuskázták, hogy a másvilágon csak teaszűrönek tudták az jirgét használni. A második férje magyar volt, de azt nem egy géppuska, ha­nem ő vitte a sírba. Ellenőrizte hogy mikor és mit főzök. Megállapította, hogy az általam sütött “pork csapsz -ok beállhatnának tál pb őrnek akármelyik Buckeye Road-i magyar suszterájba. Ha ettem, leült az asztalomhoz és kinézte a számból villát és kanalat. Volt az udvarában egy öreg, de még igen szépen ter­mő körtefa, amelyről a körtéket minden nyáron én ráztam le neki, de soha egy szem körtével még nem kínált. Igaz, ha kínált volna, sem fogadtam volna el, mert nem nagyon szeretem a gyümölcsöt, de ha mégis ráfanyalodom, akkor csakis a tiltott gyümölcsöt kedveltem leginkább, amit Ádám atyánk is evett a Paradicsomban. A hullott, faalja körtét minden évben kifőzte lekvárnak s még jó, hogy kifőzéssel is nem engem bízott meg. Az egyik évben azonban a fa leg­tetején lévő két gyönyörű szép nagY körte a szenteknek sem akart lehullani és én sem tudtam őket lerázni. Az öreglány is bevetette magát a küzdelembe és dobálta a körtéket min­denféle vacakkal, öreg cipőkkel, tészta nyújtó-fákkal, rossz esernyőkkel és egyebekkel, de a körték nem és nem. A fa már olyan félelmetesen nézett ki a fennmaradt dzsankok­­tól , hogy a madarak és mókusok is messziről elkerülték ijedten. Aztán el kezdett engem nyavalygatni, hogy másszak fel és hozzam le őket. Ha Itehozom, az egyiket nekem adja. Ide figyeljen, mamicsek . . . jöttem a nagy dumával . . . sok­kal olcsóbb biznisz lesz magának, ha a fát kivágatja, mint az én láb vagy nyaktörésemet meg’fixoltatni, vagy a teme­tésemet elintéztetni. Az öregasszony azonban ezt a szöveget nem ette és nem nyughatott a körték miatt. Elvesztette az étvágyát és aludni sem udott. Egy nap, amikor én munkában voltam, a létrát neki­támasztotta a fának és a 78 évével felmászott a két körtéért. Egy korhadt faág azonban elroppant alatta, de esés közben a szoknyájával fennakadt az egyik ágon . . . majd iszonyú jajgatásba és óbégatásba kezdett. A röhögő szomszédok a tűzoltókat hívták ki, akik iszonyú szirénázással ki is jöttek és káromkodva leszedték a jajgató vénasszonyt. Ez a vicc belekerült a mamának több mint egy százasába. A szomszé­dokat viszont “ üdvégy kézre akarta adatni azon címén, Egy üzenet fogyasztóinkhoz: Az elektromos energia növekvő szükséglete ellen való érvelés nem felel még a vízre vonakozólag. hogy ő nem hérte őket arra, hogy hívják ki a tűzoltókat. O ugyanis meg akarta várni ott fejjel lefelé lógva a fán, hogy amikor a Mr. Molnár 5 órakor hazaér a melóból, majd felmászik érte és lehozza őt. Azóta, ha körtefát látok a magyar negyed valamelyik udvarán, mindig erre a vénasszonyra gondolok és el kezd rázni a hideg. Mi kor vagy 1 3 évvel ezelőtt meghalt, a házát öröklő egyik nefju úgy tetette be a mamit az újságba, hogy nemes lelkét visszadta teremtőjének ’. A halottkém jelentése szerint abba halt bele, hogy már nem volt senki a magyar negyedbe, akire rosszat mondhatott volna. Már mindenkire mondott. * * * Amit a buckeye-i mozaikomból most utolsónak elmon­dok, ebben ugyancsak egy öregasszony a főszereplő. Nála is laktam 4 évig s csak azért kellett elmuffolnom, mert egy szép napon lógta magát és meghalt, majd az örökösök egy feketének adták el a házat. Ez egy jó lélek volt, de ez is tisztasági mániában szenvedett. Nem szívlelte a koszos füg­gönyeimet és a szürke ablakaimat. A valamikor szép fehér ablakfüggönyeim sötét szürkék voltak a kosztól ... de hiába hazudoztam összevissza, hogy ez az eredeti színe a függö­nyöknek, így vettem őket a buckeye-i dájmstorban”, az öregasszonyt nem tudtam átrázni a szürkefüggönyös szöveg­gel, mivel 20 évig dolgozott háztartások mélyén és így ki­tűnő függöny-szakértő volt. Sokszor kaptam miatta elme­bajt, amikor a legédesebb kis katicabogaras pillanatokban váratlanul és óriási vödörcsattogtatásokkal rontott be hoz­zám, nekiesett az ablaimnak és úgy ült ki az ablakpárkány­ra, hogy engem a hét frász rázott ki tőle. Hiába mondtam neki, hogy mamika, hagyja az ablakokat ... én nagyon szeretem, ha azok homályosak, mert attól nem látnak be a szomszéd házból. Nem volt kegyelem. A függönyeimet min­dig' úgy kikeményítette, hogy azok megállották a saját lábu­kon, mint a kályhacső. A függönytartó rudacskák bedugása mindig a legnagyobb népünnepélyek közé tartozott. Reme­kül főzött a régi jó magyar módszer szerint és még a cso­koládés pudingot is megfoghagymázta. Egy szombat délután nem volt odahaza, én meg a kocsimmal babráltam az udvarban. Hát Uram Jézus . . . egyszercsak egy vadonatúj nagy fekete kocsi fordul ám be az udvarba, legalább 40 mérföldes sebességgel, majdnem elvitte a ház sarkát és engemet is az ócska kocsimmal együtt, amit már csak a festék tartott össze. Előbb azt hittem, hogy valami tizenéves tévedt be az udvarba és azonnal kiszaladt belőlem néhány huszárközmondás, még a régi szép ceglédi laktanyai időkből. S miközben javában rángattam le a szenteket az égből, hát kiszáll ám a kocsiból egy piros pozs­gás, elegánsan öltözött, köpcös, pedrett bajuszú kis öreg miszter. Óriási haudujuduzásba kezdtünk ... de egy pilla­nat alatt megállapítottuk egymásról a nemzeti hovatarlozan • dóságot. You áré hungarian? . . . kérdezte tőlem jó Abauj megyesi kiejtéssel. You right... válaszoltam ékes dialek­tusban, ahogy azt még kitűnő gyári nyelvmesterimtől, a Bilitől és a Teddytől tanultam. Ekkor óriási bemutatkozás és kézrázás következett azzal, hogy Isten éltessen, bennün­ket. mivel hogyhát magyarok vagyunk mindketten. És ezt kellemes volt tudnunk egymásról. Aztán a következő párbeszéd zajlott le közöttünk. Ö: . . . itthon van a nyanya? Én: milyen nyanya! Ö: hát a vén­asszony. Mondom, hogy éppen most nincs itthon, lehet, hogy valahol a szomszédban ófrál, de az is lehet, hogy el­ment a Szent Margitba. Hát még mindig csörcsös az öregasszony, kérdezte a miszter. Már nem nagyon . . . vá­laszoltam . . . mert igencsak haragszik a papokra a sok kol- Iektálás miatt. Hát mi célból keresi miszter a nyanyát? Ek­kor óriási junózás következett és a kis öreg elmondta, hogy valamikor temetkezési vállalkozó volt, de ma már a fia viszi a. bizniszt . . . ő csak belesegít neki egy kicsit ... és éppen csak föl akarja tekinteni az öregasszonyt. Tudja ... az urát is mink temettük, oszt a nyanya már akkor megvette a sír­helyet, meg a koporsót saját magának is, sőt a koporsót ki is próbálta, hogy jól belefér-e. Én meg most éppen erre jár­tam, ... no mondok, beugrók egy kicsit, körülnézem az öreg­asszonyt, hogy nem hízta-e, vagy nem nőttec.e ki a koporsót, mert akkor egy másikat orderoztatnék vele. A sors iróniája az volt, hogy az öreg miszter hamarabb--------------------------------------I halt meg, mint a nyanya. Jó asszony volt, Isten nyugosztalja. A töltött ká­posztájának és a jó fasirt hú­sának az íze ma is a szám­ban van ... és mindig rá gondolok, amikor sírva és zo­kogva eszem a kannás ételei­met vagy a saját magam által főzött szakács remeke­ket. — Vége —i Egész Amerikában, roppantul emelkedett az elektromos berendezések száma, melyek a szennyeződés ellen dolgoznak —- mint a szennyvíz feldolgozó telep, levegő és víztisztító rendszerek, visszatérítő berendezések. Vannak olyanok, akik ellenzik az új elektromos regeneráló telepeket, mert úgy látják, hogy elektromosság csak pollució probléma. Ezek elfelejtik azt a tényt; hogy az elektromos energia, több ezer oknál fogva egyetlen módja a pollució megoldásának. Vegyük a víztisztításnak növekedő szükségességét. U.S. Department of Health, Education and Welfare vizsgálata szerint, a mai viz rendszerünknek több mint fele elégtelen. Korszerűsítése ennek a berendezéseknek hatalmas elektromos energiát igényel. Egy új szennyvíz tároló és, viz kezelő rendszer tervezése Cleveland környékére folyamatban van, például, becslés szerint 180 millió kilowatt óra szükséges erre évenként. Ez a villanyszükséglet több, mint 51.000 átlagos otthonnak a szükséglete. Már most is egy nagyobb villany mennyiség szükséges a környezet tisztaságához, és még többre lesz szükség. Ez a tény és az elképzelés. Ez vonatkozik a vízre. 7^ ILLUMINATING«^^ SZEMÜVEG Plinius szerint Nero csá­szár a cirkuszi játékokban aranyba foglalt csiszolt sma­­ragdkövön keresztül gyönyör­ködött, melyet Iorgnette-sze­­rűen tartott szeme elé1. A XI. században arab orvosok nagyítóüvegekről írnak, de közelebbi adatokat nem kö­zölnek. A Iátóképességet fo­kozó szemüvegeket egyes for­rások nyomán Salvinius Ar­­matus találta fel a XIII. szá­zadban. Roger Bacon is fog­lalkozik a nagyítóüveg segít­ségével való olvasás kérdésé­vel. A trevisoi templomban egy 1352-ből származó freskó egyik alakja szemüvegszerű lencsepárt hord. 1482-ben Nürnbergben már szemüveg­készítők dolgoznak.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom