Az Ujság, 1975 (55. évfolyam, 2-50. szám)

1975-06-12 / 24. szám

4. OLDAL. AZ ÚJSÁG 1975. JÚNIUS 12. Somogyi Ferenc dr.: MAGYAR NYELV ÉS IRODALOM 1825-től 1925-ig <— bolylalás >—­MÁSODIK RÉSZE: A NÉPI ÉRTÉKEK ÉS HAGYOMÁNYOK MEGBECSÜLÉSE SORSDÖNTŐ ESEMÉNYEK SODRÁBAN 1 A magyar nyelv és irodalom a regényessé® irodalom­­történeti korszakán keresztül meglepően gyors fejlődésen ment át. Az előbbi alkotmányos jogaiban országosan meg­erősödött, az utóbbi európai színvonalra emelkedett, mind kettő intézményes gondozásba került. A sorsdöntő események sodrában V örösmarty Mihály költészete, Széchenyi István munkássága, Kossuth Lajos küzdelme a nemzeti önállóság és az állami függetlenség teljes kivívásához vezetett, a magyar március reményeinek zöldelő vetését azonban a szabadságharc hősies harcai sem tudták megóvni attól, hogy ellenséges indulatok el ne ta­possák. Az ország megtorló elnyomása idején csak a követ-, kezetes ellenállás tudta megőrizni azt a nemzeti erőt, amely Deák Ferenc, a haza bölcse józanságával új kibontakozás­hoz, a jogfolytonosság helyreállításával a kiegyezéshez és ennek alapján a magyar művelődés fejlődésének újabb kor­szakához juthatott. A XIX. század uralkodó eszméje, a szabadelvűség (liberalizmus) a magyar múlt értékeléséből és a történelmi nagyság felismerőkéből először a nemzeti gondolat meg­erősödését, az egyenlőség, testvériség, szabadság biztosítá­sát akarta kicsiholni. A nemzet azonban a regényessé« iro­dalomtörténeti korszakának elején még mindig csak a három kiváltságos társadalmi rendet, a nemességet, a papságot és a városi polgárságot foglalta magában. A negyedik társa­dalmi rend, a jobbágyság az alkotmány sáncain! kívül esett, pedig a falun élő jobbágysággal azonos nép 1 " volt az or­szág lakosságának legszélesebb rétege, a magyarság ősi nyelvének és hagyományainak leghívebb őrzője. A korszak legelső és legfőbb feladata tehát nem lehetett más, mint a jobbágyság felemelése. A népi értékek és hagyományok jelentőségének felis­merése már korábban megtörtént.'"” igazi megbecsülésére azonban csak a regényesség korszakának vége felé, Petőfi Sándor és Arany János költészetével került sor. Petőfi es Arany fellépésével új irányzat, új korszak kezdődött, amely már nemcsak tárgyköre szerint és alakszerűségéhez képest esetlegesen, hanem közvetlen kifejezésmódjával es lényege­vei is következetesen népies lett. , A népies irány Petőfi számára nemcsak művészeti (köl­tészeti) törekvés volt, hanem po litikai cél is. Szerinte a népköltészet az igazi költészet . ezt kell tehát uralkodóvá tenni, mert ha a nép uralkodni jogi a költészetben, közel áll ahhoz, hogy a politikában is uralkodjék s ez a század feladata, ezt kivinni célja minden nemes kebelnek. ' Arany számára ez az irányzat már csak eszköz, amelynek alkalmazására addig van szükség, amíg a nép éretté válik arra, hogy a magasabb rendű költészetet is megértse. A magyar költészet népies irányzatának igazi meg­alapítója kétségtelenül Petőfi Sándor volt. Fellépése döntő fordulatot idézett elő s új korszakot nyitott meg. Egész élete éip költészete a XIX. század második negyedére esett, ő a^pnban valósággjal megelőzte korát. Valami olyan újat hozott, ami az előzményekből egyáltalán nem következett, ami szakítás volt a múlttal es elölről kezdés. F.z a valami az, amit lírai realizmusnak szoktak nevezni 1s ami Való­jában csak halála után érvényesült, ezert került a regényes­ség korszakát felváltó új korszak élére. A maga (időbeli) korában visszatetszést keltett, ellentmondást váltott ki, noha megbotránkozást okozott. Abban a korszakban azonbah, amely halála után következett, a költők és írók az ő nyom­dokain és Arany János példájára a nép nyelvéből, észjá­rásából. költészetéből a szép magyar formáit tanulják el , ezeket érvényesítik az irodalomban s az esztétikusokkal egye­temben ilyen úton-módon minden ízében magyar irodalmi ízlést alakítanak ki. így lett a népies irányzattal kezdődő korszak a nemzeti klasszicizmus korszaka.' 1 A nemzeti' klasszicizmust egészséges, józan realizmus (a valóságnak me gfelelő ábrázolás), a szertelenség tudatos kerülése, a lélektani hűségre való törekvés és a gondos szer­kezeti felépítettség jellemzi. A nyelvet a gondolatnak rendeli alá, de mindenkor változatos művészi kifejezésekre törekszik és a nyugati alakszerűségek (versformák) mellett egyenran­gú eszközökként érvényesíti a magyar verselési mód alaki követel ménkeit is.""' A népies irányzat és a nemzeti klasszicizmus kapcso­latát legjobban akkor értjük meg, ha idézzük Gyű lai Pál nak 1855-ben a "Szépirodalmi Szemle’ hasábjain közzétett véleményét. A NÉPIESSÉCRÖL: Az a népies, az a népiesl Annyiszor hallom e szót. hogy a Fejem is fáj belé. Az újdonászol< (újságírók) még hagyján. de az ex professo (hivatásos) kritikusok: Irodalmunkban jelenleg két író képviseli folyontos munkássággal a kritikát és a széptant: Toldy Ferenc és Greguss Ágost. Ök is emlegetik néha e szót, ők is meg­­fájdítják néha a fejemet. Én Toldy Ferenc ifánt a legnagyobb tisztelettel viseltetem. Olynemű s annyi munkássággal megfutott pályát, mint az övé. nem tudom, ki fog valaha felmutathatni közülünk. Azonban tisz­teletem valaki iránt nem terjedhet annyira, hogy egyszersmind el­fogult nézeteinek és gyarló ítéleteinek is hódoljak. Ilyeneket pedig nem egyszer találhatni Toldynak “A magyar költészet története című munkájában. Éppen ő vaia az. ki azon elfogult nyilatkozatot tette, hogy a magyar köllészet aranykora t850-ig lart. s azóta csak epigonok vannak, (megüss tevékeny munkásságát is méltánylom, annyival inkább, mivél nálunk alig foglalkozik valaki széptannal és kritikával, de még inkább méltánylanám. ha a dolgok mélyére hatna, s az írók és művek jellemző vonásait emelné ki; ha a rhű­­| bölcsész merev rendszerét néha elvetné, s megpróbálná a műtörté­neti eljárást is, ha nem bámulná annyira a múltat s volna szigo­rúbb a tehetségtelenség s kevésbé szigorú a valódi tehetségek, mint például Vahot, Jókai és Kemény iránt. C)k mindketten annyira belemerültek a múltba, hogy nem tud­ják magukat feltalálni a jelenben, annyira rabjai bizonyos eszmék­nek. hogy vizsgálódni sem akarnak tovább, pedig a fejlődő élet jelenségei ezt igénylik. A népies iskola irányában is ezt az eljárási követik. Ha kinő vései mutatkoznak, keményen felszólalnak ellene, de kitűnő saját­ságait vagy mellőzik, vagy annyira óvatosak a méltánylásban, mintha szentségtörést követnének el a nagy múlton, a szent mű­vészeten. Panaszkodnak a gondatlan, a pongyola nyelv miatt, és sok igazuk van, de azt nem veszik észre, hogy éppen az újabb idő. a népies iskola két költője ír a legköltőibb. a legmagyarahh nyelven. Összecsapják kezökel az. alaktalanságon, a művészei hiányán, és újra sok igazuk van. de azt megint nem veszik észre, hogy az ríjabb idő. a népies iskola két költőjénél, ami alaktalanságnak lát­szik. az i legtöbbször nemzeti alak, s egyik a lírai, másik az epikai nemben legjóbb műveinket teremték meg. Ök a népies eszmét kí­­jvülről megnézegetik, mellettük elsuhannak, de nem vesztik fárad­­j ságol boncolatába bocsátkozni, sem azon társadalmi, irodalmi és jpolitikai mozgalmakkal kapcsolatba hozni, melyek közt kifej lődött. j Ekkor benne bizonyosan sok oly széptan i elvre találnának, miket részben régiebb és újabb költők, egy Flomer. egy Boz (Dickens ál neve), egy Ooether egy Béranger is képviselnek s észrevennék. hogy sok esetleges salakkal jelent meg ugyan, de magot is rejt. mozgal mai állított elő. mely különböző színezettel minden irodalomban kifejlett, s nálunk már csak azért is be kellett következnie, mert a régibb irodalom előkészité. Minden irodalmi és költői iskola pártnevezete sohasem fejezi ki azon eszméket, melyeknek képviselője. Ki tudná magukból a sza­vakból kimagyarázni, mi a klasszicizmus, romantika, modern? így van ez a népiessel is. Ha szószerint vesszük, paradoxonokra jutunk, s mindent látni fogunk benne, csak azt nem, amit kellene. Midőn Petőfi életéről írtam s költészetét jellemzém, rajzolni igyekeztem azon társadalmi, politika s irodalmi viszonyokat, melyek közt a népies fölmerült, s kifejteni kíséreltem, mi a lírában lényegéi al­kotja. Hizelgek magamnak, hogy ez annyira bálványozott s annyira lenézett költő iránt én voltam a legigazságosabb. Se parókát, sem pörge kalapot nem tettem föl. Födetlen fővel tiszteltem meg s csak 'azon oldalró] emeltem ki. mi benne valóban nagy, kitűnő és sze­retetreméltó. Másfélül talán én írtam legtöbbet, s minthogy ha valami szívemen fekszik, izgatott vagyok, legszenvedélyesebben azok ellen, kik a népies eszmét gyermekes művésziellenséggé alázzák. Ugyanott némi tájékozási pontokat igyekeztem megalapítani a né­pies körül, melyeknek egy részét most pár sorban ismételnem kell. Ezelőtt 10-15 évvel költészetünk tágasabb tért, szilárdabb ala­pot, új segélyforrást, nagyobb önállóságot keresett. Már a kornál fogva a népkölésizet hagyományaihoz kellett fordulnia, s a nemzeti és népéletbe mélyebben merülnie. E mozgalom a lírában gazdag. Megújult líránk a koreszmékből s az európai lírikusok irányaiból egynémil magába olvasztva, a népdalokból merített segédförrást. s'alak- és tartalomban úgy jplenl meg. mint az eddiginél eredetibb és nemzetibb. Files ellentétét képezett a régi ellenében naívsága. egyszerűsége, kedélyessége és humora által. Ezért inkább a tiszta dal- és románcban, festő költemények- és genreképekben múlta felül a régit, mint az ódái szárnyalásban. De olt is, hol a naiv körből kilépett, önkénytelen oly alakba ömlött, oly hangon szólali meg. mi nemzeti sajátságainkkal, vérünkkel rokonabb volt, mint az eddigi, hol egyébiránt mindennek már számos nyomai mutatkoztak. Ugyanezzel többé-kevésbé rokon mozgalom mutatkozott a költészet többi fajaiban is. Megszülettek népszínműveink s népies beszé­­lyeink. A nyelvet illetőleg párt alakult, mely a nép nyelve alapján óhajtó megteremteni a művészi prózát s ellenzéket képzett minden idegenszerűség ellenében. Ezért a népies eszme, amint nálunk ki­fejlett. nemcsak pusztán náívságot jelent, de közel rokonságban van a köllészet tisztán 'nemzeti fejlődésével s részint képviseli, ré­szint érinti azon eszméket, melyeket a széptan egyéni jellemző nevek alatt ismer. Vajon a népies az époszban az-e, mit sokan gondolnak? Egy Iizeikkel lábú versekben megírt történet kissé parasztos nyelven, közmondások- és adomákkal megfűszerezve, hogy a ponyván be­csületet vallhasson, vagy a szalonok asztalain bemutathassa a nép egyűgyűségét? Nem. A népies eposz sem több. sem kevesebb, mint a naiv. a nemzeti: tehát a valódi éposz megközelítése, amennyiben az korunkban lehetséges. Legalább így emelté azt Arany nálunk műalakká, azon vezérelveket tartva szem előtt, melyeket már fej­tegettem. Ezért az ö népies époszának jellemző tulajdonai: a szoros mondái alap. a népies, vagy naív felfogás, s a múltból olyan nép­nemzeti eszmények, hangulatok megtestesítése, melyek még élnek lelkünben nemzeti s annyira művészi alakban, hogy csaknem a dráma szigorú törvényeivel vetekedik. Ez. ami Toldit és I oldi estéjét oly nagy'irodalomtörténeti fon­tosságra emeli, azért, megbocsátható, ha a kritikus hosszasabban foglalkozik velők, mint száz más művel, mert oly költővel van dol­ga. kit nem annyira bírálnia kell, mint tanulmányoznia. Abból, amit Gyulai Pál most idézett tanulmányában kifejtett, világosan érthető a népies irány és a nemXeti klasszicizmus szoros kapcsolata s a magyar irodalomtörténet — nagyjából a XIX. század harmadik negyedére eső — újabb korszakának mind a nyelv, mind az irodalom fejlő­dése szempontjából rendkívül értékes eredménye. 2 PETŐFI SÁNDOR Petőfi Sándor költői egyénisége a maga újszerűségével és vakító fényével úgy tűnt fel kortársai előtt, mint üstökös szokott a csillagos égen. Vörösmarty Mihály, a nagy1 költő­­fejedelem volt elindító pártfogója, Garay János írta róla az egyik legelső és teljes elismerést kifejező méltatást, Eötvös Józsefvhárá pedig olyan hangon nyilatkozott róla, amilyenen a világirodalomnak talán egyetlen más költőjéről sem nyi­latkoztak soha. Mielőtt a nagy költőről és korszaka ko ó költészetéről bármit ás mondanánk, idézzük Eötvös József bárónak ezt a roppantul érdekes, tanulságos és ma is elgondolkoztató nyi­latkozatát. amelyet a "Pesti Hírlap 1847-i 880. számában tett közzé Petőfi. KÖLTÉSZETÉNEK MAGYARSÁGÁRÓL Bírálatot ígértem Petőfi Sándor költeményeiről. Most. midőn e szavam beváltásához készülök, érzem, hogy oly valamit vállaltam magamra, minek megfelelni nem tudok A lírai költészet, mely nem fárasztó munkának, hanem pil lanatnyi fölgerjedésnek gyermeke (melyben .clköltő nem esztétikai teóriák [elméletek! Létesítését keresi, hanem leg bensőbb érzelmeit fejezi ki), s mely csaknem öntudatlanul árad el ajkairól, hasonló ama kis patakokhoz, melyek he gyes vidékekben a sziklái alól néha erőszakkal kitörnek, mert a bérc nem zárhatja többé magába gazdag forrásait ^ a lírai költészet érdemeit a kritika bonckésével méltányol ni, felfogásom szerint, nem lehet ^ s főkép nem érzek e műtétéire semmi hivattatást magamban. Egyike vagyok |azoknak, akik a csalogány énekétől bájolva, nem igen kér dik: mennyire szabályos ritmus szerint zengé el énekét, kik, ha a virág színein s illatán örültek, hogy botanikai nevét feltalálják, kelyhél széttépni nem szokták: ki várhat tőlem dalainak? — Legföljebb egyes gondolat töredékeket mond hatok el, melyek most, midőn Petőfi verseit a nem rég kijött gyűjteményben "" újra etolvasám. bennem támadtak. Nem emlékszem irodalmunkban senkire, ki első fellé pése után oly rövid idő alatt a közfigyelmet magára vonta volna, mint Petőfi. Alig jelentek meg első dalai, s Vörös­­manty, kinek a részbeni tekintélyűét talán senki nem von hatja kétségbe, ürömragyogó arccal hircleté fényes rémé nyeit; alig múlt néhány hét, s a dalokhoz zene készült, s a költő már a népnek ajkairól hallá szavait. ^ Honnan ez általános hatás? ^ Nincs senki, ki az irodalmi hír elnyeré­sére oly hatalmas pajtáskodás mesterségéhez Petőfinél ke vésebbel értene; nem szegődött bizonyos iskolához, s így első föllépésénél mestereinek magasztalására nem számol­hatott; dalaiban nem pala, semmi, nii egyes, éppen divatos eszméknek, vagy érzelmeknek hízelegne. S mi szerzett hát műveinek ily rendkívül hatást? Ha Petőfi költeményeinek gyűjteményét végignézzük, nem nehéz ennek okát feltalálni. Kétségkívül sok ván e gyűjteményben, mi művészi belbecse (belső értéke) áItal a dicséretet, mellyel e költemények nagy része fogadtatott, tel­jes mértékben igazolja; azonban, nézetem szerint, nem csu­pán e költői érdemek azok, miknek Petőfi népszerűségét köszönheti *-- a varázs-, melyei közönségére gyakorolt, más­ban keresendő. Petőfi kitűnöleg magyar, legkisebb műve is a nemzeti­ség bélyegét hordja magán ,—- s ez az ok, miért nemcsak, mint sok költőnknél, szavai, de az éhzés is minden magyar1 által megértetik, melyet dalaiban kifejez. Távol vagyok attól, hogy minden költeményt, mely e gyűjteményben foglaltatik, remeknek hirdessek, vannak egyesek, mik követeléseimet nem elégítik ki, miket, éppen mert a költő tehetségeit: isme­rem, ez új kiadásban szívesen nélkülöznék: de bátran me­rem állítani, ez egész vastag kötetben nincs dal, mely nem lenne kezdettől végig magyar gondolatában., érzéseiben, minden szavában; a költőnek hibái s tökélyei mintegy nem zetiségünk kifolyásának látszanak; bámulhatjuk e, ha, mi­dőn dala a légfellengzőbben eme Ikedik, az egyszerű olvasó is könnyen követi léptét? Ha a legpajkoSabb tréfa, .mely előtt a finom mű bíráló• elborzadva aljasságról szól, senkit nem sért. s a kisebb művészi becsű munkák is legalább kedvesen hatnak majdnem mindenkire? Petőfi a szó szó rosabb értelmében magyar költő, s ez az, mi valamnt a nagy hatásnak, melyet művei gyakorolnak, magyarázatul szolgál: úgy egyszersmind írodalmi érdemeinek legfőb bikét képezi De honnan van, hogy a kritikának egy része, mely ná­lunk dicséreteiben fukar lenni nem szokott s annyi nevet s álnevet egekig emelt, a közvéleménnyel ellentétben he­lyező magát? Egyes kitörések magyarázatát kereshetjük irigységben, mely mint máshol, úgy az irodalomban is sok, egyébként megfoghathtlan rejtélyeket megold; de ez kriti künk Petőfi irányában köpetett eljárását még nem magya­rázza meg, s én hajlandó vagyok azt színt azon okban ke­resni, melyben Petőfi népszerűségének alapját találom. Petőfi népszerű a közönségnél, mert magyar; nem népszerű kritikusaink nagyobb része előtt, mert kritikánk ítéle meg, miben egyszersmind azon csekély hatásnak, me­lyet kritikánk eddig irodalmunkban gyakorolt, okát találjuk fel. Az újabb , irodalmak riagyrészint utánzással vevék kezdetüket ... A mi irodalmunk kezdete, kevés kivétellel, a német irodalom utánzásául tekinthető, kevés kivétellel, mon dóm, mert hogy a francia és klasszikus művek szinte nem maradtak befolyás nélkül, az tagadhatatlan, s a versificatio (verselés), melyben a nyelvünk sajátságai által szükségessé vált módosításokkal egészen a német rendszer szerint jár tunk el, s azon számos germanizmus (németesség), melyet irodalmi nyelvünkben találunk, elég világosan bizonyítja a mondottakat. Nincs is mit bámulni e tüneményen. Csak annak is métlése az, mit más nemzeteknél találunk, s nálunk annyi val természetesebb, minthogy irodalmunk nem egy, már erős nemzetiségből fejlődött ki, hanem egyesek által éppen a nemzetiség kifejtésének eszköz éi'd használtatott; s a .kritika mit lehetett mást, minthogy elfogadván az irányt, mely iro dalműnk vezérei által adatott, szinte a németeknél kereste szabályait ... Új j irodalmunk kezdetén a kritika nem is tehetett mást. De most, midőn főkép lírai költőinknél több önállóságot kezdünk tapasztalni, midőn irodalmunk nem csupán a nagy német folyónak mesterségesen átvezetett szabályos esztétikai bírálatot, főkép miután Petőfi költemé nyeiről szólva, még elfogulatlannak se mmondhatom maga­mat, kevés költői mű lévén, melynek több kedves benyo­mást, több valódi élvezetet köszönnék> mint éppen Petőfi TÓTH PIROSKA 2,000 DOLLÁROS ADOMÁNYA Néhány héttel ezelőtt közöltük kedves 1 estvéreinkkel, hogy a LORÁNTEFY OTTHON építkezési számláinak teljes kifizetésére meg körülbelül 10,000 dollár adományra van szükségünk. Azt is megírtuk, hogy az építkezési vállal­kozó latva anyagi erőfeszítésünket, meghosszabbította a fi­zetési határidőt 19, 5 június 30-ig. Örömmel jelentjük, hogy szavunk nem hangzott el hiába és kérésünket már is- sok testvérünk,a szívebe veste. A legnagyobb adományt Tóth Piroska clevelandi testvérnőtől kaptuk, aki lejött Otthonunk­ba és bejelentette, hogy a LORÁNTFFY OTTHONNAK ALAPI l O I AGJA kíván lenni és azonnal befizette a 2 000 dolláros alapító tagsági díjat. Ezzel a hatalmas áldo­zattal / óth Piroska a lehető legjobb pillanatban jött segít­ségünkre. Neve a többi nagy áldozatot hozó I estvérrel és Iestvernővel együtt a nagyteremnek a bronztábláján lesz megörökítve, hogy hirdesse az utókornak azt a hatalmas áldozatot, amelyet a mi szeretett és drága lelkű testvérnőnk az arherikai magyarság legszentebb ügyébe a LORáNT­FFY OTTHONRA meghozott. Az ALAPÍTÓ TAGSÁG­GAL együtt jár az a kiváltság, hogy az ALAPÍTÓ TAG akármikor, amikor erre szüksége van, vagy amikor ezt el­határozza, AZONNAL bekerülhet a Lorántffy Otthonba, akkor is, ha abban az időben nincsen hely mások számára és sokan várakoznak a bekerülésre., A Mindenható Úristen áldja meg nagyon, de nagyon gazdagon Tóth Piroskát és mindazokat, akik megértik, hogy amit tesznek, azt Isten di­csőségére, a magyarság öntudatának erősítésére, a LO­RÁNTFFY OTTHON segíté sére és végül, de nem utolsó sorban önmaguk hasznára is teszik. Köszönjük ezt a meg­értő áldozatot! Köszönjük az Úristennek, aki megindítja a hívő lelkeket, köszönjük az áldozó Testvérnőnek, aki hitét tettekben es áldozatokban mutatta meg és köszönjük azok­nak. akik imádkozna azért, hogy az utolsó nehézségeken is keresztül mehessünk. Mártsak 6,000 dollár hiányzik és ak­kor nyugodtan hunyhatjuk álomra a szemünket, mert kifi­zettünk mjndent a havi bankkölcsön törlesztésen kívül. Hisz­­szük és tudjuk, hogy a következő 4 héten belül Isten elő­teremti a szükséges összeget a magyar szívekből és az ál­dozatra kész Elitekből. Egyszer majd boldogok leszünk, hogy saját áldozatunk nyomán élvezhetjük a jutalmat és sok öreg magyar testvérünk fogja áldani azokat, akik segí­tettek. Jelenleg 66 lakója van Otthonunknak és még 24 sze­mély számára ván hely a gyönyörű új épületben. Áz elmúlt héten az AKRON BEACON JOURNAL is szépen em­lékezett rólunk! gyenge ere többé, de nemzetiségiünk mélyéből látunk fa­kadni forrásokat: vajon nem jött-e el ideje, hogy kritikánk is kissé önállóbb felfogásra emelkedjék? A német és angol irodalomnak nincs őszintébb tiszte­lője, mint én; teljes meggyőződésem, hogy magyar író nem tehet jobbat, mint ha e nemzetek nagy írómul mentői töké­letesebben megismerkedik; de hiszem azt is, hogy ha a ma gyúrnak is egykor nagy írói leendőnek miről én soha nem kételkedtem, — azok nem a külföldi nagy példák után­zása által, hanem csak úgy fognak támadni, ha a lehető­ségig önállóan lépnek föl, s nem a külföld kritikus nézeteit, hanem nemzetük sajátságait tartják szemeik előtt. Nem az a kérdés, francia, vagy német modort kövessünk-e műveink­ben — feladatunk: magyar műveket alkotni; s a mód, mely szerint mű bírálóink eljárnak, e célt nem segíti elő. Nemcsak egyes szókötésekben: magában az egész mű conieptiójában (eszméjében) és kivitelében is lehetnek germanizmus ok, s kritikánk ugv jár el, mintha ez utóbbit csaknem erénynek tartaná. Mint előre mondám, Petőfi költeményeinek bírálata he­lyett másról írtam. Bocsássanak meg az olvasók; mondom, nem születtem recensesnek (könyvismertetőnek), s Petőfi dalai annyi élvezetet szereztek és szereznek most is, midőn azokat ismét s ismét olvasom, hogv csak mint megvesztege­tett bíró szólhatnék. Ha azonban a szerző, kit a kritikus oktatni szokott, e sorokból, semmit nem tanulhat, — ha egyes verseinek hibás ritmusa, egyes kitételeinek póriassága iránt részletes tudomást máshol kell keresnie: egyet megtudhat e sorokból, mit eddig kritikáinak egy részénél elfeledhetett, s ez az. hogy írótársai között vannak olyanok is, kik eddigi működését méltányolják, kik fejlődését figyelemmel követve, s látva a haladást, mely későbbi műveit jellemzi, tehetségé­ben bíznak. Ki huszonegyéves korában ennyi jelest al­­kiott, mint Petőfi, mindenkit kielég.thet, de magát bizonyo­san nem, s törekvéseit arra foefja fordítani, hogy még jele­sebbeket teremtsen. Eötvös József báró felismerte a magyar költészet csil­lagos egének ragyogó üstökösét; fényét is fel tudta mérni, amely másokat elvakított, vagy csak jóval később, az örök­kévalóság távolából tudott megihletni. JEGYZETEK ,34) Néprajzi értelemben a nép az ország lakosságának ősfog­­alkozást űző (halászó, vadászó, pásztorkodó, földművelő) része, amely a természettel közvetlen kapcsolatban él. 135) Ezt mutatja Faludi Ferenc, Czuczor Gergely, Erdélyi Já­nos. Kriza János. Garay János és mások irodalmi munkássága. 136) Idézi Tóth Veremund i. m. 541-342. oldalán. Szerb Antal szerint Petőfi népiességének igazi irodalmi előzményei nem a ma­gyar kísérletek, hanem a nyugati liberalizmus irodalomfelfogása. A negyvenes években Nyugaton általános lesz a meggyőződés, hogv az író legszentebb kötelessége az alsó néposztályok szellemi szük­ségleteit kielégíteni, és ugyanakkor a felsőbb osztályokban a sze­génység iránt részvétet kelteni. Ezt a célt szolgálja pl. Dickensnek es Tom Hoodnak magával ragadó szentimentális pátosza, Béranger kis belyzetdálai, Victor Hugo regényfreskói a nyomorultak állító­­agos\ életéről stb . . . jóformán minden magasabb rendű külföldi olvasmány, amely a Petőfi-nemzedék kezébe került.” 1. m. 345. oldal. 13,1 Szerb Antal i. m. 346. óldal. 138) Szerb Antal i. m. 338. oldal. 130) A nemzeti , klasszicizmus kora Alszeghy-Brisils-Sík szerint 1844-től (Petőfi első verskötetének megjelenésétől) 1867- ig. Tóth Veremund felosztásában 1845-től (a “János vitéz” megjelenésétől) 1896 ig (a millenniumi g) tart. ,40) Alszeghv-Brisits-Sík i. m. 56. oldal. 1111 Petőfi Sándor Összes költeményei -nek gyűjteménye, a­­mely 1847-ben jelent meg. a költő korábban kiadott 7 verskötetének tartalmát foglalta magában. i—. Folytatjuk í—.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom