Az Ujság, 1974 (54. évfolyam, 1-50. szám)

1974-01-31 / 5. szám

!4, OLDAL, AZ ÚJSÁG 197' Somogyi Ferenc dr.: MAGYAR NYELV ÉS IRODALOM BEVEZETŐ Ebben a számunkban, megkezdjük "A MAGYAR ÖNTUDAT FORRÁS AU címmel “A Kárpát Könyv­kiadó Sorozata második köteteként megjelenő “MAGYÁR NYEEV ÉS IRODALOM folytatásos közlését. Célunk ezzel is ugyanaz, mint ami a sorozat első kötetének rrtegje lentetésével volt. A magyar nyelv és irodalom történeti fej­lődésének útján szeretnénk olvasóinkat végigvezetni elfő gulatlanul tárgyilagos szemlélettel, hogy a napjainkban di­vatos tévedések, félremagyarázások, alaptalan feltevések és pártos előítéletek útvesztőjében a tények fáklyafényénél biz­tonságosan eligazodhassanak, a magyar nyelv ősi forrásai hói és fokozatos kibontakozásából erőt meríthessenek s a magyar irodalom gyöngyeiben gyönyörködhessenek. A szerző “A magyar öntudat forrásai’ első kötetének olva sóink előtt már ismert szerzője, Somogyi Ferenc dr., aki a történettudomány jog-, esemény- és művelődéstörténeti ága­zatainak tüzetes tanulmányozása 1őzben kora ifjúsága óta rendszeresen foglalkozott nyelvtudományi és irodalomtörté nett kutatásokkal is. Az egyik clevelandi magyar rádió mű­során feleségével együtt 1962 március 4-től 1964 május 23-ig 100 előadásban ismertette a magyar nyelv és iroda­lomra vonatkozó legszükségesebb tudnivalókat, amelyeket most r— ugyancsak felesége közreműködésével sajátos, eredeti történettudományi szemszögből megvilágított mód­szerrel és rendszerben tár olvasóink elé. Már most jelezzük, hogy a cikksorozat később külön kötetben is megjelenik. Az összehasonlító nyelvtudomány szerint a magyar nyelv a tiszta nyelvek közé tartozik. Szókincsének 65%-a ősi, vagy belső nyelvfejlődés folyamán keletkezett eredeti szóból tevődik össze. A fennmaradó 35%-ból 8.5% más urál-altaji (őstörök, bún, besenyő, kun), 10% szláv (ős-szláv, horvát, szerb, tót [szlovák], szlovén, 7.5% germán (ónémet, bajor, sváb, osztrák). 6.5% pedig román (latin, olasz, francia), 2.5% viszont más, vagy ismeretlen eredetű. A magyar nyelv nemcsak ősrégi és tiszta, hangm az egyik legszebb, legdallamosabb nyelv is.' Beszéd közben használt minden 100 hangja közül 41 a magánhangzó és 59 a más­salhangzó, mint a franciában. Mindössze három nyelv dal­lamosabb nála: a finn 51 :49, az olasz 48:52, a spanyol 45:55 arányban.’1 FEJLŐDÉS A ma mintegy 15 millió lélek ajkán élő magyar nyelv (a magyar beszéd) adottságaival, alaptörvényeivel és sza- I bályaival a nyelvtudomány külön ága, a nyelvtan foglal­­| kozik, amelynek három része a hangtan, a szótan és a mondattan. Mindhárom rész törvényei és szabályai több­évezredes szokás és gyakorlat folyamán kialakult fejlődés eredményei, amely ek I ényegükben már a nyelv történeti kor­szakának legelején világosan kimutathatók. Lényegesebb változásokat a történeti fejlődés ink ább a szókincs bővülése révén tud előidézni. Ezek a változások azonban a nyelv alapvető jellegzetességét, a beszéd általánosan elfogadott szabályait már nem igen érintik. Még az idegen nyelvekből átvett szavak használata is azokhoz idomul. A szókincs valamely nyelvben a legősibb kortól nap­jainkig használt szavak összessége. Magában foglalja tehát a régi nyelv elavul t szavait ugyanúgy, mint a táj szólást és a szaknyelvi szavakat. Gazdagodásának legtermészetesebb forrása az utóbbiakon kívül — a nyelv ősi jellegének megfelelő szóképzés, amelynek alaptörvénye minden nyelv­ben már a történeti kor kezdetét megelőzően kialakult. Ugyanezt mondhatjuk el az ősköltészetről is. BESZÉD ÉS ÍRÁS GONDOLATKÖZLÉS Az ember legsajátlagosabb tulajdonsága, hogy lelke van, értelemmel (és szabad akarattal) rendelkezik. Értelme gondolkozásra képesíti. A körülötte lévő tárgyakat, szemé­lyeket és jelenségeket megfigyeli, összehasonlítja és meg­különbözteti. Logalmakat és eszméket alkot. Azoknak nevet ad. Következtetéseket von le. Törvényeket és törvényszerű­ségeket ismer fel. Mindez azonban kizárólag bensőjében történik, lelki folyamat, szellemi tevékenység eredménye. A gond olkozás terméke, a gondolat nem látható s egyéb­ként sem érzékelhető. Hozzáférhetetlen egyéni tulajdon. Fia másokkal közölni akarjuk, akkor testi szerveinkkel érzékel­hető valamilyen eszközre van szükségünk. A gondolat közlésének leggyakoribb, leggyorsabban és legkönnyebben alkalmazható eszköze a hang. Ennek egymástól megkülönböztethető színezeteiből s árnyalataiból az emberiség bizonyos csoportjai különböző időkben és helyeken folytonosan változó hangrendszert alakítottak ki. A gondolatközlésnek ez az évezredeken át alkalmazott, fej­lett eszköze a beszéd. A gondolatközlésre használt hangokat az ember be­szélőszerveivel idézi elő. A beszélőszervek a következő test­részek: a tüdő, a légcső, a gégefő a hangszalagokkal, a garatüreg az ínyvitorlával, az orrürég, a szájüreg a benne lévő fogakkal, szájpadlással, az ajkak és a nyelv. Mindezek közül a nyelv játszik legdöntőbb szerepet, mert mozgása, mozgatása szabja meg a szánkban, nyíló-záródó ajkunkon kialakuló, kialakított hangok színezetét, egymástól eltérő jellegzetességét. Ezért mondjuk a beszédet átvitt értelem­ben nyelvnek. NYELV A műveltségük alapján megkülönböztethető népek mindig és mindenütt a maguk sajátos gondolkozásmódjának és szellemi szükségletének legmegfelelőbb nyelvet, beszédet alakították ki. A nyelvtudomány ma 2796 önálló nyelvet ismer.11 Ezeket eredetük, hasonlóságuk, rokonságuk alapján nyelvcsaládokra osztja. Tíz nagyobb és néhány kisebb nyelv­családot különböztet meg. A magyar nyelvet az urál-altaji nyelvcsalád finnugor tagozatának ugor ágához sorozza. Minden nyelv igen hosszú fejlődés eredménye. A kia­lakulás és elkülönülés első évezredeit homály fedi, csak feltevéseken alapuló elméletek világítják meg, amelyeknek helyessége vitatható. A magyar nyelv eredete és kibontako­zása is teljesen ismeretlen. Módszeresen megalapozott fel­tevések szerint az urál-ajtaji ősnyelv uráli része Kr. e. 5000 körül különült el az ajtaji résztől. A linnugor ősnyelvvel azonos uráli részből mintegy 4000 évvel ezelőtt szakadhat­tak ki a finn (finn, észt, komi, udmurt. mari, mordvin) és az ugor (előmagyar, monysi, chanti) nyelvek. Az előmagyar nyelv talán már mintegy 3000 évvel ezelőtt az Ural-hegység nyugati oldalán alakult ki. Mintegy 2000 évvel ezelőtt ugyanitt altaji ogur és ugyancsak altaji hun, körülbelül 1500 évvel ezelőtt pedig már a Kaukázus-hegységtől észak­ra, a Kubán folyó vidékén újabb hun és szabír nyelvele­mekkel bővült és valósággal új magyar nyelvvé alakult. Zsirai Miklós szerint az ugor együttélés csak 460 körül szűnt meg, amikor a bolgár-törökök és a velük szoros kap­csolatban élő előmagyarok az avarok elől kitérő szabírok nyomására a Kaukázustól északra eső területekre, a Kubán folyó vidékére szorultak.2’ A magyar nyelv őstörténetében az V. század kétségtelenül döntő fordulatot hozott. Ennek megítélése alapján vitatható északi (finnugor), vagy déli (szumír) eredete és ősi, vagy új voltának kérdése is. A nyelv­tudomány ma még általánosan elfogadott véleményével szemben mind a déli (szumír) eredetnek, rpind az ősi jel­legnek vannak hívei és hirdetői. A magyar nyelv későbbi fejlődése során — újabb altaji (kazár és kun) elemekkel történt bővülése után — indoeuró pai (szláv, latin, olasz, francia, német) nyelvelemekkel gya­rapodott, urál-ajtaji ősi jellegzetességét azonban mindmáig megőrizte. Ragozó (agglutináló) nyelv maradt, mint amilyen valamennyi urál- altaji rokona es a mezopotámiai szumír holt nyelv is, pedig azoktól elszigetelten, Európa közepén több mint ezer év óta rokontalanul él. ÖSKÖLTÉSZET Kezdetben a beszéd kétségtelenül kizárólag gyakorlati jellegű, a mindennapi élet szükségleteihez igazodó lehetett. Később azonban ugyanilyen kétségtelenül kialakulhatott a beszéd valamilyen ünnepélyesebb, választékosabb módja, szertartásos emelkedettsége is, amely már nem a minden­napi élet kényszerű szükségletét elégítette ki, hanem lelki megnyugvást, szellemi felemelkedést, üdítő szórakozást, vagy hősies magatartásra lelkesítő tanítást akart nyújtani. Hamarosan követhette ezt az ősköltészet három ismert mű­fajának megszületése. Az eredet kérdésével foglalkozó rege, a tisztán szórakoztatási, vagy tanítási szándékkal kitalált mese és a példaképül választott hős vadász, vagy harcos kiválóságát kiemelő monda immár a költői képzeletvilág ele­meit is tartalmazta. 7 örténeti feljegyzések bizonysága szerint a magyar nyelv őskorában volt már dal- és énekköltészetünk is. Eckehárd szerzetes a svájci St. Gallenben mulatozó ma­gyarok dalolását említi. Szent Gellert legendája a malom kereket kézzel forgató őrlő leány kellemes énekét dicséri. Anonymus (a legújabb kutatások eredménye szerint Rósa püspök) krónikája a regösök énekeire hivatkozik. Összeha­sonlító néprajzi kutatások ~e legrégibb nyelvrokonaink epi­kus költészetének a mi legrégibb hősi énekeink első személy­ben való előadásmódjával történt összevetése alapján azt is felderítették, hogy régi költészetünk bizonyos saját­ságai "nyelvünk legrégibb gyökeréig vezethetők vissza. A néphagyomány emlékei a magyar ősköltészet arány­lag fejlett voltát és színes gazdagságát igazolják. A hajnal­költöző királyfiról, a sárkány-családról, az égbenyúló fáról, a fehér ló fiáról, a halhatatlanságot kereső királyfiról s a vasorrú bábáról szóló mese, a csodaszarvasról szóló rege, vagy az Isten kardjáról. Attila menyegzőjéről, és temetésé­ről, Csaba királyfiról, Emese ólmáról, a fehér lóról, a hét gyászmagyarról, Lél kürtjéről és Bolond bárdjáróf szóló hun-magyar mondakör elfogadhatóvá teszi azt a feltevést, hogy “minden valószínűség szerint megvolt a kezdetleges lírának nem egy műfaja”,“ mint például az áldozati ének, a munkadal, sőt a szerelmi költészet valamilyen ősi meg­nyilatkozása is. A magyar ősköltészet alkotásait — előkelő lakomákon és népi mulatságon egyaránt — éneklő, dallamos beszéd alakjában, élőszóval a regösök adták elő és szájhagyomány útján örökítették az utókorra. Az énekmondás még az Ár­pád-házi királyok korában is elkülönülő hivatásként tűnt fel. Az énekmondó (joc.ulator) előadását síppal. dobbal, hegedűvel, dudával festette alá, ezért gyakran találl cozunk nemcsak az énekes . hanem a sípos , dobos , hege­dős”, “dudás elnevezéssel is, ha az énekmondó a .szöveg kíséretére használt hangszeren — feltételezhetően — ügye­sen játszott. Ennek megértéséhez persze tudnunk kell, hogy hangszert eleinte csak az énekmondás dallamának cifrázó­­sára, vagy kísérésére használtak. A regösök és énekmondók tehát elsősorban a beszéd művészei, a nyelv mesterei lehet­tek, a magyar művelődés szempontjából éppen ezért —­­különösen a latin művelődés keresztény korszakának bekö­szöntése után — igen jelentős szerepet töltöttek be. A Mátyás király udvarában élő Galeotti Nlarzio feljegyzéséből tudjuk, hogy a hegedősök még akkor is megjelentek a királyi lakomán és lant kíséretében honi nyelven (tehát magyarul) dicsőítették a vitézek tetteit. GONDOf .AJ RÖGZÍTÉS A csupán hangokkal kifejezett, beszéddel, élőszóval közölt gondolat megőrzése, állandó ébrentartása nem köny­­nyű feladat. A magyar ősköltészet alkotásaiból a szájha­gyomány útján csak töredékek' maradtak ránk. A szavak elröppennek. Csak emlékük marad meg. Értékük tartós­ságát a lélek ereje, a kimondott szó szentsége, a szótartás önfegyelme, majd a tanúk vallomásának ereje ugyan fo­kozza, de végérvényesen biztosítani nem tudja. Új eszközre van tehát szükség, amely az ember emlékezőtehetségét megerősíti, az emléket rögzíti, fára rójja, kőbe vési, bőrre, vagy papírra írja. Ez az új eszköz a rovás, vagy az írás, amely megmarad s a nyelv, a szó, a beszéd gondolatközlő emlékét rögzíti és ■— a feljegyzést őrző anyag tartósságához képest — századok múltán is híven őrzi. . A rovás, vagy írás eleinte ugyanúgy a mindennapi élet szükségletét elégítette ki, mint ahogy a beszéd. Alkalmazá­sának nehézkessége következtében csak ritkán, a nagyobb jelentőségű gondolatok rögzítésére, vagy olyan adatok fel­jegyzésére használták, amelyeknek pontossága igen lénye­ges volt. Az írás fejlődéstörténetében az első nyomok nem költészeti alkotások megörökítéséhez vezetnek, hanem gya­korlati jelentőséggel bíró tulajdonneveket, vagy törvényszö­vegeket rögzítenek. Az írás jó ideig csak emlékeztet, bizo­nyítékot állít, vagy jogcímet igazol, mint például Hammu­rabi susai oszlopán, Mózes két sinai kőtábláján, vagy a középkor kutyabőrre írt oklevelein. Az írás gyakorlati jellege még akkor is megmarad, amikor már történeti események megörökítésére, vagy állan­dóan használt azonos szövegek rögzítésére alkalmazzák, mint például az évkönyvek és krónikák, szertartás- és mise­könyvek esetében. A tanító, nevelő, szórakoztató szellemi alkotások, a költői művek írásba foglalására, papiruszte­kercsek és kézzel írott könyvek (kódexek) szerkesztésére csak a fejlődés jóval későbbi fokán kerül sor. Mindettől függet­lenül a nyelv igazi története rendszerint az írással kezdő­dik. A nyelv történeti fejlődését ugyanis csak az írásban rögzített szavakból (szókincsből) és nyelvtani szerkezetből tudjuk a különböző korokra vonatkozó összehasonlítással megállapítani. latin szövegbe egyszerűen beiktatták a i szót, vagy a magyarság számára érthető következtében a magyar nyelv történetén a latin nyelven — fapálcánál és nyílvessz kutyabőrre írt birtokadományozási oklevél JEGYZETEK 3’ Pei. Mario: The Story of L anguage. P York,. Lippincott, 1Q4Q.. 493 pages. The World 30tli Edition, Volume 12., page 63. Zsirai Miklós: A finnugorság ismerteté dapest, Tankönyvkiadó, 1963., 13-14. oldal. Magyar nyelvtan. „Budapest. Tankönyv !OVÁS A magyar nyelv esetében némileg más a helyzet. A szaktudomány kétségtelen bizonyossággal megállapította, hogy írás, rovás, betű (bötü), könyv szavaink a honfoglalás korát megelőző időkből származnak. A betű és írás szó bol­gár-török, a rovás szó finnugor eredetű. A betűvetés tudo­mányát őseink a keleti kök-törököktől sajátították el, amikor tíz évig tartó avar uralom után 568-tól 615-ig az onogur törzsszövetségi kötelékben kök-török kag'ánok fennhatósága alatt éltek. 568-tól kezdődően a betűket jobbról balra haladó sorban késsel fapálcára, vagy nyílvesszőre rótták. A külön magyar írásmód, a rovás használatáról már a Szent László korából való ős-Gesta és Kézai Simon mes- | tér 1282 táján keletkezett krónikája említést tesz az 1488-ból származó Thuróczi-féle krónika pedig azt is elmondja, hogy keletkezésének idején az -ország népének Erdélyben lakó része bizonyos jegyeket ró fára s az efféle írásmóddal betűk gyanánt él. Thuróczi János szerint a székelyek, kik a seythiai betűket még el nem felejtették, azokat nem tinta és papiros segítségével, hanem pálcákra metszés mesterségé­vel (dicarum ad instar) használják Rovásos emlékünk sem a honfoglalást megelőző kor­ból, sem a korai középkorból nincs. Ezért akadtak, akik az említett kútfők hitelességét kétségbe vonták. A történet­írók többsége azonban megőrizte a külön magyar írásmód emlékét. A későbbi kutatások az utóbbiakat igazolták. Ro­vásos emlékek is előkerültek. A. XV. századból való ni­­kolsburgi kódex egyik pergamenlapján megtalálták az ősi magyar írásmód, a rovás teljes abc-jét. 1501-bői ismerjük a csíkszentmiklósi templom oratóriumának feliratát, I 515-bői a magyar követség konstantinápolyi szállásának falára rótt feljegyzést, amelyet 1554-ből származó hiteles másolat alap­ján Thomsen Vilmos dán tudós fejtett meg, 1668-ból pedig az enlakai unitárius templom feliratát. A clerzsi templom rovásos felirata valószínűleg mindezeknél régebbi, mert szerzője, Miki ós, apa-pap -nak (esperesnek) nevezi magát, eredetét tehát a hitújítást megelőző katolikus középkorra kell tennünk. A rovás kérdésével igen sokan foglalkoztak. Telégdi János 1598-ban Rudimenta priscae Hunnorum lingvae című művében foglalkozott vele s közölte a rovás 55 jegyé­nek, betűjének jelentését. S~amosközi István, akit Bocskai István erdélyi fejedelem 1605-ben országos történetíróvá nevezett ki. néhány soros szöveget közölt egyik művében. Az olasz Marsigli gróf Buda visszafoglalása után a Székely­földön kígyózó sorvezetéssel készült rovásos naptár-szöveget talált. Sebestyén Gyula a Magyar 1 udományos Akadémia megbízásából 1915-ben fakszimilés kiadásban tette közzé az addig ismeri rovásos emlékeket. Végül is az 1920-as évek elejére beigazolódott, hogy valóban volt külön magyar írás­mód, amely eredetében és típusában a föníciai rovásjegyek­kel hozható kapcsolatba s olyan ősi elemekkel és középkori magyar járulékokkal rendelkezik, amilyenek az ó-török ro­vások egyetlen fajtájában sem fordulnak elő. Azt is meg­állapították róla, hogy a pelazg, ó-görög, etruszk, ó-itáliai és germán rúnaírással azonos eredetű közép-tengermelléki írásfajták nagy családjához tartozik, legutóbbi. Marsigfi­­féle emléke pedig jobbról balra kígyózó vonalával a busztro­­fédonos írás legkésőbbi példája.8’ Érdemes még megemlí­teni, hogy Baráth Tibor a közelmúltban az ősmagyar rovás jeleit egyiptomi feliratokon is megtalálta.9 oldal. 41 Szilágyi Lóránd: Irodalmunk kezdetei. 1 történet, I. kötet, 433-434. oldal. Álszegny-Brisits-Sík: A magyar irodák Graz. Akademische Druck- u. Verlagsanstalt, fi) Hórnan Bálint: Magyar Történet. VI. ] dapest. Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, 1< 7) Révai nagy lexikona. XVI. kötet. Budi rek, 1924., 394. oldal. Sl U. a., 393. oldal. A busztrofédon ’ i daszerű írásmód, amely a betűsor végén visszaír balról jobbra, hol jobbról balra balad. A fönii valamint eredetileg az ősi magyar rovás is. m haladt. 9) Baráth Tibor: A magyar népek őstörtér real, a szerző kiadása, 1968.. 120-128. oldal. 101 Szilágyi Lóránd i. m., 436. oldal. SAJTÓ ALAPRA ADAKOZ Pogács István, Detroit. Mi. Dorner Joe, Miami, FI. Havassy M., Barberton, Oh. Hálás köszönet a megértő támoo A LEGSZEBB, LEGHASZNOSABB AJÁNDÉK MINDÉ SZEREZZE BE A KÁRPÁT KÖNYVKIADŐ~KÖNYV ÍRÁS A rovás, mint különleges magyar írásmód csak a régi nagy műveltség eml éke mara dt, a magyar nyelv történeté­hez nem őrzött meg értékes adatokat. Ennek részben anyagi, részben szellemi természetű oka volt. Az előbbi könnyen érthető. A fapálcák és nyílvesszők, amelyekre századokon át a régi magyar nyelv szavait felrótták, megsemmisültek. A sajátos magyar betűket kőbe nem vésték, falba nem váj­ták, az idő vas fogával dacolni tudó ércbe nem öntötték, mert a magyarság lovas nomád életmódja ezt nem tette lehetővé. Állandó letelepülésének idején viszont a nyugati kereszténység műve löd ési körébe került, amelynek egyete­mes szellemisége az akkor mindenütt uralkodó latin nyelv és árás használatát kívánta meg. A f iatal nép, vagy leg­alábbis' annak egy vékony rétege, megismerkedett az ‘ írás­sal”, ezzel a csodálatos eszközzel, mely a művelődés útjára lépett embert minden törekvésében kiszolgálja és végered­ményben mindig ugyanazt a célt szolgálja: a halandó ember halhatatlanságát, az emberi szellem örök életét. 10’ A latin nyelv és az új “írás” nemcsak a kereszténység fennkölt, egyetemes világát és a nyugati műveltségnek a keletitől eltérő jellegzétességét tárta fel az írástudók előtt, hanem azt a kezdetben öntudatlan, később egyre céltuda­tosabb törekvést is felkeltette bennük, hogy a magyarságot megismertessék a Nyugattal. Mindkét célt csak a latin nyelv és írásmód elsajátítása tette valóban elérhetővé. Amikor azonban az eleinte idegen eredetű, később magyar szárma­zású írástudó papok birtokadományozásról szóló oklevelet I “írtak”, Iépten-nyomon olyan magyar elnevezésekbe botlot­tak, amilyeneket latinul nem lehetett megjelölni, ezért a Göre Gábor: Kátsa (8-cadik eresztés) Florváth Ferenc: Hazánk (Olvasmányok irodalomból. A magyar nyelvtan elei Katona József: Bánk bán (Kötve) Kossányi József: Szent György meg a sár Kossányi József: Végtelen út (vászonkölés B. Kovács Fréda: A Halhatatlan harcos Kőváry Károly: A turzovkai jelenések (Szűz Mária-jelenések) Kövendy Károly: Magyar királyi csendőr.« (432 oldal, képekkel) kötve Márai Sándor: Föld, föld Márai Sándor: Rómában történt valami ( Miatyánk imakönyv (nagybetűs) Bőrkötésb Somogyi Ferenc dr.: Küldetés. A Magyar története Somogyi Ferenc dr.: Szent István, a magyar nemzeti élet központjában Színes levelezőlapok: Liszt Ferenc Széchenyi István Deák Ferenc Szent Erzsébet Rá kóczi Ferenc Szent István lovasszobra A Szent Jobb A Magyar Szentkorona A Szent Jobb az ereklyetartóban Mindszenty József bíboros hercegprírr Dr. T óth I ihamér: Hiszem az örökéletet. Újszövetségi Szentírás (nagybetűs) (Kötve Dr. Várdy Béla: Magyarországtudomány északamerikai egyetemeken és főisko (J anulmány) P. Varga László S.J.: Magyar titok Vaszary Gábor: Hárman egymás ellen (re Vaszary Gábor: A nő a pokolban is úr (r Vaszary Gábor: Ö (regény) Vaszary János: Tubák csodálatos élete Wass Albert: Tavak könyve (meséskönyv Willam-Kótai: Máriának, Jézus anyjának élete (Kötve) ITT VÁGJA KI EZT A RÉSZT ÉS RENDELÉS KÁRPÁT Publishing Co. P.O. Box 5348 Cleveland, Ohio 44101 Megrendelem az alábbi könyveket: ......................../...................................................... A csekket mellékelem. Név:................................................................ Utca: ............................................................ Város: ........................................................... Állam:......................................... Zír

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom