Az Ujság, 1974 (54. évfolyam, 1-50. szám)

1974-01-24 / 4. szám

1974. JANUÁR-'24? AZ ÚJSÁG s. oldal;. Zadjeli SLACHTA MARGIT a Szociális Testvérek Társaságának Alapitója 1884, szeptember 18 — 1974 január 6. Az Úr megjelenésének ünnepén, Epifánia napján, 1974 január 6-án délután Margit testvér visszaadta nemes lelkét 1 erem tőjének, Buffalóban, New York államban, abol életének utolsó negyedszázadát töltötte, s csak egy napot töltött a kórházban (a Szent Ferenc kórházban), csendese­dett el lélegzése, mialatt testvérei körülötte állva halkan énekelték: Tűznek Lelke, jöjj közénk, égi fénnyel szállj le ránk; mindenünk lied legyen, tölts el égi tiszta Láng! Jöjj ó jöjj, úgy vár szívünk, úgy sóhajt és irgy eped. Tűznek Lelke szomjazunk, adj nekünk élő tűzeti...” Magas kora ellenére, — szeptemberben betöltötte 89. évét, p—< minden erejével azon volt, hogy a közös Szentmi­séken, konferenciákon és a napirend betartásában részt vegyen. Az utolsó hetekben csak a későbbi órákban tudott felkelni, s a kápolnába lemenni, hogy a Canisius College jezsuita atyái szívességével naponta megáldozzék. Január 4-én, a hónap első péntekén, annyira gyenge lett, hogy a Katedrális adminisztrátora, Msgr. F. Garvey, eljött, feladta a Betegek Szentségét, s Margit testvér utoljára vette magá­hoz a Legméltóságosabb Oltáriszentséget, mint Viaticumot. Pápai áldásban is részesült. Másnap, szombaton, orvosa be­vitette mentőkkel a kórházba. Agyvérzés miatt állapota menthetetlen volt. Fgy órával halála előtt még meglátogatta őt Derecskéi János jezsuita atya, az Anyaház hűséges misé­ző papja, aki hosszan imádkozott Margit testvér leikéért. Az Anyaházban volt felravalalozva. Szép volt a rava­talon. I iszta homloka, elsimult, finom arca egészen meg­fiatalodott. Szent hitünk nagy Ígéretét, az örök boldogság közelségét lehetett érezni mellette. Sokan jöttek imádkozni, Benincasa segédpüspökkel az élen. papok, kedves nővérek, világiak. ReV. Carr jezsuita atya két nagy osztálvát is el­hozta a Canisius I ligh School-ból, akiknek felolvasta a Margit testvérről szóló újságcikket, s beszélt nekik arról, hogy gazdag élet után milyen szép a halál. Főbb Szent­misét mutattak be a helyszínen. A testvérek éjjel rava*ali imaszolgálatot tartottak mellette. Alice testvérrel az élen, aki hűséges gondozója volt: egyetlen élő testvére. A temetés napján, január 9-én, McLaughlin Bemat segédpüspök vezetésével harmincketten mutatták be a kori­­celebrált Szentmisét, a Szent József katedrálisban. A Ta­nácsadó Testület (Lay Advisory Board) hat férfitagja vitte a koporsót. A Holy Cross lackawannai temetőben Amico Richard atya és magyar részről Derecskéi János S.J. imád­koztak a sírnál. Lehotay Attila a Magyar Szabadságharcos Szövetség nevében búcsúztatta, mint a Nemzet nagy Ha­lottját. Aki csak tudott a testvérek közül, mind hazajött a temetésre, Syracuse, N.Y.-ból, Akron, Ohio-ból, Miami­ból ... A Szociális 1 estvérek Federaciójából nagy csoport testvér jött át Canadából, hárman Californiából. A Szociá­lis Missziótársulat nevében Irma nővér küldött kék-szalagos Virágcsokrot New Yorkból. Sok Szentmise bemutatása ígérték. Mindszenty József Bíboros Hercegprímás január 8-án mutatott be Szentmisét érte. Hogy a jó Isten éppen Epifánia ünnepén szólította Magához Margit testvért, annak szép, szimbolikus jelentő­sége van. Amikor az első világháború után Margit testvér megalakította a Keresztény Női Tábort, a huszas évek ele- Jétől kezdve, minden január hatodikán ünnepi gyűlést tar tottak. Szerény keretek közt, de Amerikában is folytatódjak n bensőséges január hatodiki ünneplések, minden esztendő­ben, állandó folytonossággal. Margit testvér rámutatott a papkeleti csillag jelentőségére, mely a három bölcs királyt az Istenemberhez vezette. S mint ahogyan a bölcsek kö­vették a csillagot, és hittek, úgy kell hinnünk nekünk is Istenadta küldetésünkben: azon dolgozni, hogv az Úristen Jürvényei valósuljanak meg az emberi törvényhozásban és a társadalmi életben is. Margit testvér, a magyar Parlament első nő-képviselője, tett ilyen kijelentést: Nem vagyok én politikus, hanem a tízparancsolatot akarom érvényesíteni a közéletben. (Ezt akkor mondta, amikor kizárták a parlamentből, !944-ben, a hitleri üldöztetések tetőpontján.) Slachta Margit 1881. szeptember 18-án született Kas­sán. Iskoláit ott végezte, s tanítónői oklevelet szerzett. Az­után Kalocsán az Iskolanővérek polgári iskolai tanárképző intézetében nyert oklevelet, mint modern nyelvek és iroda­lom tanára. Rövid ideig Győrött, majd Budapesten tanított. Itt találkozott Korányi Saroltával, aki felhívta figyelmét a munkásnők szociális problémáira, megismertette vele a ka­tolikus munkásnő-mozgalmat, s egy Berlinben tartott mun­­kásnő-szervező taníolyamra elküldte a tehetséges, fiatal tanárnőt (1906-1 >an ). Margit testvér első nagy nyilvános beszéde azonban az években a Katolikus Nagygyűlésen ar­ról szólt, hogy a dohánygyári munkásnőknek legalább két­hetes fizetéses szabadságot kell adni. A későbbi években is mindig vissza-visszatért a munkások problémáira, s azok megoldására. Amikor Farkas Edith Eőnökasszony 1908-ban meg­alakította a Szociális Missziótársulatot, Margit testvér an­nak egyik legelső tagja lett. Fáradhatatlanul dolgozott a szociális munka sokféle vonalán. Folyóiratot adott ki, hogy felhívja a figyelmet a szociális bajokra, s a megoldás Ietie­­tőségeire. A nagyközönség elé állította a Krisztus szeretetére és igazságosságára épült társadalmi rend eszményét. Gya­korlati munkája közben egyre inkább látta, hogy a meglévő bajok orvoslása nem elegendő: a törvényhozás eszközeire van szükség, ha valóban eredményt akarunk elérni. Ezért szállt síkra a nők általános szavazati jogáért. Amikor mint első nő a magyar parlament tagja lett, 1920-ban, első kezdeményezése egy lelkigyakorlat volt, me­lyet a képviselők részére Pannonhalmán szervezett. Két éven át tartó parlamenti működése alatt mindig a gyermek, B nő és a családvédelem érdekében szólalt fel. Beszédeit és magatartását kristálytiszta elvek irányították, melyekhez mindig hű maradt. Huszonnégy felszólalásának tárgyai vol­tak: a munkásnők egészségvédelme; iskolareform; hadifog­lyok érdekei; veteránok és hadiözvegyek érdekvédelme; női cellafelügyelők a női'foglyok zárkáinál; intézkedés árdrágí­tás és élelmiszer- árusok mérleg-csalásai ellen; földreform ügyében; lakásépítés érdekében; a detronizáció ügyében; (Adják vissza az Édesanyának gyermekeit!’ kérte a száműzött királyi család egyesítését gyermekeikkel); az al­koholizmus ellen; szociális munka megszervezése érdekében (Iskolanővéri Intézmény); s a nők politikai egyenjogúsítása érdekében. Felszólalásainak eredményei: a katolikus tanulók va­sárnapi szentmisén való részvétele iskolai ellenőrzés alá került; az iskolaszék tagjává nők is beválaszthatok; a föld­reformban a hadiözvegyek is részesülhetnek; legalább egyes dohány gyárakban bevezették a munkásnők évi kéthetes fi­zetéses szabadságát; a lóverseny adót fél száza lékkai emel­ték, s Budapest szegényeinek segítésére juttatták; a luxus­lakásokra magasabb adót róttak, s a jövedelemből kislaká­sokat építettek a vaggonlakók számára; az Iskolanővéri Intézmény első tizenöt tagjának beállítása (az iskolai szo­ciális munkásoknak ez a csoportja később nagy méretűre megnövekedell). Mint Budapest városának bizottsági tagja, ugyanilyen odaadással dolgozott a főváros szegényei, csaladjai, gyer­mekei érdekében. Az 1920-as évek elején a Szociális Missziótársulat lé­nyeges Szabályzat-változtatást eszközölt. A volt tihanyi apát, a Missziótársulat kezdetétől annak Ielkiigázgatója, 1928-ban ezeket írta; "Bizonyára jóhiszemű és bölcs férfiak hatására leg­közelebb Szent Benedek szellemétől történt elhajlás. Majd magán az eredeti eszmén történt nem lényegtelen változás, hmelvet röviden így jellemezhetni: hogy akik eredet szerint inkább világi nők egyesülete akartak lenni, most inkább Szerzetesnők lettek volna. Azokat a tagokat, akik e válságos pillanatban az eredeti irányhoz ragaszkodtak, a Társulat elküld ’e. Ezek, hogy hivatásuk útján megmaradhassanak megalakították a Szociális I eslvérek 1 ársaságát. ’ (Dr. Mázy Engelbert, tihanyi apát.) E-mek a kb. 55 nővérből és jelöltből álló csoportnak egy új I ársaságba való szervezése Margit testvér feladata lett. Natália testvér. (Folytatjuk) Nyugdijbamenés miatt Art Gallery Eladd Long Island City legjobb üzletnegyedében Az üzlet tartalmaz: Európa különböző országaiból importált eredeti olajfestményeket: miniatűr olaj­képeket és kézifaragású ajándéktárgyakat. Festőkellékekel (Art Supply), lestők és tanulók ré­szére (8 iskola van a környéken). Rámapágóműhely anyagkészlettel (mouldings) és importált képrámák. — 1 la nincs gyakorlata, beta­nítom. leveleim: B.L. 30-19 Steimvay Street, Long Island City, N.Y. 11103 — Telefon: nappal 10-6-ig: area 213 274-6447, — este 8-10-ig: 212 545-3952. NEM ÁLLAMPOLGÁROK JELENTKEZÉSI KÖTELEZETTSÉGE S. F. Perryman, az Emigrációs Hivatal helyi igaz­gatója jelzi, hogy minden nem amerikai állampolgár köteles jelenteni lakhelyét a január hónapban. Kivételt képeznek az akkreditált diplomaták, a nem­zetközi szervezetek igazolt személyzete. A jelentkezési lapokat a postahivatalokban lehet díj­mentesen beszerezni vagy az Emigrációs Hivatalban. Ki­töltés utón a megfelelő helyen bélyeget kell ráragaszíani és postára feladni. , §. F. Perryman jelzi azt is, hogy az új törvény súlyos büntetést is helyez kilálásl ía a jelentkezés elmulasztása esetéré, vagy valótlan adatok közlésére. Flórián Tibor: BÁTOR KÖZVÉLEMÉNYT! Fiatal költőink egy kis csoportja a pornográfia poshadó mocsarában állig elmerül, s álmai nyirkos árnyékára va­dászik. Fertőzésük ragályként terjed és az emigrációban nincsenek olyan kritikusok, akik védőoltási mernének alkal­mazni ellene. De vannak költőink között olyanok is, akik a politika ked véért elkerülik a lápot. Évszámok em lékeit lengetik lo­bogójukon, fakuló színeiket évenkint újra festik. Dobogókra alfnak és dátumokat kiabálnak. Elvek és antielvek prófétai­ként megszállják a fórumot. Verseik mindig a politika gyor­san rothadó szőlőfürtjei. S ki ma a legnagyobb tapsot kap­ja, arra borul holnap a legmélyebb hallgatás. És vannak olyanok, akiknek gondja csupán a gyors siker. Fiamar megtanulják, miként lehet vágtában meg­­nyergelni a pegazust. Közöttük is az lesz. a győztes, ki már első soraival meghökkenti a szerkesztőt, az olvasót és a támadások ellen vérttel és sisakkal járó — kritikust. Ezek a siker-éhes verselők nagyon vigyáznak arra, hogy hökken­­téseik a vers közepén ne változzanak át értelmes szürke­ség -gé. A fejére állított tétel után olyan soroknak kell kö­vetkezniük, amelyek tízféle kép, hangulat, állítás elemeiből tevődnek össze. A soroknak sohasem szabad úgy kapcsolód­­niok egymásba, mint a láncszemeknek. Minden sornak kö­telessége ellenkező irányba szaladnia, s még hozzá olyan képpel és mondanivalóval, amelyet nem ért meg senkisem. A szerkesztő és kritikus ijedtében féltérdre ereszkedik és utolsó erejével elhatározza, hogy nem vallja be szégyenét”, hogy nem értette meg a verset. Elhatározza, hogy kitünteti ezt a kimagasló értelmetlenséget, mert ezzel a kitüntetéssel bizonyítékát adja, hogy mennyire modern ő is. Nemcsak megértést színlel az izmusokkal, a szépség, nyugalom és béke elleni merényletekkel szemben, hanem izmossá és gyökérdússá növeli az értelmetlenségeket. Szegény olvasó ezek után a szerkesztők és kritikusok által dédelgetett értel­metlenségek között maradinak és elfogultnak érzi magát. Két út marad számára: elfogadni a kitüntetett és közléssel jutalmazott értelmetlenséget, vagy csendes undorral elfor­dulni tőle, de közben titokban tartani véleményét, nehogy a haladás ellenségeinek megvetett listájára kerüljön. És vannak költők, művészek, kiknek lába alól elgurul a föld. Fejük fölött r-p liatalon is — reménytelenné szürkül az ég. Körülöttük felforr a köd, két szemük kiég, elveszti sorra erőtlen kezüket. Lábuk az űrbe hull, mellük behorpad és eltűnik lassan. Csak szájuk marad meg, mellyel kortár­saiknak vészt és sötétséget kiáltanak. Pesszimizmusuk ha­lálos, körülvesz, mint a hínár és a mocsári mélybe ránt menthetetlenül. Flonnan vették ezek a fiatalok a kilátástalan kétség­­beesést? Mitől nőtt nagyra bennük a fojtogató nihil? Miért tűnt el agyukból és szívükből minden út? És most ahelyett, hogy irányt mutatnának, a céltalan kétségbeesésbe lökik olvasóikat. Valaha a kritikusok "morbid”-nak nevezték ezt a költészetet, ezt a művészetet, ma egyszerűen azt írják, hogy "korjelenség”. Nézzetek körül! A természet ma is olyan csodálatos, mint azelőtt volt. A szennyeződés tovább terjedését előbb-utóbb — egész biztosan megakadályozzák. Az élet pedig nem sivórabb, mint a múltban. A távolságok meg­kisebbedtek, a napos oldalt gyorsabban lehet elérni. És ki mondja azt, hogy árnyékban, zuhogó esőben, ködben is nem lehet fénylő szellemi tájakon járni? Csak megfelelő lelki al­kat kell hozzá. Mi lenne, ha életünk, az egész föld morbid hangulatú emberekkel telne meg? A derűre vágyóknak merre lehetne nézni, hova lehetne futni, menekülni az ilyen emberi kör­nyezet halálos szorítása alól? Vajon nincs-e feladata, hiva­tása a költőnek? Vajon nem az ő kötelessége egy pesszi­mizmusra hajló korban fároszt gyiijtani és gyermek-szelid­­ségű mosollyal űzni el a rémeket? S ha nem tud ilyen lenni, miért áll dobogóra, miért szeretné befolyásolni és magával ragadni a megsemmisülésbe kortársai l? Miért kell állandóan a siránkozás és nyavalygás regisztereit játszani olvasóink­nak? És ha már ezt teszi, miért tüntetik ki érte? Miért ag­gatnak horpadt mellére érdemrendet? Azért talán, mert a legmagasabbrenclű művészettel terjesztette a sötétséget, a kórt, a miazmát? A keserűségtől és gyűlölettől habzó szájak köré, miért kell hallgatóságot csődíteni? Miért kell magas emelvényre állítani <— példaként — a sötétséget, a reménytelenséget? Miért kell —üömjénezéssel — hitelessé avatni az idegbe­tegek, ferdeszemeűk és vakok torz látomasáit? Nemrégen ezt kérdezte tőlem valaki: Egy becsüle­tes, mértéktartó írással lehet-e komoly változást elindítani a mai megveszekedett világban? Annyira hívő vagyok - feleltem, ,—■ hogy még ebben is hinni tudok. Mire alapítom ezt a hitemet? Arra a r— le­velek tucatjaira és beszélgetések százaira emlékező <— meg­nyugtató tapasztalatomra, hogy a szerkesztők, az olvasók, a műteremlátogatók és a koncert-hallgatók nagy többsége (öregek és fiatalok) ma is egészséges művészi érzékkel ren­delkezik. Ma is ^ sőt ma még inkább, mint bármikor — [ vágyik harmóniára, a szépség összhangjára, békére. Csupán egy hangos kisebbség az, mely a művészetek minden ágá­ban — sőt a politikában is r-f a formarombolást hirdeti, harsogja, üvö Iti két okból: 1. Formák alkotásához szükséges tudással, gyakorlat­tal, képességgel nem rendelkezik. 2. Aki közülük rendelkezik is, képtelen pesszimizmu­­í sát, hitetlenségét, nihilizmusát, idegbaját, szépség iránti ' és arra mégis sírva vágyó »— érzéketlenségét és saját for­­mátlanságát harmóniát sugárzó (hiszen ez minden igazi művészet elsőrendű-célja) formába önteni. A hangos kisebbség harsogó szavát azonban elnyom­ná a harmónia és béke igényét magában hordó többség, a szerkesztők, az olvasók, a felelősségtudattal rendelkező kri­tikusok, műterem- és hangverseny-látogatók .józan ítélete, ha nyíltan ki mernék nyilvánítóm, tiltakozásukat a formát­­larisággal, értelmetlenséggel, zavarossággak morbid szem­lélettel szemben. Tapasztalatom az, hogy nagyon sokan hallgatnak, vagy ízlésükkel ellentétes véleményt nyilváníta­nak, mert attól félnek, hogy a maradiság vádjával illethetik, sőt esetleg ,ki,g,únyolják őket. Senkisem meri vállalni annak a látszatát, hogy nem halad, eléggé gyorsan a kor- . *• ral, hogy nem “modern”, hogy szemben áll a kultúra, a művészet forradalmát hir­detőkkel. Senkisem gondol arra, hogy tulajdonképpen ' ezek a forradalmárok” az ■''<> ■ igazi reakciósok. Minden ha­ladás fejlődés, aki haladó, az j fejlődni akar és fejleszteni. Nyilvánvaló tehát, hogy minden rombolást, remény te- ,'! i lenséqet, céltalanságot hirde- :íV, ; tő a haladás ellensége .—< le- ,r>] rombol maga körül mindent, amit fejleszteni kellene <— és 1 ’ így reakciós! ' Miért lenne tehát szégyen HM ű szembenállni a rombolókkal, í&iá a beteg szeműekkel, az ideg­­,• bajukat terjesztőkkel, a nihil felé rohanókkal, a reakció­­sokkal? A töbf jség velünk van, A. csak a hangosak mérgezett ,d,, nyilaitól, nyílt cs szervezett u támadásától, vagy orvlövé- \ y szeitől fél. , j,1 Nem kell tehát egyebet tennünk, mint fölszabadítani uad félelmétől az egészséges ) szépérzékkel rendel k e z ő k nagy táborát. A becsületes és 1 bátor közvélemény megszó- »sä ; laltatása legyen a legfonto­­sabb feladatunk! Ehhez ké- Jo;t rcm az olvasók, a szerkesztők, _ a kritikusok, a kiállítás-, a műterem- és koncert-látoga­tók nagy táborát. Ha az igaz­­ság velünk ki ellenünk? EURÓPÁBAN, az Al­pok vidékén olyan szokatla­nul meleg az időjárás, hogy r ez már nem is tavasz, hanem ,r nyár a télben. , Münchenben a hőmérő • et higány oszlopa, több napon át, 1 7 fokot mutatott, Párizs­­ban ezt túlhaladta még két -»yp fokkal, Rómában is 15 fokos meleget mértek. Madridban nisíz es Londonban több mint 1Ó h-- } fok volt. A meteorológusok a szo­katlan téli meleget azzal ma­­gyarázzák, hogy az erős déli légáramlat, amely meleg le­vegőt hoz, nem engedi előre • ’vő jutni a más években, ilyen- . >■ / kor emelkedő hideg frontot, he amely Oroszországból érke­zik. Ebben lehet valami. A > Kárpát-medencében, fagyott és 5 fokra süllyedt a hőmérő. ux ? A természetellenes időjá­rás komoly veszélyt jelent . ' minden élőlényre, beleértve az állatokat, növényeket és az embereket is. A mentők statisztikája szerint ugrássze- * rűen emelkedett a szív és a 'J '' vérkeringési zavarokkal kór­házba szállítottak száma és még szerencsésnek modhat­­ják magukat, akik megússzák egyszerű fejfájással, fáradt- !>b sággal, kedvetlenséggel. Fő- otiü leg idősek számára életveszé- 1 íves ez az időjárás, azoknál, akiknék különben is alacsony a vérnyomásuk. ' V.» Az állatokat és a növénye­­kef is megbolondította a szo­katlan meleg. A berlini állat­kertben pl. a keselyűk és a . baglvok máris neki láttak a f ’ ' fészeképítésnek, amire csak a keltési időben van szükse- . ►JO-* gük. Az Északi tenger kör­nyékén kibújtak a földből a tulipánok és nárciszok hajtá­sai. Az Alpok vidéken is éb- i( redezik a növényzet téli ál­mából és attól lehet tartani, ha a keleteurópai hideg front mégis betör Európába, s akkor a fagy komoly káro­kat okozhat mindenfelé.-UTUV------------------------ — ÍU.i HIÁNY '-óyj Egyetemi hallgatók beszél- p.úv getnek a, rovarokról. Az egyik ouj diák megkérdezi az egyik oé leánytól: ' — .Látott már maga egy é -i telűt a nagyítóüveg alatt?, \sr-.e — Sajnos, még nem Iát- i >, tám. Ugyanis nincs a ha- ié; zunkban mikroszkóp. ^

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom