Az Ujság, 1974 (54. évfolyam, 1-50. szám)

1974-06-27 / 26. szám

1974. JÚNIUS 27. AZ ÚJSÁG 5. oldal: RÉGEN TÖRTÉNT... Irta: KEMÉNY JULIA (Folytatás) — Doktor úr, nem tudom, mi történt a torkommal, de már néhány hete észreveszem, hogy a nyelés nehezen megy. fájdalmam nincs, de karcoló, reszelős a torkom. Remélem, nincs komoly hajóm, mert máskülönben teljesen egészséges a közérzetem. i— Tényleg nem látszol betegnek, fiam! — mondta az öreg és leültette Bandit, elővette tükrét és a kis tükrös pál­cikát. Belenézett a torkába és hosszasan szemlélte. Azután azt mondta: —- Én nem vagyok gégész, nem mondhatok véleményt, de valami rendellenességet látok a nyelőcsőben. Azt Kiszem, hogy ezt nem szabad elhanyagolnod. Ajánlom, hogy lordulj szakorvoshoz. . . — Nem lehetne ecseteléssel rendbehozni a bajt? —< kérdezte Bandi ijedten. Eszébe jutott, hogy mennyi munka várja hivatalában. <— Nem, fiam! Ennek fele se tréfa. Tessék hamarosan gégészhez fordulni. Azt ajánlom, hogy az ország legjobb szakorvoshoz, dr. Zelinga Péterhez menj, mert neki van a legjobb neve. De ne várj! i—i Zelinga Peti olyan nagy ember lett?! Nahát! Hi­szen egy padban ültünk az iskolában az első elemitől fogva! <— mQndta Bandi nevetve. i— Igazán! Sokkal idősebbnek tartottam náladnál. Jó­val fiátalabbnak látszol. Node Mindegy, a fő, hogy meg­bízható jó orvos és mint sebész utolérhetetlen . . . Remélem, nem lesz szükségem a sebészeti tudo­mányára, — mondta Bandi elgondolkodva és azután elkö­szönt dr. Bokortól. Sietett vissza az irodába dolgozni. I ár­­gyalásai is voltak még a bíróságon, nem ért rá mással foglalkozni. Amikor azonban délután már befejezte a dik­­tálásokat, megrtta a szokásos feketéjét és újra érezte a tor­kában a nyelési nehézséget. l—> Kérem, — mondta a titkárnőnek, aki a jegyzeteket felvette és a kávéját behozta, >—> telefonáljon dr. Zelinga Péter gégésznek és kérdezze meg, mikor látogathatnám meg rendelőjében . . . —- Csak nem beteg, ügyvéd úr? — kérdezte a hűséges titkárnő ijedten. — Dehogy, dehogy! Nem vagyok beteg, de beszélni kívánok Zelingával, aki valamikor iskolatársam volt. . . — Máris hívom, — mondta a leány és kisietett. Nem­sokára visszajött és jelentette, hogy másnap délután 2 órára várja Bandit Zelinga rendelőjében. A két iskolatárs sok év után látta viszont egymást. Futólag találkoztak a 25 éves iskolai találkozón, de akkor Bandinak sürgősen el kellett mennie, úgy, hogy alig volt alkalmuk beszélni. Most azonban szemtől-szemben álltak egymással az orvos és a paciens. Érdekes dolog az, hogy az ellenszenv egy emberben egy hosszú életen át megmarad. Zelinga Péter most sem szívlelhette Gáspár Andrást. Zelinga szőke haja már régen fehér volt és ez koránál sokkal idősebbnek tűntette őt fel, mig Bandi sűrű, barna haja még fényesre kefélve fiatalos és előnyös volt. A sok munka sem változtatott sokat külsején és a /.híres orvosprofesszor irigyelte kortársát jó külsejéért. Bandü nem túlságosan érdekelte Zelinga megjelenése, in­kább arra volt kiváncsi, hogy az orvos mit talál az ő tor­kában.. Zelinga fölényesen fogadta Bandit és hidegen kér­dezte: »—< Mi hozott téged énhozzám? — Dr. Bokor mondta, hogy te milyen nagy ember let­tél és te vagy az ország első gégésze, tehát természetesen örültem, hogy éppen te, gyermekkori pajtásom a szakorvos. Néhány hét óta nehezen nyelek. Még ha vizet iszom, akkor is csak aprókat kortyolgatok. Fájdalmam nincs, csak nehéz­ségem. Bokor alaposan beletekintett a torkomba es úgy látszik valami gyanúsat látott, hogy hozzád küldött. < Na lássuk, mi van a torkoddal, >—< mondta Zelinga és leültette betegét. Előszedte műszereit. Hosszasan tükröz­te Bandj torkát, aki majd megfulladt a vizsgálatok alatt és izgatojtan várta az eredményt. — -Az biztos, hogy valami kinövés van a nyelőcsőben. Nem tudom így megállapítani, hogy micsoda. A legjobb lesz, ha biopsziát csinálok, vagyis kiveszek egy kis mintát abból a dudorból és laboratóriumi vizsgálatra küldöm. Majd- gondoskodom arról, hogy valamelyik szanatóriumban vagy kórházban helyet találjak neked. Talán legjobb lenne, ha idejönnél a Szent Jánosba, ahol én vagyok az igazgató főorvos. — Nem érne ez rá egy-két hétig, amig az ügyeimet hivatalomban elintézhetem és helyettesemnek átadhatom? — kérdezte Bandi. Nem lehetek kíméletes! •— mondta Peti ridegen. — Meg kell mondanom, hogy egy mogyoró nagyságú kinövés van a torkodban, amely lehet rosszindulatú és ebben az esetben sürgős műtétre van szükség . . . Bandi szörnyen megijedt. Tudta, mit jelent egy torok vagy gége műtét. Ismerősei között már előfordult ilyen kór­tünet. Neki az élete, a jövője, a karrierje függött a hangjá­tól. Rekedten, izgatottan kérdezte: _/ Gondolod, hogy torokrákom van? Nem vagyok gye­rek, megmondhatod őszintén, ha tényleg az a baj . . . — Éppen azért, mert komoly, érett férfi vagy, meg­mondhatom neked őszintén, hogy semmit sem tudok, amíg á laboratóriumi eredményt meg nem kapom . . . Köszönöm! >—• mondta Bandi. •—1 Majd visszajövök és akkor megbeszéljük a dolgot. Azt hiszem, legjobb, ha holnap reggel felhívlak telefonon . . . _ Az jó lesz! Kilenc óráig megtalálsz otthon a laká­somon, mert csak fél tízre jövök a kórházba. Hívj fel, majd megmondom addigra, hogy mikor lesz üres szobánk a kór­házban. Gondolom, hogy külön szobát akarsz. A két iskolatárs elbúcsúzott egymástól. Bandi úgy ment el Petitől, mint akit fejbevágtak. Tudta, hogy valami rendellenesség van a torkában, de erre nem volt elkészülve. Egyenesen hivatalába ment és bekérte a titkárnőtől az összes fontos függő ügyeket. Lázasan dol­gozni kezdett. Minden dossziert átvizsgált és írásban rendel­kezett a teendőkről. Mintha végrendelkezett volna. Felké­szült a halálra, vagy még a halálnál is rosszabbra, a hosszú kilátástalan szenvedésre. i—< Nem fogok tudni nyelni, nem fogok tudni beszélni, nyomorult tehetetlen és munkaképtelen ember lesz belő­lem . . . — gondolta és belülről sírt. Talán ha könnyezni tudott volna, könnyíthetett volna súlyos szenvedésén, de agya tisztán működött és minden lehetőséget mérlegelt. Feleségére gondolt, arra az angyali asszonyra, akinek szép és gondtalan öregséget kívánt biztosítani, de tudta, hogy ez lehetetlen. Zelingára gondolt és hideg, részvétlen arcára. Egy biztató szót nem talált arra, hogy őt megnyugtassa. El­keseredésében arra gondolt, hogy talán Peti még örült is annak, hogy ő halálosan beteg . . . Azután elhessegette magától a fekete gondolatokat. El határozta azonban, hogy nem hívja fel reggel telefonon. Nem bánja, ha bármilyen kiváló orvos és sebész, de inkább más szakorvoshoz fordul, aki rokonszenves és nem szívtelen. Gondolataiból a telefon csengetése zavarta fel. Cso­dálkozására Zelinga hangját hallotta. Mintha nem is ő leli volna. Hangja elfojtottan és meghatottan hangzott. *—• Te vagy, Bandi? >—> kérdezte. <—< Igen, én vagyok! — Tudod, amikor elmentél, elgondolkodtam rajtad és félek, hogy félreérthettél engem. Sajnos, nem tudtalak meg nyugtatni, pedig nagyon szerettem volna valami biztatót, valami megnyugtatót mondani neked . . . <— Igazán kedves tőled, hogy felhívtál! Erre valóban nem voltam elkészülve! < Tudod Bandi, megmondom neked őszintén, hogy soha nem tudtam irántad közvetlen lenni, mert mindig bán­tott, hogy nem tudok olyan barátkozó, olyan kellemes lenni, mint te vagy. Már az iskolában is szerettelek volna utánoz­ni, azt akartam, hogy engem is szeressenek a fiúk úgy, mini téged, de ez soha nem sikerült. Bevallom irigyeltelek és nem tudtam irántad felmelegedni . . . i— Node miért mondod ezt nekem most és miért tele­fonon át? — Azért, mert szemtől szembe nehezebb őszintének lenni és kissé szégyellem is magam. Olyan kíméletlen és rideg voltam irántad, pedig hidd el, hogy nagyon is fájt a szívem, hogy nem tudtalak megnyugtatni. Elképzelem, mii érezhettél és sajnos most sem tudok más mondani, csak azt, hogy remélem, a daganat a torkodban nem rosszindu­latú és csak kisebb műtétre lesz szükség. Ne aggódj, pajtás, még a legrosszabb esetben is mindent el fogok követni, hogy ne legyen szükség olyan beavatkozásra, amely tönkre­teszi a jövődet. Tudom én jól, hogy milyen nagy ember vagy a jogászok között. Ne gondold, hogy nem érdekelt a sorsod, csak az átkozott természetem gátolt abban, hogy valami vigasztalót mondjak. Bandi annyira meghatódott, hogy alig tudott szóhoz jutni. Végül csak azt kérdezte: — Mi jutott eszedbe, hogy most, ebben a szokatlan, késői órában felhívtál? i—i Amikor elváltunk és az arcodba néztem, láttam, mennyire szenvedsz. Láttam, hogy vártál tőlem egy vigasz­taló szót, de bent a rendelőben már vártak reám a többi J betegek és én különben is olyan nehézkes ember vagyok, hogy idő kell ahhoz, hogy valamire, rászánjam magam . . . ,—' Köszönöm nagyon, hogy felhívtál. Erre nem szá­mítottam . . . — Még csak azt akarom mondani, hogy reggel ne hívj fel telefonon, hanem gyere be a kórházba egyenesen a lakásodról. Ismerlek téged és képzelem, hogy a felesége­det meg akarod kímélni attól, hogy megmondd neki beteg­ségedet. Ez nem helyes. Mondd meg neki őszintén, hogy daganat van a torkodban és kórházi segítségre van szük­séged. Egy asszonynak joga van ahhoz, hogy férje beteg­ségéről tudjon. . . Ne ijesszed meg, hanem kíméletesen mondd meg neki a dolgot és hozd őt is be magaddal a kór­házba. Majd én beszélek vele . . . Még hosszasabban beszélgettek és Bandi belátta, hogy Petinek igaza van. Már nem is volt türelme tovább dolgozni, hanem abbahagyta a munkát. — Lesz, ahogy lesz! »—< mondta magában. — Ideje annak, hogy végre önmagámra is gondoljak, ne csak az ügy­felekre, perekre, szerződésekre. Itt hagyok mindent és beme­gyek reggel a kórházba. — Csak a legsürgősebb dolgokat jgyezte még fel és hazament. , Gáspárné nagyon megijedt, amikor férjét meglátta. Egy asszony, aki leélt egy életet férjével, belelát élettársa gondolataiba, érzéseibe. Megérezte, hogy valami nagy baj van Bandival. Bandi még soha életében nem érezte, mennyire szük­sége van a feleségére, mint azon a bizonyos estén. Részle­tesen elmondta feleségének, hogy már hetek óta érzi a nye­lési nehézséget, de nem akart neki szólni, nem akarta nyug­talanítani. Most sem szóltam volna neked, ha Zelinga reám nem parancsol, hogy okvetlenül veled együtt menjek holnap reggel be a kórházba. Ö már gondoskodott külön szobáról és azonnal megcsinálja a biopsziát. A laboratóriumi vizsgá­latra azonban várni kell. . . — Akármi {esz a vizsgálat eredménye, nem kell fél­ned. Még ha rákos lenne is az a kinövés, akkor sem kell lemondanod az életről, a pályádról. Legfeljebb nem fogsz magad a tárgyalásokra járni, hanem a helyettesek fognak helyetted, a te utasításaid alapján tárgyalni. De miért is titkolóztál oly sokáig? Miért nem szóltál mondjárt, mihelyt észrevetted, hogy baj van? ;—■ Nem vettem komolyan a dolgot, de most már el kellett mennem Bokor doktorhoz, mert még a víz is alig ment le a torkomon. Ö küldött el Zelingához és ott jártam ma délután. Haragudtam reá, mert kíméletlenül megmond­ta, hogy mogyoró nagyságú daganat van a torkomban és sürgősen kell megcsinálni a vegyi vizsgálatot, mert ha ma- Iignus daganatom van, akkor nem lehet várni vele. A házastársak talán soha nem kerültek egymáshoz oly közel, mint azon az estén, amikor előkészültek a másnapi kórházi látogatásra. Gáspárné becsomagolta férje hálódof gait és szükséges holmiját egy kis kofferb e és még soká beszélgettek, mielőtt elaludtak. Álmuk nyugtalan és meg- ! szakított volt. Hallották egymást forgolódni, de egyik sem akarta a másikat zavarni. Reggel korán ébredtek és készül­tek a kórházba. Az órák lassan teltek el. Dr. Zelinga Péter már várta őket. Mindenről gondos­kodott előre és a műtőben hamarosan kivágta a torokból azt a kicsi hányadot, amelyre a vegyvizsgálathoz szükség volt. Band inak a kórházban kellett maradnia addig, amig a la­boratórium jelentése megérkezett. Soha ilyen hosszúnak nem tűnt az idő. Minden perc egy esztendőnek tűnt, amig végre-végre megjött a laboratóriumi jelentés. Dr. Gáspár András torkában úgynevezett polip, vad­hús kinövés keletkezett, amelyet el kellett távolítani. Nem volt sem rák betegsége, sem más kóros elváltozása. Hogy a daganat, a polip, mitől keletkezett, azt még a híres orvos­tudós, Zelinga Péter, sem tudta megmagyarázni. Elmúlt a félelem, elmúlt a betegség, de a híres ügyvéd élete teljesen megváltozott azóta. Belátta, hogy az emberi élet véges és senki sem égetheti élete gyertyáját két végről. Amikor a kórházból hazament, ajándéknak érezte az életet és átengedte a fontos ügyeket helyetteseinek, ő maga pedig fel eségével egy hónapi földkörüli útra indult. Azt mondanám, hogy ez a második nászutunk! <— mondta Gáspárné férjének, de nem mondhatom, mert első nászutunk nem volt. Hiszen az esküvőt követő napon neked már bírósági tárgyalásod volt és így el sem utazhat­tunk . . . —Az igaz, — mondta Bandi, megcsókolva a feleségét, — ez tényleg az első nászutunk és most érett fejjel talán jobban is szeretjük egymást, mint akkor, amikor azt gondol­tam, hogy a karrierem a legfontosabb a világon. Most mái tudom, hogy az egészségem sokkal fontosabb mindennél, mert ha nem lennék egészséges, akkor nem bizonyíthatnám be neked, mennyire szeretlek és fontosabb vagy nekem a munkámnál, a pályámnál is . . . Amikor egy hónap múlva visszatértek útjukról, kipi­henten és boldogan, tényleg úgy érezték, mintha nászútról jöttek volna vissza. Felnőtt gyermekeik alig ismertek szü­leikre, akik megfiatalodtak és dr. Gáspár András hálával gondolt gyermekkori pajtására, akit azelőtt soha nem szível­hetett . . . Semmi sem tud valakit úgy megváltoztatni, mint egy alapos ijedtség. I—I Vége <— SAJTÓALAPRA ADAKOZOTT Very Rev. I ibor Domotor. Akron, OK. $13.00 Mrs. Andrew KisK, Cleveland, OK. $3.00 TKomas T. Andy, Akron, OK. $3.00 Hálás köszönet a megértő támogatásért! KÖZVÉLEMÉNY KUTATÁS Amerikában a közvélemény kutatás messze évtizedek­re nyúlik vissza. Dr. George Horace Gallup már 1935-ben alapította meg a híres American Institute of Public Opinion organizációt, amely az egész világon ismert és autentikus. Az utóbbi években, amióta a sajtó elfogulatlansága is gyakran kerül bírálat alá, a Gallup és a Harris poll-ok is elvesztették a közönség bizalmát. Paul Harvey, országos sajtó, rádió és televízió kom­mentátor június 17-én hosszasan beszélt arról, hogy beutaz­ta az amerikai városokat, kereste a különféle társadalmi ál­lású és különböző anyagi körülmények között élő egyének véleményét, összeegyeztetés céljából a hitelesnek tartott nagynevű véleménykutatókkal. Legnagyobb meglepetésére, egyetlenegy emberrel, férfivel vagy nővel, nem találkozott, akiknek véleményét ezideig kikérték volna. Résztvett egy nagyszabású demokrata gyűlésen, ahol több ezer ember volt és a divatos szólamokat, az elnök im­­peachmentjének szükségességét tárgyalták, amikor a hall­gatóság közül egy középkorú nő állt fel és azt mondta, hogy mindenki hálával tartozik az elnöknek azért, hogy vissza­hozta katonáinkat Vietnamból, anélkül, hogy azért meg­alázkodott, térden csúszott volna. Erre olyan általános taps tört ki és lelkesedés, hogy a jelenlevők legnagyobb része állva tapsolt és éltette Nixon elnököt. A felszólaló asszony fia vietnami hadifogságból tért vissza. Paul Harvey rámutat arra, hogy amig a Gallup és Harris pollok azt állítják, hogy az elnök népszerűsége tra­gikus mélyre, 26-29 százalékra esett, ugyanakkor a National Inquirer azt állítja, hogy Nixon elnöknek az ország 91 szá­zaléka kitartó híve. Ez volt az oka annak, hogy Harvey önmaga kereste meg a közönség véleményét és ezrekkel beszélt, akik közül egyetlen egy nem akadt, kinek a véle­ményét a nagynevű és nagyhangú véleménykutatók ki­kérték volna. A tudósító azt kérdezi a polloktól, vajon szel­lemidézés útján szerzik be véleménykutatásuk százalékszerű eredményét. 1974-es CSOPORTOS UTAZÁSAINAK Julius 22-én: Doné András vezetésével. Szeptember 2-án: Halmos János vezetésével. Már most lehet jelentkezni a nyári 2 hónapos rokonkihozatalra. IKKA, TUZEX ÉS COMTURIST HIVATALOS KÉPVISELŐJE GROGER TRAVEL BUREAU ^ ÄST% 152 The Old Arcade - 401 Euclid Ave. Cleveland, Ohio 44114 - (216) 621-6036 DETROITI KÉPVISELŐNK: VINCE ANDRÁS: (313) 881-4394 1264 Blairmoor Ct. - Grosse Pointe Woods, MI 48236 PÁLYÁZAT A MAGYAR IFJÚSÁG RÉSZÉRE A clevelandi Magyar Társaság az iljabb nemzedék tagjai számára tíz pályádíjat tűz ki a következő tételek ki­dolgozása céljából: 1) Magyarság és kereszténység. 2) Kulturális örökségünk értékesítése. 3) Kettős műveltségünk előnyei. 4) A magyarság történelmi küldetése. 5) Külföldön élő magyarságunk politikai és gazdasági feladatai es lehetőségei (általánosságban, vagy a pályázó lakóhelyének országos viszonylatában). 6) Mit adott a magyarság az emberiségnek? 7) Mit adott a magyarság annak az országnak, amely­ben a pályázó lakik? 8) A 900 évvel ezelőlt megvívott mogyoródi csata sorsdöntő jelentősége és Szent László szerepe a magyar önállóság biztosításában. 9) Kováts Mihály ezredes, az első magyar hősi halott Amerikában. 10) Magyarország szerepe a jövő Európájában. A pályázaton a középiskola négy felső osztályában (a senior high schoolnak) tanulói, továbbá az egyetemek és főiskolák hallgatói vehetnek részt. A pályadolgozat 12 gé­pelt lapoldalnál kevesebb nem lehet. Az idézeteket láb­jegyzetekben, a forrásmunkákat külön függelékben kell fel­tűntetni. A beküldés határideje 1974 október 20. A pályadolgozatokat 3 példányban, jeligével ellátot­tan és a pályázó nevét, pontos lakcímét, valamint nyilatko­zatát magában foglaló, zárt, jeligés boríték melléklésével kell a Magyar Társaság elnökéhez benyújtani (beküldeni). A nyilatkozatban a pályázó köteles kijelenteni, hogy a pá­lyadolgozatot teljesen önállóan írta-e, vagy kapott-e vala­kitől segítséget s ha igen, kitől, mit és milyen mértékben. A pályadolgozatokat a Magyar Társaság az Árpád Akadémia szakembereivel bíráltatja el és közülük a leg­jobbakat egyenként 50 dollárral jutalmazza. Szükség esetén a pályadíjakat meg is oszthatja. A pályadíjak ünnepélyes átadása és az eredmény kihirdetése a XIV. Magyar Ta­lálkozó díszvacsoráján (november 30) történik meg. Cleveland, 1974 június 4-én. dr. Nádas János a Magyar 1 ársaság elnöke 1450 Grace Avenue Cleveland, Ohio 44107 - USA PÁLYÁZAT A Magyar 1 alálkozó Állandó Titkársága — immár tizenkettedszer tudományos, irodalmi és művészeti pályá­zatot Kirdet, amelyen a magyar szellem minden kimagasló értékű s írásban, vagy képen rögzítKető alkotása részt veKet. A pályaműveket Károm példányban (vagy fényképen) kell benyújtani. Nyomtatásban még meg nem jelent kézi­ratok csak név nélkül, jeligével adhatók be. A szerző nevét, pontos lakcímét és rövid életrajzát ebben az esetben a pá­lyamű jeligéjével ellátott külön zárt borítékban kell csatolni. A pályaműveket — az Árpád Akadémia tagjai sorá­ból, vagy más szakemberek közül felkért három-három bí­ráló véleménye alapján az Állandó I itkárság arany, ezüst, vagy bronz Árpád-éremmel, díszoklevéllel, vagy oklevéllel tűnteti ki. A pályázat határideje: 1974 augusztus 20. A benyújtott pályamunkákat nem küldjük vissza, ha­nem az Árpád Akadémia könyv és irattárában helyezzük el. dr. Nádas János AM agyar Találkozó Állandó I itkárságának vezetője Í450 Grace Ave., Cleveland, Oh. 44107 - USA VIGYÁZAT, AGYTOLVAJOK Már szakkifejezést is találtak arra a jelenségre, ami­kor az egyik ország a másik országból csábít el tudósokat. Ez az AGYLOPÁS. Amerika, budapesti jelentés szerint, az agytolvajok legbőségesebb lelőhelye, főleg nagyvállala­tok szippantják el az európai tudományos intézetekből az arra érdemes tudósokat. A híradás elfelejtette közölni, hogy Oroszország volt az első, amely a nyugati tudósokat, leg­inkább akaratuk ellenére, cipelte el. Újabban az ameri­kaiak nemcsak Angliából, hanem Nyugat-Németországbó! is toboroznak tudósokat, kutatókat. A közelmúltban egy 17 tagú nyugatnémet tudósküldöttség utazott az Egyesült Államokba, hogy visszahívja a kivándorolt német tudóso­kat, vagyis visszalopja az agyakat. Az eredmény: a 17 tagú tudósküldöttségből mindössze ketten tértek haza. Hogy ez a kettő miért nem kellett az amerikaiaknak, tudományos rejtély marad. Rossz nyelvek szerint nem vol­tak eléggé gondolkodó agyak . . . VILÁGKATASZTRÓFÁK Kővári Károly jezsuita atya előadássorozata a múltban történt hatalmas világkatasztrófákról, ame­lyek a közeljövőben megismétlődhetnek. Mi okozta a vízözönt, az egyiptomi csapásokat, Jerikó pusztulását, Józsue napcsodáját? 48 old. $1.00. Küldje rendelését a csekkel a következő cimre: Rev. C. Kővári, S.J., 6765 State Rd. Parma, Ohio 44134 ISMERTETŐ 80 egyéb füzetről 25 c. (Rendelőknek ingyenes)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom