Az Ujság, 1973 (53. évfolyam, 24-50. szám)

1973-12-27 / 50. szám

i. oldal: ÄZ ÜJSX'G 1973. DECEMBER 27. AZ ÚJSÁG v "■* ' HUNGARIAN NEWS Megjelenik minden csütörtökön Weekly except two weeks during tire summer (last week in July and first week in August) Kiadó — Publisher: KÁRPÁT PUBLISHING Co. INC. 1017 Fairfield Avenue, Cleveland, Ohio 44113 P.O. Box 5348, Cleveland, Ohio 44101 Telephone: (216) 696-5635 t ónzerke&zfő — Editor in Chief KÖT A I ZOLTÁN Second Class postage paid at Cleveland, Ohio EIÓFIZETÉ-SI ÁRAK SUBSCRIPTION RATES 4ly évre —-----------$10.00 For one year--------$10.00 'él évre ----------------- $6.00 For 6 months--------- $6.00 ügyes szám ----------- $0.20 Each copy ------------- $0.20 BÜSZKESÉGÜNK: IFJÚSÁGUNK *'Mutasd m«a gyermekedet és megmondom, milyen jó magyar vagyl ” f (Nyíró) CSATÁRT TESTVÉRIK ■ , . t s* _. 1 -..O . , r r? • r . f ' TT T , T v&rary Oyorgy es tcíesege tLrzsöbet gyermekei! • • -KATÄLIN Clo volán-. Iban szüLlrtt 1953 nuguszf 4-én. Iskoláit a woodlandi elemi iskolában kezdte és a n' ’ osztály után szülei elküldte!; Németcrs/á'In a ?■■■•■■■■ 1 magyar gimnáziumba, ahol bátora évig tanult. LLaj.- •! ; fa ü magyar hehe: írást, olvasást, történelműn!.eh fölé’, zoí, iroda rmat. Nagyon szerelte a tanulási r '•. -■!' < ■< ottani'szellemet. Örült, hogy ott járhatott iskolában, bar": . tokaCsz^rezbeté'l. ajálja a szülőknek. hegy küldü'k c! ■ r­­jnekeikei. ha csak pár évre is oda, mert olt megtanulják a d egy (dm et.es’ a; kötelesség tudatet. f K • 'íBénnie' vbitAé.Hfiágyar cserkészcsapatban, 'magyar:dalo­kat, táncokéit tanú1 ák. Ma is tartja évtársaival a Dpcs.:­­latot. íA nyáron megrendezte a találkozót az Amerikában élő és ott járt diákokkal. A Burg KastI gimnáziumból visszatérve a St. John Junior Schoolban folytatja iskoláit, majd a St. Joseph Aca­­demy-ben és ott is érettségizik jó eredménnyel. 1973 ban tevékenyen részt vesz az iskola újságjának szerkesztésében, mint helyettes szerkesztő. A spanyol klubnak az alelnöke volt. 1973-ban a Cleveland State University első éves hall-• gátója. Német és business szakon van. Az. egyetem Ma­gyár Klubjának tagja, részt vett a magyar egyetemistákkal a thanksgivirig-napi felvonuláson, ahol kocsijukkal nagy sikert arattak. Oszlányi Róbert professzor magyarság tudo­mány tanfolymának buzgó hallgatója. Az egyetem röplabda csapatában játszik. Belépett a Német Klubba és felvette a kapcsolatot a Németországból jött egyetemi hallgatókkal, akikkel baráti alapon német, illetve angol nyelvet tanulnak. Jővq évben Németországba megy, Salzburgba az egyetemre. Stepát Jenő zongora-tanítványa volt bárom évig. 1973-ban Édesapja bemutatta az MHBK bálon, most 1974-es MHBK bálon a Nyitó táncban szerepel, melyet díszmagyar ruhában táncolja. GYÖRGY 1957 november 12-én született Cleveland­­ban. A Burg Kastl magyar iskolának volt három évig ta­nulója. Most a St. Edward High School harmadéves tanu­lója. Honor Rollon van. Sportban is kiváló, az iskola futó­csapatában van. A CMAC labdarúgó csapatában játszik. Szépen zongorázik és orgonái. Mind a két Csatáry testvér jó magyar nevelést kapott, hálásan emlékeznek a Burg Kastl gimnáziumban töltött évekre. Ott a magyar szellemben való nevelést és a magyar érzés elmélyülését hozták magukkal. Büszkék vagyunk reájuk és további életükre a jó Isten segítségét kérjük. Szüleiknek meg jó magyarnak nevelt gyer­mekükhöz szívből gratulálunk. Rovatunknak az a célja, hogy a külföldi magyarság­nak h e tudjuk bizonyítani azt, hogy ifjúságunk itt kinn is megmaradt jó magyarnak. Éhben a rovatban emlékezünk mco azokról az ifjakró. és lányokról, akik kitűntek tanulmányaikban és ezzel dicső­séget Szereztek a magyar névnek. Szeretettel kérjük a szülőket, tanárokat, hogy küldjék el ezeknek a leányoknak, il jaknak adatait, az elért eredmé nyék ismertetésével, sőt a már végzett és megbecsült pozí­cióba jutottakét is. (A rovat vezetője. I. Dombrády Dóra kéri az, ifjakat vagy. szüleiket, hogy az adatokat közöljék leve Iben: 1448 'Alameda Ave., Lakewood, Ohio 44107, vagy telefonon £26-3029.)......\ Móra Ferenc: SOSE VOLT JO AZ A NAGY SIETSÉG Jean Bouret fiatal szatócs- volt valami béarni faluban, mérte a pántlikát az asszonyoknak és a pálinkát a férfiak­nak, imádta az Istent, és tisztelte a királyt, ami elég ritka dolog voh ebben az időben Franciaországban. Mert XV. Lajos volt akkor a király, akit nehéz volt tisztelni, és nem volt könnyű imádni az Istent, akinek kegyelme a rothadt­ságnak ilyen tömegével töltötte be Szent Lajos királyi székéi. A szatócs azonban jámbor szívű ember volt, született megelégedő, aki a pántlikának mindig csak a színét dicsér gette, és az életnek se tapogatta soha a fonákját. — Minden úgy van jól, ahogy van — csitítgatta mo­solyogva a meg-megvaduló parasztokat —<, a fő az, hogy kövér legyen az asszony, mert akkor győzi szoptatni a gye­reket, és nem kell bele annyi kenyeret tömködni. Olyan jó ember volt a szatócs, hogy menedéket adott még az adószedőnek is,, mikor a parasztok azzal az isten­telen szándékkal kergették végig a falun, hogy belefojtják az Aclourba. — Isten óvja a királyt! nyitott neki ajtót Jean Bou­ret, akinek alázatos szíve a végrehajtóban is tisztelte az Isten kegyelméből való hatalom kisugárzását, S úgy vettette meg az elcsigázott embernek a saját ágyát a feleségével, mintha maga a király tévedt volna he hozzájuk, s fele annyi vizet öntött a pohár teióbe, mint a magáéba. A végrehajtó hálás ember volt, s mikor másnap éjsza­ka elhagyta a falut, hogy dragonyosokat kérjen Tóul ouse­­ból, egy levelet adott a szatócsnak. <— Eredj b e ezzel Lyonba, jó ember, hogyha ráérsz, és vidd el arra a címre, amit ráírtam. Olt megkeresed az én nagybátyámat, aki selyemtakács, és a hozzám való ember­ségedért megtömi a zsákod selyemnyesedékkel, amivel te itt nagy vásárt csinálhatsz. Én pedig megígérem neked, hogy maid csak akkor hozom ide a dragonyosokat, mikor te már eladtad a portékádat. Mert ha én kaszáltatok előbb, mint te, akkor neked itt egy szál széna se marad. A szatócs még azon a hajnalon föltarisznyázta magát a lyoni útra, hiába akaszkodott a nyakába a felesége, hogy legalább egy betet várjon még, mert ő úgy érzi, hogy akkor már mint apa indulhat útnak. — Nem úgv lesz ez nevetett boldogan Jean Bou­ret —, akkor kell belomarkolni a szerencse kötőiébe, mikor rí 'nk 'r>rt-a Fn maid csak a 'keresztelőre érek haza. de a kom ok án selyempólyát hozok a fiadnak, amilyenben a bc.ycrne-t ^ent Sz-".-. lartia az övét. Azzal megcsókolta az asszonyt, igaz béarni módjára ke-er-ztrf veiéit neki a homlokéra a kői szemére és a meg­­áld.oú ölére aztán fölült az ősz vérerei 6ás nekivágott a nagv útrak: A bayönne-i Madonna megőrizte minden hajtól, tif.cdpaprn szerencsésen megérkezett, .Lyonba.’ ckt mivel már r.é sötété Jett, nem indult el az idegen városban a selyem ta­kácsot megkeresni, hanem megszállt;eüy városszéli fogódé­ban, ahol olcsón, mérték a kosztat és a- kvártélyt. Ili megette a kásalevését, megitta az a maborát, asstan fölment a szobá­iéba, hogy eliegve magát m''napra. Aho^y 'vetkezni kezd, hallja, hogy'nyílik és csapódik a mellette'levő szoba ajtaja, aztán beszélgetés szűrődik ác a vékony falon. Jean Bouret, m'ní afféle szatócs, kíváncsi természetű ember volt, egy-egy elejtett szóból a király nevét is kivette, azért odanyomta a fülét a vékony falra. , —i Vállalta Damiens? <—> hallott egv kérdő hangot. I-* Rá esett a sors <— fe-elle egy másik hang. Vagy ő öl, vagy őt ölik. Franciaországot meg kell menteni. A szatócsnak a torkáb a szaladt a szíve. Szeretett volna cselekedni, de még jobban hozzátapadt a falhoz. —■> J őrfel?- Az a legbiztosabb. ~ Hol? —/ Ahol éri. A ringyóinál legkönnyebb megtalálni. Jean Bouret elnyújtott ásítást hallott, székek tologa­tását, ágyrecsegést, aztán csönd leit. Kitámolygott a havas udvarra, és elkezdett töprengeni. Biztos, hogy a királyt akarják megölni, mitévő legyen? Ha lármát üt. magát ke­veri bajba, és mégse menti meg őfelségét. LIa okosan végzi a dolgát, megszabadul a király, és őbelőle nagy embert csinál. Az ivóban még világosságot látott, félrehívta a kocs­in árost. Kiket szállásolt az övével szomszéd szobába? A fogadós vállat vont. tudja is ő. Jómódú emberek lehetnek, mert nagyon gorombák voltak, mikor megérkeztek. De mért kérdezi az úr? A szatócs nagyon ravasz akart lenni. Azt mondta, úgy vette ki a beszélgetésükből, hogy a spanyol király kémei, jó lenne őket szemmel tartani. A fogadós fanyalogva va­karta a tarkóját. Mit ártsa ő magát a királyok dolgába? Azokból ő meg nem él, mert azok nem őnála vesznek kvártélyt. De azért csak őriztesse reggelig az ajtójukat r—> erősköclött Jean Bouret —. vagy legalábbis addig, még én a rendőrinspektort előkerítem. Reggelre a rendőrinsnektor elő is került, de akkorára a két spanyol kémnek hűlt helve volt. A fogadós nagyot nézett, mikor számon kérték tőle a meglépett vendégeket. Mi köze neki hozzá, hogy hova lettek? Kifizették a szám­lájukat, és elmentek. Neki nem mondta senki, hogy ka­paszkodjon a gallérjukba. Nem tudja, hogy ez az úr mit beszél, őt nem figyelmeztette semmire, alighanem álmodta az egészet az almabortól. r-i Az bizony meglehet nevetett a rendőrinsnektor, és a szatócs is legjobbnak látta mentegetődzni, és bocsá­natot kérni. Még örült, kogv ő nem keveredett gyanúba, és elhatározta, hoev fölmegy Párizsba, magának a királynak tesz jelentés'. Öszvérháton való megtételre azonban rosz­­szaílotta az utat. azért eladta az öszvért, és jegyet váltott magának a postakocsié. >— Hiszen visszafelé úgyis a magam négylovas batár­ién teszem meg az utat. Ha ngvan visszaereszt a király, és nem Bouret asszonyt hozatja fel az udvarhoz —< számol­gatta magában a jövendőt. Azonban fazeka nélkül számított, azaz hofv a király nélkül. Éppen karácsony napján érkezett meg Párizsba s rögtön tisztába jött vek . hogy ezen a napon ővele senki MEGSZÁMLÁLTATTÁL ÉS Mi MEGIJEDTÜNK Az 1972-es Magyar Sta-I rület és Népesség” fejezeté­tiszti kai 7.sebkönvv a 47-ikj ben egy ábrán mutatja be a oldalon a második rósz le- 10 millió és 315 ezer lakosság szóba nőm áll. Másnap megtudta azt is, hogy magafajtáju embert hétköznap se eresztenek a király ele. r— De ha valami nagyon nagy dolgot akarnék tudo­mására adni? — kérdezte a svájci gárdistát, aki másnapos hangulatban leereszkedett hozzá. A svájci elnevette magát, ős elkezdte dúdolni a friss chansont, amelynek szerzőjét épp akkor kerestette madame du Barn- a titkos póluséval* Diane. Bacchus el Cy there De ta v'e ahrégent le cours . . . _ A király életéről van szó — pirult el a szemérmes 1 »earn i. — Az más, barátom — Rittyentette el magát a zsoldos —az Berryer úrra tartozik, ez a zug éppen oda visz az ő minisztériumába. Berryer úr volt a rendőrminiszter, akit a király rend­kívül nagyra becsült nvnt írót is. í udnidlik renden >‘eogei ő foglalta írásba azokat a friss szerelmi pletykákat és kalan­dokat, amiket hajnalig összeszedett a rendőrség a főurakról és dámákról. A rapportol mindig együtt szervírozták a fel­ségnek a csokoládéjával; vob úgy, hogy a csokoládéhoz hozzá se nyúlt, de a jelentéseket mindig élvezte. A rendőrminiszterhez, aki éppen a rapporton dolgo­zott, nőm volt könnyű bejutni, de a falusi embert földúlt ábrázata mégis besegítette a nagyúr elé. >— Mit aka rsz? — förmeclt rá mérgesen. ,—- Uram. meg akarják ölni a királyt <— nyöszörögte a szatócs. —- Kicsoda? — mosolygott gúnyosan Berrver úr, aki nem volt ijedős-ember, és különben is megszokta már a rémhírekén . Ez a musoK'gás egt szén elvétté az eszet a jó BetileJ- nek. Egyszerre kitörte a verejték, dörzsölgette a homíoivát <—g hiába, nem tudja kimondani a gyilkosjelölt nevét. Dad . . Did . . . nem. nem tudom most. pedig a nyelvemen forog a neve . . I őrrel öli. meg! Esküszöm a| bayonm . szent szűzre! A lvmi fogadóban beszélték . . . A spanyol kémek . . . Igen, tudem már . . . Domi. . . mégse az volt . . . mindjárt csak . . . A rendőrminiszternek megesett a szíve a dadogó em­beren, barátságosan elküldte haza. hogy írja meg otthon, amit mondani akar, hátha ú y jobban szolgál az emlékező­tehetsége. Bouret szót is fogado't. elindult a szállására, mire hazaért, eszébe ju'ott neki a Damiens neve, mindjárt neki is veselkedett a jelentéinek, s írta reggelig, s nagyon szép volt tőle, hogy akkorára készen lett vele. Mert ő ott­hon csak krétával szokott írni. azzal is csak az ajtóra, oda is csak jele két, amiket a Iranern akadémia bizonyosan druida-írásnak tartott volna. Mindegy az, majd elolvassa ezt ő maga a nvnisztemek. Oda azonban nem eresztették többet, az írást elvette, tőle valami soriba, be is vit'e a miniszternek, de az csak azt üzente neki, hogy menjen dolgára, és ne ártsa magát a máséba, hanem örüljön, míg szépen van. Az se ért semmit, hogy félóra múlva megint olt volt. és követelte, rögtön vi­gyék a miniszter elé, mert neki nagyon nevezetes mondani­valója van, a Három Íjászhoz címzett fogadóban, ahol ő lakik, most szállt meg egy papformájú ember, és ö hallotta, hogy azt Damiens úrnak szólították. Erre azután nemcsak kinevették, hanem ki is dobták, és megmondták neki, hogy ha még egyszer odatolakszik, akkor úgy heeresztik, hogy ki se eresztik többet. Jean Bouret egyszerre kijózanodott, meg is haragudott, meg is szegyeibe magát, mi köze neki a más dolgához, Berryer úr vigyázzon a királyára, ahogy tud, ö bizony haza­megy Béarnba keresztelőre, mégpedig gyalog, mert most már se öszvére, se pénzecskéje, az eleségét is majd úgy kell összekoldulni az úton. Még nem ért el másfélnapi járásföldre, mikor Robert Francois Damiens, a hányt-vetett életű lakatos Versailles­­ban beleszúrta a kését a trianoni kastélyból kilépett francia királyba. .— Hopp, itt nagy baj van — sápadt el Beriyer úr, mikor a hírt megjelentették neki. Nem a felségre gondolt, hanem a béarni szatócsra. Hiszen ha annak eljár a szája, és eldicsekszik vele fűnek-fának. hogy megmondta ö ezt, előre, akkor ő nem szerkeszt többet pikáns rapportokat a legkeresztényibb király őfelségének, hanem mehet pókokat, szelídíteni a Bastille-ba. Első dolga volt a szatócs írásos jelentését tűzbe vetni, a második, kiküldeni fogdmegeit, bogy eredjenek a nyomá­ba a piros képű béaminek a lyoni úton, és nála nélkül vissza ne tériének. Harmadnapra lefoglak Jean Bouret istenfélő és király­tisztelő francia polgárt, vason cipelték vissza Párizsba, és anélkül hogv kihallgatták volna, bedugták a Bastille-ba, a nagv bűnösök cellasorába, és ottfelejtették harminckét esz­tendeig. A nagv forradalom szabadította ki 1789-ben mint magával tehetetlen, '*ak és süket aggastyánt. Malesherbes, aki memoárjaiban följegyezte az esetet, azt mondja, Jean Bouret volt az-egyetlen ember a világon, aki a Bastille r-usz­­sulását megsiratta, és nyöszörögve kérdezte fűtői-fától, hogy hol lakjon ő ezután? számát nemek és életkor sze­rint. Az alábbi ábra ennek az adatait foglalja össze 9 cso­portban amelynek mindegyi­ke egy-egy 10 év adatait magában foglaló korcsoport­nak a létszámát mutatja. Az első csoport jelképezi a 10 éven alúíi gyermekek számát, a második a 10 és 20 év kö­zöttieket, a harmadik a 20 és 30 év közöttieket és így to­vább. A 9-ik oszlop a 80 évesnél idősebbeket foglalja magában. Az első két oszlopot össze­hasonlítva rögtön feltűnik, hogy a 10 éven alúliak szá­ma kereken egy millió és 350 ezer, a 10 és 30 év közöttiek száma pedig 1 millió és 750 ezer. Eszerint a legfiatalabb csoport 380 ezerrel kevesebb, mint a nála átlagban 10 év­vel idősebb 10 évestől 20 évesig terjedő korcsoport. Ki­sebb a korcsoport, mivel eny­­nyivel kevesebben születtek. Eszerint az évi születések száma átlagban kereken 40 ezernyi számban csökkent. Ezzel ellentétben a 49-ik oldalon olvasható, hogy a népesség tényleges szaporo­dása az 1960 és 70 közptti időszakban kereken 535 ezer fő. Az előbbiekből látható vo It, h ooy a születések száma ezen idő alatt 580 ezerrel csökkent, minekfolytán a sza­porodás csak úgy állhatott elő, hogy az élő korosztályok élettartama meghosszabbo­dott vanvis az elhalálozás ál­­*nl Leálló létszámcsökkenés kitolódott időben. Ennek a hatása azonban csak rövid ideig lesz érezhető, mert az ''mberi életkort csak bizonyos határok közt lehet meghosz­­szaLL'lani. A bevándorlás is nőve Illeti a népességet. 1 la 11a<u-'? a 10 éven alúliak léárnál kivetítjük az elkö­vetkezendő 70 esztendő táv­­í 'táha a 2040-es esztendőig, akkor úgv látszik, hogy a Magyar Népköztársaság la­kosainak a száma 7 miliip lesz, ha a születések száma a következő években nem csök­ken, de csupán 5 millió lesz, ha a születések száma az utolsó tíz év átlagos arányá­ban kisebbedik. Érthetetlennek látszik, hogy amikor a világ népessé­ge egy-egy emberöltő alatt megkétszereződik, hogy ami­kor az államkapitalista US­SR népessége óriási léptekkel növekszik, hogy amikor a Kí­nai Köztársaság a második világháború után megkétsze­rezte a lakosainak a számát, akkor a Magyar Népköztár­saság csökkenő születési ten­denciát mutat. NEM NAGY GOND Az egyik tengerész a má­sikhoz: — Miért tetováltattad a szerelmed nevét a melledre? Most nagyon nehéz lesz on­nan eltávolítani. — Ugyan, ugyan, hát csak egy Mary van a világon? FIGYELMES FÉRJ — Asszonykám, most iga­zán nem mondhatod, hogy zajt csaptam, amikor tegnap éjjel hazajöttem. — Nem is moncíom, de az a három barátod, aki téged a lakásba hozott, ugyancsak ordítozott, inig téged a szo­bád ajtaja elé vittek. KETTEN EGYEK János: Mi az Imre, beteg vagy, hogy olyan rossz bőr­ben vagy? Imre: Dehogy vagyok be­teg, csak a feleségem fogyó­kúrát tart s nem főz s nekem vele kell koplalnom.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom