Az Ujság, 1973 (53. évfolyam, 24-50. szám)
1973-06-14 / 24. szám
4. OLDAL' AZ ÜJSÁG 1973. JÚNIUS 11« ANGÉLÁT AUTO BODY 6817 LORAIN AVE. Phone: 961-4725 Cleveland nyugati oldalának legrégibb magyar autójavító üzeme. Magyar tulajdonos: MAXIM ERNŐ LOVÁSZY - DOHÁR HENTESÁRU ÉS FRISS HÚSOK (hazai készítésű áruk) F-l és F-2 Stand WEST SIDE MARKET Telefon: 267-7913 MENYHÁRT PLUMBING, HEATING & SUPPLY CO. AN OHIO CORPORATION PLUMBING - HEATING - SUPPLIES 6304 LORAIN AVE. 631-5519 CLEVELAND, OHIO 44102 SZAKÁCS R. JÓZSEF 2942 CORYDON CLEVELAND HTS. • PLUMBING AND HEATING • Mindenfajta SZERELŐ és FŰTÉSI MUNKA Javítás és UJ munka egyaránt. Telefon: 932-8'51G HALLGASSA! AZ ESZAK-OHIO MAGYAROK LEGKEDVESEBB MAGYAR RÁDIÓMŰSORÁT: Eszak-Ohio Magyar Hangját MELYET ESTÉNKÉNT 7:30 ÓRAKOR CLEVELANDBÓL SUGÁRZUNK A WZAK—FM RÁDIÓ 93.1 MC-ÁN . Esténkint jelentkezünk Magyar Szívek Muzsikájával és a magyar szellemerkölcsi értékek őszinte tolmácsolásával. Munkatársak: Kossányi Mária, Kossányi Miklós. — Nt. Dömötör Tibor, Fáy Ferenc, Kálnoki-Kis Tibor, Kossányi József, Ft. Kővári Károly, Márfy Lóránt, Dr. Nádas János, Nehéz Ferenc, Prof. Oszlányi Róbert, Szeleczky Zita, Wass Albert.- FIZESSEN ELŐ! -AZ ÚJSÁG hetenkint jelenik meg.- ITT VÁGJA KI ÉS KÜLDJE BE -Mellékeltem küldök-----------dollárt AZ ÚJSÁG előfizetésére. Előfizetésem lejár: 19-----év----------Hó----------Előfizetés egy évre $10.00, félévre $6.00 Régi előfizető D Üj előfizető ÜD P Jevem: .......... Utca, bázszám: Város: ............. Állam:............................................ Zipcode:........................ • Kérjük pontosan és olvashatóan kitölteni • NAPLÓM 1944 OKTÓBER 14 - 1947 MÁJUS 29-IG P. Király Kelemen O.F.M. — Folytatás < * Népünkkel a kapcsolatokat erősítjük, elsősorban a gyermekeken keresztül. Eddig is aggodalommal töltött el bennünket a tény: a sok gyermek templomunk hideg kövezetén felfázik. Azelőtt a plébánosok a gyerekek helyét gyékényszőnyegekkel rakták le. Ma gyékény szőnyeg nem kapható. Szerencsénk, a Hangya fakitermelő vezetői ■— noha már a pártok emberei — jószándékúak. Közel mindannyian pipiroskavárosiak. Tőlük a nyolcvan négyzetméternyi anyagot ingyen is megkapnók, azonban a Hangyára az oroszok tették kezüket, s ők használják az összes deszkát. Másoknak még csak el sem adhatnak. Esetünkben a jó emberek saját deszkáikat visszalopták az oroszoktól és suttyomban adtak templomunk iskolásainak. Két nap alatt elkészült a munka. A gyerekek rettentően kopognak a deszkán, hiszen többnyire csak fatalpú alkalmatosság van lábukon (bajos azt cipőnek vagy szandálnak nevezni). A kopogást kibírjuk: de a gyermekek most már nem fáznak fel. Január 9-én vállaljuk Alpár község Ielkipásztori ellátását, amíg plébánosuk visszaérkezik. Ugyanis a szegedi bázfőnök kisegítésül küldött hozzánk egy Pátert. Aznap az orosz parancsnok aranyozott keretű nagy Máriaképet küldött. Engesztelésül azért, amiért felült az őrnagy bemondásának . . . Idővel majd kitudódik, kié volt a kép és visszaadjuk. Biztos elmenekültek házából lopták. Az eset kedvező alkalmul szó Igáit számomra, hogy meglátogassam a parancsnokot. Két fontos ügyben. Esetem nyomán maga is rájöhetett arra, hogy a mai háborús világban könnyen lehet tévedni és még könnyebben lehet rosszakarattal másokat bosszúból bajbahozni. Az elhurcolt Sz. és B. köztiszteletben álló családok, akik ártatlanul kerültek börtönbe. Közbenjárásomra Sz. és B. néhány nap múlva hazakerültek: a hörtönben megkínozták, még így is örülhettek, hogy kiszabadultak. Nehezebb volt a másik ügy. Ebben Csongrádon több, mint százan voltak érdekelve. Az elfoglalt országrészen a gyűlölet lángját hordják szét. Ma az áldozatok a németszármazásúak. Könnyű rájuk fogni a hitlerizmus bűnét. A magyarságot meg kell menteni a nemzetiségektől jelszó alatt indították el a gyűlöletharcot. A jelszóval hamis jogalapot teremtettek mások vagyonának elkobzásához, svábok és minden német nevű családnak az országból való kitelepítéséhez. Nem gondolnak arra, hogy az oláhok, szlovákok, szerbek-Erdélyben, Északmagyarországon és a Délvidéken, ugyanazt fogják tenni a magyarokkal. A perzselő tűz végigmegy az oroszok által elfoglalt országrészen, s annak áldozatul esnek évszázadok óta megmagyarosított családok, melyeknek egyetlen bűne, német nevük. Sorba jöttek már hozzám ilyen családok, kiknek szülei sem tudtak már németül, még kevésbé tudnak ők és gyermekeik. És ha tudnának is, akkor is jó magyarok, jobbak talán az u.n. “ősmagyarok -nál. Az orosz őrnaggyal volt már összecsapásom nemzetiségi kérdésben. Most sokkal több névvel és érvvel mutattam be, hogy mennyi hőst, művészt, tudóst mutat fel a magyar történelem, akik nem voltak magyar nemzetiségűek, ugyancsak mennyi neves szláv, francia működött Németországban, német nevűek pedig Oroszországban. Ha a német név elegeíidő bűn a kitelepítéshez, úgy Csongrádon a kitelepítést elkezdhetik a piroskavárosi plébánossal. A parancsnok meghajolt érvelésem előtt. Miután esetemben egyszer már melléfogott, most kétszeresen kedves. Ez az ügy Csongrádon végleg lekerült a tárgysorozatról. Még a következő ügyet kell felemlítenem. Ez is rávilágít a besúgás és a gyűlölet veszedelmes voltára. Letartóztatták az egészségház teljes személyzetét. Megemlékeztem naplómban arról a kiváló betegápolóról, aki ügyessége és hozzáértése által — orvos híján — annyi embert meggyógyított, sőt sebészeti műtétekkel is hány ember életét megmentette. Az eset a következő: a kórházban súlyosan sebesült német katonát ápoltak. A nemzetközi jog értelmében súlyosan sebesült katona nem ellenség többé. Rosszmájú ember mégis ellenségrejtegetés címen feljelentette a kórház vezetőségét, s ennek következtében letartóztatták és börtönbe vetették a kórház összes személyzetét. A nép hiába szólalt fel a kórház, s főleg említett ápoló, sebész érdekében. Az Evangélium szeretetét a sátáni gyűlölet kezdi felváltani. Január 18-án a szőlők közt haldoklónál voltam. Viszszafelé jövet gyönyörködtem Csongrád vidékének szép fekr vésén. A szőlő és gyümölcsösök óriási területen fekszenek. A jövőben mindent meg kell tenni azért, hogy Csongrád gyümölcskonzervgyárhoz jusson. Csongrád határa ugyanaz a homokos terület, mint Kecskemété. Bárminő földosztásra kerüljön sor Magyarországon, a sok igénylést nem tudják kielégíteni. De okos szőlő- és gyümölcstermelés révén rengeteg szegény családnak tudnának megfelelő megélhetést nyújtani. Én ismerem a külföldi gyümölcsöt: nem állja meg helyét a zamatos magyar gyümölcs mellett. Gyümölcs és szőlőskertet kell varázsolni Magyarország nagy részéből, ez által egy csapásra lenne megoldva a magyar életkérdés. Január 23. /— A napokban váratlan, de kedves vendég érkezett: P. I. szentesi kapucinus házfőnök. »— 23-án viszszaadtam a látogatást. Templomuk, melyet Márton Lajos szép festményei díszítenek, épen maradt. Ök maguk már benne élnek a megváltozott légkörben. Sajnálatos tény, a kapucinusok késve érkeztek a városba: a rövid esztendők alatt nem tudták a kommunista lelkiséget hatálytalanítani. Szentesen már egyházellenes irányt vett a kommunizmus. Egyik Páterüket — feljelentés következtében — már elcsukták. A zárdához közeli utcasarkon valaki akasztófát rajzolt, felakasztott pappal. Idők jele. A kommunizmus nemcsak a magas állásokat foglalta el a megyében, hanem a nép söpredékében talált munkatársakat. Lesz-e erő, mely ezt az áradatot levezesse? Szentesi utam főcélja volt, hogy népünk érdekében és polgármesterünk védelmében felkeressem az új főispánt, Karácsonyi “urat”. Az új főispán hódmezővásárhelyi mesterember. Régi kommunista, de csendes ember és nem a harcias kommunisták közül való. Az első kommunizmus bukása után nem is volt baja. De mesterember létére hogy fogja a megyét kormányozni? Ügy látszik az új világban nincs szükség tudásra, államférfiúi ismeretekre, hanem csak párthűségre. Ha aztán sokasodnak a bajok, több emberen lehet végig-gázolni. Természetesen a “nyilas és hitlerista jelzők nyilait könnyű bárkire szórni. Sajnos, szentesi utam eredménytelen maradt: aznap iktatták be a főispánt Hódmezővásárhelyen. Az alispán a régi időből maradt vissza. Tehetséges, értékes egyén, de éppen azért, mert a régiek közül való nem óhajtottam ügyeinkbe belevonni. Ö úgyis népünk javát akarja s pol- 1 g'ármesterünk mellett áll. I Szentesen láttam először a fegyverszüneti feltételeket. Hát ezek nem feltételek, hanem a győző kegyetlen diktá- Iása. Ilyen módon akarnak békességet a világon? Mindent I elpusztítanak, minden értékünket ellopják és tovább szipolyoznak. Mit? Utolsó csepp vérünket? Városokat kifosztanak, több gyár gépeit elvitték (állítólag a Hatvan-Lőrinciben a főváros számára felállított villanyvilágítási központot is leszerelték és elszállították.) Állat alig maradt az országban. Mire vetnek még ki hadisarcot? Mindjobban megértem a főváros népe fölötti saj■ nálkozás mellett — hős katonáinkat. Ök tudják, mi a kommunizmus. Inkább áldozatul esnek hősi küzdelemben, semmint rabszolgamód hajtassanak el. Vajon Nyugat méltányolni fogja-e a főváros védői hős ellenállását, amely nélkül a kommunisták már a Rajnánál állanának. Január 28. Hír Budapestről. Ma megnagyobbított iskolatermünkben kezdtük el a népmentő, népfelvilágosító akciót: vetítettképes előadások tartása által. Flórián atya hozta a szükséges anyagot Szegedről és vezeti az előadások tartását. Igen nagy számban sereglett össze népünk. .. Magam az előadást megelőzően a III. Rend és Oltáregylet tagjaival értekeztem. A gyűlést hirtelen be kellett fejezni: a Hangyába hívtak. Budapestről érkezett vissza az az orosz ezredes, aki a Hangya üzemet irányította, s akihez bizalommal mehetett népünk is. Vele jött a MÁV. igazgatóságtól egy mérnök. A polgármestert és plébánosokat értesítették fővárosi népünk rettentő helyzetéről. Élelemért könyörögnek. Pest teljes egészében az oroszok kezén van, Budán azonban még tart a harc. Azonnal munkához látunk. A polgármester a város részéről fejedelmi módon tett ki magáért: tizenöt mázsa búzát és hét mázsa húsfélét ajánlott fel. Mi egyleteink, főleg a DL. (Dolgozó Lányok) segítségével indítjuk el a gyűjtést. A lányok házról-házra járnak. A jelen esetben elsősorban a MÁV. alkalmazottak és családjainak megy a segítség. A lényeges a segítségnyújtás. Másnap az ezredes eljött velem a parancsnokhoz, Pestrejutási kérésemben támogatott.A parancsnok arra hivatkozott, Budán még erős a harc, Pestet is sok belövés éri, s nem tudja szavatolni életbiztonságomat: nem engedélyezte az utat. Tehát csak leveleket meneszthetünk a gyűjtés mellett. Csomagjainkat is felvették. Vajon célhoz érnek-e? Aznap nálunk volt ebéden a MÁV mérnök és G. bácsi, a Hangya vezetője, akinek segítségével nyertük a padlót a templomban. Sajnos, meghívás nélkül csatlakozott hozzájuk az orosz ezredes is. A jó Istennek külön hálával tartozunk, hogy a látogatás nem végződött nagyobb kellemetlenséggel. Az ezredes már a parancsnoknál alaposan bepálinkázott. Félrészegen érkezett hozzánk. A telhetetlen még mindig inni akart. Ebben az állapotban fiatalkori lelkisége lett úrrá felette. Fiatalkorában a kievi orthodox székesegyházi kórusnak volt tagja. Mindenáron énekelni akart. Két Páternek felváltva kellett a harmóniumon játszani s énekét kisémi. Ö maga torkaszakadtából énekelte az Allelujákat, és mindazt, amire még emlékezett. Közben szidta a kommunistákat Sztálintól kezdve. Elmondotta: ők maguk is rettentő helyzetben vannak, mert minden tiszt felett két titkos megbízott figyel és jelentést tesz róluk, de senki sem tudja, kik az illetők. Két vendégünk már régen elment s az ezredes még mindig beszélt, énekelt. Ha valaki az ablaknál figyelt volna, vele együtt kerülünk Szibériába vagy a másvilágra. Végre nagynehezen rá tudtuk venni a távozásra. Nem volt tökrészeg, de önvallomása eléggé mutatta, mennyire nem volt “ura” önmagának. Beszédjén keresztül bepillantást szereztünk a kommunizmus lényegébe. Meddig lehet akkora nemzetet ilyen terror alatt tartani? 30-án érkezett az első “posta’ : levelek Egerből, P. Oswaldtól, Berényből P. Jenőtől: élnek, dolgoznak. Január 31-én Csongrádon tartózkodott Karácsonyi, az új főispán. Természetes észjárású ácsmester. Nem a fölforgatók közül való. Csongrádi ténykedése azt mutatja, hogy mindenkivel jóban akar lenni. Első nap a kisgazdapárti képviselőnél volt ebéden. Az adminisztrátorral előre jelentettük: szeretnők ebéd után felkeresni. Igen kedvesen fogadott bennünket. Külön kiemelte: egyetlen célkitűzése a szociális problémák megoldása, népünk életnívójának emelése. A nagybirtokosokról szólt. Szerinte a ciszterciták vezetnek, nemcsak a gazdasági eredményekben, de a szociális kérdések megoldásában is. De azonnal hozzátette: országunk szociális vonatkozásban nagyon elmaradt, s több érseki, püspöki, káptalani birtokon súlyos mulasztások voltak, s ezek a mulasztások nem maradnak következmények nélkül. Szavaiból kivehettük, a döntés az Egyház ellen már megtörtént. A plébánoshelyettessel felváltva szóltunk a nagyjelentőségű kérdéshez: Főispán Ür! Nagyon jól tudjuk, hogy az országban voltak hibák, mulasztások. Egyházi birtokon is, noha kevesebb, mint világiakon, viszont egyházi vonalon megindult a szociális problémák radikális megoldása. Nemcsak a cisztercitáknál. — Ne feledjük, csonkaország voltunk s vagyunk. Minő értékeket kaszabolt le Trianon az anyaországról és terhelte meg hadisarccal leszegényedett népünket. A megszállt országrészekről több, mint egymillió magyar jött a csonkaországba. A létért való küzdelem volt az, melyben mindenki áldozatot hozott. A birtokok adóegyenértékben, földváltságban adták le a rájuk rótt területeket. — És annyi baj mellett a csonkaország mégis — emberfeletti erővel emelkedett évről-évre. Van-e ország, mely kultúrvonalon akkora előhaladást tud felmutatni, mint Magyarország? Gondoljunk a számos ezer elemi iskolára, melyeket a szegénnyé lett ország ebben az időszakban emelt. Tekintélyes számban épp Csongrádmegyében. (Folytatjuk.) KÖS KÁROLY: AZ ORSZÁGÉPITÖ Folytatás — Hogy a király elment, csend maradt utána és tétova zavarodottság. Azután először a püspökök, s apáturak mozdultak meg és latinul kezdtek egymás között beszélni, amit senki meg nem érthetett. A comesek is összedugták a fejüket, németül dörmögtek és morogtak és azok hangoskodtak közöttük kivált, akiknek szállása a Rábca és Rába mentén, meg Vasban, s Mosonban volt, ahol most fegyveres bajor dulók és prédálok csavarognak. De a magyari főemberek, s urak csendben, s mozdulatlanságban maradtak helyükön, s csak nagy ritkán ejtett egyik a másikhoz egy-egy szót. A vári ispánok is inkább a magyari főemberekhez húzódtak, mert jórészt közülük valók voltak, s a németek közt csupán azok sürgölődtek, akik az ispánok közül a bajor gyepühöz közel való várakban parancsoltak. És ezek között volt a mosom ispán, Budafia Sebős is. Később a papok elcsendesedtek, azután együtt kimentek a házból. De a comesek annál hangosabban lármáztak most. És Bicske nembeli Jakab úr Szemere fia Mártonnak szólott, s kicsit nevetett a szeme: •—* Mérges a német Iám, hogy egyszer szorul, s a király nem segíti tüstént. Mire Márton úr mogorván válaszolja: ^ Ingyen, s ajándékul szerezték földjüket, nem vérrel vették, most tartsák meg vérükkel. Kóborok voltak, s hazátlanok, s urak lettek, elsőbbek a királynál, mint mink. Ha most pörkölődnek, nekik sajgojon, s hadd vinnyogjanak . .. Később Zoárd nembeli Péter úr dörmögte: — Mikor a cseh nemrégen tíz esztendeig ült a mi szállásunkon, végesvégig a Vág mentén, se király, se német, egy se mozdított értünk egy szál kopját is. Atyafiságuk a bajor, Kát most marják egymást, s mi is egyszer nézhessük vidáman. Mihály fia Vazul úr ott hallgatott és ügyelt ezideig. De most megszólalt: — Se németért, se papért kardom nem vonom soha, elhigyjétek. Király szolgái, királynak legyen gondja vélik. De gyermekkoromban sok mesét hallottam, régi magyarok német földön járásáról, s magam is a királlyal száguldottam a bolgár földet és az jó világ volt. De a király békességet tart azóta, s a mi fiaink romlanak, s mind a magyari nemzetségek romlanak. Mosonyt, Vast, Zalát nem bánom, Ka ott német pusztítja a németet, s a Balatonig, a Bakonyig ba jönnek is, comesek gondja, s királyé. De megjártam a karantén földet, és a bajort is a sváb földig és meg, aki ma az ostmarkié. És láttam ott a kövér tartományokat, s a sok marhát, sűrűn a népet, kincses templomokat, tömött városokat, bízott urakat. S hallottátok, a király most nem Iát s nem ball semmit. És gondolom, kopja is akad még a jó prédára. Az útat ösmerem. Az urak hallgattak. Sokuk szeme felcsillant, de néztek maguk elé. Egy idő múlva azonban Viske úr, akinek a felső Tiszánál a szállása, azt mondta: — Az ősz hadra jó idő, s otthon semmi dolog most. S Csőit nembeli Kozma úr mondta: — Ha megjáratom a Tiszamentét, zászlónyi jó kopját is bizonyosan vihetne a fiam akárbová. Azután Csákfia György, meg Szalók nemből való Álmos, Miskolcfia Márkus, Szabolcs nembeli Velek, Kusalyfia István úr bólintották meg sorban a fejüket. >— Mehetünk mi is. S orcájuk komoly, de a szemük kacagott. Vazul úr pedig csak ennyit mondotta: — Két bét múlva újbold. Akkor nálam legyetek. S a Mura vize felé mehetünk. De se pap, se német ne tudjon erről ma . . . . . . Vazul úr szállása a Duna mellett volt, ahol később Tolna várát építtette meg a király. * * * ;.T* , : Ü, A király a maga házában tanácsot ült az érsekkel és kalocsai püspökkel és megparancsolta, bogy a felszentelt kanonokok közül válasszanak elegendőt, hogy püspöki káptalan teljék belőlük préposttal és iskolamesterrel, meg énekmesterrel, és a mesterek, meg a prédikáló papok mind értsék és beszéljék a magyarok beszédét. S a kiválasztott papok szentmibály hava első napján Kalocsán legyenek és ott legyen akkor a béli klastromból Gerbárdus barát is velük. «— Mert megtudjátok: az országban nyolcadik püspök leszen a marosvári és az Gerbárdus lesz, a velencés ... Elküldötje magától a két püspököt és azután az udvarispánnak parancsolta, bogy a fogadott katonákból való két zászló kopja kisboldogasszony hava utolsó napján fegyveresen, s nyeregben álljon a vár alatt, s készen indulásra. S Wolfer comes is ott legyen akkor egy zászló német páncélos Iáncsával.. . Azután az udvarispánt s Wolfer urat is elküldötte és Csanádnak mondotta: — Tebozzád készülök papokkal és sereggel magam. Hirdesd meg, hogy jövök, a népeknek s uraknak tartományodban, s egész tulatiszán és a besenyők földjén, meg Erdőelvén. S nevelje baját, aki kopasz, mert bizony betölteni megyek a törvényt, akit Isten parancsolatjából tettem ez országnak. Parancsolsz Uram, s én engedelmeskedem. De a mi földünk nem tuladuna és attól nagy pusztaság választja el, amelyiken a Te karod ritkán erket keresztül kozzánk. Te most felborítod a régi békességet és csinálsz papokkal és fegyverrel új békességet. De azután elmész onnan és a temérdek föld erős úr nélkül marad. A rideg ménest, ba ezer ló is, néhány jó csikós terelni tudja, ahová akarja, de ha hámba s nyeregbe töröd, minden négy ló mellé lovász kell. s a lovászok fölé még gazda is, hogy meg ne romoljék. s el ne pusztuljon az állat. Szólottám, Üram. István elgondolkozva nézte a ház földjét s úgy mondotta: — Talán gazdát ültetek oda. Meglátom. De most menjünk estekédkez. <—< Folytatjuk —
