Az Ujság, 1969 (49. évfolyam, 4-49. szám)

1969-10-23 / 41. szám

1 OLDAL

AS V21XB

1969. OKTÓBER 23.

Az asszony most már nem kiabált, hanem csak csendesen, fájdalmasan zokogott. Amilyen bizalmatlan volt előzőleg az osztrák tiszt iránt, annyira meghatotta őt most ennek az embernek segitőkészsége. Kezét összekulcsolva nézett Johannra:

— Uram, nem tudom, minek köszönhetjük az ön jóságát hogy eljött és mindezt elmondta nekünk. Úgy érzem, hogy a jó Isten küldte. Igazán nem tudom, mi fog velünk történni, ha az uramat elhurcolják. Nyolc kis gyermekünk van, a kilencediket várjuk. Fiatalok vagyunk még, nem akarunk elpusztulni. Az én drága jó férjem becsületes, jólelkü igaz ember, aki soha senkinek nem vétett...

Kuthy Győző elmondta Johannák, hogy testvérbátyja Erdélyben él és bizonyára szivesen befogadná őt és családját, ha odamenekülne. Persze csak anyit vihetnének magukkal, amennyi egy szekéren elfér, de ő azt sem bánná, mert csak az élet, a család élete fontos.

Báró Schwarzenberg szívélyes búcsút vett az izgatott házaspártól, akik nem győztek hálálkodni neki. Visszatért a fogadóba és másnap kora reggel kocsit fogadott és megindult Becs felé.

— Folytatjuk —

NteSESfc: 'wtSA '«■fid*. V

— Isten hozta, báró ur, — mondta a földbirtokosnő, aki nkább kisleánynak tűnt, mint a ház asszonyának. Érezze magát itthon szerény hajlékomban. A férjem nincs itthon, sajnos nem :ért még vissza, ö ugyanis Damjanich seregében harcolt és ígyelőre még nincs hírem róla. Remélem, hogy Isten segítségével hazaérkezik. Már nagyon várom, hiszen nem is gazdaság az olyan, ahol az asszony a gazda ...

— Világért sem szeretnék alkalmatlankodni, de olyan ítéletidő van, hogy kénytelen voltam ide betérni.

Tasnády Istvánná sötét ruhájában is szép és fiatal volt. \ddig, amig szeretett férje távol volt, nem volt kedve világos színeket viselni. Haját is egyszerűen hátrasimitotta, kontyát, amelyet mindig magasra feltornyozva viselt, most csak egyszerű vakorcsba hordta, mert minek is szépítse magát addig, amig Pistája haza nem tér. Szeme körül mély sötét karikákat festett a sok könny, de igy is szép volt és a fiatal osztrák báró elragadtatva látta finom nőies szépségét. Mária asszony modora és viselkedése tekintélyt és tiszteletet követelt.

Johann soha nem beszélt még magyar asszonnyal. Nagyanyja jutott eszébe, akire már csak homályosan tudott visszaemlékezni, de úgy képzelte, hogy bizonyára ő is ilyen előkelő megjelenésű volt, mint Tasnádyné. Világért sem árulta volna el küldetését a magyar asszonynak,' ellenben minden érdekelte, amit tőle hallott

Miről is tudott beszélni azokban az időkben egy jó fiatal magyar asszony, aki a férjét visszavárta a vesztett csatából? A magyar sorsról beszélt. Elmondta, hogy a magyar népnek nincs más bűne, csak szabadságszeretete és mélységes vágya hazája függetlenségéért. Minden szavából honszeretet és hitvesi hűség csengett. Beszélt a magyar múltról, Rákócziról és a magyar nemzet történelmi hivatásáról. Nagyon jól beszélt németül, mert azokban az időkben már a kis gyermekek mellé is német frajlát fogadtak az úri családokban. Az ifjú osztrák báró ettől a bánatos asszonytól tudta meg, hogy mit szenved a magyar nép és milyen sok vér folyt el azért, mert a magyar nem akart szolgaságban élni.

Mária asszonynak sejtelme sem volt arról, hogy Haynau kiküldött kémjével beszél, de valószínűleg akkor sem tudott volna mást mondani, ha ezt sejtette volna. A fiatal tiszt megbüvölve hallgatta Mária szenvedélyes kitörését. Szivéből sajnálta a szerencsétlen asszonyt és bár őszintén kívánta, hogy szeretett férje visszatérjen, emlékezett arra, hogy Bécsben azt hallotta, hogy Damjanich seregéből nagyon kevesen maradtak életben. Arra gondolt, hogy ha Tasnády István élne, akkor valahogyan már hazakerült volna. Világért sem árulta el gondolatait.

A báró és kocsisa kitűnő ebédet fogyaszttítt el a Tasnády kúrián és amikor a vihar megszűnt, folytatták útjukat Orosháza felé, ahol Schwarzenberg bárónak Kuthy Győző kémet kellett lelepleznie és elfognia, aki ellen feljelentés érkezett a kamarillához. Hosszú volt az ut és mindenütt a nemrég lezajlott csaták szörnyű nyomaival találkozott az osztrák tiszt.

Johann egész utón visszagondolt Tasnádynéra és arra, amit tőle hallott. Már nem volt olyan magabiztos és küldetését sem tartotta olyan dicsőnek, mint elindulása előtt. Mire megérkezett Orosházára, nem volt nehéz dolga ráakadni Kuthy Győzőre, akinek kerékgyártó műhelye volt. A kocsisát kifizette és megszállt a fogadóban. Nem ment egyenesen Kuthy házába, hanem szóbaelegyedett az emberekkel. Már valami keveset beszélt magyarul, mert az utón is tanult a fogadókban valamelyest. Bement egy kocsmába és ott egy félkarú emberrel állt szóba, aki karját a közelmúlt harcokban veszítette el. Megkérdezte, hogy mit fog most már csinálni, hogyan fog megélni, tud-e valamit fogyatékosán is dolgozni.

— Én vagyok a város javitóembere! — mondta büszkén az egykaru ember.

— Félkézzel mit tud javítani? — kérdezte Johann.

—• Megjavítok én, kéreni szépen, régi órákat, szerszámokat. Amikor az embert egyik oldalon szerencsétlenség éri, akkor a jó Isten a másik oldalon segít. Amit veszítettem az erőmből, azt visszakaptam az ügyességemmel. Félkézzel tudok én csinálni mindent. Hiszen még szerencsés vagyok, hogy egy kezem megmaradt, vannak, akik sokkal jobban megnyomorodtak, mint én..,

Johann észrevétlenül Kuthy Győzőre terelte a szót. A félkarú férfi azt mondta:

— Ha született igaz ember erre a cudar világra, akkor az Kuthy Győző! Úgy harcolt ő az ellenséggel, mint senki más Bátor ember, becsületes és jó magyar. Amikor az erdélyi harcok alatt egy osztrák tisztnek kiütötte a kezéből a kardot és az nem tudott védekezni, akkor ahelyett, hogy leszúrta volna, lehajoll és felvette a kardot, kezébe adta ellenfelének, mert nem akarl védtelen ember ellen harcolni. Erről sokat beszéltek a mi katonáink. Ezért becsüljük mi nagyra Kuthyt, mert ő még az ellen séggel szemben is lovagias volt...

— Van-e családja annak a Kuthy Győzőnek?

— Hogyne volna? Nyolc gyermeke van. Olyanok, mint a; orgonasip. Egyik szebb, mint a másik. A jó felesége rendeser nevelte őket addig, amig az ura harcban volt!...

Johann még soká kérdezgette a félkarú katonát a szabad ságharcról, a magyar katonákról és végül barátságos parolává vált el tőle. El kellett mennie, felkeresni Kuthy Győzőt. De od; már nem civilben ment, hanem magára öltötte osztrák tiszt egyenruháját

Vegyes érzelmekkel nyitotta ki annak az embernek ajtaját akiről jelentést kívánnak tőle Bécsben. A kerékgyártó mühel üres volt amikor belépett, de az ajtó nyílására megszólalt i csengő, amely a belépést jelezte. Ebédidő volt és a gazda ké inasával együtt az ebédnél ült, de amikor a csengőt hallotts ő maga ment ki, utánanézni, vajon ki jött be. Amikor meglátt; az osztrák tisztet, nem ijedt meg, hanem barátságosan mosolyg arccal ment eléje és kezét nyújtotta. Meg sem várta, hog Johann bemutatkozzék, hanem ő maga mondta:

— Kuthy Győző kerékgyártó mester vagyok!

—■ Baron Johann von Schwarzenberg...

— Mivel állhatok a báró ur rendelkezésére, talán bizonbaj van a kocsijával? — kérdezte Kuthy. A bárót meglepte ' nyílt, tiszta tekintet és arra gondolt, hogy ez az ember ner lehet kém.

— Bécsből jövök. Hosszú utam volt és egy megbízatást kel

teljesítenem ezen a környéken. Nem volt könnyű dolgom a utamon, mert a magyarok nem nagyon barátságosak az őszi rákokkal szerbben... ' <

— Ne tessék a bizalmatlanságot és félénkséget rossznévei venni. A mi népünk nagyon megszenvedte a szabadságharcot é az azt követő szomorú időt Node most már végre béke van é ideje annak, hogy a szomszédos országgal barátságban éljünl Én is harcoltam és az egyik lábamat most is huzom, mert golyót még nem vették ki a bokámból. De azért én nem harag; szom az osztrák katonákra, őket is küldték, nekik is menniö kellett különben nem jöttek volna ide harcolni velünk. A harco alatt gyakran gondoltam arra, hogy az ellenséges katonákna és tiszteknek is van családjuk, szüleik, hitvesük, gyermekeik. D mit tehettek ők a parancs ellen.

— Maga nem gyűlölte azokat az embereket, akik fegyve résén támadták!

— Nem, én nem gyűlöltem az embereket, hanem azt

; maroknyi vezetőt, akik őket feláldozták és harcbaküldték, csa ! azért, hogy bennünket magyarokat szabadságunktól és függe lenségünktől megfosszanak. Mi magyarok tudtuk, hogy miéi harcolunk. Mi tudtuk, hogy fajtánk fenntartásáért, családjain i békés életéért és hazánk jövőjéért harcolunk és áldozzuk tünket...

AZ ASSZONY ÖLNI KÉPES...

Irta: Kemény Julim

Az egész világ megcsodálja a magyar nép hősiességét az elnyomatás és zsarnokság elleni harcában. A történelem során gyakran ismétlődött meg a magyarság tragikus küzdelme a szeretett haza függetlenségéért és szabadságának visszaszerzéséért, de tehetséges, bátor népünket a zsarnokság, a túlerő mindig letiporta. A magyarnak a harcot mindenkor egymagában kellett megvívnia, mert szövetségesei cserbenhagyták és árva népünk soha nem talált védelmezőre.

A magyar szabadságharc bukása, Komárom várának megadása után Haynau császári teljhatalmazott véres megtorlással akarta megülni az 1848 október 6-i bécsi forradalom és Latour hadügyminiszter meggyilkoltatásának évfordulóját. 1849 október 6-án kivégeztette a vitéz vezető tiszteket, akik Görgey Artur fegyverletétele után császári kézre jutottak. Józan, megfontolt gondolkodású emberek alig tudták elhinni, hogy ilyen szörnyű vérontás megtörténhet és utolsó percig bizakodtak abban, hogy a tizenhárom ember kegyelmet nyer. De Haynau nem ismert ! kegyelmet...

Az osztrák tiszteket akkor valóságos vérebekké nevelték és kémkedési és kutatási megbízásokkal küldték Magyarországra, mert a magas császári háznak az volt a célja, hogy ártalmat- ! lanná tegye a rebellis magyarokat. Két fiatal osztrák tiszt tartozott ebben az időben a kegyeltek közé, gróf Walter Czerny ; és báró Johann von Schwarzenberg. Együtt járták ki a tisztiiskolát, jó pajtások és jó katonák voltak. Természetesen ők is kaptak megbízást a kamarillától és őket is kiküldték Magyarországra, hogy az “árulókat” feljelentsék, letartóztassák és a katonai “igazságszolgáltatás” kezére juttassák.

A fiatal báró leányarcu, rózsásképü fiatalember volt, de daliás termete és kemény izmozata volt. A gróf ellentétben , szőke barátjával, cigányosan barna, sötétszemü, sötéthaju, éles tekintetű férfi, aki ránézésével is tekintélyt tudott szerezni a j legényeitől és szigorú, de igazságos volt. A két ellentétes fiatal tiszt között őszinte barátság fejlődött ki az évek folyamán. j

Amidőn parancsot kaptak, hogy magyar földön küldetést j végezzenek, nem tudták még, mi vár reájuk. Johann anyai nagy- i anyja magyar arisztokrata nő volt és lelkében nem élt gyűlölet, | vagy ellenszenv a magyarok iránt. Sőt még néhány magyar szóra is emlékezett, amelyeket valamikor kisgyermek korában nagyanyjától hallott, aki magyar komornájával magyarul beszélt. Fülének nem volt idegen a magyar beszéd, de soha Magyarországon nem járt. Küldetése Orosháza környékére szólt, ahol egy állítólagos magyar “kém” élt, akiről neki meg kellett tudnia, hogy mit vétett a császári ház ellen és jelentést kellett tennie kutatásairól.

Elhagyva az osztrák határt, egy fogadóban szállt meg és amikor a vendéglőbe belépett, az ott ülők arcáról döbbenetét olvasott le. Hamarosan megürült körülötte minden asztal. A vendégek siettek fizetni és távozni. Nem tudta megérteni ennek az okát. Hát olyan ijesztő jelenség ő, hogy menekülnek előle az emberek? Gyorsan megette vacsoráját és nyugovóra tért.

Másnap reggel kocsit bérelt és folytatta útját. A kocsis jól beszélt németül, mert a határszéli faluból való legény volt. Nem tudta megállni, hogy meg ne szólítsa és megkérdezze:

— Mondja csak, itt mindig olyan barátságtalanok az emberek? Úgy félnek az idegentől, mintha bélpoklos lenne. Bizony o mi kedélyes osztrákjaink szivesen szóba elegyednek mindenkivel ...

— Azoknak nincs is okuk félni senkitől... — mondta a legény félénken.

— Miért van okuk a magyaroknak a félelemre, ki bántja őket? — kérdezte az ifjú katonatiszt.

— Ne tessék engem kikérdezni! Nem akarok én bajba keveredni. Ne szólj szám, nem fáj fejem. Én hűséges vagyok a császárhoz, soha nem harcoltam ellene, ne is tessék bennem kételkedni

Johann egy pillanat alatt átlátta, hogy az emberek félnek, rettegnek az osztrák egyenruhától. Volt a podgyászában civilruha és amikor a legközelebbi város fogadójában megszállt, levetette egyenruháját és polgári ruhát öltött. Minden megbízott katonatisztnek kellett magával civilruhát vinni, mert a kémkedésnél erre szüksége van. A fiatal báró most már magánemberként folytatta útját és amikor már a Mátra hegység felé közeledett, hirtelen vihar érte utói. Orosházára akart eljutni, de még nagyon hosszú ut volt előtte. Gyönyörűen gondozott gazdasághoz ért, amelyhez kastélyszerü kúria tartozott.

A vihar erősbbödött és Johann bement a gazdasági cselédépületbe és ott kérte az embereket, hogy engedjék őt és kocsisát megpihenni, amig a vihar elcsendesedik. A kocsis magyarul beszélt a cselédséggel és megmondta, hogy csak addig akarnak maradni, amig az ég kitisztul. Az öreg gazdasági cseléd azt mondta, hogy neki nincs ellene semmi kifogása, de meg kell kérdeznie a nagyasszonytól, hogy megengedi-e, hogy idegent fogadjanak be, ha csak rövid időre is.

Nemsokára visszajött és azt mondta:

— Tessen bellebb kerülni a nagyasszonyhoz, ő szivesen látja benn a kúrián... — mire a vendég bement a ház asszonyához.

— Johann von Schwarzenberg báró vagyok! — mutatkozott be illedelmesen.

ANGÉLÁT AUTO BODY

6« 17 Lorain Ave. 961-4725

Cleveland nyugati oldalának legrégibb magyar autójavító üzeme.

Magyar tulajdonos: MAXIM ERNŐ

SZAKÁCS R. JÓZSEF

2924 Corydon Cleveland Hte.

- PLUMBING AND HEATING -Mindenfajta SZERELŐ és FŰTÉSI MUNKA Javítás és UJ munka egyaránt.

Telefont 932-8510

Még soká beszélgettek és végül Kuthy mester meginvitálta a fiatal bárót házába és bemutatta feleségének és gyermekeinek. Johann soha életében szebb gyermekeket nem látott. Az antik olasz festményeken sem látott szebb arcokat. Az ártatlan gyermekarcok Murillo angyalaira emlékeztették. Kuthy Győzőné kilencedik gyermekét hordta a szive alatt. Csak magyar anyának van olyan szelíd, türelmes és szeretetteljes nézése, mint neki. Nem volt szép asszony, de az anyaság, a nőiesség megtestesülése. Még az ebédlőasztalnál ültek, amikor Schwarzenberg báró belépett. A gyermekeknek nagyon tetszett az elegáns egyenruha, de Kuthyné arcán félelem és döbbenet jelent meg. Férje már megbékült az osztrákokkal és belenyugodott a megváltoztathatatlan sorsba, de a nő megérezte a veszélyt.

Kuthy Győző magyar vendégszeretettel fogadta a bárót és bort tett eléje, de Johann nem ivott. Megmondta, hogy ő már ebédelt a vendéglőben és italát is elfogyasztotta. Semmi gyanúsat nem talált Kuthy Győző házában és szívélyesen elköszönt a családtól, visszatért a fogadóba.

Nyugtalan éjszakát töltött és másnap szétnézett a városban. Ekkor már ismét civilruhát öltött, hogy az emberek bizalmatlanságát eloszlassa. Minthogy a bécsi katonai diplomáciai iskolában képezték ki, tudta, hogy mi a teendője. Nem került nagy fáradságába megtudni azt, hogy lakik Orosházán egy Müller nevű német szabó, aki valamikor Kuthy Győzőnének udvarolt és ez az ember abban bizakodott, hogy a kerékgyártó nem fog visszatérni a szabadságharcból és akkor talán visszanyerheti régi szerelmesét, ha özvegy lesz.

Megtudta, hogy Müller dult-fult haragjában, amikor gyűlölt vetély társa hazajött családjához és noha-puskagolyó volt a bokájában, mégis ismét munkaképessé vált. Aznap este berúgott a kocsmában és részegségében azt mondta, hogy ő majd megmutatja Kuthynénak, hogy ha az ura visszajött is a harcból, mégis hamarosan özvegy lesz ... Dicsekedett azzal, hogy neki jó összeköttetése van Bécsben, neki csak egy szavába kerül az, hogy Kuthy Győzőt bitófára juttassa.

Johann sokmindent hallott magyarországi utazása alatt és itt is, ott is rebesgették, hogy elég egy feljelentés ahhoz, hogy valakit kihallgatás nélkül elitéljenek. Eddig ezt nem hitte el, de hirtelen fájó bizonyossággal érezte, hogy ennek igaznak kell lennie.

Visszament a szállodába és elővette egyenruháját. Arról késsel levágott egy gombot és azután elment Müller Franci műhelyébe és kérte, hogy varrja fel a gombot, amely leszakadt. Mialatt a szabó dolgozott, beszélgetni kezdett vele. A német örült az elegáns “kundschaftnak” és a báró nyíltan megmondta neki, hogy azért jött Orosházára, hogy Kuthy Győző kémkedési ügyét kivizsgál ja.. Több sem kellett a huncut németnek. Rögtön ráhúzta a vizes lepedőt Kuthyra és azt mondta Johannák, hogy neki biztos tudomása van arról, hogy Kuthyék házában rendszeres találkozás folyik és ott összeesküvést szőnek több magasrangu osztrák vezető ellen. Johann átlátott a gazfickón és egy szót sem hitt el a dologból. Nagyon bosszankodott azon, hogy azért kellett neki megtennie a hosszú és fáradságos utat Bécsből Orosházáig, mert a semmirekellő alaptalan feljelentését megtette.

Végül minden kertelés nélkül azt kérdezte Müllertől:

— Nem érez maga lelkifurdalást azért, hogy a Kuthy gyermekek apját feljelentette?

Müller csodálkozva nézett az osztrák tisztre, azután nagyon hidegen és gúnyosan mondta:

— Osztrák tiszt ön? Hogyan kérdezhet ilyesmit? Ezek a kutya magyarok sem éreztek lelkifurdalást, amikor a mi katonáinkat halomra gyilkolták. Ezek a rebellis bitangok gyűlölnek bennünket. Nem érdemelnek kíméletet és kegyelmet. Ha tőlem függne, mind az akasztófán lógna ...

— De hiszen maga valamikor Kuthyné asszonyt szerette és minden bizonnyal ma is szereti, ha férjét ilyen engesztelhetetlenül gyűlöli. Ő pedig magyar nő!

— Nem, én már nem szeretem őt és azt akarom, hogy úgy szenvedjen, ahogy én szenvedtem az ő hűtlenségéért. Az életemet adtam volna érte, úgy szerettem, de neki a bikaerejü kerékgyártó kellett, nem a kis horpadtmellü szabómester. Pedig mellettem jobb dolga lett volna, mert én lehoztam volna a csillagokat az égből neki, úgy szerettem.

— Szóval sajátmaga is bevallja, hogy csak bosszúból tette meg a feljelentést Kuthy Győző ellen és nem meggyőződésből. Én egyetlen szót nem hiszek abból, hogy Kuthy összeesküvő. Hogyan is jutott erre a gondolatra? Az az egyszerű kerékgyártó nem is ismer olyan embereket, akik ilyesmiben segíthetnék!

— Dehogynem! Akár hiszi, akár nem, én magam láttam

amint a házában este sötétedés után husz-huszonöt ember gyűli össze és saját fülemmel hallottam mire készülnek. Ezek az emberek Bécsből érkeztek és elhozták az akták másolatát magukkal. Kémek voltak! 1

— Vajon kik voltak ők és mit akartak?

— Én nem ismerem őket, mert nem idevalók. De minder szót hallottam és eskü alatt vagyok hajlandó vallani, hogj Kuthy Győző összeesküvő kém.

Johann tudta, hogy ez a megátalkodott gyűlölködő embe: tényleg képes lenne hamis esküvel bitófára juttatni egy ártatlai embert. Azt is látta, hogy több beszéddel csak rontana a hely zeten. Ezért azt mondta, hogy köszöni a felvilágosítást és mos már tudja, hogy mit kell jelentenie a bécsi katonai hatóságnak Udvariasan elköszönt Müllertől, de kezet nem fogott vele Annyira elfogta az undor, hogy örült, mire a friss levegőre kerüli

Nem tudta, mitevő legyen. Gondolkodni próbált, de nen tudott. Szivében szánalmat érzett a magyar család iránt és el határozta, hogy nem fog segédkezet nyújtani ahhoz, hogy eg; ártatlan magyar bitófára jusson. Tudta jól, hogy hiába jelenten , Bécsben, hogy Müller csak gyűlöletből és féltékenységből tett , meg feljelentését, nem neki, hanem Müller szavának adnánal hitelt. A magyar szabadságharcban sok osztrák vesztette életé és Haynau bosszúra, magyar vérre szomjazott. Végül mérés lépésre szánta magát.

Elment Kuthy Győzőhöz és azt mondta, hogy bizalmasai óhajt vele beszélni. A kerékgyártó csodálkozott ezen és a belsi szobába vezette vendégét, aki arra kérte, hogy feleségét is hívj; be. Azután Johann részletesen elmondott a házaspárnak min dent, amit Müllertől hallott. Elmondta azt is, hogy milyen meg bizatással jött el Bécsből és azért érkezett Orosházára, hog; Kuthy Győző kémkedési és összeesküvési ügyét kinyomozz« A becsületes Kuthy nem akart fülének hinni.

Már hogy ő összeesküvő, kém lenne? Hogy is juthatott e . bárkinek az eszébe? De nem kellett soká gondolkoznia, mert ; ; báró megmondta a feljelentő nevét is. A szelidarcu Kuthyn pillanatok alatt fúriává változott. Mint egy párduc ugrott fe L a helyéből és kiabálni kezdett:

— Elmegyek áhhoz az aljas kis gazemberhez és kitekerer • a nyakát! Az én becsületes uramat merte ilyen hamis vádds ■ feljelenteni! Kitaposom azt a vipera lelket belőle ...

: — Asszonyom, ne hamarkodjon el semmit és ne kiabáljor

« mert még valaki meghallja azt, amit mond. Ha elmenne hozz;

ha beszélne vele és kérdőre vonná, azzal csak sulyosbbitaná . helyzetet. A bécsi katonai itélőszékkel nem lehet tréfálni. Mülle a feljelentő és az ön férje a vádlott. Vajon hogyan tudná ö i igazolni, hogy a vád alaptalan, hogy nem jártak-e itt tényle : az összeesküvők, a bécsi kémek. Ön sohse lenne képes férje ái . tatlanságát bizonyítani!

t j —- Lelkem, feleségem, te nem ismered a mai helyzetet! IV

: elvesztettük a szabadságharcot, országunk osztrák kézre kerül - Mi a bécsiek szemében megbízhatatlan rebellisek vagyunk, akii ben ők nem bíznak.

Ml ÚJSÁG OTTHON?

— Pálffy (Öszterreicher) György altábornagyról nevezték el Budapesten az V. kér. Balaton-utcát, közli a Kossuth adó (szept. 13). “A volt honvédelmi miniszterhelyettes, aki a személyi kultusz idején elkövetett törvénysértés áldozata lett, most lenne 60 éves. A kiemelkedő kommunista katonai vezető érdemeit emléktáblán örökítették meg. Az ünnepségen Csémy Károly altábornagy, a néphadsereg vezérkari főnöke, a honvédelmi miniszter első helyettese méltatta Pálffy György életútját és munkásságát. A volt Balaton-utca 4-es sz. házon elhelyezett márványtáblát és a Kerepesi-temetőben lévő sirt a fegyveres testületet vezetői megkoszorúzták.”

—- A külügyminisztérium Disz-téri vendégházában szeptember 8-án kicserélték a 20 évre szóló magyar-bolgár barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződésnek a ratifikációs okmányait, melyet ez év julius 10-én irt alá Szófiában magyar részről Kádár János és Fock Jenő, bolgár részről pedig Todor Zsivkov kommunista vezető.

— Szeptember 11-én 600 fiatal magyar “vendégmunkás” indult Kelet-Németországba. A Keleti pályaudvaron ünnepélyesen búcsúztatták őket. Október végéig további négyezer fiatal munkást utalnak be 79 kelet-német vállalathoz, akiknek egyharmada érettségizet. A kintlévőkkel együtt a Kelet-Németországban dolgozó magyar ’’vendégmunkások” száma az év végére eléri a 12 ezret.

—— Uj telekellátási rendszer bevezetéséről hozott határozatot a minisztertanács augusztus 28-i ülésén. A jövőben egy személynek, illetve családnak csupán egyetlen építési és ezen felül még egy pihenési- üdülési célra szolgáló telke lehet.

— Nyolcévi szigorított börtönbüntetésre ítélte a székesfehérvári megyei bíróság a 29 éves Katona Miklós mezőszilasi lakost, mert miután megverte egy nőismerősét, nekirohant az ügyben intézkedni akaró civilruhás, szolgálatonkivüli rendőrnek és késsel többször megszurta.

— Önkritikus konferencia ült össze szeptember 9-én “lift-ügyben” Budapesten a Technika Házában. A felvonókat tervező, szerelő és javító vállalatok szakemberei elismerték, hogy a magyarországi liftek nemcsak drágák, de az uj lakótelepeken a felvonók 30—35 százaléka általában üzemképtelen, mert a gyártás nem tud lépést tartani az igényekkel. Ráadásul a karbantartás is akadozik, lassú. Mivel minden részletproblémának külön gazdája van, gyökeres javulás csak akkor várható, ha a liftek gyártása, szerelése és javítása egyetlen szerv hatáskörébe tartozna.

— Dr. Biró József külkereskedelmi miniszter Bukarestben tárgyalásokat folytatott román kollégájával, Cornel Burticával, közli a budapesti rádió (szept. 13). Áttekintették a magyarromán kereskedelmi kapcsolatok alakulását és megállapították, hogy a szomszédság és a két ország gazdasági fejlődése újabb lehetőségeket nyújt a kölcsönös árucsereforgalom bővítésére. Ennek fejlesztésére uj irányelveket dolgoztak ki, amelyeket figyelembe vesznek a jövő évi és az azt követő öt esztendei államközi kereskedelmi megállapodások előkészítésénél.

—• Ion Cracium miniszter vezetésével román könnyűipari küldöttség tárgyalásokat folytatott Budapesten Nagy Józsefné könynyüipari miniszterrel. Fogadta őket Tímár Mátyás, a kormány elnökhelyettese is. A megbeszélések során megállapították, hogy további lehetőség nyílik a két ország könnyűiparának együttműködésére, a szakemberek kölcsönös cseréjére. Megállapodtak, hogy irányelveket dolgoznak ki, amelyek alapján a vállalatok eredményesebben működhetnek együtt.

— Az egykori Ganz törzsgyár ódon falai között szeptember 24-én ünnepélyesen megnyitották Európa első öntödei múzeumát. Budán a II. kerületben, a mai Bem-utca 20. sz. alatti telket, rajta egy kis házzal, 125 esztendeje, 1844 őszén vásárolta meg Ganz Ábrahám. Nem sokkal később itt rendezte be hires vasöntödéjét. A szabadságharc idején ágyukat és ágyúgolyókat öntöttek, a Lánchíd építésekor pedig ott készültek a hid öntöttvas kereszttartói. Ganz Ábraham és Mechwart András vezetésével ebben a vasöntödében kezdték meg a világ első kéregöntésü vasúti kerekeinek gyártását. A budai Ganz vasöntödét műemlékké nyilvánították, berendezéseit nagy gondosan restaurálták és ipartörténeti múltjához méltóan múzeumi rangot kapott.

— A Békés megyei Battonyára 1944, szeptember 23-án délelőtt 10 óra 30 perckor vonult be Arad felől a második ukrán front 18. harckocsizó hadtestének felderítő járőre: a kommunista

; kormányzat ezzel a mozzanattal jelöli Magyarország “felszabadításának” kezdetét. A magyar-román-szerb vegyes lakosságú, tízezres községben a 25. évfordulón ünnepségeket rendeztek, amelyen megjelent Fehér Lajos miniszterelnökhelyettes, Czinege Lajos honvédelmi miniszter, Púja Frigyes külügyminiszterhelyettes, Erdei Ferenc, a Hazafias Népfront főtitkára és Filip Gyenyiszovics Kieva, a Szovjetunió hőse, aki hadnagyi rangban a felderítő járőr parancsnoka volt. A diszmenet követte az oroszok bevonulásának útját, a szónoklatok megismételték, amit már annyiszor elmondottak: mindent a Szovjetuniónak köszönhet az ország.

— A legmagasabb kategóriákba tartozó magyarországi szállodák 775 szobájából csak 43-ban van hűtőszekrény, 500-ban rádió és 73-ban TV-készülék. Különösen elmaradott a vidéki hálózat; 62 szállóból csak hétben van központi fűtés és melegvíz: a vendéget fütött szoba helyett a kályha elé készített tüzelő várja. A vidéki szállóknak .csak a felében van angol WC és harmadrészük nincs közmüvesitve. Az uj létesítmények nem mindegyikében van lift, a budapesti Astoria 48 szobájában nem működik a szellőző berendezés.

— Az amerikai Oregon állambeli Portland State University öt növendéke beiratkozott a szegedi József Attila Tudományegyetem bölcsészkarán a magyar irodalom és nyelv tagozatra.

— Ausztriát és a vele szomszédos országokat összekötő autóutak építésének összehangolására egybehívott bécsi konferencián dr. Csanádi György közlekedési és postaügyi miniszter vezetésével magyar küldöttség is részt vett.

PESTI HUMOR

— Miért nem küldik fel az oroszok az asztronautáikat a Holdba?

— Félnek, hogy disszidálnak, és nem térnek vissza.