Az Ujság, 1969 (49. évfolyam, 4-49. szám)

1969-10-16 / 40. szám

AC HfftXO

1969. OKTÓBER 16.

4 OLDAL

A CSALÓDOTT KÉRŐ

Irta: Kemény Julia — Folytatás —

— Te, nagyikám, egy javíthatatlan összeboronáló vagy. Emlékszem rá, hogy azelőtt még a cselédség körében is te boronáltad össze a fiatalokat. Csak azt nem értem, hogy nekem pont ezt a nyakigláb neveletlen alakot szántad...

— Te nem ismered Pistit, kislányom! — mondta Rónayné. — Ő nem olyan fiatal, mint amilyennek látszik. Már elmúlt huszonöt éves, két évvel idősebb nálad. Kitűnő eszű jogász és az apja nagy jövőt jósol neki. De nem ez a legjobb tulajdonsága, hanem jó szive, aranyos humora és megértő lelkülete. Az apjának sokkal több ügyfele van, amióta ő az irodában dolgozik, mert átérzi a pereskedő felek problémáit és nagyon sok bonyolult ügyet intéz el egyszerűen és könnyen.

— Szóval, nem is tagadod, hogy őt szemelted ki számomra?

:— mondta Dianna.

—• Nem, gyermekem, nem én szemelem ki a jövendő férjedet, hanem te magad fogod őt választani. Két fiatalember van itt a környéken, akikre gondoltam, mint a te jövendőbelidre, ha ' te kettő közül valamelyiket választod. Én nem fogok beleszólni, j

— Azt hiszem, nagyikám, hogy át kell öltöznöm, ha ez a j Pisti értem jön... — mondta Dianna és tanácsot kért az öregasszonytól, hogyan öltözzék. Rónayné azt ajánlotta, hogy nincs szükség eleganciára; ezért Dianna egy sima fehér ruhát vett magára, amelyben kislányos és üde volt.

Amikor Pisti visszajött, alig ismert reá. Haja tükörsimára ! volt kefélve, öltönye, nyakkendője kifogástalanul elegáns volt. | Kezében néhány szál rózsát hozott. Dianna mosolyogva mondta:

— Mi történt magával? Virágot hozott nekem? I

— Nem, Dianna kisasszony, a virágot nem magának, hanem nagymamájának hoztam... — mondta Pisti nevetve. — Maga amugyis olyan mint egy virág, felesleges, hogy virágot kitűzzön ...

— Hogyan? Maga bókolni is tud?

— Igen, a mamám jó nevelést adott nekem!

— Kár, hogy nem fogott magán! — mondta Dianna mosolyogva. Ez a válasz tetszett Pistinek, aki folyton arra gondolt hogy mennyire hasonlít a kisleány nagyanyjára.

Pisti Diannát egy vidéki vendéglőbe vitte, ahol jó cigány játszott, ahol jó bort mértek és ahol táncolni is lehetett. Hétköznap leven, nem volt sok vendég a helyiségben és a két fiatal, aki ezen az estén találkozott először, jól szórakozott. Sokat táncoltak, a bor jó kedvre hangolta őket és észre se vették, már fél tizenkettő volt. Pisti azt mondta a leánynak, hogy ő megígérte Rónaynér.ek, hogy éjfél előtt hazahozza az unokáját és ő megtartja a szavát. így hamarosan fizetett és robogtak vissza a Rónay kúriára. Amikor az autó megállt, Pisti kiugrott a kerék mellől és kinyitotta a kocsi másik ajtaját, gyengéden kiemelte Diannát a kocsiból és karonfogva vezette fel a bejárati ajtóhoz.

— Felesleges volt idefáradnia, — mondta Dianna —, magam is megtaláltam volna a bejáratot...

— Mondtam már korábban, hogy anyám jól nevelt! — mondta Pisti, aki kezetcsókolt a leánynak. De ez a kézcsók kissé soká tartott és Dianna úgy érezte, hogy abban nemcsak udvariasság, de sokkal több volt.

Rónayné az ebédlő asztalnál ült és kártyát vetett. Szerette a passziansz szoliter játékot és órákhosszat elszórakozott francia kártyáival. Amikor unokája belépett, felnézett reá és megkérdezte, hogy jól szórakozott-e. Azt felelte, hogy nagyon kellemes estét töltött Pistivel. De közben arra gondolt, hogy a fiatal ügyvédjelölt egyáltalában nem tetszik neki és világért sem menne hozzá feleségül.

Bár mar éjfél elmúlt, az idős asszony nem mutatott fáradságot és nem is készült még lefeküdni, inkább beszélgetni akart unokájával.

Mondtam neked, hogy két környékbeli fiatalembert szemeltem ki számodra. Mindkettő fiatal, két évvel idősebbek nálad. Mindegyik rendes családból való, intelligens, kellemes ember. Az egyik Kerekes Pista, a másik Berzenczey Bandi. Bandi is jogot végzett és megszerezte a doktorátust, de ő nem akar gyakorló ügyvéd lenni, hanem a takarékpénzt ár ügyésze és ingatlan hitelekkel foglalkozik. Nagy jövője van. Idővel valószínűleg abbahagyja majd a joggyakorlatot és átveszi apja gazdaságát.

Diannának eszébe jutott Berzenczey Bandi. Milyen jó pajtása volt neki tiz éves korában, amikor itt nyaralt nagyszüleinél. Mennyi kedves emlék fűzte őt Bandihoz, aki bizonyára nem olyan modortalan, pajtáskodó alak, mint Pisti, hanem rendes komoly úriember. Gondolataiból nagyanyja szavai téritették vissza a valóságba:

— Lehet, hogy Bandi nagyon fog neked tetszeni... — de szavai nem hangzottak nagyon meggyőzően.

Dianna arra gondolt, hogy majd ő meggyőzi nagyanyját arról, hogy milyen nagy külömbség van egy rendes, komoly ember és egy olyan alak között, mint Pisti. Nagyanyja hamarosan aludni küldte őt, mert már egy óra is elmúlt.

Zagyva álmai voltak. Deák Adorján tanító jelent meg előtte és könyörgött, hogy legyen a felesége. Azután jött dr. Kerekes, aki nevetve mondta neki, hogy bármit is csinál, mégis csak ő

ANGÉLÁT AUTO BODY

6817 Lorain Ave. 961-4725

Cleveland nyugati olaalának legrégibb magyar autójavító üzeme.

Magyar tulajdonos: MAXIM ERNŐ

s;> >:«*

SZAKÁCS R. JÓZSEF

2924 Corydon Cleveland Hts.- PLUMBING AND HEATING -Mindenfajta SZERELŐ és FŰTÉSI MUNKA Javítás és UJ munka egyaránt.

Telefont 932-8510

lesz a férje. Végül Bandit látta maga előtt, amikor a domboldalon egy fa alatt álltak és a fa kérgébe vésték nevüket. Később az álomképek eltűntek és egészséges álomtalan alvással pihente ki a nap és este fáradalmait.

Másnap este nagyanyja Berzenczey Bandit hívta meg vacsorára. Azonnal egymásra ismertek, noha nagyapja temetése óta nem látták egymást. Bandi csinos barna, magas férfi volt, olyan mint valami moziszinész. Nagyon tetszett Diannának.

— Maga még szebb, mint kisleány korában volt, pedig most már talán bevallhatom, hogy akkor nagyon szerelmes voltam magába. Azóta sok minden megváltozott. Talán hallotta nagyanyjától, hogy én a takarékpénztárnál a jelzálog ügyeket intézem, de birtokok és házak eladásával is foglalkozom. Nem tudom, hogy érdekli-e ez magát?

— Most még nem, talán majd később valamikor! — mondta Dianna mosolyogva. Azután ráragadt nagyanyja huncut természete és nevetve mondta: — Nagyanyám férjet keres számomra és ha nem nagyon ijed meg, magát is a kiszemeltek közé sorozza!

— Óh, én ettől egyáltalában nem ijedek meg! — mondta Bandi.

Rónayné is végighallgatta ezt a beszélgetést és azt mondta:

— Tudjátok mit, gyerekek, én magatokra hagylak benneteket, beszéljétek jól ki magatokat. Én megyek a dolgomra.

—Ugylátszik, nagyanyám, te túl akarsz rajtunk adni! — mondta Dianna. — Talán azt akarod, hogy ma is elmenjek Bandival valamilyen kis falusi vendéglőbe táncolni és borozni...

— Ez úgy hangzik, mintha maga dr. Kerekessel lett volna ott! — mondta kacagva Bandi, — de én magát ilyen helyre nem vinném!

— Hát persze nem egyformák az emberek, — mondta Rónayné nagyon nyugodtan és azután mosolyogva hozzátette — hála Istennek ezért...

Bandi egyik legelőkelőbb klubba vitte Diannát, ahol frakkos pincérek szolgáltak fel és a táncparkett sima volt, mint a tükör. Pezsgőt rendelt és kaviárt. Amikor hazakisérte Diannát, ő is kezet csókolt, de nem vadul, hanem mint egy igazi ur, gyengéden, alig érintve ajkával a finom kezecskét.

Amikor Dianna hazaért, nagyanyja már szobájában volt és ágyában feküdt, de lámpája égett. Dianna azt gondolta, hogy a villanyt égve felejtette és bement, hogy azt leoltsa. Rónayné ágyában ülve egy könyvet olvasott. Dianna reánézett és látta, hogy arca öreg és fáradt.

— Nagyanyám, már két óra van! — mondta a leány. — Miért vagy még ébren. Talán nem érzed jól magad?

— Miért ne érezném jól magam? Én szeretek olvasni az ágyban! — azután megsimogatta unokája arcát és kérdezte: — Jól mulattál?

— Nagyszerű estém volt és valósággal beleszerettem Bandiba. — Ezt dacból mondta Dianna, mert érezte, hogy Rónayné nem rokonszenvez a fiatalemberrel. Minthogy nagyanyja nem szólt egy szót sem, a leány azt kérdezte:

— Nem kívánsz valamit mondani Pisti érdekében? — kissé gúnyosan hangzott a kérdés, de Rónayné nyugodt hangon mondta:

— Kerekes Pisti önmaga intézi dolgait és nincs szüksége prókátorra...

— Akkor neked jobb véleményed van róla, mint rólam és azt hiszem az anyám is úgy képzeli, hogy beleszólhat az életembe. — Közben Dianna az órára nézett és látta, hogy már fél 3 van. — Az Istenért, aludj már, drága nagyikám, te egy öreg asszony vagy és több alvásra van szükséged.

— Kikérem magamnak az ilyen sértéseket, tartsd meg a véleményedet és ne nevezz engem vénasszonynak, mondta a nagyanya tréfás fintorral.

“— Jó, jó! Hiszen csak tréfáltam és egy pillanatig sem gondoltam komolyan, mert te mindig fiatal maradsz, te soha sem leszel vénasszony...

— Menj aludni te is, Dianna! ■—- mondta parancsoló hangon, — és jobb ha engem is békében aludni engedsz.

Abban az évben nagyon forró volt az augusztus. A gazdaságban már minden beérett és a kukorica földek is éréshez közeledtek. A friss széna illata beparfümözte a levegőt. Dianna gyakran találkozott Bandival, aki tetszett neki, de találkozott időnként Pistivel is, mert tudta, hogy nagyanyja haragudna, ha elkerülné kedvencét. Mind a két fiatalember udvarolt neki és Bandi csókolta meg a leányt először. Csókja gyengéd és lágy volt, mint egy érintés, de a találkozások folyamán egy Ízben Pisti is megcsókolta a leányt, de ez egészen más csók volt. Volt benne érzelem, vadság és erotika.

Dianna kissé megzavarodott a két teljesen különböző férfivel való találkozásba, de lelkében már határozott. Érezte, hogy neki Bandit kell választania, fiatalkori barátját. Tudta, hogy Bandi komolyan gondolkozik és tervszerűen készíti elő életüket. Noha még nem kérte meg őt formálisan, máris gondolatban eligérkezett Berzenczey Bandinak. Látta, hogy józan, okos férfi, aki mindent meggondol.

Egy este kint ültek a kertben és Bandi a jövőről beszélt. Nagy tervei voltak.

— Az egész világ nyitva áll előttem és ennek a mi drága dunántúli gazdálkodásunknak nagy jövője van. Én meggondolom, hogy hova fektessem be a megkeresett pénzemet és tudom, ha megtalálom a megfelelő élettársat, akkor kettőn együtt megalapozhatjuk jövőnket — Dianna kezét meg akarta fogni, de a leány elhúzta. Bizonytalan érzése volt és felugrott a pádról, amelyen ültek:

— Sétáljunk egy kicsit, belefáradtam a sok ülésbe.

— Jól van! — mondta Bandi. — Ugylátszik maga nem akar még erről beszélni. — Ezzel átölelte Dianna vállát és megcsókolta szép fehér nyakát. Azután körüljárták a virágos kertet, ahol a későnyári illat erős és fűszeres volt. Bandi hirtelen megállt és mintha valami eszébe jutotta volna, azt mondta Diannának :

— Nem gondolja, hogy jó lenne ha nagyanyja eladná birtokát és házát magának. Bejár a takarékpénztárba valaki, aki hihetetlenül magas árat fizetne ezért a mintagazdaságért és a gyönyörű ősi kastélyszerü kúriáért. Jó lenne, ha most adná el, amikor nagy kereslet van birtokokban. Hiszen ő sem fog öröké élni, nem igaz?

—• Ne beszéljen; ne is merjen ilyet mondani! — kiáltotta Dianna ijedten, arra a puszta gondolatra, hogy elveszítheti nagyanyját, akit talán még szüleinél is jobban szeretett.

— De, édes virágom, józannak és praktikusnak kell lennie. Az emberek megöregszenek és meghalnak. Senki sem él öröké...

— Nem akarok többet erről hallani! —■ mondta Dianna. — Az én nagyanyám boldog ezen a birtokon és nem válna meg semmi szin alatt a kúriától. És vegye tudomásul, hogy ő még soká-soká fog élni.

Bandi csendesen nevetett és gyengéden mondta:

— Magát a jó Isten nekem teremtette! Élettársul választottam és nagy terveim vannak magával. De hogy ezeket a terveket megvalósíthassam, meg kell tanítanom az életre, a valóságra, hogy meglássa azt, ami van... Nemcsak azt, amit álmodik, amit óhajt és ami szép! Sajnos az életnek vannak fájdalmas időszakai is és erre mindenkinek fel kell készülnie, még magának is.

Dianna nem válaszolt. Magában sirt, de nem mutatta Bandinak, hogy milyen szörnyű hatással voltak reá elhangzott szavai. Bandi érezte, hogy a leányt fájón érintették szavai és olyan érzése támadt, mint egy sebésznek műtét közben, amikor azt gondolja, hogy az operáció sikerült, bár a betegnek fájdalmai vannak. Elköszönt a leánytól, de nem csókolta meg, csupán kis kezét érintette szájával.

Soká ült még egyedül a kerti lugasban és érezte a virágok illatát. Arra gondolt, hogy nagyanyja milyen gonddal nevelte virágos kertjét. Fájdalmas hangulata volt. Sirt egy kicsit és azután kissé megkönnyebbülve felment szobájába és lefeküdt ágyába. Azt gondolta, hogy nem fog tudni elaludni, de a fiatal szervezetre jó hatása van a szabad levegőnek és hamarosan elnyomta az álom.

Másnap reggel sem volt jó hangulata. Arra kellett gondolnia, hogy nagyanyja fáradtnak látszik és lépései sem olyan biztosak, mint a korábbi években voltak. Arca sápadt volt és szinte beteges.

— Nem vagy jó színben, nagyikám! — mondta féltőén. — Talán jó lenne, ha orvoshoz mennél.

— Óh, te kis kelekótya, — mondta Rónayné, de elkerülte Dianna tekintetét. — Meg akarlak tanítani a kenyérsütésre. Ma reggel leckét adok neked a kenyérsütésből.

— Mi jut eszedbe? — mondta a leány. — Hiszen olyan hőség van, hogy őrültség lenne kenyeret sütni!

— Mi közé ehhez a hőségnek?! Minden férfi szereti a házikenyeret bármilyen időjárásban.

— Ezt szeretem hallani egy nő szájából! — hallatszott Kerekes Pisti hangja, aki észrevétlenül belépett a konyhaajtón. Rónayné rámosolygott a fiúra és azt mondta:

— Meg akarom tanítani Diannát arra, hogyan kell foszlós, ropogós héjú házi kenyeret sütni.

— Én pedig azért jöttem, hogy elvigyem az unokádat a Sióra úszni! Ma szabad napom van az irodából. Ugylátszik azonban, hogy unokádnak fontosabb a kenyérsütés megtanulása, mint az úszás.

Rónayné szeretettel nézett Pistire és anélkül, hogy Diannát megkérdezte volna, hogy kiván-e úszni, azt mondta:

— A kenyérsütés várhat még egy napig! Majd máskor tanítom meg Diannát reá.

— Kérem Dianna, — mondta Pisti, aki szintén nem kérdezte a leányt, hogy óhajt-e vele jönni, vagy nem, — vegye az uszóruháját és induljunk.

Dianna egy pillanatig gondolkodott. Minthogy azonban a konyhában nagyon meleg volt, nem szólt egy szót sem, hanem bement szobájába uszóruhájáért.

Beült Pistivel a kint várakozó kocsiba és nem szólt egy szót sem egész idő alatt. A fiatalember nem zavarta gondolatait. Később, amikor már a Sióhoz értek, Dianna megszólalt:

— Nem gondolja, hogy nagyanyám betegnek tűnik?

— Ugyan, mi jut eszébe! Borcsa nénémnek nincs semmi baja.

Azután amikor már a vízben voltak, a friss úszás visszahozta Dianna jó kedvét. Arra gondolt, hogy talán Pistinek igaza van. Óh, bár igaza volna. De mégis maradt benne kételkedés, amelyet leküzdött. Kellemesen elbeszélgettek és Dianna egyszerre csak minden átmenet nélkül azt kérdezte:

— Mi a véleménye a házasságról. Talán nem helyes, ha fiatal emberek csak álmodoznak és nem tervezik ki a jövőt, a valóság lehetőségeit...

— A maga szavai nem úgy hangzanak, mint Rónayné unokájának szavai!

— Mi köze van az én szavaimnak nagyanyámhoz? — kérdezte Dianna.

— A maga nagyanyja tisztalelkü, nemes gondolkodású nő, akitől távol áll a számítás, a reális tervezés. Ő a férjét is ideálisan szerette, a leányát, a maga anyját is és magát is ...

— Milyennek kellene lennem, hogy nagyanyámnak méltó unokája lehessek? — kérdezte Dianna.

Pisti egy szót sem szólt és megölelte a leányt, forrón csókolta arcát, haját, ajkát...

— Ez az egyedüli válasz, amit magának adhatok!

Dianna fejébe szállt a vér és azt mondta:

— Kérem, ne csókoljon engem ilyen hevesen! — azután elhúzódott a fiútól, aki szokatlan komolysággal nézett reá és azt mondta:

— Miért játszik velem és miért nem vallja be, hogy viszonozza a szerelmemet. Hiszen én érzem és tudom, hogy szeret!

— Ha maga csak egy pillanatig is azt képzeli, hogy én magát szeretem, akkor meg van őrülve! — kiáltotta a leány magánkívül. — Kérem vigyen haza azonnal!

Amikor Dianna hazaérkezett, nagyanyja a nappali szoba kerevetén feküdt, de amint unokáját meglátta, azonnal talpraugrott és játékosan kérdezte:

— Mi az oka annak, hogy már hazajöttél. Ha tudom, hogy csak ennyi ideig tart az úszás, akkor a kenyérsütő teknőben már előkészítettem volna mindent a dagasztáshoz ...

Dianna úgy érezte, hogy eláll a szívverése. Érezte, hogy Bandinak igaza volt. Nagyanyja megöregedett és bizonyára beteg is. De az öregasszony leült egy karosszékba és rászólt Diannára:

— Egyáltalában nem szeretem, hogy annyit törődsz velem. Ha egy pillanatig is azt képzeled, hogy engedem magam tőled kényeztetni, nagyon tévedsz.

—• Miért gondolod, hogy én merészkedem ezt megtenni? — kérdezte a leány bizonytalanul. Az idős asszony megsimogatta Dianna nedves haját és igy szólt:

— Fésüld meg a hajad, mert még vizes az úszástól. Azt hiszem, hogy elég szórakozásod volt ma már és fáradt lehetsz az úszástól. A kenyérsütést másnapra halasztjuk. Most jut eszembe, Bandi telefonált, hogy sürgős üzleti ügyben Szekszárdra kell utaznia, de előzőleg veled akar beszélni. Holnap eljön érted és magával visz ebédelni valahova, ahol beszélhet veled, mert valami fontos dologról kell döntenie ...

Dianna pontosan tudta, hogy mi az a fontos dolog, amiről Bandinak döntenie kell, de neki magának is gondolkodnia kellett a döntés felett és annyit már megállapított, hogy Bandi anyagias és józan.

Amikor este nagyanyjával a terraszon ült Dianna és jeges limonádéját szopogatta, az idős nő azt mondta:

— Nemsokára vége lesz ennek a szép nyárnak! — Ezt többször ismételte, mintha jelentősége lett volna szavainak. Dianna a torkában érezte szivét és sírni szeretett volna:

— Ne is szólj semmit, nagyikám! A Te ötleted volt, hogy engem férjhez adsz, nomeg anyámé. Most meg, amikor találtam valakit, aki el akar venni, látom, hogy nem tetszik neked!

Dianna tudta, hogy miért boldogtalan nagyanyja. Azért, mert ő Pistinek szánta őt és nem is gondolt arra, hogy Bandi az ő gyermekkori szerelme.

Bandira gondolt és arra, hogy anyja mennyire meg lenne elégedve Bandival. Azután önkénytelenül Pistire gondolt. A csókjára. Vágyott a fiatalember csókjára, de nem akarta őt férjnek. Arra gondolt, hogy anyja bizonyára jobban szeretné Bandit, mint Pistit. Bandi igazi ur, jó modorú, ambiciózus, szorgalmas és egész bizonyos, hogy egykor nagy vagyont fog még szerezni. Biztos volt abban, hogy anyja azt mondaná: “Fogd meg, leányom, ezt a jóképű, nagyjövőjü fiatalembert és ne gondolkozz!” Mégis gondolkozott még.

Dianna alig aludt azon az éjjel. Hallotta, hogy nagyanyja is fel és alá járkál az előcsarnokban. A leány felkelt ágyából és megkérdezte:

— Nagyanyám! Talán beteg vagy?

— Óh, te kis bolond! — mondta, de nem nézett reá, — Hát még egy kis gyomorrontása sem lehet egy öregasszonynak. Látod, nem kellett volna annyit torkoskodnom egész nap, akkor nem lenne semmi bajom ...

— Ne nevezzed magad folyton öregnek! — mondta Dianna és visszament szobájába és reggelig aludt.

Másnap megbeszélés szerint Bandival ebédelt, aki nagy jövőbeli terveiről, üzleti kilátásairól beszélt. Megmondta, hogy Szekszárdra kell utaznia, de elhalasztja az utat, mert azt szeretné, ha Dianna is vele menne.

— Ez házassági ajánlat akar lenni? — kérdezte Dianna, aki kissé ridegnek és kevéssé romantikusnak tartotta Bandi szavait.

—• Lehet, hogy szavaim nem jól hangzanak, — mondta Bandi, — de magának tudnia kell érzelmeimet és remélem, hogy azokat viszonozza.

Diannára úgy hatottak Bandi szavai, mintha hideg vízzel öntötték volna le. Minthogy nem tudott mit felelni, nevetni kezdett, végül azt mondta:

— Tulajdonképpen mik az érzelmei?

Bandi úgy nézett a leányra, mint egy értelmetlen kis gyermekre, akit ki kell figurázni. Azután bosszúsan mondta:

— Kedves Dianna, nincs időnk a szerelmi vallomásokra és nem szeretnék banális lenni. Majd holnap ismét találkozunk és együtt ebédelünk és akkor már nyilatkoznia kell terveiről!

A leány még nagyanyjáról is beszélni kívánt Bandival, de ő röviden csak annyit mondott, hogy ha valamit meg akar tudni, akkor legjobb, ha felkeresi Tolnán doktor Kovácsot, Rónayné orvosát, ő majd megmondja neki azt, hogy beteg-e az öreg aszszony.

Dianna az ebédről nem ment haza, hanem kocsit fogadott és elhajtatott dr. Kovács rendelőjébe. Az idős orvos, aki régóta volt a Rónay család háziorvosa, őszintén megmondta Diannának, hogy nagyanyjának már három szívrohama volt és ha egy újabb rohamot kap, azt nem fogja kibírni.

— Tudja ezt az én nagyanyám? — kérdezte Dianna.

— Én nem mondtam meg neki, — válaszolta az orvos, — de ő ezt jól tudja. Lehet, hogy még évekig élni fog, de lehet, hogy holnap meghal.

Dianna úgy érezte, hogy megszakad a szive bánatában. Egyenesen Pisti irodájába ment. A fiatalember meglepetten látta őt és otthagyta munkáját és a fogadó szobába vezette vendégét. A leány sirt keservesen és Pisti egy pohár vizet adott neki és átölelte:

— Mi történt, kisleány? Miért sir? Talán segíthetek! — mondta szokatlanul komolyan és gyengéden. — Kérem ne sírjon.

Dianna elmondta neki, hogy dr. Kovácsnál járt és az orvos megmondta, hogy nagyanyja napjai meg vannak számlálva. Pisti megharagudott és rákiabált Diannára:

— Hagyja békében Borcsa nénémet! Milyen jogon mer beleavatkozni az ő életébe? Azt gondolja, hogy ő nem tudja, hogy meg fog halni? Csak nem tartja őt olyan ostobának, hogy ezt ne tudná? Mit képzel, miért vette az uj Opel kocsit és mit képzel, miért erőszakolja azt, hogy maga mielőbb férjhez menjen?

— Mi köze van az ő közeli halálának az én házasságomhoz? — kérdezte a leány csodálkozva.

— Ő jobban szereti magát, mint bárkit a világon. Még a saját gyermekénél, a maga édesanyjánál is jobban. Nem szeretne meghalni anélkül, hogy magát boldognak ne lássa. Azután még neki ki kell vennie ebből a maradék kis életből mindent, amit kivehet Ö nagyon boldog volt egész nyáron, hogy maga itt volt. Kérem, ne kezelje hát őt, mint egy haldoklót. Ezt ő nem akarja. Ha ő azt akarta volna, hogy maga tudjon arról, hogy neki már nincs sok ideje, akkor ő azt megmondta volna. Könyörgök magának, tegye nagyanyját boldoggá, legyen előtte mindig vidám és engedje, hogy ő éljen addig, amig még életben van...

Bár egyedül voltak ketten a szobában, Pisti nem közeledett a leányhoz, még a kezét sem fogta meg. Komolyak és ünnepélyesek voltak, mintha cinkosok lennének és együtt kívánnák széppé tenni Rónayné maradék életét.

Amikor Dianna visszament nagyanyjához, az öregasszony a terraszon ült és unokáját várta. A leány úgy érezte, hogy a szive szakad ki fájdalmában, de ajka mosolygott. Átölelte őt és azt mondta:

— Óh, nagyanyám! De szép is volt ez a nyár, amelyet itt töltöttem nálad. Kár hogy nemsokára elmúlik.

— Ismerem már a te huncutságodat, gyermekem! — mondta nevetve az öregasszony. — Szép szavakkal akarsz levenni a lábamról.

— Huncut vagy te, nagyikám! — mondta Dianna. — Mit tudom én, hogy most milyen bolond ötleteid vannak megint. Csak nem akarsz nekem még egy harmadik férj jelöltet bemutatni! — Ezen azután mindketten jót nevettek.

Dianna ott hagyta nagyanyját ülni a terraszon, őmaga pedig a kertben sétált. Előbb Bandira gondolt és arra, hogy milyen élete lehetne egy olyan férfi mellett, aki még azt sem ejti ki a száján, akkor amikor házassági ajánlatot tesz, hogy szereti őt Lehet, hogy szereti a maga módján, de első a pénz, az üzlet.. Már azon töri a fejét, hogy hogyan hasznosíthatja a nagymama birtokát! Nem ő a fontos, nem az ő személye, az ő érzései számítanak, csak a pénz, a jólét és vagyongyűjtés ...

Aztán Pistire gondolt. Milyen igaza volt neki mindenben! Mindenben!

Később visszament nagyanyjához, aki még mindig a terraszon ült és azt kérdezte:

— Nagyikám, ha egy kicsit tovább maradnék itt, mint terveztem és ha itt férjhezmennék a házikápolnában, lehetne-e itt a lakodalmam a te házadban? Én majd segítek mindenben és biztosan tudom, hogy anyukám is ...

— Óh, Diannám! Ha ez igaz lenne?! Hiszen én már oly rég várok erre ...

t Azután Dianna, hogy leküzdje izgalmát, tovább sétált a kertben. Nem volt türelme leülni. Arra gondolt, hogy fel kell hívnia telefonon Bandit és megmondani neki, hogy nem ebédel vele holnap. Azután a szülőknek is telefonálnia kell és elmondani mindent. Az iskolaszéket is értesítenie kell, hogy jövőre nem fog j már tanítani. Oly sok mindent kell elintéznie

Gondolataiból Pisti verte fel. Tulajdonképpen most érezte ,csak igazán, mennyire szereti őt. Amikor meglátta, eléje szaladt és nyakába borult, de Pisti eltolta őt magától és nevetve mondta:

— Mi történt magával? Mit jelentsen ez a fogadtatás? Nem gondol arra, hogy a cselédség figyel bennünket! De tudja mit, akármit is csinál, nekem jó. Én nagyon örülök neki és nem is" törődöm azzal, ha mások is látják...

Dianna boldog nevetéssel öltötte karját Pisti karjába és karonfogva mentek a házba. Azután a leány megkérdezte:

Pisti, akar-e itt a házikápolnába esküdni? És akarja-e hogy a nagymama rendezze a lakodalmat?

Kerekes széles nevetéssel kérdezte:

— Mióta kéri meg a leány a fiú kezét! Mi ez, uj divat?!

Ez !sy van Ádám és Éva óta! — mondta Dianna __

kérdezze csak meg a nagymamát! ’

1 igyelmeztetnem kell azonban magat Dianna, hogy én nagyon rossz férj leszek. Én nem vagyok ügyes üzletember, csak egy szerény jogász. Nem gondolok sokat a jövőre, csak örülni tudok a mának.

— Én gyűlölöm a praktikus üzletembereket és különben is, maga még nem mondott nekem igent!

— Igen, igen! — mondta Pisti rekedt hangon! Azután ismételte: — Igen, igen!

— Én csak a nagymamám kedvéért választottam magát, — mondta Dianna, — de azért egy kicsit szeretem is.

— Gyerünk, tegyük boldoggá Borcsa nénémet! — mondta nevetve Pisti és a két fiatal elindult a ház felé.

(Vége)

i