Az Ujság, 1969 (49. évfolyam, 4-49. szám)

1969-07-24 / 30. szám

1. OLDAL

Al 9JII«

1965. JULIUS 24.

A TÉVES AJTÓ

Irta: Kemény Julia

Torontáli István a huszároknál szolgált. Szép szál ember volt és akármerre került, az asszonynép mindenütt bolondult utána. Fényes barna haját jól lekefélte és napbarnított arcából ragyogó sötét szeme kivilágított. Olyan hófehér fogsora volt, hogy bárki megirigyelhette, de azokat fogorvos sohasem látta, mert egészségesek voltak a szép fogak, annyira, hogy diót vagy mogyorót feltörhetett velük.

Bármennyire is tetszett Pista a leányoknak, asszonyoknak, az ő szivében csak egy leány képe élt, Maták Mariskáé, aki Alsónyéken, a Sárköz vidékén várt reá hűségesen. Nagy ákom betűkkel irt leveleit ott őrizte a dolmánya zsebében és ha a hosszú szolgálat elkeserítette, csak elővett egyet-kettőt a levelek közül és mindjárt felvidult. Nagy keservesen telt le a három esztendő és Torontáli Pista telve boldog reményekkel elindult szive választottjához. Várta is őt már a leány nagyon.

Huszonhárom éves volt, a legszebb férfikorban, amikor már kinőtt a legénykedésből és komoly életre gondolt. A falu jegyzője is szívélyesen fogadta Pistát, akinek nem voltak szülei, nem voltak testvérei, csupán Mariskája, akinek odaajándékozta szive szerelmét. Hiszen ismerte a leányt gyermekkora óta, játszótársak voltak és tudta jól, hogy Mariskában megbízhat, hiszen olyan szép leánynak bizonyára akadt volna kérője, ha nem várta volna ki az ő három esztendejét.

Mintha csak a szerencse napja mosolygott volna reá Torontáli Istvánra, amikor az öreg jegyző megmondta neki, hogy meghalt a nagybátyja Szegeden és reáhagyta minden vagyonát. Persze a “vagyon” nem állt nagyon sokból, mindössze néhány szép holdacskából és egy cserépfedeles házból, de ez nagyonis nagy vagyon egy éppen leszerelt katonának. El is mondta mindjárt az örökség hírét Mariskának és a szülőknek, akik örültek Pista örökségének, de minthogy azon a vidéken “egyke” rendszer uralkodott abban az időben, a szülők megmondták, hogy leányukat nem engedik el más faluba, mert azért dolgoztak, küszködtek örökéletükben, hogy Mariskának minél több vagyona legyen. Szerették ők is Pistát és jól tudták, hogy egy dolgos egészséges fiatal férfi csak nyereség a házban.

Pista gondolkozott a dolgon és azt mondta Maták Gábornak, jövendőbeli apósának, hogy ő elmegy a szegedi tanyára és megnézi, felbecsülteti örökségét és azután majd megbeszélik a dolgot, hiszen a jó földet és szép házat mindig el lehet adni. Megvan annak a jó ára.

El is indult Pista, érzékeny búcsú után Szeged felé, de mielőtt elment, még kézfogót is rendeztek, a minden jóval megrakott asztallal, finom szekszárdi siller borral. Nagyon jó hangulatban volt, amikor felszállt a vicinális vonatra. A jövendő anyós belerakott tarisznyájába finom falatokat és egy kulacs jó borról sem feledkezett meg.

Ami ezután történt, az majdnem hihetetlen. Pista elindult és hetek múltak azóta. Mariska kétségbeesve várta kedvese visszatértét, de Pista nem mutatkozott. A szülők sem tudták mire vélni a dolgot, de végül Matákné azt mondta a leányának, hogy Pista bizonyára megkapta szeged-tanyai örökségét és annyira megszerette azt a vidéket, hogy nem akar visszajönni a Dunántúlra. Mariska ezt nem tudta és nem akarta elhinni. Az ő Pistája, aki három évi katonaság alatt is hü maradt hozzá, nem tehet ilyet. Ő nyugodtan várt és bízott abban, hogy egy napon hirt kap vőlegényétől.

Amikor már egy hónap telt el azóta, hogy Pista elment Nyékről, Mariska nem bírta már tovább a várakozást. Levelet irt a szeged-tanyai jegyzőnek és megérdeklődte, hogy Torontáli István ott járt-e nála és átvette-e örökségét. Nagy megdöbbenésére a jegyző válaszában azt irta, hogy ő várta Torontáli megérkezését, de Pista nem érkezett meg Szegedre.

Mi történt Torontáli Istvánnal?

Egy reggel, a vasúti sinek mentén az egyik vasúti őr egy alvó emberre talált. A férfin meglátszott, hogy falusi ember, de ruházata kifogástalan volt. Az őr biztosra vette, hogy részeg és keltegetni kezdte, de az ember nem mozdult. Látta, hogy lélegzik, tehát nem halott. Segítséget hivott és társával együtt bevitték az embert a legközelebbi vasúti őrszobába. Ott is megkísérelték azt, hogy felkeltsék, de bizony az ember nem mozdult. Nem tudták elképzelni, mi történt vele. Kutatták zsebeit, hogy személy azonosságát megállapítsák, de nem tudtak nála semmit sem találni. Erzsény, vagy irattáska nem volt nála.

A két vasúti őr gondolkodott, hogy mitevő legyen, végül a legközelebbi Budapestre induló vonatra tették fel az eszméletlen embert és megmondták a vonatvezetőnek, hogy a sinek mellett találták teljesen önkívületi állapotban. Amikor a vonat beérkezett a budapesti pályaudvarba, az állomásfőnöknek jelentették a titokzatos esetet. Maga az állomásfőnök is megpróbálta az eszméletlen ember felkeltését, sőt még egy vödör vizet

ANGÉLÁT AUTO BODY

68IT Lorain Ave. 961-4725

Cleveland nyugati olaalának legrégibb magyar autójavító üzeme.

Magyar tulajdonos: MAXIM ERNŐ

SZAKÁCS R. JÓZSEF

2924 Corydon Cleveland Mts.- PLUMBING AND HEATING -Mindenfajta SZERELŐ ét FŰTÉSI MUNKA Javitás és UJ munka egyaránt.

Telefont 932-8510

is öntött a nyakába, de semmi sem használt. Végül á lelkiismeretes ember nem akarta a felelősséget vállalni a szerencsétlen élő halottért és ezért telefonált a mentőknek, akik hamarosan megérkeztek a hordággyal és bevitték az eszméletlen férfit a Szent János kórházba.

A kiváló budapesti orvosok hiába próbálták magához téríteni az ismeretlen embert, semmit sem tudtak vele kezdeni. Mindenféle vizsgálatnak vetették alá, de nem találtak magyarázatot arra, hogy miért nem tudják életre kelteni. Látták, hogy egészséges külsejű, fiatal ember és minden szerve normálisan működött, de ő csak aludt. Mesterségesen táplálták és nem tudták mit kezdjenek vele. Élő halott volt

Maták Mariska nem nyugodott bele abba, hogy vőlegénye eltűnt és nem jutott el soha a jegyzőhöz, akitől örökségét át kellett volna vennie. A vasúttársasághoz fordult és bejelentette, hogy Torontáli István elindult Szegedre, de oda valószínűleg nem érkezett meg, mert senki sem tud róla semmit. A Magyar Királyi Államvasutak irodája gondos kutatást indított és kitudódott, hogy Torontáli István a kérdezett napon tényleg a szegedi vonaton utazott és ott a vonat beérkezésekor megtalálták kézitáskáját, kabátját, kalapját, de ezeket a holmikat azóta sem kereste senki, igy ők megőrzésre a rendőrségnek adták át.

Mariska nem tudta, hogy hol keresse elveszett vőlegényét.

A budapesti kórházban feküdt egy élő halott, aki hetek alatt egy percre sem nyerte vissza eszméletét. Az orvosi tudomány minden előrehaladottsága mellett, véges és az orvosok tanácstalanul álltak a beteg ágyánál.

Egy reggel, minden átmenet nélkül, Torontáli István felült a budapesti kórház ágyában és azt mondta:

— Éhes vagyok!

Az ápolók nem akartak a fülüknek hinni és összecsőditették az orvosokat, akik rohantak a beteg ágyához.

— Hol vagyok? — kérdezte Pista. — Mi történt velem?

— A kórházban van, fiam! — mondta az egyik idős orvostanár. — Azt, hogy mi történt magával, mi is szeretnénk tudni!

— Hogyan kerültem ide? Ki hozott ide és miért? Én nem vagyok beteg és nem is voltam soha életemben beteg!

— Az lehet, hogy azelőtt sohse volt beteg, de most már idestova egy hónapja annak, hogy ide került és azóta úgy feküdt itt, mint egy darab fa. Csak aludt és még az injekciós tü sem ébresztette fel. Pedig még villanykezelést is adtunk magának, de attól sem tért magához. Mi azt sem tudjuk, hogy maga kicsoda és honnan jön, csupán annyi van a kórházi lelet-könyvben feljegyezve, hogy valamelyik vidéki vasútállomásról vonaton hozták Pestre.

— Torontáli István a nevem! — mondta Pista és azután elmondta, hogy leszerelt a huszároktól, van eljegyzett mátkája Alsónyéken és semmi másról nem tud. Azután eszébejutott öröksége és elmondta, hogy Szegedre akart utazni, de nem emlékszik, hogy miért nem jutott oda. Arra még emlékezett, hogy a vonatra felszállt, de semmi másra.

A kórház táviratilag értesítette Maták Mariskát, hogy jegyese ott fekszik betegen. Nem engedték még meg, hogy Pista felkeljen, mert egy hónapi önkívület után, nem lehet egy embert csak úgy, minden vizsgálat nélkül elengedni. Pista pedig nem érzett semmiféle betegséget. Teljesen tiszta volt a gondolkodása, jó volt az étvágya és nem is hitte el azt, hogy ő egy teljes hónapig aludt.

Elképzelhető Matákék meglepetése, amikor a táviratot megkapták. El sem tudták képzelni, hogyan került Pista Budapestre. Hiszen ő Szegedre indult. De nem sokat elmélkedtek, hanem Maták Gábor vonatra ült a leányával és elindultak Budapestre. Mariska nagyon boldog volt, hogy viszontláthatja jegyesét, csak attól félt, hogy Pistát valami szerencsétlenség érte.

— Talán vasúti szerencsétlenségben elvesztette a lábát, vagy a karját, vagy talán a fején sérült meg! — mondta. — Apám azt sem bánom, ha az én Pistám féllábu, vagy félkarú lesz, én akkor is szeretem, akkor is hozzámegyek!

— Nono, édes leányom, — szólt Maták, — nem nagyon szeretném, ha valami nyomorék lenne a vöm, aki inkább terhűnkre lenne, mint hasznunkra...

— Már pedig én kitartok Pista mellett...

— Igen, kitartsz mellette, ha épkézláb ember, de én nem engedem, hogy az én leányom olyan embernek lenne a felesége, aki sem dolgozni nem tud, sem talán még tisztán gondolkozni sem...

— No, ne is beszéljünk erről! Remélem, hogy nem történt olyan szerencsétlenség az én Pistámmal, hogy megnyomorodjék...

— Édes leányom, az aki már egy hónapja van kórházban, bizonyára nagyon beteg. Én szeretem Torontáli Pistát, de nem engedem, hogy az én leányomat szerencsétlenné tegye..'.

— Már pedig, ha apám akármit is mond, én Pistáé leszek, még abban az esetben is, ha apámék kitagadnak a házból. Az én Pistám örökölt egy kis földet, meg házat; elmegyek én vele oda lakni, mert én őt szeretem. Nem mondok én le róla, ha nyomorék is, vagy akármi...

— Ez azután bizony ocsmány beszéd az én leányomtól. Nem azért őriztünk az anyáddal úgy, mint a himes tojást. Úgy neveltünk, úgy ruháztunk, hogy nem is lehetett volna szebben és jobban! Hát ez a hála?

— Én tisztelem és szeretem apámékat, de Pistát is szeretem. Neki hűséget ígértem, mint eljegyzett mátkámnak. Most talán még nagyobb szüksége van reám, mint azelőtt...

— Szégyeld magad! Most látom, milyen hiábavaló dolog volt reád pazarolni a szeretetünket és a pénzünket. Jól tudod, hogy több gyermekünk nincs és te vagy a mi egyetlen örökösünk. Csak nem akarod azt a szégyent megtenni, hogy egy nyomorult, beteg emberhez mész feleségül? Hát nem akad elég legény a faluban, hogy éppen ez a szerencsétlen kell neked?

— Hát ha már az uram lenne, akkor nem kellene kitartanom mellette? így, azért mert csak jegyesem, hát azt kívánja édesapám, hogy csak úgy dobjam el, mint valami rongyot, csak azért, mert beteg vagy nyomorék...

így vitatkoztak, veszekedtek apa és leánya az egész utón.

Megérkeztek Budapestre és villamoson meg is találták az utat a Szent János kórházba.

Senki sem tudja azt a boldogságot elképzelni, amit a két szerelmes találkozása jelentett. Nem is tudtak beszélni, csak ölelték, csókolták egymást. Pista ránézett az ő hűséges menyaszszonyára és látta, milyen sápadt, milyen megviselt a gondtól és bánattól, amit az ő eltűnése okozott. Maták Gábor megkérdezte Pistától, hogy tulajdonképpen mi történt vele, hogyan került ebbe a kórházba, de Pista azt felelte:

— Nem tudom, nem tudok én semmit sem! Csak azt tudom, hogy tegnap egyszerre felébredtem és az orvosok azt mondják, hogy egy hónap óta fekszem ebben a kórházban, mint valami élő hulla. Nem tudtak magamhoz téríteni és mesterségesen táp-i láltak. Mindent megpróbáltak ezek a jó emberek, de nem tudtak rajtam segíteni. Most meg itt kell még feküdnöm az ágyban, noha legszívesebben már eljárnám a ropogós csárdást.

Maták az orvossal akart beszélni, mielőtt leánya sorsa felett

határozott. Meg is találta a főorvost, aki megmutatta neki az összes leleteket, amelyeket Pista állapotáról felvettek. Nem Igen tudott kiokosodni belőle. De elhatározta, hogy utánajár ennek a dolognak. Meg akarta tudni, hogy mi a baja annak az embernek, akinek ő az egyetlen kincsét odaadja.

A vasúttársasághoz ment, ahol megmondták neki, hogy hol találták eszméletlen állapotban Pistát. Azután visszament a kórházba és megmondta jövendő vejének, hogy őt a vasúti sinek mentén, a szegedi vonalon egy pályaőr találta meg eszméletlenül.

Torontáli István gondolkodni kezdett és a hűséges Maris kával együtt megfejtették a talányt:

Pista elindult Nyékről Szeged felé. A jó Matákné csomagol ta neki az elemózsiát és hozzá jó kis borocskát is. Ő alaposan bevacsorázott a fülkében és kortyolgatott a borból is. Jólesett neki a finom vacsora és azután kiment a fülkéből a vonat folyosójára. Kicsit kótyagos volt a bortól. Azt a bizonyos helyet kereste, ahol dolgát elvégezhette és kezét megmoshatta. Ahelyett azonban, hogy a mellékhelyiség ajtaját nyitotta volna ki, a fülkének a kivezető ajtajához lépett és egy pillanat alatt kilépett a levegőbe, azután eszméletlenül terült el a sinek mellett. Igazán szerencséje volt, mert ha a sínekre esik, a vonat elgázolhatta volna.

Mariska mindent megértett és Pista is megnyugodott. Azután mindent részletesen elmondtak a főorvosnak, aki megmagyarázta nekik, hogy az esés esetleg végzetes lehetett volna. Pista egészséges fiatal szervezete kiheverte az agyrázkódást és a vérzés is felszívódott az agyban. Óvatosságból még benntartották Pistát egy hétig vizsgálatra a kórházban, de azután egészségesnek nyilvánították és hazaküldték.

Mariska Pistával együtt utazott el a szegedi örökség átvételére és a földet és házat nem adták el, hanem csak bérbeadták, i mert ők elhatározták, hogy eltérnek a sárközi “egyke” rendszertől és ha több gyermekük lesz, akkor talán még jól fog jönni az a szép darab föld a házzal együtt.

Ennek már sok éve és Maták Gábor még ma sem felejtette el azt, hogy Mariskát nem tudta eltántorítani a “nyomorék” Pistától. Persze erről Pista nem tud, mert a jó felesége nem akarta, hogy férje és apja között a jó családi viszony elromoljon.

-juj**2* JHívT'

RÖVID HÍREK

“NEMZETI VESZEDELEM”

WASHINGTON — Niixlon elnök komoly “nemzeti veszedelmet” lát a kábítószerek fogyasztásában Amerikában. Az elnök félti a nép egészségét, józanságát és biztonságát.

A kormányfő kijelentette a kongresszusban elhangzott külön üzenetében, hogy “a helyzet nagyon komoly és a kérdés nem hanyagolható el. Részletesen irta körül a szükséges intézkedéseket és különösen a marihuánáról beszélt. Programba vette egyes más országok kormányával való érintkezést és közös erővel óhajtja felvenni a harcot a kábítószerek terjesztése és használata ellen. “Sajnos százezer számra vannak rabjai a kábítószereknek és az egyetemi hallgatók közül milliók vannak, akik legalábbis megizlelték a marihuana, hashish, LSD és más kábítószerek hatását. Kétséges, hogy a szülők meg tudják menteni egyetemista leányaikat vagy fiaikat a kábítószerektől és már a középiskolákban, sőt az alsó osztályokban is vannak áldozatok.”

Nixon elnök rámutatott arra a sajnálatos tényre, hogy a kábítószer fogyasztók közül, akik letartóztatasba kerültek, nagyobb számban vannak a huszonegy éven aluliak és ezek 1960 óta lettek rabjai a “dop”-nak. Felhívta a törvényhozók figyelmét arra, hogy a kérdés sokkal komolyabb, semhogy elhanyagolni vagy halasztani lehetne. Szigorú és nagyon sürgős intézkedésre van szükség.

AZ ÉREM MÁSIK OLDALA

Don Bruton tudósitó azt kérdi cikkében, hogy miért oly elfogult a baloldali beállítottságú televízió, hogy csupán azoknak ad nyilvánosságot, akik az amerikai jogrend és kormányzat ellen tanúskodnak. Minden rendőri és bírósági ügybe faji el fogultságot magyaráznak és egyoldalú megvilágításban hozzák jelentéseiket. A TV felháborodik azon, hogy a rendőr, aki agyonlőtt egy rablási rajtaütésben egy 14 éves néger leányt, mindössze 100 dollár bond ellenében került szabadlábra. Bemutatta a zokogó szülőket és hatásosan Ítélte el a “rendőrbrutalitást”!

Kérdi az újságíró, hogy miért nem mutatták be és hallgatták meg a rendőrt? Miért nem adtak neki alkalmat és módot, hogy elmondja a történteket? Frank Reynolds ABC kommentátor elitéli a bírót az elnéző ítéletért. Sajnos túlzásba mennek a rádió és televízió bemondók egyoldalú véleményeikben. Miért adnak nagy publicitást és csaknem dicsérő kommentárt Brown, Carmichael és más szélsőbaloldali négereknek, akik saját hazájuk ellen külföldön is agitálnak? Az érem másik oldala is megvilágítást érdemel, aminthogy már nemcsak tüntető és rendzavaró diákok érdemlik meg, hogy képük és nevük a lapok első oldalán és a televízión megjelenjen, hanem a jeles és tanulnivágyó egyetemi és középiskolai hallgatók is.

CLEAVER VISSZAJÖNNE, HA...

PÁRIZS — Eldridge Cleaver, a Black Panther mozgalom vezetője Algiriában van és onnan üzeni az amerikai hatóságoknak, hogy ő visszajönne az Egyesült Államokba és megjelenne a bíróság előtt gyilkossági kísérleti ügyében, ha a tárgyalásig szabadlábon maradhatna.

Cleaver, aki 50 ezer dollár biztosíték letétele elől szökött meg az országból, azt panaszolja, hogy a California állami törvények értelmében neki vissza kellene mennie a börtönbe, mert egy korábbi oaklandi lövöldözés ügyében vád alatt állt és csupán ideiglenesen helyezték szabadlábra.

Cleaver tagadja, hogy az elmúlt nyolc hónapot Havanában töltötte volna, de a havanai újságírók azt mondják, hogy egy ideig ott élt. Cleaver úgy nyilatkozott, hogy “nyolc országban utazott és vizsgálta a helyzetet. Azt találta, hogy a jenki imperializmus megnémitja az embereket, éhezteti és béklyóban tartja őket!”

“Jól tudom, — mondja Cleaver, — hogy az amerikai kormány és az FBI terhelő adatokat keres ellenem, de én nem könnyitem meg munkájukat. Izzadjanak ők érte!” Tagadja, hogy Kubában járt. Szidta az amerikai kormányt és Nixonról azt mondta, hogy hazudik. Kijelentette, hogy a kapitalista uralom alatt az ő népe csak rabszolga lehetne.

NEW JERSEY — Mintegy 3300 hanglemez albumot foglalt le a newjerseyi felső bíróság, amelyek cimlapján John Lennőn Beatle és japán felesége Yoko ruhátlanul volt látható.

NICCA, Franciaország — Greta Garbo művésznő teljesen visszavonulva egyedül tölti a nyarat Cap Martin üdülőhelyén és senkit sem fogad.

RÖVID HÍREK

CLEVELAND — Ralph Perk megyei auditor biztosan számit arra, hogy Cleveland város polgármesterévé választják az ezévi választáson, mert a demokraták nagyrésze is támogatja.

WASHINGTON — Jan Sejna csehszlovák tábornok a Reader Digestben részletesen megírja, hogy Andrei Grechko orosz honvédelmi miniszter már nyolc hónappal a Pueblo hajó elfogása előtt megmondta neki, hogy egy amerikai kémhajót el fognak fogni. Grechko azt mondta, hogy “megengedhetetlen, hogy az amerikaiak úgy hajózhassanak, mintha a viz az ő tulajdonuk lenne!” Az északkoreai “elvtársak segítségével ez sikerült is nekik és a sikeres akció után az oroszok azt mondták, hogy “sokkal komplikáltabbnak képzelték a hajó elfogását, mert az amerikaiak annyira meg voltak lepve a váratlan támadástól, hogy okmányaik ezreit nem semmisítették meg!”

BOGOTA, Colombia — Nemcsak amerikai gépeket irányítanak felelőtlen elemek Cubába, hanem más országok gépeit is. Egy colombiai repülőgépet, 30 utassal, Monterrey és Agua Azul között Havanába kényszeritettek. Ez évben ez a 29-ik repülőgép rablás.

PORT EVERGLADES, Fia. — Az érdekeltségek, akik a Queen Elizabeth lukszushajóból “úszó szállodát” kívántak csinálni, nem vették meg az óriáshajót, amely valamikor Anglia büszkesége volt. A Cunard Shipping Co. ismét áruba bocsátja a hajót, amely iránt most már nem nagy az érdeklődés.

BELGRÁD — A jugoszláv kormány megengedi munkanélküli polgárainak, hogy külföldre, nem-kommunista országokba menjenek munkát keresni. Ezerszámra vannak jugoszláv munkások Ausztriában, Nyugat-Németországban, Franciaországban, Svédországban és Angliában.

CLAREMONT, Calif. — A rendőrség keresi a 13 éves Lynn Smith gyilkosát, akinek ruhátlan tetemét egy elhagyott völgyben találták meg, tele ütlegelések nyomával.

NEW YORK — Mary Barelli Gallagher, Jacky Kennedy volt titkárnője, könyvet adott ki “My life with Jacqueline Kennedy” címmel, amelyben kiteregeti a volt elnöki feleség minden szennyesét. Sajnos nagyon sokan vannak, akik szeretik a sekélyes és piszkos részleteket, amelyeket a könyvben meg fognak találni. A volt Kennedyné, aki ma a világ egyik leggazdagabb emberének a felesége, nemcsak női gyengeségekkel rendelkezik, hanem művészi ízléssel is és nem fogja Amerika népe elfelejteni azt, hogy a Fehér Ház elhanyagolt antik darabjait átdolgoztatta és a televízión keresztül az egész népnek megmutatta.

BÉCS — A délafrikai követ leányát, a 17 éves Magdalena van der Spuy diákleányt a bécsi utcán egy robogó autóból kiszálló idősebb férfi elrabolta. A leányka segítségért kiabált, de a járókelők közül senki sem állt meg. A leány elájult az autóban és napokkal később telefonon jelentkezett, anyjával beszélt és elmondta neki, hogy egy nagy épületbe vitték... Azt nem mondhatta meg, hogy hova, mert a beszélgetés abbamaradt. A leány apja, Johannes van der Spuy azt mondja, hogy leánya kitűnő tanuló volt az iskolában és otthonában is boldog volt és az lehetetlen, hogy el akart volna menni otthonából.

ISZTAMBUL — A Nemzetközi Kereskedelmi Kamara gyűlésén nyilvánosságra kerültek fényképek, amelyek egyes külföldi diplomaták leányait és feleségeit ruhátlanul ábrázolják. Állítólag a képeket egy női fotográfus titokban vette fel egy fürdőben és nagy pénzekért árusította. Hir szerint az egyik folyóirat is közli a fényképeket. A helsinkii kereskedelmi kiküldött felesége is tu! domást szerzett a képekről, amelyek őt és leányát ábrázolják és igazi finn hidegvérrel kijelentette, hogy nem tartja azokat sértőknek.

SANTIAGO — A repülőtéren letartóztatták Wolfgang Neuss berlini színészt és kabaré előadót. A chilei bűnügyi rendőrség főnöke, Zuniga, jelenti, hogy Neuss összeköttetésben áll három más ugyancsak letartóztatott némettel, akikkel együtt résztvett egy szélsőbaloldali mozgalomban. A rendőrség állítólag Neuss kofferjének átkutatásakor megállapította, hogy annak dupla fedele van és rejtekében három útlevelet talált azonos fényképpel (Neuss képével), de különféle nevekkel.

WASHINGTON — George McGovern szenátor köv-íteli, hogy tüntessék fel az élemiszereken azok protein, zsir, vitamin és ásvány-tartalmát, hogy a vevő arról tiszta képet, nyerhessen. Tapasztalata szerint könnyebb a kutya és macska eledelek tápértékét ellenőrizni, mint az emberi élelmiszerekét.

EISENSTEIN, Németország — Öt csehszlovák férfi egy nehézsúlyú teherautón kísérelte meg az átkelést és menekülést a határon át, de az erős acélhuzalok megakadályozták azt és az öt közül egyet a határőrök agyonlőttek, négyet pedig elfogtak. A bajor határőrök tehetetlenül álltak és nem tudtak a szeren, csétlen embereken segíteni.

TEL AVIV — Az izraeli rendőrség 19 arab terroristát tartoztatott el, akik a várostál északra fekvő Tantora Beachen bombákat robbantottak.

NAIROBI — Tom Mboya kenyai gazdasági miniszter gyilkosa ismeretes a kenyai rendőrség és kormányhivatal előtt. Jomo Kenyatta elnök házában titkos gyűlést tartottak, amelyből semmi sem szivárgott ki. Dániel Moi alelnök a kommunista Kina kezét látja a gyilkosságban.

LENINGRAD — Hubert H. Humphrey oroszországi kör útja alkalmával meglátogatta a leningrádi U.S. tanulmányi kiállítást, ahol több órát töltött.

LONDON — Az Evening Post jelenti, hogy Anthony Grey Reuters tudósitó két évi házi őrizetben él Pekingben, ahonnan hir szerint októberben szabadul.

LOS ANGELES — James Brown kiváló néger énekes tiszteletére múlt pénteket “James Brown Day”-nek hirdette ki a város, de az énekes hátat fordított az ünnepélynek, mert Sam Yorky polgármester nem jelent meg személyesen a proklamáció átadásánál.

HOLLYWOOD — Maria Cole, néhai Nat King Cole dalénekes özvegye ősszel Gary Devore íróhoz megy feleségül, — mondja a hollywoodi pletyka.

WASHINGTON — Nixlon elnök tengerentúli útja során 24 órát fog Romániában tölteni, ami aggasztja a szovjetet, de Amerika szempontjából nem ez a látogatás a legfontosabb, hanem Thailandban, Bangkongban töltendő három nap.

LOS ANGELES — Samuel W. Yorty polgármester felavatása ünnepélyes volt. A beiktatási ünnepségen résztvettek a nemzetiségek és a magyarok diszmagyarba öltözött csoportja elegáns és szinpompás volt