Az Ujság, 1969 (49. évfolyam, 4-49. szám)
1969-06-05 / 23. szám
4. OLDAL AZ ÜJBÄQ 1969. JUNIUS 5. A FRANCIA MODELL Irta: Kemény Julia — Folytatás — — Nem lehet, hogy maga elmenjen! Nem lehet, hogy én többé ne lássam! — kiáltott fel John izgatottan. Én megtaláltam magát és nem akarom elengedni. Talán várja ott Párizsban valaki? Várja a férje, vőlegénye vagy szerelmese? — Ugyan kérem! Kinek kell egy olyan szegény varróleány mint én vagyok? Nem mondom, hogy nem akadna úgy, mint a többi párizsi leánynak, nekem is ideig-óráig valaki, aki azután szépen továbbáll. Én nem akarok semmiféle kalandba belemenni. Még nem is vagyok véglegesítve a műhelyben és eddig nem is engedtek a drágább ruhákhoz hozzányúlni. Igaz, hogy most azt Ígérte nekem az igazgató, hogy majd máskor is dolgozhatom mint modell, de ehhez igazán nincs nagy kedvem. Inkább dolgozni, varrni, szabni akarok, mint modellirozni... — Az nem lehet, hogy mi többé ne találkozzunk! Nem érzi, hogy nem véletlen az, hogy éppen magát küldték ki erre az útra. — Ne gyerekeskedjék! Hiszen én nem is ismerem magát és maga sem ismer engem. Tegnap láttam először, amikor a mamája megvette a ruhát, amit bemutattam. Csak nem képzeli, hogy én magát komolyan veszem? — Kérem, érdeklődje meg, hogy ki vagyok! Az én nevemet és a mi családi vállalatunkat mindenki ismeri... — Éppen ezért nem való maga énhozzám! Nagyon szép volt ez az este és sajnálom, hogy olyan hamar elmúlt, de mi mi gyár leányok nem megyünk bele kalandokba. Én dolgozó komoly leány vagyok és nem is vagyok olyan nagyon fiatal. Elmúltam huszonnégy éves és helyén van az eszem és a szivem — Csak nem akarja, hogy örökre elváljunk? — De hát mit is akar maga tulajdonképpen éntőlem? — Azt, hogy legyen a feleségem! — mondta John ünnepélyesen. — Én magát szeretem és el akarom venni! Én huszonnyolc éves vagyok, éppen magához való! — Magának elment az esze! Hogyan is képzel ilyesmit! Mii fog szólni az édesanyja, akit tegnap láttam. Hiszen látszik rajta, hogy milyen gőgös, gazdag asszony. A maga anyja nem egy olyan tedd-ide tedd-oda nő, hanem határozott fajta. — Hát az igaz, hogy anyám határozott fajta és én magam is az voltam egész életemben, de magába úgy belebolondultam, hogy érzem, nem tudok maga nélkül élni. — Ha eddig tudott, akkor ezután is fog tudni. Kérem, ne zavarja meg az én lelki nyugalmamat. Már éjfél rég elmúlt és a többiek azt sem fogják tudni, mi történt velem. Kérem, kisérjen el szépen a szállodámhoz, amint ez egy rendes, komoly úri férfihez illik. «> — Hát nem érti, hogy nem tudok és nem akarok maga nélkül élni!? — Ha nem fizet a pincérnek és nem indul el velem, akkor kénytelen leszek magam elmenni innen ebben a nagy idegen városban — mondta a leány türelmetlenül, kipirult arccal. John kénytelen volt Éva kívánságát teljesíteni és őt szállodájáig elkísérni. Mielőtt elváltak. John kérte Éva párizsi címét és azt mondta neki, hogy hamarosan fel fogja őt keresni. Éva nevetett és anélkül, hogy címét megmondta volna, eltűnt a szálloda előcsarnokában. John nem követte, mert nem akart feltűnést. Dorothy asszonynak nehéz napjai voltak. Nem csak anyja vjlt izgága, de John is ideges volt és alig lehetett vele szót váltani. Az anya nem is sejtette, hogy mi történt a fiával. Egy pénteki napon John azt mondta anyjának: — Nagyon ideges és kimerült vagyok. Azt hiszem, legokosabb lesz, ha néhány napra elmegyek a hegyekbe pihenni... — Ez okos gondolat! — vélte az anya, aki nem is gondolt arra, hogy John a legközelebbi repülőgéppel Párizsba repült. Éva címét nem tudta és azt sem sejtette,. hogy milyen név alatt van bejelentve Diornál. Csak annyit tudott, hogy Ivonne néven szerepelt a divat bemutatón. De a szerelem nem ismer akadályokat és jó borravalóért az egyik fiatal fiú segített neki megtalálni szerelmesét. Elképzelhetetlen az az öröm, amelyet Éva érzett, amikor Johnt megpillantotta. Arra nem is gondolt, hogy őérte átkel a tengeren és megkeresi, noha ő még a címét sem mondta meg neki. Megszűnt bizalmatlansága és megvallotta Johnnak, hogy ő is nagyon vágyott utána. Már másnap együtt mentek el a párizsi amerikai követségre és ott megesküdtek egymással. Csak néhány napig maradtak Párizsban és visszarepültek New Yorkba. John szép fiatal feleségét egy elsőrendű newyorki szállodában helyezte el addig, amig házassága hírét anyjával közli és a templomi esküvőt előkészíti. Anyja rosszkedvű volt, amikor John megérkezett. Megint bajok voltak Mary asszonnyal és az ápolónő keservesen panaszkodott, hogy nem bir vele. John nem is merte neki megmondani, hogy már elvette Évát, hanem csak bejelentette, hogy szándékában van a szép szőke francia modellt feleségül venni, aki a Dior ANGÉLÁT AUTO BODY | 6817 Lorain Ave. 961-4725 1 s Cleveland, nyugati olaalának legrégibb magyar autójavító üzeme. $ Magyar tulajdonos: MAXIM ERNŐ $ SZAKÁCS R. JÓZSEF 2924 Gorydon Cleveland Hte. - PLUMBING AND HEATING -Mindenfajta SZERELŐ és FŰTÉSI MUNKA Javítás és UJ munka egyaránt. Telefon: 932-8510 >»aaopogicaicog.agn«aoaecaacsacoo<ooioo«» bemutatón a bársony ruhát viselte. Dorothy nem akart a fülének hinni. Magából kikelve mondta: — Talán megbolondultál egy jött-ment francia leányt elvenni? Tudod-e te, hogy kik ezek a modellek? Olyanok mint az utcai leányok. Ma ezzel, holnap azzal barátkoznak. Nem is tételeztem fel rólad az ilyen őrültséget. Te beleházasodhatsz a legelső newyorki családba, elvehetsz egy milliomos leányt, vagy ha éppen európai leányra vágyói, hát találsz arisztokrata leányokat is, akik szívesen hozzád mennének. De hogy egy ilyen nincstelen idegen nőt akarsz a házhoz hozni, az már hallatlan... — De hiszen a te anyád is idegen magyar leány volt! — mondta John ingerülten. — Azok más idők voltak édes fiam! Azóta nagyot változott a világ és te a Gallagher névnek tartozol azzal, hogy nevedhez méltó házasságot kössél. Mind a két sógorod társaságbeli ember, akik jó családból valók. Mit szólnának a nővéreid, ha egy ilyen senkit hoznál a családba? John nem szólt egy szót sem. Látta anyja felháborodását és nem akarta a helyzetet elmérgesiteni. Világért sem vallotta volna be, hogy Éva máris a felesége .Azt sem mondta meg, hogy magyar, hiszen tudta, hogy anyja szégyeli nagyanyja magyarságát Amikor másnap találkoztak a fiatal házasok, Éva rögtön látta, hogy valami nincs rendjén .John őszintén elmondott neki mindent. Éva csak annyit válaszolt: — Látod, milyen bajt hoztam én reád? Azt hiszem, a legjobb lesz, ha szépen, csendben elválunk és a családodnak nem is kell tudnia a házasságunkról... — Hogy mondhatsz ilyet? Hát nem szeretsz, nem ragaszkodói hozzám? Nem azért mentem én utánad Párizsba, hogy most elveszítselek! Majd megbékül az anyám, majd csak találunk módot arra, hogy megismerjen és megszeressen. Vedd tudomásul, hogy ha kell, elköltözöm otthonról, azt sem bánom, ha kitagad az örökségből, tudok én dolgozni máshol is... Éva meghatódott ezen a nagy szerelmen és azután arról beszéltek, hogy mennyi baj van a nagymamával, aki mellett nem akar senki sem megmaradni. Éva figyelemmel hallgatta férjét és azt mondta, hogy neki van egy ötlete ... — Azt hiszem Johniekám, hogy én találtam megoldást a mi ügyünkre és a nagymama ügyére is! — Hogyan? — Úgy, hogy anyád engem, mint szőke, kékszemü modellt ismer. De majd meglátod, hogy én hogyan fogom a külsőmet megváltoztatni és jelentkezem mint ápolónő a nagyanyád mellé .. . — Te ezt megtennéd? — kérdezte John boldogan, — és gondolod, hogy úgy át tudod változtatni külsődet, hogy anyám nem fog reád ismerni? — Majd meglátod, hogy még te sem fogsz reámismerni! — mondta Éva nevetve. John ugyan nem bízott Éva átalakulásában, de meghatotta, hogy felesége érte ilyen áldozatot akar hozni. Másnap reggel egy fekete hajú, fekete szemű gyönyörű fehérbőrű nő jelentkezett Dorothynál és azt mondta, hogy őt az állásközvetítő ügynökség küldte. Dorothy csodálkozott, hogy az igynök anélkül, hogy telefonált volna, uj nőt küldött hozzá. Azzal sem törődött, hogy a nőnek idegen kiejtése volt, annyira elkeserítette az, hogy senki sem tudott anyja mellett megmaradni. Mary asszony aludt amikor az uj ápolónő belépett szobájába. Amikor felébredt és szemét kinyitotta, csodálkozva látta a szép leányt. Szokott goromba modorában megkérdezte, hogy minek jött. Neki nincs szüksége senkire és semmire. Ő csak meg akar már halni, hiszen vele senki sem törődik és a legjobb, ha őt békében hagyják. A fiatal ápolónő idegenes angolsággal azt mondta: — Dehogy is fog ön, asszonyom, meghalni! Ön még soká fog élni és lesz még sok öröme az életben... — Mit tud az olyan kis ostoba liba az életről, mint maga? Különben is micsoda beszédje van magának, hiszen még tisztességesen angolul sem tud? Micsoda nemzetségből való? Talán hottentotta? — Én magyar vagyok, — válaszolta az ápolónő. — Igyekszem azonban az ön kedvéért minél jobban angolul beszélni, ígérem, hogy meg fogok tanulni jobban angolul, csakhogy az ön kedvében járjak. Mary asszony ellágyult. Őmaga is magyarul szólalt meg, bár már idegenül jöttek a szavak ki a száján: — Ne beszélj te gyermekem hozzám angolul, hiszen én már egy örökkévalóság óta nem hallottam magyar szót. Jajj! Be boldog vagyok, hogy végre valakivel magyarul beszélhetek. Beszélj magadról. Mondd meg honnan jöttél az országból. Ki vagy és hogyan kerültél Amerikába. Éva elmondta az idős asszonynak, hogy mit élt át a magyar nép a szabadságharc alatt és elmondta menekülése történetét Észre sem vették és az órák múltak. Évát nyolc órai munkára vette fel Dorothy és délután ötkor váltotta fel az éjjeli ápolónő. Amikor Dorothy hazaérkezett és bement anyja szobájába, azt várta, hogy Mary asszony panaszkodni fog a nappali ápolónőre. Ahelyett anyját mosolyogva találta. Évek óta nem látta őt ilyen hangulatban. Amikor megkérdezte, hogy milyen az uj ápolónő, az öregasszony azt mondta, hogy az nem ápolónő, hanem angyal. Dorothy azt gondolta magában: “Minden uj seprő jól seper!” várjuk meg a végét. Másnap az idős beteg nő már alig várta ápolónőjét, aki pontos időben megérkezett. Mary megkérdezte, hogy tud-e magyar nótákat, népdalokat. Az ápolónő jól ismerte a régi nótákat, amelyeket Mary még leánykorából tudott és együtt dúdolták az ismert dallamokat. Megint eltelt a nap és úgy váltak el, mini; akik megszerették egymást. Ezentúl az éjszakai ápolónőnek is jobb dolga volt, mert a beteg nyugodtabb és csendesebb volt és nem zsörtölődött vele. Éva még magyar könyvet is hozott magával és novellákat olvasott fel Mary asszonynak. A nagy korkülönbség ellenére, megszerették egymás és az intelligens magyar leány kifogásolta, hogy miért van Mary egész nap az ágyban. Amikor az orvos jött, meg is mondta neki is, hogy ő ezt nem helyesli. Az orvos és az ápolónő segítségével Mary beleült az ágy melletti karosszékbe és a leány gondosan betakarta őt. Az orvosnak annyira feltűnt a leány gondossága és szerető ápolása, hogy megkérdezte, nem vállalna-e kórházi ápolói munkát. Persze a fiatal nő mondta, hogy ő csakis Maryt akarja ápolni. Dorothy is csodának tekintette azt, amit a fiatal ápolónő müveit. Megkétszerezte fizetését és könyörgött neki, hogy ne hagyja el az ő anyját, amit ő meg is Ígért. Az ápolónő nem volt más, mint Éva, John törvényes felesége. De erről csak ők ketten tudtak, senki más. Már hetek óta járt Éva a nagymamához és Mary elmondta neki élete történetét, fiatalsága viszontagságait. Elmondta, miképen szöktek meg férjével a gazdag Murphy házból és milyen boldogok voltak szegénységükben is. Elmondta, hogy a Murphy család milyen gőgös volt és azért nem nevelhette ő Dorothyt magyarnak, pedig szive azt diktálta, hogy a gyermekének ma-I gyárul is kellene beszélnie. De senki sem volt akivel magyar szót válthatott volna. Azután, amikor ő is, leánya is, elvesztette a férjét és Dorothyval együtt vezették ők ketten a vállalatot, amig ő meg nem betegedett és helyét John vette át, eszébe sem jutott magyarsága, csak később ... — Amikor már beteg voltam és egész nap itthon kellett az ágyban feküdnöm, hirtelen elfogott a honvágy. Vágytam a falum, vágytam a magyar levegő, a magyar szó után, de senkivel sem beszélhettem magyarul. Az ápolónőkkel szemben türelmetlen és ideges voltam és velük éreztettem szenvedésemet, de a lelki szenvedés jobban fájt a testi fájdalomnál. Önvád gyötört! Miért is nem tanítottam meg a leányomat magyarul?! Hiszen azt nekem, magyar nőnek nem tilthatta meg senkisem?!!... Ez a lelki gyötrelem tett olyanná, amilyen lettem! Pedig Dorothy jó és türelmes volt irántam. — Én megértem ezt a nagy honvágyat, mert a francia környezetben én is sokat vágyódtam haza és főleg magyarok után... — Édes leányom, ha egyszer majd férjhezmégy, tanítsd meg a gyermekeidet magyarul beszélni, mert ha nem, akkor te fogod azt megsinyleni... Éva nem bírta tovább titkát magában tartani és őszintén bevallotta Mary asszonynak, hogy ő John felesége, akit Párizsban a követségen vett el. Elmondta neki, hogy ő tulajdonképen szőke és kékszemü, de fekete parókát visel és a szemében fekete contact lencsék vannak. Az átváltozás olyan jól sikerült, hogy Dorothynak sejtelme sincs a dologról. Az idős asszony szívből kacagott, amikor Éva levette fejéről a parókát és megmutatta szép hamvas szőke fejét, kivette szeméből a fekete lencséket és gyönyörű világos kék szemével reá mosolygott. Most már nemcsak ők voltak benne az összeesküvésben, hanem a nagymama is. Senki a világon nem tudja elképzelni azt a boldogságot, amit az idős magyar asszony érzett, amikor megtudta, hogy unokájának magyar felesége van. Érezte, hogy érdemes volt neki élni, csak azért, hogy ezt az örömet megélhette. Nagyon megszerette ezt a jó magyar leányt, aki annyira szereti az ő unokáját, hogy eljött hozzá ápolónőnek, noha hallotta, hogy milyen szeszélyes és összeférhetetlen. De már nem volt olyan, mint mielőtt Éva a házhoz került. Éva kedvéért pontosan szedte a neki beadott orvosságot, minden nap felkelt néhány órára az ágyból, hogy ne veszítse el erejét és úgy érezte, hogy fiatalsága nem múlt el nyomtalanul. Azután huncut tervet eszeltek ki Dorothy ellen. Éva megmondta férjenek is a dolgot és Johnt is belevonta az összeesküvésbe. Másnap Éva bejelentette Dorothynak, hogy többé nem jön, mert férjhez megy. Az asszony kétségbe volt esve, de ez ellen nem tudott semmit sem tenni. Arra gondolt hogy anyja vissza cog esni régi természetébe és ismét tűrhetetlen lesz az élet a házban. Hol fog ő még egy ilyen ápolónőt találni? Amikor John hazajött, könnyek között mesélte neki, hogy ez a jótét lélek elment, mert férjhezmegy. John figyelmesen hallgatta végig anyja siránkozását és végül csak annyit mondott: — Mit szólnál hozzá, ha én ezt a leányt feleségül venném és ő ideköltözne hozzánk? — Hogy jut ilyesmi eszedbe? Egész komolyan kérdezem anyám, hogy mit szólnál hozzá, ha ezt a leányt elvenném? — De hát ő azt mondta, hogy férjhezmegy, tehát már van neki vőlegénye! Aztán meg te abba a francia modellbe vagy szerelmes, — mondta az anya. — Anyám, nem feleltél a kérdésemre: Mit szólnál hozzá, ha én ezt az ápolónőt feleségülvenném? — Bár tudom, hogy ez lehetetlen, — szólt végül Dorothy, — de boldog lennék ha elvennéd, mert nagy kő esne le a szivemről. Mégis csak más, mint az a francia leány. — Becsület szavamra mondom, hogy ő lesz a feleségem, senki más! — mondta John ünnepélyesen. Dorothy csak mosolygott az orra alatt és egy szót sem szólt. John pedig vette a kabátját és elment. Egy óra múlva Évával jött vissza, aki most is fekete parókát és fekete szem-lencséket viselt. Dorothy csodálkozva nézett az ápolónőre. Az anya sze: retettel nézett fiára, aki a családi béke kedvéért feláldozza szej relmét és ezt a leányt akarja elvenni. Éva alig mert Dorothyra i nézni. — Anyám, — mondta —John, — emlékszel, amikor te azt ! a bizonyos bársony ruhát vetted és azt a szép szőke modell mutatta be. Akkor én Ivonnebe, a francia leányba halálosan bele| szerettem. Utána mentem Párizsba és az ottani követségen I feleségül vettem. Magammal hoztam New Yorkba, de amikor neked említettem, hogy szeretem, te magadból kikelve tiltakoztál ellene. — Ha elvetted, akkor hogyan veheted el most őt? — kérdezte Dorothy felháborodva. — Csak hallgass meg! Amikor elmondtam Ivonnenek, aki nem is francia, hanem magyar és neve Éva, hogy te mennyire ellenzed a házasságunkat, akkor ez a drága lélek el akart válni tőlem. Le akart mondani rólam, pedig tudom, hogy mennyire ' szeret. Megmondtam neki, hogy semmi esetre nem válók el tőle és minthogy akkor a nagymama mellől ismét megszökött az ápolónő, ő vállalta, hogy ő fogja ápolni a nagymamát. Hogy ne ismerhess reá, fekete parókát és fekete contact lenceket vett. Dorothy kővémeredtem hallgatta ezt a regénybe illő történetet és nézte Évát, aki levetette parókáját és kivette szeméből a lencséket. Mondani akart valamit, de John megelőzte: — Emlékszel anyám, hogy becsületszavamat adtam arra, hogy az ápolónő lesz a feleségem? Most pedig kérlek, fogadd őt szeretettel és örülj neki, hogy ő olyan nő, aki még a nagymamát is meg tudta szeliditeni. Dorothy befogadta Évát a családba és nem volt oka megbánni. Leányai is megszerették a szép és kedves sógornőt és a nagy székesegyházban tartották az egyházi esküvőt, amelyre tolószékben el jött. Mary asszony is, aki boldog volt, hogy unokája magyar asszonyt kapott (Vége) ÜGYES TAKTIKA Franklin Benjámin egyszer úgy ment el otthonról, hogy nem vitt magával pénztárcát. Törte a fejét, hogy mit mondjon a kocsisnak, aki bérkocsin hazavitte. Végül amikor a fiaker megáll, azt mondta: — Sajnálom barátom, de elejtettem a sötét kocsiban a pénztárcámat és abban néhány ezer frank van, majd... — többet nem szólhatott, mert a huncut párizsi kocsis tovább: hajtott. TÖBBET KAP PÉNZÉÉRT Egyetlen dolog van, amikor többet kapunk a pénzünkért mint régen. A sarki drogériában ha bedobjuk a pénzdarabot, az több súlyt mutat, mint azelőtt... MESÉLJETEK NEKEM MAGYARORSZÁGRÓL Anyukám! Mikor még olyan kicsi voltam, Aztán azóta is, sokszor titokban, Mikor azt hittétek, játszom, Vagy már mélyen alszom... Apukát és Téged figyeltelek, Mikor Magyarországról beszéltetek. Lestem szavatokat Nagyanyáról, Nagyapáról, a rokonságról — Úgy kívánom, meséljetek még sokat szép Magyarországról. Érzem, olyan szép lehet a mi Óhazánk, Nem is lehet annál szebb ország talán... Ugye, mindig úgy mondtátok — Körülöleli őt a Kárpátok, Benne a Duna-, a Tisza ezüst szalagja — A Balaton, a Tátra, Tokajhegyalja ... Szóltatok pacsirtadalról, aranybuzát ringató rónaságról — Úgy kívánom, meséljetek még sokat szép Magyarországról. Én úgy szeretek mindent, mindent ami magyar — Mégis néha egy kicsit szégyellem magam ... Félek, talán nem beszélek szépen magyarul, Pedig nem nehéz, úgy mondom a szót, ahogy leirom... Ó de kár, hogy itt már sok magyar gyerek — hanyagul — Szívesebben beszél egymásközt is csak angolul. Én magyar is akarok maradni, nem feledkezem meg arról — Úgy kívánom, meséljetek még sokat szép Magyarországról. Szegedről, Pécsről, Dunántúlról, a Székelyföldről, Óhazánk szivéről Budapestről — a dunagyöngyéről. Kassáról is, Kolozsvárról, Pozsonyról..., Mert soha le nem mondhatunk elrabolt jogunkról! Anyuka Zrínyi Ilonát és Dobó Katicát is emlegette Apuka Rákóczit, Széchenyit, Kossuthot a legnagyobbaknak nevezte De még többet szeretnék tudni Mohácsról, 48-ről, 56-ról Úgy kívánom, meséljetek még sokat szép Magyarországról. Oly szépek a magyar táncok és dalok — Büszke tudat, hogy magyar szülők gyermeke vagyok. Köszönöm, hogy kezembe adtatok magyar kottákat, könyveket, verseket Jó bácsik és drága szüleim, áldjon meg érte a jó Isten titeket. Kis testvéreim magyar gyerekek és ti is felnőttek, Szeressétek nagyon nagyon e szép magyar nyelvet — De soha meg ne feledkezzetek az Óhazáról És beszeljetek nekünk még sokat szép Magyarországról. 1966. október 23. * * * HÁZASSÁG, ÓH... A távolkeleten a szülők intézik gyermekeik házasságát és a férfi többnyire csak házasságkötés után ismeri meg a feleségét. Amerikában ez másképen történik, de itt is csak az esküvő után ismeri valaki a feleségét... KIVÁNCSI — Anyuka, hogyan veszik fel az angyalok hálóingiiket a szárnyaikon át? KÉRDÉSSEL FELEL — Pistike, ha imádkozol, be kell csukni a szemed! — Igen anyuka, de te honnan tudod, hogy az enyém nyitva volt? EGYSZERRE ÖT... — Furcsa dolog, hogy egyszerre öt fiúval voltál eljegyezve ... — Igen, alig vártam, hogy karácsony elmúljon és a másik néggyel szakítsak ... RENDES GYEREK — Palika, te igazán rendes gyerek vagy, hogy nem szórtad a narancshéjjat az autóbuszon a földre! — Igen! — mondta a gyerek büszkén, — mind beletettem a szomszédom zsebébe. ROSSZ SZAGU BOSSZÚ * Egy ember Európába utazott két havi vakációra. Elment a bankhoz, amellyel évek óta össezköttetésben állt és ezer dollárt kért kölcsön. A bank visszautasította. Elment a másik bankba, ott szó nélkül megkapta a pénzt. Azután kiment a piacra, vett egy nagy halat, azt papírba csomagolta és betette egy safe deposit fiókba, abba a bankba, ahol megtagadták a kölcsönt. Azután nyugodtan elindult két havi vakációjára. ÜGYES POLITIKA Egy közismert republikánus azt mondta kollégájának, hogy úgy szerez szavazatokat pártjának, hogy magas borravalókat ad a taxlisoffőröknek és megkéri őket, hogy szavazzanak a republikánusokra. Demokrata barátja azt mondja, hogy ő éppen ellenkező taktikát használ. Nem ad egy cent borravalót sem á soffőrnek és amikor kiszáll, azt mondja a soffőrnek, hogy szavazzon a republikánusokra! KIFOLTOZTA... — Képzeld drágám, — mondja a fiatal menyecske a férjnek, ;— véletlenül kiégettem az uj öltönyöd nadrágját! — Sebaj, — mondja a férj nyugodtan, — hiszen van még egy nadrágom ahhoz az öltönyhöz... — Tudom, mert azzal foltoztam meg a kiégett nadrágot! MUSZÁJ? A matrózok kiszállnak egy délkeleti szigeten, ahol vastag ajkú, rettenetesen kövér nők vannak. A kis amerikai matróz megkérdezi a kapitányt: — Muszáj nekünk minden kikötőben nők utján szaladni? KISAUTÓ... Rendőr: — Magának nincs joga azt a kis autót a járdán hajtani! Autós: — Félek a sok nagy kocsitól... TELEFONON ÁT Titkárnő: — Főnök ur, a kisleánya csókot küld önnek a telefonon át... Főnök: — Kérem vegye át, én most el vagyok foglalva, najd később átveszem...
