Az Ujság, 1969 (49. évfolyam, 4-49. szám)
1969-02-06 / 6. szám
4. OLDAU AZ ÚJSÁG 1969. FEBRUÁR 6-IGAZ TÖRTÉNET Irta: Kemény Julia i (Folytatás) Hazamenet mindig elmondta anyjának hivatali dolgait és az anya örült leánya sikerének, hiéna rvir. űurüe lovaDD aikian nem es ilyenkor meghívta a leányt a közeli kocktail barba, hogy mielőtt hazamegy kissé felüdüljön és akkor hazatelefonált anyjának, hogy későbbén jön haza vacsorázni. Nem is jól esett kissé elDeszeigetni főnökével. Mr. Bürke jó negyvenes, köpcös, cvikkeres alak volt, aki igen jó szemmel nézte Annát, akiről lenit a romiatlanság. Nem volt szép, de ápolt, tiszta es fiatal. Sokszor megakadt szeme iormás, szép lábszárain, amikor diktálta neki leveleit. Most már Anna nem igen járt a barmi ebédlőbe étkezni, inkább kiment a közeli kis vendéglőbe. Ha azonban anyja valami jó magyaros falatot csomagolt neki, mégis bement az étkező szobába és akkor a régi, kedves barátságos hangon beszélgettek jóéval, aki elmondta neki a könyvelésben előiorduit újságokat és nem mulasztotta el megjegyezni, mennyire hiányzik a könyvelésből. Egyik napon Mr. Burke megállította Annát, amikor ebédjéről visszajött dolgozni és komolyan a szemébe nézett és azt kérdezte: • ... — Tudja-e, hogy a vezérigazgató titkárnője két hónap múlva férjhez megy? Nem volna hajlandó elvállalni a titkárnői állást a vezér mellett? Anna elképedt, mire Mr. Burke azt mondta neki, hogj- legalább kétszer annyi fizetése lesz, mint amit most keres. Végül még azt mondta a leánynak, hogy gondolja meg jól a dolgot, mert mindennek van ára, ennek is. Megfordult és otthagyta az elképedt leányt. Anna alig várta, hogy hazamenjen és megmondja anyjának, hogy tulajdonképen mi történt vele. Ez olyan ajánlat volt, a milyenről sem Anna, sem anyja nem is álmodott. Elképzelhető, mit is érzett az egyszerű munkás asszony, hogy az ő leánya a nagy bank vezérigazgatójának lesz a titkára. A leány boidog örömmel mondott igent Mr. Bürkének, aki furcsán nézett reá és azt mondta, hogy akkor holnap már át is fog menni a vezérigazgatói irodába és megkezdi a munkát, hogy beletanuljon a teendőkbe. Amikor Anna már több mint egy hete dolgozott a vezér titkárnője mellett és a munka átvételéről beszélgettek, odajött hozzá Mr. Burke és azt kérdezte, nem lenne-e kedve munka után átjönni vele egy kicsit beszélgetni a kocktail bárba. Örömmel mondott igent és mire ő végzett, Mr. Burke már el is ment. Ő vette a kabátját és utánament a bárba. Ott kellemesen elbeszélgettek és észre sem vette, hogy Mr. Burke hányszor töltötte meg a poharát a finom manhattannal. Jó kedve volt és élénk lett. Mr. Burke 7 óra felé azt mondta, hogy jó lenne valamit enni, amibe ő hamar beleegyezett. A bárból kijövet, Mr. Burke odaintett egy taxit és megálltak nehány utcával arébb, ahol liften felmentek. Mr. Burke bevezette egy kis lakosztályba, azzal, hogy ő itt szokott időzni, ha nincs ideje hazamenni. Az asztal szépen meg volt teritve, mindenféle jó hideg tálakkal telerakva, még pezsgő is volt behütve és a jókedvű kisleány hamarosan belekóstolt a finom ételbe-italba. Múlt az idő és Anna nem is emlékezett semmire. Amikor magához tért, egy idegen ágyban találta magát. Felugrott és az asztalon talált egy cédulát, hogy csak csapja be maga mögött az ajtót, majd az irodában találkoznak. Másnap Anna kialudta a kiruccanás mámorát és rendes kerékvágásba került. Mr. Bürkét nem látta, mert amint másnap megtudta, szabadságra ment feleségével 6 hétre Európába. El is felejtette az egész epizódot, amikor egy reggel rosszul érezte magát. Munka után, mielőtt hazament, felment orvosukhoz, akit jól ismert amióta a világon volt. Bizony majd elájult, amikor Tömörkény István: ANGÉLÁT AUTO BODY 6817 Lorain Ave. 961-4725 Cleveland nyugati oldalának, legrégibb magyar autójavító üzeme. Magyar tulajdonos: MAXIM ERNŐ **•: >»> KEGYELETTELJES TEMETÉSRENDEZÉS ÉJJEL - NAPPAL SZOLGÁLAT HARTMAN AND COMPANY FUHEBÄL HOME Államilag vizsgázott és engedélyezett BALZSAMOZÓ és TEMETÉSRENDEZŐ 11410 Buckeye Rd. 791-8200 SZAKÁCS R. JÓZSEF 2924 Corydon Cleveland Hts.- PLUMBING AND HEATING -Mindenfajta SZERELŐ és FŰTÉSI MUNKA Javítás és UJ munka egyaránt. Telefon: 932-8510 íMBMnaeeMoaeaeMoeeeoeeaisoeoaoooacsGaeQOfaaecMMOtt AZ IGAZ JÓSZÁG Téli estéken, mikor a hideg szél kapaszkodik az ablakiakba, s a kályha mellett szorul össze a család, senki sem tud olyan namar segitem a nagy szótlanságon, mint nagyapó. Sokat élt, hát sor-at tud beszélni a régi időkről, a régi emberekről. Persze azóta nagyot fordult a világ. A régi idők a feledésbe, j a régi emberek pedig a hat lábnyi mélybe jutottak. Nagyapó, akinek a fejére kilencven esztendők hava rakódott, élő emlékeztetőnek marad itt. Igaz ugyan, hogy az idők vasfoga sok régi történetet kiköszörült a fejéből, de azért vannak dolgok, amikre oly világosan emlékszik, mintha tegnap esett volna meg vele. Az ilyeneket aztán mesébe bogozza az öreg, s álomba ringatja velük az unokáit. Mi persze már jól ismerjük nagyapó meséit, hiszen"évek óta egyazon dolgait meséli el, de azért világért sem szólnánk neki, nehogy kedvét vegyük, mert akkor méreggel fekszik, s nem tud nyugodtan aludni, pedig nagyon szereti visszaálmodni az eltűnt fiatalságot. Mikor a nagyapó kijelenti, hogy mesélni fog, jóleső derű fut végig az arcokon. Az öcsém a pipájáért szalad, s nagy ügyesen rácsihol (mert az öreg még ma is a kovatapló hive), a kishugom pedig az arannyal kivarrt hálósipkáját igazgatja a feje fehérjén. Persze nincs azon mit igazgatni, de hát ez a nagy készség kedvére van az öregnek. Mi pedig, hogy az érdeklődésünket mutassuk, közelebb huzgáljuk a székeinket. Nagyapó ilyenkor, látva az érdeklődést, megsodorintja a hosszú bajuszát, megszipákolja kissé a pipáját, melyből bodor karikák támadnak, s ilyenképpen rejtelmes, kékes föilegekbe burkolózva megkezdi a mondokáját. De hát miről is beszéljek? — adja föl a kérdést. —- A szabadságharcról, vagy a betyárvilágról? Mi, az öregebbek, természetesen a szabadságharcról szeretnénk valamit hallani, de a gyerekek úgy körülostromolják az öreget, hogy a szive feléjük hajlik. — Meséljen, nagyapó, a betyárokról — mondja az öcsém csillogó szemekkel, mig a kishugom az öreg hóna alá búvik, s úgy kéri félénken... az oivus megmondta, hogy nincs semmi baja, csak kilenc hónap múlva várhatja a kisbabát. Anna felett összedőlt a világ. Bolyongott az utcán és a feje tele volt gondolatokkal. Mi tevő legyen? Öngyilkos nem akart tenni, de majd beleőrült a bizonytalanságba. Hazament, de nem is beszelt anyjával. Azt mondta, hogy fáj a feje és bement szobájába. Másnap bement az irodába és annyira össze volt törve, hogy meg a jó öreg vezérigazgató is észrevette, hogy valami baj van vele. Kérdezte, nem beteg-e, olyan sápadt. Ő tiltakozott es azt mondta, hogy semmi baja. Anyja aznap éppen egy szép darab gyulai kolbászt csomagolt nehi ebédre. Délben a rendesnél későbben szabadult munüájától és egy lélek sem volt az étkező szobában. Később Joe jött be, akinek a hónap végén mindig olyan sok volt a munkája, hogy alig ért rá ebédelni. Leült ő is szokott helyükre és beszélgetni kezdtek. Anna megkinálta őt a gyulai kolbász egyik felével. Azután ő maga kezdett enni, de amikor beleharapott a kolbászba, hirtelen megállt a villa a kezében és szaladt kifelé. J Szegény Joe ijedten nézett utána, nem tudta, mi is történt vele. Anna nehány perc múlva visszajött, halálsápadtan. Joe reánézett és kérdezni akart valamit, de a leány idegei nem birták tovább. Ráborult a karjára az asztalon és keserves sirásba kezdett. Joe nem zavarta, hagyta, hogy kisirja magát. Amikor lecsendesedett, felegyenesedett és erőt vett magán. Kibuggyant a szó a száján. Amit nem tudott elmondani az édesanyjának, azt őszintén elmondta Jóénak. Megmondta őszintén, hogy ő milyen buta is volt, nem értette meg, hogy milyen árat kér tőle Mr. Burke a vezérigazgatói titkári állásért. Tanácsot kért ettől a csendes, egyszerű jó embertől. Megmondta, hogy nem akar öngyilkos lenni és nem is akarja saját magzatát megölni. Ő vallásos, rendes nevelésben részesült és talán az is baj volt, hogy túlságosan romlatlan volt ahhoz, hogy megértse azt, amit egy középkorú nős, családos ember tőle kíván. Joe sokáig komolyan hallgatott, végül megszólalt szomorú, csendes hangon: — Nézze Anna, magának meg kellett éreznie, hogy én magát régen szeretem. Ha más mondta volna el nekem azt, amit magától most hallottam, nem is hinném el. Magát azonban ismerem és tudom, hogy nem képes hazudni. Maga jól tudja, hogy én egy nyomorék vagyok és én tisztában vagyok azzal, hogy nem is kérhetem arra, hogy hozzám kösse az életét. Viszont én tudom, hogy soha nősülni nem fogok és ezért szabad ember vagyok. Tiszta, becsületes nevem van, soha az életben nem követtem el semmit, ami bemocskolhatná a nevemet. Ezt a nevet ajánlom fel magának. Egyezzünk meg abban, hogy én magát a jövő héten elveszem feleségül és maga a feleségem marad addig, amig a kisgyermek megszületik. Azután maga, mint szép elvált asszony majd jól férjhez fog menni... Anna mindenre a világon gondolt, csak ilyen megoldásra nem. Ilyen áldozatkészséget, ilyen önzetlen szerelmet elképzelni sem tudott. Egy szót sem tudott szólni, csak lehajolt az asztalra, ráborult a férfi kezére és azt hálásan megcsókolta. Soha nem volt boldogabb házasság a világon, mint Joe és Anna házassága. — Vége. — — Még a forradalom előtt ismerkedtem meg Rózsa Sándorral. Nagyon derék ember volt ő (hogy az Isten nyugosztalja), még ha betyárkodott is. Aki jó embere volt. hát azt sohasem bántotta. Együtt szolgáltuk a hazát, amikor itt Szeged alatt a rácok iixoiták a magyart. Mikor aztán a német elől bujdostunk, akkor in sok honvéden segítettek a Rózsa Sándor emberei. Sok esztendő telt el, mikor újra találkoztunk. Sosem felejtem el. Hideg, kemény tél volt. Én vadászni mentem a földekre, te volt az én ünnepnapi mulatságom. Nagyon szerettem a téli vadászatokat és sokszor két napig s* láttam a várost, úgy elkalandoztam a puszták közt. Mert gyönyörűség ám a puszta télen. Mindenütt csak a villogó fehérség terül el, de azért ez korántsem egyhangú, sőt inkább akkor elevenedik meg a természet. Mikor az első hópihék könnyedén leszállnak a mezőre, akkor kezdődik meg ott az igazi élet. A figyelmes szem mindent kit, ami künn történik. Az első hó olyan a rónán, mint a titkos irás. s aki ért hozzá, úgy olvas belőle, mint a Szentirásból . Mert a havon irás van ám, amiket a vadászember nyomoknak nevez. Ezekből aztán kényelmesen ki lehet olvasni, hogy erre tapsifüles járt, arra pedig róka. Csak haladni kell a nyom után, s azok szépen elmondják, hogy a rókakoma a major felé ment csirkeszagra, a tapsifüles pedig az erdő felé gallyat rágni. Az ember nyomát még jobban látni, a csizmatalpak árulják el, s a pusztai ember még azt is megmondja, ki járt arra. Mert a nyom a testi hibákat is mutatja, különösen a hibás járású emberét. Persze a nyomokból csak a pusztalakó tud olvasni, városi ember nem ért az olyasmihez, az csak az újságból olvassa az ilyesmiket, ha ugyan olvassa. Hát amint igy vadászgattam, s a két lepuffantott tapsifülessel a hátamon a falu felé igyekeztem, elém akad a gyalogjárón a Pönge Pista csőszöm, akit a rácok sántítottak meg Szenttamás alatt. Nyomtakargatónak hívták különben, mert mindig zsiványok után szórta a homokot, de azért a keze alatt soha nem veszett el semmiféle jószágom. — Ne mönjön a faluba, tekintetös uram — mondja. — Hát honnan tudja kend, hogy a faluba megyek? — Hát csak tudom. — No és miért ne menjek én oda? — Mert elvöszik a puskáját. — Hát azt már meg honnan tudod? — Olvastam. — Hiszen nem értesz az íráshoz. Egykedvűen rángatja a subáját a csőszöm. — A bibliát bizony hiába hajtogatnám, de ezök itt — és a hóra mutatott irásabbak az írásnál. — Csizmanyomok — feleltem. — De kinek a csizmanyomai? Négy embör járt itt. Háromnak volt puskája, de a negyediknek nem, az pásztorbottal mönt. j — Mi közöm nekem hozzá? — Majd lösz, mert hát a három puskás embör a Rúzsa bandájábul való, a negyedik pedig az uj legény. Annak köll a puska... Én persze nem hittem az okos szónak és továbbmentem. Szürkére borult az idő mikor a falu alá értem. Nem is gondoltam a csőszöm szavára, mikor hirtelen négy subás magyar köszönti rám a jó estét. Nem vagyok ijedős ember, de akkor mégis nagyon a szivem tájékára szaladt a vér. Úgy volt, ahogy a csősz mondta, a három ember puskával, a negyedik pedig — pelyhes állu legényke — pásztorbottal. __ Jó estét őrnagy ur! — köszöntött legutoljára az alacsony, széles vállu ember, s a kezet kihámozta a subából. Hát nem ismer? — De bizony, maga a Rózsa Sándor. Honvéd volt. ugye? Derekasan szolgálta a hazáját. Megráztam a kezét, ami láthatóan jólesett neki. — Most csak ilyen futóbetyár vagyok, de azért szabad embör. Némi büszkeséggel mondta ezt, majd hirtelen átfordította a beszédet. — Van-e puskapora, őrnagy ur? __ Van hát, hiszen csak nem homokkal lövöldözök. — Nekünk nincsen, ami volna, az is fogytán. Adjon kölcsönbe. majd mögszolgálok érte. Jobbnak láttam, ha kölcsönbe adom, minthogy elvegyék. — De a puska is kéne ám! — Az is kölcsönbe? — Nem köllene másként, de hát az uj legény még nem szorzott magának. Mánpedig az ilyen embörnek a puska a könyere. — De visszakapom-e valaha, mert nekem ez a puska kedves emlék. ^ — Itt a kezem — mondta Rózsa Sándor. Ezalatt egészen besötétedett, s én aggodalmasan néztem magam elé. A zsivány élénk szemei leolvastak ar arcomból a gondolatot. — Majd hazakisérjük, hogy baja ne essön — ajánlkozott készségesen. — Adja ide azt a két nyulat, hogy tehör nélkül lögyön. Szótlanul haladtunk egymás mellett a fehér éjszakában. Egész hazáig kisértek a zsiványok. Ott ideadták a két nyulat és nyugodalmas éjszakát kívánva, odébbállottak. — Möghálálom a szüvességit! — hangzott utánam a búcsúzénál a Rózsa Sándor öblös hangja. Nem telt bele két hét, amikor egyszer hajnalban megzörgetik az ablakomat. — Tekintetös ur! — Ki az? — Hazahoztuk a puskáját. Betámasztottuk a kis kamrába. Isten áldja mög. Reggelre csakugyan megtaláltam a puskámat a kis kamrában, de még nagyobb lett a meglepetésem, mikor a béresgyerek azzal állt elő, hogy az éjjel egy tehenet kötött valaki az istállóba. — Ki kell ereszteni az útra — mondtam. — Bizonyosan valami elkötött jószág lesz. E pillanatban kinyílt a kapu és azon subába burkolt ember lépett az udvarra. — Ki ne ereszd azt a tehent! — kiáltott rá a béresgyerekre, majd hozzám fordult. — Menjünk a szobába, tekintetös uram. Szótlanul mentem előre. — Azt a tehenet ajándékba hoztam — mondta a subás ember, aki nem volt más. mint Rózsa Sándor — a puskaporért. — Nem fogadhatom el... — De köll... Nem lopott jószág az, hanem a testvéröm nevelése. — Még igy sem fogadhatom el, mert a testvére károsodna vele. — Attul ne fájjon a feje a tekintetös urnák ,kapott ü kettőt is helyötte ... Ne is szabódjon tovább, ha nem akar mögbántani. Ezzel aztán kifelé fordult a szobából. Még az ajtóból viszszaszólt: — Ejnye, majd el is feletöttem, Riska annak a böcsületös neve ... Nagyapó mélyen felsóhajtott; a pipája kialudt, a kályhában hamvadóban a tűz. A gyerekek álmosak... — Hej! de jó idők is voltak azok, mikor olyan becsületes, derék emberek voltak a betyárok is... Nagyapó újra rácsihól, s a bodor füstkarikába nézve, mintha az igaz jószág jelenne meg előtte, félhangon dünnyögi: — Szép jószág volt ám a Riska, két sajtárral adta a tejet mindennap... A STEELE ÜGY Robert L. Steele euclidi városi biró feleségének meggyilkolása ügyében a vizsgálatok folynak és hir szerint a biró lemondott állásáról. Steele biró kapcsolata Barbara Swartz asszonnyal nyilvánosságra került és Mrs. Swartz lemondott a Wicliffe iskolaszéken elfoglalt állásáról. Az asszony, aki különváltan él férjétől Jaj,-tői január 9-én törvényes külválásért adott be kérvényt a bírósághoz és március 7-re tűzték ki a tárgyalást. Valószínűnek látszik, hogy a férj igényelni fogja két fiának neki való ítélését. Jelenleg a gyermekek apjukkal vannak és az anya csak hétvégeken látja őket. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL CIMB: 5705 DETROIT AVENUE TELEFON: 651-1060 Hungarian Rádió PROGRAM Dr. Haller M. István igazgató vezetésével MINDEN VASÁRNAP délelőtt 10-től 10:30-ig WDOK - 102.1 FM. hullámhosszon HIRDETÉSEK - ÜDVÖZLETEK ÉS KÖSZÖNTÖK? ügyében hívja fel e sz-ámot: 421-3443 HALLGASSA MEG A SZAPPANOS RÁDIÓ MAGYAR MŰSORÁT! — Minden vasárnap d. e. 11 órától déli 12 óráig — a WDOK FM rádióállomás 102.1 hullámhosszon hallható a legnépszerűbb magyar műsor. Az állomás leadása olyan erőteljes, hogy nemcsak Nagy-Cleveland környékén, hanem Akron, Warren, Sandusky, Youngstown, New Castle, Pa. és más városokban is hallható. SZAPPANOS RECORD SHOP — Kedves Horog ur, izé ... nem is tudom, hogy kezdjem? — Jól van fiam, tied lehet — mondja bátorítóan a lány papája. j — De, mi lehet az enyém? — A lányom. Vagy nem az ő kezét akarod meg kérni’ — Nem uram. Azt szerettem volna tudni, kaphatnék-e kölcsön Öntől 10 dollárt. — Szó sem lehet róla! Hisz , még alig ismerlek. tömeges kivégzés Irakban Tizennégy állítólagos kémet végeztek ki Irakban, kémkedés J vádjával. A tizennégy közül kilenc volt izraelita. A zárt kém- i tárgyalás az egyiptomi újságok jelentése szerint még nem zárult le és újabb kivégzések várhatók. Washington óva inti Izraelt a megtorlástól és U Thant, az Egyesült Nemzetek főtitkára felszólította a nagyhatalmakat, Amerikát, a Szovjetet, Franciaországot és Angliát, hogy igyekezzenek létrehozni az arab-izraeli békét. Irak nem törődik más államok figyelmeztetésével és folytatja a kémek elleni halálbüntetések végrehajtását. Gamal Abdel Nasser, egyiptomi elnök az arab összefogásról és Izrael elleni megtorlásról beszélt a kairói konferencián, hangoztatva, hogy az arabok nem bocsátották meg az 1967 évi izraeli villámháborút és annak befejezése a jövő kérdése. Charles de Gaulle francia elnök e heti kormánygyülésén arról beszélt, hogy ha nem hozzák hamarosan létre a közelkeleten a békét, akkor véres összeütközéssel kell számolnia a világnak. A kairói félhivatalos lap azt állítja, hogy az Irakban halálraítélt és kivégzett kémek az amerikai titkos kémszervezet szolgálatában álltak. Minden nagyobb városban voltak tüntetések és ellentüntetések, mert arab részről és izraeli részről pro és kontra hallatszottak hangok. Az oroszok óvakodtak nyilatkozni a kényes kérdésben és egyelőre várakozási állásponton vannak, de biztosra vehető, hogy fogják még hangjukat hallatni, mert nem történik manapsák sehol olyan dolog, amelyben a szovjet keze nem lenne. A Két Pap Nem Óhajtja a Vád Elejtését . Robert Begin és Bemard Meyer hivatásuktól felmentett katolikus papok nem óhatják, hogy az ellenük emelt “méltatlan viselkedés” miatti vádat elejtsék és ragaszkodnak a tárgyalás megtartásához. A püspökség hajlandónak nyilatkozott a vád visszavonására, amelyet a két pap “protestáló miséje” tett szükségessé, de a papok ragaszkodnak a tárgyaláshoz. Issenmann püspök kijelentette, hogy szívesen lát bárkit a papok közül, aki ebben a kérdésben fel óhajtja keresni. A közönség legnagyobb része csodálkozik azon, hogy ilyen eset előfordulhat. KOMMUNISTA VÁD PÁRIZS — Az északvietnamiak vádolják Amerikát, hogy a semleges vonaltól északra támadást intézett repülőgépeivel Észak-Vietnam ellen. Az amerikai külügyminisztérium és a Pentagon tagadja a vádat. M705 BUCKEYE ROAD TELEFON: 561-5524 Diák: Nem hiszem, profeszszor ur, hogy szekundát érdemiek. Proesszor: Én sem, de ez a legrosszabb osztályzat, amit adhatok. NIXON ELNÖK A BON LEKÜZDÉSÉRE WASHINGTON — Richard M. Nixon elnök hadat üzen a bűnözésnek és erre a célra kér pénzt a kongresszustól. Everett M. Dirksen. a szenátus republikánus vezetője és Gerald R. Ford képviselőházi GOP vezető ez ügyben tanácskozott Capitol Hillben. Dirksen helyesli az elnök erélyes fellépését és Ford is a bűnözés megakadályozása mellett van. Nixon elnöknek nincs könnyű helyzete, de előreláthatóan meg fog birkózni az ellenzékkel. A KENGURU VADÁSZAT ELLEN BRISBANE, Ausztrália — A Royal Society for the Prevention of Cruelty to Animals tiltakozik azellen, hogy az amerikai tengerészek kengurukra vadásznak és tömegesen irtják az állatokat. Állítólag egyetlen vadászaton 38 amerikai tengerész 70 kengurut lőtt le. Az ausztrálok ellenzik a vadászatot és különösen kerülni akarják azt, hogy a sebesült állatokat, amelyek bokrokban bújnak és ott pusztulnak el. keresés nélkül hátrahagyják. Ellenzik a tengerészek vadászati módját, akik a kengurut autólámpáikkal elkábitják és azután lelövik a rohanó kocsikból.
