Az Ujság, 1966 (46. évfolyam, 46-47. szám)

1966-11-24 / 47. szám

4. OLD AI AZ ÜJ SA G 1966. NOVEMBER 24. ÉRTAVY BARÁ1H KATA: TÖRTÉNELEM: “KITŰNŐ” — Folytatás — “Figyelem, figyelem! — szólt egy újabb bemondó türel­metlen hangja. — Amig a minisztertanács felhívásokat intéz az országhoz, tárgyal, vagy nem tárgyal a szovjet parancsnok­sággal, és bejelenti, hogy Budapestről kivonulnak a szovjet csapatok, addig Nyíregyházán keresztül nagy egységek vonul­nak az ország szive felé! . .. Elég volt az ámításból! Saját szemünkkel látjuk az eseményeket: hiába mondja Zsukov mar­sall, hogy nem jön több csapat Magyarországra...” Mari tágranyilt, értetlen szemmel nézett bátyjára. Szinte megijedt annak hirtelen elsápadásától. — Felerősítem — nyúlt a készülék felé, de Sanyi hirtelen úgy megszcritotta a kezét, hogy felszisszent. — Ne! Ne hallja Édes. Még megijedne... Fejét hátrahajtotta a párnán. A sakkfigurák leszóródtak a röldre; egyikőjük sem nyúlt utána. Elzárták a rádiót, s néhány másodpercig olyan csend volt, hogy tisztán hallották a tűz pattogását a kályhában és a konyhából beszűrődő zajokat, amint Édes tett-vett odakint. Végül felült Sanyi és egyenesen Mari szemébe nézett. — Mari! — Mondta szokatlanul komolyan mint akiben most született meg valami elhatározás. —■ Bizhatom benned? Mari már emelte is szivéhez a kezét, de aztán megérezte, hogy ennek most nincs helye. Kell, hogy bizzék benne Sanyi, minden Ígéret nélkül. Ezért csak megbólintotta kócos fejét. — Mit gondoltál? — Azt ... — akadozott Sanyi — hogy ez szörnyű . . . .szörnyű... Talán nem is veszik figyelembe ezt a híradást, mindenki Budapestet hallgatja. Pedig minden perc drága! Hívd fel apát, mondd, hogy azonnal jöjjön haza, mert én nem mehetek hozzá. Igaz néni tudja a számát. De mégsem . .. onnan ne rivd. Menj egy utcai fülkéhez, adok pénzt . . . Ha nem tudod megkápni, menj el Kasza Petiékhez, vagy Pityuhoz — tudod, ->'d laknak — s mondd meg nekik, azonnal jöjjenek ide. — Mit mondjak Édesnek? — kérdezte Mari de máris kész ^olt a hazugsággal. — Azt mondom, megnézem, megszületett-e már a kiscica Spitzhüttel néninél. Mert azt mondták, most fog születni, s nekem ígértek egyet. — Jó. — Egyezett bele Sanyi. — De siess. Estig itthon is lehetsz, minden feltűnés nélkül. A többit majd én elintézem a fiukkal. .. Mari már vette is kabátját, s hogy ne legyen feltűnő eltü­­>ése, a kopott gyapjusálat és sapkáját hóna alá rejtette, Édes Jől. — Mindjárt jövök! — kiáltott, már az előszoba ajtóból. — Átmegyek a kiscicákat megnézni. — Ne soká gyere! — Hallatszott Édes hangja a konyhából Mari elment. Betyár utánacsaholt a kertajtóból, kaparta a rácsot, hogy ő is a kislánnyal mehessen, aztán megnyugodott, es visszabujt a házába, aludni. A telefonszámot minden nehézség nélkül megkapta Man, a nyomdát azonban sehogysem sikerült elérnie. Már a maga megspórolt 50 fillérét is eltelefonálta, de valami furcsa bugás jelezte, hogy baj történt a nyomdai telefonnal. Mindjárt rém­képeket látott Mari: Apját, amint megkötözött kézzel hurcolják el ebből a nyomdából is, amint otthon mesélte a történteket, letartóztatják mindnyájukat, az ávósok meg is ölik őket, a telefondrótot pedig azonnal elvágják, hogy senki ne tudjon érintkezni a nyomdával... Futólépésben indult meg Kasza Petiék lakása felé. Peti nem volt otthon. Kisebb testvérei azonnal körülsereglették Marit, szurtosak, didergősek voltak: az ütött-kopott kályhában reg kihamvadt a tűz, a vizes falak rossz-szagu szegénységet árasztottak magukból. Peti öregarcu, sovány édesanyja fáradtan mondta: — Alig jött haza tegnap, már újra elrohant valahová. — Hirtelen sírni kezdett. — Istenem, úgy félek, hogy valami baja lesz. Olyan vakmerő! Mondta, hogy Sanyika is megsebesült. — Már jobban van . .. ■— dadogta gyámoltalanul Mari, mert okosabban nem tudott kitalálni. — De otthon kell ma­radnia. — Az uramat sem láttam egész héten, Isten tudja, hol harcol... — Kesergett tovább Kaszáné. s félkézzel visító gye­rekei közé csapott. — Pedig, ha odavesznek mind a ketten, chendögölhetek ezekkel a gyerekekkel. Mari az ajtóig hátrált, már fogta a kilincset. Neki nincs deje hallgatni a panaszt, szegény néni, pedig igazán sajnálja .. . — Óh, most már hamarosan vége lesz az egésznek. Ki­mennek a ruszkik! — Mondta hirtelen, aztán hozzátette: — Keziccsókolom — és mái sietett is kifelé, elengedve füle mellett a kérdést, miért is keresi tulajdonképpen Petit. Kihanyarodott a Dunapartra. Hamar sötétedett, s a lám­pák igen takarékosan égtek végig a hosszú, kihaltnak tetsző utón. Fázósan megborzongott, és csak most szedte elő sapkáját r kabátja alól. Sálját nyaka köré tekerte, aztán lihegve abba­hagyta futásnak is beillő gyors menését. Tempósabban lépke­dett, mert eszébe jutott, mekkora utat kell még megtennie a Szikra nyomdáig. Milyen jól esett volna most hallani a kis HÉV vonat vidám füttyét, kivilágított ablakszemei mögött egy pillanatra meglátni utasait. Vagy hallani a villamosok csilingelését, mint máskor, izelőtt . . . Összerezzent. Hatalmas teherautó kanyarodott ki a partra az egyik keskeny utcából. Fegyveresekkel volt megrakva. Ma­gyarok voltak, szabadságharcosok, Mari mégis behúzódott az egyik kapu alá, míg elhaladtak. Beljebb, a Margit hid felé már sok járókelővel találkozott. Mindenki bizakodó, friss léptekkel haladt el mellette, vagy ment előtte, ismeretlen célok felé. A csípős őszi szél mellett a Szabadság melegítő szele is megcsapta az embereket. Ismeretlenek üdvözölték egymást, kezet szorítot­tak, közölték gondolataikat. Hiszen magyarok vagyunk, nincs ávó, nincs elnyomás többé! Nagy Imre van a kormány élén, és a ruszkik takarodnak kifelé az országból... HARTMAN AND COMPANY Funeral Home Államilag vizsgázott és engedélyezett BALZSAMOZÓ és TEMETÉSRENDEZŐ í 11410 Buckeye Rd. SW 18200 j KEGYELETTELJES TEMETÉSRENDEZÉS S ÉJJEL - NAPPAL SZOLGALAT s — Igaza volt Sanyinak — gondolta Mari morcosán, és összehúzta kabátját, mert úgy érezte, a Duna felől kettőzött erővel támadja a szél. — Nem hallgatta senki a vidéki rádiót. Nem tudják ... — S vajon, ha most elkiabálná, hogy: megáll­tatok, ne higyjetek a kommunistáknak, mert újra becsapnak bennünket! —- vajon nem mondanák-e azt, hogy bolond kölyök?! Menj haza a mamádhoz, és vedd elő a babáidat? . . . Nem is hagynák, hogy rövid boldogságuknak ilyen hamar végét ves­sen valaki. .. Pest hatalmas palotái, az összelövöldözött ávós fészek a Duna másik partján már több védelmet nyújtott a szél ellen. Mari, mint szürke kis árnyék suhant háztól-házig. Csak egy pillanatra állt meg egy órásüzlet kirakata előtt. A betört üveg mögött a sápadt villanykörte csak egy fehér lapot világított meg: “Az órák és ékszerek a házfelügyelőnél vannak. A forra­dalmárok megőrzik a nép vagyonát!” — l\o, az oroszok nem igy tettex a “felszabaditás”-kor — gondolta a kislány, a felnőttek elbeszélésére gondolva. — I Ölni és képesek voltak karóráért, némelyiknek öt-hat is volt I egyszerre a karján . . . Ha most kimennének, sokat jóvá tehet­nének. Ha kimennének . . . Óvatosan kikerült egy még mindig füstölgő papirhalmazt: Az egyik “Horizonténak nevezett, szovjet sajtótermékeket árusító üzletet kirámolták a feldühödött lakosok és máglyát rak­tak a papirokból az utcán. Ez volt feleletük azért a sok rájuk erő­szakolt brossuráért, mely csupa marxista-leninista hazugsággal volt tele. Sztálin megkövült mosolyu képéből még mindig ép maradt egy darab. Ennyi maradt meg régi dicsőségéből. (Még akkor nem tudta Mari, hogy a dicsőséget jelentő másik jelkép a drága bronzból öntött óriási Sztálin szobrot szintén ledön tötték a magyarok és csizmájáról lefürészelve — mondván, hogy az úgy is magyar bőrből készült! — végighurcolták a szobrot a városon, s éppen most verik apró darabokra a fejét az Emke kávéház mögött, versengve rajta, kinek jut egy-egy ércdarab — emlékül...) Pár perc múlva odaért a nyomda kapujához. — Mi keli, kislány? — kérdezte tőle egy barátságos hang, .mint megállt, nézelődve. Feketeruhás ipari tanulólány szólí­totta meg Marit, alig több 16-17 évesnél. Vékony derekát széles katonaöv szorította. Vállán géppiszto'y Mosolygott Mari olyan nagynak, olyan hősnek látta ezt a diáklányt, s any nyira szeretett volna vagy öt évvel idősebb lenni! Lám, őt csak k slány számba veszik! Pedig ő is segíthetne valamit. Ha meg­mutatnák, hogy kell tölteni a fegyvert . . . Csak a második kérdésre felelt: •— Édesapámat keresem, Réti Sándort. — A tanár urat? — csillant fel a tányérsapkás lány szeme. — Te vagy a kislánya? No, csak menj be, itt jobbra menj át két szobán, aztán megtalálod ... Bent egy tágas, haliféle helyiségben egész sereg fiatal férfivel és nővel találta szemközt magá* Mari. Senki nem tő­­ődctt vele, nagyban vitatkoztak egymással, kis cédulák fölé hajoltak, talán éppen azokat nézték, melyeket édesapja irt. 11 szén ő azért van itt! . .. Réti Sándor nagyot nézett, mikor meglátta kislányát, pi­rosra csípett orral, szipogva, látszólag valami rettentő fontos mondanivalóval. Egy alacsony, feketeszakállas, kerekképü fia­talemberhez fordult, mosolyogva: — Jóska, ez a kislányom, Mari. Mi szél hozott ide, Kócos. Ki hozott el? Csak nincs valami baj otthon? Mari fejét rázta. — Nincs. Mondani akarok valamit. Sanyi üzent . .. — Beszélj bátran. — Biztatta apja mosolyogva, és oda­vonta maga mellé egy barnahuzatu bőrdiványra. Narancsot i.yomott a kezébe — a svájciak küldeményéből való volt, amit az egyetemistáknak juttattak. — Ez a bácsi Simonfalvy József, az egyetemisták egyik vezetője, együtt dolgozunk. Előtte nyu­godtan beszélhetsz. Hogy jöttél? Csak nem gyalog?! Mari bólintott, és fel nem nézett volna a narancs há­mozásból. — Hallgattuk a miskolci rádiót Sanyival. És . . . és azt mondta, ne higyjünk Zsukov marsallnak, (milyen büszke volt, hogy nem felejtette el ezt a nevet!), mert Nyíregyházán ke­resztül sok uj szovjet katona jön befelé az országba ... Most már felnézett Mari. A két felnőtt úgy meredt egy­másra, mintha ez a kislány az imént nem is magyarul szólt volna, hanem valami rejtélyes, idegen nyelven, melyet most kell megoldaniok. Aztán megdöbbenve kiáltott fel Réti Sándor: — Hát ezért jöttél Óbudáról idáig, hogy ezt megmondd? Micsoda bátor kislány vagy! De azért nem volt okos dolog Sanyitól, hogy ide küldött. — Ő ... ő nem küldött. — Vallotta be Mari. — Csak azt mondta, hogy telefonáljak. Vagy, ha nem lehet, menjek el Kasza Petihez. De ő ... nem volt otthon. És úgy gondoltam ... úgy gondoltam, hogy sürgős . . . De mi . .. igazán hallottuk! — hajtogatta, mintha nem hinnék el egészen, amit mondott. — Elhiszem. — Mondta Réti Sándor. — Sok furcsaságot hallani most a rádióban. Sokan vannak, akik zavart akarnak kelteni, de ezt te úgyis nehezen értenéd meg. Mondd meg Sanyinak, ne aggódjék . . . Mi telefonon beszéltünk a hírek után a záhonyi postafelvigyázóval, aki félórával ezelőtt azt mondta, hogy Beregsuránynál megszűnt a szovjet csapatok beözönlése és Záhonynál takarodnak kifelé. Sajnálom, hogy nem hallottátok a Szovjetunió kormányának nyilatkozatát sem, mert az bejelentette, hogy utasította a katonai parancsnokságot, hogy Budapestről vonják ki a katonai alakulatokat. Szóval: csak annyit mondj, ne aggódjék, minden a legjobb utón van. Sőt: Nagy Imre azt is bejelentette, hogy mától fogva megszün­teti a parasztoknak a beszolgáltatási rendszert. De várj csak, felhívom Igaz nénit, hogy nyugtassa meg édesanyádat, hogy itt vagy. Reggel előtt semmiképpen nem mehetsz haza. Holnap meg valamelyik fiú elvisz kerékpáron . .. Telefonálás után magának is, az egyetemistának is újabb feketekávét töltött Réti Sándor egy-egy bádogbögrébe. Ez pótolta ma éjjel is az alvást legtöbbjüknél. Aludni ráérnek . . . azután is! Egy nyomdász újabb röpirat-köteget hozott a nyomdából. Egyik része cirill betűkkel volt írva, alatta rr agyar fordítása. Mari belekiváncsiskodott. A szovjet katonákhoz szólt a röpirat. Felhívás egy másik röpdédulán, hogy hagyják abba az esztelen harcot, mert nem fasiszták ellen harcolnak, hanem a szabadság után vágyó nép ellen — vezetőik hazugsággal tartják őket az országban . . . — Kik viszik ezeket a cédulákat a szovjet katonák közé7 — kíváncsiskodott Mari. Az egyetemista felelt neki: — Repülőgép szórja közéjük. Meg gyerekek viszik el, fiuk. lányok. — Olyanok is, mint én? — Olyanok is. — Felelt Réti Sándor, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga -— De most már pihenj le 'a díványra, mert látom, fáradt vagy. Tényleg úgy érezte Mari, lábai már alig bírják. Letette kabátját és úgy ruhástól ledőlt a díványra, bekucorodva a sarokba, mint valami kiscica, melynek születésére készült el hazulról ma délután ... UR VÁRÁS Vasárnap már Advent első vasárnapja lesz. Itt az Urvárás ideje és városunk már karácsonyi diszbe1 öltözve várja az Iste­ni Kisded megszületését. A szivekbe már beleköltözik az ünne­pi hangulat. Megszűnik a hangos mulatozás és szórakozás ideje. Már december első hetében jótékony egyesületeink elkezdik tervezni karácsonyi társas összejöveteleiket, amelyeken meg­szabják az ajándékok és adományok összegét, amelyeket a SZERETET jegyében áldásos alakulatoknak, segélyező egye­sületeknek, kórházaknak, aggmenházaknak, árvaházaknak és rá­szorult családoknak juttatnak. Megvendégeléssel, ajándékcse­rével és figyelmességgel vannak telitve a karácsonyi pártik, amelyeken karácsonyi dalokat énekelünk, angolul és magyarul eldaloljuk az Ur születésének történetét és örömünket, hogy Őt várhatjuk. Készüljünk fel az Ur várására, ne csak szeretetünknek aján­dékokkal való nyilvánításával, hanem áhitattal és alázattal. Ne azért menjünk templomainkba, hogy ott testvéreinkkel ta­lálkozzunk, hanem hogy igaz szívvel könyörögjünk azért, hogy legyen: “Dicsőség a Mennyben Istennek! Békeség a földön az embernek!” A bécsi Johann Strauss Zenekar FELLÉP Clevelandban, november 22-én, vasárnap d. u. 3 órai kezdettel a Music Hallban, S. Hurok és a Cleveland Ope­ra Association rendezésében. A zenekar tagjai a világ legjobb és leghivatottabb bécsi keringő játékosai. Karmesterjük Eduard Strauss II., a nagy Johann Strauss dédunokája, aki igazi tőről­­metszett bécsi muzsikát hoz, dallamos valcereket, ropogós pol­kákat és galopokat, valamint a közkedvelt bécsi indulókaat. A bécsi születésű hivatott karmester és a kiváló zenekar bizto­sítja a sikert. Bécs legkiválóbb énekesei, Dagmar Kolle gyö­nyörű szopránénekesnő és a csodálatos hangú Kraetler tenor magánénekesekkel adja elő a szivet üdítő Strauss melódiákat. Jegyek a Cleveland Opera Assn. 2816 Euclid Ave., a Bur­row Jegyiroda 429 Euclid Ave. jegypénztáránál előreváltha­tok és a Higbee Music Centerben hitelre is rendelhetők: 579-3774 telefonszámon. — Folytaj uk — Nincs már titokzatos Kina Albánia, Algeria, Cambodia, a Congo(Brazzaville), Cuba, Guinea, Mali, Románia és Szíria rezoluciót nyújtottak be az Egyesült Nemzetekhez, amelyben azt követelik, hogy a Nem­zeti Kina helyett a Kommunista Kínát válasszák be az Egye­sült Nemzetekbe. A nemzetiek azt állítják, hogy a tavaly szavazáshoz viszo­nyítva, jelenleg 7 szavazattöbbségük van a kommunisták ellen, mert múlt évben 47-47 volt a szavazati eredmény az idén vár­ható 55-48-al szemben. A pénteken kezdődött tárgyalások még nem fejeződtek be és a viták nagyon élesek. Dr. Walter H. Judd, aki korábban orvosi misszionárius volt Kínában és 1942-től 62-ig Minnesotta állam kongresszusi képviselője, a Committee of One Million Against Admission of Communist China to the N. N.” bizottság egyik alapitója, azt mondja, hogy az amerikaiak bizonyos titokzatosságot láttak Kí­nában, amely most a vörös gárda garázdálkodásval szétosz­lott. Egyesek azt mondják, hogy kommunista Kina felvétele az Egyesült Nemzetekbe, jobb viszonyt teremtene országaink kö­zött. Dr. Judd azt véli, hogy ez hasonló helyzet, mintha egy nő úgy képzeli egy gazember megjavítását, ha hozzámegy felesé­gül, de abban a percben ha már a felesége, elveszíti felette min­den befolyását, hatalmát. Az a tény, hogy Oroszország felvétele sincs elismerve, mel­lékes kérdés, mondja dr. Judd, mert a Szovjet megvétózhatta saját kizárását. Véleménye szerint Kina felvétele ellenkezne a U. N. alapszabályok elvével és öngyilkossággal lenne egyenlő. Dr. Judd beszéde a Statler Hilton hotelben a Council of World Affaire gyűlésén hangzott el és nagy feltűnést keltett. Rámutatott arra, hogy a Vörös Gárda megalakulása azt bizo­nyítja, hogy a helyzet kommunista Kínában nem enyhült. Meg­szűnt a kínai hagyományok tisztelete és a rendszer arra törek­szik, hogy tönkretegyen mindent, ami ősi, tehát kínai. A kínai nép nem fogadta el ezt az életformát és ezért van a nagy tisz­togatás. Dr. Judd azt mondja, hogy Kinában az egydüli titokzatos­ság az, hogy a kormány csak olyan újságírók bebocsátását en­gedélyezi, akik elveiket helyeslik, mint pl. Felix Greene, aki korábban tartott beszédet ugyanazon a helyen. A kommunista cél Vietnamban — mondja dr. Judd, — nem területhóditás, de Amerika törekvéseinek megakadályozá­sa, hogy Ázsiában a nem-kommunista országokat segélyezhesse, miáltal lehetetlenné teszi, hog yKina a népeket saját céljainak megnyerje. Megkerült a lopott gyermek William Bacon denveri lakos feleségének, Rebekának, a Co­lorado General kórházban gyermeke született és az újszülött csecsemőt a kórházból ellopták. A kórház minden zegét-zugát felkutatták, de nem találtak semmi nyomot, amelyből a gyer­mek hollétére következtethettek. A vizsgálatba a helyi rendőr­ségen kívül beleavatkozott az FBI is. Hosszas kutatás után megtalálták a gyermektolvajt. Mrs. Susan Douglas 29 éves denveri asszonyt, aki hat hét előtt ve­szítette el saját gyermekét. A hatóságok úgy taálták meg a tet­test, hogy 700 taxi útját vizsgálták felül, amig ráakadtak. Mrs. Douglas azt vallotta, hogy ő egyszerűen beleült egy taxiba és elhajtatott a kórházba, ahol csak felkapta a kisdedet és haza­vitte, ugyancsak taxiban. Az FBI csak akkor kapcsolódott bele az ügybe, amikor a gyermek már 24 órája eltűnt. A denveri kerületi ügyész még nem határozott, hogy mi­lyen címen emeljen vádat a gyermektolvaj ellen, aki a kisde­det egészségesen visszaadta. A szülők sajnálják Mrs. Douglast, aki jelenleg a rendőrség foglya, de azt mondjá.k hogy a ször­nyű órákért, amit ők átszenvedtek, most neki is meg ke)l szen­vednie. Adenauer meggyógyult Konrád Adenauer, Németország korábbi kancellárja influ­enza betegségen esett át. Az agg politikus kiheverte a magas lázat és már kijár. Eisenhower és Johnson Eisenhower volt elnök meglátogatta Johnson elnököt, aki két operáción esett át és már a gyógyulás utján van. Az eltá­volított torokdaganat jóindulatú volt. Johnson felkérte Eisen­­howert, látogasson el Ázsiába és segítsen a vietnami helyzet megoldásában. Ki a gyilkos? Dr. Sam Sheppard ügye elintézést nyert. Sheppardot fel­mentették, a zsűri és a biró ártatlannak mondta ki és F. Lee Bailey, a védőügyvéd dicséri a clevelandi igazságszolgáltatást. Sheppard már kijelentette, hogy második feleségével Német­országba utazik, hogy az asszony családját megismerje. Minthogy megállapítást nyert, hogy nem Sam Sheppard völt a gyilkos, kérdezzük, vajon ki más volt. Több mint egy evtizede szabadon jár egy férfi vagy nő, aki a legkegyetlenebb módon megölt egy asszonyt. Ma már lehetetlen nyomát követni. MEGJELENT SZITNYAI ZOLTÁN: “HÁBORÚ VAN, HÁBORÚ!” cimü legújabb regénye. Jelenlegi irói gárdánk e kiválósága ez­úttal háborús témát választott és bebizonyította, hogy e téren is mestere a tolinak. Müve előrészében feleleveníti előttünk a hitleri Németország kialakulását és Hazánknak ebbe a végzetes forgatagba való kényszerű belesodródását. E nagy helyzet keretébe illesztve élénk színekkel festi meg a végtelen orosz hósivatagba, a bizonytalanság birodalmába ve­tődött és hatalmas túlerő által, saját egységektől hosszú időn át elszakított kis honvéd egységnek a teljes kilátástalanság elle­nére véghezvitt hősies harcát és csodával határos kiszabadu­lását. Szitnyai Zoltán müve minden katona részére felejthetetlen élményt jelent, de annyira eseménydus és történései sok helyen annyira megrázóak, hogy nemcsak katonák, hanem hozzátarto­zóik részére is élvezetet és szórakozást nyújtó olvasmány. Reprezentatív külsővel, teljes vászonykötésben kiadta r Magyar Harcosok Bajtársi Közösségének Egyesült Államokbeli Főcsoportja. Kapható a Kiadóhivatalunkban. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL CÍME 5705 DETROIT AVENUE TELEFON: 651-1060 MINDENKI JEGYEZZE MEGI ia kisebb vagy nagyobb baja van a TELEVISIONAL bármely gyártmány is teljes garancia mellett meg j avit j uk STEVE G. SZABC B. F. G. — TV. iskolázott és vizsgázott szakképzett televizió-javib 2656 EAST 126th Street 791-4544 és 921 "2316 Riczó J. János HA GYÁSZ ÉR! A CSALÁDOT, minden szükséges intézkedést hűségesen és lelkiismeretesen elvégzi a LEGMÉLTÁNYOSABB díjszabályok mellett Lukács István JOHN J. RICZO MAGYAR TEMETÉS RENDEZŐ Lukács István Licensed-KÉT TEMETKEZÉSI INTÉZET — 12519 Buckeye Road Tel.: 561-2030 Byrne — McDonald WTT T T4M T T\/r„T*r»l\T A T T~í 1 a Society Kinsman fiókjának igazgatója Assistant Cachier ki­nevezést kapott, jelentettei be ; Mervin B. France, a Society National Bank elnöke, az igaz­gatósági ülés után. NEIL J. BYRNE i bank Legal Departmentjé' tiek tagja Assistant Trust Offi :ernek lépett elő.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom