Az Ujság, 1964 (44. évfolyam, 4-48. szám)
1964-07-02 / 26. szám
i OLDAL AZ ÚJSÁG JULY 2, 1964 Á kegyelmes Asszony Unokája — REGÉNY — — Parancsol, kegyelmes asszony? — Tulajdonképpen semmit sem akarok, Kanapéné, — A megboldogult mülakatos ezt a szokatlanul különös nevet viselte. — Mem értem, miért nem jön ma senki hozzám. Üljön le maga ide a munkájával.... unatkozom!-— Ha talán valamit olvasni akarna a kegyelmes aszszony. Nem, nincs semmi kedvem hozzá. Nem szeretem ezeket az uj könyveeket! Jöjjön csak be ide, hozzá a kézimunkájával. — Parancsára, kegyelmes asszony. Kanapéné kiment a szobából s egy perc múlva horgolással a kézében jött vissza. — Még mindig ezt az ágyteritőt horgolja? De nehezen halad vele. A szegényeinknek pedig semmit sem csinál, Kanapéné! — Éppen eleget dolgozik nekik a kegyelmes asz-szony! Ezt az ágyneműt magamnak csinálom. — Egy krajcár ára keresztényi könyörületesség sincs magában! — 'Kegyelmes asszonyban annyi van, hogy úgy sem tudnék versenyre kelni vele. Az öreg hölgy erre még jobban kiegyenesedett és szorgalmasan kötötte tovább a mellényt. A jótékonyság állandó vita tárgya volt közte és házvezetőjeje között. Mind a ketten hallgattak most jóidéig. A szomszéd szobában hatot kakkukolt egy óra. — Nem találja különösnek, Kanapéné, hogy egy lé lek sem jön ma hozzám? — Dehogy különös, kegyelmes asszony. A fiatal urak és hölgyek mind ott vannak a főpróbán, ahol a kis asszonyunk van, az öregek meg a rossz idő miatt nem mozdulnak el hazulról. Olyan sürü köd van kinn, hogy szinte vágni lehet, aztán a szél is fuj és hozzá csak úgy ragad az utca sarától, nedvességétől. — Még hallgatni is rossz, ahogy mondja! De fé1 nyolcra a plébános ur Ígérkezett hozzám, az megtartja a szavát, ha akármilyen rossz is az idő. Szólt valamit, Kanapéné? Kanapéné ugyan mormogott valami oly&á elét, hogy “alighanem pénzért jön’, de a kegyelmes asszony kérdésére most mégis tagadólag válaszolt. — Pont hétkor menjen el az inas kocsin a kisaszszonyért a próbára. — Igen, kegyelmes asszony. Már tudja, hogy el kell mennie. Az öreg hölgy felsóhajtott. Ez a társalgás a házvezetőnőjével sehogysem akart érdekes fordulatot venni. Van sok ember, aki nem tud betelni a csönd és a magány dicséretével, de a kegyelmes asszony ölyanf volt, hogy módfelett szerette a társaságod és irtózott' áz egyedülléttől. No, végre! Alighanem csöngettek odakinn. Az öreg hölgy felemelte a fejét és várakozásteljesen mosolygott. Hál’ Istenek jön valaki! Márton, az inas kopogtatott az ajtón és halk léptekkel jött be a szobába. — Gregory tanár ur tiszteletét óhajtja tenni. — Nagyon szívesen látom. Vezesse be! Kanapéné, tűnjön el. Ez a látogató ugyan nem volt katonai személy, civil volt, csak a “megtűrtek’ közül való, de egyike azoknak, akiket a generálisné őszintén kedvelt. Volt neki egy igen kedves unokanővére, aki egy ezredorvoshoz ment férjhez. Ezt az ezredorvost aztán rövidesen igen messzire helyezték el. Sok év múlva hallott csak újra felőlük a kegyelmes asszony, akkor is az asszony halálhírét kapta. Felesége után pár évvel az ezredorvos is meghalt. Egyetlen fiuk volt, Paul, egy igen törekvő fiatalember, aki az ókori nyelvek tanulmányozásával foglalkozott. Körülbelül hat évvel ezelőtt aztán éppen Brandenburg egyetemére nevezték ki magántanárrá. Tudományos körökben igen jó véleménnyel, voltak felőle, több nagy tanulmányutat tett már és egy-két olyan jeles müvet irt, melyről a hozzáértők a legnagyobb elismeréssel nyiatkoztak. Röviddel azután, hogy Brandenburgjába érkezett, látogatást tett Gutenbergnénál. Nagynénje ugyan igen szívesen fogadta, de sehogy sem------------------------------------. SAVINGS DEPOSITS RECEIVED THROUGH JULY 10th .L EARN INTEREST FROM JULY 1st WE WELCOME YOUR DEPOSITS GEN. MOSES ClEAVELAND MEMBER FEJEIM. DEPOSIT INSURANCE CORPOSATWH tudott köztük igazán bensőséges viszony fejlődni, mert túlságosan különböző volt a természetük és az érdeklődési körük. A tudományok légköréhez szokott tanár sehogy sem tudott megbarátkozni azzal a katonai körökben divó társalgási hangnemmel, mely Guttengergn házában uralkodott. Az öreg keegyelmes asszony pedig abba nem tudott beletörődni, hogy egy ilyen jó külsejű, jó jjü ember miért nem ment katonai pályára. Nem tudta negbocsátani unok^hugájtyak.és az ezredorvosnak, hogy íem csináltak katoriátiszitlÉt^ íiuból.... az óta már százados lehetne, talán őrnagy is. Most ped'g ragyogó, uniformis helyett unalmas, szüre civilruhában jár. De még igy is szerepet játszhatott ina Gregory a geneerálisné mulatságain, ha akarta olna. Azonban semmi hajlandóságot sem mutatott erre. j Miután részt vett néhány estélyen, udvariasan, de na; .rozottan visszautasított minden további ilyen meghi! vást s nénje kérdéseire őszintén bevallotta, hogy azért teszi, mert semmi örömet sem talál bennük és hogy szívesebben beszélgetne inkább kettesben nagynénjével. Ez sem fordult aztán túlságosan gyakran elő, de ha méj gis megesett, igen barátságos hangon diskuráltak ilyen- J cor, bizonyos kölcsönös jóakaratu leerezkedéssel. Különben azonban Gregory egyáltalában nem volt szobatudós és könyvmoly; feljárt néhány családhoz, akinél igen szívesen látott vendég volt és színházba, hang rersenyekere is el-ellátogatott. Ha érdekelte és lekötötte i társasága, nagyon mulatságosan tudott szórakoztatni. Ma, ezen a ködös hovemberi estén, eszébe jutott a bűne, mely nénje miatt terhelte a lelkét. Nem is tudta nár, hogy mikor lehetett utoljára a tábornoknéná, csak arra emlékezett, hogy akkor még remek idő volt és x kertben ültek. Igazán minden oka meglenne rá az öreg hölgynek, hogy haragot tartson vele. . j Amint a professzor, nénje fele igyekezett, Kanapéné/el találta magát szemben, aki kifelé sietett a szobából és nagy buzgalmában, hogy minál előbb kinn legyen, előbb horgolócérnáját, majd a horgoló tűjét, végül pedig egész ágyteritőt a földreejtette. A vendég szolgálatkészen hajolt le ismételten és lovagiasan felemelte a leejtett holmit, Kanapéné bocsánatkérő és köszönő szavakat dadogott, a generálisné pedig türeletlenmül dobolt • ujjaival az asztalon. Végre magukra maradtak. — Hát élsz még, édes Paul? — kérdezte az öreg hölgy gúnyos hangon és kissé hidegen fogadta • unokaöccse kézcsókját. — Egyelőre még igen nénikém, de azonnal végem i lesz, ha tovább is ilyen szigorúan néz reám. Igazán vijgasztalan lennék, ha nem volna egyszersmind hizelgő iram nézve az, hogy haragszik távolmaradásomért. Miivel azonban ez azt bizonyítja, hogy súlyt fektet a szemé•vnre. azt remélem, hogy könnyen ki fogom tudni en: gesztelni. — Igen kényelmes logikád van! Dehát egy magamfajta, ügyefogyott, öreg asszony igazán csak a száját táthatja, ha egy ilyen tudós ékeszólásával kerül szembe. Ülj le hát és mondd el, mit csináltál azóta! — Dolgoztam nénikém! —■ Mindig? • ■», ■.• Cl , ' H 4 .íVá • - ■ .í-y. " - f — Majdnem mindig. ;j.' — Nyolc hete nem voltál már, náláfh! Szeptember ' 15-ikén voltál utoljára itt. —• Ilyen pontosan megjegyezte a napját, néni? — Persze, azt képzeled, hogy ez megint valami kitüntetés. Pedig igazán nem akar az lenni. Ha nem jöt(tél volna ma hozzám, elküldtem volna Kanapénét, mert beszélni szeretnék veled. Úgy látom, csodálkozol raj ta! — Igen, nénikém, mert tudom, hogy mennyi rengeteg öreg s fiatal barátja van, akik mind közelebb állnak a szivéhez, mint én. — Magad vagy az oka. Igazán elérhetted volna, hogy a legbensőbb jóbarátöm légy, ha akartad volna. De te, ahelyett minden meghívásomat Visszáutasftottd és kerülted a társaságomat. — Nem vagyok táncos, nénikém, legalább is nem szenvedélyes táncos. Azután meg nem is illek egészen eközé a s»k tiszt közé. — Ahá, most bújik ki a szög a zsákból! Ugylátszikk a tisztjeimtől nem vagy eléggé elragadtatva! — Miért lennék, ha megpróbálnád, hogy kicsit szívélyesebb légy hozzájuk. — Szeretném, ha előbb ők próbálkoznának, hogy kicsit szívélyesebb légy hozzájuk. — Szeretném, ha előbb ők próbálkoznának vele! — Erre ugyan soká várhtsz, Eali öcsém! Olyan még nem volt a világon, hogy katonatiszt civilember kegyét keresse! — Édes nénikém, eltértünk a tárgytól. Sok mindent tudnék ugyan válaszolni erre, de jól tudom, úgysem ingatná meg válaszom a meggyőződésében és csak rosszul esnék magának. Pedig igazán nem azért jöttem ide, hogy kellemetlen dolgokat mondjak az én kerves nénikémnek. Az imént említette, hogy beszélni akart velem. — Igen.... Egy olyan dologban akartam a véleményadet kikérni, melyet te — aki teljesen elfogulatlanul biráhatod el — helyesebben Ítélhetsz meg, mint az én “adjutánsaim’,, akik többé kevésbbé mind érdekelve vannak benne. Az unokámról van szó! — Férjhez akarja adni? — Szeretném.. csakhogy nem akar.. Hiszen éppen erről van szó! Mi a véleményed a kislány felől? — Hogy őszinte legyek, néni, nem alkottam véleményt felőle. Majdnem mindig nagy társaságban láttam csak és egézsen futólag. Alig ismerem, nemigen foglalkoztam vele. í A generálisné bosszúsan tekintett a vendégére. Hogy beszélhet igy egy férfi, egy bájos, fiatal leányról? — Valamilyen véleményed mégis csak van felőle? Hiszen már több miint hét éve ismered. — Igaza van néném, hogy elégszer láttam hét esztehdő alatt, de csak azt ismételhetem: mégsem ismerem. Persze, hogy van róla valamilyen véleményem, de határozott nincs. Jókedvű, vidám teremtésnek láttam • mindi, Ománnak, aki nagyon tudja élvezni az életet. — Nagyon tudja élvezni az életet! Helyesen mondod ezt — jegyezte meg a generálisné. —Úgy ért hozzá, mint kevés fiatal leány! Hiszen az elkel hihetetlen volt hogy ezt a kis egyetlen gyermeket, aki olyan hamar árvaságra jutott, mindenki alaposan elkényeztesse. Mindenki folyton csak azt duruzsolta a fülébe, hogy milyen zép, milyen bájos, milyen gazdag és isten tudja még ni mindent! örökké reszkettem miatta, hogy egészen el fogják rontani. De nem sikerült. Ahogy gyerekkorában tudott örülni egy uj babának, vagy a karácsonyfának, úgyhogy örömében körültáncolta a szobát, ugyanúgy örült nagylánykorában az uj báliruhájának, egy szánkózásnak vagy egy szép szinházi estének. Nem volt enne semmi unottság, semmi blazirtság. Csak úgy szik-ázott a fiatalos jókedvtől, a túláradó életörömtől. Anyjától örökölte ezt a páratlan életkedvet. Sajnos, azonban az anyjta nem volt tökéletes katonafeleség __ nyomasztó kényszernek érezte a köreinkben kötelező társadalmi szokásokat, sokat panaszkodott miattuk és sohasem tudott igazán beléjük illeszkedni. Sajnos, ebben is őrá ütött a kicsike. Ha nem lenne olyan hallatlan dolog, azt merném állitani, hogy titokban gúnyolódni mert a katonai érintkezési formák és a föltétien katonai rang s tekintély tisztelet felett! A kegyelmes sszony egészen fel volt háborodva és várakozásteljesen nézett az öccsére, abban a reményben hogy teljes mértékben osztja a felháborodását. Gregory Uor azonban nem válaszolt neki semmit és csak egészen észrevétlenül vonta a száját barna bajusza alatt aíami kis mosolyfélére. — Nyíltan persze nem meri tenni, szigorúan megbüntetném érte. De nagy a gyanúm, hogy egészen anyja lánya! Ettől eltekintve azonban igazán meg lehettem elégedve vele, úgy táncolt, röpködött itt körülöttem, mint egy kis pillangó.... még rövid idővel ezelőtt is. — Nos ... és most már nem táncol? A generálisné felsóhajtott. — Egészen megváltozott, mintha ki lenne cserélve! En mindent, aminek eddig szívből örült és néha olyan keserű kijelenaéseket tes, hogy egészen megrémülök. Hogyan férkőzhetett egyszerre ennyi keserűség ennek az ártatlan, vidám, dédelgetett, boldog gyermeknek a szivébe, akit mindenki csak kényeztetett? Azt sem tudta soha, hogy mi fán terem a szomorúság és mostanában olyan arccal jár -kel néha, hogy a szivem majd megreped érte. De nem mindig ilyen. Nagy levertségei néha hihetetlenül túlzott, lázas vidámságba csapnak át. ilyenkor aztán valósággal hajszolja az élvezeteket. Ha pedig akár túlzott jókedvéért,, akár az egykedvű közönyösségéért megszidom, mindig ugyanazt a választ kapom tőle! Olyan mindegy, nagyanya? Olyan mindegy, akár ilyen vagyok, akár olyan! Vájjon mi lehet ennek az oka, mit gondolsz Pál fiam? Gregory tanárt igen kevéssé érdekelte az öreg nőnek az előadása. Mi köze van neki egy fiatal lány szeszélyeihez. — Valószínűleg beleszeretett valakibe! — mondta csak úgy odavetve hidegvérrel és közben az ál lát simogatta. — Beleszeretett valakibe? hogy lehet igy beszélni egy előkelő fiatal urilányról? Egy Guttengerg bárónő nem szokott beleszeretni valakibe! Magam is gondoltam ugyan már rá, hogy talán mélyebb érdeklődést táplálvalaki iránt Annaliese, de.... — N°s? De? — De, ugyan kérlek, ki lehetne az illető? Állandóan szemmel tartom a kicsit; egészen egyformán nyíltan viselkedik minden férfival szemben, azzal a bizonyos nyíltsággal, mely kizár minden mélyebb vonzalmat. Legfeljebb tán Stenhausen iránt érdeklődött egy darab ideig kissé fokozottabban, mint a többiek iránt. — Kicsoda ez a Steinhausen ur? ■■>1 ) f FANCHALY VIRÁGÜZLET j \ 4714 Lorain Avenue ME 1-1882 ) I j j VIRÁG MINDEN ALKALOMRA! J \ MINDENKI JEGYEZZE MEG Sa kisebb vagy nagyobb baj# van a Televisionnal bármely gyártmány la. teljes garancia mellett megjavítjuk Steve G. Szabó B. F. G. — TV Iskolázott és -vizsgázott, isakképzett television javító. 2656 EAST 126th ST. 5W1-4544 RA1-0567 HA BÚTORT, vagy ü villany készüléket óhajt vásárolni, ne kerülje el LOUIS FURNITURE COMPANY ÜZLETEIT, mert minden vásárlással PÉNZT TAKARÍT MEG Főüzlel: 12914 Union Ave Másik két üzlet *0508 Union 15975 Broadway Szobonya LászUóné és fiai: Béla és Johnny 1 Year $22 6 Months $11 3 Months $5.50 Clip this advertisement and return it with your check or money order to: The Christian Science Monitor One Norway Street Boston 15. Mos. P6-16 Az öreg kegyelmes asszony félig" csodálkozva, félig i íegbotránkova nézett unokaöccsére. — Igazán, nem tudod? Olyan keveset forogsz jó társaságban, hogy a Steinhausent sem ismered? — Még ha az a veszély fenyegetne is, hogy kegyvesztett lennék miatta a jövőben az én szeretve tisztelt nénikémmel még akkor is kénytelen lennék bevallani: nem tudom, hogy Steinhäuser kicsoda. A kegyelmes asszony az ölébe fektette a kötését, ki egyenesedett és méltóságom tartással fogott a mondókákájába — Nemes Steinhausen Werner Konstantin nagyon régi családból származik.... talán még a Guttenbergeknél is régibb és előkelőbb a családja; ez pedig jelent valamit Az apja vezérőrnagy volt és még többre is vihette volna, de fiatalon halt meg. Mind nagyszerű katonák ás nagyon jófejű férfiak voitak aSceinhausenek. Kívülről ismerem a családfájukat, roppant érdekes, a birodalom legelső családjai állnak velük rokonságban. — És mi a szóbanforgó ur érdeme? — A legpompásabb kilátásai vannak a jövőre, folytatta válteratlan kmnolysággal és nyugalommal az öreg hölgy. Rövidesen a vezérkarhoz kerül. . Vagyontalan ugyan, de az nem jelent semmit, kétségtelen, hogy fényes karriert fog csinálni. Különben rendkívül csinos smber, nagyszerű modora van, pompás táncos - és hozzá még elragadó verseket is ir. Nagy közkedveltségnek örvend a tisztársai közt, a hölgye^ pedig versenyeznek érte. — És a néni unokája is a versenyzőkkel tart? HATÁROZOTTAN ÁLLÍTHATJUK, MEGBÁNJA, ha nem vesz részt A Clevelandi Szatmár megyei Segélyző Klub ÉVI NAGY PIKNIKJÉN 1964. JULIUS 12-én, VASÁRNAP Chester Grove-ban, Mayfield Rd. 2 mérföldnyire NYUGATRA (West) Chesterlandtól, vagyis innen Chesterlandtól. A piknik hely jelezve lesz! — Vigyázza a jelzési! Valóságos élvezel végig hajtani a Mayfield Rd.on a nagy fák árnyékában. — Chester Gove-ban, a piknik helyen olyan tiszta levegő var, és olyan friss ivóviz, hogy olyan Cleveland milliómos negyedében sincs. — Hát még aztán a valódi Szatmár megyei kolbász szendvics, lacipecsenye és a legfinomabb Szatmár megyei töltött káposzta.-i-FANK ES KÁVÉ IS LESZ— Sok árnyékos, hüs hely van a pikniken — Ezenfelül HŰSÍTŐ ITALOK IS LESZNEK A zenét FRANK BORISZ közkedvelt zenekara szolgáltatja—. Frank Eorisz az éneklő prímás arra törekszik, hogy mindenki kedvvel táncoljon. A hozzájárulás 75 cent Nemcsak éppen a Szatmár megyeieket, de minden magyart szívesen és szeretettel várunk A rendező bizottság nevében KERNER JÓZSEF, vig. elnök FELTÉTLEN MEGÉRDEMELJÜK — hogy — TALÁLKOZZUNK EGYMÁSSAL A Clevelandi Magyar és Székely Szövetség HAGYOMÁNYOS és NEVEZETES ÉVI NAGY PIKNIKJÉN FOURTH of JULY, SZOMBATON, Az Eintracht Recreation Farmon, North Royalton, O. — a 82-es utón Ahol Székely Testvéri Köszöntéssel felújítjuk egymásban í. Székelyek Hagyományaihoz és Jövőbeni Történelmi Feladataihoz és Hivatásához való hűséges ragaszkodásunkat. Legyen arra is gondunk, hogy a Székelyek minden barátját meghívjuk ez évi Székely Pikni. künkre, melyen minden eltöltött perc kellemességgel telik el. Finom Székely ételekről gondoskodnak a székely asszonyok —, lesz finom lacipecsenye, kolbász szendvics és a felülmúlhatatlan SZÉKELY FÁNK A tánchoz a TOKAY zenekar muzsikál ÚTIRÁNY: a West 130-on hajtson délre egészen a 82-es (North Royaltonl Rd.-ig, azon forduljon BALRA és két mérföldnyi hajtással eléri az EINTRACHT FARMOT, ahol szívesen fogadja A BIZOTTSÁG \ í \ s \ s I j ( 1 ( Esküvőkre, lakodalmakra ét minden más alkalomra a legszebb virágokat kapja Orban s Flowers 11520 Buckeye Rd. RA 1-1500 vagy rrrdvf^fü ~r ARAINK SOHASEM ADHATNAK PANASZBA OKOT.
