Az Ujság, 1964 (44. évfolyam, 4-48. szám)
1964-04-23 / 16. szám
4 OLDAL AZ ÚJSÁG APRIL 23, 1964. -MEGTORLÁS SZIGETE ' — REGÉNY — Ezeken a dermesztő, tiszta éjszakákon diadalmasan tündökölt az égen az északi fény, die. ez a természeti csoda csak még inkább csüggesz'.ette amelyett, hogy vigasztalta volna őket, Egyre nehezebb feladat volt meg győzni önmagukat, hogy még mindig van valami értelme ennek a mindennapi küzdelemnek, ahelyett, hogy lefeküdnének a hóba és várnák a halált. A hó, a mélységes cs^nd, a végtelen üresség, mind olyan homályos volt akár az álom, csak az északi fény tündöklése volt változatlan. Felfogó képességük is eltompult, szervezetük már alig fogta fe.l a fájdalmakat és a kínzó kimerültséget, amiket az idegek közvetítettek ugyan az agyba, de a tudat már nem volt eleg erős, hogy tökéletesen érzékelje. És njcst is, mint mindig, megérkezett az az ellenhatás. Nemrég még alig törődtek egymás jeelnlétével, olyan fáradtan és elgyötörtén érkeztek meg késő este a házikóba, most már azonban elég frissek voltak ahhoz is, hogy rövid beszélgetést folytassanak, sőt nagy ritkán az is megtörtént, hogy jóizüen nevettek valami kis kalandon, ami útközben esett meg velük. Nem sok idő kellett hozzá, hogy teljesen megismerjek egymást. Nem volt sbmmi titkuk egymás előtt, minden gondolatukat kicserélték és közösen igyekeztek meg oldani a felmerült problémákat. Egszen természetes következménye volt ennek, — bár ők maguk alig vették észre — hogy a legjobb és legmeghittebb barátság fejlődött ki közöttük. Maga Ned mondta egy alkalommal, amikor a tiszta éjszakának mesebeli szépsége és az északi fény rejtelmes ragyogása megmozgatták a képzeltét, hogy most már minden poklokon keresztül egymáshoz kapcsolódtak. Azok az órák, amelyeket Ned Lenora társaságában, töltött el, most már nem nyújtottak neki olyan megnyugvást, mint eleinte. A leány valahogy nem tudta megérteni, hogy tulajdonképpen minő megrendítő helyzetváltozáson ment keresztül Ned. A fiú ellenben már nagyon is jól tudta, mert a gyakorlatból ismerte meg: mi az igazi megpróbáltatás. Már nem tudott együtt érezni Lenorával, amikor ez folytonosan siránkozott és szánalmat akart kelteni maga iránt, hanem inkább szemrehányással szerette volna illetni, latva azt a viszonylagosan kényelmes helyzetet, amelyben Lenora élt — Besszél ellentétben. § Lenora mégis minden egyes találkozásnál újra meg újra elsírta, mennyire szeretne szabadulni erről a szörnyű helyről és egyetlen egyszer sem mulasztotta el, hogy ne emlékeztesse Nedet, hogy végeredményben mégis csak az ő meggondolatlansága és könnyelműsége miatt kerültek ide valamennyien. Mindig vigasztalást várt ahelyett, hogy ő vigasztalt volna, mindig igényt tartott Ned kisebb nagyobb szolgálataira, mindig kész volt elfogadni mindent, amit Ned nyújtani tudott neki, de soha sem volt hajlandó csak a fegparárányibb áldozatra is, ha a saját kényelméről és könnyű munkájából kellett volna valamit ■'■elvonnia.'" Lassan, keserves tapasztalatok és még keservesebb munka árán, Ned végigjárta a megpróbáltatások iskolájának minden fokozatát és uj öntudatra ébredt. Uj, egészen más önbizalom lépett annak a régi önérzetességenek helyébe, ami annakidején ilyen bajba sodorta. Mindezt azonban ő maga is csak akkor tudta meg, amikor egy fagyos januári napon, rendes vadászkörutján életveszedeelemben forgott. Nyugodtan mendegélt keresztül 'azon az erdőn, amely majdnem a Keresztut-házig tartott. Az ut kis sűrűségbe vezetett, fiatal fenyőfák közé. Ned sohasem érezte magát biztosabbnak és nyugod.tabbnak, mint most. A tél hallgatagon feküdt rá az egész vidékre, a fák és a környezet szinte barátságosan integettek, semmivel sem árulva el a borzalmat és a halált, amit az avatatlanoknak tartogatnak. Volt ugyan valami csekélyke jel, ami ebben a nyugodt hallgatag környezetben jelezte a veszedelmet, de ezt, ha látta is Ned, csak félig- meddig vette tudomásul s a legkevésbbé sem zavarta meg messzekalandozó gondolataiban. Az egyik fiatal fenyőfa gallyai zölden ütődtek el a többi, hótol görnyedő ágtól, mintha valaki lerázta volna a havat. A gallyak éppen az egyik csapda fölé hajoltak. Valószínűleg a szél kapott bele a kis fába, de lehet az is, hogy valamelyik szerencsétlen prémes állat — talán nyest vagy vidra — kíizködött kétségbeesetten, előreelőre-hátra ugrálva a fák között, hogy kiszabaduljon a csapda fájdalmas szorításából. Ned nyugodtan lépkedett fel a lejtőn, megkereste azt a fát, amelyikhez a csapda láncát erősitete, lehajolt és huzni kezdte a láncot, hogy előkerüljön a csapda a kis sűrűből, ahová biztosan valami fogságba esett apróbb vad cipelte be. Csak futólag érdekelte, hogy milyen megfagyott szegény kis állatkát fog találni az acélfogéban és a verőfényes nap sokkal jobban lekötötte a figyelmét, mint hogy kelleténél többet törődött volna a munkájával. Az erdő aludni látszott körülötte, a kis fenyőfák ágai busán hajoltak lefelé a hó súlya alatt. A következő pillanatban aztán nagy erővel sodorta le a hóba az előre hajlott embert valami nagy test, amelyik úgy ugrott elő a behavazott sűrűségből, mintha maga a hó rossz szelleme lett volna és fehér fénylő fogak csattogtak Ned torka felé.... XXI. FEJEZET Ha a lábán fityegő csapda nem akadályozta volna i támadó vadállatot, a küzdelem nagyon is rövid lett /olna sőt valószínűleg már a legelső pillantban véget _r, a villogó, csillogó fehér fogak odalaláltak volna ar ra a helyre, ahová irányultak és szegény Ned Cornet összes problémáit egyszerre, és igen egyszerűen oldották volna meg. Nem hallatszott volna semmi más, csupán néhány furcsa hangfoszlány az érzéketlen fák között, olyanforma hangok, amilyeneket a zsákmányával fogalatoskodó kutya hallatt es ez is összevegyült volna valami halk, egyre jobban gyengülő lehetetszerüsuttogással, amely embei\ hangot adni már képtelen, ;zétroncsolt torokból ered. Mert a csapdába esett állat, amely most előtört a sűrűből, nem valami kis szerencsétlen prémes állatka volt, hanem az északi vidékek rettegett teremtménye, \gy szokatlanul nagyra megnőtt sarki farkas, majdnem j olyan fehér, mint maga a havas környezet, amelyet ra- j gadozó utjain bebarangolt. A tőrbe esett farkas hihetetlen gyorsasággal és vadsággal ugrott rá a meglepett emberre. Az emberi j test, bármily erős is. nem bir megalni a farkas rettenő- j es erejű- támadásának- lendületével; szemben,— neim-is-j esoda: — hiszen még a teljesen kifejlett, nehéztestü , iramszarvas is lehanyatlik alatta! A csapda tartólánca úgy pattant el, mint a tulfefeszitett, gyenge rugó. Az acéldrctok, amelyek pedig nem egyszer fékeznek meg egy-egy megdühödt kutyát,,, most szinte ellenállás nélkül szakadtak széjjel az ugró ! farkas előrelendülő súlya alatt. Anniira semmit sem ! mit sem jelentett ennek az isz-nyu erejű vadnak a menyét -csapda láncostól-mindenestöl, hogy szinte * szem- I mel nem is volt látható, hogy valami akadályozta az ! ugrás erejét. De, bármily ösztönös pontossággal számi- j tóttá is ki az állat az ugrását, a láncnak csekélyke ellen- j álló ereje éppen ezt a pontosságot zavarta meg egy kissé és ez mentette meg Nedet a rögtöni haláltól. A farkas, az első sikertelen ugrás után, rendes szó- i kásához híven, nyomban újra támadott, hogy befejezze rosszul sikerült munkáját, de ez a támadás már nem ért készületien embert. Nednek ez a rövidke pillanat elegendö volt, hogy köves'se a saját ösztönét, amely | szinte hihetetlen erővel ösztökélte harcos ellenállásra és j most már felegyenesedve, fogcsikorgatva ugrott előre ' ő is, hogy megvívja élethalál küzdelmét a fenevaddal. , j Ösztőnszerü érzése azt diktálta, hogy azonnal véde- j kezzék és támadjon is egyúttal, de ez magában véve j alig egy-két pillanatra használt volna, ha nem járul , hozzá erős izmainak acélszerüsége és rugalmasságú | szövetsége. Az elmúlt hónapok keserves megpróbáltatá- i sai és a rettenetes munka minden izmát hozzáedzették í ugyan az aránytalan küzdalemhez, de azért még sajátmaga sem sejtette, mekkorát fejlődött a testi ereje. , Sejtelme sem volt róla, hogy idegrendzere olyan pon- ! tosan működik, akár a legfinomabban megszerkesztett | elektromos gép, nem is stjtette, hogy idegszála a legna- j gyobb pontossággal és gyorsasággal közvetítenek min- ! denbenyomást. Csak most, a veszély pillanatában ébredt ! rá .milyen pompás harcoló gépezet áll rendelkezésére 1 és milyen csodálatos erővel tud szembeszállni még az j ilyen szörnyű ellenféllel is. SHOP THERE Stop here for comfortable terms on your coming new car! Then Shop at your leisure for your new car. Nagyon fontos, hogy ~ *" ~ személyesen MEGISMERKEDJÜNK a jelöltekkel és komoly megfontolással elbírálhassuk, hogy Május 5-én, az Előválasztáson KIRE SZAVAZZUNK. A Clevelandi Magyar Demokrata Liga alkalmat nyújt, hogy megismerkedhessünk az előválasztás jelöltjeivel Választás-előtti Kártya partyján A West Sidei Ev. Teremben, West 98 és Denison Avenue sarok MOST VASÁRNAP, ÁPR. 26-án, délután 2 órai kezdettel Nagyszerű uzsonna lesz: sonka szendvics, frissen sült fánk és illatos kávé — bőven. A hozzájárulás $1.00 Egyben tudatjuk tagjainkat, hogy a Clevelandi Magyar Demokrata Liga minden hó második keddjén gyűlést tart a West Sidei Evangélikus Terem, ben. Vendégeket vagyis nem.tagokat is szivesen látunk. A magyar megértés és összetartás névében. Mózser Mihály elnök Murár Béla titkár Megsokszorozott szinte határtalan erő áradt minden izomszálából. Egyetlen kétsegneesett, hatalmas ugrással egyenesedett fel hogy hajlott testartásával ne nyújtson végzetes előnyt könyörtelen ellenfelének és előrenyujtott, halálos szorításra kész kezekkel rontott rá a csattogó fogakkal támadó, nagyokat horkantó farkasra. Maga sem tudta megmondani, hogyan, de egyet.en ügyes mozdulattal, kezeinek szélmalomszerü kalimpálásával sikerült lesöpörni magáról a rázúduló több, mint íélmázsányi testet, mielőt még csak hozzá Í3 éltek volna a vészesen csattogó agyarak. Ez azonban meg nem jelentette a menekülést. Nem volt egy pillanatnyi szünet sem, a farkas dühödten, , il.ámgyorsan támadott újra, a szem is alig tudta követni a hallatlan lendülettel, szinte a levegőt hasitó fe hér testet. De most már nem érte készületlenül Nedet, akit egy pillanatra megingatott ugyan az első támadás elemi ereje, de most már, gyorsan fölegyenesedve, erősen megvetett lábbal állta a második rohamot. Határtalan .izzó düh öntötte el az agyát, teljesen elhomályosítva minden borzadályt s itélőkepességet, csupán rettenthetetlen, félelmet nem ismerő harci készsége maradt meg. Többé nem a hideg számitó ész vezérelte a cselekedeteit, hanem az ösztőnszerü, vad düh irányította hatalmas izmait azon az egyetlen módon, ami' ebben a helyzetben az egyetlen lehetőség volt. A következő támadást már rém várta, hanem ő maga támadott. A hosszú, keserves gyaloglások alatt csodálatosan megerősödött combjai hatalmas erővel lódították előre teljes hosszúságában kinyúló testét és ugyan abban a szempillantásban lendült neki, amikor a farkas. A két test úgyszólván a levegőben találkozott. E- gyütt zuhantak le a hóba es összeakaszkodva hemperegtek a fák között. Ned teljes hosszában ■ ráfeküdt a farkasra és testének teljés súlyával igyekezett kihasználni a -pillanat nyújtotta előnyt. Térdével késgbeesett érövül nyomta az állat mellét azzal a szándékkal, hogy sikerül összeroppantani a bordáit s eközben ügyet sem vetett; a fenevsdkapálodzó lábaira, ösztöne azt súgta, hogy az egyetlen veszélyt csupán a vad dühhel csattogó agyarszeru fogak jelenthetik. Egyik karjával szoroáan átnyalábolta az állat piszkos nyakát, a másikkal pedig azon igyekezett, hogy belemarkolhasson a bőszülten lihegő, nagy torokba. A farkas pár másodperc alatt lerázta a föléje került emberi teste és eközben sikerült egy veszélyes harapást ejtenie Ned alsókarján. Néhány pillanatig az avatatlan szemlélő >— ha lett volna ilyen ezen az elhagyott helyen — azt hihette volna, hogy játékos hancúrozással bukfenceznek, a mély hóban, talán malomkereket vagy más valami kedves játékot találtak ki jókedvükben. A vadon örökkévaló csöndjét azonban rettenetes küzdelem zaja kavarta fel, a farkas félelmetes, szaggatott horkolása s a már nem is emberként küzdő férfi kifejezéstelen üvültése, aki most élet-halál harcot viv egy másik vaddal. . Ned még életében sohasem volt ennyire a szenvedély hatalmában, úgy küzködött, ahogy még álmodni sem mert soha és a harci szerencse ezúttal melléje szegődött. Lehet, hogy Doomsdorf talán úgy végzett volna ezzel a vadállattal, hogy egyszerűen nyakoncsipi vastagtag nyakbőrénél fogva s valamelyik fa törzséhez veri mindaddig, amig csak életet sejt benne, de valami titkos szószát azt súgta Nednek, hogy ez a nagy fehértes tü vadállat méltó ellenfele bárkinek, akármilyen acélizmu legyen is az illető. Elegendő egy gyenge pillanat és még a legerősebb ember is védtelen a vadul csatogó nagy agyarakk hasításával szemben. Ezt a gyenge pillanatot azonban Ned nem engedte be következni, nem eresztette ki acélos fogásából a farkast, együtt hemperegtek le a lejtőn és Ned térdei újra meg újra belenyomultak a fel-felhorkantó vadállat bordái közé Újra harapás érte — de talán nem is érezte a fájdalmat. Lábszárai teljesen körülfonták a farkas fehér testét és minden izamszála a vgletekig megfeszült a hallatlan erőlködésben, hátraszegte a farkas átkarolt fejét.____ Hosszú másodpercekig szinte teljes mozdulatlanságban hevert a hóban egymásba gabalyodva a két küzdőfél. A farkas úgy feküdt, mint valami nagy kutya a tűzhely előtt, melső lábait előrenyujtva, teste egesz hosszában végignyult a havon, Ned pedig félig rajta feküdt, lábaikeresztülfonták a hosszú fehérpréme^ testet, egyik karja szorosan kulcsolta át az állat nyakát, a másikkal pedig teljes erejéből húzta hátrafelé a nagy íe! jet. Az életre -halálra, győzelemre, vagy végleges leveretésre menő harc ebben a pillanatban tökéletesen egyszerű lett. Minden csupán attól függött, sikerül-e Ned nek végleg hátraszegni a farkas fejét és ezzel a mozduattal eltörni a nyakcsigolyáját?.... ? ? Szemmel nem is lehetett látni, mekkora küzdelem folyik, hogy tulajdonképpen most feszíti meg minden rejet miindkét ellenfél. Látszólag tökéletes \ mozdulatanságban feküdtek a hóban, mintha nagy művésznek .z erőfeszítést ábrázoló ércbeöntott modeljei volnának. ,'ed arca már szinte fekete volt a rettenetes erőlködésül, a fejtben összetódult vértől, ajkait összehúzta, untba ő is harapásra készülne, izmai úgy megduzzadk, hogy majd szétrepesztették a bőrét. A mozdulatlanág hosszú, kínos másodpercei alatt nekifohászkodva yüjtötte össze minden testi es lelki erejét. A napról uapra megfesztitett munkában megedzett izmok nyers ereje önmagában nem is lett volna elegendő, hogy megtehesse a farkas hátraszegett fején azt a kritikus pár centiméteres csavarintást, ehhez az a tudatos felsőbbsé-, égés lelkierő is szükséges, ami képessé teszi az emlert, hogy uralkodjon a szárazföldön és a tengereken. Az emberfeletti erőfeszítés alatt egész sereg félig tu’atos gondolat cikázott keresztül Ned agyán. Mintha a /éré is szivárgott volna a verítékkel együtt, ami valósággal patakzott a pórusaiból, a szive vadul kalapált melében és dobolva visszhangzott a füleiben, mintha darajókra akarna szakadni. Szemeiben furcsa, túl világi fény obbant föl, amikor utolsó, borzasztó erőfeszítéssel rándította hátrafelé a lihegő, vonagló farkas fejét. A mélységes csendben messzire hallatszott az erős reccsenés, mint mikor faágat törnek ketté. Nőd kimerültén csukott össze, lehanyatlott a hóba, de érezte, hogy a nagy fehér test utolsót vonaglik, az acélrugó módjára feszüő izmok egyszerre'ellankadnak és puhán, élettelenül teriíTftélT’el* a rajtuk fekvő suly'aiatt. Mint a mélységes álmából ébredő ember, kábultan tan tápászkodott fel Ned. A vadonnak hóval födött világa csak lassan lett ismét ismerős vilgosodó szemei előtt. Megint mindent hatalmába kerített az Észak varázslatos ereje és mindent beborító csendje, mintha, semmi se történt volna. Az előbb lefolyt élet-halál harc kétségbeesett kiáltozásai már szertefoszlottak Hát valóban nem történt semmi .... Az egész farkaskaland taán a csalóka képzelődés játéka volt csupán '.... Kutatva nézett körül, most már észrevette, hogy prémruhájából csikókat hasogatott ki a farkasköröm, újjaiból sötét cseppekben szivárgott a vér és bíbor foltokat ejtett a fehér havon. Lábai előtt ott feküdt elnyúlva, éllettelenül, a nagy fehér test, a gazdája már nem kelt többé rémületet éjszakánkint rettentő, félelmetes üvöltésével. Észak két hatalmassága: a farkas és az ember itt találkoztak a farkas szükebb, havas birodalmában. Győzött az erősebbik, a legyőzött pedig élettelenül elnyúlva fekszik legyőzője lábainál. I ELŐZETES JELENTÉS FANCHALY VIRÁGÜZLET s s 4714 Lorain Avenue ME 1-1832 | VIRÁG MINDEN ALKALOMRA! MEMBE8 mm deposit iksumhivoiipoiutoih MINDENKI JEGYEZZE MEG 3a kisebb vagy nagyobb baja van a Televisional bármely gyártmány la. teljes garancia mellett megjár! tjük Steve G. Szabó B. F. G. — TV Iskolázott és vizsgázott, aakképzett television Javító. 2656 EAST 126th ST. 5W1-4544 RA 1-0567 HA BÚTORT, vagy villany készüléket óhajt vásárolni, ne kerülje el LOUIS FURNITURE COMPANY ÜZLETEIT, mert minden vásárlással PÉNZT TAKARÍT MEG Főüzlet: 12914 Union Ave Másik két üzlet 10508 Union 15975 Broadway Szobonya Lászljóné és fiai: Béla és Johnny I Year $22 6 Months $11 3 Months $5.50 Clip this advertisement and return it with your check or money order to: The Christian Science Monitor One Norway Street Boston IS, Mass. PS-16 Szives tudomására hozzuk a Clevelandi Magyarság nak, hogy A Szt. István Műkedvelő és Dalkör 60 éves fennállásának jubileumát nagyszabású szinelőadással 1964. Május 10-én, este 7:30-kor a WHK rádióállomás termében, 5000 Euclid Avenue tartja meg. Színre kerül: KÁLMÁN IMRE parádés operettje: 'A CSÁRDÁSKIRÁLYNŐ' Cleveland város nagy színpadi eseményére szeretettel hívjuk a kultúrát támogató és élvező magyar közönséget. Meghívásunkat kiterjesztjük ' JUBILEUMI BÁNKSTUNKRA IS amelyet ugyancsak művészi programmal és kitűnő magyar ünnepi ebéddel a a Szent Margit Hallban, 2891 East 116th Street tartunk meg 1964. Május 17-én, vasárnap, délután 1 óra: kezdettel Magyar szeretettel Csóré Ferenc, elnök Gáncs András, titkár Hanga József, vigalmi elnök Bakó Imre, sajtó biz. Biró István, pénztárnok Szabolcsban nemcsak a legjobb burgonya terem, de Szbbolcs a Magyar Kedvesség és Barátság FŐ TANYÁJA SZABOLCSI KEDVESSÉGGEL SZABOLCSI KÁRTYA PARTYRA hívjuk a magyarokat MOST VASÁRNAP, ÁPR. 26-án, délután 2 órai kezdettel A CLEVELANDI SZABOLCSMEGYEIEK KLUBJA RENDEZÉSÉBEN A Református Otthon Termében, 11213 Buckeye Road Uzsonnára oly finom fánkot készítenek az asszonyaink, hogy még annak izében is bent lesz a Szabolcsi Barátság és Kedvesség, terméíszetesen finom kávé is jár hozzá. Eőven lesz ajtó dijunk is, szerencsés lesz a nyerő! A hozzái árulás 75c Mindenkit szeretettel várunk: Juhász Miklós, elnök Menyhért Anna, titkár Kovács János jegyző Vukics Erzsébet vig. elnök
