Az Ujság, 1963 (43. évfolyam, 1-40. szám)
1963-10-10 / 38. szám
OCTOBER 10, 1963 At VISAS $ OLDAl A FŐVÁROSI SZÍNÉSZNŐ FALUHELYEN —TÁRCA— A Kisasszony-nap enyhe őszi napsütésében néhányki ránduló várakozott a helyiérdekű végállomásánál. Csak Adrienn járkált köztük egészen városiasán öL- tözve pedig talán ő ment közülök még a legmesszebbre; egy dunamenti kis faluba, ahol a gyermekkori barátnőjét látogatja meg. Nagyon kicsinosította magát erre az alkalomra és a száján valami örömváró boldog mosoly fénylett. Ő nem akart most másnak tetszeni csak Erzsikének örült, akivel tiz év után, oly vártlanul találkozott össze. Emlékezetébe idézte újra és újra azt a jelenetet, amikor á múltkor a körúton szembe kerültek. Ő álmosan és rosszkedvűen ment a színház felé, azon töprengve, micsoda eszközökkel vehetné rá a rendezőt, hogy az uj darabban legalább pár szóval szerepeltesse. Annyira elmélyedt, hogy majdnem neki szaladt egy másik hölgynek, aki csomagokkal megrakva szintén nagyon sietett. A futó bocsánatkérés közben egymás szemébe néztek és ekkor mindkettőjükből kitört a meglepett felkiáltás—. Erzsiké, hogy kerülsz te ide? — Ada, csakhogy végre látlak egyszer! Ennek a pár perces, könynyekbe és nevetésbe tördelt beszélgetésnek lett a következménye a mai kirándulás, melyre gyermekes örömmel készült. Erzsikével még ki sem beszélték magukat, mióta ő szinipályára lépett. Erzsi valószínűleg ma is ugyanaz a nyárspolgári lélek, aki leánykorában volt. Kicsit talán el is hízott a két gyerek mellett. Ö pedig azóta Adóból Adrienn lett és ezen az őszi dálelőttön nagy főlényben érezte magát barátnőjével szemben. El akarta kápráztatni, mert a nők igazán csak annak a sikernek örülnek, amit aszszonytársa;knál érnek el. De Erzsiké is felkészült a baráti mérkőzésre. Csinos kis nyári ruhában, két gyermekét a kezénél fogva, várt az érkezőre- Még az urát is kirendelte a villamos megállóhoz és alig szállt le Adrienn, már jött is a falu felől nagysietve és mentegetőzve egy jóképű, magas, barna ember. — Kovács Kálmán segédjegyzcT! — ütött össze a sarkát katonásan.— Bocsásson meg, de igy ünnep dél«1 "tt mindig sok dolgunk van odabenn! — Ujjával a községháza felé intett. A felesége tréfásan hátba ütötte. 1— Csak sose tettesd magad Ada előtt! Biztosan söröztetek. De a vendég kedves mosollyal biccentett. — Kenderessy Adrienn, a Művész íSzinház tagja. —A bemutatkozás kicsit inkább, az asszonynak szólt, akivel észre kellett vétetni, hogy ő nem a régi Ada többé— Remélem, nem fogtok ceremóniázni? — kacagott Erzsiké. — Tudod, szivecském, mi nagyon egyszerű emberek vagyunk és te bizonyára sokkal előkelőbb környezethöz vagy szokva, de azért szeretném, ha jól éreznéd magad köztünk! — Hiszen ez csak természetes, Erzsikém, hogyan is beszélhetsz ilyent? A váhosi élet minden csillogásával és pompájával mégis csak robot és én boldog vagyok,1 ha pár órára kiszakíthatom magamat belőle! Már is tiz évvel fiatalodtam, ;olnak nekem az emberek, js a dicsőség, a taps, a si.er felér minden mássa' íz életben! — Azok a forró zzinházi sték, a lelkesült tömeg, a eritikusok magasztalása ftoldoggá tesznek! Most még sokat kell küzdenem, de a hírnév és gazdagság nem maradhat el.... Egyszer okvetlen be kell, hogy jöjjetek majd adok egy páholyt is megnéztek valamelyik jó zerepemben. — Ó, mi nem nagyon mehetünk színházba, mondta az asszony; a hangjában egy kis keserűséggel. — Te nem is képzeled; milyen nehezen szabadulok a kicsinyeimtől. Amig a leány kipirult arcát nézte; a szivébe akaratlanul is egy kis irigység férkőzött. Istenem; talán még’s ez az igazi élet! | Mennyi csillogásban; fényben, van része Adriennek; j az ő szürke egyszerű sor. sához képest- Közben aK két gyermek elunta magát és kitörő zsibajjal az anyjuk nyakába vetették magukat. — Anyu anyu mi lesz az ebéddel? Talán egy kis tüntetés is volt abban a túláradó mozdulatban amellyel magához ölelte őket. Mintha csak azt akarta volna mutatni a leánynak — látod azért ne-HA NINCS, AKI FöZON is önmaga sem főzhet vagy pihenőt tart a főzésben, de mégis olyan ételt kíván élvevettel és egészséggel elfogyasztani, amilyent otthon főznek, akkor keresse fel a RICE RESTAURANT 12521 BUCKEYE ROAD Finom eledelek HAZA Vr TELRE Is kaphatók. I Elizabeth Kish, tulajdonos Hudák Testvérek Rádió Órája dlnden VASARNAP. a leg jobb Időben, 12-től 1 óráig WJMO — 1490 állomáson Hirdetések és üdvör'etek ü gyében hívja. Uj telefonjaink: 292-7529 és 292 - 6899 James L. Hudák .lgasgatö Hudák Ernő bemondó és , Steve Hudák. pénztárnok kém is adott valamit az éet! Midkettőjük szivébe egy kis hidegség lopózott s úgy látszott, a régi hangot nem fogják megtalálni. Mind a kettő a másik életét látta felragyogó fényben. Ebéd közben eröltetetten élénk volt a hangulat és kölcsönösen csalódottak voltak, mikor a leány délután bucsuzkodni kezdett. A barátnője inkább csak udvariasságból marasztalta egy keveset. De az ura annál nagyobb őszinteséggel lelkendezett— Csak nem fog most itthagyni bennünket? Nekem, igaz, el kell mennem rövil időre, de hamar visszajöl vök és akkor lesétálunk együtt a Dunához. Ott ilyenkor a legszebb- Kérem, semmiesetre se hagyja Erzsikét magára, amig kettesben lesznek, legalább bizalmasan elbeszélgetnek.... Olyan kedvesen erőszakoskodott, hogy Adrienn nem mondhatott ellent. Maradt tehát és csodálkozva látta, hogy az asszony hirtelen szint változtatót s fojtott izgalommal nézett az urára. — Hová mész? — kérdez, te fürkészve. — Van egy kis elintézni valóm,, mindjárt itt leszekY — felelte a férfi és megeső' kolta melegen, szinte bocsánatkérően.A két gyerek kikifutott a kertbe és a régi barátnők egyedül maradtak végre. Most itt lett volna az őszinteségek órája, de a sziveik már nem puhultak fel. — Boldog asszony vagy, Erzsikém, egy ilyen deréK férfi és két gyönyörű gyermek mellett!—szólt a lány és apró férfikomiszságokra gondolt az életéből- — Az, hogy szegények vagytok, nem számit. Vannak a pénznél nemesebb értékek is! Az asszony, mint feléje dobott mentőkötelet fogad ta és szinte magát biztatva, beszélni kezdett. — Hát ez igaz! A te sikereiddel szemben ezek az én életemnek az értékei. A biztos kis fészek, az uram szeretete és a sok álmatlan éjszakáért a gyermekeim hálája.... Ebben a. pilanatban kvágódott az ajtó és a kisfiú dobbant be rajta. — Anyuci, adj pénzt, most ment erre a fagylaltos ember! — Lac'ííám, te már nagy fiú vagy. Tudod, hogy apa elment és nekem meg nincwm pénzem. De különben adjá ingyen. Gyermekeid felnőnek, családot alapítanak s a kis unokák gügyö. Jése neked uj örömöket fog szerezni. Férjed nem korhely s a komoly hivatali munka után ráfér egy kis kiruccanás a cimborákkal, ez ne keserítsen el. Hiszen szeret téged és hü hozzád? — Arról szó se lenet, hogy ne lenne — mondta megnyugodva az asszony. — A te jövőd itt a kis fészkedben boldognak Ígérkezik, sok a fény s alig van árnyék. Az enyémben taián lesz egyszer talán talán egy kis f.ny, olyan mint a felhős ég egy pontján áttörő napsugár, s utána újra borulás, csak árny. Jó, hogy találkoztunk, mert ha visszaérkezem, azon leszek, hogy én is ilyen kis fészekbe jäßsak, mint a tiéd. Hogy bddog lehessek. Dongó Naptár i ___ü .-------- 1 — Köszönöm, nem dohányozom. Megcsóválja a fejét a derék gulyás és igy szól: — Csudálpm, hogy uy létére, hogy tud az ur illen baromi módra élni. A KOFA KÍVÁNSÁGA Sándor bácsi hü kutyájával kiballag a piacra és megáll egy sátor előtt, ahol egy kosárban pompás rákok vannak. Sándor bácsi venne is belőle egyet, de nincs rá pénze. Eg’szer csak a kutyája felvcnyit és lesunyitott farokkil elkezd futni hazafelé Egy hatalmas rák valahogy a farkába csimpaszíodott. Sándor bácsi persze Írül a potya ráknak, de a cola rámordul: — Hé bácsi fütyülje ívissza a kutyáját, mert vi- I szí a legszebb rákomat. Sándor bácsi egyet ránt szűrén és a legnagyobb flegmával igy felel: — Fütyülje vissza maga a rákját! UJ TITKÁRNŐ Egy hivatal igazgatójánál szép kis hölgy titkárnőnek ajánlkozik. — Tud a kisasszony könyvelni? — Nem tudok. — Tud gyorirást? — Nem tudok. — Tud gépen irni? — Nem tudok. Kérdezi az igazgató: — Hát mit tud a kisasz. szony tulajdonképpen: A kislány sokat jelentő mosoly kíséretében feleli: — Túlórázni tudok.... HUMOR Pefőfi Sándor: A PUSZTA, TÉLEN i Pest, 1848, január Hej, mostan puszta ám igazán a puszta! Mert az az ősz olvan gonda'tlan rossz gazda? Amiket a kikelet És a nyár gyűjtöget, Ez nagy könnyelműen mind elfecséreli, A sok kincsnek a tél csak hült helyét leli. Nincs ott kinn a juhn/áj méla kolompjával, Sem a pásztorlegény Kesergő sípjával, S a dalos mauarak Mind elnámultanak, Nem szól a harsogó haris a fü közül, Még esak egy kicsiny kis prücsök sem hegedül. Mint befagyott tenger, olyan a sik határ, Alant röpül a nap, mint a fáradt madár, Vagy hogy rövidlátó Már öregkorától, S le kell hajolnia, hogy valamit lásson.... így sem igen sokat lát a pusztaságon. Üres most a halászkunyhó és a csőszház: \ Csöndesek a tanyák, a jószág bent szénáz: Mikor válvu el? Hajtják estefelé, Egy.egy bozontos bus tinó el-elbődül, Jobb szeretne inni kint a tó vizéből. Leveles dohán’ í t a bé; es leveszi A gerendáról és a küszöbre teszi, Megvágja nagyjábul; S a csizmaszárábul Pipát húz ki, í’átölt Ős lcrhhán szjpákol, S oda-odanéz: nem üres-e a jászol? De még a csárdák is ugyancsak hallgatnak, Csapiár és csapiamé nagyokat alhatnak, Mert a pince kulcsát Akár elhajítsák, Senki sem fordítja feléjők a rudat, Hóval söpörték be a szelek az utat. Most uralkodnak a szelek, a viharok, Egyik fönn a légben magasan kavarog, Másik alant nyarga1, Szikrázó haraggal, Szikráz'k alatta a hó, mint a tűzkő, A harmadik velők birkózni szemközt jő, Alkonyat felé ha fáradtan elülnek, A rónára halvanv ködök települnek, S csak félig mutatják A betyár alakját, K't éji szállásra prüsszögve visz a ló.... Háta mögött farkas, feje fölött holló. Mint kiűzött király országa jszéléről, Visszapillant a nap a föld pereméről. Visszanéz mégegyszer Mérges tekintettel, S mir elér szeme túlsó határa, Leesik feiéről véres koronája. I hegy a ti drága körötökber lehetek. — Nos arra igazán sem mi szükség! — s-ó;t közbe lovagiasan a férfi. — Csal nem akar újra gyermei lenni? — Ne higyjen nekünk ne higyjen soha színésznőkjnek! kacagott a leány tiltakozással, de azért látszott, hogy örül a hizelgesnek. — Különben tudhatja hogy hány éves vagyok hisz egyidősek vagyunk Er zsikével. —Ó, én már öreg asszony vagyok hozzád képest, — mondta az asszony beisme- i rőleg. — Hiába, megláta két gyerek meg a soh 'gond! — Kendőzetlen, bar. na bőre alatt meleg vérhullám szaladt .keresztül, de a szemében őszinte szeretet fénylett, amint asszonyos lemondással az övéire nézett. — Bizony semmit sem adnak ingyen! A két apróság előre futott és kinyitották az örökzöld levéllel befuttatott kaput- Beszélgetés közben a házukhoz értek. —Látod, ez a mi kis fész. künk! — mondta Erzsik»- s hangjából rejtett büszkeség érzett. — Szerény, de mi boldogok vagyunk benne! Adrienn megállt és egy pillanetra elfelejtett mindent, amig szivreszoritott kézzel a házat nézte. Olyan volt, mint egy galamfészek, két szobánál több nem le. hetett, benne, de ragyogó ablakaival napos terrasszával maga volt a kedvesség és a béke. A leány a maga életének küzdelmeire gondolva, ebben a pillanatban úgy érezte, hogy mégis csak egy ily kis ház és két selyem hajú gyermek az életnek az igazi célja és értelme. Az asszony megérezte, hogy most ő került fölénybe és amig a sajátkezűig festett kerti bútorokon leültek a sajátkezüleg hímzett kerti párnákra, túláradó kevességgel ölete körű' a szép vendéget. __ Ide parancsolj, kis szivem, itt talán kényelmesebb lesz. És mo t me élj magadról sokat, sokat, h sz tudod, hogy engem minden mennyire érdekel! Mi történt veled az alatt a pár év alatt, amíg mi lenn voltunk vidéken ? A férfi odatámaszkodott a terrasz korlátjához s mig izmos karján, hol leányát, hol a kisfiát hintáztatta, meleg, bársonyos szemével közben a vendéget nézte- A jóleső férfi tekintet hatása alatt Adrienn kéjesen kin.vujtózkodott a fonott kosárszéken és keresztbe rakva formás lábát, meséin' kezdett. — Csak még egy cigarettát kérek és akkor meggyónok mindent — A férfi előzékenyen odaugrott és a fellobanó öngyújtó lángjánál összemosolyogtak. — így ni. Most aztán egészen őszinte leszek. Tudod Erzsikém, hogy a müvés-et m'ndig érdekelt. Minthogy nekem nem- volt annyi, szerencsém akkori időben, mint neked, az évek pedig mullottak, elhatároltam, hogy színésznő leszek. Megismerkedtem valakivel, aki nagyon tehetségesnek talált és elvitt a szinhá hoz. Úgy látszik, megfeleltem, mert mindjárt fölvettek— Nem is kellett tanulnod? — csodálkozott Erzsiké asszony. — Neked hát igazán könnyen ment! — Emlékezhetsz, hogy mindég tehetségem volt a színjátszáshoz! És azóta is sokat fejlődtem. A napjaim munkában telnek, de nem bánom, mert nagy jövőt jólilésesen és méltányos árban készít el minden virág 'endelésl és továbbit u or »zág Vagy a nagy világ bár mely részébe GAYER'S FLORAL SHOPPE Tel. 734-2700 22660 Lorain Rd. Gyóaysie-eket az óhazába csők c SAJÓ PATIKAVA! küldünl SAJÓ SÁNDOR oklevél«« GYÓGYSZERÉSZ 3824 Lorain Ave Telefont WO KMM sincs olyan meleg, hogy i fagylalt jól esne nektek. Lacika már tényleg eléj nagy fiú volt ahhoz, hogj 'a hálátlanság apró tövisei’ (verje az anyja szivSbe— Ha nem adsz pénzt akkor nem is szeretlek! — vetette oda keményen és ki ment. Nagy csöndet hagyott maga után. Erzsiké fázósar (vállára húzta horgolt kend j ét é3 most már végkép elakadt a beszélgetés fonala köztük. Adrienn csak cigarettázott s Erzsiké arcát nézte. Amint egy óra mutatója gyorsan száguldott ikörbe-körbe, úgy lett minidig sápadtabb és nyugtalanabb ez az egészséges, barna arc. A nyugtalanság végül is kipattant belőle. ! — Hát nem jön a férijem. Látod, igy megy ez ^létről-hétre, minden ünnep és vasárnap- Egész héten jó, gyöngéd, türelmes, de aztán jönnek ezek a rémes napok és vége mindenek. A hivatali cimborák, a bor, a kártyasztal a kocsma levegője, úgy látszik nálam is erősebbek—— Ajkára kapta a kezét, anogy kicsúszott belőle a leeplezés, de aztán tovább aeszélt, mint akinek most már minden mindegy, i 1— De csak most látom, ha a te életeddel összehasoflitom a magamét, mily bolnd voltam, hogy idáig mident tűrtem.... ezután másép lesz ! Miért áldoz zam föl éppen az én életeim? A Gondviselés vezetett hozzám, Adrienn, lm$j( fölkereslek és tőled ÍQgoi megtanulni, hogy (kell ?lhasználni az életet? | Azöramutató közben fu- I tott i elhozta az alkonyi ; sötétíget. Ada úgy érezte, hogy lyulós testű árnyak I bújna elő a rózsákkal befutott^ ház fedele alól s hideg,;suf ujjaikkal a szijvet Íresik a mellében- j Számozó megértéssel tekinti az előtte vergődő j asszyi életre. És hirtelen I elhíTozással darabokra ' zia a csillogó hazugságoké melyeket a délelőtt ra- ( ggó hangulatában épített.- Tőlem akarsz tanulni. t«zerencsétlen lélek? — siogta az asszony könnyes ! aácba, forró lihegéssel.— L,d el, a fészekrakók sorsnem mindig a legretteresebb....Van neked fogaiul arról a sok nélkülözői, megalázásról, ami\ az én pályám jár? Az. é a kis semmi eredményíj hogy egy névtelen szin- I. ismeretlen színésznői létünk, sokszor odaadunk ndent - mindent. Üres ömoruság az egész, amit tk a mi képzeletünk szi- ( lit meg egv-egy futó piliatra, különben elviselhelen lenne az élet.... \z asszony megdöbbenve pta fel a fejét és egészen leikéig nézett a leánynak tató tekintetével. I — Hát te is? —kérdezte ] izörnyedve. Aztán odaszo;otta könnytől ázott puha - szonyareát a leány tüzelő indokához és amit nem 1 dtak megtenni, a fények- I teli délelőttön, most | árnyakkal teli alkonyat ín, egy meleg ölelésben | jvmásra találtak. j Mikor később akisfiu be . itt anyjhoz s hizelegve | uit anyja ölébe s csókjai- I il árasztotta el ... megnyu- Ddott az asszony.... hisz I iák ostoba gyermek kitö- j ?s volt, amit előbb mon- j ott s már el is felejtette fagvlaltot.... I .A férje is megjött jóked?1 a kocsmából s a ked- 3s, előzékeny férj volt, ainek kedélyére látszólag í-t tett a hivatali cimboíkkal eltöltött néhány ó- | i.... ;— A fészekrakók élete ég-'s boldogabb — mondta drienn — én szívesen elselném a házasélet ilyen is viharait az állandó nap itésért- A boldogságot sem i Hunoorian Radio PROGRAM DR. HALLER M. ISTVÁN igazaaJá vezetésével MINDEN VASARNAP délelőtt 10-től 1Q:30-Ig WDOK — 1260 Diai HRDETÉSEK, — ÜDVÖZLI. TEK és KÖSZÖNTÖK Így ében hivja fel e számot GA 1-3443 2527 E. 126th Street Hallgassa meg Donó-Halmos Rádió Programjá minden szombator este 6:30-161 7 óráig -az 1490 diaion /áltozatos program, amely« Oonó András angolul, Halmo Margit magyarul végzi el ; leadásokat. Élő programszámok! Ha hirdetést vagy köszön tőt kiván leadni, hivja fel: O 1-0824 LO 1-315! FANCHALY VIRÁGÜZLETE ’714 Lomin Ave Tel. ME 1-1882 j /ágott és cserepe virágok ’ TEMETÉSEKRE kegyeleti« essn. LAKOD ALIIKRA L lóeeeen vógezzfik el fa rendel. - Távirati virágküldés a vili' bármely részébe — >»1)m Jé 1 illánál. í GÓLY\ MESE Benkőékné nagy családi esemény var Sok év után végre újra »ekopogtat ná| luk a góly.. A nagy ese| mény éppen léiben történt, ! amikor a pa»a az üzletben van- A nagy izgalom miatt csak később jut eszükbe, hogy öt is é'tesiteni kéne. Benőke —mondja a ‘madam’ —, szaadj el gyorsan apukához é mondd meg ’neki, hogy siessen haza, mért megjöti a gólya. —Én nem megyek, mert úgyis tudón, hogy apuka nem fog ha»jönni — Hogy mondhatsz ilyent Benőke? — Hát oak nem gondolja néni —válaszol Benőke, — hogy apuka még hisz a gólya meséiben? | ELVESZETT TEHÉN \ 1 Tamás bácsi elmegy a községi jegyzőhöz és bejelenti, hogy a tehene elkó" borolt. A jegyző felveszi a panaszt és megkérdi: — Na és mit csinál Tamás bácsi, ha a tehene nem került meg? — Azt miég nem tudom, feleli mérgesen, de ha meg kerül, agyon verem a gyalázatos. BAROMI ÉLETMÓD Nagyobb idegenforgalmi, társaság vetődött ki a Hor. tobágyra, csupa néprajzra éhes tanár. Az öreg számadó gulyás illendően megtraktálta őket, majd a fejedelmi gulyásleves elköltése utí'l kibcsából borral kinálja a társaság legidősebb tagját, egy kopasz geográfust. — Köszönöm, nem iszom— hárítja el udvariasan a bort— Akkor tán egy kis jó szűz dohányt, - 1 kínálja a gulyás a kostőkzacskóját is. HA GYÁSZ ÉRI A CSALADOT, minden szükséges intézkedést hűségesen és lelkiismeretesen elvégzi a LEGMÉLTANYOSABB díjszabások mellett Ifi. Kiesé J. János Lukács István JOHN J. RICZO MAGYAR TEMETÉS RENDEZŐ Lukács István, Licensed _ Két temetkezési INTÉZET -12519 Buckeye Road LO 1-2030 17504 Harvard SK 1 8900
