Az Ujság, 1963 (43. évfolyam, 1-40. szám)
1963-07-04 / 26. szám
OLDAL Al t/JBAO JULY 4, 1963 REJTELMEK K E G É N Y — Mondja hát.... legyen szives-Greta megpróbált úrrá lenni a remegésén. — Belegyeztem, hogy íölmegyek hozzá.... csak egy pohár borra, aztán majd hazakiser. Haragudtam, hogy eiküldte a kocsit, de megnyugtatott, hogy erre úgyis mindig elég taxi jár. Vitáztam vele, de fölmérném mégis. Ittunk egy keveset, megmutatta néhány ritkaságát.... hiszen tudja, szenvedélyes gyűjtő volt.... — görcsösenmegvonaglott — régi ékszereket, kameákat gyűjtött. Egyik fiókban, amit kihúzott, revolvert láttam, meg tré;altam, hogy az is régiség-e, ő nevetett és azt mondta, mindig meg van töltve, tolvajok és betörők ellen.... hiszen annyi értékes holmija van, különösen egyptomi. — Mikor menni akartam — vacogott Greta foga és Fedor önkénytelenül kezébe vette és melengette a két reszkető, jéghideg, karcsú kezet — nem eresztett el, azt mondta, maradnom kell. Én tiltakoztam, birkóztam vele. Fenyegetődzött, hogy szól az uramnak, elárul, hogy pénzt adott nekem. Kinevettem s akkor elvesztette a fejet. Iszonyú lett, félelmes.... Nem is álmodtam, hogj ennyire ocsmány lehessen valaki.... Eszembe jutott, a revolver, sikerült kezembe keríteni.... és amikor a hálószobája felé cipelt .... az ajtóban.... hátulról lelőttem.... — Meghalt? Greta rábólintott kísérteties, nagy szemekkel. — >Azt hiszem. Nem akartam.... A ruhám veres lett, mikor elesett. Minden pillanatban vártam, hogy bejön valami cseléd.... Irtózatos volt.... Aztán láttam, hogy nem hallotta senki.... a vihar elnyelte a dörrenést.,.. mindent és kiosontam_ be se csuktam az ajtót, tárvanyitva maradt— Fedor némán, koomran nézte.... Toni testvére.... — Hallgasson ide — mondta szigorúan —s tegye, amit mondok. Ha hazaér, burkolódzékbe egészen a köpenyébe. Reggel mondja a leánynak, hogy gyalog kellett mennie egy darabig és nagyon átázott. Mossa ki a 'vérfoltokat a ruhájából, mielőtt lefekszik. Van kulcsa, nem várja ébren senki? — Nem. — Látta ott a kapus, mikor d’Arblayval bement? — Nem. — Hát a soffőr? — Elhajtott, mikor még beszélgettünk. — Jó. A ruhája elég nedves, csak arra legyen gondja, hogy vérnek nyoma se maradjon rajta- Vegyen be brórnot, vagy amije van, hogy aludni tudjon és ne beszljen egy árva lélekkel se, mig ne föl nem hívom. Mondja, hogy fáj a feje és ne zavarják, vagy mondjon akármit, de igy legyen. Megértett? — Igen. — * zót fogad nekem? — Szót fogadok, mindenben. — Akkor, hála a zivatarnak.... Nos, mi az.... mi a baj? Az asszony elfojtott sikoltással ragadta meg Fedor karját, szeme tágra nyilt a rémülettől, — A retikulön!.... Úristen!.,,. Ott hagytam.... A szobájában maradt!.... j ;v* ,„i|; ^ 1 XVI. FEJEZET Fedor bénultan hallgatott egy percig, aztán karonfogta Grétát: — Ide hallgasson, pontosan azt fogja tenni, amit mondtam, én pedig visszamegyek és megkeritem a retikült. Ott nem maradhat.... Meértette, hogy egy lélekkel se szabad beszélnie?.... A véfoltokat kimossa, alaposan megnézi a ruháit, minden hüvelyknyit, érti?.... És holnap reggel felhívom, akkor majd- beszélünk. Az asszony révedező szemmel nézett rá. * — Azt fogom tenni, igen. És maga elhozza a retikült, visszatéríti— ugy-e, nem engedi, hogy megtaláljanak, elfogjanak... — Elfogom hozni, ne féljen. Előrehajolt és kikopogott a sofőrnen. Greta rászólt: — Mért állítja meg? Hajtson tovább, ne tartóztassa fel.... — Magát majd hazaviszi, de engem letesz itt az utcasarkon. Legyen nyugton, kérem-Utasítást adott a soffőrnek, aztán még egyszer az asszonyhoz fordult: — Megígéri, hogy pontosan úgy tesz, ahogy kértem? Értse meg jól, az élete függ tőle és talán az enyém is. Visszamegyek a retikülért. Ne féljen, majd csak sikerül. — Nem volna jobb, ha a maga lakásán várnám meg? — Ugyan!-- Menjen csak haza és tegye azt, amit mondtam. Kiugrott a taxiból, könnyed hangon jóéjszakát kívánt és még hozzátette: — Borzasztóan sajnálom, hogy igy megázott, mig haza nem ért. Aztán megfordult átment a Nagy Körútra, éppen ellenkező irányba ment, mint, amerre mennie kellett- Greta pedig reszketve, borzongva ült a kocsi sarkáéin mig haza nem ért. Fedor nem mert taxiba ülni, hanem gyalog ment a rue Boétiere. Egy-két órán belül éjnek idején nem vilós: mii, h'jg-r felfedezik a tragédiát. £:etett, de nem annyira, hogy feltűnő ne legyen és hálás volt a kivételesen rossz időért, ami hajlék alá kergette a legmegátalkoclottabb csavargókat is. Végre odaért. Most csak vakmerőség! Valami sok jó esélye nincs, az bizonyos. Mikor a kapus megrántotta a zsineget, bemondta dArbaly nevét, mire a kapu kinyílt- Az előudvaron át kellett menni a belső kapuhoz aztán fel a lépcsőn. D’Arblay lakása ajtaját csakugyan nyitva találta. Nesztelenül bement, zsebkendőt csavart a kezére, betette az ajtót és felgyújtotta a villanyt a hallban. Nem volt nagy lakás, de fényes berendezésű. Két szobában hiába nézett körül, aztán a szalonba jutott- A J— ' —ül. üli "■ haliból beszűrődő fény világánál látta, hogy a függönyök le vannak eresztve, felgyújtotta az egyik körtét és megállt az ajtó előtt. A padion, félig az oldalán, félig arcra borulva feküdt a halott, mellette kis vértócsa. Fedor lehajolt, elcsen figyelt, de szívverésnek nyoma se volt. Háborús tapasztalai megtanították a halál kétségtelen jeleire. Fölkelt és körülnézett- A dívány mellett földre esett párnák tetején hevert Greta retikülje és zsebkendője. Gondosan betakart újakkal fölvette, még egyszer végig ment a szobákon, meggyőződött róla, hogy semmi áruló jelet nem hagyott maga után és menni akart. Akkor még valami ötlött eszébe. Visszament a szalonba. A padlón a holttest mellett hevert a pisztoly, egyik kamrája üres volt. Fölemelte és gondosan megtörolte. nogy ne maradjanak rajta Greta ijjnyolatai, aztán ugyanoda tette vissza, ahol volt- Egy percig feszülten hallgatódzott. — Semmi!— Csak az eső csapkodta az udvar kövezetét és az elhúzódó zivatar elnyújtott moraja hallatszik itt. Még egy pillantást vetett a halottra, összeborzadt, aztán lerázta magáról a pillanatnyi lankadást. — Őrület, ha csak egyetlen fölösleges percet is időz még itt!_ Nesztelenül ment ki, ahogy jött. Lement a lépcsőn, áj a .belső udvaron, az utcára vezető kettős kapuig- A portás ajtajában azonban egy ember állt, gyertyával a kezében és rekedtes hangon kérdezte: — Bocsá iát, uram, ön jött fel az elébb monsieur dArblayval. —” Én jöttem, igen, de nem vele. Föl kellett mentem hozzá egy percre. — Furcsa látogatási idő — jegyezte meg mogorván a kapus — Nem soká tetszett odaíönt maradni. — Nem, nem is kellett- DArblay ur véletlenül magánál felejtette egyik hölgyismerősöm retiküljet. és azért jöttem. Sajnálom, hogy felzavartam. Ha tudni axar-ja a--nevemet: Staire, Fedor- Staire.-STAI-RE-a-Afit követségről. Éz a nyilt előzékenység lefegyverezte a kapust. .— Köszönöm, uram és engedeimet kérek. Nincs semmi baj, csak kötelességemnek tartottam..;.- j — Nagyon helyes, — Fedar tizfrankost csúsztatott a portás kezébe. Kezébe. — Kellemetlen, ha ilyenkor kiverik az embert álmából. . A portás hálálkodva kivánt jóéjszakát és (Staire kinn volt az elhagyott utcán, amelyre más kisérceuea szürkeséget vetett a közeledő hajnal. XVII. FEJEZET. Az éjszakai zivatar után nyomasztó, párás melegre virradt Páris. Fedor került mindent, ami elütött volna rendes szokásaitól. Levetkőzött s ágyban maradt egy darabig, de aludni nem birt. Már nyolc előtt fölkelt es behozatta a kávét. Az újságok ott feküdtek szépen összehajtva a kis asztalon. Gyorsan átlapozta őket. ,Az éjszakai tragédiáról, persze, még semmi sem volt bennük. Pipára gyújtott és fel alá járt a barátságos szobában. Megpróbálta rendbe szedni a gondolatait— Ki fogják hallgatni, ez kétségtelen. A kapus meg mondja a rendőröknek, hogy ő ott járt hajnalba és akkor egy-két órán belül itt lesznek a nyomozók. Egész bizonyosan ki fogják hallgatni Gretát is, hiszen elegen látták, hogy d’Arblay az- ő társaságában mént el Elsősorban Gretával kell beszélnie, de tuL ságosan korán nem merte felhívni, hiszen tudnia keli, milyen későn került ágyba. Kilencnél tovább nem mert várni. Felhívta és rövidesen megszólalt az asszony fáradt hangja. — Maga az, Fedor? Itt Greta- Mikor látom? — Szokott karán felkelni? — Nem igen, miért? — Nagyon kérem vigyázzon, hogy úgy csináljon mindent, mint máskor. Figyeljen .fám. Ki fogják.- hallgatni, esetleg vallatják, faggatják. Természetesen azt fogja» m(mdafth-'h'ögy mém- vdlt,-TJéht rmámbT*-'c-sM’*;a kapu előtt vitatkozott a kísérőjével, amíg én oda nem értem. — Én aztán hazavittem, de előbb gyalogolnunk kellett az esőben, mert nem találtunk taxit, egészen a Washington-utcáig. Alaposan átáztunk, aztán magának egyszerre csak eszébe jutott, hogy dArblayval vitette a rétikuljét'és"o á zsebébe dugta- Én felajánlottam, hogy érte megyek. Elismételhette vet« ezt az egyszerű magyarázatot és komolyan figyelmeztette: — Egyetlen szóval se mondjon többet. Egyebet nem tud, legfeljebb, amit majd az újságokból olvas. Lehet, hogy délután öt óra felé meglátogatom, érdeklődni, hogy érzi magát a nagy ázás után. — Ágyban maradhatok?.... Nagyon fáj a fejem! Inkább vegyen erőt magán és tegyen úgy, mint máskor szokott. Vegyen be aszpirint, vagy ami használ és töltse a délelőttöt a rendes módján, minden áron, érti? Főként pedig ne féljen. Minden attól füg,g hogy pontosan azt teszi-e, amit mondok, akármit kérdeznek, vagy beszélnek. Az asszony megígérte, de Fedor nem nagyon bízott a szavában. Ebben nem volt igaza. Greta nagy eHA GYÁSZ ÉRI A CSALÁDOT nagy szükség van a JÓ BARATRA, aki a legapróbb részletekig kidolgozza a VÉGTISZTESSÉGADAS minden tervét — a család jóváhagyásával. Minden intézkedés úgy történik, hogy a gyászoló család zavartalanul adhassa át magát az utolsó búcsú nagyon nehéz perceinek. Gyász esetén szolgálatára készen állanak: Bodnár A. Lajos ÉS FIA, IFJ. LAJOS 3929 Lorain Ave ME 1-3075 Temetésrendezőkés Balzsamozók nergiát tudott kifejteni, ha a maga biztonsága, vagy jóléte forgott kockán. Fedor letette a kagylót és az órájára nézett — mindjárt féltiz. Szqrongás fogta el- Hátha késik a rendőrség! és a hivatalba jönnek utána. — Milyen gyerekség!.... Mintha nem lenne mindegy! — Kurtán nevetett és elfordult az ablaktól. Kikérdezik, valiatora fogják, az bizonyos, akár itt, akár ott, egyre megy. Hogy a leghangosabb nyilvánosságról gondoskodni fognak az újságok, ahhoz kétség se fér. A diplomáciai testület egyik tagját, közvetlenül az esküvője előtt, kihallgatják — egy gyilkosság ügyében! Az áldozat közismert pénz és sportember és tudják, hogy ő, Fedor, csöpet se titkolta az ellenszenvét.... Egyetlen menekülés, ha megmondja az igazat és ő maga hárítja át a vádat C^retara. Istenem, a irancia esküdtszék majdnem, bizonyosan fölmentené az asszszonyt ilyen esetben. Jogos felindulásban elkövetett bűn cselekmények miősitené.... De még akkor is meghurcolnák Greta nevét, ha felmentik. — És ha tagad‘-.... öt, látták a házban, Gretát nem látta senki Az asszony ellen nincs bizonyítók és Greta nem az a fajta, aki hosiessen vagy akárcsak becsületből is helyt áll azért, amit tett. Nem látott menekülést. Csak a szégyen, a gyalázat lesz az eszében, eszébe jutott, hogy — gyilkosságén halálbüntetés jár.... önkéntelenül megtapogatta a nyakát- Gondolatai össezavarodtak. Szinte szédülten állt meg és összerezzent, mikor az ajtó kinyílt. Csak az inas volt. ■£ <i — Oh Dirk! Ezzel a felkiáltással Etel Disk nyakába kapaszkodott. Nem engedlek odaát! Ez a halálod volna! Dicknek könny szökött a szemébe és nem tudta, mit kezdjen az édes teherrel, amely rajta csüngött. Tehetetlenül nézett Hopera-De az elfordult és nagy figyelemmel nézte a kínaiakat, akik haditanácsot tartottak a kapu előtt. — Nem veszedelmes a dolog ,— mondta Dick megnyugtatóan Ételhez. — Az eszme nagyon jó. Engedjen oda mennem . — Soha! — mondta Etel. Akkor Wilbur, az angol szolgák egyike, véget Vetett a vitának- Pillanat alatt beütött néhány hordódongát és aztán tüzszerszámjával meggyuj tóttá a petróleumot. És amig a magasra felcsapó láng megvakitotta a kínaiakat és a ház hátsó részét annál sűrűbb sötétségbe mártotta, az ostromlottak elmenekültek és mind a hatan beszáltak a csolnakba. Sistex-egve terjed a láng és átcsapott a házra. De hogy üres a fészek, azt csak akkor vették észre, mikor a menekxlök már messzire kieveztek a folyón és már annyira meg is közelítették a túlsó partot, hogy átkiálthattak az oroszoknak..,. ű Ott érdeklődéssel várták őket. ' i ^ '% v- iá , " ■<»'• iM:v Mióta a lövöldözés kezdődött, az oroszok az Amur másik partján készenlétben voltak. Nem tudták, mi történik és egyelőre megszálták, a folyó partját, hogy minden meglepetés ellen védekezzenek. Éppen Kyriloff hadnagyot bízták meg vele, hogy a partnak azt a részét megszállja, amely szemközt feküdt Hope telepével- Mikor a csolnak megérkezett Kyriloff mindjárt látta, hogy nem támadók közelednek, hanem menekültek. Partra segítette őket. Mikor zseblámpájával vizsgálgatta a’ jövevényeket, örömmel megismerte Dickben azt, aki a kínaiak kezéből kiszabadította őt. Melegen megszorította“ a'kezet.' — Most rajtam a sor; — meglátja, hogy jó dolguk lesz minálunk! — mondta és bekísérte a vendégeket a házba. 3. A HŰTLEN SZOLGA RÉMES BÜNTETÉSE ' Hogyha valami nép fiai arra kényszerülnek, hogy' idegen országba kivándorolnak, hát többnyire szorosan összetartanak az idegenek között- Ez minden időkben igy volt és majdnem mindig titkos szövetségek mozdították elő és támogatták a bevándoroltak szándékait. A kínaiaknak is voltak ilyen szövetségeik Amerikában. Eleinte a kínaiak szövetségének csak az volt a teendője, hogy hazájukba szállítsák azoknak a kínaiaknak a holttesteit, akik az idegen országban meghaltak- Későbben személyi és politikai célokat is szolgáltak ezek a szövetségek, sőt néha még törvényellenes dolgokat is előkészítettek ott. Mikor a japánok befészkelték magukat Mandzsúriában, anyaországuk képtelen volt rá, hogy oly mértékben gyámolitsa őket, mint ahogyan törekvéseik Japán szempontjából tekintve megérdemelték volna. Mert a jövevények arra törekedtek, hogy a japán befolyás Esküvőkre, lakodalmakra és minden más alkalomra a legszebb virágokat kapj«* Orban's Flowers 11520 Buckey* Rd. RA 1-1500 ■i«n,iii no HU« ■ Uhl» JLRAMK SOHASEM AWMHtt PANASZRA OKOT. mindjobban terjedjen Kínában és előkészítse népük jövőjét ebben az országban. így azt tették Kínában, amit a kinaiak Amerikában tettek: titkos szövetségeket alakítottak, amelyek messziie kiterjedtek Kina határain túl is- És itt is a szövetség védelme alatt nem egy tettet követtek el, melynek indító oka nem a hazaszeretet volt,hanem tisztán személyi érdek. De ilyen tett többnyire megtorlás nélkül amradtak, mert Kína abban az időben alig (airt a saját emberei elien védekezni. Tako kínai tartózkodása csak utolsó sorban szolgált tanulmányi célokra. Amit főképpen tanulmányozott azok a módozatok voltak, hogy hogyan készítheti el a talajt népe számára. Egyik módja az voit, hogy egyenetlenséget szítson e kinaiak között. Mert a zavarosban jó halászni- Hiszen egyszer kellett harcra kerülnie a dolognak a nagyhatalmak között Kina miatt és akkor jóeleve előnyben volt az, aki alaposan előkészült és jól ismeri a viszonyokat. De jaj annak az idegennek, aki a megalakított titkos szövetségnek akár egyix tagját megsérteni merte, amelynek ő> Takó, is tagja volt! Akkor a szövetség nem sajnált sem költséget, sem fáradalmat, ha arról volt szó, hogy bosszút álljon a szerencsétlenen. S a szövetség titkos szálai meszszire értek, még a tenger sem képezett elválasztó határt. I Az öreg Hope teljesen megváltozott ama veszélyteljes délután óta. A leányáért érzett aggodalom jooban megviselte, mint jómaga is hitte voina. hőképpen az a szemrehányás bántotta, hogy önmaga volt az, aki a veszélyt felidézte. Mert egész nap Dickkel dolgozott, jól tudta, hogy az nem lophatta el a gyűrűt-Tako .gyűlölettel teljes tekintetét nem bírta elfelejteni; ugyanis azt a tekintetet, amellyel Tako végigmérte akkor, amikor oly kevélyen és sértően elutasította őt. Valószínűnek vette, hogy Tako azt az esetet a gyűrűvel, melyet Isten tudja ki lopott el, felhasználta arra, hogy megboszulja magát. És hogy akkor Etel majdnem Tako hatalmába került volna, az súlyos gondot okozott neki. Kevélysége elolvadt, mint hó a napon. Most már megint otthon voltak. A visszautazás Európába elég kalandos volt. Kyriloff hadnagy m ndent megtett, ami hatalmába állt, hogy a meneKUioket gyámontsa. Végre kíséretet is adott nekik, hogy biztonságságban eljussanak a vasútra. Sok fáradtsággal Oroszországon át Németországba jutottak és onnan végre hajón Angliába. Hogy Kínában megtartsa telepét, arra Hope nem is gondolt. Örült, ha már nem hallott ai) ól a nelyrol, ameiyeyeknek megemlitese oly kmos jelentekre emlékeztette ót. Röviddel azután, hogy Angliába érkeztek, Dick és Ethel örök hűséget esküdtek egymásnak. Ez a házasság sem létesült voina soha, hogyna a kínai események nem törték volna meg Hope büszkeségét. A lakodalom után a fiatal pár Nizzába utazott- Félévet szándékoztak d fiatalok ott tölteni. • Nizza és környéke olyan volt, mintha Isten általa meg akarná mutatni az embereknek, hogy milyen volt a paradicsom. Ezerféle virág pompázott a gyönyörű természetben és a tenger versenyzett az égbolttal ragyogó kék színével. Mind a pompának közepette állt a . villa, amely a, boldogjutnak tartózkodási helyül szoligáit. fferifít a japán szolga, ie iá követte az urát. Útközben megszokták őt és neki sikerült, hogy észrevétlenül és tolakodás nélkül szinte nélkülözhetetlenné tegye magát, úgyhogy magától értendő dolognak látszott, hogy nászútján is elkísérje a fiatal párt. Egy gyönyörű napon Dick a feleségével sétálgatott a villa kertjében- |Akkor felkereste őt a postás és kis, lepecsételt csomagot hozott neki, idegen Írással s külföldi bélyegekkel. Első pillantásra meglátszott a küldeményen, hogy messze földről jön. — Japánból jön, — mondta Dick és fejcsóválva kezdte a kis csomagot felbontani. Miután sok burkolat lebomlott róla, hosszúkás skatulyára akadt, amelyben levél volt és egy kis bőrzacskó. Dick kíváncsian hozzáíogot a levél olvasásához- Különös, kacskariln&ós írással a következő sorokat tartalmazta a levél: Miszter és miszisz Sarle! Tokio Bizonyára csodálkoznak, hogy tőlem kapnak levelet. Tokióban vagyok- Távolságok ma már nem játszanak szerepet a táviró és rádió napjaiban. így tudtam meg, hogy már megvolt az esküvőjük. Vétkesnek érzem magam és bocsánatj ükért esedezem. A mennydörgés istenének gyűrűjét én vittem el. Kegyetlen elutasításomért akartam magamat megbosszulni. Európai ruhát szerztem, olyant, amely hasonló volt az ön ruhájához, (nisizter Dick, betörtem a templomba, leütöttem az őrködő papot és lovamra vetve magamat, megszöktem- Aztán átöltöztem és a kinaiak elé mentem, hogy a telepükre hszitsam. őket. De most megbántam tettemet. K végzetes gyűrű , Ebleszélés Kína földjéről.
