Az Ujság, 1963 (43. évfolyam, 1-40. szám)

1963-06-13 / 23. szám

REJTELMEK REGÉNY lőni megfordult, pár lépést ment és egy fának tá­maszkodott. Megpróbálta rendbeszedni a gondolatait, .agosan sokat bíbelődik már hetek óta ezzel a oia- Arblay üggyel. — fiat őrzője o a testverenek? Voltakép­pen nevetséges, mit táj annyira a feje, Greta flörtje iMvcgre is mindenki flörtöl: és -nogy tuuna o .— Toni — megtiltani Gretának ezt a flörtölést? S ek­kor hirelen, mint mikor vakító villám hasit bele a sö­tét éjszakába, egyszerre világos lett az agyában, hogy miért zavarja annyira az egész ügy, miért zaklatja úgy fel az idegeit- Nein Greta, nem Ronald és nem d Arolay n>;.att — önmagát és Fedort félti. Különös sejtelem súg­ta neki, hogy: ha valami baj lesz, ők is belebonyolód­nak, Greta vigyázatlansága tehat a Fedor és az ö bol­dogságát, az ő jövőjüket gáncsolja el- Tisztán érezte, nogy nénje fölé tornyosuló veszedelem őt fenyegeti, maga se tudta, hogy. Bolond gondolat volt és mégse lehetett eihesegetni. Greta sorsát meg az övét sötét szaiak iiizik össze és vissza kell őt rántani a szakadék széléről. Senki és semmi ne furakodjék ő és Fedor közé. Tar perc múlva kényelmesen sétálva, cigarettázva, csevegve odaért a jókedvű társaság. Fedor szemében, ahogy Tónit meglátta, felvillant az a fény, amitől sötét­ségbe borult minden rajtuk kívül. Ronnie szólította meg __ Halló, Toni! Csak nem vesztette el Siboux mes­tert ? róni nevetett- Milyen meglepően könnyű lett minden, — De bizony a tóba esett. Illetőleg megunta a lassú lézengést és előresietett. Nagyon tapintatos keresztapa. Kitünően választotta meg, Fedor. Fedor nevetve felelt valamit, karonfogta és gondta­lanul vezette a völgy felé. Senkise vette észre, hogy Toni szive hevesebben ver a szokotnál, legfeljebb ő ma­ga- De már jöhettek bátran. A kis völgyben nem volt senki, a kertajtó betéve..., , Mikor diner előtt átöltöztek, Törli Mététt, 'korán el­készült és átment Greta szobájába, Amely közel esett az övéhez. Greta már kiküldte a leányt és éppen befejez­te a toalettjét. Meglepődve nézett a húgára. — No, mi az, gyerek? Rukkolj már ki azzal, ami a szivedet nyomja! Máskor nem vagy ilyen szégyenlős. — Hat igen, Greta — kezdte Tóni lassan — ma reggel golfról visszajövet egy kicsit előrementünk Si­­ooux mesterrel és láttalak.__ láttunk.... téged és d’Ar­­blayt. — Greta tudott uralkodni magán, semmi se árulta el meghökkenését. Köéömbösen jegyezte meg: — Na és aztán? Egy csók.__. olyan rettentő nagy esett? A nénje szemében fellobbanó szikra megállította egy kicsit, de aztán merészen folytatta mégis. — Ne haragudj kérlek, én borzasztóan bánom, de kénytelen vagyok szóvá tenni- Ha Siboux nem lett vol­na ott, talán hallgatnék. Én mentegettelek, mondtam,, hogy d',Arblay rádtámadhatott és Siboux is a legjobb indulattal ítélte meg az egészet, föltette, hogy csak d’Ar­­blay vesztette el a fejét. De magad is belátnatod,. Greta, d’Arblay veszedelmes emberfajta, ezt éppen olyan jól tudod, mint én. Egész Fáris beszél róla és pedig -nem valami megkülönböztetett tisztelettel. Greta, az Isten ért, hagyd abba, túlságosan nagy a kockázat. D’Arblay nem lehet neked oly fontos, mint KohTiiéf Egész bizonyosan nem válnál el azért, hogy az ő felesége légy. Ilyen emberhez nem is lehet feleségül menni. Hiszen olyan.... olyan.... Nem folytathatta. Greta nyugodtan hallgatta ed­dig, de most felugrott. — Hogy mersz igy beszélni velem? — pattant fel. — Te tej felesszáj u! Mi közöd az én dolgomhoz, mit tu­dod te, hogy ki fontos nekem és ki nem és mit tudsz d’Arblayról egyáltalában?.... Pletykát, szóbeszédet! Ne­kem jó barátom és nem fogom faképnél hagyni. Vagy talán Ronniehoz szaladtok, te meg a keresztpapa és el­­ujságoljátok neki, hogy mit láttatok? Toni fölfortyant erre a gyanúsításra. — Megőrültél Greta? Micsoda zagyva beszéd ez? Nagyon jól tudod, ogy soha eszem ágába se jutná, hogy csak egyelen szóval is sejtessek valamit Ronnie­­val és bizonyára Sibouxról sem teszed föl, hogy árulkod­ni fog! _ Én a szörnyű kockázatról beszéltem, amit vállalsz. Mit csinálna Ronnie, ha megtudná? Ha azt hiszed, érdemes egy d’Arblay miatt botrányt és válást idézni fel, akkor nincs több szavam. De ha nem igy van, akkor őrültség.... — Úgy? — Greta most hideg volt, mint a jégcsap. — Szóval csakugyan azt hiszed, hogy jogod van elém szabni, mit csináljak és mit ne? Te talán sose flörtöltél, édes fiam?.... ö, a szeplőtlen szűz.... Toni arcát elfutotta a pirosság­— Szó sincs róla, eleget játszottam én is. De nem menteni feleségül a legderekabb emberek egyikéhez a világon és nem folytattam aztán ilyenféle játékot. Ez ocsmányság, Greta.... Igen is, ocsmányság. Ronnie ara­nyos fiú és mélységesen szeret. Nem elég gazdag ne­ked?.... Hát ebben nem vetekedhetik d’Arblay úrral, az bizonyos. De nem zülött, mint.... — Elhallgatsz végre? — csattant föl Greta heve­sen. — Hát nem érted, te bolond, hogy d’Arblay egysze­rűen megfeledkezett magáról egy percre? Nem fogja újra megpróbálni, ezt vedd tudomásul. Ez hatott- Toni észrevette, hogy nagyon is eleresz­tette a gyeplőt és egy percnyi hailgatas után sokkal nyugodtabban folytatta. — Természetesen hiszek neked, Greta, csak aggó­dom, hogy a vesztedbe rohansz. Ha botrányt, válást a­­.uirsz, gondold meg alaposan az Isten szerelméért es ikkor is, legalább ne ebben a házban rendezd a bot­rányt, ne forgass fel itt mindent, ne keverd pletykába es ne tedd nevetség tárgyává a famíliádat es a barátai­dat. Ha azt akarod elérni, hogy Ronnie elváljon toied, tedd valami tűrhető formában. És ha dArbiay leiesegc akarsz lenni.... te tudod, hogy jól teszed-e. Én már. ha­­.UiOS betege vagyok az egész ügynek.... Mért kell ígj elrontani az én meny asszonyságom utolsó napjait? Le­hetek én is önző egyszer életemben. D’Arblayt gyűrn­öm és néha — a hangja megcsuklott — néha szinte az; hiszem, téged is gyűlöllek, Greta. Szavainak feltörő keserűsége meghökkentette Gre­­át- Megérezte, hogy ellenségévé teheti a húgát, aki pe­­ig roviuesen sok mindent tehet majd az érdekében, jó­zansága, önfentartási ösztöne megszólalt. Legyűrte az indulatát, a durván felágaskodó vágyat, hogy Tónit ar­cul üsse. Elfojtotta a dühét és higgadtan mondta: — Hallgass rám, Toni. Ne pörlekedjünk egymással. Csúf dolgokat mondtunk mind a ketten, láokkai feke­tébbre festesz engem., mint amilyen vagyok. Nem aka­­.oui, hogy ilyeneket gondolj rólam- Igenis ostobaságu­kat csináltam, rengeteg pénzt költöttem, úgyhogy Rón­áé, mint sejted, sose fizethetné meg, én pedig nem dinetek nyakig az adósságba. D’Arblay voit 01., *>. szives és kisegített a pácból. Kifizette több nagy számlá­mat.... pár helyen mar nyugtalankodtak az emberek és nem akartak tovább várni. D’Arblay kölcsön adta ne­uem és én, természetessen vissza fogom fizetni. Ennyi az egész. Toni, hallgatott. Hátat fordított a nénjének és kiné­zett az ablakon az alkony aranyló fényében ragyog»/ .»ercré- Ott olyan szép és nyugodalmas volt minden, ide­bent a szobában pedig rut es visszataszító. Egy percig sem hitt Gretának. Az az ölelés ott a völgyben nem c­­^aníéle volt, amit könnyű flörtös csókákkal lehet le­szerelni- Akármit mond Greta, dArbiay meg van őrülve erte és a markában tartja. — És d’íArblay nem az az em­ber, aki törődik egy asszony jó hírével! Ha fizetett he­­yecte, bizonyosan megköveteli az ellenértéket előbb­­utóbb.... Tóni rútnak, hajmeresztőnek érezte ezt a hely­zetet. Végre megszólalt: Greta — mondta csöndesen — én csak azért szól­am egyáltalában, mert megrémít a kockázat, amit ma­gadra vettél. Mondd: szeretőd d’Arblay vagy nem?.... innen, vagy túl vagy a határon?.... A fiatalasszony nagy, kék szemét nyíltan, büszkén szegezte a húgára és Toni szive egyszerre megmelege­dett. — Miket gondolsz te rólam? — kérdezte szeinfe­hányóan...... Hiszen igaz, látszólag volt ok a gyanúra, lenézésre, de.... f őni érezte a beszéd őszinteségét és végtelen meg­könnyebbüléssel fogta meg Greta kezés. — Greta, borzasztóan sajnálom, igazán — kérlelte fiatalságának: egész kitörő hevével — sok mindent mond­tam, amit nem kellett ifolna! Bocsáss meg, hogy olyan I rémeseket képzeltem, de annyi rosszat hallottam arról az emberről.... Hallgass rám, Greta: várj egy kicsit, a­­:>ig Fedor felesége vagyok. (Akkor lesz nekem annyi, hogy el se tudom költen. Pár hónap múlva segíthe­tek rajtad. Mindent ki fogsz fizetni. Majd várnak az emberek, nem igaz? Hiszen bizonyosan fizettél is már egy jó csomót.... Akármilyen önző, hideg és szívtelen volt is Greta., most kicsit mégis meghatotta húgának ez a spontán nagylelkűsége és az őszinte hála egy percre felülkere­kedett benne. — Rendben van, Toni — felelte gyorsan — nem Ha­ragszom és elfelejtem, hogy megbántottál. Elég bo­lond voltam, azt elismerem. Most már nem tartozom senki másnak, csak d’Arbaynak és nem is éppen nagy összeggel. iSzép, hogy felajánlod a segítségedet, de remé­lem, nem fogok rászorulni. Egyébként d’Arblaye hol­­iap elmegy Rochegardéktól és nem fogom itt látni többet. Különben is nagyon unom már, mondhatom.... De, Istenem: ki nem csinál néha ostobaságot? Te sze-btitributed jfreffl! BOSTON LOS ANGELES LONDON CHICAGO MINDENKI JEGYEZZE MEG Ha kisebb vagy nagyobb baj* van a Televisionnal bármely gyártmány la, teljes garancia mellett megjavítjuk Steve G. Szabó B. F. G. — TV Iskolázott és vizsgázott, szakképzett television javít A 2656 EAST 126th ST. SW1-4544 RA1-0567 rencsés gyermek vagy, Toni fiam, ahhoz mész akit sze­retsz_ lőni melegen megszorította Greta kezét és kiment szooaból. Egy percig csöndesen állt az ajtó eiuLl. Nagy kö esett le a szivéről: a lidérc nem lógja kisérte­ni tobo, d'Aroiay eltűnik közelükbol.— Greta, mihelyt Toni kiment a szobából, bezárta az ajtót es kinyitotta a toliettasztalka fiókját, ameiyoui egész csomó számlát szedett elő. — Nem valami horn­­onis összeg — vonogatta a vállait — alig húszezer uank: de mind néhány havi tartozás már, zaklató tar­tozás es d Arblay az egyetlen ember, aki kisegítheti es.. készséggel ki is fizeti helyette.... A szája elíehéredett, becsukta és helyére zárta a dobozt, aztan lement ő is vacsorálni. De a szive ismét teie volt keserűséggel: nem bírta megbocsátani a húgá­nak, hogy fényes pártit csinál, neki pedig bele kell törődnie a sarsába.... 1 XIII- FEJEZET '(• Mikor Toni visszatért. Párisba, a koraősznek barna és borostyán színeiben pompáztak a fák, bár az ég kék­­e még nem sápadt meg és a levegő is langyos volt. La­­*y Alice a kupé sarkába dőlve örült, a ^hazatérésnek, oár azért rosszul esett otthagynia a vidékét. — Szép időben lesz az automobil-kiállitás je­gyezte meg, csak hogy megtörje a csendet. Tudódj -unt, nem valami bölcsen választottad meg az esk'uvou napját. Alaposan hozza kell látni, ha el akarónk készül­ni mindennel. A végzetes gyűrű Eble$zélés Kína földjéről. \ l * . ' - t J ■ — Ön maga is csak vendég ebben az országban, miszter Takó, — mondta Dick komolyan- — ön nagyon jól tudja, milyen nehéz dolog, egyet sem megsérteni az itteni szokások közül. Ez az orosz fiatal és meggon­dolatlan, de gonosz ság nem látszik az arckiíejezesen. Engedjék szabadon! A kínaiak köréből elégedetle mormogás hallatszott. — Majd pénzzel kiváltja magát, — Kisereite meg Dick a közvetítést. — Ezt ugyan meg nem teszi! — mondta az orosz tiszt. Villámgyorsan lehajolt, felkapja a nyöszörgő wu.­­„ujat a lovára és elvágtatott. — Fogadja köszónetemet, angol barátom! .... kiaiotta vissza ellovagolván. Mindez olyan váratlanul és gyorsan történt, hogy mar a iegKozelebbi domo mögött eltűnt, mielőtt a kínaiak, nehézkéssé téve álarcuk es hosszú, nenez ün­neplő ruhájuk által, csak fel is eszméitek volna- Egyi­­. amiéi sem volt puska vagy revolver, amit az orooz mindjárt észrevett. így teljesen sikerült merész terve. Egy pillantig úgy látszott, mintha a kínaiak dühe most Dick ellen akarna fordulni, de az rögtön megta­lálta a helyes szót. — Bocsássatok meg neki, még nagyon fiatal! — mondta. És engedjétek meg, hogy hozzájáruljak ünne­pi örömötök gyarapításához. Ezzel egy kis pénzeszacskot dobott közéjük, melyet sietve fél is kaptak, if i fij;,; A kínaiak jóakaroan néztek Óickre. Takó dühös pillantást lövelt a fiatal angolra; de mikor ez leszállt a lováról és kezét nyújtotta neki, a japán férfi oly nyájasan rázta meg, mintha egy szív és egy lélek volna vele- , -— Mit csinál itt? — ismételte meg Dick a kér­dését. — Qtt láthatja azon a dombon a Laomjao kolostort, régi érdekes templomával, amely felett már sok évszá­zad' elsuhögótt, mondta Takó. — Ezt tekintettem meg. A két orosz átkelt a folyón; Kyriloff a hegyek fele tartott. Ott kínaiakból és mandzsuriakbóí hevert nép­­faj lakott, aemlyen a hadnagy mulatni szokott. Be fur­csa emberek voltak ezek a kínaiak! A hadnagy mosoly­gott, mikor az arcukra gondolt- Temetések és ; ünnepé­lyek alkalmával lobogókat hordoztak: ilyenkor pedig ar­cukat ijesztően csúnya álarcok alá rejtették, bár ez a hadnagy véleménye szerint nem is volt szükséges, mert álarc nélkül is elég csúnyák és nevetségesek voltak. Volt áz aztán zűrzavar, ha az idegen tisztekből egyik-másik -megjelent köztük a lován ülve és egy kis életet hozott a rest társaságba- ’ ;- Órahosszat meglehetős tempóban vágtattak az oroszok mikor egy hatalmas kínai templom körvonalai feltűn­tek előttük, amelyek gyorsan nagyobbak és nagyobbak lettek. Mikor a hadnagy és a szolgája kiértek egy cser­jésből, egyszerre egy kínai ünnepi menet középén lát-' fák magukat. " ! Kinai papok ördög és állatmaszkokban vezették a menetet. Dobokkal és idegenszerü fuvószerszámokkal pokoli zajt idéztek elő. Meglepődve bámultak: a.kínaiak a két zavaró alakra, akik ily hirtelenséggel köztük ter­mettek. Ekor Kiriloff hadnagy hogy mar ,'heM birt mar ,án uralkodni és úgy nevetett, hogy a könifye is kicsor­dult- ? ’ T De most az egyszer megjárta. Egyiké it sárgáknak; látszólag jómódú japán férfi, néhány felkorbácsoló szót kiáltott a tömegbe. Ebben a pillanatban vagy ötven kéz nyúlt a tiszt után. Vad orditozás hangzott fel; a szolgát »eráncigálták a lováról a földre, ahol vagy tiz kínaival hempergett ide oda. A két orosz férfi élete kombii- ver szélyben forgott. Sarle Dick épen akkor került a kiriai templom köze-» j lébe, amelyet már régebben meg akart nézni, úgyszintén a kolostort is, mely a templom mellett állt-Épen jókor ért oda. A közelben lövéseket hallott— Kiriloff riasztóJövéseJket adott, hogy ..elijessze a., támadó­kat. Dick átvergődött a cserjésen, amely elzárta a kilá­tást. Kiérve látta, mennyire támadták a hadnagyot és hogy az orosz szollá már a földön hemperegve igyek­szik védekezni, Rögtön megértette, hogy itt ^ megzavar­ták a kínaiak istentiszteletét. — Megálljatok! — dörögte a zsivajba és a kínaiak, vonakodva bár, elengedték áldozataikat. Dick, akit is­mertek és akinek sokan közölük keresetüket köszönhet­ték, nagytekintélynek örvendett előttük- De még mi­előtt kérdést intézhetett volna hozzájuk, csodálkozásá­ra eléje lépett egy ember, akit üzleti összeköttetései ré­vén jól ismert. — Takó, ön itt van? — kérdezte Dick meglepődve. Takó, aki nem kinei, hanem- japán ember volt, amint mondta tanulmányai kedvéért beutazta ezt a vidéket és már többször felekereste Dicket az üzemében, eleinte kis­sé zavartnak látszott. De azután felelet helyett maga kezdett kérdezni. — Mit keres ön itt? — kérdezte sötéten. — Nekem ugyanaz a hitem, mint a kínaiaknak és részt vettem az ünnepélyükön. Ez a férfi, — megvetéssel mutatott az orosz tisztre, — ez a férfi merészen megzavarta az ün­nepélyt és ön tudja, hogy ezt a bűntényt halállal bün­— Ez az a templom, amelyben a mennydörgés i,ste­­.nének a gyűrűje van? — Az! mondta Takó. — Azt hiszem, ön is kap­hatna rá engedélyt, hogy meglátogathassa a templo­mot és megtekinthesse a gyűrűt, amelynek nincsen párja. A kriaiak halálthozónak mondják; ismeri a ihoridát, amely a gyűrűhöz fűződik? - . —- Áz nem monda, — mondta a japán és a szeme különös módon felvillant. Aki a gyűrűt viseli, az naia, fia! — No lám, ugyanolyan, meséket szövögetnek itt, mint a vén Európában? csakhogy itt gyűrűárai regei­nek, ott meg kövekről. Ismeri a kék gyémánt történetét, nemde? — Ezt és még másokat is, — mondta •— Hiszen Európában végeztem a tanulmányaimat, amint tudja. A japán most az egyik kinai paphoz fordult: — Szabad-e a barátomnak megtekintenie a menny­dörgés istenének a szobrát és a gyűrűt?.... A kinai pap arca elsötétedett. — Nem fogok fukarkodni a csengő jutalommal, — mondta Dick. ! ' 'Mi Jól van hát, uram menjünk! A pap előre ment, Dick, meg Takó követték, Hongli, 'Dick szolgája, feltűnés nélkül hozzájuk csatlakozott. ! Sötéten fenyegetően emelkedett a mennydörgés is­tenének óriási szobra a templomban, ülő helyzetben -volt ábrázolva, két keze a térdein pihent. A templom belseje dúsan és nagy szinpompával volt ékesítve; a -régi művészek tudták, hogy hogyan kell utat engedni a *ap sugarainak, hogy mint egy aranyba mártsák az e­­gesz nagy helyiséget. A falak metén kisebb szobrok áll­­dK, mind fényes díszben pompázva; köztük értékes ré­gi fegyverzett Kina iegyverxovacsainak fénykorából és iiindenféle egyéb drágaság-De a szem mégis csak egyet lát, ha a látogató belép az‘ajtón’.''AzT'a' kövét,''mély''"a'*" mennydörgés istenének balkézé ragyogott, Ez a kő rubinak látszott, de egészen .cülönösfajta rubinnak, mely csodálatos vílágitóerőfvei birt. A gazdag kínaiak nem nyírják le körmeiket: azok iokszor tiz centiméternyire is megnőnek, sőt még hosz­­szabbra is, a mi azt mutatja, hogy a tulajdonosuknak nem kell dolgoznia. A mennydörgés Istene is hosszú körmökkel van ábrázolva és a gyűrű nem az ujján ült, hanem az egyik hosszú, hegyes körmön. Dick végre, szinte erőszakosan levette szemét a kő fényéről és megfordult- Akkor látta, hogy Takó mohón nézi a drágaságot és Hongli, a szolgája is szinte elva­rázsolva bámult rá. Ettól Dick teljesen visszanyerte hi­degvérét­— Most már menjünk! — mondta nyugodtan. — Az a kő.... mit szól ehhez a kőhöz? — lihegte Ta­kó magánkívül. — Valami zsákmányból, származhatik, valami ős­régi idők előtt elkövetett rablásból. Különben a gyűrű az ujján volna a szobornak, nem a körmén. — Igaza lehet! — bólintott Taki. De hogyan tet­szett önnek? Fratwia pezgő es többféle High Ball* RUDY TAVERN 5710 Lorain Avenuo Tel. WO 1-9586 Whysky - Vodka - Scetdi - Gin - Bouruon - Rum kapható üvegekben IdviKhre Is. SO-nél többféle rSr ven mindig k essen! étben Ha party van a kásánál, ni* tank »agy hndvn—énfal fcajp*a ■ tfcfc Esküvőkre, lakodalmakra éi j minden más alkalomra j a legszebb virágokat kapja j Orbán s Flowers j 11520 Buckeye Rd. RA L1M J SSüMK 8<Sa8EM~APMAtÍbAZ | . ■"* PANASZBA mt I :_____^___________J HA GYÁSZ ÉRI A CSALÁDOT nagy azükség van a JÓ BARATRA, aki a legapróbb réazletekig kidolgozza a VÉGTISZTESSÉGADAS minden tervét — a család ióváhagyáaávaL Minden intézkedés úgy történik, hogy a gyá­szaié cSalíd zavartalanul adhassa át magát az utol­­eó búcsú nagyon nehéz perceinek. Gyász esetén szolgálatára készen állanak: Bodnár A. Lajos ÉS FIA, IFJ. LAJOS 392? LorOirt Avé '; ME 1-3075 Temetésrendezők és Balzsamozók Interesting Accurate Complete International News Coverage The Christian Science Monitor One Norway St., Boston 15, Mass. Send your newspaper for the time checked. Enclosed find my check or money order. □ I year $22. □ 6 months $11 □ 3 months $5.50 Name Address City Zone r olual AZ t/JSAQ JUNE 13, 1963

Next

/
Oldalképek
Tartalom