Az Ujság, 1962 (42. évfolyam, 1-48. szám)
1962-01-11 / 2. szám
4 OED AL AZ ÚJSÁG JANUARY 11, 2.962 AZ IFJÚSÁG JOGA REGÉNY De később mir minden egészen jól ment. Az öltözködéssel sokkal hamarabb elkészült, mint ahogy remélni merte. Aztán elhagyta a szobáját, kényelmesen áthaladt az öltöző^zobán és még mindig nagyon lassú léptekkel a folyosón, kereszti'1 bement a dolgozószobájába. Itt is nehéz volt a levegő a nyíló rózsáknak az illatától, amelyek gyönyörű müremekszámba menő vázákban pompáztak. A lábadozó professzornak, a szeretett embernek, a kedves életmentőnek naponta újabb figyelmességgel kedveskedtek a szerető és hálás betegek és jóbarátok. Winterstein odalépett az íróasztalhoz és boldogan mosolyogva elgondolta, hogy nemáokára újra itt ülhet, ezen a helyen és megint dolgozhat. Mennyi munka halmozódott össze ez alatt az idő alatt! Menyire is vágyódott komoly munka után, mióta felépült nehéz betegségéből!.. Ismét elővette a gyöngyöket, melyek vele voltak, megint megnézte azokat és sokáig gyönyörködött bennük. Személyesen akarta a füzért átadni Rosemarienak, amikor jön. Már közeledett az idő és a professzor türelmetlenül várt rá. — Mi lenne, ha eléje menne? — gondolta. Legalább a lépcsőkön le, a kertajtóig.. A tanárnak kedve és bátorsága jött ezt megkísérelni. A zeneszóba és a dolgozószoba között széjj elhúzta a függöny választotta el őket egymástól; de a leány nem érezte ezt a közelséget. Egyedül voll. A nyitott ablak előtt állt és a nyári pompában nyiló kertre nézett. Rózsaszínű transzparentbatisztruha volt rajta, fején széles, fehér nyulszőrkalap. A ruha szabadon hagvta a szép nyakat és a leányka formás karjait. Ruhájára félig kinyílt, halvány rózsa volt tűzve. Winterstein Brúnó még mindig a gondolataiban elmerült lányban gyönyörködött. Nem győzte nézni finom arcélét, hosszú szempilláktól beárnyékol arcát és szépenivelt, piros kis ajkát. Szive csak úgy ujjongott az örömtől. — Az enyém — gondolta — ez a gyönyörű, megrészegitően szép tünemény! Az enyém, az enyém! Olyan édesnek találta a gyönyörködést a szeretett lényben, aki magábamélyedten állt a nyitott ablak előtt, hogy lélegzetvisszafojtva nesztelenül figyelte. Leikéi en százfélekép zengtek a legkülönbözőbb ujjongó és vidám hangok: “Rosemarie! Rosemarie!’ ui Anr'nt igy, fóidoegyökerdzett lábbal állt és a lánynak sejitelme sem volt jelenlétéről, hirtelen kinyílt az ajtó. és Trübncr Mi.lte lépett be. ajj Az ablak előtt álló lány a zajra hirtelen megfordult, félelem és rémület .ült ki, A kétségbeesés annyira eltorzi* tóttá s^ép vonásait, hogy a tanár rejtekhelyéből majdnem előiigrott, hogy megfogja a tántorgó teremtést. KicáiBéh múlt, hogy a leánv nem zuhant le a földre. ' ■ •' UM M : ü i , | | OI..X 1« De Rote merte hamarosan magához tért és nagy> önurajommal a kis asztalkára támaszkodva egyenesen áll. Trübner Malte tanácstalanul állt a helyén. Az ö arcácára is rá kövesedéit a szenvedés vonása. Lemondás és;,p. vág, ('Iván élesen vésődtek az arcára, hogy Winterstein a függönyszárnyakat rémülten húzta össze, úgy hogy nem láthátta a két fiatalt. Tehetetlenül meredt maga elé. Sejtelme azt súgta, hogy e között a két ember között valami nincs rendjén. Hogy van valami közöttük, amiről neki sejtelme sem lehet. Valami titokzatos, sötéten fenyegető rejtély.... A szomszéd szobából kisebb csörömpölés hallatszott ki és igy a függönyt újra széthúzta a szerencsétlen ember. Látta, am:nt neveltfia Rosemarie előtt térdre esett.. Érezte, hogy tagjai megdermednek. Hirtelen sötét lett előtte. De Malte hangja hamarosan magához térítette félig öntudatlanságából. Hallgatódzott, figyelt — és látott. — Rosemarie ’ — suttogta a fiatal orvos; — nem tudtam, hogy ilyen nehéz, ilyen kibírhatatlanul nehéz lesz a lemondás! MAGYAR TESTVÉR! Segítsd ADOMÁNYODDAL ' RUTGERS NEW JERSEY ÁLLAMI EGYETEMEN működő itt magyar tanszéket fenntartó r Amerikai Magyar Intézet | munkáját! Az amerikai magyarság történetének egyik legjelentősebb fejezete ennek az Intézetnek alapítása; nyelvünk, múltúnk, kultúránk jövőbe átmentése s méltó hagyaték képen az utánunk következő generációknak átadása valamennyiünkre feladatot s ezt a feladatot az Amerikai Magyar Intzézet utján végezhetjük el együttesen! í Ipr* s állítson emléket elhunyt SZERETTEINEK EGY EMLÉK-ADOMÁNNYAL! Minden adakozó nevét megörökitjük. Mind?« adomány m% adóbevallásnál levonható. Minden adomány erre a címre kaidén dó: m* AMERICAN HUNGARIAN STUDIES FOUNDATION American Hungarian Institute I*. O. Box 1084 New Brunswick, ff. J. A fiatal leány rászólt, de hangja egészen máskép hangzott, mint mikor vele beszélt. így még nem hallotta Rosemariel Winterstem beszélni. Amúgy is csengő hangja most sokkal dallamosabb volt tele volt szerelemmel és vágyódással. —Igen. én tudtam, mingyárt tudtam, — mondotta, Rosemarie.— De ne nehezítsük meg feladatunkat azzal, hogy erről beszélürtK. Kérem, Malte, hagyjon el! — Hogy beszelsz hozzám? — suttogta a térdeplő fiatalember. — Hál olyan távol állok már hozzzád? Annyira elkerültünk egymástól? — Másnak a menyasszonya vagyok, — válaszolta a leány; — nem szabad mást meghallgatnom és meglátnom— Nem kell engem erre figyelmeztetned, Rosemarie — sóhajtott Malte. — Én magam voltam az, aki lemondott rólad egy másvalaki kedvéért, akit mind a ketten nagyon serettünk, akinél: zannyit köszönhetünk, akiért szerelmünket feláldoztuk, hogv ezzel megmentsük az életét! — Miért mondod ezeket nékem? — kérdezte panaszos hangon Rosemarie, öntudatlanul tegezte ismét a fiatal orvost, pedig a legridegebb hangon akart vele beszélni. — Miért kavarod fe a múltat, amikor azt már feledni kell? — Nem ! t.:dok a jelenben máskép cselekedni! — hördült fel Malte. — Hiszen egy ideje nem is akartam^ veled többé beszélni! Becsületszavamat adtam, hogy többé nem foglak megszólítani és Ígéretemet meg is tartottam, mind a mai napig. Kerültelek és alig látalak azóta a bizonyos nap óta. Amikor a szobába léptem nem is sejtettem- hogy itt talállak. A jellenléted megzavart. Bocsáss meg! .... Malte felállt, de nem érzett elég erőt magában, hogy. távozzon. — Menj, könyörgöm, menj, és hagyj el engem? — Engedd, — hogy még csak egy pillantásig maradhassak! — kérte halkan a fiatalember. — Úgy lehet, ez az utolsó alkalom, hogy látlak! í A iánv rémülten felkiáltott: — Mit jelentsen e?? — Hogy nem bírom ki tovább! — mondotta Malte kétségbeesve. Ha sejtenéd, Rosemarie, hogy mennyit szenvedtedtem az utóbbi hetekben, hogy se éjelem, se nappalom nem volt azóta akkor megértenéd, hogy nem maradhatok tovább a köztiedben. — Jeilemes tisztalelkü leány vagy, Rosemarie, — mondotta Malte. — Feláldoztad magadat! Hogy ezzel az áldozattal folytonosan hazudnod kell, az nem a te hibád. Az utóbbi napokban gyakrabban gondoltam arra, hogy mindent megmondok Brúnó bácsinak. De csak akkor gondoltam erre, amikor tőle távol voltam. De amikor a közelében voltam és őt rnagam előtt láttam mint orvos a beteget, — képtelen voltam megmondani az igazságot! Nem bírná elviselni az igazságot! Az talán még most is a halálát okozná. Sajncs, a szive még mindig nagyon gyönge. És a lelke elolthatatlan tűzzel lobog érted. — Igen, ezt én is tudom, — válaszolta a leány alig hallhatóan. — Mindezt már eerser végig gondoltam magam is, és én sem mertem beszélni.... Állj fel hát, Malte és engedd, hogy sose legyen okunk szemrehányást tenni I magunknak Amikor a fiatalember tántorogva felállt a lány hirtelen összerezent. — Figyelj csak! Nem hallatszott a szomszéd szobából valmi hörgésszerű hang? Valami, ami úgy hangzott, mint egy feljajdulás? Nem hallgathatott ki bennünket valaki? — Amikor azonban Trubner ijedten a bársonyfüggönyhöz szaladt és séjjelhuzta. Wintersten tanár dolgozószobája már üres volt. Pa reszt Dráma —REGÉNY A..gyermeka,,kak fecsegő gyorsaságával, s éppen azért néha az értelmet tévesztve, nyolc különböző hangocska gépies egytittességével folyt a nóta. Rosemarie ismét alig hallhatóan suttogta: — El akrsz menni — kérdezte a leány fehérrevált ajakkal és természetellenes nagy szemekkel. — Hát hova mennél ? — Még nem tudom, hogy hova, — válaszolta a fiatal ember. — De az úgyis teljesen mindegy: egyelőre csak az a fontos, hejgy, el innen. |, , .— És mR fogsz Wint.ersteinnek mondán? — kérdette a leánv • i, ■ ,,. prjh.,, j/.t.,. — Magban sem tudom, felelte Malte. — De mégis csak borzaszó. hogy hazudnom kell, folyton csak hazudnom az éh drága,,jó apai hajtatomnak és jótevőmnek^ Mífjdl azt mondom, hogy .beteg vagyok, vágj yal^arni ^ást, amit flírhell hinnie. Mindenekelőtt el akarok.,i,hn(?n ( jígriijnii;i?Ztytáii | máj dósak elhatározom, rnagam valamire; gondolkodom felette.és,,azután cselekszem. Csak egyelőre el a,,fé köztiedből,,..mert ezt a kpzelségjet, már nem ( pírom Wbb, : . (ll r , — Te ejmebptsz, mert szabad yagy, — mondottá mély sóhajjal a lány. — De én, aki hozzá vagyok láncolva eTihez a nejneslflkü, kiváló emberhez, akjhez azonban engem semrhjsem inz! . Szeret engem, bizik a szeretetemben és ér. minden léelegzetvételemmel megcsalom Az az életébe kerülne ha az igazat megtudná. Sokkal boldogabb vagy ná’amnál, Malte, hidd el nékem.. — Maradjak itt, Rosemarie? Megnyugvás lenne részedre, ha itt tudsz engem a közeledben? Akarod, hogy maradjak? — Nem, — súgta alig hallhatóan a leány; — csak menj! Menj nagyon messzire! Sohase lássuk egymás! viszont, mert szemünk pillantása, minden szó, amelyet titokban. váltunk egymással, mint bűn. Nem akarok még bünösebb ’enni, mint amilyen már vagyok. Mi mi, ma ma, mi mi, ma ma Mi van ma? mi van ma? riros pünkösd napja •••• Holnap lesz, holnap lesz A rnásod'k napja. A leánykák, a mint a falu széle felé haladtak, annál nagyobb tűzzel hngoztatták nótájukat, mennél közelebb haladtak kitüzötr céljuk felé, annál nagyobb ösztönt és kedvet kaptak. Képzeletükben óriási nagy kincsnek tűnt föl az az egy pár fényes ezüst huszas, melyet a mi-mi-mamás köszöntő leányok a kastélyban minden év ezen alkalmával rendesen kapni szoktak. Most egyszerre 'élekzetök elszorult, ajkukon megrekedria yjótu.-.a jka*té!.\ köfaragványos ka^upánáj^: hodycifráöltözetü léiíyek laknák, s melyet, miht a mesés ’tiindérországot üárUái.jt\:pk, úgy ezt bozontos1 ék irtóztátó hangú boriuniűgwiqág» komondorok őriznék.:«d , /IC t VHP RENDELJE MEG A VAJDA ALBERT szerkesztésében LONDONBAN megjelenő FAKUTYÁ-T A világ egyik legjobb magyar vicclapja. Megrendelhető: 65 Mortimer St. London, W. 1 England, Europe vagy az Egyesült Államokban: 146 BRIDGE ARCH, SUTTON WALK, Waterloo LONDON, S, E. 1 Telefon: WAT 7533 Egyes szám ára 20c — Előfizetési ára félévre $2.40 egy évre $4.80 Megjelenik havonta kétszer 1-én és 15-én. iS II V'Jíí !MOV Good Reading for the Whole Family • News • Facts • Family Features The Christian Science Monitor One Norway St., Boston 15, Moss. Send your newspaper for the time checked. Enclosed find my check or money order. I year $18 Q 6 months $9 □ 3 months $4.50 Q Name Volkswagen Plymouth jíjVÁhju Valiant , nagyon' méltányos áron _kaphat ..•!';:A PAKMA MOTORS taegbizolíjá és képviselője Molnár Károly 7115 BROOKPARK ROAD SH 9-2525 Jő használt auiólr nagy \ áU*si|ékban Address füsté-”* Esküvőkre, lakodalmakra és minden más alkalomra a legszebb virágokat kapj-% Orban's Flowers TELEPHONJAINK: GA 1-5658 A nyomda és lap teleofnja: Az Otthon telefonja: FA 1-1154 í 11520 Buckeye Rd. RA 1-1500 j szemeiyes vagy telefon rendelésére. ARAINK SOHASEM ADHATNAK PANASZRA OKOT. I TETŐ — CSATORNA és KÉMÉNY JAVÍTÁS ART'S RESIDENTIAL ROOFING Tel. WY 1-6406 ART SEGEDY, tulaj, házi tel. Kingswood 3-4403 MINDEN MUNKÁÉRT SZAVATOLUNK. Minden gyászoló család sírkövet állítani igyekszik drága halottjának sírjához Ha becsületes magyar kiszolgálást és nagyon méltányos árat óhajt, Mrduljon teljes bizalommal William F. Riczohoz, A SHEFFIELD MONUMENT magyar megbízottjához. Hívásra szivesen tiszteletem teszem. ! I ! 1 í Tel. SW 5-3558 Molnár Károly ízlésesen és méltányos árban készít el minden virág rendelést és továbbit az or *uág Vagy a nagy világ bármely részébe. GAYER'S FLORAL SHOPPE Telefon ME 1-1889 3033 Lorain Ave Jj9412 Buckeye Rd. HA NINCS, AKI FÖZÖN és önmaga sem főzhet vagy pihenőt tart a főzésben, de mégis olyan ételt kíván élvevettel és egészséggel elfogyasztani, amilyent otthon főznek, akkor keresse fel a RICE RESTAURANT 12521 BUCKEYE ROAD Finom eledelek HAZA VITELRE is kaphatók, Elizabeth Kish, tulajdonos Valóban legjobban is féltek e fenevadakhoz hasonlódühös állatoktól. Meghúzták magukat a kőfaragványos kapuoszlop mögé, s onnét kandikáltak be a virágágyakkal övezett tornácz fe'é, melynek oszlopai között cifra egyenruhás inasok, egymást váltva, sürögtek-forogtak, s csupán betanultságuk miatt nem ütődtek egymásba, amint drága porcellán edényekben a drágábbnál drágább, és édesebbnél édesebb ételeket hordták. Az urak éppen ebédeltek. Bármint csilandozta is gyermeki inyöket a cifrábbnál cifrább ételek sejtelme a k,is leánykák még sem titkolták egymás előtt azt a hiedelmet, hogy gondolatuk szerint a lehető legkedvezőbb időben jöttek. Az urak mind együtt vannak. Éppen ebédnél, azaz már az ebéd végén vannak, következésképpen jó kedvők is van, tehát annál több lesz a huszas. Most már nincs egyéb hátra, mint hogy valaki őket észrevegye. Erre nézve gyermeki eszükhöz mérve minden lehetőt végbe vittek, köhécseltek, nyihározta, csafrinkálkodtak egymással. Mind hiába volt; azoknak a kevély inasoknak inkább egyébre másra, talán éppen az asztaltól félreteendő boros üvegekre nagyobb gondjuk volt, mintsem a kapu előtt ficánkoló paraszt porontyokra. Szomorúak kezdtek lenni és sóhajtottak, a bátor vitéz savanyu arcot motatott, a szép kis királyné szemei pedig közel álltak a könybe lábbadáshoz. Végre sok tusa és vita után elhatározták a végső eszközhöz folyamodni, hogy magukat ésrevétessék; biztos helyre vették magukat a kőkerítés sáncaiba és onnan elkezdték az ebeket dobálni. Az ebek rögtön nagy riadalmat ütöttek. Ez sem használt semmit, sőt inkább rossz hatást zült. A tornácáról egy különös alak lépegetett le feléjük. Mint valanv úri asszonynak, fehér harisnya volt lábikráin és keztyü a kezén, kabátjának nem volt eleje, hanem annál inkább hosszan lógott le hátulja, oly nagy fényes gombokkal volt melle kirakva, mint egy tallér; se bajusza, s" szakálla nem vólti hanem volt neki egy nagy veres orra, melynek látása a gyermekek keblét szorongással, a haraggal ^orgó szemei félalemmel töltötte el. Ez a komornyik ur volt, oly kevélyen közeledett, mint egy császár — Takarodjatok innen semmirevalók! kiáltott a magyar ur német inasa és a gyermekek ijedve futottak szét. — Most már végső reményüket is elveszettnek hitték, nagy bubánatnak eresztették fejüket, s azon tanakodtak, hogy nem volna-e jobb azon az utón visszamenni, amelyen jöttek és pedig módén eredmény nélkül? : Mellettük a sáncon belül szép virágos ágyak mutogatták első szép: virágaikat,, pompás hosszú szárú rózsák, melytil^mosqjyogj^.k, s idegen ismeretlen nevű bokrok, amelyekről illat özönlött.’ tíolgy’ gyönyörködték ezeken, mikor jöttek, s hogv gyűlölték ezeket most, mint ékeit a para dicsomnak jjoyp belépniök nem szabad. ' U,!A‘virágágyak között járt s.-.kp-ty, kinek mindegy volt liHlifep, nrfóT üttnép, el nem mulasztotta, hogy pia js számba life vég/é'fe földön ő'!‘;elptte' > legkedvesebb, i de repít vény g- Ifet/’á kedvek virágokat, ki egyedüli barájbai,. vigasztalói feién a Világon‘«olyan kebelnek* aki eleven lényektől soha semmi neíríii szeretetet nem tapasztalt. Ellenben tapasztalt sok keserűséget..)|r , _ p.n IMIÍ r I ->v ■ If ff MORE FOR YOUR SAVINGS at the 71 convenient banks of RIO U i RAT OH. ON SAVINGS DEPOSITS REMAINING 12 MONTHS. On deposits remaining less than 12 months, the former 3% will be increased to 3'/>%. When Money is a Must, Your Closest Friend is Cleveland Crust Ohio’s Largest Bank and Trust Company Member Federal Deposit Insurance Corporation Szakács József ÓHAZAI PLUMBER ÉS SZERELŐ MESTER 3097 Ashwood Rd. SK 1-1479 A csatornát ásás nélkül VILLANYGÉPPEL tisztítjuk Uj munkát és Javítást egyaránt vállalunk HA GYÁSZ ÉRI A CSALÁDOT nagy szükség van a JÓ B ARÁTRA, aki a legapróbb részletekig kidolgozza a VÉGTISZTESSÉGADAS minden tervét — a család jóváhagyásával. Minden intézkedés úgy történik, hogy a gyászoló család zavartalanul adhassa át magát az utolsó búcsú nagyon nehéz perceinek. Gyász esetén szolgálatára készen állanak: Bodnár A. Lajos ÉS FIA, IFJ. LAJOS 3929 Lorain Ave ME T-3075 Temetésrendezők és Balzsamozók
