Az Ujság, 1961 (41. évfolyam, 1-50. szám)

1961-06-22 / 25. szám

•r.nAL AZ ÚJSÁG JUNE 22, 1991 Szerelem és Érdek — RE IRTA: G É N Y — E. KÖNIG — Éppen azért jövök most, — szakította félbe Renhard látszólagos nyugalommal: — hiszen tudom, milyen kellemet, len önnek, ha irodai órák alatt kell magánügyben tárgyal­nia. — Nem tudott ma délben banknyitás előtt jönni? — Önnek vendége volt ebédre__ — Csak röviden, mit kivan? — A kauciómat és a bizonyítványomat! — Elhozta unokám leveleit? — kérdezte a bankár nyersen — Nem. Ellen még nem szólított fel rá, hogy visszaadjam — Tényleg erre vár? — Természetesen. — Jól van, holnap megkapja ezt a felszólítást! Ha pedig nem tesz neki azonnal eleget, akkor más eszközökhöz fogok folyamodni, de azok nem lesznek kellemesek a maga számára. — Az ön fenyegetései fölöslegesek, — mondta Reinchard és kihúzta magát; — ha Ellen kéri a leveleket, vissza fogom neki adni azokat. — Úgy látszik meggyőződése, hogy ez az eset nem követ­kezik be, — felelte Hansen fölényes hangon; — nem akarok erre most bővebben kiterjeszkedni, de kötelességem magát arra figyelmeztetni, hogy az az ut, amelyen halad, sohasem vihet a kívánt célra. Azt hittem, maga is belátja, milyen ne' vetséges szerepet játszik itt. — Egyáltalában nem, Hansen ur_... — Kérem, hadd mondjam végig a mondanivalómat.! Meg akarok mutatni magának egy másik utat, ahol megalapozhat ja szerencséjét. Nemcsak a maga szerencséjét, hanem édes anyjáét is, akit támogatnia kell! Becsületes ember módjára mondjon le önként vágyairól és reményeiéi, küldje vissza az unokámnak a levelét és Írja meg neki, hogy ezekkel a szerelmi ömlengésekkal csak ostoba csínyt követett el. Hogy ezt a kijelentést milyen formában akarja megtenni, azt magára bízom, megelégszem azzal, ha unokámnak visszaad­ja szavát és ezzel világosan tudtára adja, magától nincs többé semmi várnivalója. Kérem, ne szakítson most félbe!— folytatta a bankár visszautasító kézmozdulattal; — lehet, hogy magának nehezére esik az én kívánságom teljesítése, én azonban nem kívánom mindezt ingyen. De megteszem, hqgy valamelyik brüsszeli, vagy antverpeni bankházhoz oly me.egen beajánlom magát, hogy egész biztosan kitűnő állást kap ott, továbbá, nemcsak a teljes kaucióját adom vissza, ha nem még ötezer márkával meg is toldom és később is számít­hat rám mindenben. Azt hiszem, ez elfogadhat ajánlat! — Hogyne, ha az ember érzelmeivel a tőzsdén lehetne kufárkodni, — gúnyolódott Reinhard és megvető pillantást vetett az öregurra. — Nem kell a pénze, tagadja ki Ellent, akkor még jobban fogom szeretni öt. — Tartsa meg magának ezeket a semmitmondó szólamo­kat,, — mondta gúnyosan a bankár. — Engem, igazán nem hat meg ilyesmivel, ha magának úgy tetszik. De tegye meg nekem azt az egyetlen szívességet és ne legyen olyan nagyra vele, ameddig saját tapasztalatából nem tudja, milyen kese­rű és száraz kenyér az! Egyébként megmutatom magának az érem másik oldalát is, barátocskám! Sikkasztására éppen e­­lég bizonyíték az, hogy nem tudja felmutatni a nyugtát, sem­mi okom rá, hogy ezt titokban tartsam és bizonyítványában elhallgassam elbocsátásának az okát. Kauciója másik részét csak akkor kapja vissza, ha átadja nekem Ellen leveleit és ily körülmények között azt sem veheti zokon, ha ezekután törvé­nyes utón érvényesítem édesanyja elleni követelésem. Csak ennyit akartam modani, most határozhat! — Hogy mit határoztam, azt ön már tudja, — felelte re­megő hangon—tudja, hogy nem félek fenyegetéseitől és mi­vel ezekben bizonyítékát látom annak, hogy Ellen szeret és ragaszkodik hozzám, tehát becsületérzésem is tiltja, hogy visszaadjam Ellen szavát. Ön valóraválthatja fenyegetéseit, e’őttem azonban nyitva a törvényes ut hogy megvédjem magam. Biróság előtt fogom követelni: esküdjék meg arra, hogy nem vette fel az ezer márkát, az már aztán az ön dol­ga, hogy ezzel a eskütétellel lelkiismeretét megterheli-e vagy sem! — Még maga fenyegetődzik?! — pattant fel Hansen, aki­­neek homlokán kidagadtak az erek. — Megütközik azon, ha ugyanolyan fegyverekkel küz­dők, mint ön? Gondoljon csak azokra a letétekre, amelyeket magára bíztak és amelyek nincsenek meg! A bankár felugrott helyéről, erre a sértésre nem tudta tovább megőrizni nyugalmát. — Én tanúságot tettem jóindulatomról, — mondta reked­ten, — most aonban arra kényszerit, hogy kiméetlenül jár­jak el magával szemben- A mai napra még keserű megbánás­sal fog visszagondolni, erre szavamat adom! — Vissza fogok godolni rá, ha elértem a célomat és ak­kor boldog leszek, hogy csábitó ajánlattal nem vettek le a lábamról, — felelte Reinhard elszántan. És éppen ebben az órában győződtem meg árról, hogy célomat el fogom érni, ha szilárdan és hűségesen kitartok Ellen mellett. — Távozzék, maga bolond! — kiáltott Hansen és az ajtó felé mutatott. — Semmit sem kap, amíg nem adja ide unokám leveleit! — Megvárom, vájjon Ellen valóban visszaköveteli-e azo­kat! — Holnap meg fog történni! Most ki innen! Reinhard már az ajtóban állt és keményen, elszántan né­zett a bankár kivörösödött arcába. — Ne ingereljen még tovább! — mondta figyelmeztetően. — Most még kímélem önt, mert menyasszonyom nagyapja, de ha olyanmódon intéz támadást ellenem, amely lehetetlen­né teszi számomra... — Takarodjék! — kiáltott a bankár. — Hányszor mond­jam még? Hamarosan leszál majd a lóhátról! ■— ön is, ha arra kényszerit, hogy lerántsam önről a be­csület álarcát! Jobban ismerem üzleti titkait, semmint sej­tené, azért azt tanácsolom: gondolja meg jól, hogy mit akar tenni. írásban fogom visszakövetelni a pénzemet; ha pedig erre sem adja vissza, akkor meg fogom indítani ön ellen a tör vényes eljárást. Hasen az ajtóra meredt, amely mögött Reinhard eltűnt: rekedt kacaj hagyta el remegő ajkát. — Mi félnivalója is lehet ettől a fiatalembertől; — gon­dolta megevtően. A szégyenteljes körülmények között elbo­­■■sájtott bosszuvágyó tolvaj szavának úgysem hisz majd senki, oii. nyitékai meg nincsenek, legalább olyanok nincsenek, amelyeket ne tudna megcáfolni. Ha Heiden olyan vakmerő és beperli őt, azzal csak saját szégyenét hozza nyilvánosságra. Legokosabb, ha minél előbb pert indít Heidenné ellen, hogy fiának ne legyen ideje a saját ügyével törődni. Kinyitotta a kis vasszekréyt és egy köteg Írást vett elő. Hamarosan megtalálta, amit keresett: az okmányokat, ame­lyek az özvegy Heidenné ellen indítandó per alapjául szol­gálnak. Kétféle mérték —REGÉNY— A villa ugyancsak fehér márványoszlopos terraszáról, önnek a műteremnek az irányába nézegetett egyre szapo­rában az ottülő Rita. Négy óra elmúlt, mikor végez már végre Albert? — Az egyre jobban rövidülő napok olyankor már nem alkalmasak a művészi alkotómunkára. Rita egy éve volt férjnél. Közel háromhónapos kisfia ott kalimpált előtte a gyermekkocsiban. A terem túlsó végén a már félév előtt meggyógyult Marchner kisasszony ült a két nagyobb gyermekkel, akik iskolai leckéiket tanulták más­napra. Rita titkos türelmetlenséggel, pislogott oda. Mi lesz__ Sose fognak már elkészülni?.... De Elfi csak szor­galmasan körmölt tovább és Fredy, előtte a számtanfüzet­­tel, rendes szokásához híven a levegőt bámulta. Végül Rita oda kiáltott: — A gyermekek még mindig nem készek, Marschner kisasszony?.. Ezentúl mégis okosabb lesz a tanulószobá­ban maradni, itt kint semmire se jutnak szórakozottságuk­ban. Hadd lássam, Fredy, mennyire jutottál? — A kisfiú odahozta a füzetét, — De hiszen még hozzá se kezdtél! — Olyan ostobaság ez a sok számolás, mama! — és Fredy,barnafürtös fejecskéjét hízelgőén Rita karjához dörgölve hangját meghalkitva folytatta: — Mondd a kis­asszonynak, hogy ma délután adjon szünidőt, hogy elme­hessünk az erdészetbe a kiskutyákat megnézni!.... Tudod, papa megbeszélte az erdész bácsival, hogy egyik kutyát hazahozhatjuk, hogy magunk kiválaszthatjuk. Drága ma­muci, csak ma egyszer, holnap megcsinálom a feladatot. — Fredy most nem tud egyébre gondolni, mint a kis­kutyákra kisasszony — fordult Rita mosolyogva a nevelő­­nőhöz : — azt hiszem, ha el is készítené a feladatát nem sok köszönet volna benne. Inkább végezzenek mára és sétáljanak le az erdészetbe! — s anélkül, hogy Marchner kisasszony válaszát bevárta volna odakiáltott Elfinek: — Vidd be a könyveket, füzeteket a tanulószobába, aztán ké­szüljetek a sétára. Marschner kisasszony megvárta, mig a gyermekek to­vatűntek, csak aztán lépett nagyon komoly arccal Ritához, — Bocsánatot kérek, nagyságos asszony, de az ilyen szabálytalanságokért nem vállalhatom a felelősséget. Fre­dy amúgy sem elég köteleségtudó és nagyon lusta.... — Ugyan., hiszen még olyan kicsi!.. Egy hét éves kis fiúnál az egészség sokkal fontosabb, mint az a kis irás, olvasás, amit könnyen bepótolhat! — Ilyenmódon bajosan, nagyságos asszony!.... A ma­gántanulókkal különösen szigorúak és Fredynek kará­csonykor az első félévi tananyagból vizsgáznia kell. Már ebben a korban is rá kell szoktatni, hogy első a kötelesség, csak azután következik a szórakozás.... — No, igen, igen.. — és Rita türelmetlenül igazgatta a gyermekkocsi takarójának csipkefodrait: ------- ám azért ma ägyszer szemet hunyhat. Jó is lesz, ha indulnak, másként nagukra sötétedik­— Vagyis inkább, hogy egyedül lehess az úrral, ha kijön ä műteremből — gondolta Marschner kisasszony, miközben lémán távozott. Rita a gyermekkocsi fölé hajolt. A pici aludt, ellenállha­tatlanul édes volt csöpnyi piros szájacskájával, álomtól ki lirulva, kövér arcocskáját beárnyékoló, hosszú, selymes, fe­­cete pilláival. — Ezeket a fekete pillákat Alberttól kapta... ezt az édes; ds furcsa; felfelé csavarodó; aranyszöke üstökét a homloka é.ett pedig tőlem — gondolta elragadtatva Rita. A fiúcskát Karaidnak hívták, mint Rita apját. Csakugyan :scdaszép gyermek volt. Rita istenítette ,Ugyanúgy, mint a ácsi apját. Nem csoda, ha férjével és gyermeekével betelt ízivében kevés hely maradt a két másik gyermek számára, kineá állandó elenléte egyre jobban, éreztette zavaró hatá­sát. Például, mikor a házban és kertben végigtomboltak, éppen, mikor a Karaidnak elaludnia kellett vbagy ezer kér­­léssel, apró ügyes-bajos dolgaikkal teljesen lefoglalták ap­ukat, amikor Rita egyedül magának szerette volna lefog^al­­íi. Tagadhatatlanul fájó és terhes volt a tudat, hqgy a két íagyobb gyermek annyira bent fészkel az apa szivében és az ipái szeretet javarészét maguknak igényelték. Ahoz már tul­­íagyok voltak, hogy tisztára a gyermekszoba elkülönített vi­­ágában éljenek és így Rita és férje, akár a kertben ültek, a­­kár pedig a dohányzó szobában, ahol nappal a leg­­zivesebben tartózkodtak a kandallónál meghitt kettesben, étkezésnél és sétánál, a gyermekek minduntalan ott lábat­­ankodtak. Harald születése óta Rita kettőzötten érezte a zavarta­­ást, pedig nem volt rossz anyjuk, sőt, mindenki csodálkozott, tőgy milyen szerető gyöngédséggel környékezi mostahagyer­­nekeit. Csak legbensőbb énjében hangzott fel mind sűrűbben i gondolat: “Milyen másként volna minden, ha ez a két gyér­nek nem volna!.... Ha é n volnék Albert első felesége és Ha­­ald volna első, egyetlen gyermeke.’. Ezeket a gondolatokat ögtön tovaüzte, csak hát túlsók alkalom kínálkozott újra és íjra előtérhető!ákodásukhoz. Houses WEAR OUT! REPAIR OR IMPROVE YOURS WITH A CLEVELAND TRUST LOAN I Ghe Cleveland Umst Company j 70 CONVENIENT, HELPFUL BANKS UDVOZOUUK! A Clevelandi Magyar Ifjúsági Egylet és Női Osztálya egyesületünkbe csatlakozott minden egyes tagját Százlizenkét clevelandi ma­gyar asszony fogott össze pár héttel ezelőtt dicséretre méltó hazafias érzelmektől, kultu­rális és önképzési vágyaktól fűtve azért, hogy az ország fővárosát, Washingtont és an­nak nevezetességeit megte­kintsék. A Washingtoni láto­gatás érdekében hozott közös elhatározást, mint mindem jóindulatú igaz magyar test­véri összefogást, megvalósu­lás és siker, sok hasznos ta­pasztalattal, tanulsággal es fe­ledhetetlen élményekkel és emlékekkel teli kirándulás koronázta. A fővárost látogató ritka szép női csoportot a CLEVE­LANDI EGYESÜLT EGYLE­TEK Jótékonysági Nőegyle­­lének East és West Sideon é­­lő, katholikus és református tagjai képezték. Ez a külön­böző felekezetekhez tartozó, de vérbelileg, íajilag oly "szívben is egy" amerikai ma­gyar női csoport, amelyik t hosszú útra induláskor együt­tes imádságban bizonyára így sóhajtott fel: "URUNK, SEGÍTS! ADJ SZERENCSÉS ODA és VISSZAÉRKEZÉST" . . . ilyen együttes összefo­gásban érkezett mei és bo­nyolította le látogatását Wa­shingtonban. A 117 asszony együtt énekelt, együtt imád­kozott, együtt nótázott, együtt szórakozott. Együttesen láto­gatták meg a főváros törté­nelmi, kulturális és vallásos jellegű nevezetességeit. E- gyüttesen mentek a FEHÉR HÁZBA és adták át különle­ges magyar jellegű ajándéku­kat az Egyesült Államok el­nökének és együttesen láto­gatták meg a főváros legszebb magyar nevezetésségét és za­rándok helyét, a Kossuth Házat — a.z Amerikai M'agyar Református Egyesületünk srékbázát is. Látogatóinkat, ah.ogy ők jöttek hozzánk, mi is együtt­érző testvéri szeretettel, tel­jes tisztikarunkkal együtt fo­gadtuk teslvérsegiíő intézmé­nyünk székházában. Központi épületünk megtekintése után, vendégeinket dísztermünkben hivatalos fogadtatásban része­sítettük, ahol elnökünk meleg szavakban üdvözölte őket hangsúlyozva azt, b.ogy a Kos­suth Ház falai között fés a fraternális közösségünkben NINCSENEK FELEKEZETI KORLÁTOK, de vannak "EGY ISTENBEN BÍZÓ" ma­gyar testvéri törekvések. El­nökünk után a titkár és ellen­őr köszöntötte a. vendégeket és Kossuth Házi emlékekkel ajándékozták meg őket. A központi épületben le­zajlott fogadtatást SZERETETVENDÉGSÉG KÖVETTE, a. Cherry Cbgse Presbyterian Church Knox termében, ahol Egyesületünk kitűnő vacsorát adott vendegeinek, amit az egyb.áz énekkara szo’gált fel. A vacsorán a látogatók tisz­teletére megjelentek nem­csak az Egyesület tisztviselői, de a clevelandiak kedvence, Ohio állam többszörös kor­mányzója és most szenátusi képviselője FRANK J. LAU­SCHE szenátor és Dr. Paul Ludwig le’kipásztor is, akik szép beszédeket mondottak és meleg fogadtatásban részesí­tették a látogatókat. A ven­­décszónokok mellett a kirán­duló csoport vezetői közül is többen felszólaltak és a szives vendéglátásért kifejezett há­lájuk mellett, ők is kihangsú­lyozták: az ilyen szép és hasz­nos magyartestvéri találkozá­sok fontosságát. A clevelandi látogatók tisz­teletére rendezett fogadtatás­nak és szeretetvendégségnek áldomásmesíere az Egyesület központi titkára volt, aki a látogatók és iRuszlris vendé­gek mellett külön örömmel köszöntötte azokat az uj e­­gyesületi tagokat, akik a CLEVELANDI IFJÚSÁGI EGYLET becsatlakozása foly­tán lettek TAGJAINK. Együttérző magyarokról, magyarodnak irt beszámolói­mat azzal fejezem be, hogy ez utón is szeretettel köszöntőm Egyesületünk központi tiszti­kara, szervezői gárdája, egész vezetősége cs össztagsága ne­vében is, A CLEVELANDI MAGYAR FÉRFI ÉS NŐI IFJÚSÁGI EGYLET HOZ­ZÁNK CSATLAKOZOTT VEZETŐSÉGÉT ÉS ÖSSZ­­TAGSÁGÁT. ISTEN HOZTA ŐKET! É- rezzék magukat jól, a mi na­gyobb tagsággal és több mil­liós vagyonnal, ifjakat és ö­­recjeket gondozó "BETHLEN OTTHONT"-! birtokló, neki is teljes biztonságot ps védel­met nyújtó nagycsaládunk­ban! Velük együtt, a hozzájuk hasonló és velünk egyesülni Rész magyar egyesületeknek pedig szeretettel üzenjük: KÉSZSÉGGEL TÁRGYA­LUNK A CSATLAKOZÁST KERESŐ EGYLETEK. VE­ZETŐIVEL és előnyös egye­sülési ajánlatainkat készség­gel ismertetjük. ÖRÖMMEL JEGYEZZÜK meg, hogy a clevelandi Ifjú­sági Egylet becsatlakozása, az utóbbi négy év alatt a negye­dik egylet, amelyik örömmel egyesült az Amerikai Magyar Református Egyesülettel. Ma­gvar egyesületeknek testvéri ÖSSZEFOGÁSBAN ÉS E­­GYESÜLÉSBEN ERŐ VAN! Ahol az erő, ott a biztonság; ahol a biztonság, ott a békes­ség; ahol a békeség, ott a sze­retet; ahol a szeretet, OTT AZ ISTEN VAN! Mi Ő benne bí­zunk! Ha ő velünk, ki leh.et ellenünk? KECSKEMÉTHY JÓZSEF A iunius 11-én. vasárnap a Bethlen Teremben megtartott bankettel, amellyel megtiszteltük a Clevelandi Magyar Ifjú­sági Egylet és Női Osztálya nagyon kevés híján becsatlako­zott össztagságát, a Clevelandi Magyar Ifjúsági Egylet és Női Osztálya szerves része lett egyesületünknek, egybeforrt azzal a magyar testvéri közösséggel, amelyet egyesületünk­kel fentartunk és képviselünk, hogy minden tagunk javára s érdekében a testvériséget gyakorolhassuk. Nagy örömünkre és teljes elégtételünkre szolgál, hogy a megjelentek és általában a becsatlakozott tagok megértették, hogy egyesületünk NEM AVATKOZIK tagjai egyleten kívüli ü­­gyeibe és különösen NEM senkinek a VALLÁSÁBA vagy EGY­HÁZI ÜGYEIBE. Testvéri szeretettel köszöntjük uj tagjainkat azzal a meg­becsüléssel, amelyet régi tagjaink iránt érzünk. AZ AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUS EGYESÜLET BORSHY KEREKES GY&RGY elnök KECSKEMÉTHY JÓZSEF, titkár

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom