Az Ujság, 1961 (41. évfolyam, 1-50. szám)
1961-01-19 / 3. szám
JANUARY 19, 1961. AZ JüjSÁG 3 OLDAL Kemény György NÁZÁRETH FIA Názáreih fia: mig iil-oli üres imádság pereg, beszélgessünk őszintén rtii, ketten: szegény emberek. Jaj, igaz, hiszen el is felejtem, hogy Te nem szólhatsz. így csak én mondom: mi is a bajom, mi is a gondom; de mégis megértjük egymást ketten. Kezdjük sorjában: ott születtél egy rozzant jászolban; barom lehelt Rád s takartak rongyba rongyos akolban. Veled a Sors keményen goromba volt már az öntudatlan kezdetnél; ér.heiő igy, hogy sose nevettél s lelked a keresztet váltig hordta. Szolgált szolgáltál mindhalálig és a szegényt védted, de mikor kinlódtál a kereszten: ki se szólt érted. Sebed bámulták vonagló testen: aztán nyugodtan hazamentek s örüllek, ha vigan illak-etlek, mig Te ott lógtál fára szegzetten. De nem is csoda: mert igy tetszett a hatalomnak, írástudók és papi fejedelmek akit hajszolnak: ritkán remélhet az kegyelmet. Rut farizeusok és pénzváltók gyűlölték lebenned a Megváltót, ki szólalt szegényért s halnod kellett. Ha szolgák helyett védtél volna népnyuzó hatalmat: Jeruzsálemben nem lett vón vége nagy diadalnak. De igy: elárult szolgasor vétke s parancsba vágott, ujjongva tépett hatalom orvén szükölő néped s azt se bánta, hogy küzdöttél érte. És eltemettek. Vittek asszonynép fehér gyolcsában; sírodnál markos zsoldosok álltak, mert a halálban lettél erősebb s lestek csodákat: akik kínodnál réveteg állván, bamba baromként elhagytak gyáván; azok is, kik Rád ostorral vágfak. Jöt a csoda: > | yi'-iJt&íí,. ,■> íoj. •• • ívi-■ . Messiás lettél azok kezében, akik hurcoltak kereszthalálra s övék az érdem: mert taposott nép, ki mindig gyáva: átengedett az írástudóknak, fejedelmeknek és pénzváltóknak, mig maga maradt nincstelen árva. Eljár az Idő. Kétezer éve lesz már malfolnap, hogy emberjogérí izenlél hadat zord hatalomnak. Ámde hosszú két ezredév alatt: csak tovább folyik a régi játék: bügve topzódnak hajráparádék. Néped pedig: szótlan szolga maradt. Jöttek koronkint Messiások és a fejedelmek: kimondták rájok kegyetlen átkot s morzsakegyelmet hasztalan vártak. A korbács vágott, várt a bakó és lángolt a máglya. Nevedben szólok bősz parancsára: állt a kereszt és öllek a lángok. Minden a régi; csak a külsőség ócska palástja változott szinleg. Ám, ki a népért szóba kiáltja borzadó lelkét s hiszi, hogy célt ért: vértanuk útját véresen járja. Azok hajszolják uj Golgotára: kik rád rakatták a töviscégért. Régi szokásból ünnepet ül most elnyomott fajtád. Suttog imádság, zendül az ének. Fejüket hajtják sok sebed láttán görnyedő vének. Meg is siratnak, majd hazamennek s mindent feledve: isznak és esznek. Te meg ottmaradsz: véres emléknek. Vágtat az Idő: jönnek uj népek és uj korszakok, de mit sem adnak bölcs tanításra lelkileg vakok. Egyik kor a másik sirj át ássa. hanem a rendszer csak régi marad: aki nem vetett, mindig az arat s már remény sincs a feltámadásra. Názáreth fia: ez a panaszom, ez az én gondom. Magunk közt mindezt sorra elmondom, mert fojtogatnak belső sirások: hát mért is élnek, hát mért is halnak nembánom-népért a Messiások? AZ ÉDES ANYA — TÁRCA.— Irta: Szigeti Endre Odakünn már hajnalodott. Jolán álmatlanságtól gyulladt szemmel tekintett ki az októberi derengésbe, nézte a szülőotthon udvarán álló csenevész juharfát és számlálni kezdte a hulló leveleket. Egy, kettő, három., huszonöt- A többiek aludtak még, csendesen szuszogtak, egyik-másik asszony érett keble kandikált ki a kivágott inget alól. Jolán meg egyre kevesebb tejet tudott adni Krisztinkának. Úgy érezte, hogy éjszakánként elsírja a tejét. A kis lány Kisasszony napján született s nemsokára már egy hónapos lesz, de Feri még feléjük sem nézett. Csak azok az idegenek, akik majd örökbe fogadják, azok mindennap itt vannak, nézegetik s az üvegen át gügyögnek neki, mintha már az övék volna. És Juditnak akarják keresztelni-Megint eszébe jutott az a rettenetes reggel, amikor már biztos volt, hogy Feri akarata és az ő összes óvatoskodása ellenére útban van az ötödik, ez a Krisztinka, ez a kékszemü csöppség. A párnábanyomta fejét és megint kibugyantak a könnyei— Mi baj , kismama? — suttogott valaki felette. Jolán észre sem vette, hogy nézik s Tilda madám áll az ágy fejénél, egy nagy darab aszszony, csupa szigorú gondosság és szőke jólelküség. Úgy érezte, hogy ennek az asszonynak most mindent el kell mondania. — Rettenetes, rettenetes volt az az ólomszürke reggel — hüppögte. öt óra volt, az utcán égtek még a lámpák s fényük az eblakon át zavaros, sárgás árnyékokat vetett a két kis ágyra, ahol a kisebbek Jani és Laci aludtak együtt a nagyapa régi vaságyán. Á,i Az Erzsébet királyné útról behalattszott a villamosok zaja- Vasárnap volt s még tudtam volna aludni, úgy, mint máskor, de most nem szállt álom a szememre. Feri fordult egyet mellettem, magára húzta a paplant. Ma szólni kellene neki gondoltam. Nem húzhatom tovább, meg kell mondanom, hogy áldott állapotban vagyok. Délután a gyárból egyenesen az anya- és csecsemővódő intézetbe szaladtam. — 3 hete gravid — mondta az ősz Királdy doktornő, aki már régóta ismer- — De a férjem nem akarja — mondom neki — nem akarja, hogy még egy gyerekünk legyen. A doktornő hosszan rám nézett, látta rajtam, hogy mit gondolok, s amit én is éreztem, hogy fejembe száll a vér. Meg akart nyugtatni, de hangja nem volt olyan meleg s dallamos, mint máskor. — Kérem, joga van hozzá ismétlem, a törvény szerint joga van rá s a bizottság bizonyára méltányolni fogja a körülményeket. De nem én ajánlottam — tette hozzá s szavait inkább önmagához intézte, mint hozzám. Lucskos hó esett aznap délután, mikor hazafelé mentem, ráfagyott a járdákra- Szédülten bukdácsolva arra gondoltam, bárcsak elesnék.. De nem estem el. Hazaérve folyton számon volt már, hogy kimondom, de egy kukot sem mertem ejteni. A titkolódzás egész éjszaka fojtogatott s reggelre nem bírtam tovább. Áthajoltam hozzá, barna haját kisimítottam a homlokábél: — Feri —suttogtam — Ferikém! Felpislantott, átkarolta a nyakamat és magához húzott. — Gyerekünk lesz, kislányunk és Krisztina lesz a neve. Úgy nevezzük, ahogy te akartad tiz éve, ott a Horváth-kertben- Emlékszel ? Szót se szólt, csak nézett maga elé. Aztán eltolt magától s a szeme olyan tompán feketévé vált, mint az a korai reggel. — Nem kell több gyerek— mondta, mintha ítéletet mondott volna ki. — Mit tegyünk mást, ha Isten adta? — Ha Isten adta, a doktorok majd elveszik. Nem kell több! — vágta oda. Egy bérelszámolónak elég négy gyereket eltartani-Felsziszentem. — Úgy beszélsz, mintha én technikus létemre nem keresnék többet, mint te! — Akkor tartsd el magad, meg a többit is tette hozzá konokul és elfordult a fal felé. — Azt hittem, megreped a szivem. Tiz éve nem volt ilyen szóváltás közöttünk. Feri csendes, kevés beszédű fiú volt, de ha a fejébe vett valamit, azt nem lehetett kiverni. Tudtam, hogy most már minden további szó felesleges- Felöltöztem, hogy még mielőtt a gyerekek felébrednek, elszaladjak a misére. Feri is, anyja is más vallásuak voltak. Templomba nem igen mentek. Én tiz éve legtöbbször egyedül jártam a szentmisére.Fujt a szél, ingatta a lámpákat s a zuglói házacskák közt hordta a havat. Úgy támolyogtam be a templomba- Átdideregtem az egész szentmisét, összezavart tam az imádságokat. Folyton csak az járt az eszembe, hogy mit tegyek. Ábrahámra gondoltam, akinek fel kellett áldoznia a gyermekét. Talán tőlem is ezt várja az Isten? De hiszen Ábrahám apa volt és nem anya!-.Mi lesz a többiekkel és Ferivel, ha nem teszem. Aztán arra gondoltam, hogy nem tudnék gyermekeimnek szemébe nézni, ha testvérkéjük gyikossának érezném magamat- Már régóta vége lehetett a szentmisének és még mindig ott dideregtem a padban s úgy éreztem magam, mintha a lellkiismeret kinzópadján ülnék. Nem birtam tovább; odarogytam a gyóntatószékbe. Még semmit sem tettem, de azt hittem, hogy Krisztinkát máris feláldoztam a családi békesség oltárán. Az öreg pap meghallgatott, talán Szappanos Rádió A legnagyobb amerikai magyar rádió program MINDEN VASÁRNAP d. u. l-2:30-lg WDOK - 1260 ke. LO 1-5524 SZAPPANOS RECORDINGS 3046 EAST 123rd Street FANCHALY VIRÁGÜZLETE 4714 Lorain Ave. Tel. ME 1-1882 Vágott és cserepes virágok TEMETÉSEKRE kegyelettelesen, LAKODALMAKRA ízlésesen végezzük el a rendelést Távirati virágküldés a világ bármely részébe — teljes jótállással. meg is sajnált. Áthivott a plébániára egy kis gyónáson kívüli beszélgetésre. Egy ked vés gyermektelen házaspár— mondta ott nekem — szívesen örökbe fogadna egy gyermeket- Az egyházközség is támogat anyagilag, beszéljem meg a férjemmel. — Az a kövérkés házaspár? — kérdezte Tilda madám. Azt hittem, rokona. — Dehogy rokonaim! Gyűlölöm őket, azt a férfit, meg a mézes-mázas feleségét, ki a szemével majd felfalja Krisztinkát s Juditnak akarja keresztelni. Igaz, ők vállal ták örökbefogadását, ők tették lehetővé, hogy megszülessék. Igen, azok jönnek, de Feri felém se néz! Tiz hónapja még csak nem is beszól tünk- Csak amikor ide bejöttem, akkor vágta a fejemhez : — Na, szüld meg azt az egyházközségi fattyut, de legjobb volna, ha már haza se hoznád. Jolánt megint elfogta a sirás. — Csendesen, csendesen — mondta Tilda madám. 'Felébreszti a többieket_ És mondja csak, a férje nem barna, nagy hajú fiatalember? Nem rövid, szürke lódenkabátot és zöld kalapot hord? — De igen — rebbent meg Jolán — ismeri talán? — Csacsi kis asszony, hiszen az mindennap itt van, s az üvegablakon át bámulja Krisztinkát. Odahozatja az üvegajtóhoz, s alig engedi visszavinni. Majd én beszélek a fejével — maga csak hagyja abba már a pit'yergést, mert komolyan elsírja a tejét-A madám jóságosán és biztatóan megveregette Jolán vállát és kiment. Az asszony szipogott még egy darabig, aztán csendesen elaludt. Mikor felébredt, az őszi napfény aranya már végiglocsant a szoba fehér falán, a takaróján s a mamák mellén, amint éppen odadták kicsinyeiknek. Krisztinkát is lehozták, s odatették melléje a párnára. Magához öelte, s a kislány ajka mohón tapadt rá az anyai mellre.' A többi asszony már befejezte a reggeliztetést, a madámok egymásután, összeszedték a csecsemőket, s kivitték őket az üvegajtós steril terembe- Csak Krisztinka csüngött még a mamája keblén, mikor Tilda madám belépett a terembe, mögötte Feri. — Na, itt ez a rosszcsont — mondta Jolánra nevetve, s az őszi napfényben ragyogott az aranyfoga. Feri zavartan áldogált egy darabig, aztán odaült Jolán ágyára, s mind a kettőjüket magához ölelte. — Jól van hát — mondta. Nem Judit lesz belőle, Krisztinkának fogjuk keresztelni. Jolán úgy érezte, hogy az októberi napfényt egyszerre átmelegiti a Horváth-kerti nyár. Uj Ember TELEFONUNK: GAR. 1-S658. FA 1-1154 HUMOR ÚJÉVI KISMALAC Ezen a szilveszteri estén, ha bárki a falun végigment, tudta, mily tájra vetődött: szegény házak elé-e, avagy a módosabbak házatájához. A konyhából kitekergő illatok tájékoztatták. Ahol foga volt a pénznek, annan csak a káposzta erős szaga kiabálta a nincset — a kolbász, hurka, orrot tágító illata meg onnét illant, ahol bőviben voltak az életnek— Mi — a káposztás fertályhoz tartoztunk erősen. De azért ez a nap, az évet búcsúztató, vidámitó volt nálunk is. Én a szomszédék Ferkójával — aki egyébként pad társam is volt ‘— külön készültem rá. Nem is akárhogy. Elhatároztuk, köszöntőbe megyünk. Nem is kettesben, hanem.... Ott folytatom a szót, hogy igencsak este lett- Ez volt a megállapodás ideje. A házvégi fészernél találkoztunk. — Rendben van? — kérdeztem izgatottan Ferkót. — Rendben hát. Itt a zsák, meg két marék kukorica is! Átbújtunk a kiskert deszkakerítésén és már ott tapostuk a havat Ferkóék disznóólja körül. Én fogtam a zsákot, Ferkó meg szórni kezdte be a félretolt rekeszajtón a kukoricát- Coca ne-ne-ne, coca ne-ne-ne.... hívogatta ki 'felé a kopogó szemekkel. A kis coca, Ferkóék egyetlen jószága nem sokáig kérette magát, megjelent az ajtóban- Ez kellett csak! Ferkó elkapta fülét és már benn is volt a zsákban. Visított kegyetlenül, de akkorra már a mi fáskamránkban szuszogott az ut nehezén. — Ezzel meglennénk— örvendezett Ferkó és szabadságott adtunk a malacnak, hogy csendre intsük. Az gyorsan megbarátkozott uj helyzetével, csak akkor kezdett rá megint a nyüszitésra, amikor száritó madzagot kötöttünk a nyakára- Egy darabig rángatta, aztán megadta magát a szilveszteri nyakkendőnek és letelepedett a kamra szögletébe, onnan pislogott kíváncsian, hogy mit hoz még ez az este.... Mert hozott mást is! Amikor nótázó kedvre gyultak a szivek, újra zsákba parancsoltuk. Ujfent visított kegyetlenül.— — Itt kiabálja ki magát a fészerben! Ha belefáradt, akkor induljunk — adtam a parancsot. És mivel Ferkó helyénvalónak találta, így is cselekedtünk. Nem tudom, meddig tartott a kismalac szilveszteri kántálása, de egy szerre csak csend lett a zsákban. — Gyerünk! — ragadtuk meg a pillanatot és elindultunk a kertek alatt a nagykocsma felé- A nagykocs'ma ott állt a falu szivében, szent Flórián kőszobrának háta mögött. Világos volt a nagykocsma összes ablaka. Halványan szórták kifelé a petróleumlámpák a fényt, de azért elég módosán, mert Flóriánra is jutott belőle annyi, hogy ő is lássa, miként szalad ki a világból az 1938-as esztendő. Az ajtó előtt megtorpantunk. Tisztahangu ének hullámzott kifelé: “Vazsmegyei gyerek vagyok, Vazs megyében szüllettem..’— kiáltotta világgá a strófa szülőföldünk dicséretét. — Várjuk be a végét — tanácsoltam- De a malac úgy látszik más véleményen volt. A nótázástól kedve gyűlt és fújta a magáét. — Ki kell engedni és Ferkó már eresztette is a zsákat. 0- vatosan szabadítottuk ki a zsák száját, megkerestük a madzagot és szabadságot adtunk a malacnak. Amint beléptünk, megcsípte a szemünket az erős pipafüst, de azért hirtelen tájákozódtunk. Az asztalok meg rakva mindenféle szívderítővel és körülötte notázó, mókázó sokadalom— Kezd már — böktem oldalba Ferkót. — Jó estét, adjon isten az egész világnak, boldog ujesztendőt az emberfiának..” — kezdett rá dallamosan és biztosan ment volna minden rendjén, ha a malac meg nem irigyli Ferkó dicsőségét és ő is rá nem kezd a magáéra. Visított éktelenül! Erre aztán lett nevetés, de akkora, hogy hintázni kezdtek a függőre aggatott lámpák. — Fogjuk meg! — tanácsolta Birkás Jakab, a falu kovácsa és indultak is vagy tizen. A malac minden erejét odaadta a visításnak, meg a szaladásnak. Én loholtam utána az asztalok közt- Birkás Jakab nagy igyekezetében a farkára lépett. Hü, az angyalát! Visított akkorát, hogy a városi tüzoltókocsi sem különbet. Megrántottam a madzagot és usgyi az ajtónak. Az épp akkor nyílott. Ki a malac, ki az utcára. Mi Ferkóval utána, az emberek is—Coca, ne-n-ne.„_ coca, nene-ne — kiabálta Ferkó, de az megtáltosodott — bottal üthettük a nyomát. Ferkóval ott álltunk a Flórián szobor előtt. Mintha még az is mosolygott volna szerencsétlenségünkön. — Most mi lesz? — kérdezte Ferkó. MINDENKI JEGYEZZE MEG Ha kisebb vagy nagyobb baja van a Televisionnal bármely gyártmány is, teljes garancia mellett megjavítjuk Steve G. Szabó B. F. G. — TV iskolázott és vizsgázott, szakképzett television javító. 2656 EAST 126lh ST. • SW1-4544 RA1-0567 ízlésesen és méltányos árban készít el minden virág rendelést és továbbit az or szág Vagy a nagy világ bármely részébe. G AYER'S FLORAL SHOPPE 3033 Lorain Ave Telefon ME 1-1889 Azt még talán Flórián sem tudja — böktem fejemmel a szentre. Ferkó jobb híján sirni kezdett— Na, te gyerek, ne bőgj — jött hozzánk Birkás Jakab. — Add ide a sapkád — nyúlt fejfedőmért. Elment a sapkával, — nemsokára viszszatért. — Na, itt a malacért — nyomta Ferkó kezébe a sapkát. Ej, Flórián, volt öröme a napnak! Mert a sapkába bujt pengők és fillérek három malac árát is kitették. Flóriánnak is adtunk egy tíz fillérest — hadd lássa, milyen a magyar-Tófli János ICIPICI BÖKKENŐ a vőlegényedaz egyik lány — Mi van del? — kérdi a másiktól. — Van köztünk egy kis nézeteltérés — feleli a másik. — Én szeretnék egy nagy templomi esküvőt, ő pedig szeretné felbontani a jegyességet.... FLEGMA Két hajótörött hánykolódik egy deszkába kapaszkodva a hullámokon. Élelmük rég nincs, ivóvizük elfogyott. Fáradtak, kimerültek, de nem alhatnak, mert akkor le esnének a deszkáról. Amint fáradtan eveznek a csonka evezőkkel, az egyik felnéz, majd hirtelen felordit: — Hajó! Hajó-ó-óü Mire a másik: — Mit üvöltesz, te hólyag! Nem láttál még hajót? MI A HÁZASSÁG? Az egyetlen olyan életfogytiglani büntetés, amit rossz magaviselet esetében fügesztenek fel-ORVOSOK — Mondtam neked, hogy az utolsó pillanatban hajtottam végre a műtétet a kettes betegen — mondja az osztályos orvos a főorvosnak. — Ha néhány órát kések, a beteg felgyógyul operáció nélkül. ANYAI BÜSZKESÉG i — Látja, — mutat a mama két éves kisfiára, aki vidáman totyog a szobában. — így jár a drágám már egy éves kora óta. — Fantasztikus! — mondja az agyonbeszélt látogató. — És nem tudtak kitalálni semmit annak érdekében, hogy megállítsák egy időre? Fakutya MIT NEM TUD A NAGYPAPA? A hat éves Pistike odaszól a nagypapának. — Én tudok olyant, amit te nem tudsz. — Mit_? — Nőni.... HA GYÁSZ ÉRI A CSALADOT, minden szükséges intézkedést hűségesen és lelkiismeretesen elvégzi a LEGMÉLTÁNYOSABB díjszabások mellett Ifj. Riczó J. János Lukács István JOHN J. RICZO MAGYAR TEMETÉS RENDEZŐ Lukács István, Licensed — KÉT TEMETKEZÉSI INTÉZET — 12519 Bcckeye Road LO 1-2030 17504 Harvard SK 1-8900
