Az Ujság, 1961 (41. évfolyam, 1-50. szám)

1961-10-19 / 41. szám

I-IPAL At ÚJSÁG Oktober 19, 1961. Kétféle mérték A —REGÉNY— Mikor egyik este, már jó későn, egy délutáni teáról hazatértek, Weidenau éjjeliszekrényén ott feküdt Frédy rendes heti levelezése, amely a délutáni postával érkezett. Elfi levele ezúttal hiányzott. Frédy, mint általában* most is elégedetten irt, csat az utóirat hangzott kedve­zőtlenül : — “a kosztot itt nagyon szűkén mérik, hetenként háromszor vacsorára csak káposztát és burgonyát kapunk, édes tésztát, meg csak vasárnap.“ Weidenau elolvasta a levelet és minden megjegyzés nélkül, némán az asztalra helyezte. Rita is átolvasta, mint rendesen és leoivasta férje arcáról, milyen kínosan érinti a jó kosztért és nyalánkságokért rajongó Frédynek a ma­ga egvserüségében szivet megindító észrevétele. Nehogy Albert szívfájdalmát növelje, Rita is hallga­tott, bár napjában borzasztóan sajnálta szegény Frédyt. Ezen az éjszakán Rita alig aludt, folyton Frédyre gondol', félt, hogy a gyerek talán éhezik az intézetben. Másnap reggel, alighogy Albert átment a műterem­be, a reggeli postával ’evél érkezett Elfitől, ezúttal Rit ta címére, aki kicsit csodálkozva nyitotta fel a borítékot, meri megszokta hogy a gyermekek csak apjuknak irtak. A levélből az alábbiakat olvasta: “Édes aráira, Mamuskám! Ugy-e nem haragszol, hogy most egyszer nem a papának, hanem neked i­­rok. . De valamit kérni szeretnék tőled. Látogass meg egyszer!.... Olyan borzasztóan vágyom utánad, hogy néha már aludni sem tudok. Úgy szeretném, ha elmesélnéd, hogy mi tő‘ténik otthon... Hogy a bubi jár-e már beszél-e.... bog/ a rigók a kertben most is eleszik-e a kisebb madár­kák elől a kenyérmorzsát, mikor őket eteted::., hogy él-e még a móküskánk, amd az erdész bácsi küldött tavasszal és minden -minden mást is tudni szeretnék! Olyan boldog vagyok, drága Mama, hogy megint otthon vagy a papánál, mell mikor nem voltál ott. a papa mindig nagyon szomo­rú volt Eljösz hozzám nemsokára?.. Vagy talán már e gészen elfelejtetted a Téged olyan nagyon szerető kislá­nyodat Elfit? tyita mélyen megrendültén olvasta újra és újra a gyermékirásu levélkét, észre se vette, hogy szeméből öm­lik a könny. Lehetséges ez?.... Hogy ez a gyermek, akinek miatta kellett elhagynia a szülői házat, akit a honvágy gvÖtör, mert ez minder szavából kiérehető— a történtek dac ára szereti öt., és vágyódik utána? Milyen megindító­im önzetlenül hangzottak a szavak: “olyan nagyon boldog vagyok, högy''megint otthon vagy a papánál....“ egyetlen paHliSz kzó se, sémmi keserűség, hogy őt, az odatartozó gyermeket kitelték ebből az édes otthoni együttlétből a mostoha lány ja 'kedvéért. Vagy talán ezt meg se értette? — Bár igy volna! — gondolta Rita. — Halálosan szé­gyenkeznem keilene ,ez előtt a tiszta, gyermeklélek előtt, ha tudná, hogy milyen rossz és öhző vagyok! B^sigtett a? éléskamrába, összeszedett minden jót, amit csak talált, süteményt, sonkát, csokoládét; befőttet; saj­tot és két egyforma, hatalmas csomagba elosztotta, aztán Linát taxiért küldte, két csomagot betétette az autóba és maga is beült, de otthon senkinek se mondta, hogy.hova megy. Első ltja a Sailern-intézetbe vezetett, mert az isko­lanővérek zárdája jóval távolabb volt, a város túlsó végén. Frédy éppen az intézet nagy, árnyas parkjában ker­­getődzött a többi fiúval, mikor Rita utána kérdezősködött. Tízórai szünet volt és a fiuk vajaskenyerükkel a kezük­ben, kiabálva és nevetve, mint vad kis- csikók száguldoz­tak. A tanárok egybecsoportosulva, mosolyogva nézték a játszó gyermekeket. Weidenau Frédet tetszik keresni ; nagyságos asz­­szor-y !*.... Amott van . Halló!.... Weidenau, gyere ide! — Mama!.... irama! Frédy kitárt karokkal rontott Ritának és miközben Rita nyakán csüngött, büszkén pislogott vissza kíváncsian utána bámészkodó pajtásaira, mintha azt akarná monda­ni: “Csak bámuljatok!., ez a szép, előkelő hölgy, az én mamám!“ MAGYAR TESTVÉRI Segítsd ADOMÁNYODDAL RUTGERS NEW JERSEY ÁLLAMI EGYETEMEN működő s itt magyar tanszéket fenntartó Amerikai Magyar Intézet j>- j? munkáját! Az amerikai magyarság történetének egyik legjelentősebb fejezete ennek az Intézetnek alapítása; nyelvünk, múltúnk, kultúránk jövőbe átmentése s méltó hagyaték képen az utá­nunk következő generációknak átadása valamennyiünkre fel­adatot s ezt a feladatot az Amerikai Magyar Intzézet utján végezhetjük el együttesen! ÁLLÍTSON EMLÉKET ELHUNYT SZERETTEINEK EGY EMLÉK-ADOMÁNNYAL! Minden adakozó nevét megörökitjük. Minden adomány art adóbe- Utiíi-snál levonható. Minden adomány erre a címre küldendőt AMERICAN HUNGARIAN STUDIES ^ FOUNDATION American Hungarian Institute r. tt. fcox 1084 New Brunswick, H. J, Rita csodálkozva nézte, hogy Frédy milyen pompásan fejlődött, legaláeb tizenkétévesnek látszott. Meghatottan simogatta a gyerek rövidre nyírt haját. — Szeretsz itt lenni, Frédy? — Oh, nagy:. !.. De kérlek, mama; ne nevezz Frédy­­•iek, az olyan gyerekesen hangzik; pedig én már nagyfiú vagyok, legmagasabb az osztálypmban és itt mindenki Fréditek nevez. — Helyes, Fréd! .... De ha nagyfiú is vagy, remélem, nem veted meg a hazulról hozott nyalánkságot — és nem Kifogásolod, ha ezután minden héten kapsz ehhez hasöndó csomagot l Frédy megint ujjngva ugrott Rita nyakába: — Köszönöm, drága mamuskám milyen jó vagy! — Nem vágyódsz haza? — faggatta Rita a fiút, de Frédy erélyesen rázta a fejét: — Nem, itt sokkal mulatságosabb, a fiuk között. De i arúeonyra szeretnék hazamenni mert akkor mindegyik fiú hazamegy. . — Természetes, hogy hazajősz Fréd! Most felhangzott a tanitás folytatását jelző csengetés és Rita búcsúzott. — Aztán a karácsonyi kívánságokat idejében ird össze és küld el nékem, Fréd! — kiáltotta még Rita a többi fiú után szaladó Frédynak. Az iskolanővérek zárdája kivül feküdt a városon, ma­gas fallal kerített, nagy park közepén. Az előépületben voltak a tantermek, a főépület, a benlakók internátusa, a kert mélyében ánt. Mire Rita odaért, a délelőtti tanitás már véget ért, a leánykák ebédig szabadok voltak. Csopor­tokba verődve sétálgattak a széles, világos, jól fütött fo­lyosókon, de Elfi nem volt közöttük. Rita kérdeznt.ködésére a leánykákra felügyelő egyik kedvesnövér azt válaszolta, hogy Elfi bizonyára a kerté­szetben lesz, mert szabadidejében boldog, ha segíthet a Kertészetet vezető nővérnek. Oda is intette egyik nagyobb leánykát, hogy vezesse le Ritát a kertészetbe. A kertészet a park végében feküdt; a nagy üvegház­­mellttt a beteleiésnez szükséges tágas kamrák sorakoztak-1 iák, ezeknek egyikében osztályozta a vetőbabot a kertész­kedő kedvesnővér, Elfi segítségével. Mikor Elfi Ritát megpillantotta, mindent ledobott és hangos, szenvedélyes káltással rohant a karjaiba. M.mia!.. Drága, egyetlen mamuskám! A f> * n szeretette'j*es hangra Rita szemében könny szökött, Elfi is sirt és vékony karjai görcsösen szorongat­ták mostohaanyja nyakát. — ■ Elfriedei — korholta szeliden a kedvesnővér, — ez a vadság nem ihő egy ilyen nagy leánykához! — .\e haragudj, mama, de mikor megláttalak, olyan borzasztóan örültem.... Nem reméltem, hogy ilyen hamar eljösz és.... olyar nagyon vágyódtam utánad! — De, gyermekem ... azért csak nem haragudhatom-. Elfi is nagyon megváltozott, mióta Rita utoljára lát­ta. Jó fej nyit nőtt, magasra nyúlt, a fejlődés szegletes­régével és aránytalanságával. Az arca különösen megvál-! i-ozott, idegenszerű volt, töprengő, koraérett kifejzésü. ) Rita szinte megijedt, ahogy ezt a keskeny, átlátszóan sápadt arcoi-skat nézte . . Milyen bánatostekintetü a söté­­ien kék, hosszú pilláktól árnyékolt szemek! — Beteg vagy, Elfi? .... Miért vagy ilyen sápadt — kérdezte Riva, nyfcoi* később a levelüket hulatott cseresz­nyefák kozott fe.'és alá sétáltak. — Nfeín vagyok1 beteg, inkább nagyon jól érzem ma­gam mióta itt vagyok és sokat vagyok szabadban. Jól ál-j tzom íó étvággyal eszem.... ez a kis sápadtság semmit! sem jelent. — Hát seretsz itt lenni? — ő, igen!.... Nagyon jók hozzám, mindenem megvan, ami csak kell! Elfi ezt mohón mondotta, de mégis egészen másként hangzott, mint Frédy friss, őszinte, szívből jövő megerősi- • tése ugyanerre a kérdésre. Most aztán Elfi halmozott kérdést kérdésre, hogy mi újság otthon; minden csekélység érdekelte, mindent tud­ni akart és közben félénken boldogan simogatta, csókol­gatta Riza kezét. — Csak nem gondoltad, kis bolondom, hogy nélküle­tek fogjuk ünnepelni a karácsonyt? Hosszú, szenvedélyes ölelés volt a válasz és gyöngé­den simogatta a kihevült arcocskát. — Elfi, felelj őszintén!.... (Szeretnél megint végleg otthon lenni? Nem! — hangzott kis szünet után a határozott válasz. — Miért nem? — Mert— mert ez igy jobb.. valamennyiünknek. Rita elsápadt. — Elfi .. hogy értelmezzem ezt a választ?--- Elfí Hallgatott majd karjait hirtelen Rita nyaka köré kulcsolva, eres bensőséges hangon felelte: — .Ne gondolj egyébre, mama, minthogy határtalanul veretlek.... léged es papát! — Sokkal jobban, mint maga­mat!... C-xj- ei»e gondolj mama, semmi egyébre! AZ IFJÚSÁG JOGA — REGÉN Y — Jól tudta Rosemarie, hogy anyja élete csak egy haj­szálnyi vékuny szálon függ, ami minden órába, min­den petrcben elszakadhat. Akkor pedig teljesen magára marad. Ugyanúgy, mint Malté, ő is egyetlen gyermeke volt korán özveggyé lett édesanyjának. — Így talált, rá Winterstein tanár, amint egyszer a várótermen keresztül ment, a nagy bánattól mngábasüp­­pedve a vigasztalanul magárahagyott gyermekre. A szép, szomorú, aranybarnahaj u kislány nagyon meghatotta a komoly elfoglalt professzor. Megállt előtte jóságos, szeretetreméltó mdorával érdeklődött nála, hogy mit keres itt ilyen egyedül és elhagyottan és kije az, aki­nek a sorsa rá, ilyen mély hatást gyakorol. A nagy barna szemek könnyben úsztak, a leáyka ajkái remegtek a belső megindulástól, úgyhogy alig tudott felelni. A tanárt a gyermek szenvedése szive mélyáéig megrendítette. Rosemarie lassan-lassan elmondotta, hogy milyen súlyos műtéten esett át az édesanyja, hogy nem engedik be hozzá, mert még mindig nincs túl a veszélyen, még mindig nagyon gyenge és hogy ő nagyon aggódik az éle­téért. Win torsiéin tanár megnyugtatóan és vigasztalóan beszélt a leánykához, megígérte, hogy mingyárt az anyjá­hoz megy és mindent el fog követni, hogy őt az életnek megmentse. A kővetkező napon a beteg állapota ismét rosszabbra fordult. A tanár még egy beavatkozást tartott szükséges­nek. Bár veszélyesnek látszott az újabb műtét, mindent el kellett követni, hogy egy emberéletet megmentsenek és hogy ennek a sápadt kisleánynak visszaadják az édes­anyát, akit a halál már megmarkolt csontos kezével. A kiváló sebész beavatkozása sikerült. Grónaunét sike­rült megmentenie és az asszony felgyógyult. A lábadozás ideje alatt Rosemarie állandóan az any­ja ág.;'a mellett tartózkodott. A professzor minden délu­tán meglátogatta, bár a többi beteget csak délelőtt szokta megnézni, Grónaunét a tanár igy két látogatással tün­tette ki. Az asszony hamarosan észrevette,< hb&yí-Wfhtfers­­stein professzor nagy érdeklődése serdülő kisleányának szól és hogy miatta látogatja meg őt gyakrabban. A tizenhétéves Rosemarie foglalkoztatta a tanár gon­dolatait. Érdeklődött az anya és leánya életkörülményei iránt, amire az özvegy elmondotta, hogy leánya kereske­delmi szaktanfolyamot végez és azon vannak, hogy minél előbb-állást nyerjen egy irodában. Az anya jövedelme na­gyon csekély volt, bár a lakásból kés szobát is albérletbe adott a kézimunkázás mellett. Most, hogy Rosemarie már felnőtt, bizony néki is hozzá kell látni a kenyérkeresethez. Winterstein hamarosan tisztában volt vele, hogy Grö­— Olyan bői dog vagyok hogy itt vagy, mama!.... Hogy megint híreket hallhatok hazulról! — Tíongvágyad van, gyermekem? — Nincs.... ó nincs! — erősitgette Elfi gyorsan, ki­­gyui: arcocskával. — Most majd gyakrabban fogok eljönni, meg aztán köze'.edik a kara’suny, amikor te és Fédy is egy egész he­tet fogtok otthon tölteni. — Igazán? — dadogta Elfi ragyogva az örömtől. j TETŐ — CSATORNA és KÉMÉNY JA VITAS j { ART'S RESIDENTIAL ROOFING | J Tel. WY 1-6406 j ) ART SEGEDY, tulajdonos — házi tel. 3-4403 \ MINDEN MUNKÁÉRT SZAVATOLUNK. i naunét súlyosan nyomta a klinikai költség és hogy komoly anyagi godok gyötrik A számmlát éppen ezért olyáan ala­csonyra ál’ittatca ki, hogy a két nőt az valósággal meg­lepte. A professzor Rosermariet gyakran belevonta a beszél­getésbe s lassan-lassan felengedett a leány elfogódottsá­ga is.Valósággal imádattal tekintett a kiváló férfira, hi­szen legdrágább kincsének, szeretett édesanyjának az éle­tét köszönheti neki. Hálával volt tele 'a szive iránta. Nemsokára azután már többet is köszönhetett a ta­nárnak. A leány szavaiból ugyanis hamarosan megsejtet­te Winterstein, hogy a? irodai foglakozás iránt nem érez sok hajlandóságt. De hogy mi az, ami a tizenhétéves fiatal leánynak megfelelt volna, azt Rosemarie sem tudta. Egy napon azt indiívávozta a professzor a leánynak, jöjjön az intézette röntgen-nővérnek. — Amennyit az első években egy irodában fizetnek, annyit nákm is megkereshet .. mondotta. — Sokkal al­­masabbnak is tartom magát ilyen pályára', mint az irodá­ban. Elmondta azt is a professzor, hogy egyúttal titkárnő­re is szüksége van Az esti érákban megjelent ugyan nála egy fiatal leány- akinek dikTált, de jobban megfelelne neki olyan titkárnő, aki napközben is az intézetben tartózko­dik. Annak oedig, amit a kereskedelmiben tanult, majd később, még talán hasznát veheti. Úgy az anya, mint a leánya rögtön tisztában voltak azzal, hgy ez az ajánlat nagyon kedvező és kapva kaptak a leheif.'Igen, hegy Rosemarie Winterstein tanár mellett dolgozhat. A tanfolyamét be sem fejezte, csak még egy pár gép­es gyorsíró órát vett és máris megkezdte a röngten-tanfo­­íyam látogatását. A komoly fiatal leány mélyen felsóhajtott, ha erre az utóbbi félévre vis.v;agondolt. Már az első nap nagy-nagy kedvvel fogott az uj munkakörével járó kisebb munkák el sajátitásáhos. Eleinte még hiányzott benne az önbizalom, attól tartott, hogy nem üti meg a mértéket, hogy esetleg nem elégíti ki a tanár igényeit. De mivel csak dicséretet kapott, önbizalma megszilárdult és mindig nagyobb kedv­vel végezte munkáját. Milyen boldoggá tette őt a tanárral való együttmű­ködés abban a hatalmas, komoly teremben! Ezek a ránéz­ve emlékezetes órák, amelyekben alkalma nyilt ezt a mély érré ;u kiváló férfit megismerni, akinek lángesze a naga • gt's-.eben megnyilatkozott előtte! _ Ezt az embert most esetleg elveszíthetné? Ezek az órák, melyek számá­ra Cyan végtelenül sokat jelentettek, ne térnének vissza soha többé? Rosemarie első féléve tökéletes megelégedettséggel telt el az intézetben. Akkor jött Trübner Malte. Ragyogó fiatalságával, az akkor éppen befejezett vizsgák után. Boldogan, hogy nagyrabecsült gyámja mellett tevékenyke­dik. Érkezésekor meglepetésére apai barátja házában egy bájos fiatal leányt talált, akit meglátni s megszeretni csak ugyan percek müve vök. A fiatal teremtés is rögtön ro­konszemet érzett Trübr.er doktor iránt. Ami Rosemariet más visonyok között boldoggá tette volna, annak ma.ilyen körülmények között, nem tudott tel ies szívből örülni Ezekben a válságos, nehéz órákban nem mert saját boldogságára gondolni és azzal törődni. Rosemarie, ha semmi bizonyosat sem tudott is Trüb­­her szerelméről, de érezte azt. És amit ezen a héten, mint valami megfoghatatlan édes boldogságot a lelkében ér­zett, mint valami mámoros sejtelmet, aminek egyszer majd valósággá kell válnia, ma, amikor a fiatal orvost jóságos apai barátja iránt érzett aggodalma késtette, hogy múlt­járól és a szent emberhez fűződő emlékeiről beszéljen — szinte valóra vált. Az, hogy a szeretett férfi eddig még nem mert nyilat­kozni és hogy ma feldúlt lelkiállapotában hallgatott ér­zelmeiről. csak természetesnek tűnt fel Rosemarie előtt. Mert Malte egyelne nem volt kész ember, nem volt semmi­je. Hiszen mindent, amivé lett Winterstein professzornak köszönhetett. A lehetőséget hogy olyan hamar elkészült tanulmányaival és az utóbbi évek gondtalan életét. És ma­ga Rosemne is teljesen vagyontalan volt. így hát termé­szetesnek találta, hogy Trübner Malte nem beszél az ér­zelmeiről. Megértette, hogy a fiatalember nem akarja ti­tokban lekötni a maga számára, mert semmit sem akart eltitkolni apai oarátja előtt és hogy nem is akarja őt u­­jabb gondokkal terhein. Várni akart, mig teljesen füg­getlen lesz; Rosemarie pedig olyan szivesen várt volna a­­kármilyen sokáig, ha biztos lett volna a férfi érzelmeiben. Gyógyszereket az óhazába csők a SAJÓ PATIKÁVÁ! küldőn! IAJ6 &A1VDOX GYÓGYSZERÉSZ 3824 Lorain Ave Telefon: WO 1-849% Fra r»Ja pezgő es többféle High Balls RUDY TAVERN 5710 Lorain Avenue Tel. WO 1-9586 Why-sky - "Vodka - Scotch - Jin - Bourdon - Rum kapható üvegekben kivitelre Is. iO-nél többféle rör van mindig készenlétben Ha party van a házánál, ni' I tűk ángy kodvessc&mfej j bn0**j a L&&. Good Reading for the Whole Family •News • Facts •Family Features The Christian Science Monitor One Norway St., Boston 15, Moss. Send your newspaper for the time checked. Enclosed find my check or money order. I yeor $18 0 8 months $9 □ 3 months J4.50 Q Nome Address Szakács József ÓHAZAI PLUMBER ÉS SZERELŐ MESTER 3097 Ashwood Rd. SK1-1479 A csatornát ásás nélkül VILLANYGÉPPEL tisztítjuk Uj munkát és Javítást egyaránt vállalunk ra-u HA GYÁSZ ÉRI A CSALÁDOT nagy szükség van a JÓ BARÁTRA, aki a legapróbb részletekig kidolgozza a VÉGTISZTESSÉGADAS minden tervét — a család jóváhagyásával. Minden intézkedés úgy történik, hogy a gyá­szoló család zavartalanul adhassa át magát az utol­só búcsú nagyon nehéz perceinek. Gyász esetén szolgálatára készen állanak: Bodnár A. Lajos ÉS FIA, IFJ. LAJOS 3929 Lorain Ave ME N3075 Temetésrendezőkés Balzsamozók j 1 RENDELJE MEG A VAJDA ALBERT szerkesz­tésében LONDONBAN megjelenő FAKUTYÁ-T A világ egyik legjobb magyar vicclapja. Megrendelhető: 65 Mortimer St. London, W. 1 England, Europe vagy az Egyesült Államokban: 146 BRIDGE ARCH, SUTTON WALK, Waterloo LONDON. S. E. 1 Telefon: WAT 7533 Egyes szám ára 20c — Előfizetési ára félévre $2.40 egy évre $4.80 Megjelenik havonta kétszer 1-én és 15-én. í í í í 1 Esküvőkre, lakodalmakra és minden más alkalomra a legszebb virágokat kapjí* Orban's Flowers j 11520 Buckeye Rd. RA 1-1500 í \ személyes vagy telefon rendelésére. ARAINK SOHASEM ADHATNAK PANASZRA OKOT.

Next

/
Oldalképek
Tartalom