Az Ujság, 1960 (40. évfolyam, 1-48. szám)

1960-08-11 / 32. szám

* OLDAL AZ ÚJSÁG AVGUST 11. 1960 Elveszem a Feleségemet REGÉNY Irta: HARALD BAUMGARTEN Fordította: MEDVECZKY BELLA — Már csomagolunk, mr Sóim. Nemsokára megszabadul tőlünk. — Leült az egyik széles bőröndre és mereven bá­mult maga elé. — Nem az én hibám. Nem tudtam semmit Lilo szerencsétlen viszonyáról. Mindig küzdöttem a d’Heri­­courthoz fűző szerelme ellen. Lilo mégis.... — Nem Lilóról van most szó. Mit csináltak Gloria Smith­­tel? Hol van? — Gloria Smith? Ki az? — kérdezte az asszony csodál­kozva. — ön éppen olyan jól tudja, mint én. A titkárnőm volt. Valami történt a fiatal leánnyal. Ebből a levélből látom. Ezt Lilo irta annak a férfinak. Az áll benne: „Ha szeretsz, akkor nem veszel reszt Risonnak Gloria Smith ellen irányuló ter­veiben...” — Semmit sem tudok erről, Reginaid! Csak azt tudom, hogy most már mindennek vége van. De engedje meg; nekem, hogy védekezzem. Hát bűn az, hogy nagyanya az unokája boldogságáért harcol? Lilo szép leány. Tudom, hogy szerető asszonya lett volna, ha ez a szörnyű szenvedély nem fűzi Andréhez.... Reginaid szorosan az asszony elé lépett. — Már mondtam egyszer önnek, hogy nem Lilóról van szó! Olyan dolgokról beszél nekem, amiktől világok válasz­tanak el, amik mar nem is érdekelnek. Hol van Charles Ri­­son? A nagymama kétségbeesett zokogásra fakadt. — Nem tudom megmondani, Reginaid. Hiszen három napja nem láttam. El akarok menni innen.... Franciaországba. Egyedül vagyok egyedül és elhagyatva.Lilo még nem jött haza a repütőtérről. Mit tegyen az ilyen szerencsétlen, sze­gény, öreg asszony? — Ha elmond nekem mindent, akkor segítek önön. De csak azzal a föltéttellel, hogy nem hallgat el semmit. — Monte Carlóba szeretnék menni Lilóval. Ott mindig olyan boldog voltam. Mit mondjak el önnek? Az egyedüli az> hogy Charles és Lilo, akik azelőtt gyűlölték egymást, jiyolc nap óta a legjobb barátok. — Ki ez a Charles Rison? — Ne beszéljen olyan hangosan! — az asszony remegni kezdett. — Könyörgöm önnek_ne kérdezzen tovább. Char­les kezében van a sorsunk. — A levélben Lilo nyíltan irt arról a veszélyről, ami Gloria Smithet fenyegeti. Ha ön nem akar magyarázatot ad­ni, úgy a rendőrséghez fordulok. A férfi sarkon fordult és gyorsan kifelé indult. — A rendőrséghez? — sikoltott mögötte az asszony. — Csak azt ne tegye, Reginaid! De a férfi nem fordult vissza. Amikor a léptei is elhang­zottak, a grande-mére rémültén szólította a komornát. — Csomagoljon gyorsan, gyorsan.... azonnal el kell hagynunk New Yorkot! Ebben a pillanatban Lilo lépett a szobába. Előrehajolva, megtörve állt a szoba közepén, mintha mázsás súly nyomná finom keskeny vállait. Szép, sápadt arcán megkövesedett fájdalom. Szemeinek fénye kihunyt. Üresen, idegenül tekin­tett körül a szobában. — Meghalt— André meghalt.... — ismételte szüntele­nül a pár szót. — Mennünk kell... utaznunk kell! — kiáltotta a grande­­mére és megrázta a mozdulatlanul álló leányt. — Tönkretet­ted a jövőnket! De az ostabaságaid miatt igazán nem szeret­ném megismerni még az amerikai börtönöket is! A grande-mére kicsinyes egoizmusában nem is gondolt a másik fájdalmára. Válogatás nélkül dobta a ruhákat a bő­röndbe. — Siess már.... siess már! — csak ezt tudta mondani. Reginaid egy órával később Harris rendőrtanácsos előtt ült. — Szóval, mr. Sóim, ön azt gondolja, hogy ez a Rison elrabolta a leányt és most valahol fogva tartja? De hogyan magyarázza meg akkor azt a levelet, amelyet Gloria. Smith irt önnek és amelynek valódiságában ön sem kételkedik? — Ezt nem tudom megmagyarázgi, uram, de érzem.... — A bűnügyeknél nem támaszkodhatunk az érzéseink­re. Az egyetlen pozitív bizonyítékunk az a mondat és Rison ur hirtelen teltünése. Ez az ember azt állította ,hogy orvos­­professzor Rouenban? — Igen... de most jut eszembe, hogy a múltkor sziv­­gyöngeségről panaszkodott és nem látszott rajta, hogy vala­mit is értene az orvosi dolgokhoz. A bűnügyi rendőrség vezetője csengetett. — Azonnal kábelezzenek Rouenba és Párisba. Felvilágo­sítást kérek Charles Rison állítólagos professzorról, aki Pá­­ris, St. Germeinben lakik — parancsolta a belépő hivatalnok nak. Majd s sajnálkozva fordult Reginaidhoz: — Sajnos, ez minden, amit egyelőre tehetünk. A másik, termézsetesen az lenne, hogy az eltűnt Gloria Smithet fel­kutassuk. — Egy polcra mutatott, amely zsúfolva volt külön­böző aktákkal.— Ez mind eltűnt fiatal leányokról szól, mr. Sóim. s a legritkább esetben akadunk a nyomukra. New Yorkban még az aszfalt is forró, uram! — És ha jutalmat helyeznék kilátásba? — Talán — vonta föl vállát a másik. — Természetesen megkísérelhetjük, ha kívánja. Talán valami fényképet kap­hatnék a fiatal leányról _ „?,aala­— De hiszen a fiatal hölgy a plakátunk modellje! — A limonádégörl? — ugrott fel örömmel a rendőrta­nácsos. — Ez igazán megkönnyíti a munkánkat. És milyen 1 jutalmat gondol ön kitűzni? — 100.000 dollárt. A bűnügyi rendőrség vezetője pár pillanatig szótlanul bámult Reginaid Sóimra. — 100.000 dollárt! Hiszen ez egész vagyon! , — 100,000 dollárt adok annak, aki megjelöli nekem a helyet, ahol Gloria Smith most tartózkodik! Két óra múlva New York minden újságárusa ordította már a szenzációs hirt: — 100.000 dollár jutalom! 100,000 dollár jutalom annak, aki metalália a Cliffordék limonádégirljét! 100.000 dol­lár New Yorkot az uj szenzáció egészen lázbahozta! Elérkezett végre a nap, amikor visszavonhatatlanul el kellett dőlnie, ki vonul be elnöknek Washingtonban a Fe­hér-házba. Üzleti érdekek, szórakozások, minden eltörpült most és az emberek idegesen, türelmetlenül várták a híreket. A „Newyork Herald” felhőkarcolóján két óriási üveg­oszlop meredt az ég felé, amelyen majd világitó számok mu­tatják majd este a két jelölt szavazatánakszámarányát. Az egyik oszlop komoly és egyszerű volt és és korinthusi osz­lopra emlékeztetett, a másik szélés és vaskos és a söröskau­­csó alakját kapta. Az utcákon a pártok autói jártak, amelyek beszélő-fil­meken mutatták be jelöltjüket, aki a kifeszitett vászonról harsogta Ígéreteit és fogadalmait a nép felé. Lenyűgöző volt az ötletek tömege, de mégis egy másik szenzáció tartotta iz­galomban az embereket — olyan szenzáció, amely az utolsó szénhordó-munkásnak és kis elárusító-leánynak is örömet, boldogságot és gazdagságot Ígért. — 100,00 dollár annak, aki megjelöli a helyet, ahol Glo­ria Smith tartózkodik A csinos leány, aki ezer és ezer plakátról mosolygott íz emberekre, akit minden newyorki ismert ... ez a szép leány eltűnt! És 100,000 dollárt kap, aki megtalálja! Voltak, akik csak nagyszerű reklámtrüknek gondobá az egészet. De a többség mindig öröm kapaszkodik a szenzá­cióba és a váratlanba. A tömeg lelkesedve vállalkozott a i­­monádégörl felkutatására. A romantikus lelkek a külván­­sokban kutatta utána, a fantáziák kielégülhettek most. Vad rablóhistóriákat eszeltek ki és megtévesztették nem egysztr a rendőrséget is. Millió tekintet kutatott az utcákon és tei­­mészetesen mindenkinek ajkán ott lebegett a Clifford-név — Clifford,., természetesen, Clifford! Aki azt a nagy szerű amerikai limonádét gyártja! Oh igen milyen gyak ran ittam! Milyen frissítő volt, milyen kellemes! És most még százezer dollárt is lehet keresni rajta! Reginaid óriási autója egész nap az utcákon rohant. Egy­szer egyik, majd másik helyről jelentették, hogy megtalál-’ ták az eltüntet. Közben csodálkozással értesült a vállalat­nál, ahol az embereket szintén hallatlan izgalomba hozta az. óriási jutalom hire, hogy Gloria Smithet alig látta valaki, hiszen a leány az ui tulajdonos megérkezése előtt alig négy héttel lépett be hivatalába. Reginaid töprengett. — Hogyan ’ehetséges ez? Robertson egészen másképpen mondta el a dolgot. De a keresés hajszájában csaknem megfeledkezett ezekről a gondolatokról. Az sem érdekelte, amikor a rendőr­főnök arról értesítette, hogy Lilo de Pirelle és nagyanyja ? legnagyobb sietséggel elhagyták New Yorkot. De az a hi már sokkal jobban fel izgatta, hogy Charles Risont még min­dig nem találták meg Mégérkeztek a választás első hírei. A „Newyork Herald., villanyoszlopai munkába léptek. A söröskancsóban felszök­tek a számok ... a komoly oszlopban csak nagy lassan emel­kedett a fény. \ Clifford-ház telefonvonalai mind foglaltak voltak. Róbert­on még egy utolsó rohamra indult. A választási helyisé­gek zsúfoltak voltak. Cédulák röpültek az urnákba, mint vi­­.ártól kergetett falevelek. A Henderson et Co. igazgatói személyesen jelentek meg hogy nevetséges árajánlatot tegyenek az egész vállalatra. A hosszú yankee gúnyosan nevetett, amikor visszautasították Esküvőkre, lakodalmakra és minden más alkalomra Már alkonyodott. New Yorkban fellobbantak a fények. A hírek egyre gyorsabb tempóban érkeztek. — Előreláthatóan „nedves” Amerika győz! — harsogták az ujságboyok. Közben újra és újra ordították a szenzációt — 100,000 dollár, aki a Clifford-limonádégörl tartózkodási helyét megnevezi! „Newyork Herald” előtt emberek ezrei és ezrei álltak, a nyakukat nyújtogatva, fölfelé tekintve_ a söröskancsóban pedig egyre magasabbra szökkent a fény. És már várták a percet, amely a newyorki eredményekről is beszámol. Tud­ta mindenki, hogy ez hozza a végső döntést. — Hurrá_ a nedves Amerika éljen! — ordította egy zsíros hang. Az oszlopok fényei szünet nélkül emelkedtek_ és akkor .... hogyan is történhetett? Mintha betelt volna a pohár_ már csak csöppenként nőtt a fény a söröskancsóban És a másik oszlopban biztosan és kitartóan emelkedett a fény, magasabbra és mindig magasabbra... millió és mil­lió komoly polgár szavazatát mutatva. Már elérte a sörös­­kancsó fényének magasságát ... és azután hirtelen felszök­­kent magasba, mintha legyőzött volna minden akadályt. Százezrek elfojtott hangja: Bűnös szenvedély REGÉNY— a legszebb virágokat kapj', Orban's Flowers i \ 11520 Buckeye Rd. RA 1-1500 1 1 1 I személyes vagy telefon rendelésére. ARAINK SOHASEM ADHATNAK PANASZRA OKOT. RENDELJE MEG A VAJDA ALBERT szerkesz­tésében LONDONBAN megjelenő FAKUTYÁ-T A világ egyik legjobb magyar vicclapja. Megrendelhető: 65 Mortimer St. London, W. 1 England, Europe vagy az Egyesült Államokban: Alex Fodor, 147 Central Park West New York, 25. New York. Egyes szám ára 20c — Előfizetési ára félévre $2.40 egy évre $4.80 Megjelenik havonta kétszer 1-én és 15-én. Ha nincs, aki főzzön és önmaga sem főzhet vagy pihenőt tart a főzésben, de mégis olyan (ételt kíván élve­zettel és egészséggel elfo­gyasztani, amilyent otthon főznek, akkor keresse fel a RICE RESTAURANT 12521 BUCKEYE ROAD Elizabeth Kish, tulajdonos Finom eledelek HAZA VI­TELRE is kaphatók. ülésesen és méltányos árban készít el minden virág -endelést és továbbit az or ■zág vagy a nagy világ bár­mely részébe. GAYER'S FLORAL SHOPPE 3033 Lorain Ave Telefon ME 1-1889 Good Reading for the Whole Family •News • Facts • Family Features The Christian Science Monitor One Norway St., Boston 15, Mass. Send your newspaper for the time checked. Enclosed find my check or money order. 1 year $20 □ 6 months $10 □ 3 months $5 Q Nome Address City Zone State-" — s mégis, ez nagy fájdalmat okozott nekem. Hát már nevemet sem tartja érdemesnek leírni, gondoltam. Meg serh említ, midőn nagyanyámnak ir?_ És az kétségbeejtett. Ne­vesben ki, de ha az ember szerelmes, gyermekké vagy bam­bává lesz és ilyen állapotban vagyok én! — Vegyen erőt magán, mint eddig tette! — Nem, Matild, ezentúl nem tehetem! — kiáltott fel ke­zeibe rejtve arcát az ifjú, mintha könnyeit akarná elfojtani. Erre már elfogyott erőm. Vagy, vagy! Élet-halál van kezei­ben számomra. Határozzon és én zugolödás nélkül hajtom meg fejem. A grófnén erős habozás látszott,mit Tibor müértő szem­mel vett észre és a szelíd, epekedő imádóból perc alatt szen­vedélyessé lett. Követelő férfi állt előtte, ki érezte hatalmát és nem hagyta többé elutasítani magát. — Ne akarja titkolni, amit érez!! — kiáltott fel lángolva és újra megragadta kezét, mit az már nem birt elvonni tőle. — Hasztalan minden igyekvése, szeme elárulja azt, mit ajka titkol! Szeret, szeret szeret , úgy, amint és imádom. Mond­ja ki ez édes, boldogító szót, mi után rabszolgája annyira íped. És minden ellent-álllás dacára karjaiba zárta őt, csó­kokkal halmozta el ajkát, nem gondolt haragban szikrázó szemével. Érezte, hogy övé az a nő, kinek birhatásával pár óra előtt még nem törődött és kinek szerelmet lihegő hangon oly vallomást tett, melytől szive teljesen idegen volt. És Matild végre hitt neki, lefegyverezve érezte magát, elnémítva kételyeit, átadta magát azon boldogságnak, mit a rég sóvárgott szerelem visszafojtásából merített . Hisz oly régóta szerette azt, kit végre lábainál látott MÁSODIK FEJEZET. Még mindig esett a hó, midőn Tibor elhagyta diadalá­nak színhelyét, az illatos szalont és az utcára lépett. Most nem vett bérkocsit, hanem lehajtott fejjel haladt az utcán végig. Egy kellemetlen gondolat foglalkoztatta Úgy vélte hallani, hogy midőn Maliidnak bevallotta szerel­mét, az ajtó selyemfüggönyei megmozdultak és elfojtott si­koltás hangja ütötte meg fülét, mit Matild az izgatottság lá­zas hevében nem vett észre. Igaz volt-e ez, vagy csak képzelődés? Márta állt-e a füg­gönyök mögött, tőle eredt-e az a fájdalmas sikoltás, vagy csak lelkiismerete képzeltette vele? Mert érezte, hogy nem szépen bánt e leánykával, de másrészt nyugalom szált szivé­be azon tudatra, hogy nagyanyjának, nővéreinek örömöt o­­koz, saját sorsán pedig segítve lesz és kétségbeejtő helyzeté­ből megszabadul. JOBB OTTHONT ÉPÍTŐK .választása M O N C R ! E F FÜTŐ ÉS LÉGSZABÁLYOZÓ Ha Floridában készül letelepedni, forduljon teljes bizalommal a PRAGER JENŐ ENGEDÉLYEZETT ÉS MEGBÍZHATÓ ingatlanforgalmi irodájához. JÓNEVÜ ÉS MEGBÍZHATÓ MAGYAR SALES-manek Állanak a magyarság SZOLGÁLATÁRA A Floridai élexnek megfelelő szép, kényelemre be­rendezett laxóházak vagy nagyobb, jövedelmező több szobás és több lakásos épületek. EUGENE PRAGER. REALTOR 3161 S. W. 8-ik ucca Tel. HIGHLAND 6-6433 MIAMI. FLA. HA GYÁSZ ÉRI A CSALÁDOT nagy szükség van a JÓ BARÁTRA, aki a legapróbb részletekig kidolgozza a VÉGTISZTESSÉGADÁS minden tervét — a család jóváhagyásával. Minden intézkedés úgy történik, hogy a gyá­szoló család zavartalanul adhassa át magát az utol­só búcsú nagyon nehéz perceinek. Gyász esetén szolgálatára készen állanak: Bodnár A. Lajos ÉS FIA, IFJ. LAJOS Temetésrendezökés Bolzsomozók 3929 Lorain Ave ME 1-3075 A pénz, a pénz, ez a csábitó semmi, mely mégis a leg­nagyobb hatalom a világon; s nem egyszer ejtette már meg a szerényt, nem egyszer csábította el a szigorú erkölcsöt és némitotta el a szerelmet? Dühhel gondolt arra, amit csele­­dett: valóságos mrénylet volt éz önmaga ellen. Megtagadta énjét, megölte szivét, gondolni is alig mert arra, ami tör­tént s amit huszonnégy óra előtt még lehetetlennek tartott volna. És mégis ment egyenesen haza, leült kopott, poros Íróasztalához s megírta nagyanyjának, hogy örömhírt tudat velük. Viszlay Matild grófnét egy óra előtt jegyezte el. Tel­jesítette azt, amit rokonai kívántak tőle. Lázas izgatottságban volt, midőn e levelet megirta és el küldte. Szive tele volt keserűséggel. Szünet nélkül Márta bájos alakja lebegett szeme előtt. Oly kietlennek látszott e­­lőtte a világ, mely egy nappal előbb, nagy küzdelmei dacára, rá nézve minden szépet magában foglalt. Hova menjen, mi­hez kezdjen, mire határozza magát? Ezen tűnődött s csak későn jutott eszébe, hogy Matildnál kellent töltenie az estét, ki meghívta őtt, kérve, hogy mielőbb térjen vissza hozzá. Majdnem hangos kétségbeeséssel kiáltott fel e gondo latra. Milyen szövetség, milyen házasság lesz ez mindkettő­jükre nézve, melynek alapja a számítás, jövője a tettetés és vége talán a kétségbeesés ... Mily nyomorultnak érezte magát, mily kicsi jelentéktelen, haszontalan lett saját sze­mében. Dehát nem segíthetett más módon magán. Urnák, szüle­tett, nem tudott, vagy nem akart dolgozni, s ha tette volna is, ugyan mit nyerne vele? Tudta, hogy a tehetségtelen em­ber emelkedése hasonló a kálváriára kúszó penetenciás útjá­hoz. Ő nem várhatott, nem küzdhetett . Egy csapással kel­lett mindent nyernie s volt bátorsága azon egyetlen módot választani, melyet nagyanyja mutatott neki, ki a legmele­gebb szívvel, legjobb akarttal iparkodott segíteni rajta. Hisz az öregek oly érzéktelenek! Szerelem, sóvárgás, bubánat már elvesztették édességüket, fájdalmukat rájuk nézve. Jólét, nyugalmas gondtalan élet, vagyon, irigy éltetés: ebben összpontosul a kiégett szív minden vágya és ő magá­évá tette ezt a sivár gondolkodást, eladta érzelmeit vergő­dés, alkudozás nélkül, forró szerelemmel szivében. Mert most a megtörtént vallomás uán érezte, hogy milyen na­gyon szereti Mártát, aki iránt közönyös akart lenni, s kinek oly nagy egykedvűséget tudott mutatni, azok után, miket nem titkolt egykor előtte és kinek majdnem joga volt hozzá és szerelmére. Vájjon hallotta-e a vallomását? Mit gondol róla, miként fogadja, ma este, ha visszatér Matild szalonjába, mert érez­te, hoy el kell mennie . . így kívánta az illedelem és ő meg­adta magát a formáknak, mert nem tehetett másként. Sóhajtva fogott öltözködéshez és félóra múlva kocsiban ült, hogy gazdag, szép, elegáns és őt forrón szerető meny­asszonyához menjen... , Matild grófnő szalonja hemzseget a vendégektől, midőn belépett; minden pénteken fogadónapja volt s ez csak most jutott Tibornak eszébe, ki megkönnyebbülve lélekzett fel a sok ember láttára. Sokkal könnyebbnek találta nagy tár­saságban tölteni el vőlegénységének első estéjét, min kínos hármasban, melynél a harmadik mindig felesleges, de fájda­lom, az a harmadik nem Márta volt. Az első, kivel találkozott s ki az ajtó közelében állt, a szép árva volt, Matild grófné nevelt leánya, ki egy csoport fiatal emberrel társalott. Bájos arca fetünő halavány és szomorú volt. Meglátva a belépőt, futólag végigpillantott rajta, gyor­san elfordult és nem viszonozta köszöntését. Senki sem vette észre, csak Tibor maga, ki tovább ha­­’adt a háziasszony felé, megtartva magára erőszakolt nyu­galmát; de komor felhők ültek homlokán. Az özvegy élénken fordult hozzá s melegen nyújtotta a ke­zét, amit az ajkához vont, futólag üdvözölvén a többieket. Tibor ide-oda mozgott a társaság tagjai között. Mindnyá­jan ismerősei voltak s mindnyájan kedvelték őt, mint igen csinos, elegáns, jómodoru embert, bár könyelmü életmódja ismeretes volt, de hát ehhez tulajdonképpen senkinek sem­mi köze. Sőt az ilyen csinos, könnyelmű ember, meggondo­latlan tettei fölött rendesen mulatni szoktak azok, kiket nem érint. Lassan haladt át a három egymásbanyiló nagy terem vendégei közjött, minden második lépésnél megállították őt s egyszerre ismét szemben találta magát Mártával, ki g­­gyedül állt a nagy csillár alatt, mely teljes fényével árasz­totta el sötét fürtéit és halvány, szomorú arcát. Nem kerülhették ki egymást. — Ma már másodszor üdvözlöm; — kezdte zavarral Ti­bor. Belémtekor nem vette észre. — Szándékosan nem viszonoztam köszöntését. — Sérteni akar e válaszával? — Ha az őszinteség sértés, úgy igen. — Mióta lettünk ellenségek? — Ezt ön maga legjobban tudja. — Szeretnék egyenes választ kapni. — Legyen. Ma öt órakor!! Emlékezzék meg, hogy febru­ár huszonkettedikén délután öt órakor oly halálos ellensé­gévé tett egv leánvt, ki e földön legjobb barátja volt, hogy ha térden állva, összetett kezekkel könyörögne, esdekelne bocsánatért, az szemébe nevetne s utjából félrelökné, mipt olyan embert, ki nem méltó a feleletre. ) TETŐ — CSATORNA és KÉMÉNY JAVÍTÁS | ART'S RESIDENTIAL ROOFING | j 3037 E. 123rd St. WY 1-6406 f i ART SEGEDY, tulajdonos — házi tel. 3-4403 { MINDEN MUNKÁÉRT SZAVATOLUNK. í Szakács József ÓHAZAI PLUMBER ÉS SZERELŐ MESTER 1 S i 3097 Ashwood Rd. SK1-1479 j A csatornát ásás nélkül VILLANYGÉPPEL itsztitjuk Uj munkát és javítást egyaránt vállalunk 1

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom