Az Ujság, 1960 (40. évfolyam, 1-48. szám)
1960-03-31 / 13. szám
MARCH 31, I960 AZ ÚJSÁG 3 OLDAL DANI UR... / — TÁRCA —» \ Bogátay Dénes agglegény volt, abból a fajtából, amelyről azt szokás mondani, hogy az isten is arra teremtette. Hiányzott belőle minden olyan tulajdonság, ami a rendes házaséletre elszánt emberben nélkülözhetetlen. Sohase lehetett tudni, mikor lesz otthon, mikor nem lesz otthon. Még házanépe is csak arról tudhatott, hogy no most előerült, de hogy amikor nem látták, hol járt, mit csinált: arról egyáltalában senki sem adhatott volna számot. Még a kocsisa sem, annál az egyszerű oknál fogva, hogy leggyakrabban lóháton szerette nyakába venni a világot. Már pedig a lova meg nem mondta azt senkinek sem, hogy az alvég felé, avagy a felvég felé járt-e. Azaz, hogy sáros időben Jutka asszony kikombinálta a hazatérés irányát, mert a felvég agyagos volt, az alvég ellenben homokos és a ló patájára tapadt sár, ami a hasára is felföcsent, éppen eleget beszélt. A két útirányból aztán bátran és biztosan következtette Jutka asszony, hogy a városban volt-e Dini ur, (ahol a kaszinóban nagy ferbli kompániák szoktak öszeverődni) vagy pedig a vörösmajorbéli italok lelkesítették, minthogy ott egy örökké kapatos jóbarátja lakott, aki korán reggel kezdte a kvaterkálást és a vendégeit is erre kényszeritette; bandaszóval, hajnali zenével fűszerezvén az italos ébredést.. Jutka asszonyt indulatba hozta mindakét eset, — és ehhez az a jusa volt neki, hogy már vagy huszonöt esztendő óta élt együtt a füzesháti földesurral, Bogátay Dénessel, aki mihelyt a katonaságon túl volt, berendezkedett otthon örökös agglegénynek és soha többet semmiféle olyan nőszemél'lyel sem érintkezett, akivel az a veszedelem is érhette volna, hogy egyszer eltalálja venni. Otthon való életét, amely különben túlságosan is egyhangú lett volna, egy fiúgyermek tette elevertné, akit Jutka asszony mindjárt a barátkozás második esztendejében szült, s akit Kálmusnak hívtak becéző néven. Ez a ’’Kálmus’ (Kálmánka, később pedig Kálmán), ugv nevelődött, ahogy a pusztai vadcsikó, — hogy semmiféle felügyelet alá sem vetették. Rettentő módon tetszett Bogátaynak, hogy a fia, mert ’iszen mitagadás, az volt, —• már ötödik esztendejében versenyt káromkodott a kocsisokkal, s még a próbacsődörre is rámert ülni, pedig az a hivatásánál fogva is rosszkedvű állat volt, aki a kocsislegényeket is ledobta magáról. Ha a fiú a ház tetejéről lepottyant, vagy a sánta agarat felakasztotta az eperfára: Bogátay csak kacagott. Tetszett neki a hóbort, s minthogy egy csöppet sem vette komolyan az apaságát: tehát a gyereket sem, sőt a gyerek jövendő sorsát sem. Arra egy pillanatig sem Francia pezgő és többféle High Balls» RUDY TAVERN 5710 Lorain Avenue Tel. WO 1-9586 Why sky - Vodka - Scotch Gin - Bourbon - Rum kaphat< üvegekben kivitelre Is. S0-nél többféle sör van mindl< készenlétben Ha party van a házánál, ná tunk nagy kedvezménnyé kapja a sört. gondolt, hogy mi lesz a fiúból. Bánta is ő. — Valamit majd hagy rá, ezt úgy csöndesen elvégezte magában — de hogy fejfájása lett volna a fiú jövője miatt, azt még álmában sem tapasztalta. Jutka asszony még az ő korlátoltságában is észrevette ezt és amikor a fiú növekedett, maga gondoskodott róla, hogy előbb a pusztán, azután a falun s később a városban jusson iskoláztatáshoz. Valahányszor a gyerek vakációra hazakerült, Bogátay mindig beugratta valami bolondságba, ami nem neki való volt; ez anynyira izgatta Jutka asszonyt hogy egyszer nekiment Dini urnák:— hallja-e, magának sose jön meg az esze; maga pojácának nevelné a fiát; még becsukatja a bolondok házába; ez igy nem mehet tovább, — nekem adoptálni fogja azt a fiút! Ha majd Bogátay lesz az is: jobban vigyáz rá, tudom. Dini urnák leesett az álla, amikor az ’’adoptálni’ szót kimondta Jutka asszony. —Hát ezt hol hallotta maga? — kérdezte elhülve. — Hol! Hol! Furcsa! A városban! Amikor maga után mentem, hogy megint kártyázik-e, oszt megfúrtam, hogy nyert, hát hagytam; de a fiskálisnál azért jártam ám; megkérdeztem, mi lesz, ha elváálok magától. Dini ur úgy elkezdett kacagni, hogy a hasát fogta — Oszt’ mit mondott a fiskális, mi? — Csak ne nevessen! Tudom én, mit beszélek; — nem vagyok én bolond; tudom, aki nem feleség, annak le is ut, fel is ut; de ha nem voltam feleség, voltam gazd asszony, akinek fizetés járt volna. Adott-e maga énnekem fizetést valaha? Soha, egy krajcárt se. Ha én a béremet felszámítom magának a kamatok kamatjával, húsz esztendő óta: mit gondol, mi lesz magával? mindene van, csak pénze soha sincsen. Még a párnáját is ellicitáltatom.... Dini ur most már nem nekönnye is kicsordult nagy hahotázásban.—Jól van Jutka, — adoptálom a fiút, nem bánom. iSemmitsem bánok! Amennyi eszed van, nem engedhetem, hogy ’’elválj’ tőlem. Béred ugyan nem volt, de minden a tied volt; ezt jól kieszelted. Hahaha! Bruhaha! És adoptálta a fiút. Azt kellett volna látni, hogy attól kezdve, hogy bánt a kamasszal, ért már az volt. Tizenyolc éves volt s az egyetemrö járt. — Ha megjött karácsonyra, husvétra, pünkösdre, vagy vakációra: négyesfogatot küldött eléje. Nagyságos urfinak szólította. Komikus módon kényeztette. De lehetetlen volt nem látni, hogy bőven volt abban csúfság. A fiú is látta s dühbe gurult. — Mit mókázik velem! (káromkodott egyet), tegye bolonddá az édes apját! — tört ki belőle egyszer. Bogátay megint elhült egy pillanatra, de nem volt neki való a komolykodás. Mit tehetett? Újra csak kacagott. S ezzel vége is volt örökre, hogy a fia komolyan vegye. Elérte a nemezis. Ha ő bolondot csinált a fiából, az most már visszadta azt neki kamatostól Hisz’ kész legény volt. S aztán Jutka asszony, az anyja, természetesen az ő pártján volt. Bogátay egyszer csak az! vette észre, hogy azok ketten ugyancsak a nyakára ültek Most már nem elégedtek meg azzal, hogy kiélték, ahogy csak lehetett hanem I kordába kezdték szoritani I Kálmus vele ment a városba és lekorholta, ha kártyázn kezdett: —Nem szégyenl magát? igy vesztegetni a nehéz keresetet. — Idáig hagyján lett volna, ez még szép is volt a fiútól; — de amint ott folytatta, hogy ő maga tilt le kártyázni ugyanakkor, amikor az öreget elmarta a káryaasZtal mellől, akkor már betelt a mérték. Dini ur hazament, ráförmedt s leszidta. A szóvita úgy elmérgesedett hogy még meg is ütötte a legényt. Az se volt rest, belemarkolt az apja szakállába s nagyot rántott rajta. Dini felorditott; — gazember! ne cibáld az apád szakállát, én se cibáltam az én apámét! Haraggal érkeztek haza, s Kálmus másnap mérgesen el utazott. Dini ur nem is tudott aztán róla egy pár esztendeig máskor, csak amikor Jutka asszony minden hónapban beálitott hozzá a havi pénzért. Még azt is csak úgy véletlenül tudta meg, hogy a fiú — házasodni készül. Valaki elcsavarta a fejét abban az istentelen nagy városban. Erre már megkérdezte Jutka asszonyt: — Hallja-e, mi van a dologban? Talán meszet evett az a kölyök, vagy mi! Jutka fontoskodó arcot vágott. — Dehogy is evett. Valami gróf né ja van, azt akarja elvenni. Szeretné látni az arcképét? Erre már kiváncsi volt Dini ur. Jutka asszony hozta a portrét, amit Kálmus küldött volt neki. ,Amikor Dini ur meglátta, összecsapta a kezét. — Iszen ez nem grógné! Ez a Belzebub leánya! Mond tam ugy-e, hogy meszet evett a fiú! Tudniillik egy lenge tüllanglés trikós-kisasszonyt ábrázolt az arckép : valami orfeumi személy lehetett az eredetije. Ennyit még Dini is kitalált. — Jaj, jaj, — sápitozott Jutka asszony, — mit kéne csinálni, mit, uramfia! Iszen maga a fiú apja, hát csináljon valamit! jaj! teremtőm. jaj! Dini ur aztán csinált is valamit. Elindult Budapestre, hogy ott majd elintézi a dolgot. Szétrebbenti ő ezt a bandát. Elvégre igaza van Jutkának, hogy ő a fiú apja, őneki kell a bajtól megmenteni. Oda volt egy hétig, két hétig, három hétig Akkor megjött, de másnap visszament. Csak holmi Írásokat vitt el, s megint oda volt két hónapig, hogy Jutka asszony már kurrentáltatta volna, ha nem kapott volna levelet minden héten, hogy vigyázzanak otthon a gazdaságra. Egyszer aztán, amikor nem is várták, betoppant a gazda, de másodmagával. Egy frizrás, tunikás, sárgahaj u, pirosra festett nővel, akit mikor Jutka meglátott, majd hogy el nem ájult. Dini igy mutatta be a sárgahaj u nőt. — No, Jutka, ez itt a feleségem ! Ahány páva az udvaron volt, összevéve se tudott volna akkorát vijjogni, mint Jutka cselekvé egymagában. — Nono, ne bomoljon, — vigasztalta Dini ur,—Hiszen maga mondta, hogy csináljak valamit; — ha én el nem vettem volna, akkor Kálmus veszi el; hát nem okosabb igy? — még ka meghalok, se veheti el többet a tulajdon anyját! No lássa, Jutka— lássa! Erre a furcsa magyarázatra Jutka asszony keserves sírásra fakadt. mának: érezte, hogyha nagyon a sarkára áll, abból csak neki lesz baja, — A csípőjére tette a kezét. — Hova? hogy hova megyek? hát a konyhába megyek, különben nem lesz ebéd! — kiáltotta izgága hangon, mint aki bizonyos benne, hogy nem mernek neki ellentmondani. — Az már más, — dörmögte Dini ur és karonfogta a szőke orfeumdivát, akinek a nyergéből a pénzével ütötte ki a fiát. — Gyerünk szivem! beljebb a lakásba.... Bojgás az világban MINDEN HUNCUTSÁG PARISBA IS (Folytatás.) — De vót közte apró kép is. Mondok vögyünk ögyet emlékül a zasszonynak. Aszondi a sógor, hogy aszondi, ha egy Kosut képit tanálnánk közte, nem sajnálnék érte két koronát, de híjába kerestünk ojat, a Szüzmária képek mög akkorák votak hogy a zuraság Szénaponyvája se sokkal nagyobb. — Mondok hát ha templomunkba vonnánk öggyet? De mi lőhet a zára? Kétszáz korona is lőhet. Hát mán ki is választottunk egy nagy képet. Szüzmária mönnybe vitelit, de mondok hogy visszük el sógor? Még a zután tsak eltzipelnénk, de a bagonyba nem férne bele. De mán akkor ügön szédültem a sok képtül, pedig föl is hajtogattuk közbe a kulatsunkat. — Most mán nem nézők több képet mondok, tsak a lovakat keressük mán mög. De estig is hilyába keröngtiink a nagy házba, még tsak a szagát se tanáltuk ott sömmiféle istálónak, pedig kér dezösköttünk is sokat, de nem értik ott a magyar szót. Egy kislánynak is mondtam aztán lent egy ajtóba ült, hogy mondok: — Ló kedves ló. More vannak itt az frantzija lovak? Hát az nagy nyájasan intögetött is, hogy érti. Beszalatt azután kihozott egy pohár vizet. — Igya mög apád mon- 1 dók, nem viz köll minekünk, hanem ló. Végtére möguntuk a sok Ijárást, leültünk egy léptsöjre, elővettük a kinyeret, szailonnát sót, paprikát. Szömbe ivót egy nagy Tükör. — No sógor mondok hát litt a ló, kettő is, tsak nézzen joda ja mer most mán láthati !kend, hogy bennünket ugyan itsak lóvá töttek itten. HUMOR SE ISTENE, SE HAZÁJA i Beidézték Bach korszak idejében a lófő-székelyt. Faggatja a cseh tisztviselő: — Honnan faló? — Nem vagyok én faló,,— válaszol a góbé. — Mi nevet? — Eszem ágában sincs nevetni, ilyen keserves pillanat ban. — Mi van falás? — Nincs nekem egy falásom sem, — szól oda mutatva üres tarisznyájára. — Donnerwetter! — csóválja a fejét a hivatalnok s beírja e jegyzőkönyvbe, hogy a beidézettnek sem lakása, sem neve, sem vallása nincs. HA CSAK... r Előkelő cseh hivatalnokot vitt a székely a kocsiján. Hegyek között, erdők sűrűjében vezetett az ut. őelőkelősége megszeppent egy kissé s halkan kérdi a góbétól: — Kocsis vannak-e itt zsiványok? — Nincsenek biz itt, nagyságos ur, ha csak most nem viszek egyet.. Gyite! MOST KÜLDJÖN PÉNZT HUSVÉTRA! Kerülje el az utolsó percek tolongását! Barátai és rokonai pontosan megkapják pénzküldemiányét, ha még ma feladja E szolgálat rendelkezésére áll 69 kényelmes bank fiókunkban. PATIKÁBAN — Kérem, tegnap vásároltam egy krémet piros orr ellen. Nézze meg, kék lett tőle az orrom. — Majd korrigáljuk. Milyen szinben óhajtja uraságod? HÁLÁTLANSÁG Nemrég egy vendégszeretetéről hires földbirtokos halt meg. Pótyafi ur a temetés után e szavakra fakadt: — Hogy meghalt, az még nem olyan nagy dolog, de végtelen bánt szörnyű hálátlansága. Képzelje csak! Egy fillért sem hagyott rám, pedig harminc év óta hetenkint háromszor nála ebédeltem. ÉJI LÁTOGATÁS Irla: GYÜLAY PÁL ragja a Federal Deposit Insurance Corporationak — Hogy ezt meg kellett érnem, ezt! énnekem! — jajongta és elkezdett tüzelni: — megyek! megyek én, rögtön megyek! Dini felpattant: — ejnye, ne rezonirozzon! bánja az ördög, akármit csinál is; — hova megy, no?! Jutka látta, hogy több két tőnél, s hogy vége a hatal-Ha nincs, aki főzzör s Önmaga nem fűzhet vagi pihenői tart a főzététm, ét néyio olyan Holt kíván itva éo eyéozméggel otfa amilyent ortfcaw föd tök akkor Jkrotw fel a ftICE RESTAURAN1 12521 BUCKEYE ROAD übzað Kish. toHdtm» nap HAZA VITELRE U töltött káposzta miad*> BUTORSZÁLLITÓK i f Két szállítómunkás ,cipejkedik egy nagyobb bútordarabbal t lépcsőházban. Már félórája izzadnak, nyögnek, káromkodnak és egy lépéssel sem jutnak előre. Végre iaz egyik megtörli a homlokát és felsóhajt: — Harminc éve dolgozom a butorszállitási szakmában, de ilyesmi még nem fordult velem elő, hogy egy i lyen rongyos bútordarabot nem tudok bevinni! Mire a másik: — Miért be? Ki! vCifDENKI JEGYEZZE MEG *a Ida vagy nagyobb baja ran A Televisionnal .•bármely gyártmányú Ss) teljes garancia mellett megjavítjuk. Steve G. Szabó B. r. G. - TV FSoüzott és szakképzett television-javító 2656 East 126th Street UJ TELEFONUNK: SW 1-4544 — RA 1-0587 SÉRTŐ UDVARIASSÁG Hölgy: Ezt a négykilós sonkát veszem meg.. Kereskedő: Igenis kérem. Becsomagoljam, vagy itt tetszik elfogyasztani? Három árva sir magában. Elhagyóit setét szobában; Zivataros, hideg éj van, Édesanyjok künn a sirban. ''Édesanyám, édesanyám. Altass el már, úgy alhatnám!'' Mond az egyik, el nem alszik. Sóhajtása fel-felhallszik. "Beteg vagyok, édesanyám! Altass el már, úgy alhatnám!'' Hol maradtál, nem gondolsz rám? Mond a másik, s jajjal végzi, A fájdalmat kétszer érzi. 'Édesanyám, gyújts világot! Nem tudom én, jaj, mit látok! Harmadik mond. Mindenik sir. Temetőben mozdul a sir. Megnyílnak a nehéz hantok. Kilép a sírból édesanyjok. S tova lebben a vak éjben Hazafelé az ösvényen. Arca halvány, hangja régi. Fia, lánya megösméri; Immár föle, hogyan félne? Megcsókolják, mintha élne. Az egyiket betakarja, A másikat felfogja karja. Elringatja, elaltatja; Harmadikat ápolgaija. És ott virraszt a kiságyon, Mig elalszik mind a három. Majd megindul, széttekinget. Keresi a régi rendet. Rendbehozza a szobácskát. Helyre teszi a ruhácskát; Az alvókat hosszan nézi. Csókját százszor megtetézi. Kakas szólal, ül 'az óra, El kell válni virradóra. Visszanéz a véghatárról, Sir megnyilik, sir bezárul. Ó! a sir sok mident elfed: But, örömet, fényt, szerelmet: De ki gyermekét szerette Gondját sir el nem temette. Kártya party a Mária Pócsi kegyhely javára A Szent János gk. egyház Rózsafüzér Társulata 1960. április 3-ikán, vasárnap 2 órai kezettel a Mária Pócsi Aggmenház és kegyhely javára Mária Pócsi kártya partyt tartanak a Szent János templom alatti szép és kellemes eremben. A hozzájárulás $1.00 A kártya partyt a Rózsafüzér társulat tartja. A bizottság élén Szabó Laosné áll. Finom uzsonna lesz házisüteményekkel. Szabó Lajosné a bizottság levében kéri a magyarság támogatását. EL AD O Minden, amit lát és talál pénteken, április 1-én délután 1-től este 9-ig és szombaton, április 2-ikán, délelőtt 9-től délután 4:00, a Sokol Hallban. 20110 Harvard Ave, 'az uj Warrensville Center Rd. LOGIKUS KÉRDÉS i — Mondd anyu, igaz, hogy az ember a majomtól származik? — Igaz, kisfiam. — No és melyik ember vette észre először, hogy ő már nem majom? ízlésesen és méltányos árban készit el minden virág rendelést és továbbit az or szág Vagy a nagy világ bármely részébe. GAYER'S FLORAL SHOPPE 3033 Lorain Ave Telefon ME 1-1889 KI BOLDOGABB? Boldogságról folyik a vita egy pesti műhelyben. A vita során az egyik beszélgető azt mondja: — Én megoldom a problémát.... Arra feleljetek, hogy ki boldogabb: a Fehér, akinek 1000 dollárt küldött a fia Amerikából, vagy a Fekete, akinek 6 leánya van idhaza? Mindenki egyhehangzóan azt válaszolja, hogy Fehér a boldogabb. — Tévedés! — mondja a bölcs beszélgető — a Fekete. Mer ő már nem kivan többet. IGAZ IS! Haldoklik a férj és ágya mellett ül szerető felesége. A férj egyszecsak összeszedve minden erejét, felnyitja szemét és elhaló hangon kérdi: — Mondd szivem, hü voltál hozzám egész házasságunk alatt? Az asszony ingerülten válaszol : — Neked is minden az utolsó pillanatban jut eszedbe. SZEGÉNY ROKON Egy gazdag embert semmiféle adakozásra sem tudnak rábírni. Valahányszor jótékony célra célra gyűjtenek, szomorú mosoly jelenik meg az arcán és lemondással közli, hogy neki van van egy szegény nővére. Egyik gyűjtő nem nyugszik bele és utánajár a dolognak. Kiderül, hogy tényleg létezik ez a szegény nővér.. Amikor a gazdag ember legközelebb újra a szegény nővérere hivatkozik, a gyűjtő szemébe vágja, hogy kár erre hivatkoznia, hiszen annak se ad soha egy fillért se. — Na látja? — mondja a gazdag ember — ha a szegény nővéremnek nem adok, csak nem fogok adni idegen szegényeknek? TELEFONUNK: GAr. 1- 5658 RÉS. FA. 1-1154 RÉGEN NEM LÁTTUK és RÉGEN NEM TALÁLKOZTUNK EGYMÁSSAL, _ SZÉKELYEK! Mindannyiunknak jól esik, ha legalább megkérdezhetjük egymástól: HOGY VANNAK? MOST VASÁRNAP, Április 3-án, délután 2 órai kezdettel találkozunk egymással a CLEVELANDI MAGYAR és SZÉKELY SZÖV. TAVASZI KÁRTYA PARTYJÁN A CALVIN TEREMBEN, 1950 West 32nd Street Finom uzsonna készül vendégeink részére: sonka szendvics, SZÉKELY FÁNK és többszöri kávé Ajtódij nagyon sok lesz —, sokan visznek haza belőle olyasvalamit, amit megbecsülnek. A HOZZÁJÁRULÁS $1.00 MÉG SOHASEM és SEHOLSEM FOGADTÁK ŐSZINTÉBB VENDÉGSZERETETTEL, MINT MOST SZOMBATON, Április 2-án, este 8 órai kezdettel a MAGYAR AMERIKAI DALÁRDA MŰSOROS ESTJÉN A DALÁRDA OTTHONÁBAN, 4309 Lorain Ave Jóizü kacagásra fakasztó EGY FELVONÁSOS színdarabot adunk elő, a legjobb magán számok. A műsor után minden vendégnek szendvicset, süteményt és kávét szolgálunk fel. A HOZZÁJÁRULÁS $1.25 Műsorunkat élvezettel hallgatja — a felszolgálandó uzsonnát is élvezettel fogyasztja. Hivja el baráiait, azokat is szívesen látjuk! HA GYÁSZ ÉRI A CSALÁDOT, minden szükséges intézkedést hűségesen és lelkiismeretesen elvégzi a LEGMÉLTÁNYOSABB díjszabások mellett Ifj. Riczó J. János Lukács István JOHN J. RICZO MAGYAR TEMETÉS RENDEZŐ Lukács István, Licensed — KÉT TEMETKEZÉSI INTÉZET — 12519 Buckeye Road LO 1-2030 17504 Harvard SK 1-8900
