Az Ujság, 1960 (40. évfolyam, 1-48. szám)

1960-12-08 / 48. szám

DECEMBER 8. I960 AZ ÚJSÁG 3 OLDAL A Ml KOLDUSUNK — TÁRCA — Irta: RÁKOSI VIKTOR Mióta az eszemet tudom, a mi falunkban mindig az ö­­reg Topor volt a koldus. Volt neki egy kétkerekű kordélya, abba befogott egy szamarat s igy járt házról-házra. A sza­marat nem sokáig kellett i­­gazgatni, se szóval, se bottal, rövid idő múlva magától is megállt, a jómódú és adako­zó házak előtt s a mint meg­állt ,az öreg Topor, aki erő­sen rossz látású volt, oly ke­serves hangon kezdett imád­kozni, hogy hallatára még a hideg kő is krajcárokat iz­zadt volna ki neki-Az öreg Topor nem mindig volt szekeres koldus. Eleinte ő is gyalog kezdte pályafutá­sát,, de azután lassan-lassan fölvitte az Isten a dolgát, mint mondani szokás, meg­szedte magát. Azt a kis zsöl­­lérházat, amelyben lakott, megvette 'Zsupányiéktól, kö­rülötte a csöpp telket fől­­turta, tököt, krumplit és ba­bot vetett bele, szóval tisz­tességes, törekvő, munkás koldus lett. A dolog mellett természe­tesen a mesterségét sem ha­nyagolta el, mikor a déli ha­rangszó hallatszott, befogta a szamarát, a kordély lőcsé­rt akasztotta feneketlen nagy tarisznyáját s elindult végig a falun. Tudja az Is­ten, micsoda edényt tartoga­tott a tarisznya belsejében, elég az hozzá, hogy még a le­vest is eltudta benne rakni. Végigment a falu egyetlen utcáján s mindenütt kapott, ahol odahaza voltak, egy ma­rék lisztet, vagy babot egy darab kenyeret, hagymát, sót paprikát, de kész ételt is, a­­melyet vagy rögtön megevett, vagy odább szállított- A falu legszélső házánál letért az útról és a kertek alatt vissza­tért a túlsó végre, ahol ő is lakott. Ez volt a napi körút­ja. De vendégszerepelni is el­járt a vén Topor, messze földre, a nagyobb búcsúkra. Egy ilyen kirándulás alkal­mával fejébe szállt a bor, a­­mellyel szokás szerint itt is, ott is megkináták, kapta hát magát, beült a kocsmában és elkezdett a pénzén mulatni. A nép ezen szörnyen fölhá­borodott, illetlennek tartot­ták, hogy egy tisztességes, hivatalos koldus ennyire meg feledkezzék magáról, hollott a templomajtóban van a he­lye és kiverték a csárdából. Vérbefagyva vitték haza a falunkbeliek- Másnap aztán az elüljáróság nevében beál­litott hozzá a biró. — Hallod-e, Topor, te nem férsz a bőrdbe. — Meg is bántam keserve­sen, nemzetes biró uram, — nyöszörgőtt vackában a koldus. — A keresetem oda­veszett, aztán vagy négy lyuk van a fejemben. —Meg is kapod a bünteté­sedet, — folytatta szigorúan a biró. — A Csikász régen kéri már, hogy nevezzük ki őt is koldussá, aszongya, hogy neked házad, földed van, te nem vagy már igazi koldus. — Jaj, nemzetes biró u­­ram, ne vegyék ki a minden­napi kenyeret a számból. A Csikász egy istentelen zsi­­vány, aki nem válhatik bö­­csületére a koldus-mester­ségnek, mert akkor is lopni fog. Ha pedig úgy gondolják, hogy ketten legyünk koldu­sok,, erre azt mondom, hogy a falu ezt nem bírja meg. Most is hányán becsukják orrom előtt a kaput, aszon­­gyák, hogy maguknak sincs mit aprítani a tejbe- Azt meg csak nem tehetem meg, hogy gyakrabban járjak idegenbe koldulni.? Rossz hírét vin­ném el a falunknak, azt hin­nék, hogy még a koldusát se birja eltartani, olyan sze­gény. — Na, jól van, Topor, hát most ennyibe marad a dolog. De ha még egyszer megtör­ténik veled ilyesmi, akkor vé­ge a hivatalnak, elcsapunk. Isten áldjon meg! A bírónak csakugyan sike­rült alaposan ráijeszteni To­porra, ettől kezdve tisztessé­gesen viselte magát, csak ott­hon pálinkázott s ha berú­gott, addig nem mutatkozott, mig ki nem aludta magát-EzidőbenTopor már régen egyedül lakott viskójában. A felesége nagy ideje, hogy meghalt, a fia pedig még gyeekkorában elsodródott valahová, senki sem tudott róla semmit. Egyszer aztán j Topor is megunta a koldus­­j életet, lefeküdt valami árok­­í partra és meghalt­i j A szomszéd Csapóné jelen­­! tette az elüljáróságnak, hogy a Topor szamara már vagy :két napja rettenetesen órdit, j utána kéne nézni, hogy mi jbaja. Persze, hogy ordított ! szegény, mikor a ház végiben í levő színbe oda volt kötözve és nem adtak neki se enni, se inni- Mikor keresték a gazdá­ját, a Bánék kukoricaföldje mellet megtalálták halva. j A biró, a jegyző és két es­küdt hivatalosan megjelent, hogy fölvegye, mit hagyott hátra a vén koldus. Arról is Csapóné tett jelentést, hogy S S S S s s \ Esküvőkre, lakodalmakra és minden más alkalomra a legszebb virágokat kapj 1 Orban's Flowers J 11520 Buckeye Rd. RA 1-1500 } j személyes vagy telefon rendelésére. . ARAINK SOHASEM ADHATNAK PANASZRA OKOT. HA GYÁSZ ÉRI A CSALÁDOT nagy szükség van a JÓ BARÁTRA, aki a legapróbb részletekig kidolgozza a VÉGTISZTESSÉGADÁS minden tervét — a család jóváhagyásával. Minden intézkedés úgy történik, hogy a gyá­szoló csálád zavartalanul adhassa át magát az utol­só búcsú nagyon nehéz perceinek. Gyász esetén szolgálatára készen állanak: Bodnár A. Lajos ÉS FIA, IFJ. LAJOS Temetésrendezőkés Balzsamozók 3929 Lorain Ave ME 1-3075 a Topor fia valahol Sümeg s Szentgrót között töri a kővet az országúton. Akkor hát bi­zonyos, hogy ennek a ringy­­rongy hagyatéknak volna gazdája, csak föl kell keresni és értesíteni. E célból kiküld­ték a kisbirót. Valahol a poros ország­úton, ott iSzentgróton túl, ab­ban a lapos völgyben, mely­ben a Zala lomha vize is fo­lyik, csakugyan megtalálta a kisbiró Topor Miskát- Sokáig nézegette, mert már nagyon régen nem látta, de miután többen erősítették, hogy ez a Topor, végre rászánta ma­gát, hogy megszólítsa. Tudta a kisbiró, hogy hivatalos do­logban jár, azért nem szabad neki elhirtelenkednie a dol­got.. — Jó napot adjon Isten, Miska öcsém, ha ugyan te vagy a Topor -gyerek Ukk­­ról. I j| i A legény fölnézett. — Én volnék. — Gyere ide a fa alá, egy kis beszédem volna veled-Leültek egy magános vad­­gesztenyafa árnyékába s mi­után előbb komótos lassúság­gal (hogy azalatt gondol­kodhassanak !) rágyuj tottak, a kisbiró megkezdte a tár­gyalást. — Tudod-e, Miska öcsém, ki vagyok én? — Honnan tudnám? Van öt esztendej e, hogy senkit se láttam a falumból. — Én vagyok az ukki kis­biró. <— Isten éltesse kigyelme­­det és tartsa meg a hivatalá­ban, amig jól esik. — Köszönöm. Aztán meg azt is tudnod kell, hogy hi­vatalos járatban vagyok itt­— Most már ezt is tudom. — De most jön, öcsém, a java. Tudd meg, hogy te mi­attad vagyok itt hivatalos já­ratban. — Én miattam? —Ezt már csodálkozva mondta a le­gény. — Hát törődik a falu. egy ilyen szegény, ágrólsza­­kadt emberével? — A falu bizony nem igen törődik veled, öcsém, hanem törődik a községi elüljáró­ság. — Azon is csodálkozom, mert hiszen nem vétettem én senkinek semmit­— Arról nincs is szó, öcsém, ne félj, mert ez hagyatéki ügy. A legény nagyot nézett, nem értette. — Úgy áll a dolog, hogy meghalt az apád. A legény levette kalapját, keresztet vetett magára, s halkan igy szólt: — Adjon az Isten neki nyu­godalmat a másvilágon. — Ámen, — mormogta u­­tána a kisbiró. Azzal, az apjával elintéz­vén a dolgát, a Topor-fiu föl­tette a kalapját s várakozó­­lag nézett a kisbiróra­— Az apád után pedig ma­radt valami, azt üzeni az e­­lüljáróság, gyere haza s vedd át. A Topor-gyerek egyked­vűen vállat vont. — Mit csináljak én azzal koldushagyatékkal? Tár. aniíyit se ér, mint amennyit vesztek, ha itt kiállók a mun­kából. — Nem addig van az, ö­­csém. Ha csak egy gombostű maradt rád az apád után, azt minekünk kötelességünk számon tartani és az örökős nek átadni. Ez a dolog rend­je- Mikor aztán ávtetted, csi­nálhatsz vele, amit akarsz, nekünk akkor semmi közünk hozzá. Ezt jöttem neked meg mondani, hivatalos járatban Valami szomszédfaluban delet harangoztak, Topor e­­lővette a tarisznyáját, meg­kínálta a kisbirót és szó nél­kül falatoztak. Ezalatt a fiú még egyszer végigondolta a dolgot, aminek az az elhatá­rozás lett az eredménye, hogy hazamegy. Be is jelen­tette rögtön valami felügye­lőnél a munkából való kilé­pését s a kisbiróval elindul­tak. Másnap ugyancsak nagyot bámult Ukk község bírája, mikor megjelent előtte egy nagy szál legény s azt mond­ta, hogy ő az öreg Topor Sándornak, a falu koldusá­nak egyetlen fia, a Miska, s megjött volna a falu hívásá­ra- A biró maga ment ki vele a faluvégi koldustanyára megnézni, hogy ugyan mi maradt a gyerekre. A vályogból vert ház, mely nek nádtetejét a zöld moha csak szilárdabba tette, elég jól állotta az idők viharait, ellehetett lakni benne. Volt benn'e ágy is, kétfiókos sub­lót, egy pad, kapa, ásó, né­hány pipa, korsó, cserépedé­nyekkel, egy kis dohány, krumpli, egy kis száraz ke­nyér. A ház végéhez volt csapva egy kocsiszín, a sza­már és a kordély számára. Aztán jött a krumpliföld, napraforgóval. Mikor min­dent számbavettek, igy szólt a biró: — Hallod-e, öcsém, legoko­sabb volna, ha beleülnél a házba és átvennéd az öreg­nek a mesterségét­— Már hogy koldus le­gyek? — Az. Minden rendes fa­luban van pap, jegyző, van biró, törvénybiró, kisbiró, meg koldus. A Csikász, aki még az apád életében szere­tett volna második koldys lenni, meghalt. És hiába gon­dolkozunk, nem tudjuk hogy kit nevezzünk ki az apád he­lyébe. Hát úgy gondoltuk, legjobb lesz neked is, meg nekünk is, ha te átveszed ezt a hagyatékot is. Ez így du­kál, fiam- Neked jussod is van hozzá. Ha valakinek az apja koldus, hát a fia is le­gyen koldus. Ez a rend a köz ségben. A fiú sokáig hallgatott és gondolkozott a hallottakon. — De hát sose koldultam életemben. Mikor elkerültem hazulról, mindjárt bojtár­gyereknek mentem, aztán bé­res lettem; máj d meg kötörő munkás az országúton- El tudtam magamat tartani a két kezem munkájával, meg­szoktam a dolgot, azt tartom, ezentúl is meg tudnék élni, meg tudnám keresni a kenye­remet. — Az igaz, de látod, a mun­ka mégse bizonyos, egyszer van, egyszer meg nincs. A hi­vatal pedig bizonyos. Látod, igy a falu is meg lenne elé­gedve és mindenki örülne ne ­ki, hogy a vén Topor után a fia vette át a mesterségét, nem pedig valami idegen, a­­kinek semmi köze sincs hoz­zá. Jó dolgod lenne, jobb, ben- Gondold meg és ha dü­­mint akárkinek, a te helyed­­lőre jutottál, gyere be a köz­ségházára jelentkezni. Isten áldjon meg! Topor Miska, egyedül ma­radván, végignézett a koldus tanyán, s a szegénység isko­lájában felnőtt, ide-oda po­fozott, gyáva leikébe valami nagy megnyugvás vonult be, az, hogy ime: ez az övé itt, innen nem zavarja ki senki s időtlen-időkön keresztül za­vartalanul, nem zaklatva, nem kergetve, nem rugdalva senkitől, lemorzsolhatja nap jait. És Topor Miska, levetvén szegénységének kopott gú­nyáját, fölvette apja koldus-Francia pezgő és többféle High Ball* RUDY TAVERN 5710 Lorain Avenue Tel. WO 1-9586 Vhysky - Vodka - Scotch Jin - Bourbon - Rum kapható üvegekben kivitelre Is. >0-nél többféle sör van mindig készenlétben Ha party van a házánál, ná unk nagy kedvezménnyel kanja a sört. ságának rongyait és mohó léptekkel elindult a község­háza felé hogy lekösse magát egész életére koldusnak. A hivatalos rongyok lyukain át szinte kidüledtek acélkarjá­nak és domború mellkasának hatalmas izmai.... HUMOR AZ ÚJKORI SÁMSON Egy hencegő fiatal ember sajtot evett, amelyben csak úgy hemzsegett a sok kukac. Amint a sajtot elfogyasztot­ta, oda fordult.- egy öreg úr­hoz. dicsekedve kérdezte tő­le: ..— VSgy-e,.. kedves ..urarn­­bátyám. valóságos- Sámson vagyok? Ezret, meg ezret le­gyűrtem. — Igaz, kedves öcsém, még pedig sámsoni fegyverrel: szamár álkapcsával. Fődolog a pontosság. Elütötte a kilencet- Itt az idő, hogy megkezdjék az es­küdtszéki tárgyalást, de még sok esküdtszéki tag hiányzik. Az elnök odaszól a hivatal­­szolgához : — János, igazítsa hátra 10 percet az órát hogy az esküdt urak el ne késsenek! VÉGRENDELET KÉSZÍTÉSKOR Egy uzsorás végrendeletet diktál a jegyzőnek. Szokás szerint ezzel a mondattal kezdi: — Istennek ajánlom lel­­kemet.... A jegyző nem állhatja meg, hogy közbe ne szóljon: — No, ennek a hagyaték­nak aligha fog örülni az Is­ten. MERT ISMERI Becsületséritési- port., tár­gyal a biró• — Miért nevezte a pana­szost, ki arra semmi okot nem adott, vén szamárnak? — Mert, kérem alásan, én már harminc esztendő óta ismerem. ILYENEK AZ ÜGYVÉDEK — Ügyvéd ur! — kiált a kereskedő az ajtaja előtt el­haladó prókátorra­— Nos? — Nem lenne szives meg­mondani, hogy jó-e ez a 20 koronás? — Jó, — válaszol az ügy­véd zsebredugva a bankót. — Kérem vissza a pénze­met! — szól ijedten a keres­kedő. — Itt van tizenöt korona, válaszol az ügyvéd, — öt ne­kem jár az ügyvédi tanácsért CSALÁDI KARRIER A cigányt káderezik. El­mondja, hogy öt testvére van az egyik főmérnök Inotán, a második miniszterelnök-he­lyettes, a harmadik vezér­­igazgató Tiszapalkonyán, a negyedik pedig téesz-elnök Gyulán. % — És az ötödik? — kérdi a káderes ■-— Azs ötödik, kezsitcsóko­­lom munkanélküli Ameriká­ban.” A káderes megveregeti a cigány vállát: — Sose busulj, cigány, majd hazahozatjuk Ameri­kából a bátyádat. — Csak ázst ne ázs Isten­ért — hull térdre a cigány— belőle él ázs egész család.... JOBB otthont épitők VÁLASZTÁSA MINDIG Moncrisf fütő és ívioncneT légszabályozó THE HENRY FURNACE CO. MEDINA, O TETŐ — CSATORNA és KÉMÉNY JAVÍTÁS ART'S RESIDENTIAL ROOFING 3037 E. 123rd Sí. WY 1-6406 ART SEGEDY, tulajdonos — házi tel. 3-4403 MINDEN MUNKÁÉRT SZAVATOLUNK. Ha nincs, aki főzzön és önmaga sem főzhet vagy pihenőt tart a főzésben, de mégis olyan ételt kiván élve­zettel és egészséggel elfo­gyasztani, amilyent otthon főznek, akkor keresse fel a RICE RESTAURANT 12521 BUCKEYE ROAD Elizabeth Kish, tulajdonos Finom eledelek HAZA VI­TELRE is kaphatók. FANCHALY VIRÁGÜZLETE 4714 Lorain Ave Tel. ME 1-1882 Vágott és cserepes virágok TEMETÉSEKRE kegyelettel esen. LAKODALMAKRA Íz­lésesen végezzük el a rendelést Távirati virágküldés a világ bármely részébe — teljes jót­állással. HA GYÁSZ ÉRI A CSALÁDOT, minden szükséges intézkedést hűségesen és lelkiismeretesen elvégzi a LEGMÉLTÁNYOSABB díjszabások mellett Ifj. Riczó J. János Lukács István JOHN J. RICZO MAGYAR TEMETÉS RENDEZŐ Lukács István, Licensed — KÉT TEMETKEZÉSI INTÉZET — 12519 Buckeye Road LO 1-2030 17504 Harvard SK 1-8900

Next

/
Oldalképek
Tartalom