Az Ujság, 1960 (40. évfolyam, 1-48. szám)
1960-01-21 / 3. szám
4 OLDAL AZ ÚJSÁG JANUARY 21, I960 Amerikai Leány REGÉNY A zempléni asztlos é’énken figyelt és hüledezve nézett körül. Erre a tanúra valóban nem volt elkészülve. Most az elnök egye: esen reá mutatott és igy szólt a tanúhoz: — Ismeri-e ezt az egyént tisztelendő ur? Emődy Lukács ránézett a vén korhelyre, aztán kijelentette, hogy nem ismeri. — Tehát nem ismeri fel benne Keresztszeghy Kálmán zongoratanárt? — Semmi esetre sem, — csóválta fejét Lukács. — Nevezetett én temettem el. — De vájjon ismeri-? hát az elhunyt zongoratanár lányát? Keresztszeghy Erzsi kisasszony lépjen közelebb! Erzsiké előállott. A tiszteletes kutató pillantást vetett rá. — Valóban ő az, — mondotta. — Most már emlékszem rá. Hisz láttam apja temetése alkalmával. És most nemcsak neki, hanem az igazságnak is tartozom azzal a kijelentéssel, hogy nagy hibát követtem el, midőn a törzskönyvi kivonatot egy másiknak szolgáltattam ki. Tudom, hogy ezzel sok bajt okoztam neki és ezennel ünnepélyesen bocsánatot kérek tőle. Ezen jelenet mindenkit meghatott, az elnök minden érzékenykedésnek elejét veendő, gyorsan felvette ismét a tárgyalás fonalát és igy szólt a zempléni asztaloshoz fordulva: — Itt ez a kifogásolhatatlan tanú az imént szemébe mondta, hogy maga nem testvéröccse Keresztszeghy Jóxiásnak. Tagadása tehát mitsem használ, ennélfogva jobban tenné, ha töredelmes vallomást tenne, i Keresztszeghy Kálmán behúzott nyakkal ült a helyén. Abból, hogy leánya nincs itt, azt következtette, hogy nem uierikv ád alá helyezni, ennélfogva még jóra fordulhat minden. — Mindent tagadok, — mondotta. — ,A tisztelendő ur régen nen:. látott, azért nem ismer rám. Ezután az elnök valami utasítást adott a törvényszolgának, mire az eltávozott. Néhány pillanatnyi kínos csend után hangos léptek hollatszottak be kívülről. Csakhamar kitárult az ajtó és a rendőrök a megbilincselt Rostyt vezették be a tárgyalóterembe. Megjelenése óriási mozgalmat keltett. A jelenvol hallgatók felugráltak helyeikről, hogy jobban láthassák az elsőrend vádlottat. A bii*ó csendet parancsolt és felszólította a hallgatóságot, hogy viselje magát csendesen, mert különben kénytelen lenne kiüríteni a termet. Erzsiké Rosty lattára ösztönszerüleg megijedt, de csakhamar összeszedte magát, mert átlátta, hogy halálos ellesége immár ártalmatlanná van téve. Most már csak Erzsébet hiányzott. Az elnök kijelölte Rosty számára a helyet és három fegyveres rendőrt állilitott fel körülötte, hogy se magában, se másban kárt ne tehessen. A hangulat egyszerre emelkedett, a tárgyalás megélénkült. Az elnök is érezte ezt és azonnal elővette Rostyt, mint fővádlottat és igy szólt: — Rosty László, volt közjegyző, ön gyilkosság, csalás és gyilkossági kísérlet miatt van vád alá helyezve. A sors ügy intézte, hogy a főtárgyalás ne ön nélkül menjen végbe. Ön most felelni fog tetteiért. Felkérem a magánpanaszost, illetőleg annak jelenlevő jogi képviselőjét, Csajthay ügyvéd urat. adja elő a vádat. A volt járásbiró erre fölemelkedett és ékes előadásban igazságérzettől áthatva, meggyőzően adta elő Rosty viselt dolgait. Helyeslő moraj volt a jutalma, midőn bevégezte. Rostv az egész beszéd alatt megőrizte nyugalmát, mintha őt a dolog nem is érdekelné. — .. dja elő védelmét szól hozzá most az elnök. Rosty erre egész könnyedén felelt — Nekem az egész dologhoz semmi közöm. Ha nem a grófnő az igazi örökös, arról én nem tehetek, ö felmutatta a származására vonatkozó okmányokat és én kötelességszerüen éppen a Csajthay ur közreműködésével be is igtattam az örökségbe. Ha engem e miatt el akarnak ítélni, akkor csak vegyék elő mindjárt Csajthay urat is és ültessék mellém a vádlottak padjára. Mindjárt helyet is szorítok neki. LÉGSZABÁLYOZÓ EGÉSZ ÉVEN ÁT MONCRIEF HŰSÍT nyáron — FÜT télen Menjen a szomszédban levő MONCRIEF kereskedőhöz THE HENRY, FURNACE CO, MEDINA, O HA GYÁSZ ÉRI A CSALADOT natrv szükség van a Jo BARÁTRA -aki a legap r*bb részietekig jddolgou» a VÉGTISZTESSÉG ADAS minden tervét — a család }évák«»gyáaival. Minden intézkedés úgy történik, kegy * gyasw 16 csz'ád zavartnluBHl adfeasew át magát az utelué ouceu nagyon ueéez parceuteu. Gvás* molest a táv* kémen áll. Bodnár A, Lajos ÉS FIA IFJ. LAJOS Temetésrendezők és Balzsamozók 3929 Lovain Áv© ME 1-3075 ÍZLÉSESEN és OLCSÓN készít el mindennemű VIRÁGRENDELÉST A ANDRÉ'S FLORAL SHOPPE 12301 Buckeye Rd. SK 1-3077 Általános megbotránkozást keltettek cinikus szavai. Mindenki fel volt háborodva, csak az elnök őrizte meg nyugalmát és így szólt: — Az a gyanú forog fenn, hogy a grófnővé lett, csalárd utón jutott ama okmányok birtokába. Tudomással bír ön erről? — Honnét tudhattam én azt, hogy mi történik Amerikában? — Tehát nem önben fogamzott meg a csalás eszméje? — Ezt a leghatározottabban tagadom, — kiáltott Rosty. Az elnök most felolvasta Incze doktor hátrahagyott levelét. Az egész hallgatóságot bámulatba ejtették a leleplezések. Hangos zugás keletkezett, mindenki szidta azt az elvetemült nőt, ki ilyesmire képes volt. Az elnök erélyesen helyreállította a csendet s ezen szavakkal fordult Rostyhoz — Mit szól ön ehhez? — Semmit,- — vetette oda hetykén Rosty. — A grófnő tetteiért én nem lehetek felelős. Egyébiránt megvagyok győződve hogy az egészből egy szó sem igaz. — De vájjon tud-e, hogy Józiás ur életben maradt? — Nem tudtam, de nem is törődtem vele. — De rálesett az erdőben és agyonlőtte. — Nem igaz, — kiáltott Rosty. — De ön a gyilkosság éjjelén ott járt az erdőben. — Igen, ott vadásztam, de nem tudom, hogy én lőttem volna meg. — Ne tagadja, a testében talált golyó éppen az ön fegyverébe illik. — Meglehet, hogy tudtomon kívül, merő véletlenségből találtam el. • , Zugás követte ezen szavakat. A hallgatóságot szinte kihozta sodrából a vádlott meggátolkodottsága. — Ön tehát semmit se tud az egészről? — kérdezte az elnök. — Semmit, teljességgel semmit. Az elnök most berendelte Brodget. A közjegyző összerezzent, amint a fekete embert meglátta. Erre valóban nem volt elkészülve. Előre látta, hogy minden állítása halomra lesz döntve. A teremben sir1' csend uralkodott, mindenki feszülten várta a történendőket. Az elnök intett Brodgenak, hogy lépjen közelebb és fel szólította, adja elő mindazt, amit Rosty előéletéből és az okmányok megszerzéséről tud. Brcdge jól betanulmányozta szerepét és elejétől egész végig elmondta Rostyval való megismerkedését, aki akkor még Rosner volt. és Amerikában egy nagy kiviteli céghez be tudott jutni, ahoi fokról-fokra emelkedve, egész a főpénztárnokságig vitte. Ilyen minőségben egy szép napon félmillió dollárnál többet sikasztott és visszaszökött Európába, ahonnét egykor még mint ügyvéd segéd, szintén sikkasztás miatt volt kénytelen elillanni. Rosty felszökött helyéről és ökleit összeszoritva sziszegve szólt: — Ö a sikkasztó! ő lopta el a félmillió dollárt. — Ezt a ráfogást megvetéssel utasítom vissza, — felelte Brodge. — De elismerem, hogy bűnrészes voltam, amennyiben a sikkasztást, amelybe be voltam avatva, eltitkoltam és a szökést elősegítettem. Ezért kaptam is néhány ezer dollárt, de nem annyit, amennyi ki volt kötve. — íme láthatja a bíróság, hogy a bosszú beszél belőle. — Tehát beismeri, hogy igazat mond, — jegyezte meg az elnök. Rosty ajkába harapott, mert észrevette, hogy elszólta magát, Brodge pedig folytatta: \ Esküvőkre, lakodalmakra és I minden más alkalomra J a legszebb virágokat kapp J személyes vagy telefon rendelésére. ) I ARAINK SOHASEM ADHATNAK | S PANASZRA OKOT. £ [ Orbán s Flowers í | 11520 Buckeye Rd. RA 1-1500 j 4 " — Mikor Rosty már biztonságban vélte magát, újabb terveken törte a fejét. Egy napon levelet kaptam tőle, amelyben tudtomra adta, hogy milliókat kereshetnénk, ha az öreg Keresztszeghy Józiáshoz valami ismerősünket tudnék becsempészni unokája gyanánt. Merő véletlenségből éppen ismertem egy Keresztszeghy Erzsébet nevű magyar leányt. Ez tehát kapóra jött és rögtön készen voltam a tervvel. Ezt azonban csak akkor tudattam vele, miután előbb nőül vettem öt. — Nyomorult haszonleső, — sziszegte Rosty. Brodge folytatta: —r. Nagy fáradtsággal kipuhatoltam a kivándorolt Keresztskeghy Kálmán zongoramester összes családi körülményeit és ettől a lelkész úrtól kicsaltam az okmányokat, melyek segélyével védencünk meg is kapta az örökséget. Ugyvoít, hogy hallgatásomért, közreműködésemért 1 milliót kapok. De ismét megcsaltak és kijátszottak, mert rongyos harmincezer forinttal akarták kitörölni a szememet. Megvallom, csupa bosszúból lepleztem le őket. — Be tudja-e mindezt bizonyítani, — kérdezte az elnök. — Igenis be, — felelte Brodge. — Itt vannak a levelek, miket ez ügyben Rostytól kaptam és úgy tudom ő tőle is le foglaltak néhány titkos irásu levelet, miket én Írtam neki. Rosty hol kék, hol zöld lett. Ajkai vonaglottak, fogainak fehérje olykor-olykor elővillant, mint a vicsorgó fenevadé. Átlátta, hogy veszve van minden. Brodge megfejtette a titkos leevleket és minden állítása valónak bizonyult. A csalás tényáladéka tehát fényesen be lett bizonyítva. Most a többi bűntettekre került a sor. Köles Mátyás megesküdött, hogy Keresztszeghy Józiást Rosty lőtte agyon. G.yuróné kivallotta, hogy az öreg Kerekest Dánielt is ő ütötte agyon. Erzsi panaszt emelt, hogy ő ellene többszöri gyilkossági kísérletet tett. Dunkan bebizonyította, hogy Amerikában Albano Rizát Erzsi helyet vizbe taszította. Végezetül bizonyos körülmények arra látszottak utalni, hogy Gál, Vüányi és Puskás rendőrfelügyelőket is ő küldte másvilágra. A Sári bíró leánya REGÉNY. — IRTA: ABONY1 LAJOS FANCHALY VIRÁGÜZLETE 4714 Lorain Ave. Tel. ME 1-1882 Vágott és cserepes virágok TEMETÉSEKRE kegyelettel esen. LAKODALMAKRA ízlésesen végezzük el a rendelést Távirati virágküldés a világ bármely részébe — teljes jótállással. Gyógyszereket az óhazába cső^ c SAJÓ PATIKÁVÁ! küldőn! Sajó Sándor oMtb« GYÓGYSZERÉSZ 3824 Lorain Ave Telefon: WO 1-8489 TELEFONUNK: GAR. 1-5658. Res. FA. 1-1154 Good Reading for the Whole Family •News • Facts • Family Features The Christian Science Monitor One Norway St., Boston 15, Moss. Send your newspaper for the time checked. Enclosed find my check or money order. 1 year $18 □ 6 months $9 □ 3 months $4.50 □ Nome Address City Zone State PB-16 Nem is várt hát második hivó szót, hanem megindult legények és leányok seregével Kati oldala mellett, éppen úgy, oly biztonsággal, mintha a tulajdon faiujban lett volna. Azonban hiába volt minden, már nem lehetett többé suttogni Katival. Minden szem rajtok volt, minden fül hallotta volna a legkisebb szót is. Dani most már hát csak azt panasztolta el, hogy micsoda sors vetette őt erre a vidékre. Ezenkívül ezután nem is szóltak többé semmi különöset, csak sóvár szemekkel pillantgattak egymásra, mely pillantásokat néha-néha nehéz sóhaj követett. így érték el Katiék a házükát. Furcsa benyomást érzett itt Dani, még furcsábbat mint eddig. Azt az érzelmet, mely szivében fejlett, a Katiék házának megpillantása még fájóbbá tette. Itt tudta meg, kinek a lánya a szép Kati. Szép kőkéményes ház volt a Katiék háza, zöld leveles tábla volt az udvaron, deszkakeritéses udvaruk volt és sorompós kapu a deszkakerítés közepén. Negyon jó módú gazdaember lehetett a Kati apja. De még az mind-mind csak jó volna, hanem annak látása ütött nagy szeget a fejébe1 és a szivébe bánatot, amit a Katiék háza végén az abak alatt látott. Egy kemény deszkákból összeállított tiló forma szerszám volt az, négy gömbölyű lyukkal a deszkák közepén. Megösmerte Dani — tudta, hogy kaloda az, s tudta, hogy azt jelenti, hogy ott az öreg biró lakik. — Kati tehát az öreg biró leánya, — szólt magában c üggedt szór orusággal és elhatározta, hogy most már hiába,;mm mór d egy szót sem a leánynak, még jó, hogy nem mondott eddig is. Kati megállt a kisaj tóban és megvárta, mig mind elmének az arra járók. Mikor az utolsó is elment, mindjárt rá tárnám dt Danira sürgető szavaival. — Minek mondjam, — felelt neki Dani fájdalmas hangon, — mikor úgyis tudod. — Ha tudnám, nem kérdezném. — Mégis, ha tudnám, hogy nem haragszol meg, hát elmondanám. — Ha csak attól fél kend, hát úgy mondja meg, mert én, igazat szólva, akkor haragszom meg, ha eltagadja, amit mondani akart. Hát csak biz én, no megmondom, megmondom Kati, — szóit, epedőn nézve a leányra — ha ide adod a kezedet. A leány szorongva vonakodott teljesíteni a legény kérését. — Nem adod ide? — szólt a legény, kérőleg nézve rá, majd'.hogy könybe nem lábadtak szemei az elérzékenyüléstől. Kati szemérmetesen odanyuj tóttá a kezét. Dani gyöngén megszorította azt. — Hát biz én Kati! azt akartam biz én mondani, hogy hej! sokkal jobb lett volna nekem, ha én téged soha nem láttalak volna, — szólt Dani egy nagyot sóhajtva,, s a másik kezével egy legördülő könycseppet törölt le az arcáról. Kati szomorúan lesütötte fejét, nagyot sóhajtott, és szintén bánatos hangon felelte. — Igazat mond, én is azt mondom. — Most hát az isten áldjon meg, — szól a legény Kati kezét megszorítva. — Az isten áldja meg, — szólt Kati belépve a kisajtóból és kötényét szemeihez emelte. Dani úgy érezte, hogy az egész világ nehezedik rá s hogy nem bir mozdulni a kis ajtótól messzebb, csak pár lépósnyire. Pár perc telt el. Fölnézett, a kisajtóban már nem állt többé senki. Mire várna még, mit csinálna tovább itten? Ha fájni akar a szive, másut is fájhat, nemcsak ezen a helyen. Azonban Kati sem bírt,távozni, ő is ott állott a kisajtó mögött, mely elrejtette Dani szemei elől. Épen oly keserűségeket érzett, de ő gyengébb volt ezekhez a fájdalmakhoz, s valamivel mégis csak vigasztalni akarta magát. iSokkal jobban esett hát a szivének, ha még egyszer kitekint a kis ajtón, utána néz annak a legénynek, megnézi, ha vájjon messze megy-e már? A mint kinézett, csak megütődött. Dani még ott állott nem messze a kisaj te tól__ Kedves meglepetés volt mindkettőjüknek. El is mosolyodtak egyszerre. Ez volt az első egyetértés, amin a két szív egyenlőn örült. — Még mondani akartam valamit — szólt Dani. — Én is, — szólt a leány. — Hej, hogy már nekem nem jut eszembe a sok közül.. — De nekem eszembe jut ám! hanem nem mondom meg ma, — szólt furfangos ingerkedéssel a leány. — Hát mikor? — kérdezte a legény. — Hát holnap. — Hiszen már én utón leszek holnap. — Erre jöhet kend a házunk felé. — Ha tudnám, hogy kint vársz hajnalban, úgy csak errejnnék. Lgy! ugv, biztatta a leány, — legalább még beszélünk egy kicsit. — Hogy még szomorúbb legyek, mint most.. — Legalább látjuk még egymást utoljára, — szólt a leány ábrándosán-—azután legalább nem lesz a szivünk oly nehéz. De erre jöjjön ám, mert másként akár sohase lássem többet. Jó éjszakát. — Az Isten áldjon meg! — szólt Dani, forrón megszo ritva a leány kezét és hosszasan nézve mindaddig utána, mig csak a pitvarajtót be nem csukta. Kati már kora hajnalban a sorompós kapunál állott. Dani abban a percben ért oda, egyenlően szerelmesek és egyenlően pontosak voltak mind a ketten. — Hát csakugyan elmegy? — szólt Kati, merőn a szemébe nézve. — El kell mennem, hanem itt marad a szivem — Nem ér az semmit, ha kend maga itt nem marad. — Tudod mit Kati.. jöjj el velem — szólt a legény forró könyörgéssel — úgy még várok egy napot. — Még ráérünk a tréfára — szólt Kati hamisan — hátha kend maradna itt, nem sokkal inkább rendben volna az?.... — Igaz! igaz! —szólt Dani fejét rázogatva.. — Azután a mint tudom, úgy se nagy örömmel megy kend haza, — maradjon itt, ne féljen, majd beszerzi édes apám valamelyik uraságához. No maradjon itt, ha én kérem; ha nem marad kend, akkor csakugyan nem hiszek abból egy szót se, amit mondott. Dani íngadoznil látszott. Miért is menne haza? mi öröm vár ott már reá? Mire menne haza, csak szomorúságra. A. leány kis kezével átnyúlt a sorompó között, megfogta a legény lobogó ingujját, átvonta a lécezet között, s úgy mondta neki tréfás érzelgéssel: — No lássa-e, hogy nem eresztem.... Dani boldogan mosolygott. s éggel. — Ugy-e marad? — szólt a leány csábitó mézédes— Maradok! — szólt a legény határozottan. — Fogadja kend meg! — sürgette a leány. — Mit fogadjak ? — kérdezte a legény, kábultan a szerelem hálójában. — Esküdjék kend meg! — hogy nem megy el a falunkból.... — Katikám!.... maradok, csak te érted maradok fogadom istenemre, fogadom' Dani szive dagadt a boldogságtól. Nem is gondolt többé arra a szerencsétlen kárra, mely őt bujdosóvá tette. Elfelejtette az egészet.... Azt mondotta, hogy úgy sincs miért haza mennie. Hát a szegély öreganyja, ki cdahaz a falu végén, abban az elhagyott rossz ki házikóban sírva bánkódik utána, ki mindennap rendre járja a szomszédokat tudakozni, ha nem hallottak-e valamit az ő szegény kedves fiáról, ki talán világ bujdosója lett. Az a jó öregasszony mindenkinek elpanaszolja, elsírja bánatát, és senki nem tudja megvigasztalni. Dani elfelejtette őt, a szegény, elhagyatott, megöregedett özvegyet, kinek vénségére ö volt egyedüli gyámola és öröme. Elfelejtette egy leányért, ki nyájas szavakat mondott neki és epedő szereimmel nézett a szemébe!.... SZABAD A MADÁRNAK SZÉP ZÖLD ÁGRA SZÁLNI. SZABAD A LEGÉNYNEK A LEÁNYHOZ JÁRNI. Két zserczi kocsi ment le mésszel az alföldre. Dani elegendőnek hitte megizenni az édes anyjának, hogy hála istennek, nincs semmi baja, a kosokat ugyan nem találta meg, hanem itt a Mátra tövénél beállott szolgálatba, ne aggódjék miatta. Jó az isten, gondját viseli mindkettőjüknek. \ S s s t \ s 1 Szakács József ÓHAZAI PLUMBER ÉS SZERELŐ MESTER 3097 Ashwood Rd. SK1-1479 A csatornái ásás nélkül VILLANYGÉPPEL tisztit juk Uj munkát és javítást egyaránt vállalunk s Ha Floridában készül letelepedni, forduljon teljes bizalommal a ; PRAGER JENŐ ENGEDÉLYEZETT ÉS MEGBÍZHATÓ ingatlanforgalmi irodájához. N JóNEVÜ ÉS MEGBÍZHATÓ MAGYAR SALES' N MANEK ALLANAK A MAGYARSÁG S SZOLGALATARA > A Floridai életnek megfelelő szép, kényelemre be^ rendezett laKÓházak vagy nagyobb, jövedelmező ^ több szobás és több lakásos épületek. • EUGENE PRAGER. REALTOR ■ 3161 S. W. 8-ik ucca Tel. HIGHLAND 6-6483 S MIAMI. FLA. V
