Az Ujság, 1959 (39. évfolyam, 2-51. szám)

1959-11-26 / 47. szám

NOVEMBER 26, 1959 T é védések víg játéka ______ I TÁRCA.— 3 FOLYTATÁS. IRTA: S1ENKIEWICZ HENRIK I. Máriaposában egy elka­­lommal egy bizonyos helyen petroleumforrásokra buk­kantak. A nagy nyereség, a­­melyre hasonló vállalatok által Nevada és az Unió más államai szert tettek, arra bírtak néhány tőkepénzest, hogy szövetkezetét alapítsa­nak az újonnan felfedezett források kiaknázására. Hoz­tak ide gépeket, szivattyú­kat, létrákat, nagy és kis hordókat; munkásházakat építettek; a helyet; a “Struck Oil” névre keresz­telték és rövid idő múlva a kietlen és lakatlan vidéken nehány házzal biró telep lé­tesült, amelyekben néhány száz munkás lakott. Két évvel később iStruck Oilból már ‘Struck Oil City' lett és ezt a nevet meg is érdemelte. Lakott benne: egy cipész, egy szabó, egy egy mészáros, egy francia orvos, aki odaát hazájában csak borbély volt ugyan, de nagyon tudós és ártalmatlan ember volt, ami nagyon so­kat jelent, ha amerikai or­vosról van szó. Mint ahogy ez kicsiny vá­roskában lenni szokott, az orvosnak egyben gyógyszer­­tára, meg postahivatala is volt, igy hát háromszoros prakszist gyakorolt. Patiká­­rusi minőségében éppen o­­lyan ártalmatlan volt, mert a gyógyszertárában csak két féle gyógyszert tartott: cu­korszirupot és leroát. A sze­líd és csendes aggastyán mindig azt szokta mondani betegeinek: — Az én orvosságomtól nem kell tartanotok. Az a szokásom, hogy ha orvossá­got adok a betgeimnek, ab­ból mindjárt magam is sze­dek; arra gondolok ugyanis, hogy ha nem árt nekem, az egészségesnek, nem árthat a betegnek sem. — Helyesen! — felelték a megnyugtatott polgárok, a­­kik nyilván nem gondoltak arra, hogy nem elég, ha az orvos nem árt a betegeinek, de talán használnia is kelle­ne nekik. Dasonville ur — igy hív­ták az orvost — különösen a leroa csudás gyógyerej ében bízott. Egyik-másik gyüleke­zeten gyakran megemelte a kalapját és a közönséghez fordulva szólt: — Hölgyeim és uraim! Győződjenek meg magok, mire képes a leroa. Hetven éves vagyok; negyven év óta mindennap szedek leroát és ime nézzék egyetlen ősz haj­szálam sincs. A hölgyek és urak könnyen meggyőződhettek róla, hogy a doktornak ugyan egyetlen ősz, de ‘másféle hajszála sincs, mert a koponyája oly kopasz volt, mint egy lámpa ernyő. De mert az ilyen meg jegyzés Struck Oil City leg­öregebb polgárjáról éppen­séggel sem járulhatott vol­na hozzá a város tekintélyé­nek növeléséhez, nem is koc­káztatták meg. Ezalatt Sruck Oil City MINDENKI JEGYEZZE MEG A4 kis vagy nagyobb baja ;«r A Televisionnal .•bármely gyártmánya im) telje« garancia mailéit megjavítjuk. Steve G. Szabó B. F. CL - TV KNolázott éa szakképzett television-j avtti 2656 East 126th Street ÜT TELEFONUNK: SW 1-4544 — RA 1-0367 szünetlenül emelkedett. Két év múltával már szárnyas­­vasút vitt oda és a város két ! választható hivatalnokot ka­pott, A városban nagyon kedvelt orvost, ki az intelli­genciát képviselte, bírónak tették meg: a czipész, egy lengyel, kit mr. Devisnek hívtak, sheriff, vagyis a ren­dőrség feje lett, mely rend­őrséget a sheriff és más sen­ki sem képezte. Iskolát is építettek, a mely nek vezetésére egy őskori, ö­­rökké vértódulásban szen­vedő vén lányt hívtak meg “School Máam”-nak. Végül aztán megnyílt az első szál­loda is, melynek az “United States Hotel” hangozatos címet adták. A ‘business* is szemláto­mást emelkedett. A petrole­um kivitele jelentékeny hasz; not hajtott. Mr. Devis fé­nyes ablakos kirakatot csi­náltatott a boltja elé, mely kirakat hasonlított ahhoz, a I minő San Franciscóban a cipészboltokat díszíti. A leg­közelebbi gyűlésen a polgá­rok nyilvánosan szavaztak köszönetét neki, a város ez uj díszéért. Mr. Devis a nagy polgár szerénységével felelt: “Thank you! thank you!” Ahol sheriff is van,' biró is van, van ott viszály is. Ez természetesen megköveteli az Írószereket és papirost is, igy alakult a Cujotes Street sarkán egy “stationery” va­gyis papirkereskedés, amely­ben politikai hírlapokat és torz képeket is árultak. Ez utóbbiak Grant kapi­tányt mutatták egy fiú alak­jában, ki tehenet fej; a tehét természetesen az Egyesült Államok symboluma volt. A sherif éppenséggel sem érez­te magát arra kötelezve, hogy megtiltsa e metszetek elárusitását, miután az nem tartozik a rendőrség hatákö­­rébe. Ám még ez sem volt min­den. Amerikai város nem le­het hírlap nélkül; egy év múlva már hetilapot csinál­tak, melynek “Saturday Weekly Review” volt a cime. A lapnak annyi előfizetője volt, mint ahány lakosa a vá­rosnak. A szerkesztő egyben kiadó is volt, nyomdász, kia­dóhivatali főnök és lapki­hordó. Ez utóbb említett teendője volt a legkönnyebb, mert te­heneket is tartott és úgy is ki kellett hordania minden reg­gel a tejet. Ez persze nem a­­kadályozta meg abban, hogy minden héten a következő mondattal ne kezdje meg a vezércikkét: “‘Ha az Egye­sült Államok alávaló elnöke megkövette volna tanácsun­kat, melyet múlt vezércik­künkben adtunk neki’ stb. Az áldott Oil City semmi­nek sem volt hát a hijján. Miután a bányákban dolgo­zó bányászok, ellentétben az aranybányákban foglalkozó kartársaikkal, nem voltak sem erőszakosak, sem dur­vák, általában nagy nyuga­lom uralkodott a városká­ban, a lakosság nem vereke­dett soha és a lynchet csak névleg ismerték. Az élet nyugodtan folyt és egyik, nap hasonlitott a másikhoz, mint két vízcsepp egymás­hoz. Reggel a polgárok a “business’-ök után jártak és este, amerikai szokás sze­rint, az utcán égették el a szemetet; ha nem volt gyű­lés, mindenki azzal a meg­nyugtató érzéssel feküdt le, hogy holnap megint az ut­cán fogják elégetni a szeme­tet. A sheriffet egyetlen gond fosztotta meg éjszakai nyu­galmától; képtelen volt u­­gyanis polgártársait attól a rossz szokásuktól eltéríteni, hogy este ne lövöldözzenek a AZ ÜJSAG 3 OLDAT. vadludak után, melyek hosz­­szu sorokban röpültek el iStruck Oil City fölött. A vá­ros törvényei tiltják az ut­­czán való lövöldözést. Ha ez legalább valamely kicsiny városkában történ­nék,— szólt a sherif, akkor még megjárná; de az olyan városban, mint a milyen Struck Oil City, az örökös durrogtatás igazán nem szép! A polgárok hallgattak, a fejőket csóválták és feleltek “0 yes!“ De amikor este az aranyos menyboltozáton meg jelentek a hosszú fehér* és szürke sorok, mindenki a puskájához kapott és a lö­völdözés csak annál buzgób­ban hangzott. Mr. Devis persze a biró elé hurcolhatott volna minden bűnöst és a biró pénzbünte­tésre ítélhette volna azt, de nem szabad elfelejtenünk, hogy a csendháborítók be­tegség esetén a bírónak vol­tak a betegei és ha nem volt cipőjük, a sheriffnek voltak a vevői. Mivel pedig egyik kéz a másikat mossa, egyik kéz nem árthat hát a másik­nak. Struck Oil Cityben oly bé­ke volt tehát, mint a menny­országban. De nemsokára vége szakadt e szép napok­nak. Az egyetlen grocer halá­los gyülölséget táplált az e­­gyetlen grocernő ellen és az egyetlen grocernő épp igy gyűlölte az egyetlen grocert. Meg kell magyaráznunk, mit jelent Amerikában a grocery. Oly kereskedés ez, melyben mindenféle kapha­tó. Árulnak benne lisztet, ka­lapot, szivart, seprüt, továb­bá gombot, rizskását, szardí­niát, vetőmagvat, blust, nad­rágot, lámpaüveget, fejszét, kétszersültet, tányért, papír gallért, szárított halat, egy­szóval mindent, amire az embernek szüksége van. Eleinte Struck Oil City­ben csak egy ilyen grocery volt, amely egy Kasche Já­nos nevű németé volt. Kö­zömbös, harmincöt §ves po­rosz ember volt ez; mindig ingujban járt és a pipáját sohsem vette ki a szájából. Angolul csak annyit tudott amennyire szüksége volt a boltban, egyetlen szóval sem többet; a boltja pompásan jövedelmezett és a városban általános volt a vélemény, hogy a .. grocer “megéri“ a maga nehány ezer dollárját. Időközben megnyílt egy másik grocery is. A két ve­­télytárs közt kitört tehát a háború, mely azzal kezdő­dött, hogy az uj grocery tu­lajdonosnője, egy német, Neumann Laura nevű hölgy, ki angolnak szeretett volna látszani és ezért szerette, ha Niumennek nevezték, az is­merkedési lunchon kaláccsal kínálta meg vendégeit, a­­melyben ezek szóda és tim­­sóizt fedeztek fel. Neuman kisasszony ezzel ártott volna magának a nyil­­váosság előtt, ha be nem bi­zonyította volna, hogy mi­kor a kalácsot sütötte, a sa-Most küldje el a pénzt karácsonyra Kerülje el az utolsó percek tolongását. Rokonai és barátai pénz­ajándékukat megkapják pontosan, ha most feladja Ez a szolgálat rendelkezé­sére áll 69 kényelmes bank hivatalunkban. ját lisztje még nem volt ki­csomagolva és igy Kasche úrtól hozatott. Megegyeztek tehát abban, hogy Kaschle János, közönséges kenyér­irigységből, mindjárt kez­detben ártani akart verseny társának. • Különben előre látható volt, hogy a két kereskedés versengeni fog egymással, de azt nem sejthette senki, hogy ez a versengés halálos gyűlöleté fajul. Ez a gyülöl­­ség oly fokra emelkedett, hogy János csak akkor éget­te el a szemetét, ha a szél egyenesen az ellensége bolt­jába hajtotta a füstöt; Lau­ra kisannyony csak “Duts­­man”-nek nevezte ezért Já­nost, amit ez viszont kihívás­nak vett földije szájából. Eleinte a szomszédok ne­vettek rajtok, különösen, hogy egyikök sem értett an­golul. Később ám a folyto­nos érintkezés következtében két párt alakult a lakosság körében a János és a Neu­­man-párt, mely ferde szem­mel kezdte egymást nézni. Ez aztán Struck Oil City nyugalmát és boldogságát veszélyeztette, amiből kelle­metlen zavarok támadhat­tak. Mr. Devis, ki messzire lá­tó politikus volt, már csirá­jában akarta elfojtani a bajt és elhatározta, hogy ki­békíti az ellenfeleket. Néha kiállt az utca közepére s a saját nyelvükön szólt hozzá­juk: — Ugyan már, mire való ez a veszekedés, kedveseim! Nem egy cipésznél vásárol­játok-e cipőtöket? Én oly cipőket árulok, Hogy San- Franciskóban sem kaptok j óbbat! — Hiábavaló dolog cipő­ről beszélni— annak, aki nemsokára mezítláb jár majd! — szakította félbe Neuman kisasszony mérge­sen. — Én nem a lábommal szerzem meg magamnak a hitelt! — felelt János kö­zömbösen. Tudnunk kell, hogy Neu­mann kisasszonynak nagyon szép lába volt, s az ilyen cél­­zatos megjegyzés halálos gyűlölettel tölthette meg a szivét. A két párt már előhozako­dott a gyűléseken Kasche János és Neumann kisasz­­szony ügyével, de mert Ame­rikában senki sem lelhet i­­gazságot, aki nővel folytat viszályt, a többség Naumann kisasszony mellett foglalt állást. János nemsokára azt ész­­letle, hogy a boltja alig hajt valamilyen hasznot. De Neumann kisasszony­nak sem volt virágzó, az üz­lete, mert az asszonyok mind Kasche mellé szegőd­tek; azt vették ugyanis ész­re, hogy a férjeik nagyon is gyakran eljárogatnak a szép német leány boltjába s mind annyiszor túlságosan sokáig időznek ott. Ha a két vetélytársnak ép­pen nem volt vevője, kiáltak a boltok elé és szemben egy­mással gyűlöletes pillantá­sokat löveltek egymás felé. Neumann kisasszony Ilyen­kor az “Oh, du lieber Augus­tin” dallamára egyre dalol­­gatta: — Dutsman, dutsman, du­­dutsman, dutsman-man! János nézte a kisasszony lábát, aztán az alakját, majd az arcát és ezalatt úgy fintorgatta az orrát, mintha egy hónap előtt leölt álla­tot látna; végül pokoli ka­cajra fakadt és elkiáltotta magát: “By God!” Ebben a közömbös ember­ben oly mérveket öltött a gyűlölet, hogy ha korán reg­gel az ajtaja elé ment és nem látta szemben a gyűlö­letes ellenfelét, nyugtalanul ragja a Federal Deposit Insurance Corporalionak járt fel s alá, mintha vala­mi baja lenne. Már régen tettlegességre került volna köztük a dolog, ha János nem tudta volna biztosan, hogy a bíróság e­­lőtt mindig ő húzná a rövi­­debbet, annál is inkább, hogy Neumann kisasszony a maga részére nyerte meg a Satur­day Weekly Review szerkesz­tőjét. Erről János akkor győződött meg, amikor egy alkalommal azt a hirt ter­jesztette ellenségéről, hogy a formái nem valódiak. Ez még valószínű is volt, miu­tán Amerikában ez általá­nos szokás. Ám a Saturday Weekly Re­view legközelebbi számában haragos cikk jelent meg, a­­mely általánosságában tá­madta a “Dutsman” rágal­mazásaiért és azzal az állí­tással végződött, hogy meg­bízható forrás szerint, egy bizonyos ladynak a formái valódiak. Ezóta János csak fekete kávét ivott, miután nem a­­kart a szerkesztőnél több te­jet vásárolni, helyette Neu­mann kisasszony két adagot vett. Ezenkívül oly . ruhát varratott magának, amely­nek derékszabása minden­kit kellőképpen meggyőzhe­tett arról, hogy János ur nem egyéb nyomorult rágal­mazónál. János valósággal tehetet­len volt az asszonyi fondor­latokkal szemben. Időközben pedig az ellenfele minden reggel az ajtaja elé állt és onnan gúnyolódott. — Mit tegyek vele? — gondolta János magában. Van mérgezett búzám az ege­rek ellen, ezzel megmérgez­hetném a tyúkjait, de ezt nem tehetem; ebből komoly kára volna és ez eljárás tisz­tességtelen lenne. De — meg van!.... És Neumann kisasszony az este legnagyobb csodál­kozására látta, mint hoz Já­nos egész csomó vadon nőtt napraforgót és két sorban odaállítja pinczéjének rá­csos ablaka elé. — Kiváncsi vagyok, mit a­­kar ezzzel, — gondolta ma­gában a kisasszony. — Bizo­nyosan ellenem eszelt ki va­lamit. Ezalatt besötétedett, Já­nos úgy rakta le a virágokat, hogy a két sor közt keskeny ut vitt az ablakhoz. Majd egy nagy, vászonba burkolt tárgyat hozott, hátat fordí­tott a kisasszonynak, titok­zatos tárgyat, amelyről a ta­karót levette, a napraforgók alá állította, majd a falhoz ment és felirt rá valamit. Neumann kisasszonyt majd megölte a kíváncsiság. — Bizonyosan rólam ir va­lamit! —gondolta magában. — Ám ha mindenki alszik odamegyek és még ha meg­halok is, elolvasom mi van odaírva. Munkájának végeztével János eltűnt az első emele­ten és nemsokára a lámpa is kialudt. HUMOR PESTI VICC r i j' ■ A rengeteg lopás miatt szigorú ellenőrzést vezettek be a gyárakban. Az egyik portásnak feltűnik az egyik minkás, aki egy talicska szemetet akar kivinni a gyár kapun. A portás alaposan feltúr­ja a szemetet, de nem talál alatta semmit és igy kienge­di. Ez igy meg tiz alkalom­mal. A szemét alatt soha sincs semmi. Ekkor a portás már nem bírj a tovább: — Maga mindennap kivisz innen egy talicska értékte­len szemetet. Minek magá­nak az a sok szemét? — A szemét nem kell — hangzik a válasz — de min­dennap kiviszek egy uj ta­licskát. ÁLLÁSHALMOZÓ Gucmicsek beszélget a ba­rátjával : — Nézd csak azt az ala­kot — mutat rá a barát egy Cadillacből kiszáló urra — ő Cleveland leggazdagabb embere. — Na — ha az ő milliói az én zsebemben lennének, akkor én gazdagabb lennék, mint ő — mondja Guzmi­­csek. — Hát az meg hogy lehet? —kérdi a barát. — Úgy hogy én megtarta­nám a házmesteri állásomat is a Federal Buildingben, — válaszolja Guzmicsek. NEHÉZ ESET rri ■ Egy divatáru üzletben egy hölgy órák óta turkál az áru között, de még mindig nem választott ki semmit. Végül a tulajdonos meg­unja, s megszólítja: — Hölgyem, vásárolni ó­­hajt? — Természetesen, — vála­szolja a hölgy, élesen — Bocsánat, — azt hit­tem, hogy leltározni tetszik. TELEFONUNK GARFIELD 1-5658 RES. FA. 1-1154 Francia pezgő és többféle High Ball* RUDY TAVERN 5710 Lorain Avenue Tel. WO 1-9586 Whysky - Vodka - Scotch - Gin - Bourbon - Rum kapható üvegekben kivitelre is. >0-nél többféle sör van mindig készenlétben Ha party van a házánál, ná­­unk nagy kedvezménnyel kapja a sört. — A lakáshoz csak nekem lehet külön kulcsom. — Rendben van. — Abbahagyja a kártyát, az italt, a szivarozást. — A legnagyobb örömmel — Megengedi, hogy brid­­zselni járjak. — Igen. — Nos, hát vegye tudomá­sul, hogy egy ilyen pipotya fráterhez nem megyek fele­ségül. AZT SZABAD.... Prof. Kérem, ott a hátul­­só sorban! Ne adogassák a jegyzeteket egymásnak! „Tanuló:.. Bocsánat, ..ezek nem jegyzetek, hanem kár­tya. Römizünk .Prof. ó, bocsánat! FÖLÖSLEGES KÉRDÉS — Halászik? — Nem, a gilisztát fürde­tem. FAJTÁK A Pás de Calais-n megy a gőzhajó Angliába, tarka, nemzetközi társaságával. Egy német a födélzeten beleül valami szögbe, elsza­kítja nadrágját. Erre föl­keli hatalmasan elkezd ká­romkodni. A francia szintén beleül a szögbe, elszakítja nadrág­ját. Idegesen hadonáz, fut a kapitányhoz, panaszkönyvet kér, követeli a jogorvoslatot, keresi az igazságot, az Igaz­ságot. A legközelebbi áldozat egy angol. Az is beleül a szögbe, az is elszakítja a nadrágját, de egy szót sem szól, jelek­kel kalapácsot kér s egysze­rűen — beveri a szöget. A BÁNKT OKA — Miért vagy olyan bána­tos? — kérdezi Feri a barát­jától. — Huszonegyeztiink, s el­veszítettem *5.000 dollárt. — Öt ezer dollárt? — kér­dezi Feri elborzadva. — Igen, s ami a legbor­zasztóbb, hogy ebből 3 dol­lár cash volt. JÓL ADJA — Te Jóska, a feleséged­del láttalak tegnap este a moziban? — Nem engem, én soha­sem járok férjes asszonyok­kal. özönviccből. MODERN TÖRTÉNET .— Ági kisasszony legyen a feleségem. —.. Igen, - de., féltél eleim vannak. . .— És pedig? — — Az édesanyám velünk lakhat. — Ó, boldog leszek! FANCHALY VIRÁGÜZLETE 4714 LORAIN AVENUE ME 1-1882 Vágott és cserepes virágok TEMETÉSEKRE kegyelettel­­esen, LAKODALMAKRA íz­lésesen végezzük el a rendelést Távirati virágküldés a világ bármely részébe — teljes jót­állással. A VILÁG ÉS ÉN Irta: PETŐFI SÁNDOR Megvetésem és utálatomnak Hitvány tárgya, ember a neved! A természet söpredéke vagy te, S nem király a természet felett. A teremtés legutolsó napján Alkotott az isten tégedet, Elfáradt már ekkor a munkában, S igy jelessé nem tehetett. Szeretélek téged egykor, s szivem Veled hü szövetséget köte, Megvetésem és utálatom lett E szövetség kettős gyermeke; Jól ismerlek, te nem érdemlesz mást, Nem, mint megvetést s utálatot . . . Szolgazsarnok! vagy nyalod más talpát, Avagy talpad mással nyalatod. S azt riszed tán, te nvomoru pára. Mint te, én is olyan rab vagyok? Azt hiszed, hogy én dicséretedre Vagy gyalázatodra hallgatok? Azt hiszed, hogy tettben és írásban Engem aggódásnak férge rág, Es szorongva kérdezem magamban; Mit fog erre szólni a világ? Hidd, ha jónak látod; ámde tudd meg: Én nem függök tőled semmiben, Amily utat választott magának Lelkem, rajta egyenest megyen. És ha tetszik engem fölemelned, Ám emeli föl, mint bálványodat; Ha felemelsz fejed tetejére, Majd kirúgom szolgafogadat! 'zlésesen és néftánvos árban készít el minden virág rendelést GAYER#S FLORAL SHOPPf 3033 Lorain Avenue Telefon: ME 1-1889 HA GYÁSZ ÉRI A A CSALÁDOT minden szükséges intézkedést hűségesen és lelkismerelesen elvégzi a legméllányosabb díjszabások melleit MAGYAR TEMETÉS RENDEZŐ JOHN J. RICZO Lukács István, Licensed — KÉT TEMETKEZÉSI INTÉZET — 12519 Buckeye Road 17504 Harvard LO 1-2030 SK 1-8900 Tisztelettel tudomására adjuk a magyarságnak, hogy 12519 Buckeye Road megnyílt UJ TMETKEZÉSI INTÉZETÜNK KÉT modernül berendezeiii káopl­­nával és ? gyászolók részére minden kényelmi helyiséggel.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom