Az Ujság, 1959 (39. évfolyam, 2-51. szám)

1959-10-15 / 41. szám

OKTOBER, 15, 1959 ................-I it AZ DJSAG 3 OLDAL A réztornyu kastély (TÁRCA 3 FOLYTATÁS­BAN.) (2-ik folytatás. Már több mint egy órája haladt, mikor egy présház­hoz ért, itt megállt egy pil­lanatra. Egy vizteli kád volt a házikó mellett, ebben meg mosakodott s lemosta arcá­ról a kormot; aztán letörte a lakatot a présház ajtajá­ról, bement a házikóba, gyu­fát gyújtott és körülnézett. Egyik hordón gyertyatartót talált egy félig égett gyer­tyával, ezt meggyuj tóttá, be­tette maga után az ajtót, az­tán gyorsan munkához lá­tott. Levette parókáját s öltö­zékét kicserélte a batyuban hozott ruháivel, az aranyat egy puttonyba tette s homo­kot hányt rá. Olyanféle ho­mok volt ez, mint amilyen­nel az evőeszközöket szokták tisztogatni. Mikor ez meg volt, felvette a puttonyát; kezébe vette batyuját, aztán elfujta a gyertyát és kilé­pett a présházból. Már éppen tovább akart menni, mikor eszébe jutott, hogy egy lakat van a zsebé­bében. Azt nagy gyorsan rá­­erősitette az ajtóra, hogy ne lássák meg, hogy az fel volt törve, aztán tovább ment. Batyujába egy követ tett és aztán régi ruháit meg a pa­rókát, bátyustól együtt a leg első kút mélyébe dobta. Most már más ember volt. Nem a rabló, de egy schot­­terszállitó paraszt. így ért be a közeli városba, ahonnét a hajnali vonattal tovább u­­tazott. Az ország határán megint gyalog kelt át, há­rom parasztember társasá­gában, kikel az utón ismer­­keett meg. Innen aztán nyit­va volt az üt egészen a kikö­tővárosig. Az aranyakat most már egy faládában tartotta, a­­mely hasonlatos volt a mun­kásemberek ruhaládikájá­­hoz, s hogy ne zörögjenek, homokot szórt közéjük, a puttonyt aztán egy félreeső hid alatt hagyta és kincses ládájával tovább menve, szerencsésen megérkezett a kikötővárosba. Még volt egy kis papírpénze s ezen egy u­­zsorástól hamis munkás­könyvet szerzett, amelynek segélyével mint fütő nemso­kára alkalmazást kapott egy oceánjáró hajóra. Szombat reggel volt, mi­kor kincses ládájával föl­ment a hajóra. Kis kamrá­jában ágya alá tette, aztán pedig előleget kért a kapi­tánytól egy havi zsoldjára, aztán egy félórára kiment a városba, hogy egy-két ruha­darabot vásároljon, munkás zubbbonyt vett és matrózin­get, aztán visszasietett a ha­jóra s többet föl sem jött a födélzetre, mig a hajó el nem indult. Az egész gőzös összes uta­sai között nem volt egy oly boldog ember se, mint Geril, mikor a kapitány megadta a jelt az indulásra. Hogy do­bogott a szive, mikor látta, hogy a gépezet megindul s a hajó az első kerékfordulato­kat teszi, aztán megy, megy, mind sebesebben és sebeseb­ben. Több mint két hétig tar­tott az ut, mig a nehéz rako­mányu gőzös átevezett az óce­ánon. Geril szorongva leste a napokat, mert hisz mint mun­kás rabszolgaként dolgozott. Végre egy nap jelezték a szá­raz földet. Mindenki a födél­zetre sietett. Geril is felbujt a keskeny lépcsőn és kikémlelt a szabadba. A nap ragyogóan sütöttt s a távoli part szegé­lyén valami tündökölve csillo­gott. Geril nem tudta kitalálni, mi lehet az, csak mikor a ha­jó közelebb ért, akkor látta, hogy az nem más, mint egy gyönyörű kastély, , amelynek nek réztetejü tornya van. Szi­ve nagyot dobbant, az ő ál­mainak vágya ez; de most még egy más pénzkirály a tulajdonosa. A hajó befutott a kikötőbe, a födélzetre jöttek a révkapi­tányság emberei átvizsgálták a hajót, azon mindent rendben találtak és igy szabad volt az ut a kikötésre. Geril is felöltözött mun­kás ruhájába, aztán enge­­delmet kért a kapitánytól hogy ő is kimehessen a vá­rosba. Délutánra kimenőt kapott. Ekkor elkészült az útra; öt aranyat a zsebébe tett s megint lezárta a ládát Avval bement a városba. Az aranyakot nagy hamar be­váltotta, aztán visszatért a hajóra. Megkérdezte a kapi­tányt, mennyi ideig késik a hajó a kikötőben, mert sze retné a ládáját megsarkal­­tatni, mert igy az utazásban széjjel esik. A kapitány gyanútlanul megadta rá az engedélyt, mert úgy okoskodott, hogy a munkás könyve nála van, a­­zért ennek a szegény mat­róznak okvetlenül vissza­kel 1 jönni. Geril pedig ka­pott az alkalmon, vállára vette kincses ládáját és vég­legesen kiszállt az uj világ földjére. Mikor biztos talajt érzett lába alatt, nagyon jól tudta, mit kell tennie; uj ruhákat szerezni, aztán to­vább utazni, s először kisebb összegű aranyakat beválta­ni, hogy végre Chicagóban összes aranyait értékesíthes­se. Ez most már gyerekjáték volt. Alig volt öt napig Ameri­ka földjén s a lopott kincs mind dollárok alakjában volt a kezében. Az életének első része be volt fejezve és most már indulhatott to­vább az ő nagy céljai felé, hogy fantasztikus terveit valóra váltsa. Vállalkozók­kal kötött ismeretséget és nagyhamar bányakutatások­ban vett részt. Öt leginkább az arany érdekelte és társai­val útra kelt, felkutatni Amerika hegydus vidékeit, ahol rejtett rétegekben hú­zódott az arany a kövek kö­zé beékelődve. Nem volt nehéz aranyte­­lepekre lelni és közel a Csendes Óceánhoz, Califor­nia határában, tanyát ötöt­­tek ők és neki láttak az a­­rany bányászáshoz. Munkás­nak kínaiakat fogadtak, aki­ket, csekély zsoldért agyon­dolgoztattak. Minden félév­ben kétszer Gerilt-t vagy mint most hívták William Smith-et bíztak meg, hogy menjen el Friskóba és vált­sa be az aranyakat. Eme fel adatának ő pontosan eleget is tett. Pár év alatt ő és társai nagy vagyonra tettek szert, de akkor már a környéken óriási lendületet vett az a­­ranytermelés. Ekkor Wil­liam Smith arra határozta magát, hogy bevonul Friskó­ba s ott önállóan egy bankot alapit. Tervét végre is haj­totta. S ime a bank, amely csaknem kizárólagosan nyers arany beváltásával foglalkozott, hihetetlen len­dületet nyert. ... Smith ekkor már nagyon gazdag ember volt. De a pénz még nem volt elég, a csillogó sárga arany most még jobban izgatta, mint valaha. Ha egy uj külde­mény aranytömeget meglá­tott, torkát száraz szomjú­ság szállta meg és szerette volna felfalni azt az arany ércet, hogy magáévá tehes­se; de kapzsiságát legjob­ban fokozta az, hogy a fel­lendülő áranytermés nyo­mán még több bank alakult, melyek szintén arany bevál­tással foglalkoztak. Ekkor egy pokoli tervet e­­szelt ki fejében; a város dombos részén, egy hegyol­dalon, egy nagy réztornyu kastélyt épitetett, a mely­nek terveit saját maga ké­szítette. A dolgozó munká­sok nem tudtak eligazodni annak zegzugos labyrintjén, csak azt tudták, hogy az egy nagyarányú építkezés, a melyhez nagyon sok föld­munkát kellett végezni és egy hosszú csatornaszerü ü­­reget is ásni, mely egész a hegyoldal lábáig vezet. így épült fel a kastély, a­­melyet a hegy lábáig terje­dő nagy kert vett körül, zlésesen és méltányos árban készít el virág rendelést GAYER'S FLORAL SHOPPE 3033 Lorain Avenue Telefon: ME 1-1889 Francia pezgő és többféle High Ball* RUDY TAVERN 5710 Lorain Avenue Tel. WO 1-9586 vVhysky - Vodka - Scotch - din - Bourbon - Rum kapható üvegekben kivitelre is. iO-nél többféle sör van mindig készenlétben Ha party van a házánál, ná­­nnk nagy kedvezménnyel kapja a sört. MINDENKI JEGYEZZE MEG ka kis vagy nagyobb baja .<ar A Televisionnai bármely gyártmányé Is) teljes garancia mellett megjavítjuk. Steve G. Szabó B. r. G. . TV Pholázott és szakképzett television-j a vítá 2666 East 126th Street UT TELEFONUNK: SW 1-4544 — RA 1-0567 Szakács József ÓHAZAI PLUMBER ÉS SZERELŐ MESTER 3097 Ashwood Rd. SK1-1479 A csatornát ásás nélkül VILLANYGÉPPEL ttsztitjuk Uj munkát és javítást egyaránt vállalunk Biztosítás ninden ágában, ÉLET iztosi ásért és minden más biztosi­­ásért teljes bizalommal for­dulhat RONALD F. BALAS (Ronald F. Balázs) AZ AMERICAN SURETY COMPANY megbízottjához. NAPPAL: B. F. KEITH BUILDING Telefon: MAin 1-4476 ESTE 6 óra után 2826 EAST 118th Street Ronald F. Balázs és neje, sz. Illés Matilda otthona. Esti telefon: WY 1-3211 Hívására házához is szívesen elmegyünk mely mint egy kis ország úgy terült el a csudamüvü réztornyu kastély körül. Ezután itt trónólt Wil­liam Smith, gazdagsága egy­re nőtt, bankja mindjobban erősödött, befolyása, tekinté­lye napról-napra növeke­dett.. Ez időben az egyik kis bankot rettenetes szeren­csétlenség érte. Egy éjszaka hihetetlen módon kirabolták aranykészletét, de a rablók nyomára jutni nem tudtak, csak azt lehetett megálapi­­tani, hogy a rablást egy hi­hetetlen erős ember követ­hette el, aki puszta ujjaival srófolta le az acélszekrény tetejét s úgy emelte ki az el zárt kincseket A várost na­gyon felverte az eset, de a dolog nyomára jönni nem tudtak. Elmúlt egy félév, s a másik bankot hasonló sze­rencsétlenség ért. A város megint izgatott volt s szaladt mindenki a rabló után, de nyomára jön­ni nem tudtak. A lapok a rendőrséget szidták és azzal gyanúsították őket, hogy összejátszottak a haramiá val; s William (Smith is igen nagy érdeklődést mutatott az eset iránt, mindig megvá­sárolta a lapokat s figyel­mesen elolvasta, hogy azok mit Írnak a dologról. Egy reggel, mikor gő­gösen ülve kocsijában bank­jához hajtatott, egy újság­árus rikkancs a legújabb la­pot lobogtatta kezében, ö megállitatta a kocsit s vett egy ujségot. Egykedvűen la­pozgatta azt, de egyszerre dobbanásszerü ütést érzett belsejében, mert előtte egy oly hir cime volt, mely fel­zavarta nyugalmát. A lap igy hirdette azt: “Teja a csodalány!“ mohón olvasta a sorokat, a cikk lé­nyege pedig az volt, hogy túl a tengeren van egy szép­­szemű leány, aki azzal a cso­dálatos Isten adományával rendelkezik, hogy éppen úgy, ahogy a forrás kutató nők meg tudják jelölni a föld a­­latt rejtőző forrás helyét, éppen úgy tudja a csodás Teja megmutatni a bármely bünpörből menekvő gonosz­tevőt, ha találkozik azzal. A lap egy pár hihetetlennek tetsző ésetet mond el, ame­lyekben meglepő biztonság­gal kutatta fel Teja a gyil­kost, vagy a rablót. William Smith összerán­colt homlokkal olvasta a cikket. Nem tetszett neki a dolog, különösen ez a név, hogy Teja‘, ez tette borzasz­tó nyugtalanná lelkét. Ezalatt kocsija a banké­pülethez ért, de nem szállt ki kocsijából, annyira elvolt merülve az újságban, hogy a portásnak kellett figyel­meztetni, hogy megérkezett. Emberei láttára hamar ösz­­szeszedte magát s fölment a hivatalába. Munkához látott parancsokat osztogatott s mikor magára maradt, újra meg újra elolvasta a Tejá­ról szóló cikket,- aztán- szá­­mitgatni kezdett s úgy ta­lálta, ha ez az a leány, úgy 19—20 éves lehet.. Telefoncsengetés zavarta fel, füléhez tette a kagylót. A rendőrfőnök volt. Ijedten kiáltott rá. — Mit akar? Alázatos hang felelt: — Oh kérem, csak figyel­tetőjavítás is UJ TETŐ KÉSZÍTÉSE. Csatornázás, kémény, és :erités beszerelése és javítása a LEGMÉLTANYOSABB ÁRON Díjmentes árlejtés KRIZSÁN ÁRPÁD BUDAPESTI VÁLLALKOZÓ Mindenféle belső munkát vállalunk a házaknál: festést, avitást és szerelést. Minden­re v an szakemberünk. 2168 FULTON ROAD Cleveland 13. Ohio Délelőtti hívásra Ha szolgálatunkra szükség van. hivja fel: OL 1-5789 meztetni akartam, hogy tes­sék vigyázni! — Miért? — kiáltott a te­lefonba Smith. — Mert félek, hogy most önre kerül a sor! — Hogy érti ezt? — kér­dezte Smith. — Csak úgy, — felelt a rendőrfőnök, — hogy az ön bankjában van a legtöbb a­­rany, s félek, hogy az a gaz rabló most arra veti magát. Megkönnyebbülve nevetett fel Mr. Smith. — Oh köszönöm a szives figyelmét, de ne féljen, ren­dőrfőnök ur, csak bizza egé­szen rám a dolgot, itt majd én fogok résen lenni! Ezzel letette a kagylót és sokáig elgondolkozott a dol­gon. Egy uj eszme villant át agyán. Saját bankját ki­rabolni ! Másnap este után sötét éj következett. William Smith egyedül volt szobájában; egy ideig gondolkozott, majd hirtelen elhatározással elő­szedte szerszámait, átöltö­zött, aztán megnyomta a rej­­tekajtó rugóját és a kis csi­galépcsőn lement a ház pin­céjébe, aztán a hosszú föld­alatti utón kiment a sza­badba. (Folytatás és vége, követ­kező számunkban.) HUMOR GONDOS SZOBALEÁNY Az úrnő nagyon szeret név­telen leveleket irogatni. Ha egyik-másik barátnőjéről megtud valami érdekes pletykát, azonnal megírja barátnője férjének és a hát­térből örömmel élvezi a fej­leményeket. Nemrég egyik legjobb ba­rátnője volt soron. Hosszú 8 oldalas levélben kimerítően megírta a férjnek, hogy fe­lesége őnagysága hol, mikor és kivel találkozik és hogy hol mikor és kivel lesz leg­közelebb találkája. A névtelen levelet boríték­ba tette, gondosan megcí­mezte és becsengette a szo­baleányt: — Itt van 6 cent, Zsófi, vegyen rajta bélyeget, ra­gassza rá a levélre és dobja be a levélszekréybe. 'Zsófi fogta a levelet, meg a pénzt és eltávozott. Félóra múlva érkezet ha­za és büszkén újságolta: — Nagysága, kérem megr spóroltam 6 centet. Megnéz­tem, hová szól a levél, lát­tam, hogy ide a közeibe, hát elvittem személyesen. Az asszony félájultan hö­rögte. — Maga bolond, hiszen nem Írtam alá a nevemet­— Az nem baj, mondtam én ott, hogy a nagysága küldte. EGYHÁZI NYELVEN Disznótorra volt hivatalos a rákosi tiszteletes egyik hí­véhez. — Ejnye, de friss ember maga András gazda, —jegy­­zé meg a tiszteletes vacsora közben, — alig hallom vi­sítani a mangalicát, s már is kolbászszal traktál belőle. — Hát kérem szeretettel, válaszolt a tudálékos házi gazda, — csak úgy diszpen­­zációval ment az egész. AZ ÁDVENTI TÁNC- KÖVETKEZMÉNYE — Ugy-e, megmondtam kendteknek, — korholta a plébános hiveít, -— hogy Ád­­ventben ne táncoljanak? No, látják kendtek, most meg­döglött a bikaborjujuk! A LAKI EKLÉZSIA A laki tiszteletesnek ször­nyű rosszul ment a dolga. Csupa koplalás volt az éle­te. Tűrt a meddig lehetett; de végre is ráunt az örökös nyomorúságra, s ott hagyta az eklézsiát. Távozása előtt azonban a düledező papiak falára a kővetkezőket irta: — Itt hagylak te lak, hol se kántor, se pap jól nem lak! A HITBUZGÓ CIGÁNY Ujbori gyónáskor a többi hivő vei a cigány is odajárult az urasztalához. A midőn rá került az áldás sora, az elé­je nyjtott kelyhet nagy hir­telen fenékig ürité. — Mit tettél? — kiáltott rá felindultan a lelkész. — Hát talán csak megér­demli azs én szerelmetes Jó- 5 hu U-narh három ilyennel is kiigyam érte, ----- vigyorgott a ci­gány. MEGEVETT KANÁL ♦ A földesur, aki egyszers­­mint az eklézsia kurátora is volt, ebédre hivta meg az ünnepi legátust. A keélyes háziúr a diák rovására vendégeinek egy kis mulatságot akarván szerez­ni, meghagyta a felszolgáló inasnak, hogy a legátus tá­nyérja mellé ne tegyen ka­nalat. Úgyis történt. Az ebéd megkezdődvén, a házigazda tréfásan felkiáltt: — Huncut, aki a levesét meg nem eszi: Erre a legátus egyet gon­dol, ketészeli az eléje tett zsemlét, egyik feléből kiváj­ja a belit, a zsemle karéjá­ból kanalat csinál, felszurja azt a villájára s szépen meg­eszi az eléje tett levest. Mikor készen volt, szájába gyúrta a zsemle kanalat s igy vágott vissza: — Huncut, ki a kanalát meg nem eszi! NEM FUTJA — Plébános (egy gyerek ke­resztelésekor). És mi legyen a gyermek neve? Keresztanya: Tihamér, Árpád, Gyula, Jenő. Plébános (az egyházfihoz) Kérem, hozzon még egy kis szentelt vizet! TOM IRELAND, A FÜGGETLEN REPUBLIKÁNUS POLGÁRMESTER­JELÖLT KÉPZETT, SOKOLDALÚ EMBER A LEGÁTUS MENTSÉGE I ! *1 — Hát domine, hogy volt képes kifeledni a miatyánk­ból azt a fontos részt: és bocsásd meg a vétkeinket?— kérdezte a pátronus a nála vacsoráié legátustól. — Én ezt nem feledékeny­­ségből tettem, — válaszolt a furfangos diák, — hanem szándékosan, nem akarván a Viemes eklézsia egyetlen tag­járól is feltenni, hogy hus­­vét első napján úrvacsora után, mikor már az elköve­tett bűnök meg lévén bánva, már ily rövid időközben vét­kezni képesek lettek volna. TOM IRELAND Tom Ireland, független re­publikánus jelölt Cleveland polgármesteri állására. Kez­dettől fogva tartja a: magá­ra vont figyelmet. Választá­si kampányában sok az új­szerű, nem követi a válasz­tási kampányok kitaposott útjait. Újabb éá újabb ötle­tekkel nyomul előtérbe és még azok az angolnyelvü la­pok is kénytelenek róla Írni, amelyek pártolását elhárí­tották maguktól. Tom Ireland szerencsés burokban született, eddig még minden sikerült, amibe belevágott. Kampányában is majd minden lépését siker koronázta. Politikai szakér­tők azt jövendölik, hogy nem kap elegendő szavazatot ah­hoz, hogy győzhessen. Erre a csüggesztó jóslatra Tom Ire­land azzal vágott vissza, hogy: — Az egyetlen politikai szakértő maga a nép és a nép támogatását igyekszem megkapni. Tom Ireland nagyon kép­zett ember, eddig négy köny­vet irt, eddig is volt valaki: laptudósitó volt városi biró, tagja a unionnak, szolgált a hadseregben, mint tiszt és szakértő a gyorsírásban. Thomas Saxton Ireland 63 évvel ezelőtt született, Cle­­velandban, az East 55-ön a Cedarhoz közel, jelenleg 2635 Moreland Boulevardon lakik nejével, szül, Mildred Locke-val és hat gyermekük közül 3 gyermekükkel. Négy fiuk és két leányuk van, a­­kiknek életkora 8-tól 24-ig terjed. Tom Ireland a jól ismert Grasseli és Ireland családok leszármazottja, mely két család négyszeresen össze­házasodott. Édes apja, Paul Francis Ireland, a Grasseli Chemical Co. sales manage­­re volt. Tom Ireland ájris, német, valamennyire weis és olasz keverék. A Princeton, a Boston és a Harvard egyetemeken ta­nult, a Harvard egyetemen végezte el a jogi szakot 1927- ben. Amig a Harvardon volt Irelandot izgatta a St. Law­rence Seway. Többször helyi tanulmányt végzett Canadá­­ban. 1934-ben adta ki első köny vét: — St. Lawrence Deep Waterway to the Sea. —St. Lawrence mély vizűit a ten­gerhez. 1936- ban Irelandot elfog­ta a vágy, hogy megismerje az acélmunkások életét és magát az acéltermelést. Mint egyszerű munkás munkát vállalt a Republic Steelnél s csatlakozott a Bridge Struc­tural és, Iron Workers Uni­­onhoz, a Local 468-hoz és rö­videsen delegátus lett. Még ma is jótálló, fizető tagja a unionnak. 1937- ben újra könwet a­­dott ki: — Child Labor as relic of the Dark Ages.— A gyermekmunka, mint a sötét korszak maradványa Nem­csak könyvet irt a gyermek­­munka ellen, de harcolt is el­lene. Tom Ireland a hadse­regben is szolgált, 1942-ben Fort Benjámin Hanúsonban tiszt volt és mint kapitány vált meg a hadseregtől. Több világkörüli utat tett és négy nyelvet sajátított el az angolon kivül: Franciát, németet, spanyolt és olaszt. Németországban és Fran­ciaországban a Plain Dealer tudósitója volt 1948-ban és még ma is a Columbus Dis­patch tudósítója. Szórakozása és foglalkozá­sa nagyon változatos, akár­csak pályafutása. Szeret úsz­ni, szívesen merül a termé­szet tanulmányozásába, farm ján, Napóleonban, O., Santa Gertrudis teheneket te­nyészt, az egyetlen amerikai fajta, melyet a mező-gazda­sági ügyosztály is elismer. Tom Ireland tagja a YMC- nak és annak uszodájában minden reggel egy .fél mile­­nyire úszik. A Szabadságharcs Football Csapat támogatása A Szabadságharcos Foot­­balcsapat november 21-én, szombaton este Nagy Sport Bált tart a Bethlen Terem­ben. Ezt az eseményt mindany­­nyiunknak támogatnunk kell. Segítsük okéi! Adjunk az alapjukhoz! If j. Galgány Sándor, a pénz­­iárnok. Háztartási alkalmazott i alkalmazást kap otthonom­­jban. Nem nehéz munka. Két I iskolás gyermekem van. Kü- 1 lön szoba fürdőszobával. j Németül és angolul tudók jelentkezzenek. Nappali tele­fon szám: MO 3-5455, este: EV 1-2269 HA GYÁSZ ÉRI A A CSALÁDOT minden szükséges intézkedést hűségesen és lelkisxneretesen elvégzi a legméllányosabb díjszabások mellett MAGYAR TEMETÉS RENDEZŐ JOHN J. RICZO Lukács István, Licensed — KÉT TEMETKEZÉSI INTÉZET — 12519 Buckeye Road LO 1-2030 17504 Harvard SK 1-8900 Tisztelettel tudomására adjuk a magyarságnak, hogy 12519 Buckeye Road megnyílt \>J TMETKEZÉSI INTÉZETÜNK KÉT modernül berendezettt káopl­­nával és m gyászolók részére minden kényelmi helyiséggel.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom