Az Ujság, 1958 (38. évfolyam, 1-51. szám)
1958-09-11 / 36. szám
OLDAL AZ ÚJSÁG SEPTEMBER 11, 1958 Amerikai Leány » i a t * t — Nem, nem! — vetette ellen Molnár. — Most már benne vagyunk, hát essünk túl rajta. Nem tart sokáig! Túrái, emelje le a koporsó fedelét. Azt hiszem> nincs lesrófolva— Nincs, nincs! — Akkor hát könnyen fog menni! Túrái leemelte a koporsó födelét. Molnár most oda fordult a közjegyzőhöz: — Jöjjön ide, Rosty ur! Van itt még egy halott, akit agnoszkálni kell! Nézzen ide, vájjon ráismer-e? Rosty már tudta, hányadán áll. Meg akarják őt lepni. Azt hiszik, hogy ő most Puskás láttára rögtön össze fog esni. — Nézze mag a halottat, jegyző ur! — ismételte Molnár — Nos as'nyira még nem vagyunk, — gondolta magában. Rosty vállat vont. — Halott lenne a koporsóban? — kérdezte. — Hogy lehet az? A koporsónak tudtommal üresnek kell lennie! — De egy halott ember van benne! Ugyan nézze meg, talán rá ismer? Rosty odanézett és közönyösen vállat vont. — Nem ismerem! — Nézze meg jól! — Mit tudom én, ki az! Nem ismerem. Egyáltalán nem értem, hogyan kerülhetett ide! — Megmondom hát, ez a halott Puskás rendőrfelügyelő. — Puskás? — kérdezte Rosty csodálkozva. — Tehát ráakadtak? — Ráakadtunk olyan helyen, ahol nem is sejtettük volna. Most csak az a kérdés, hogyan került ide! Nem tudja ön ezt, jegyző ur? — Fogalmam sincs róla, — felelte Rosty. — Úgy látszik, már előbb rá akadt valaki és ide hozta Máskép nem lehet. — Ön tehát nem tudja megfejteni ezt a rejtélyt, jegyző ur? — Valóban, nem is tartozik hozzám! — vonta vállát Rosty. — Akkor hát megkisérlem én a megfejtést, — mondta Molnár. — Én úgy képzelem magamban a dolgot, hogy Puskás igen sokat tudott és igen veszélyessé vált valakire nézve, aki aztán el is tette láb alól. Tudva van, hogy Puskásnak utolsó útja az volt, hogy ide kijött. Bizonyosan üresen találta a koporsót, ami akkor sokat jelentett. Tehát nem volt szabad élve elhagynia a sírboltot. Rosty vállat vont és azt mondta: — A koporsónak voltaképpen üresnek is kellett lennie, mert hiszen kitűnt, hogy Keresztszeghy Józiás életben volt, ennélfogva nem lehetett benne. Puskás tehát semmit sem puhatolt ki, tehát nem értem, miért kellett volna meghalnia. — De akkor a koporsó üressége még sokat jjelentett. mert akkor az erdei lovasról senki sem akarta elismerni, hogy az az öreg Józiás ur! Mindenki azzal érvelt, hogy az öreg ur már régen meghalt és a koporsóban fekszik. A konzul egy itten tett titkos látogatása alkalmával talált is a koporsóban egy hozzá hasonló halottat. Akkor az a megölt Kerekes Dániel volt! Puskás azonban már üresen találta a koporsót, ami akkor olyan fontos fölfedezés volt, mely kétségkívül uj vizsgálatot vont volna maga után. Ezt minden áron meg kellett gátolni, azért kellett Puskásnak meghalnia. Én ugv gondolom., hogy Puskást itt valaki megrohanta. Heves küzdelem fejlődött ki kettőjük között. Puskást legyőzték, a másik azonban nem vitte el szárazon, mert sebet kapott a kezén. Puskás megharapta őt.... Rosty felriadt, mintha vipera marta volna meg. — Sebet kapott a kezén? — kérdezte érdes hangon. Ki az hát? — Majd rátérünk arra is! Nemde ön is tudomással bir arról, jegyző ur, hogy Puskást legutoljára ide látták kijönni? — Mi közöm volt nekem Puskáshoz? — fakadt ki Rosty dühösen. — Talán csak nem akarnak felelőssé tenni amiatt, hogy a felügyelő ide jött és aztán halva találták. — Ne izgassa fel magát jegyző ur! Annyit bizonyára tudni fog, hogy Puskás annak idején igen fontos fölfedezéseket tett? — Eh, micsoda beszéd ez, — kiáltotta Rosty türelmetlenül. — Miért hozott engem voltaképen ide? Mit akarnak velem? Tiltakozom ilyen eljárás ellen! Mit tudom én, hogyan került ide Puskás? Talán öngyilkos szándékkal feküdt a koporsóba. — Pu3skásnak erre nem volt oka. Körülbelül ugyanabban az időben, melyben ő eltűnt, valaki sebet kapott a kezén. E valaki a Keresztszeghy-féle perben a legközelebbről érdekelt felek egyike. Ez a valaki jelenleg itt is van. — Talán csak nem énrám céloz? — pattant hátra Rosty, — De igen, önre, — jelentette ki Molnár határozottan Ön kapta azt a bizonyos sebet! Puskás küzdelem közben meg harapta az ön kezét, a helye talán még most is meglátszik! Mutassa a kezét! Rosty rettentő indulatba jött és ösztönszerü mozdulattal eldugta a kezét. — Milyen sértő feltevés ez? — kiáltotta. -— Ezért önt felelősségre fogom vonni. Ebben a pillanatban Rosty úgy nézett ki, mint egy felingerelt fenevad. Molnárnak szerencséje volt, hogy Túrái is jelen volt, mert különben a rendőrőrmester alighanem Puskás sorsára jutott volna. — Feleősségre? — kérdezte Molnár gúnyosan. — Azok a; idők már megszűntek, mikor ön mindenkit, aki megtámadta felelősségre vonhatott! Most már ön fog felelni nekünk! Mutass a kezét! — Nem mutatom — felelte Rosty dühösen. — Mindezér a beszédért jaj lesz magának! Hogy mer engem igy sérte getni? — Ha nem mutatja a kezét, rögtön le fogom tartóztatni — Hahaha! — kacagott fel Rosty gúnyosan. A sírbolt né ina falai rémesen verték vissza ezt a pokoli kacajt. — Engem letartóztatni? — No még csak az kellene! — íme, meg is történik! Kövessen engem! — Olyan nincs! — El fogom hát vitetni! — Van-e a kezében letartóztatási parancs? — Igenis van! Ha éppen látni akarja, imc itt van! Egy hivatalos papírlapot vett elő a zsebéből. — Itt az elfogatási parancs!! — mondta nyugodtan. Rosty hátratántorodott, arca elsápadt, szemével mérőéi bámult a végzetes papírra. Tehát már késő! Szökési tervét nem valósíthatja meg többé! Egy percig szótlan, szinte megbénulva bámult maga elé. — Kövessen, — szólt most Molnár. Rosty felvetette fejét. Hirtelen egy gondolat át agyán. Ő most egyedül van Molnárral. A börtönépületig jó nagy ut van még. Egy félórába telik, mig beérnek. Ennyi idő alatt sokat tehet. Amint egymás mellett ülnek a kocsiban, hirtelen beléje döfi a tőrt. A kocsi nem halad olyan gyorsan, hogy útközben ki ne lehetne ugorni. Az eszmét gyors elhatározás követte. — Menjünk — mondta. — Majd igazolni fogom magam! Annyit előre mondok, hogy a rajtam ejtett sértésért szigorú elégtételt fogok venni. Ahogy kiléptek a sírboltból, Rosty csaknem kővé meredt A sírbolt körül rendőrök állottak, akiket ugylátszik csupa elővigyázatból ide rendelt az őrmester. Rosty szinte fogait csikorgatta dühében. Tehát ez a terve is meghiúsult! Úgy látszik, szerencsecsillaga letűnt. Molnár rendőri fedezet alatt kisérte be éjnek idején Ros! tyt, meghagyván Túráinak, hogy a történteket mély titokban tartsa. CLXXIII. FEJEZET. A NŐVÉR VÉGZETE. Körülbelül ugyanabban az időben a város szélén ácsor- I gó őrszem nagyon unta magát magányos helyén. A köpenyt | jól összehúzta magán és sóvár pillantásokat vetett a kivilágított ablakokra. Bizony jobb lenne most a meleg szobában ' üldögélni, mint itt ácsorogni vészben, viharban. 1 Egyszerre valaki sietve közelitett hozzá. — Az Istenért, jöjjön', jöjjön! — mondta lihegve. — No mi baj? — kérdetze a rendőr, a tőlük már megszokott közönnyel, i — Jöjjön hamar, valaki ott fekszik az árok szélén! — Talán megint valami részeg csavargó? — Nem, nem, hanem egy szép fiatal leány, úri kisaszszony, eszméletlenül fekszik ott, talán már meg is van halva ;j —Talán gyilkosság történt? — Nem tudom! !Vér nem látszik, sem pedig külső eről! szak nyomai, de az Istenért jöjjön hamar! Mindezt egy töpörödött öreg asszony mondotta, aki ■ éppen vacsoráját vitte haza és útközben egy szerencsétlen ■ leányra bukkant. A rendőr végre felcihelődött s követte az asszonyt aki 1 őt ahhoz a helyhez vezette, ahol az urilány feküdt. A rendőr féltérdre ereszkedett és az arcába nézett. Vonásait nem birta kivenni. Gyufát gyújtott és rávilágított. így sem ismert rá- Megtapogatta arcát, kezeit, min[ den jéghideg volt. Már most mit csináljon vele? Hogy is tudnak ilyen dolgok történni ezen a világon! — Csak nem hagyja itt? — mondta az öreg aszsony. •J — Maga ne beszéljen, — támadt rá a rendőr. — Ma• gának egyéb dolga is lehetett volna! 5 — No ez szép, — mondta az öregasszony. — A szerencsétlent itthagyná az útfélen! — Ne rikácsoljon, — mérgelődött a rendőr, — mert mindjárt beviszem. — Inkább ezt vigye. — Hát hogy vigyem? Nem tud menni! Vagy ahátamra vegyem ? — Hát majd adok én magának egy jó tanácsot, — 3 szólt az öreg asszony- — Bizonyára van jelző sipja. Vegye 1 hát elő és sípoljon. Társai közül többen ide fognak sietni, 1 többen aztán majd csak kisütnek valami okosat. A jó tanács csakugyan használt. A rendőr sípolására . többen előjöttek és a rendőrségi épületbe vitték halottnak vélt nőt, akit a rendőrorvos rögtön ápolás alá is vett. Másnap reggel a leányt jobban megvizsgálták. Mol, nár rögtön ráismert. Leona volt, Pavlicska nevelt leánya ’ De hogyan került ide? Kérdéseire a rendőr előadta a történteket Egy „asz' asszony figyelmeztette őt az utszélén fekvőre. Hogy mikép került oda, senki sem tudja- Bizonyosan kiszökött valahonnét, mert sem kalap, sem kendő, sem felső ruha nincsen rajta. Kihallgatni nem lehetett, mert még mndig nem téri Gyógyszereket az óhazába csak c SAJÓ PATIKÁVÁ? küldünl SAJÓ SÁNDOR eldevdles GYÓGYSZERÉSZ 3824 Lorain Ave Telefon: WO 1-8482 FANCHALY VIRÁGÜZLETE 4714 Lorain Ave ME 1-1882 Vágott és cserepes virágok MELL CSOKROK Távirali virágküldés a világ bármely részébe — teljes jótállással.' STEVEN'S FLOWERS Vendel minden nap reggel 10-től este O-ig. Oi. CIPRUS ISTVÁN FOGORVOS 3884 Scranton Road TeL CHorry 1-3317 Virág mind«» alkalomra »8803 Buckára Road WA 1 4461 m es CeipHs E- tulajdonosok Good Reading for the Whole Family •News «Facts • Family Features The Christion Science Monitor One Norway St., Boston 15, Moss. Send your newspaper for the tim# checked. Enclosed find my check of money order. I yeor $18 □ 6 month* $9 □ 3 months $4450 □ Nome Address eszméletre. Molnár egyelőre nem tehetett egyebet, mint átszállitatta a leányt a helybeli közkórházba, mely néhai Keresztszeghy Józiás bőkezűségéből épült. Ott aztán orvosi ápolás alá vették. Rosty elfogatása titokban történt. A városban senki sem tudott róla, még Alfréd sem. Erzsébet annyira el volt foglalva a maga gondolataival, hogy nővére eltávozását sem vette észre. Folyton azon gondolkozott, vájjon sikerülni fog-e Rostvnak elmenekülni? — Mennyi pénzt csikart ki már tőlem ez az ember, gondolta — magában bosszúsan. — Még most utoljára sem ment el üres kézzel. Utoljára már misem marad mire rám kerül a sor! De odáig nem jutunk, — tette hozzá büszkén. — A legvégső esetben a járásbiró ellen a herceget fogom kijátszani. Meglássuk, melyik lesz erősebb! Hálószobájába visszavonulva, csengetett. A komorna belépett. — Kérem Leona kisasszonyt,—parancsolta Erzsébet. A komorna mindenekelőtt Leona szobájába sietett. Ott azonban nem találta a leányt. A kis szobácska üres volt! Keresték őt az ebédlőben, az öltözőben, a zongoraszobában, sőt még a könyvtárban is, de nem bírtak ráakadni . Nem tudták e’kápzelni, hová mehetett. Utoljára is azt jelentették a grófnőnek, hogy Leona kisasszonyt nem találják sehol [Erzsébet meg volt lepve. — Mit hallok? — kérdezte- — Leona kisasszony nincs itt? Hát hol van? — Nem tudjuk, kegyelmes kisasszony! — Keresni kell őt az egész házban! Kérdezzék meg a k; pust is, nem látta-e kimenni? Vagy talán lement a kertoe! Kérdezték a kapust, de nem látta- Nézték a kertben, de bizony ott is hiába keresték. Erzsébetnek most az egyszer igen rossz éjszakája volt. Nem tudta elképzelni, mi történhetett Leonával másrészt meg folyton azon járt az esze, vájjon Rosty csakugyan elmenekülhetett-e? Másnap reggel, miután Leona még mindig nem került meg, a rendőrséghez küldte Pascal szolgát, hogy jelentse be Leona eltűnését. — Megvan már a leány! — felelte erre Molnár. — A rend örök szedték fel az uccán és ide hozták. — Az uccán? — csodálkozott Pascal. — Hogyan került az uccára? — Már azt nem tudom, — felelt Molnár. — De tény, hogy ott szedték fel ájultam Jelenleg a közkőrházban fekszik. Pascal visszasietett a kastélyba és elmesélte az úrnőjének a dolgot. Erzsébet most már eleget tudott. Leona megszökött a háztól. És ami a legrosszabb, a rendőrség kezében tartja őt! Határtalan rémület fogta el Erzsébetet! Ha Leona vádlóként lépne fel ellene.... ha mindent elmondana, akkor csakugyan vége lenne mindennek! Akkor még a herceg is undorral fordulna el tőle! / Ennek elejét kell venni! A katasztrófa bekövetkezését nem szabad tétlenül bevárni. Vissza kell hozni Leonát. Ehhez joga is van, mert az ő alkalmazottja! Tüstént fel is öltözött, kocsira ült s a közkórházhoz hajtatott. Magától érthető, hogy ott most még nagy tisztelettel fogadták. Keresztszeghy Józiás nagy költséggel építette a kórházat és háromszáz beteg számára bőséges alapítványt tett. Ebben az emberbaráti intézményben tehát nagy U' zteletnek örvendett az alapitó unokahuga. A portás levett sapkával kisérte fel őt az emeletre, az ápolók egyike rögtön előkeritette az orvost, aki sietve jött a vendég elé. Erzsébet előadta jöttének okát. — Ah, a szökevényt keresi méltóságod? — kérdezte az orvos.—A szerencsétlen leány igazán rossz állapotban van — Hogy-hogy? — Még most sem tért magához! Erős láza van és minduntalan félrebeszél. Most lehetetlen őt elszállítani. — Láthatnám őt, doktor ur? — Oh kérem, méltóztassék! Erzsébetet a beteg leány szobájába vezették. Leona ott feküdt a tiszta ágyon, egy ápolónő foglalatoskodott körülötte. Szeme be volt hunyva, arca gyengén kipirult a láztól. Olykor-olykor ideges rángás vonult végig testén-A grófnő mély részvétet mutatott, mikor az ágyhoz lépett. — Szegény leány, — szólt halkan. — Vájjon mi baja lehet? — Az előjelek arra mutatnak, hogy tifusz leáz belőle, — telelt az orvos. — Jelenlleg erős láza van és olykorolykor félrebeszél. — Félrebeszél? — gondolta magában Erzsébet. — Hátha lázálmában kibeszél valamit? Ezt meg kell gátolni! Én magam fogom őt ápolni, — szólt fenhangon. — Nagyon megszerettem szegénykét ,é s végtelnül sajnálnám, ha belehalna. De talán segíthetünk rajta-A kórházbeliek csodállattal tekintettek rá!* Milyen nagylelkű elhatározás! Egy grófnő ápolni akarja beteg társalkodónőjél! Ez igazán tiszteletreméltó cselekedet! Erzsébet hazaküldte kocsiját és azonnal hozzá is látott ápolói tisztéhez. Leona, mintha csak megérezte volna Erzsébet jelenlétét, többször hevesen megrázkódott és idegesen mozgatta ide-oda a fejét. Olykor-olykor fojtott sikoly tört ki belőle. Nyilván azt képzelte magában, hogy üldözik. — Most résen kell lenni, — gondolta magában Erzsébet. — Most alighanem beszélni fog. Aggodalma azonban nem teljesedett be. Leona nem beszélt- Az orvos annak a nézetének adott kifejezést, hogy a láz még nem érte el legmagasabb fokát. A délelőtt folyamán a rendőrség képviseletében megjelent Molnár rendőrőrmester, hogy a leányt kihallgassa. Az orvos kijeentette, hogy erről szó sem lehet és legalább is négy-öt nap vagy talán még több is rá fog menni, mig eszméletét csak valamennyire is visszanyerheti. Molnár meglehetős hidegen bánt Erzsébettel, ami az utóbbiban komoly aggodalmat ketett és azt sejtette vele, hogy alighanem igen rosszul állhatnak már a dolgok. Molnár tehát eredménytelenül volt kénytelen távozni a kórházból. Rosty ezalatt a börtönben nagy lármát csapott és a legnagyobb felindulássá! követelte, hogy azonnal biró ele állítsák. Úgy okoskodott, hogy az ingatag Csajthayt köny-* nyen leveszi a lábáról. A járásbiró tehát maga elé vezetette öt. Rosty a legnagyobb felháborodást színlelte— Ez csakugyan hallatlan, — kiáltotta. — Milyen alapon adta ki ellenem az elfogatási parancsot? — Igen sullyos gyanuokok alapján, — felelte a járás biró nyugodtan. — Mivel gyanúsítanak hát? — Kettős gyilkossággal! — No ez szép, jegyezte meg Rosty gúnyosan. — Valóban kiváncsi vagyok, kiket gyilkoltam meg? — Ezt önnek azonnal meg is mondhatom. Néhány hónap előtt meggyilkolta Kerekes Dánielt, legutóbb pedig Keresztszeghy Józiást. — Haha, — kaeagott Rosty. — ön olyan határozottan állítja ezt, mintha csakugyan igaz lenne. Én azonban ezen föltevés ellen igen természetesen a leghatározottabban tiltakozom. Szintúgy tiltakozom az ellen is, hogy engem itt fogva tartsanak. — Az ellen pedig hiába tiltakozik, — felelte a járásbiró. —i Az eddig kipuhatolt tények önre nézve a legnagyobb mértékben kompromitálók. — Szabad tudnom ezeket a tényeket, biró ur? — Mindenesetre el fogom önnek mondani, mert azokkal indoklom a vizsgálati fogságot. A mogyorósi biró azt állítja, hogy néhány hónap előtt egy hintót látott Mogyorós alatt, amelyben éjnek idején elszállították Kerekes Dánielt halva. Ugyanakkor éjjel a temetőőr fia is látta, hogy egy halottat hoztak titokban a temetőbe. Kitudódott, hogy a hintó Köles Mátyás által lett az ön részére bérelve-Esküvőkre, lakodalmakra és minden más alkalomra a legszebb virágokat kapja személyes vagy telefon rendelésére. ARAINK SOHASEM ADHATNAK PANASZRA OKOT. Or ban's Flowers 11520 Buckeye Rd. RA 1-1500-CfT ion* Stot* rsu-s MEGNYÍLT! MEGNYÍLT! Foto Bendly Studio 4136 LORAIN AVENUE, CLEVELAND OL 1-4833 12 KÜLÖNBÖZŐ GYERMEKKÉPET OTTHONÁBAN — 12 KÜLÖNBÖZŐ MŰVÉSZI PORTÉ KÖZÜL VÁLASZTHAT 5. DOLLÁRÉRT Síudióban nagyítások, sznes képek Gépek, filmek, fotócikkek finom szemcsés rivás. Az Anna bál képei készke, megrendelhetők Szakács József MULZAi nnan a szerelő mester 3097 Ashwood Rd. SK 1-1479 A cHttnll écérf aélktl vlllaaygé*»*J titaeUtfefc, U) miunkAf és javítást e gyaránt elvállal. HA GYÁSZ ÉRI A CSALÁDOT nagy szükség ran a JÓ BARÁTBA .aid a lagap róbb rémietekig ad dolgossá e VÉGTISZTESSÉG ADAS minden tervét — a család jóváhagyásával Minden Intézkedés úgy történik, hogy a gyáewló család zavartalant! adhassa át magát az utol«4 buceu nagyon nehéz Gvász esetén szolgálatára kimen ÍIL Bodnár A. Lajos Magyar Temetés Rendező 3929 Lorain Ave ME 1-3675 Ha Floridában készül letelepedni, forduljon teljes bizalommal a PRAGER JENŐ ENGEDÉLYEZETT ÉS MEGBÍZHATÓ ingatlanforgalmi irodájához. JÓNEVÜ ÉS MEGBÍZHATÓ MAGYAR SALESMANEK ÁLLANAK A MAGYARSÁG SZOLGÁLATARA A Floridai életnek megfelelő szép, kényelemre berendezett lajcóházak vagy nagyobb, jövedelmező több szobás és több lakásos épületek. EUGENE PRAGER, REALTOR 3161 S. W. 8-ik ucca Tel. HIGHLAND 6-6483 MIAMI, FÜL
