Az Ujság, 1958 (38. évfolyam, 1-51. szám)

1958-09-11 / 36. szám

SEPTEMBER 11, 1958 AZ ÚJSÁG 3 OLDAh BORSHY KEREKES GYÖRGY: AMIRE VIGYÁZNUNK KELL Borshy Kerekes György, az Amerikai Magyar Re­formátus Egyesület elnöke őszinte, de jóakaraiu cik­kéi az egyesület hivatalos lapjából, a Testvériségből vettük át. A cikket nagyon ajánljuk az uj amerikások és szabadságharcosok fi­gyelmébe. Azon a száz és egynéhány éven belül, ami Kossuth A- merikai látogatása óta eltelt, az amerikai és a magyar nem­zet külpolitikai céljai első Íz­ben mutatnak tökéletes azo­nosságot. — Ha egyetlen mon­datba tömöritve kívánnánk e­­zeket meghatározni, talán ez zel kísérletezhetnénk: "Egy független országon belül bé­kességben és félelem nélkül élni a szabad világ közepette." Minden, ami ezen az adan­­dóságokon felül egyéni vagy nemzeti vágy lehet, kiélhető volna a természetszerűleg ka­pott emberi jogok erőszak­­mentes gyakorlása révén. Ha már most ebben a fel­fogásban származási földjé­ről elszakadt magyarságunk közös nevezőre kerülhet ak­kor a bekövetkezett világ­­krizis alatt alaposan át kell gondolnia követendő magatar­tását ha azt akarja, hogy szembe ne kerüljön azoknak a hatalmaknak sajátos érde­keivel és felfogásával, ame­lyek az általunk biztosra vett győzedelmünk után a világ uj rendjét lesznek hi­vatva megteremteni. É3 itt, elsősorban is természetesen befogadó hazánkra, az Egye­sült Államokra gondolunk, mint olyanra, amelynek a rendezésben oroszlán része lesz. Abban, azt hisszük, e so­rok minden olvasójával meg­egyezhetünk, hogy a kossuthi idők óta a magvar névnek olyan becsülete soha nem volt az erkölcsi alapon álló nem­zetek előtt, mint épen mr­­napsjg, az októberi szabadság­­harc óta van. Érdemmel vagy egyénileg meg nem szerzett érdemek nélkül ez a megbe­csülést a külföldre szorul magyarság minden kategóriá­jára vonatkozik. Egyszerűen csak azért, mert magyarok. Ezt a megbecsülést meg nem becsülni, OLYAN BŰN VOL-| NA., amire a magyar nemzet kötelékéből való kiközösítés ís alig lehetne elegendő bün­tetés. I Mindnyájan tudjuk, hogy a magyar emigráció sem idő- j ben, sem elhelyezkedésben, sem politikai részletkérdés-' sekben, sem nevelíségben,! sem hitbeli hovatartozásban ' nem egyszintű. Nagy általá­nosságban tehát, minden ré­tegnek főként attól kell tartózkodnia, hogy ezeket a, különbségeket hangsúlyozza akkor, amikor ránk kívülről, í mint egységre tekintenek. A- ligha kívánható ugyanis hogy nem-magyarok aprólékos rész-, leleiben is foglalkozzanak a mi egyéni vagy csoport sajá­tosságainkkal s azoknak elle­nére is egységként kezelje­nek és érlékeljnek. Az a réteg, amit átfogó név-Történet egy szívről Ha nincs, aki főzzor ét önmaga tem fizhat van ythtnőt tart a fSzétben, ét W|(s olyan étéit kíván étvo ptM ét egétztéygel elfő gymtztanl, amilyent otthon fértek akkor tem« fel a RICE RESTAURANT AZ UJ HELYEN 12521 BUCKEYE ROAD n>i«i töltött kiponti minden up HAZA VITEL** ki. Xtixabeth Klah, tuKldoam , vei első bevándorló nemze­■ féknek szoktunk jelezni, m; > már majdnem száz százalék • ban amerikai polgár. Enne! ! nagatartását elsősorban pol l gársága határozza meg. Ma l gyár aspirációinak hangozta : iásakor tehát szigorúan ü ■ gyelnie kell arra, hogy ősz szeütközésbe ne kerüljön a merikai mivoltával. De ne kerüljön soha szembe azok kai sem. akiket a földet meg rázkodlató viharok későbl [kergettek sorainkba. A koráb báni önkéntes beérkezés e gyikünk számára sem jelent hét kizárólagos elsőszülöttsé gi jogot vagy vélemény nyíl vántás hitbizonyitványt. A HE. világháború után ide szorultak viszont, jó ha te­kintetbe veszik az első réteg nagyobb itteni gyakorlati és politikai tapasztalatát és le mondanak arról az egyes ve­zető személyiségeik által, fő­ként az első időkben kelle­metlenül hatott arroganciá­jukról, amellyel a minden vo­nalon több és jobban tudási próbálták maguknak kisajátí­tani. És főként nem hangoz­tatják unos-untalan azt, kik és mik voltak "otthon", de hozzásimulni igyekeznek az itteni magyarságnak közös ügyekben való oszlálytalan társadalmához. Különben csak seregtelen vezéreket ter­melhetnek ki s a maguk le­­szükitet körében kesereg­hetnek a megértés és ko-ope­­ráció hiányáról. I Az úgynevezett szabadság harcosok csoportjának pedig a vendég-joggal nem szabad visszaélnie. Tudjuk, hogy nem minden jó itt s főként a I frissen érkezetteknek nem iz­­, lile sok minden. Olyan or­szág azonban nincs, ahol min­denkinek minden jó lenne. "Otthon" sem volt minden i­­nyükre. Ők tudhatták leg­jobban, hogy ez mennyire igaz. Ha ez igy van, már pe­dig igy van, akkor tegyenek hangfogót elégédetlenségük­­re s egyébként teljes szólás­­szabadságukat ott éljék ki, hol azzal fajtánknak és a szabad világ nagy céljainak használ­hatnak. Alázkodó hálát senki­be vár tőlük, de a kommuniz­mus igazi arcának s a töretlen [magyar hitnek és szabadság­­[vágynak megismertetése le­róni áldozatos szolgálatuk an­nál inkább elvárható. Nagyjában ezek a szempon­tok azok, amelyeknek figye­lembe vételével a bekövetke­zendő nagy döntések idején magatartásunkat szabályoz­hatjuk, hogy egységünket ne (veszélyeztessük s magtarlásra (nem méltó nép látszatába ne keveredjünk. Büszkén szoktuk idézni a költő Zrínyi Miklós hires mondatát, mely szerint i‘'Egy nemzetnél sem vagyunk Jalábbvalóak." Viselkedjünk [tehát úgy, hogy ezt a mondást itteni életünkkel láthassák iga­zoltnak azok, akik bennünket kívülről néznek s akik nem szavaink, hanem csak letle­­nk révén ismerhetnek meg minket, mint magyarokat. Hogy pedig az a döntés, az az uj világrendező ünnep, amit mindnyájan olyan sziv­­szorongva várunk, mikor kö­vetkezik el, arról meddő do­log volna prófétálnunk. El­jön, mert el kell jönnie! Jobb, ha keseregve nem emlegetjük, de mindig gondolunk rá, hogy­hogy készületlenül ne találjon. Nem kell szivet cserélnie an­nak, aki önként vagy kénysze­rűségből végleg vagy időlege­sen hazát cserélt. A szivet Is­ten rekesztette belénk, amikor életre a magyar közösségbe [rendelt. Nyiván azért, mert (mint ilyenekkel voltak céljai [velünk. Kötelesség s egyben jkiváltság számunkra az Ő, bár .homályban tartott céljait szol­gálnunk. Magyar szivvel, A­­[merikában is! a megérkezése után tized­­napra nem volt a zsebében több pénz, mint négy cent. N.égy centen pedig Ameri­kában nem lehet még ke- Inyeret sem venni, ott ennyi pénzért csak egy dolgot á­­rulnak: újságot. És Turulkeőy Oktáv, aki sohasem tudta a zsebében megtűrni a pénzt, csaku­gyan újságot vett az utolsó négy centjén. Amikor elsza­ladt előtte a 'New York He­rald egyik rikkancsa, odain­tette és kezébe szúrva a pénzt, magához váltott egy darabot azokból az óriási papirlepedőkből, amelyek milliárdnyi példányban kép viselik az amerikai sajtót. Olvasgatni Turulkeőy Ok­táv báró huszártiszt- korá­ban nem igen szokott. A la­poknak csak két rovatába nézett bele rendesen: a sport rovatba, meg a hirde­tések közé. Most is álmosan és az éhségtől kissé fanyar­­humoru kedvben nyitotta ki a lapot egyik olyan olda­lon, ahol már a hirdetések vannak. És milyen véletlen! Szeme az első pillanatban a következő kishirdetésre e­­sett : i — Keresek olyan rettent­hetetlen bátorságu férfiút, aki hajlandó alávetni ma­gát egy nagyon veszedelmes szivoperációnak. Uj elméle­tem van a szivmozgásról s s azt akarom ezzel az operá­cióval igazolni. De figyelem: a műtét halálos kimenetelű is lehet. A vállalkozónak vagy örököseinek negyven­ezer dollárt fizetek. Jelent­kezni lehet délelőtt tíztől délutáni 2-ig. Garfield St. 47. Browning doktor. 1 Oktáv báró elolvasta a. hirdetést és elmosolyodott. Milyen bolondok ezek az a­­merikaiak- De milyen gaz­dagok is! Negyvenezer dol­lárt fizetnek egy szívért! Ha neki negyvenezer dollár­ja volna. És ekkor hirtelen a mel­léhez kapott. Hiszen van negyvenezer dollárja, ott kopog, keteg, lüktet a bor­dái alatt. Azt föl lehet vál­tani jó, becsületes, vízálló dollárokra, amikkel vissza lehet jönni megint haza, ke­resztül a nagy, sós vizen. És ha belehalna az operá­cióba? Oktáv elmosolyodott, amikor az örököseire gon­dolt — a hitelezőire. Azután pedig, mivel meg­­kordult a gyomra is, min­den további habozás nélkül fölkelt és megindult a Gar­field Street felé. Ő, aki haj­danában Kovándon egy szál rózsaszínű szalagért olyan steplechasekat lovagolt, hogy még Wimpferbach gróf, a hadsereg legvakme­rőbb lovas tisztje is a fejét csóválta, csak nem fog meg ijedni egy kis operációtól? É- hesebb akkor sem lesz, ha a sirba teszik. Elindult a Gar­field Street felé. 3. Browning doktor előszo­bájában az aszistens fogad­ta s kikérdezte, hogy mit a­­kar- Amikor elmondta, hogy miben jár, az asszistens bó­lintott a fejével s azt mond­ta, hogy várjon, kiküldi a professzor második segéd­jét, aki ennek a dolognak az ellátásával meg van bízva. Azzal eltűnt. Öt perc múlva megjelent a szobában egy hölgy — a professzor második segéde. Igazi orvoskisasszony volt; a fején a haj lekötve viász­­kosvászon-kendővel, a ter­mete világossárga és bő bon­coló kabátba bujtatva. Hi­deg, hivatalos hangon szó­lalt meg. — Ön hajlandó magát alá­vetni az operációnak? — Igen — felelte Oktáv báró, aki nem minden irigy­ség nélkül nézett a második segéd tagjait átölelő orvos­zubbonyra. — Figyelmeztetem, hogy a műtét halálos kimenetelű is lehet, sőt nyolc a kettő­höz a valószínűség, hogy a megoperált ember belehal a szivén vágott sebbe-Oktáv báró — valljuk meg — egy cseppet össze­rezzent. De azután hirtelen észbe kapott. A manóba is, egy nővel áll szemben, itt csak nem mutathatja ma­gát gyávának- Reszketéste­­len hangon felelt, miközben elegáns mozdulattal ibtötte össze a bokáját: — Miss, én magyar hu­szártiszt voltam. Nem félek semmitől. Vezessen a pro­fesszorhoz. Az orvoskisasszony komo­lyan és ridegen bólintott a fejével s a szemben levő aj­tóra mutatott: — Tessék. Bementek a műtőterembe, amely nagyon kellemetlen, képet mutatott. A közepén márványból készült félig­­ágy, félig asztal állt, fej al­jul gummipárnával. Árra fektették le Oktáv bárót, mi után előbb megfosztották a ruháitól. Az orvoskisasszony ott állt mellette és figyelte, na-Szappanos Rádió A legnagyobb amerikai magyar rádió program MINDEN VASÁRNAP d. u. 1 -3-ig WDOK - 1260 ke. SZAPPANOS RECORDINGS 3046 EAST 123rd Street LO 1-5524 MINDEN HÉTFŐN ESTE 7-től 7:30-ig hallgassa meg KÁLLAY ELEMÉR válogatott Magyar Program­ját WDOK U260) Hirdetés vagy üdvözlet avagy egyleti bejelentés ügyében HÍVJA: Tel. RA 1-0146 Lakcím: 2861 East 112nd St. A LEGJOBB IDŐBEN MINDEN VASÁRNAP déli 12 érától 1 óráig A WSRS ÁLLOMÁSRÓL 1490 DIALON Hallhatja a Hudák Testvérek Rádió órát hirdetéseket és köszöntéé* két elfogadunk UJ LAKCÍM *3 TELEFON 12914 GRIFFING AVENUE Tel. SK 1-5085 6A 1-6434 hudák Imra, Brno *e T«hré TETŐJAVÍTÁS és UJ TETŐ KÉSZÍTÉSE, Csatornázás, kémény, és Terítés beszerelése és javítása a LEGMÉLTÁNYOSABB ÁRON Díjmentes árlejtés KRIZSÁN ÁRPÁD 3UDAPESTI VÁLLALKOZZ 2168 FULTON ROAD Cleveland 13, Ohio Ha szolgálatunkra szükség van. hívja fel: OL 1-5789 MINDENKI JEGYEZZE MEC M kis vagy nagyobb baja var A Televisionnaí (bármely gyártmánya le) teljes garancia mellett megjavítjuk. Steve G. Szabó *. f. a. - TV Iskolázott és szakképzett television-j a vitel 2656 East 126th Street UJ TELEFONUNK: SW 1-4544 — RA 1-0567 gyón komoly és hideg kép­pel az érverését. Belépett az öreg és mogorva Brow­ning doktor is. Azután rá­tették arcára a kloroformos flanel álarcot és Oktáv bá­ró némi vergődés után ela­ludt- Megkezdődött az ope­ráció. . IV. Amikor Turulkeőy Oktáv báró megint az eszméletre tért, puha, fehér párnák között lágy selyemtakaró alatt érezte magát. Felesz­mélt és először is odaka­pott, ahol fészkel a szív. Még dobogott és a mellén, a bőrén nem volt semmi ha­sítás, a bordái is épek, tö­retlenek voltak. Elámult és szinte hitetlenül tapogatta a testét: — Nincs semmi bajom, — gondolta magában és a kö­vetkező pillanatban a negy­venezer dollár jutott volna eszébe, ha az ajtó ki nem nyilt volna. De az ajtó kinyílt s belé­pett rajta Browning dok­tor s második segéde, az or­vos kisasszony. Egyenesen odament az ágyhoz és meg­szólalt: — Hogy van, Mr. Turul­keőy? Remélem jól, mert az elaltatáson kiviil semmi sem történt önnel. ra. — De hát mire való volt akkor ez a komédia? — pat­tant fel dühösen Oktáv, a­­kinek a kloroform utóhatá­sától meglehetősen émely­­gett a gyomra. — Arra — felelte az or­voskisasszony — hogy végül találjak egy férfiúra, aki i­­gazán férfi- Én nem orvos vagyok, hanem Carnafeller Gouldnak, a spódium-király nak a leánya. Az apám az orosz-japáni háború befeje­zése után kibérelte a csata­tereket és az ott talált hul­lákból csontlisztet égetett. Ebből olyan rengeteg mil­­liárd-erdőre tett szert, hogy engemet egyetlen leányát, úgy rajongtak körül a ké­rők, mint a muslincák a gyertyafényt. — De én undorodtam e­­zektől a fababáktól és ta­valy, mikor szegény apám maga is spódium-anyaggá változott, elhatároztam, hogy a háziorvosom, Brow­ning doktor segítségével ke­resek magamnak egy igazi férfiút, olyan valakit, aki pénzért nemcsak arra haj­landó, hogy engem felesé­gül vegyen, hanem valósá­gos és tudományosan érté­kes hőstettre is. Ekkor je­lent meg az apróhirdetés a lapokban. És—, az egyetlen jelentkező ön volt, ön az el­ső férfiú, akivel életemben találkoztam. Akarja, hogy Itt Browning kisasszony elpirult és Browning kisasz­­szony helyesebben Carnafel­ler kisasszony nagyon szép vöt akkor is, amikor nem pirult, de valósággal ellen­állhatatlanul bájos volt a­mikor elpirult. Fölösleges tehát monda­nom, hogy Turulkeőy Ok­táv boldogan mondta, hogy akarja. Akarja, hogy a fe­lesége legyen. És hogy a spódium- király milliói, sőt milliárdjai Európába ván­doroltak, sőt Magyarország­ba, sőt Uszubu vármegyébe. Ahol az ezerháromszáz hold ból tizenháromezer lett s a­­hol a huszártisztek ujjong­va fogadták visszatérő tár­sukat, aki a mii lói mellé még egy csodaszép asszonyt is hozott haza. Kár, hogy a főherceget akkorra már más garnizon­­ba helyezték. SZÉP ERDÉLY Irta: KÖLCSEY FERENC Szép Erdély barna fürtű Leánya, hü anyám. Tekints az égi lakból Még egyszer vissza rám. lm elhagyott hazádon Pusztulat átka leng; Erdély ledőlt s fölötte Fiad keserve zeng. TELEFONUNK Rés. FA. 1-1154 GA. 1- 5658 AZ EMBER Irta: PETŐFI SÁNDOR Nincs nevetségesebb az embernél. Oly kevélységben, oly gőgben ól! A világot filymálják ajkai, S minth' az eget akarná szántani Orrával, oly magasra tartja fel. Kevély ember, miben kevélykedel? Egy szempillantásnál mi rövidebb? Ember barátom- a le életed. Rohanva jő az idő s elrohan. Egy kezében bölcsöd pólyája van, S másikban koporsódra szemfödel. Kevély ember, miben kevélykedel? S mit végezhetsz egy pillantás alatt? Hóditál népeket, országokat? Hóditani csak gyávákat lehet. S az uralkodás ilyenek felett Dcsőség? ezt csak szégyelned kell. Kevély ember, miben kevélykedel? S ha dicsőséget szerzél, nagy nevet. Veled hal meg s a föld alá viszed. Vagy, mini hü eb, kisér ki sirodig. S ott őrzi azt egy pár kis századig. S előbb-utóbb éhen-szomjan vesz el. Kevély ember, miben kevélykedel? Dicsőséged .neved maradjon! hol? A nép is elvesz, melyhez tartozol. Az ország, melyben most él nemzeted. Tenger volt egykor, s újra az lehet. S e föld is semmiségbe oszlik el. Kevély ember, miben kevélykedel? A LEVELANDI SZATMÁR MEGYEI SEGÉLYZŐ KLUB szerettei hívja meg tagjait és általában a clevelandi magyarságot Évi Nagy Szüreti Mulatságára 1958, Szeptern. 13-árv szombat este 7 órai kezdettel saját otthona NAGY TERMÉBEN, 11132 Buckeye A FELVONULÁS 5:30-kor kezdődik! A KÉK DUNA ZENEKAR MUZSIKÁL Nagyon kellemes szórakozásról, hűsítőkről é3 sok egyéb kellemességről gondoskodik a bizottság A HOZZÁJÁRULÁS 75c S \ S s s s I * I Kérem minden barátom és ismerősöm, hogy támogassa megjelenésével a A Katholikus Rák-beteg Otthon ! KÁRTYA PARTYJÁT, Szept. 14 X A SZENT JÁNOS TEREMBEN, 9510 Buckeye rd. I PIGA ISTVÁN .;*.J,«***J««*««t.**««J»*J*«J««J*»J»»J»*J**J**J*^Mj*^«*J*«J«*J»**M|M*»******«;***»*J*.*««*«**4*J»*jM*«*«*****M*»^*»Jt*J**J*«J**Ji^Hj»^ HA GYÁSZ ÉRI A A CSALÁDOT minden szükséges intézkedést hűségesen és lelkismereiesen elvégzi a legméltányosabb díjszabások mellett MAGYAR TEMETÉS RENDEZŐ JOHN J. RICZO Lukács István, Licensed — KÉT TEMETKEZÉSI INTÉZET — 12519 Buckeye Road LO 1-2030 17504 Harvard SK 1-8900 Tisztelettel tudomására adjuk a magyarságnak, hegy 12519 Buckeye Road megnyílt UJ TMETKEZÉSI INTÉZETÜNK KÉT modernül berendezett! káopl­­nával és a gyászolók részére minden kényelmi helyiséggel. Irta: CHOLNOKY VIKTOR Elmondom egy szívnek a történetét, amely ItetfmóSze- i tesen szerelmes história, de -a szívnek olyan különös c szerepe van benn, hogy még -ja szerelmes novelláktól jog­­-Jgal irtózó olvasó is végigol­- vashatja. I Tíz évvel ezelőtt Kován­- dón, Uszuba vármegye Szin­­! helyén nem volt daliásabb,- izgatóan szebb és gavalléi'abb1 ■ I huszártiszt, mint Turulkeőy > Oktáv báró. Fiatal volt, erős ■ az életben és a vármegye e­■ zerháromszáz földjének u­­• ra. És ezt az ezerháromszáz ■ holdat sohasem tekintette a ■ maga birtokának, mert úgy illik egy huszárezredben, hogy ha az egyik tisztnek van, akkor mindegyiküknek legyen. Turulkeőy Oktáv . szórta a pénzt és az ezerhá­romszáz hold búzaföld áll­ata baj és jelzálog nélkül ezt a pénzszórást. Ekkor történt az a sze­■ rencsétlenség, hogy a ko­■ vándi huszárezred ezrede­sévé egy főherceget nevez­■ tek ki. A főherceg fiatal volt, csinos bajuszu és köny­: nyelmü és buzgón gázolta 1 ki a civilista ráeső részének |a gyomrát. Társadalmi élet *j fölfogásának a jellemzésé­­■, re csak annyit mondok el itt hogy a tiszti menázs vacso­rájához való pezsgőt — Au­­bertin demi sec, — rende­sen somlai borba hütette be. Az ezred fiatalabb tiszt­jeinek egészen tetszett ez a ’ garázdálkodás de Turulkeőy 1 Oktáv érezte, hogy le van ( főzve. Mert azelőtt, mig a ■ főherceg meg nem érkezett Kovándra, ő csak Pomme­­ryt fizetett a tiszteknek és csak magyaráriba hüttette ' j be. Szóval Oktáv báró le- I főzve érezte magát; egy I magyar huszártiszt pedig, ! különösen ha ezerháromszáz ' holdja van és ha a Turul­­nemzsetségből származik, le főzni nem engedi magát még egy főhercegtől sem-Oktáv báró kitalálta, hogy íj az Aubertintől szerzett kra­­pula legjobb orvossága az, ha az ember olyan angosz­­tura likőrt iszik, amit csak Ausztráliában készítenek s aminek üvegje tizenegy a­­ranyba kerül. így aztán megtörtént, hogy egy-egy főhercegi pezsgős este után másnap appetitoriumnak a huszártisztek megitták Tu­rulkeőy Oktávnak harminc negyven aranyát. Ha a főherceg Osztendé­­ből hozatott osztrigáival trakttálta meg a baj társait, akkor Oktáv a legközelebbi alkalommall az indiai sza­­langán fecske fészkéből ké­szült aszpikkal kedveske­dett nekik. Ha a főherceg üvegtokocskákba zárt ha­vannákba kínálta végig a társaságot, akkor Oktáv meghozatta a legdrágább turos-capros-lepantosokat, a melyeknek az illatát arany­­tokocskák védelmezték meg az elpárollgástól. De mit részletezzem a dol­got. Képzelhetitek, hogy eb­be a nemes vetélkedésbe az Oktáv báró bicskája tört bele. Elúszott az ezerhárom­száz hold.... II. ....És igy történt, hogy most, amikor elbeszélésem tulajdonképpen elkezdődik, Turulkeőy Oktáv báró ott ül a newyorki Public Gar­den egyik padján és éhezik. Igen, a hajdan daliás hu­szártiszt éhezik Ameriká­ban- Mert Európában ma­radni nem engedte a büsz­kesége, meg a hitelezői. Amikor az adósságai miatt le kellett mondania a tiszti rangjáról, pénzzé tette min­denét, amije még volt és ki (ment az Újvilágba. És most

Next

/
Oldalképek
Tartalom