Az Ujság, 1958 (38. évfolyam, 1-51. szám)

1958-04-17 / 15. szám

APRIL 17, 1958 AZ ÚJSÁG 3 OLDAl Történet Leendő Özvegyemről — TÁRCA I. w Anyagi viszonyaim, hála Istennek, meglehetősen zi­láltak ég igy sohse leszek abban a helyzetben, hogy egy nő a szememre vesse: “Én csupán a nagy fizetésé­ért- vagy a vagyonáért men­tem az úrhoz.” Nem, az a nő, ki hozzám fog jönni feleségül, ezt pusz­tán személyes tulajdonságai­mért teheti. Mindenkiről el lehet mon­dani, hogy vannak személyes tulajdonságai. Én rólam is. Mik ezek? Mindenekelőtt takarékos vagyok. Takarékosságból, bár hivatalom Pesten van, átköl­töztem Budára, annak is abba a részébe, melynek lakóit csak a legmagasabb árakon biztosítják baleset s halál el­len: a Városmajorba. Miért ne? Nyáron azt mondom, hogy a budai hegyek közt ny; ralok s ez hivatalnoktársaimnak imponál. Télen azt mondom, hogy annyira megszoktam a hegyi levegőt, a jó budai vi­zet, a jobb erkölcsöket és a csendeséget, hogy most már csak ott maradok életem vég­ső napjáig. (Remélem, elég hosszú terminus.)- Egy földszintes házban két kis szobát béreltem potom pénzért. Azért kaptam meg olcsón, mert az utolsó tiz év alatt e lakás két bérlője ter­mészetellenes halállal halt meg, s a budaiak babonásak lévén, kerülték ezt a lakást. Én, mint pesti ember, nem vagyok babonás, de súlyt fek­tetek arra, hogy életben ma­radjak. Azért kivettem a lakást, de utána néztem, hogyan is haltak meg elő­deim. 1 i * Az egyik átjött Pestre, a nagy zaj elkábitotta, a villamos vasút pedig elgá­zolta. S ezt nevezik a jó budai­ak természetellenes halál­nak! A másik három liter bu­dai vörösbort hajtott föl egyhuzamra, s utána tüs­tént szörnyet halt. No, ez se olyan félelmes: nem iszom soha három liter vörösbort egy huzamra, s megvan. Én tehát jól éreztem ma­gamat a lakásban, s nem agasztott. mikor a budaiak megbámultak az utcán: “Ni­ni, ez még mindig él?“ Konstatálom, hogy ha a lé­lek is úgy tenne velem, mint én a lakásommal, ugyan­csak csehül állnék. Tudniil­lik csak hálni jártam a la­kásomba. A többi időt hiva­talban és kávéházban töl­töttem. Mert nem kell nevetni: van Budán is kávéház. Nem olyan szép, mint Miskolcon, Kolozsvárott, vagy Debre­cenben, de nekünk éppen jó. A kávés mindenekelőtt hímzett sipkát visel és tu­bákkal kínálja a vendége­ket. A kasszában nem „ egy idegen hölgy trónol, hanem a kávés leánya — ha még o­­lyan csúnya is. Néha azon­ban a felesége is kisegít. A vendégek) úgy érzik megu­­kat, mintha egy család tag­jai volnának. Kevesen kár­tyáznak, sokan dominóznak s nagy ritkán fordul elő, hogy a kávéscsészéket egy­más fejéhez vagdalnák. Tisztességes szelíd bur­­gerember mind, nyoma sincs itt annak a pesti idegesség nek, mely azt se tudja el­szenvedni, ha az óra üt — azt is visszaüti. Néha lejönnek a várból a szekerész tisztek, meg­isznak ötven-hatvan knike­­bájnt, a kisasszonyt a leg­közelebb várható előlépteté­sekkel és áthelyezésekkel mulattatják, aztán elolvas­sák a Gartenlaube legújabb számát és tiz órakor huszá­rosán csörtetve a kardot (éj­jel minden szekerész feke­te). visszatérnek a várba. És minő olcsó a kávé! Sokszor törtem a fejemet, hogy miért? Hisz Buda nem I fekszik közelebb Arábiához, I Amerikához és a többi kávé­termő helyhez, mint Pest. A szállításon tehát nem ta­karít meg semmit. A kis fekete kilenc kraj­cár, a nagy fekete tizenket­tő, kuglóffal tizenöt. A ki húsz krajcárt fizet, azt hi­szem még a kanalat is el­viheti. | Mennyivel drágább a kávé már a budai lánchídfő vidé­kén. Hát még Pesten! | A pincéreknek se adtunk borravalót. Hallgatólagosan, a pincérek megkérdezése nélkül, megegyeztünk ab­­iban, hogy a pincérek nem (fogadnak el borravalót és és nem adtunk. Senkise a­­dott, nehogy a többit meg­szégyenítse. I Mindez igen szép dolog, de egy nagy baj volt: a Vá­rosmajor egyetlen kávéhá­zát este tiz órakor bezárták. Mit csinálljon egy város­majori lakos, akinek nincs családja? 7 ' Házasodjék meg, — mon­dják önök. Én is azt mondom. Vala­hányszor az est sötétjében hazafelé ballagtam, elemi erővel zaklatott a vágy, vaj­ha abba a helyzetbe hozhat­nék tisztességes polgárokat, hogy egykor engem unokák­kal örvendeztethessenek! meg. II. Sokáig hiába vártam rá az alkalmat, mig egyszer, májusban, mikor nyillik a virág és a színkör, a szem­határon feltűnt egy kövér asszony s egy sovány leány. A leány kóristáné volt, a mama is az lehetett a hat­vanas években. Apjuk abból a családból származhatott, melynek történeténvörös fo-m WELCOME YOUR SAVINGS Member Federal Depóul irworan«# Corporation FANCHALY VIRÁGÜZLETE 4714 Lorain Ave ME 1-188? MELL CSOKROK Vágott és cserepes virágok MINDENPAJTA FURNACI Mimlésl is livitást tol)* Jótállóénál rigsfink. ládorroii rackái: cmtoránzis is te+ő javítást Is villihnk THE PARKHILL FURNACE CO. LOagacre 1-4813 12801 Parkhiü Air« DAVE SZABÓ nálként húzódik keresztül a hajókötél. Általában régóta tűnődöm ezen: hogy van az, hogy a színházaknál oly sok az a­­nya és oly kevés az apa? Anya és leánya velem egy házban laktak. Termé­szetes, hogy első nap meg­ismerkedtünk. Először az anyával. Régi nemesi család ból származtak, mely férfi­ágon a mohácsi csatában kihalt. A leányág csodálatos mó­don föntartotta magát. Ők is leányágról szakadtak vol­tak. I I­Én is előadtam, hogy régi nemesi családból szár­mazom, mely először a har­minc, majd a hétéves, tehát összesen harminchétéves háborúban tüntette ki ma­gát. Magam is katonai pá­lyán kezdtem, de mi béké­ben, a mikor nem lehet ve­rekedni, rossz katonák va­gyunk, s azért polgári fog­lalkozást kerestem magam­nak. — Se téren vitte valami­re? — szólt a mama nyája­san. — Ezerkétszáz forint fi­zetés és kétszáz forint lak­bér. A mama még aznap je­gyet hozott a színkörbe. Jól számított. Amanda, a leány trikós szerepet játszott s én teljesen belebolondultam. Nőül fogom venni. Elsza­kítom a színi pályától és — nagymamát adok unokáim­nak. ’ 1 I Az ördögárok mellett vár­tam az angyalt. Mikor a mamájával jött, köszöntem, csatlakoztam és bemutattam magamat. A kicsike már tá­jékozva lehetett, mert nyá­jasan, de hidegen fogadta köszöntésemet. A nyájasság a fizetésemnek, a hidegség a lakbéremnek szólt. Nem csüggedtem. A Vérmezőn kóbor kutyák ugattak. A Svábhegy felől világitó hold a királyi pa­lota ablakaiból ragyogott vissza. A költők úgy említik az ilyet: ‘Szép nyári este volt.‘ Megfogtam a kezét, a szemem közé nézett s édes hangon igy suttogott: — Mennyire emelkedhetik még a maga fizeése? — Ezernégyszáz: forintra, s ez esetben a lakbérem há­romszáz forint. — Ebből egy gyermekte­len házaspár nagyon szépen megélhet, — mondá a ma­ma. Köszönöm szépen, gondo­lám, én nem engedem elsik­kasztani az unokáimat. Könnyű neki. Ez este nem szóltam többet se házasság­ról, se szerelemről. De ha a Vérmezőn ugató kutya let­tem volna, a mamát okvet­lenül megharaptam volna, Másnap reggel hatkor föl keltem, hogy hivatalba me­nés előtt még lássam.. Az angyal aludt, de a mama éb­ren volt és ezzel .fogadott: — Egész éjjel nem tud­tam aludni. (Bánom is én.) — Láttam, hogy a mit az este mondtam, rosszul e­­sett önnek. Azóta beláttam, hogy tévedtem. De tudja, egy anyának mindig pesszi­mistának kell lenni. Halllgatagon vagdaltam a bozótot a sétapálcával. Mit tárgyaljak az öreggel, mig a fiatallal nem vagyok tisztában? Félnyolckor meg jelent az angyal, s minő i­­géző exotikus pongyolában! Ilyenben léphetett Stuart Mária a vérpadra. Én is vérpedra léptem volna ér­te e pillanatban. Észrevette, hogy nagy ha­tást tett rám, s elpirultam. Hiába, mi budaiak nem tu­dunk szimulálni. Kezet csó­koltam neki s rohantam a kávéházba reggelizni. Csak arra tértem magamhoz, hogv a kávés megveregette a vállamat s résztvevő han­gon igy szólt: — Mi a baja? —Miért? — Mert a negyedik nagy kávét issza, a hatodik kifli­vel. Megdöbbentem. Ez volna tehát a szerelem? Újra el­pirultam s fizetés nélkül távoztam, ellenben a pincér nek tiz krajcár borravalót hagytam ott. Délután Amanda könnyű, világos perkáluhát viselt, nyakán rózsaszín szalaggal. Ez döntött. Intettem a ma­mának, ő követett a laká­somba. Ott egyszerűen a nyakamba borult s a közép­­fajú vidéki drámákban szo­kásos hangsúllyal kiáltotta: — Fiam, fiam! Egyúttal szemeibe is könnyek tódultak. — Mi baja? — kérdém nyugtalanul. — Maga Amandát akar­ja megkérni, s erről eszem­be jut, mikor a férjem en­gem kért meg.. (Jó emlékezőtehetsége le­het.) — Tehát beleegyezik? — Nem. Nekitántorodtam a fal­nak. — Hogyan? Megtagadja Amanda kezét? — Nem. De föltételeiket szabok. | ; — Halljuk. — Mit ád ön cserébe az­ért, hogy leányom lemond egy fényes színi pályáról? — Istenem, mit? Egytisz­­tességben megőszült nevet, egy égő szivet s a már isme­retes jövedelmet. — Ez nem elég. Nézze, uram: én igen boldogul éltem az urammal, amig éltem.... Vagvis a mig ő élt. Mert meghalt, engem a leg­feketébb nvomorban hagyva hátra. Akkor megfogadtam Szappanos Rádió A legnagyobb amerikai magyar rádió program MINDEN VASARNAP d. u. 1-3-ig WDOK - 1260 ke. SZAPPANOS RECORDINGS 3046 EAST 123rd Street LO 1-5524 MINDEN HÉTFŐN ESTE 7-től 7:30-ig hallgassa meg KÁLLAY ELEMÉR /álogatoti Magyar Program­ját W D O K (1290) Hirdetés vagy üdvözlet avagy egyleti bejelentés ügyében HÍVJA: Tel. RA 1-0146 Lakóim: 2861 East 112nd St. BELLA BŐSE Da HALLER I3TVAN Hungarian Radio PROGRAMJA Dr. HALLER M. I ST V AI* Igazgató vezetésével MINDEN VASÁRNAP délelőtt 10-től 10:3fr lg WDOK — 1260 DuU HIRDETÉSEK. ÜDVÖZLS TEK ée KÖSZÖNTŐK igyében hívja fel e számé GA 1-3443 10602 SHAKER BLVD. V LEGJOBB IDŐBEN MINDEN VASARNAP déli 12 órától 1 óráig A WSRS ÁLLOMÁSRÓL 1490 DIALON Hallhatja a Hudák Testvérek Rádió Órát ilrdeléeeket is köszöntése két elfogadunk VJ LAKCÍM ÉS TELEPŐR 12914 GRITTING *VENUT Tel. SK 1-5085 GA 1-6434 9«4ák Bura. Emi *e Tstvái hogy ha még egyszer férj­hez, megyek, előre fogok gondoskodni nyugodt özvegy ségemről. Nem mentem még egyszer férjhez, de ezt az el­vemet átvittem a leányom­ra. Ha tehát ön hajlandó neki nyugodt özvegységet biztosítani. — De ki gondol most az özvegységre asszonyom? Előbb csak legyünk túl a mézesheteken. Amanda odakint énekelni kezdte a Loreleyt.... hami­san, de szívhez szólóan.... el­sötétült előttem a világ. — Beíratom a hivatalnoki nyugdíjintézetbe .... ez hat­­száz forint özvegyi penzió,— suttogám. — Helyes, tovább, — fe­lelt az anya. — Ötezer forintra bizto­sítom az életemet. — Kevés, tovább, tovább, — suttogta a vén skatullya. — Elég lesz tizezer forin­tos életbiztosítás? — hö­rögtem. — Elég, de csak úgy, ha egy temetkező egyesületbe is beiratkozik. — Megteszem. — Ezerkétszáz forintos temetésre? — Csak nem akar nekem ilyen fényes temetést csap­ni? i«wnp| — Nem. Elég lesz rá száz forint s a többi az özvegyé. Meglesz? A Loreley utolsó akkord­jai hangzottak. Elsikitottam magamat: — Meglesz. A mama újra a nyakamba akart borulni, én azonban kirohantam, Amanda előtt a földre rogytam és átka­roltam a térdét. III. Esküvőnk csakhamar meg­történt. Úgy a papság, mint a polgárság ránkadta áldá­sét, a kívánt biztosításokat mind megcselelkedfem, és Poldogan éltünk budai ma­gányunkban — az első rész­letfizetésig. Ekkor azt a szomorú föl­fedezést tettem, hogy ez a sokféle beiratkozás teteme­sen megapasztja a jövedel­memet. i , _ j.«( — Kezdtünk nagyon szű­kén élni. Anyósom eleinte halkan, később egyre hango­sabban morgott.. Ugyanis ő vezette a háztartást, mert nőm, Lombardyné, semmi­hez se értett. Vagy a kana­pén hevert, vagy a Loreleyt énekelte. Előkelő szinitano­­dákban nevelkedett. Pompás étvágyam volt, e mellett őrült lelkifurdalá­saim voltak, ha meggondol­tam, hogy mennyivel jobb dolga volna Amandának szives elhunyásom esetén. Anyósom gyöngéd célzá­sai elősegítették lelkifur­dalásaimat. Nyugodt pilla­nataim egyre gyérebben vol­tak. Ha nincs, aki főzzör én önmaga nem főzhet Pofit* pihenőt tart a főzésben, d* mégis olyan étéit kíván élve tetet ée egészséggel elfő yyasztani, amilyent otthat főinek akkor keresse fel « RICE RESTAURANT AZ UJ HELYEN 12521 BUCKEYE ROAD Plumn töltött káposzta mindet nép HAZA VITELRE la. Elizabeth Kish. tu>~<dozuM MINDENKI JEGYEZZE MEG ia Ida vagy nagyobb baja var A Televis« ormai (bármely gyártmányú la) telise garancia mellett megjavítjuk. Steve G. Szabó B. F. G. - TV iskolázott és szakképzett television-javitó 2656 East 126th Street UJ TELEFONUNK: SW 1-4544 — RA 1-0567 Ha sétálni mentem, a fák ágai hivógatólag nyúltak felém: Jer, öregem, akaszd föl magadat! Mikor a lánchídon át hi­vatalba mentem, a Duna Habjai harsogva szóltak hozzám: Jer, temetkezzél közénk, engedj a közóhaj­nak ! Borzasztó élet volt ez! Egy vidéki kisasszony emlékkönyvében olvastam: az élet álom. De tessék el­hinni, oly rosszull esik eb­ből az álomból fölébredni. IV. Hála Isten, vigan alhatom tovább. Egy véletlen segít­ségemre jött. A temetkezési egyesület megbukott. i A biztositó társaság meg­bukott. Nem kellett többé részle­teket fizetnem. Mikor e fontos hireket otthon elujságoltam, nőm s anyósom összenéztek. — S ön nem újítja meg más társulatnál a biztosí­tást? — kérdé nőm. — Nem. Újra összenéztek. Én is szerettem volna összenézni valakivel, de nem volt viza­­vim. Gyógyszereket az óhazába csak c SAJÓ PÁTI KA V A! küldünk SAJÓ SÁNDOR okltrdM GYÓGYSZERÉSZ Boldogan rohantam (hó­napok óta először) a ká­véházba. Boldogan is siet­tem onnan haza. De a küszö­bön boldogtalanul megáll­tam: a fészek üres volt, a madarak elrepültek. Amanda visszatért a színi pályára, s csak egy betűt vitt tőlem magával. így sze­repel: L.-né — Locsárek Amanda. Ez a nagy L én vagyok. HUMOR GYERMEKSZÁJ A kis Gyuszi nővére ferj­­hezment. Az esküvő után, a­­mikor a boldog pár hazajött a násznéppel ebédre, a kis Gyuszi az ajtóban várja a nővérét s igy szól: — Na hogy vagy Maris­ka? Nem vagy fáradt? — Már miért lenne fá­radt? — kérdi a fiatalasz­­szony helyett az uj férj, a­­ki karján vezeti boldog fe­leségét. Mert hallottam, mig s templomban voltatok, hogj Mariska három évig szaladt a vőlegénye után, mig el­vette A MACSKA Pista: A feleségem meg­bízott azzal, hogy vigyem ki az öreg macskánkat, as erdőbe és hagyjam ott, hogj megszabadulj unk attól. B« is mentem a hegyek közé s vagy tiz mérföldet jártam össze-vissza a vadonban s zsákbatett macskával, az­után otthagytam. Károly: Szóval tuladtá' a macskán? Pista: Dehogy. Kieresz­tettem s utána mentem mert ha nem megyek utá­na, sohase találtam volní haza. FURCSA Asszony: Te sohasem tu dód, hogy az italból műkői elég neked. Férj: Amikor nekem mái elég volt az italból, akkoi én már semmiről sem tudok ARRA KÉREM A MAGYAR VÁLASZTÓ POLGÁROKAT. HOGY SZAVAZZANAK MÁJUS 6-án MINDEN MAGYAR JELÖLTRE! JULIUS J. PETRASH STATE SENATOR Május 6-án újra pályázom a demok­rata lickelen és kérem. Magyar Testvéreim, hogy ne feledkezzenek meg rólam 3824 Lorain Ave Telefon: WO 1-8488 zlésesen és néltányos árban készít ol minden virág rendelést GAYER'S FLORAL SHOPPE 3033 Lorain Avenue Telefon: ME 1-1889 *^C**^*^*^*M*•^*^*«”^*^*^C*C,C*,^*^C**^*^*^*^*^*^*^*^*^*^*^C**^*^*^,^*^*^*^,^*^*^*^*^*^C**^*^•^*^*^*^*^•^*^;l^*^,^*^*^*^,^,^*^*^,^*^*^t^*^ OHIÓNAK SZÜKSÉGE VAN SENSENBRENERRE, MINT KORMÁNYZÓRA A. NÉP EMBERE, MINT COLUMBUS POLGÁR­­MESTERE A MŰKÖDÉSÉVEL BIZONYÍTOTTA BE, HOGY A NÉPÉRT HARCOL. Szókimondó és megfélemlitheleilen, Sensen­brenner polgármester hisz a Domokrata Párt alapelveiben. Nehány nyilatkozata visszatük­rözi álláspontját: "Gyűlölöm a nyomor tanyákat, amelyekben az emberi lelkek lezüllenek. A nyomortanyá­­kal ki kell küszöbölni a városainkból'.. . '.Meggyőződésem szerint a árkot ásó éppen olyan fontos mindannyiunkra, mint az E- gyesüli Államok elnöke , . Sensenbrenner polgármester, demokrata je­lölt a kormányzónak, nem fél á|lást foglalni azokban a kérdésekben, amelyek a munkás­embereket és nőket érintik. Mellette van: • A MUNKANÉLKÜLI SEGÉLY EMELÉSÉNEK • AZ AGGSEGÉLY JAVÍTÁSÁNAK • TÖBB IPARNAK OHIOBA VALÓ TELEPÍTÉ­SÉNEK. • JOBB UTAKNAK AZ ÁLLAM MINDEN KÖZÖSSÉGÉBEN • ELLENE VAN AZ ÚGYNEVEZETT "RIGHT­­TO-WORK" LAWNAK. SENSENBRENNERREL GYŐZTEST VÁLASZT. HA RÁ SZAVAZ MÁJUS án, A PRIMARYN —. AZ ELŐVÁLASZTÁSON. • KÉRJE A DEMOKRATA BALOTOT 6-M. E. SENSENBRENNER Sensenbrenner for Governor Committee Arvin J. Alexander Secretary-Treasurer HA GYÁSZ ÉRI A CSALÁDOT, minden szükséges intézkedést hűségesen ée lelkismeretesen elvégzi John J. Hriczo MAGYAR TEMETÉS RENDEZŐ Lukács István, Licensed — KÉT TEMETKEZÉSI INTÉZET — 9412 Buckeye Rd. 17504 Harvard GA 1-3830 WY 1-0929

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom