Az Ujság, 1958 (38. évfolyam, 1-51. szám)

1958-11-27 / 47. szám

4 OLDAL AZ ÜJSÁG NOVEMBER 27, 1958 Amerikai Leány ft E G fi K 1 — Nyilvánvaló — mondta többek közt az egyik hirlap­­cikk, — hogy itt egy valóságos amrikai stilü csalási ügy, egy ravaszul kiszelt örökségvadászatról van szó. Egy amerikai ka­landornő csodálatraméltó ügyességgel és vakmerőséggel kar­mai közé keritette a Keresztszeghy féle millókaL Ez a nő elbű­völt és elbájolt mindenkit. Ügyes képmutatással a legmaga­sabb polcra tudta magát felküzdeni és a legmagasabb körök­ben is pártfogókat tudott magának szerezni. A tiszteletremél­tó öreg pediig, aki fáradtságos munkával szerezte vagyonát, öregségére bujdosásra volt kárhoztatva. És a mi bíróságunk úgyszólván szemet hunyt mindezek előtt a dolgok előtt; a szép csalónő ugylátszik magát Csajthay biró urat is levette a lábáról. Szép szemével annyira elkápráztatta őt, hogy nem tudta felismerni az igazságot. Ámde a közvéleményt nem lehet végkép elaltatni. A köz­vélemény felzudul ennyi gonoszság láttára és megtorlás után kiált. Ki lőtte agyon Keresztszeghy Józiást! Ki gyilkolta meg Incze doktort? Hogy van az, hogy az amerikai kalandornő még mindig birtokában van a millós vagyonnak, mig ellenben az igazi örökösnő. akit erőnek ereiével elnyomtak, börtönben sínylődik? Ezekkre a kérdésekre feleletet várunk. A felhábo­rodott közvéleménv ennek a sötét bűnténynek felderítését sürgeti. Legyen végre igazság részlehajlás nélkül.1 így szólt a cikk, mely nem is maradt hatás nélkül. Eloi vasa mindenki a városban. Egyik a másikat figyelmeztette rs Csajthay is elolvasta és elvörösödött. Az nap este nem is mert megjelenni a kaszinóban. Helye üresen maradt a kártyaasz­talnál. Sckan gyanúsnak találták ezt. Jó barátai azonban védel­mükbe vették őt. — Csajthayt nem lehet hibáztatni — mondta egy fiatal ügyvéd. — Hiszen Józsdás ur kezdetben maga is elismerte azt a nőt. akit az újságcikk kalandornőnek mond. Csajthay tehát törvény szerint járt el, mikor az örökséget neki Ítélte. Hogy az örökhagyó nem halt meg igazán azt akkoriban nemcsak 5 de senki sem tudta. Most azonban már ő is másképpen gon­dolkodik. Biztosan tudom, hogy a legújabb események nagy változást idéztek elő meggyőződésében és hozzátehetem azt is, hogy a vizsgálat nagyban folyik és a keresztszegiek nemso­kára feltűnést keltő híreket fognak hallani. Ez a kijelentés némileg megnyugtatta a kedélyeket, de csak a kaszinóban. A néphangulatban továbbra is megmaradt a forrongás; volt olyan nap, mikor már fenyegető csoportok vették körül a kastélyt és a rendőrség csak nagy üggyel-baj­­jal tudta lecsillapítani a kedélyeket. Mindeme jelenségek meggyőződése ellenére arra késztet­ték a járásbirót, hogy nyilatkozzék és az ellene emelt vádra megfeleljen. Nyilatkozata rövid volt, de magvas. Legelőször is a részlehajlás vádiát utasította vissza a leghatározottabban. Azután kijelentette, hogy amint ui adatok és bizonyítékok jutottak tudomá-ára. a perújításnak a legnagyobb készséggel adott helyet és a vizsgálatot újból megindította. Bővebbet az ügy jelenlegi stádiumában nem mondhat ugyan, de biztosit mindenkit, hogy ez a nagy port felvert ügy akképpen fog el­intéződni, ahogy az igazság érdekei megkívánják. Ez a nyilatkozat általában c-illapitólag hatott, két helyen azonban élénk nyugtalanságot keltett. Az egyik, hely volt a Keresztszeghy kastély, a másik hely pedig Ágost herceg belső kabinetje, illetőleg a herceg maga. Szándékosan említjük csak magát a herceget, mert az udvarhoz tartozó többi hölgyek s urak már régen sanda szem­mel nézték az uj grófnőt, akinek gőgös és elbizakodott maga­viseleté mindenkiben ellenszenvet keltett. Ezek tehát a beál­lott fordulatot, kárörvendezve fogadták és' jóllehet el­titkolták ezt a herceg előtt, egymás között annál nagyobb él­vezettel beszéltek róla. A herceg rendszerint, nem igen szokott értesülni az ilven dolgokról, de a kamarások egyike, aki bizonyosan haragosa volt Erzsébetnek, kék irónnal bekerítette ezt. az újságcikket és csupa vélehenségből becsempészte azt a hercegnek. Ő fensége természetes kíváncsisággal elolvasta. Aztán ugyancsak megnyúlt az arca és rögtön hivatta a szárnysegé­det. — M:csoda közlemény az? — mutatott haragosan az előt­te fekvő hírlapra. A szárnysegéd ránézett és elsápadva, hirtelen el akarta kapni a hírlapot. — Bocsánat, fenség, ez tévedésből kerülhetett fenséged kezébe. — Nem erről van szó. — kiáltott a herceg. — Mi igaz van ebben a nyilatkozatban és mi késztette a járásbirót erre a nyilatkozatra? A szárnysegéd ügyes udvaronc volt és sokatmondólag hallgatott, ami által a herceg kíváncsiságát még jobban fel akarta csigázni. — Tudni akarom a valóságot. — kiáltott az utóbbi. A szárnysegéd úgy tett, mintha egészen meg lenne sem­misülve. ,— Bocsánat, fenség, de ennek a hírlapnak nem lett volna szabad fenséged kezébe jutnia. Nem is tudom felfogni, miké-, pen juthatott a többi hírlapok közé. Már tegnap is történt hasonló kísérlet, melyet azonban éberségem meghiúsított. Nem engedtem magas színe elé jutni ugyanennek a hírlap­nak tegnapi számát, mely egy alávaló közleményt tartalma­zott. — Miféle közlemény az? — kérdezte indulatosan a her­ceg. — Mentse fel fenséged csekélységemet attól, hogy a gya­lázatos irkafirkát megmutassam. t Siók öcs József I ? y OHAZAI PLUM8EH ES H?. EtiEl A MESTKfc X J 3097 Ashwcod $d $K 1 -147^ | A -awturnaf **»» »MU,ny «*£>»»' Ha*ru > »v *!• U) rr.árusai (»vita»’ atvailai — De kívánom, mutassa meg, — dobbantott lábaival a herceg. — Tudni akarom a valóságot! A szárnysegéd szinte meggörnyedve húzott ki zsebéből egy hírlapot, mely már úgy volt összehajtva, hogy az ominózus cikk rögtön szembetűnjön és mély bánkódással nyújtotta át urának, aki mohón kapott utána. Arca halotthalvány lett, mi­kor végigfutott a sorokon. — Mi ez? — kérdezte lihegve. — Annyira süllyedt manap­ság a hírlapirodalom, hogy még ilyen aljas rágalomnak, ilyen undok célzások is napvilágot láthatnak? És a járásbiró még válaszol is rájuk? — Kénytelen volt. fenség. — Ki kényszeritette ? — A közvélemény! Keresztszegerí óriási izgalom uralko­dik. Amennyire istenítették eddig a grófnőt, annyira elide­genedett tőle most mindenki. — De miért? — kérdezte fokozódó indulattal a herceg. — Azért mert azt hiszik róla, hogy csalárd utón jutott az örökséghöz. Sokan nyíltan hirdetik, hogy ő nem is unoka­­huga Keresztszeghy Józiásnak. — Eh gyalázatos rágalom, — kiáltott a herceg. — Kereszt­szeghy Józiás maga volt az első, aki őt elismerte. Mit akar , hát a közvé’emény? A grófnő ellenségei úgy látszik felizgat­ják a buta tömeget, hogy ezáltal nyomást gyakoroljanak a bíróságra. De majd gátat vetek én ennek! I — Fenség, a tömeg felháborodásának igen természetes oka van. Ugyanis az erdőben agyonlőve találták egy öreg , embert, akiről kiderült, hogy Keresztszeghy Józiás. Megindult a nyomozás, mégindult a szóbeszéd is és ennek nyomán sok mindenféle hir jött forgalomba. A szárnysegéd, aki mindenről jól volt értesülve, apróra elbeszélt a hercegnek mindent, amit a beavatottak az öreg ur ellen intézett, mérgezési kísérletről, színlelt haláláról és buj­­dosásáról tudtak. Ágost feszült figyelemmel hallgatta. A végén felkiáltott: — Ez nem lehet igaz! Az egész nem egyéb rémmesénél, melyen rögtön az első tekintetre látszik, hogy rosszakaratú koholmány. De maid a végére járok én ennek a dolognak! Intézkedjék azonnal, hogy fogatom előáll]on. Átmegyek Ke­­resztzsegre és személyesen megtudakolom a valót. I Néhány perc múlva a herceget tüzes paripái már Kereszt­szeg felé röpítették. A fenséges ur polgári ruhában volt. Ka­lapját szemére húzta, arcán sötét kifejezés, iszonyú vihar há­borgott belsejében. Ha hatalmában állana, katonaságot zúdí­tott volna a Keersztszegiekre és halomra lövette volna vala­mennyit! Hogy mer ez a hitvány nép tüntetni az ő kegyeltje ellen? — Ezzel én is sértve vagyok. — gondolta magában indu­latosan. — De elégtételt szerzek neki és magamnak! A hintó a kastély elé ért. A herceg gyorsan kiszállott be­lőle és felsietett az emeletre. A szolgák szótlanul kitértek elő­le és nem sértették inkognitóját. A herceg belépett a szalonba ahol a legnagyobb kétségbe­esésben találta Erzsébetet. A hírlapi cikkeket ő is olvasta és 1 azokból megértetne, hogy ügye alighanem veszve van. De a herceg előtt az ártalanul üldözöttek kétségbeesését mutatta. Térdre dobta magát előtte és zokogva kiáltotta: — Tovább már nem bírom ki! Ellenségeimnek végre si­került az egész közvéleményt ellenem felizgatni. És nincs, aki ellenségeimet elnémítaná! A herceg jól érezte ezen szavak fullánkját és fölemelte a grófnőt. — Milyen beszéd ez, Erzsébet, — mondta gyöngéd szem­rehányással. — Eddig nem én védtem-e meg minden zaklatástól? De legyen nyugodt, majd a végére járok én ennek a dolognak! Megvallom, egy két személyre való tekintettel nem léptem fel olyan szigorúan, amint talán kellett, volna. Most azonban félre teszek mindent és kíméletlen leszek irántuk. És most ül­jön ide mellém Erzsébet! Szárítsa fel könnyeit! Nézzen rám azzal a szép szemével... Erzsébet fejét rázta: — Most már nincs maradásom, — mondta szomorúan. — AZ ÚJSÁG ÉS A NYOMD/ GA. 1- 5658. FAr. 1-1154 * f I * # * * ± 1 Gyógyszereket az óhazába csc>a » SAJÓ PÁTI KA V A küldünl SAJÓ SÁNDOR oki.rel*. GYÓGYSZERÉSZ 3824 Lorain Ave Telefon: WO 1-843B MMBBMSMMaaSWLBIHMM zlésesen és néitónyos árban készít ol minden virft* rendelést GAYEP'S FLORAL SHOPPL 3033 Lorain Avenue Telefon: ME 1-1889 «INDENT AJT A FURNAC. •Mzerelésl és javítást telj* jótállással végzünk. »dögös mukát: csaloránza * tető javítást is véllalimi THE PARKHILL FURNACE CO. SK 2-4949 21816 Haiworth Ave BEACHWOOD, OHIO DAVE SZABÓ FANCHALY VIRÁGÜZLETE 4714 Lorain Ava ME 1-1882 Vágott és cserepes virágok MELL CSOKROK Távirati virágküldés a világ bármely részébe — teljes jót­állással. Ellenségeim tűrhetetlenné tették reám nézve az itt tartózko­dást. Minden oldalról hiénák módjára törnek rám az irigyek! Miért türiem ezt? — Oh, ne beszéljen igy Erzsébet! Maradjon! Meglássa, én jóvá fogok tenni mindent! — Már késő, — rázta fejét Erzsébet. — Ellenségeim odáig vitték a dolgot, hogy most már mindenki ellenem van! Álnok fondorkodásokkal, hazugságokkal, végre annyira összebonyo­­litották az ügyet és úgy elhomályosították az igazságot, hogy nem lehet többé tisztán látni. — Mondja meg Erzsébet, hogy áll a dolog nagybátyjának állítólagos halálával? — Magam sem tudom! Már akkor is gyöngélkedett, mi­kor én ide jöttem. Állapota a leggondosabb ápolás dacára, egyre rosszabbra fordult. Végre csendesen elszenderedett az urban! Én őszintén megsirattam és állásához méltó gyászpom­pával temetettem el. — Mint történhetett mégis, hogy életben maradt? — Nem tudom, fenség! Sejtelmem sincs róla. Lehet, hogy csak tetszhalott volt és magához térve a koporsó fedelét vala­hogy feltaszitotta és elment. Elméje a hosszas betegeskedés következtében elgyengült, a tetszhalál meg éppen egészen megzavarta. Erre mutat az is, hogy ellenséget látott minden­kiben, kerülte az embereket, sőt még a napfényt is. Egy reg­gelen azután agvonlőve találták az erdőben. Ez bizonyára va­lamelyik vadorzó müve volt, aki erdésznek nézte őt a sötét­ségben és golyót röpített utána. A dologban semmi különös nincs, ellenségeim mégis kiaknázták ellenem és rám fogták, hogy lassan ölő méreggel akartam volna őt eltenni az utáni­ból. Ezt ő állítólag észrevette és hogy a veszélytől szabadul­jon, halottnak tetette magát és valamleyik titkos szövetséges társa segítségével kiszállott a koporsóból! De mi alapon lehe­tett ebből fegyvert kovácsolni ellenem? Bárhogy tiltakozik is ez ellen maga a józan ész, ellenfeleim mégis megkísérelték! Hogy müven sikerrel, azt az eredmény mutatja! A lármás tö­meg állást foglal ellenem még jó, hogy rabolva pusztítva be nem törnek a kastélvba. És mindezt annak a két embernek tulajdoníthatom, akiket fenséged köpenye alatt ádáz harcot folvtat ellenem — Elég, — kiálott. most a herceg. — Tudom már. kik ezek! Kegyed Ormay Alfrédre és Berky konzulra céloz. Istenemre, éreztetni fogom velük haragomat. Még ma intézkedni fogok, hogy ellenük a legszigorúbb eljárást indítsák. A herceg izgatottan járt fel s alá a szobában. Ebben a pillanatban olyan haragos volt, hogy szerette volna összemorzsolni Alfrédet és Berkyt, akiket az Erzsébet ellen intézett hadjárat főintézőinek tekintett. Bizonyára ama infámis újságcikk is tőlük származik! — És én még kíméletes voltam ezen fickó iránt, — gondolta magában. — Fiam gyanánt vezették elém. de ki tudja az-e? Talán tévútra vezetett engem Mocsonokyné, akit ettől a perctől kezdve jobban gvőlölök, mint valaha! Ezek í-ontottak el mindent! Oda lépett ismét Erzsébet elé és megsimogatta arcát. — Erzsébet, — szólt gyengéden. — Ne sir jón! Tekintsen bizalommal a jövőbe! Én meg fogom semmisíteni ellenségeit. Gondom lesz rá, hogy a nyugalom végre valahára helyre álljon! De szóljon, nincs számomra egy gyöngéd szava sem? Erzsébet indulatosan vetette hátra a fejét: — Nincs és nem is lehet, — kiáltotta. — Fenséged maga volt az, ki ellenségeimnek bátorságot adott! Fenséged jól tudta, hogy Ormay Alfréd milyen célt tűzött maga elé! Tudta, hogy vesztemre tör, hogy meg akar semmisíteni, hogy erőszakosan ki akarja ragadni kezemből az örökségemet! És mégsem tett ellene semmit, sőt pártfogásába vette. Most odáig fejlődött a dolog, hogy nekem itt többé nincs maradásom ! — Oh ne beszéljen igy Erzsébet! — De megyek, — jelentette ki a grófnő. — Szegényen jöttem, szegényen is megyek! Itt hagyok mindent! Legyen övék a vagyon, amelyért annyira törik magukat! Győzzön az álnokság! — Az égre esküszöm, ez nem fog megtörténni, — kiáltott a herceg csaknem magánkívül. — A hamisság nem fog diadalmaskodni az igazság felett. Ez nem fog meg­történni, amig én élek! Megfogadom önnek ebben a pillanatban, hogy ellenségei érezni fogják kezemnek súlyát! Visszaült Erzsébet mellé és eltavolitani igyekezett a zsebkendőt, melyet könnyes szemei elé tartott. — On Erzsébet, mondjon le elhamarkodott szándéká­ról, — szólt könyörögve. — Nem látja, milyen nagy fájdalmat okoz nekem ez által? Good Reading for the Whole Family •News «Facts • Family Features The Christion Science Monitor One Norway St., Boston 15, Most. Send your newspaper for the tlm* checked. Enclosed find my check or money order. I year $18 □ 6 months $9 0 3 months $4J0 Q Nome Address Zone State" HA GY ASZ ÉRI A CSALÁDOT nag? ssüknóg ran a Jo BARA7RA ,akl a l*g**> róbb rémietekig dolgát»* a VÉGTISZTESSÉG­­ADAS minden tervéi — a család Jóváhagyásival Minden mtóskedéc úgy történik, hogy a gyásw ló család zavartalant] adbaana át magát u utolsó Tuceu nagyon nehéz Tvési ««•'íb szolgálatért késsen álL Bodnár A, Lajos ÉS FIA IFJ. LAJOS Mag var Temetés Rendező 3929 Lovain Av« ME 1-3875 Esküvőkre, lakodalmakra és minden más alkalomra a legszebb virágokat kapp személyes vagy telefon rendelésére. ARAINK SOHASEM ADHATNAK PANASZRA OKOT. Orban's Flowers 11520 Buckeye Rd. RA 1-1500 — Haha, — kacagott fel a kalandornő epésen. — Még ön s fájdalomról beszél! Ön nem is foglalkozott az ,én sorsommal komolyan! ön csak játékszernek tekintett engem, semmi egyébnek! — Ugyan, Erzsébet. . . — Nos, nincs igazam? — folytatta a leány hátraszegve fejét. — Bírni akart, de nem mint feleségét, hanem csak mint szeretőt. Oh, fenség, ilyesmire én oda nem adom magam! De sajnos, manapság a jókat eltiporják és a rosszak 'győznek! Ma azon a ponton állok, hogy minden­képen szerencsétlenné vagyok téve, lelkileg, testileg, anyagilag. És miért? Mert fenséged nem törődött az én sorsommal komolyan! Mert engedte, hogy a talajt alattam aláaknázzák! Miért nem gátolta meg, hogy ellenségeim valóságos hadjáratot indítsanak ellenem? S fenséged még azt mondja, hogy engem szeret? Oh, ez nem szerelem-A hercegre ez úgy hatott, mintha arcul ütötték volna. Egész magánkívül ugrott fel a pamlagról, egy szem­­pillantásig halántékához szorította kezét, aztán elfojtott hangon felkiáltott: — Jaj lesz azoknak, akik ezt nekem okozták, — most már irgalmatlan leszek irántuk. Erzsébet, holnap hallani fogja lépéseimnek eredményét! El akart rohanni. Az ajtóban azonban még egyszer megá'lott és visszanézett. Erzsébet lehorgasztott fejjel, szemeit betakarva, mozdulatlanul ült a pamlagon. A herceg érezte, hogy igy nem mehet el. Visszarohant még egyszer hozzá s megragadta kezét: — Erzsébet, — kiáltotta hévvel, csak még egyszer nézzen rám! Nem viselhetem el a kegyed kétségbeesését. Bizzék bennem, holnap már be fog állani a fordulat! Szétverem azt a bandát, amely ön ellen szövetkezett! Oh Erzsébet, csak egy pillantást vessen rám! Erzsébet szomorúan rázta fejét. — Az én elhatározásom megmásíthatatlan, — mondta — Elmegyek erről a ne'jiől, ahol büntetlenül a rágalmak özönét zúdíthatják reám Talán akad valahol egy szegény, de becsületes iparos, aki feleségévé tesz és legalább meg fog védeni ellenségeim ellen-Ez tőrszurás volt a hercegnek. Volt is benne valami igazság. A herceg érezte, hogy nagyon lanyha volt Ormay Alfréd és Berky iránt! De majd máskép lesz ez holnap, vagy talár, még ma! Kíméletlenül fog elbánni velük. A herceg irtózatos felindulásban rohant el. Az uccára érve, az ott várakozó kocsiba dobta magát. Haragjában el is felejtett utasítást adni a kocsisnak, aki várt egy percig, aztán csodálkozva fordult hátra. A herceg észrevette és odakiáltott neki: — A járásbírósághoz! A kocsi megindult. Mint már említettük, Keresztszegen néhány nap óta nagy felháborodásban volt a lakosság. A legutóbbi események nagy ingerültséget keltettek a grófnő iránt, de még a herceg iránt is, aki pártját fogja. Többen most ráismertek- Rögtön nagy tömeg verődött össze. — Még a történtek után is meglátogatja kedvesét, — mondták többen méltatlankodva. — Még pedig tüntetőleg, — tették hozzá mások. — Ez arcul csapása az igazságnak. A méltatlankodás zugásg moraj lőtt végig a tömegen. Vaiaki éles füttyöt küldött a herceg kocsija után. Erre aztán kitört a botrány. A tömeg üvöltözve vette űzőbe a herceg kocsiját; a szenvedélyek egyre jobban tomboltak, egy két vakmerő már köveket kezdett felszedni az uccán. Egy rendőr idejekorán észrevette a veszedelmet, rögtön jelentést tett a rendőrkapitánynak, ki azután lo­­vasrendóröket küldött a tömeg szétoszlatására-A herceg észrevette ezt és elsápadt. Egész életében ilyen esel még nem történt vele. A nép tehát már annyira sülyedt, hogy még őt sem respektálja? Tervét megváltoz­tatva, meghagyta a kocsisnak, hogy hajtson haza. Környezete, amint hazaérkezett, rögtön észrevette, hogy valami nagy dolognak kellett történnie. A herceg egészen Ki volt kelve magából, kísérteties arca vonaglott, kezei idegesen remegtek, midőn keztyüjét lehúzta. Alig mert valaki közelíteni hozzá. A herceg ledobta magáról kabátját és nagyot fújva csengetett. A napos tiszt remegve lépett be hozzá. — Hívják ide nekem azonnal a keresztszegi rendőrka­pitányt, — parancsolta ő fensége, felindulástól remegő hangon. A következő percben lovas staféta vágtatott lóhalálá­ban Keresztszegre. Mindenki azon törte a fejét hogy mi történhetett? Általános volt az a nézet, hogy alighanem merényletet kíséreltek meg ő fensége ellen- Valaki később elővette a kocsist és igy kitudódott a valóság! A keresztszegiek tehát tüntetést rendeztek a herceg ellen! Csak aztán meg ne bánják! Egy félóra múlva megérkezett a rendőrkapitány. A herceg villámló szemekkel toppant elébe. — Önök ugyan szép rendet tartanak Keresztszegen, — kiáltotta. — Milyen alapon engedhet meg magának a csőcselék annyi vakmerőséget, hogy kocsimat űzőbe vegye? ilyen hallatlan cudarság még nem történt velem egész életemben! Mondhatom, az önök közönye, renyhesége, kötelességmulasztása, szép gyümölcsöket terem. — Bocsánat, fenség, ami engem illet, én rögtön a legerélyesebb intézkedéseket tettem, amint a hallatlan botrány tudomásomra jutott. A hitvány uccai csőcseléket lovasrendőrök által szétugrasztattam. í Ha Floridában készül letelepedni, • forduljon teljes bizaloa&mal a | PRAGER JENŐ ENGEDÉLYEZETT ÉS MEGBÍZHATÓ j ingatlanforgalmi irodájához. $ JÓNEVÜ ÉS MEGBÍZHATÓ MAGYAR SALES* * MANEK ALLANAK A MAGYARSÁG * SZOLGÁLATÁRA • A Floridai életnek megfelelő szép, kényelemre be­­? rendezett laKÓházak vagy nagyobb, jövedelmező í több szobás és több lakásos épületek. J EUGENE PRAGER. REALTOR S 3161 S. W. 8-ik ucca Tel. HIGHLAND 6-6483 \ MIAMI, FLA.

Next

/
Oldalképek
Tartalom