Az Ujság, 1956 (36. évfolyam, 1-49. szám)

1956-11-06 / 49. szám

4 OLDAL AX ÜJ8AG \ DECEMBER 6, 1956 Amerikai Leány k REGÉNY Végre léptek allatzottak. Csakhamar kinyit az ajtó és Roksz belépett. Rosty szinte megijedt. — Az istenért, nem látta valaki ? — kérdezte. — Ne féljen semmit. Tiszta a levegő. — Nos, hogy állunk? — Készítse ki a pénzt. — Ah, tehát megtalálta Erzsit? — Meg bizony. De monhdhatom, egyszer megtettem, de többször neím. — Hol volt hát az a leány? — Mr. Grant fogva tartotta magánál. A vén kópé szerel­mes a kis leányba,nőül akarta venni.... — És....? — Képzelje mekkorát fog nézni Grant, mikor este hát­ra fog menni az áruházba és hült helyét találja Erzsinek. — Tehát elhozta onnét? — El bizony. Most már nyugodt lehet tőle ő nincs töb­bé — Meghalt? — Igen. Csendesen elszenderedett az Urban. — Nem értem, — csodálkozott Rosty. — Természe­tes halállal múlt ki, vagy megfojtotta, vagy a vízbe taszí­totta őt? Hogyan történt? Beszéljen már — Figyelj en ide. A leány, amint már említettem, eltű­nésének napjától fogva az áruházba volt bezárva. A vén Grant mindennap házassági ajánlataival istromolta őt. A rettenetes helyzete, a folytonos félelem, a kiállott gyötrel­mek annyira megviselték hogy egészen belebetegedett.. Két ségttlenül belehalt volna,ha még két napig ott marad, oly gyönge volt szegény, hogy alig birt velem jönni az utcán úgyszólván vinnem kellett őt, annyira erőtlen volt. Kocsi­ba nem mertem ültetni, mert nem akartam, hogy bárki is lássa. — S hova vitte őt? — A mosónőmhöz. Az egy igen derék asszony, aki né­hány dollárért hallgatni tud, mint a hal. Nem is faggatta kérdéseivel Erzsit, de nem is igen faggatatta, mert annyira ki volt merülve, hogy amint ledőlt a pamlagra, elvsztette eszméletét és többé vissza sem nyerte. — De akkor nem halt még meg? — Vége annak! Egyébiránt ha nem hiszi, jöjjön el s nézze meg tulajdon szemeivel. — Most még nem, majd ha besötétedik. Hol lakik a mosónője? — Nem messzire innét egy szűk utcában. — De csak nem j elentette az esetet a rendőrségnek és nem hivatott orvost? — Hova gondol? Mondtam neki, hogy majd hozok én e­­gyet. ön lesz. az orvos, Mr. Rosty. — Ez már jól van igy, — mondta Rosty. — De ha én mint orvos megyek oda, akkor nem szabad sokáig várni. — Magam is azt tartom. Egyébiránt ebben a félreeső városrészben bátran mehetünk, nem figyel ránk senki. — Akkor hát menj ünk. — És a pénz Rosty ur? — Majd ott meg fogja kapni. — Persze előbb meg akar győződni, — mondta Roksz gúnyosan. Ámde ha én mondom, hogy meghalt, akkor el is hiheti. Ha ön nem bízik bennem, akkor én sem bízom önben s ennek rossz következménye lehet, Mert ha én méregbe ta­lálok jönni, akkor aztán könnyen olyasmire engedtetném magamat ragadtatni, aminek ön nem annyira örülne. — Megkapja a pénzt, csak jöjjön. — Csak legalább ezt a széleskarimáju kalapot ne ten­né fejére, amelyben már a verebek is ismerik önt —mondta Roksz bosszúsan. — Csak menj ünk, — dörmögött Rosty. Útnak indultak mindketten. Zegzugos utcákon át végre egy alacsony, piszkos ház elé értek. — Ez az, mondta. Roksz. —Itt fekszik az áldozat. Bementek. A mosonő éppen ruhát vasalt és olyan szén­gőzös levegő terjengett a szobában, hogy Rosty szája elé tartotta zsebkendőjét. — Ugyan jó későn jönnek, — jegyezte meg Jónásné. — Elhoztam az orvos urat, — mondotta Roksz. — Hol a beteg? — szólt Rosty körülnézve. Hátul egy ócska pamlagon megpillantotta Erzsit s mindjárt oda is ment­— Szegény gyermek, — mondta szánakozóan, —olyan ko­rán kellett meghalnia. Milyen halvány, besett az arca. Bizo­nyosan sokat kellett szenvednie­— Talán már meg is halt? — kérdezte Roksz. — Ugyan kérem doktor ur nézze meg. A szörnyeteg a leány fölé hajolt. Elégült kifejezés látszott utálatos arcán, amidőn felismerte Erzsit, aki most már az ö hatalmába esett. Megtapagatta ütőerét s kijelentette, hogy meghalt-Az asszony megijedt. —Mit csináljak én vele?—kérdezte. Rettenetes gyanúba kerülök, ha kitudódik ez a haláleset­— A halott egyelőre itt fog maradni, — mondta Roksz. — Kerestetni fogom hozzátartozóit s majd azokhoz vitetem. Temessék el ők­— De talán mégis jó lenne bejelenteni a dolgot? — Az nem szükséges, — vetette magát közbe Rosty. — halotti bizonyítványt én magam fogom kiállítani. — S én meg eltemettetem a leányt — tette hozzá Roksz — Maga, Jónásné, ne mozduljon. Bízzon csak mindent re­­ám. Azért a csakély alkalmatlanságértt, amit a leány itlé­­tte magának okozott, itt van egy két dollár. A pénzt letette az asztalra. t — Jó. jó, — dörmögte Jónásné, — Most inkább csak intézkedjen, hogy a halottat minél előbb elszállítsák innét. — Megyünk, megyünk, — mondta Roksz s Rostyval e­­gyütt eltávozott. No lássa, — szólt Rostyhoz, mikor kiértek.__ Még ezt is le kell kenyerezni. Ennek a hallgatását is meg kell vá­sárolni s maga mégis úgy fukarkodik. De remélem, lega­lább jó áldomást fog fizetni. Rosty savanyu arcot vágott. Rokszi azonban ezt nem akarta észrevenni és folytatta: Mindjárt itt a sarkon van egy csapszék, ide beme­gyünk. Szörnyen ki van száradva a torkom, a gyomrom meg istentelenül korog. — De hátha ott meglát valaki? — vetette ellen Rosty. — Attól ne tartson. Ezen a környéken senki sem ismer benünket. — Engem nem, de magát inkább akkor csavar az u­­tunkba egy rendőrt, amikor legkevésbé szeretnénk. — Erre nem igen járnának a rendőrök, legfeljebb ami­kar razziát tartanak. Egyedül egyikük sem mer ide jönni. Rosty kelletlenül követte Rokszot a csapszékbe, amely n valamivel jobb és tisztább volt egy közönséges tolvaj-ta­nyánál. A környékbeli iparosok és kiskereskedők jártak ide s azért a rendőrség nem is igen tartotta szemmel, talán még azért sem, mert a tisztes látszat kedvéért ezt a büsz­ke nevet viselte: “Lincoln venéglő.” Foksz ment elől. Rosty mögötte ballagot, miközben mogorván nézett szét, vájjon nem lát-e valahol egy vesze­delmes arcot. A sarokszobában Roksz letelepedett s intett Rostynak, hogy ő is foglaljon helyet. A vendéglőnek ebben a részében aknr még kevesen voltak. — Itt nyugodtan beszélhetünk, — mondta Roksz. —Most pedig nyissa ám ki az erszényét. — Mit akar hát maga telhetetlen ember! — morgott Rosty. — Mindenekelőtt jó vacsorát. Hé, pincér! Két rostélyost jó fokhagymásán, pirított burgonyával. — Nekem nem kell. Én nem eszem, — jelentette ki Rosty — Annál jobb — megeszem én, csak hozza- De puha le­gyen ám, szedtevedte_ Aztán három üveg bort, azokból a hosszunyakuakból. Szaporán, az áldóját, mrt rögtön magát falom fel! A pincér elrohant. Magukra maradva, Roksz ismét asztal társához fordult: — Ugyan mit vág már ilyen savanyu arcot, Csak meg­­érdemlek egy vacsorát azért, amit a maga érdekében tettem. Ide most a többi pénzzel! — Ötven dollárt már kaptál. — No igen — s most meg akarom kapni a többi ötszázat is­— Ohó, csak négyszázötvenet, sőt azt hiszem, elég lesz kerekszámban négyszáz is, — vetette ellen Rosty. — Hallja-e, ilyen fukar embert még sohasem láttam. Azt hiszi, miután a missnek most már vége, hát akármiyen ron­gyos összeggel kitörölheti a szemem? — Ne olyan hangosan. — De beszélek én még hangosabban is, mert látom, hogy be akar engem csapni. Gondolja meg, mi lenne akkor, ha én bíróság elé állnék és kimondanám, hogy az a másik odaát nem az igazi Keresztszeghy Erzsébet, hanem Fipsznek a nővére, aki csalárd utón jutott az örökséghez, ellenben az igazi örö­kösnőt itt elpusztították. Mi lenne akkor, he? Rosty dühös pillantást vetett reá- De aztán csakhamar közönyős arcot öltött. f — Legfeljebb nem hinnék el magának azt a badar be­szédet. — Badar beszéd? Próbáljuk meg! Nekem csak egy sza­vamba kerül s önt vasra verve kisérik New-York utcáin a bör­tönbe. — Megörültél? — csikorgatta fogait Rosty. — Eddig ötszáz dollárral beértem volna, de most már ezer dolláron alul nem teszem. Vagy megkapom ezt az össze­get vagy ön a börtönbe sétál. Válasszon! Rosty gondolkodott egy percig. Aztán igy szólt: — Jól van. Megadom az ezer dollárt- De most nincs ná­lam a pénz. Várrnod kell holnapig. — Ez már beszéd, — mondta Roksz. — így megértjük egy­mást- Ide most a négyszázötven dollárt, a többire holnapig várok. Rosty az asztalnál átadta a pénzt­— Pincér! — kiáltotta Roksz lángoló arccal, — bort ide! Ma jó kedve van! A pincér hozta a bort és Roksz ivott, ahogy csak győzte- CV. FEJEZET. ROSTY AMERIKÁBAN. Berky konzul csak várt-várt, de a legfontosabb személy, akitől legtöbbet várt, Dunkan, nem mutatta magát. Már- már azt hitték, hogy gonostzevők titokban őt is eltették láb a­­lól, amikor egyszerre csak betoppant Dunkan. — No, hála istennek, csakhogy életben van, — mondta a konzul. — Már attól féltem, hogy a gonooszok kezébe került. Mi hirt hozott? — Nem a legjobbat­— Megtalálta-e Erzsit vagy Rostyt? Egyiket sem a kettő közül. Csak Roksz felől hallottam hirt. — Nos mi van vele? —Halva találták a Lincoln féle vendéglőben egy matróz­féle ember gutaütés következtében hirtelen meghalt. Bran-Mennyi pénzre lesz szüksége jövő esztendőben a Karácsonyi bevásárláshoz? Ha postakártyán vagy telefonon érte&it ben­nünket, mit óhajt KARÁCSONYRA, időben há­zához szállítjuk, szépen, tisztán megtisztítva. Pulykák, csirkék, kacsák és libák — a legjobbak. Varga Gyula és neje, Telefonunk: Garrettsville 73 -J-l AZ EGÉSZ VÁROSBAN NEM KAPHAT JOBB (ZÜ CSIRKÉKET, MINT NÁLUNK s ÁLTALUNK Postai címünk: Varga Poultry Farm, Starr Rt- GARRETTSVILLE, OHIO UJ TETŐ CSATORNA Minden lefizetés néSiül 36 havi terjesztő—»1 MINDEN MUNKÁNKKAL JÓTÁLLÁS JÁR ART SEGEDY 3037 East 123rdSt. Tel. WY1-6406 Sít.*----dunk DÍJMENTES árUltfal Szakács József ÓHAZAI PLUMBER ÉS SZERELó MESTER 3097 Ashwood Rd. SK 1-1479 A c«atornát ásá* néiküJ vlllanygéppoi tisztin»* U] triuoKat es javnak * tjvarknt elvi'Jiei HA GYÁSZ ÉRI A CSALÁDOT nagy szükség van a JÖ BARÁTRA ,akl a legap róbb részletekig Kidolgozza a VÉGTISZTESSÉG ADÁS minden tervét — a család Jóváhagyásával. Minden intézkedés úgy történik, hogy a gyá«Vr ló család zavariaiarul adhassa ál magát ar utólag búcsú nagyon nehéz perceinek. Gyász esetén szolgálatára készen 411 Bodnár A. Lajos Magyar Temetés Rendező 3929 Lorain Ave ME 1-3075 don biztost rögtön kiküdték, aki aztán Rokszra ismert a halott matrózban. Miféle vendéglő az? — Tudtommal elég tisztességes vendéglő, amelyben o­­lyanfajta népség, mint Roksz, nem igen szokott megfordulni. — Akkor hogyan került oda a fickó? — Nem egyedül volt, hanem egy másik férfi társaságá­ban, kinek legfőb ismertetőj ele az volt, hogy széleskarimé­­ju, puha kalapot visel-Ez Rosty! — kiátotta a konzul­— Magam is azt tartom, — felelte Dunkan. — Amit gya­nítottam, az most valónak bizonyult. Roksz kijátszott bennün két és átpártolt Rostihoz, aki bizonyára jól megfizette őt. — Nem találtak nála pénzt? — Azt nem tudom. Ma esz a boncolás. A hir hallatára fu­tottam egyenesen ide. — És mi lett Rostyval? — Eddig még csak annyit tudunk, hogy tegnap estefelé a két ember megjelent a vendéglőben és rögtön a sarokszo­bába húzódott. Roksz megevett két rostélyost és megivott há­rom-négy üveg bort- Ettől bizonyára lerészegedett. a másik előbb távozott, ő azonban még ott maradt az asztalra hajtott fővel, mintha aludt volna. Tizenegy óra után valamennyien vendég hazament, csak ő maga volt még ott. Ekkor fel akar­ták kelteni s borzadva látták, hogy meg van halva­— Talán csak mélyen aludt? — Nem, nem meghalt. Ma lesz a boncolást a halál okának kiderítése végett­— Menjünk azonnal oda! — jelentette ki a konzul- — Ki váncsi vagyok a boncolás eredményére. De azonfelül még be­szélni szeretnék a vizsgálóbíróval. Ma reggel olyan történt ami azt hiszem, összefügg ennek a Roksznak a dolgával, ha pedig nem függ össze, akkor a legnagyobb mértékben külö­nös. Ezt szeretném a vizsgálóbíróval beszélni. Sietitek egyenesen a törvényszéki épületbe a vizsgáló bí­róhoz. — Jó, hogy jön, konzul! — Éppenmost értesülök, hogy Roksz mérgezés következtében halt meg. A bor maradékában melyből ivott s belső részeiben is mérget találtak. A halálnak oly gyorsan kellett bekövetkeznie, hogy még csak nem is ki­álthatott. ? — Milyen méreg volt az, biró ur? — Kéksavat mondanak az orvosok. — Kire irányul a gyanú? — Kétségkívül kísérőjére, aki sietve távozott a vendég­lőből­— Mi már tudjuk, ki az. — Én is tudom. De a gyanú nem egészen bizonyos. Lehet, hogy a matróz maga tette poharába a kéksavat, mert az üveget mellette találták a földön. Ebből már most a kö­vetkezőket vonom le; ez az ember — t. i. Roksz — nemcsak Gált ölte meg, hanem ő tüntette el miss Erzsit is, miután e­­lőbb a hozzá hasonló Albano Rizát a vizbe taszította. Ha nincs, aki főzzön fa önmaga nem főzhet vagy pihenőt tart a fő létben, ét 'népit olyan étéit kíván élve \ tetei ét egétxtéggel tife \y{fosztani, amilyent otthon főznek tikkor kereste tel m RICE RESTAURANT 12628 Buckeye Road Finom töltött káposzta minden nap HAZA VITELRE la. Elizabeth Kish, tukrídono* 50-nél többféle sör na mindig készenlétben RUDY TAVERN 5710 Lorain Avenue Tel. WO 1-9586 Ha party Ja van kásánál vagy kirándulásra megy csa­ládjával és barátaival, olyan kedvezményes áron kap sört. hogy érdemes hozzánk elbaj­­anla. Breznay Rudolf, tolni Nem árt, ha tudja, hogy DECSÓ FERENC mindenfajta varrógépet szakszerűen, ieljes jótállással megjavít HA BAJA VAN A VARRÓGÉPÉVEL, CSAK D E C S Ó T kell hivnia: Tel. Hl 6-2674 226 S. W. 22nd Ave MIAMI 35. FLA. Esküvőkre, lakodalmakra és minden más alkalomra a legszebb virágokat kapja személyes vagy telefon rendelésére. ARAINK SOHASEM ADHATNAK PANASZRA OKOT. ~ Orban's Flowers 11520 Buckeye Rd. RA 1-1500 Ha Floridában készül letelepedni, forduljon teljes bizalommal a PRAGER JENŐ ENGEDÉLYEZETT ÉS MEGBÍZHATÓ ingatlanforgalmi irodájához. HIRSCH GYULA, KOZMA JÁNOS. Mrs. FULLER SZERETŐ JIMMY és Mrs. MIHALIK államilag engedélyezett magyar salesmanek A Floridai életnek megfelelő szép, kényelemre be­rendezett lakóházak vagy nagyobb, jövedelmező több szobás és több lakásos épületek. 3161 S. W. 8-ik ucca Tel. HIGHLAND 6-6483 MIAMI. FLA.

Next

/
Oldalképek
Tartalom