Az Ujság, 1956 (36. évfolyam, 1-49. szám)

1956-05-31 / 22. szám

i OLDAL AZ ÚJSÁG MAY 31, 1956 Amerikai Leány REGÉNY — Neki fogta a pártját. Nem marad tehát más válasz­tásom, mint mennem kell. Csak nem tehetem ki magamat napról napra újabb megaláztatásoknak. — Tehát itt is győzött a grófnő, — szólt Margit. — Megcsalta az öreg Keresztszeghyt s karmai közé keritette millióit, az igazi örökösnőt pedig mint csalónőt üld'özteti, holott ő a csalónő. Elkápráztatta a herceget s kimart a pa­lotából előbb engem, most pedig fenségedet. Oh, ez egy megtestesült démon. — Hogy áll a dolog azzal az örökséggel? Margit elbeszélte az egész tényállást. — Vannak erre nézve bizonyítékok? — kérdezte a her­cegné. — Még nincsenek, de bizonyára megleszxlek, Alfréd a­­zokért ment át Amerikába, de áldozatul esett buzgalmának Hangja megcsuklott ezeknél a szavaknál. A hercegné hirtelen megragadta a kezét. — Tudom, hogy kije önnek Alfréd, — mondotta. — Tudok mindent és ép azért jöttem, hogy önt erre a pontra nézve megnyugtassam. Nem tartok haragot szivemben. Megbocsátottam önnek már régen. Végre is én akkor még nem voltam a herceg neje. — Oh fenség, mily nagylelkű. — Én megbocsátok, dehogy férje meg fog-e bocsátani, azt már nem tudom. Abba nincs beleszólásom. — Amit rám mért, azt elviselem, mert vétkes vagyok, — felelt Margit alázatos megadással. — Bűnömet elhall­gattam, azért most bűnhődnöm kell. Most már csak egy cél van előttem. Ha már a fiamat elvesztettem, legalább megalázva szeretném azt látni, aki szerencsétlenségemet okozta. Egyedüli vágyam az, vajha annak a szegény leány­nak sikerülne megszerezni a szükséges bizonyítékokat. — Hol van most az a leány ? — Útban van Amerikába. — Talán menekül a grófnő elől? — Nem éppen csak ez, meg akarja szerezni Ameriká­ban a személyazonosságát igazoló okmányokat. Vajha ez sikerülne neki. — E kívánságában én is osztozom, — válaszolta a hercegné. — Ha a bizonyítékok meglesznek akkor az ál-örökösnő le lesz leplezve és ki fog derülni, hogy a grófnő nem una­­kahuga Keresztszeghy Józiásnak. Az lesz ám csak a bot­rány. Valóban sajnálom a herceget. — Ezt a botrányt én nem várom be, — felelte a her­cegné. — Megyek külföldre és sorsára bízom a herceget. Ha szégyent fog aratni ő lássa kárát. Nem mondhatja, hogy nem figyelmeztettük. Fölemelkedett. — Most Isten önnel, Margit, — mondta. — Váljunk el béih Ki tudja viszantlátjuk-e még egyszer egymást. ( % •. ét nyújtotta a grófnénak, ki azt ajkához akarta emelni, de eszébe jutott, hogy azt az álarc miatt nem tehe­ti. Mindketten könnyeztek. A hercegné hirtelen megfor­dult s kisietett. A folyosón várt reá a gróf. — Kedves Mocsonoky, — mondta —« ön túlságosan ke­gyetlen neje iránt. — Fenséges asszonyom, — felelt a volt udvarmester, — ha annyira nem szerettem volna Margitot, most talán nem lennék oly kegyetlen iránta. — Gondolja meg, hogy mindannyian emberek vagyunk, különféle gyarlóságoknak alávetve. Gondolja meg, hogy keresztények vagyunk s legelső kötelességünk ellenünk vétő embertársainknak megbocsátani. Ne engedje, hogy szegény neje sokáig szenvedjen. A gróf mélyen felfohászkodott. — Nem tehetem, — mondta. — Miért nem? — Elkeseredésemben esküt tettem, hogy a grófné ar­cát többé meg ne láthassa senki. — Boldogtalan! Hogy tudott ilyen esküt tenni? —Már "megtörtént!—felelt a volt udvarmester tompán. LXVII. FEJEZET AZ AMERIKAI CINKOSTÁRS. Gál és Erzsi szerencsésen kikötöttek az újvilág part­jain. Mindjárt kiszállásukkor az úgynevezett Castle Gar­­denben a szokásos vámvizsgálathak és egyéb formasá­goknak kellett magukat alávetniük. Podgyászuk még nem került sorra s ők ott ácsorogtak a nagy podgyászkiadó csarnokban, nézegetve a nyüzsgő sokaságot. Egyszerre valaki elkiáltotta: Keresztszeghy! Erzsi szinte összerezzent e kiáltásra s gyorsan megfor­dult. Maga Gál is megvolt lepetve. E pillanatban egy matrózforma, visszataszító képű ember termett mellettük és vigyorogva kérdezte: — Talán bizony a kisasszonyt is Keresztszeghynek hiv­ják, hogy egyszerre megfordult? , — Az a nevem s egészen megvagyok lepve, hogy itt hallottam.-- Akkor hát földiek volnánk. — Ön tehát magyar? — kérdezte Gál. — Az vagyok! — Mióta van itt? — Van már egy pár éve s mindig örülök, meg szomor­­kodom is, mikor magyarokat látok, örülök, hogy magyar szót hallok, de másrészt sajnálok mindenkit, aki elszakadt a drága hazától. — Hát maga miért szakadt el? — Oh kérem, a mi hivatásunk hozza azt magával. Egyszer itt, egyszer ott. A matróznak nincs hazája vagyis helyesebben mondva, a nagy világ a mi hazánk. Van-e már szálodájuk? Ajánlom a Hungáriát”, ott igen jól el lesz^ nek látva. E pillanatban sorra került a podgyászuk s oda siettek. A vizsgálaton gyorsan átestek, egy teherhordó aztán fel­kapta a podgyászt s vitte a készen álló kocsihoz. Az állí­tólagos Keresztszeghy és földi sunyin nézett utánuk. Ki­látszott a szeméből, hogy nem jót tervei. Mest egy másik matróz lépett hozzá: — Nos, meg vagy-e elégedve velem? — kérdezte ango­lul. — Alig bírtam ám azt a cifra nevedet becsületesen ki­ejteni, ahogy kívántad. De szólj, mirevaló volt ez? Ilyen módon akartad talán kitudni, hogy megérkezett-e, akire már napok óta vársz? — pjgy kis ártatlan fogás az egész. így szoktunk mi magyarokat fogdosni a Hungária számára. Egy kis borra­való mindig kijár ilyenkor. — Hahaha! — kacagott fel a másik. — Csak nem gon­dolod, hogy engem lóvá teszel? Mintha bizony keresztül nem látnék a szitán. Ne legyen Rókus a becsületes nevem, ha megint valami huncutságon nem töröd fejed. Nem hiá­ba, hogy sürgönyt kaptál, melyet azonban rögtön elégettél Te ezekre az idegenekre vártál, de miután személyesen nem ismerted őket, hát egy ismert fogással éltél. — Ugyan mit törődöl vele, Rókus. Nincs egyéb bajod? — No, no! Csak tudni szerettem volna. A másik, kit társai közönségesen csak Fülöpnek hívtak, ezalatt kinézett s látta, hogy a magyarok kocsija csak­ugyan a Hungária szállónak tart. — Lám! — mondta visszatérve, — Mégis csak odahaj­tattak. Erre már ihatunk egyet. Menjünk át a “Fekete Medvébe”, ott jó bor van. Rókusnak az ellen sem volt kifogása s követte társát a “Fekete medve” cimü vendéglőbe. Pénze nem volt. de bí­zott abban, hogy Fülöpnek bizonyára van, vagy legalább lesz. A z utóbbi elő is vette ex szényét s szemügyre vette tartalmát. Volt benne elég szépen. — Sebaj — mondta. —Mulathatunk egyet. — Hallod-e Fülöp, egy idő óta jól pénzelsz. Tán csak nem ütöttél agyon valakit? — Haha, hova beszélsz? Hazulról kapom! — Van is neked hazád! — Van egy nővérem, aki igen gazdag. — Hol? — Otthon... «'-zaj. cdaái. — .ló partiét csinált? — Dehogy, még hajadon és csak ezutáil fog férjhez menni. De annyi a pénze, mint a polyva. — Akkor hát illik, hogy neked is küldjön; ha nekem egy ilyen gazdag nővérem lenne, összeütném a bokámat s mulatnék éjjel-nappal s folyton azt kiabálnám: “Soh’se halunk meg.“ De hogy jutott : ahhoz a sok pénzhez? — Hát úgy cseppent bele, mint Pilátus a krédóba. Egy napon levelet kapott egy ottani ügyvédtől vagy köz­jegyzőtől, wagy nem is tudom már kitől, amelyben tudtá­ra adták, hogy jöjjön haza, mert a nagybátyja, aki külön­ben égj’ vén különc, halálosan beteg. Nem is tudtuk, hogy Magyarországon egy gazdag nagybácsink van, mert tudva­levőleg csak Amerikában teremnek a gazdag nagybácsik; a nővérem meg is irta ezt annak a közjegyzőnek, mire az a válasz jött, hogy nem baj, csak szedje össze az okmányait mint Keresztszeghy Erzsébet s jöjjön. — Hát az öreg ur csakugyan nem volt a nagybátyátok? — Tudja Isten! És soha sem hallottam róla semmit. Annak a közjegyzőnek jobban kell tudnia, mint nekünk. — És elutazott a nővéred? — El bizony, s mint később értesültem, bele is ült a szép vagyonba. — Teringettét! — Akkor hát te is részes vagy. — Nekem azt mondták, hogy kopp! Én nem számitox Nekem nem is szabad a világon lennem. Azzal kell beér­nem, amit úgy kapok tőle! — — A hallgatásodért, — jegyezte meg Rókus ravasz mosollyal. — Ebben a tekintetben nulla vagyok. — És ha mégis átmennél osztozkodni? — Csak nem vagyok olyan tökkelütött, hogy ilyen bo­londságra vetemedjem! — Osztozkodni nem bolondság! — De akkor nem lenne ám min! Amint én fellépnék, mindjárt vége lenne mindennek. Az örökség egyszerre úgy elpárogna, mint a kámfor. — Ez valóban különjös örökség,—jegyezte meg Rókus. — De mondd, vájjon ezt a kisasszonyt is, aki ma megérke­zett, Keresztszeghynek hívják? — Há hallhattad! — És neked őt szemmel kell tartanod, ugy-e? No, öcsém, erre egymagad ne?n vagy elegendő. Ilyenkor több szemre van szükség. Nekem pedig kitűnő szemem van ilyenre. De nem innánk egyet? Koccintottak és ittak. Fülöp lassacskán kezdett elázni. Társa ki akarta csalni belőle a titkot s egyre itatta. — Ugyan mondd csak kedves cimborám, mit keres itt az a másik kisasszony? Talán bizony az is az örökség után jár? — Lőttek már annak! — Hogy-hogy? — Már a nővéremnek van odaítélve a hagyaték. A közjegyző szépen letárgyalta s neki át is adta. • *^-*^**^*—rrr rrrrrrrrrrr Z'ZZ HA GYÁSZ ÉRI A CSALÁDOT nagy szükség van a JÓ BARÁTRA .aki a iegap róbb részletekig eldolgozz» a VÉGTISZTESSÉG ADÁS minden tervét — a család léváhagyásávsi Minden intézkedés úgy történik, hogy a gyásv» ló család zavartalarul adhassa át raatrá* a* utót*# búcsú nagyon nehéz perceinek. Gvász ese'én »zolaálatár» késsen áll Bodnár A. Lajos Magyar Temetés Rendező 3929 Lorain Ave ME 1-1075 Szakács József ÓHAZAI PLUMBER ÉS SZERELŐ MESTER 3097 Ashwood Rd. SK 1-147$ a csalómat ásás nélkül 'Ml-mygéppel Hntttjak. ül nr unnat es lavnast e gvarant elvállal — Természetesen a maga részét is beseperte! — Az magától érthető. A tejfelt bizonyára előbb le­szedte magának. — Nagy vagyon volt? — Sok millió! — No, akkor jut is, marad is. A másik persze nem hagyja magát, ugy-e? — Nem bizony, ki akarja sütni, hogy ő az örökös. Átjött bizonyítékokat keresni. — Talán úgy áll a dolog, hogy ő az igazi örökös, mi? — Az az örökös, aki megkapta az örökséget. Ez pedig már a nővérem kezén van. — De az a másik el akarja perelni! — Már az alig fog neki sikerülni. Százszor is az lehet a neve, ami nekünk, azért mégse fog ki rajtunk. — Ki az az ur, aki vele j(ött? — Úgy hallom, valami elcsapott rendőrtiszt. — Talán rokona? — Távolról sem. Pártfogóul szegődött melléje, bizo­nyára abban a reményben, hogy majd a végén ő is jól beJ lemarkol a pénzeszsákba. — Hm, hm! — dünyögött Rókus. — De nem innánk e­­gyet? A dolog egy kicsit mégis igen különös. A te helyze­tedben félnék, hátha mégis rosszul üt ki a dolog. Ha az1 a másik mégis valahogy megkerithetné a bizonyítékokat, a­­miket keres.... — Akkor se mehetne semmire! Neki mint mondtam, már befellegzett. A hagyaték le van tárgyalva s nővérem­nek át lett adva. A gazdag nagybácsi őt még éltében elis­merte, mi kell hát még? Semmi! A dolog annyira rendben van, hogy én cseppet sem aggódom. — Ha így áll a dolog, öcsém, akkor én nem lennék mat­róz egy percig sem. Finom ruhát vennék magamnak és úgy élnék, mint valami -gentleman. — Az is meglehet, most azonban még nincs itt az ideje. — Mondd csak, hol van most a nővéred? — Európában. — Igen, de melyik városban? — Ej, mit kérdezed te azt! Úgy sem érdekel az téged. — Hehe! — vigyorgott Rókus. — Úgy látom, titko­­lódzni akarsz. De nem vagyok ám olyan tökkelütött, hogy át ne látnék a szitán. Annyit már gyanítok, hogy ez a kis­asszony, aki ma megérkezett, nem csekély gondot okoz a­­zoknak odaát. És most megbíztak téged, hogy figyelj rá, i esetleg.... hm, hm! — harapta el a szót. — No majd elvá­lik! Igyunk egyet! Kocintottak és ittak. Rókus kjözelebb húzódott pajtá­sához s halkan folytatta: — Akármi legyek, nekem ez a mai csíny módfelett tet­szett! Hogy megfordult mindjárt, mikor a közös neveteket hallotta. Úgy látszik, semmit sem gyanít. Mit gyaníthatna? Mi van abban, hogy véletlenül neki is épp olyan neve van, mint nekem? — Ez a névközösség tehát az oka, hogy ő most perrel akar benneteket megtámadni?—kérdezte Rókus gúnyosan. _ Fülöp vállat vont. — Vagy talán ő az igazi, a te nővérednek pedig az csak kölcsönzött neve? Legalább úgy tudom, hogy téged soha sem hívtak Keresztszeghynek. Fülöp észrevehetőleg zavarba jött, de csakhamar az­zal vágta ki magát, hogy nővére más apától való és azért UJ TETŐ CSATORNA Minden lefizetés nélkül 36 havi térlesztéeeel MINDEN MUNKÁNKKAL JÓTÁLLÁS JÁR ART SEGEDY 3037 East 123rdSt. Tel. WY 1-6406 Szít«— «dunk DÍJMENTES árlejtést ízlésesen és méltányos árban készít ©1 minden virág rendelést STEVEN'S FLOWERS Virág minden alkalom*» 12303 Buckeye Road WA 1 4461 GAYER'S FLORAL SHOPPE 3033 Lorain Avenue Telefon: ME 1-1889 Lengyel János és Csipkés B- lemér tulajdonosok Külső és Belső HÁZFESTÉS MINDENFAJTA FURNACE leszerelést és Javítást teljes Jótállással végzünk. Bádogos mukát: csatoránzás! áe tető Javítást Is vállalunk Minden munkánk biztosítással és GARANCIÁVAL jár. Szivesen adunk árlejtést is. mégpedig DÍJMENTESEN MAGYART PÁL, THE PARKHILL FURNACE CO. LOngacre 1-4613 12801 ParkhlU A ve DAVE SZABÓ FESTŐ CONTRAKTOR Hívjon fel telefonon, ha ár­lejtésre vagy szolgálatunkra van szüksége WO 1-0448 vagy TR 1-6946 DUTCH BOY LEAD f Esküvőkre, lakodalmakra és * S minden más alkalomra j J a legszebb virágokat kapja , < személyes vagy telefon rendelésére. i J ARAINK SOHASEM ADHATNAK | * PANASZRA OKOT. J j Or ban's Flowers j j 11520 Buckeye Rd. RA 1-1500 \ hívták Keresztszeghynek. — Ne füllents kópé! — pirított rá Rókus. — Az imént bevallottad, hogy úgy cseppentetek az örökségbe, mint Pi­látus a krédóba. — Ej mit faggatsz itt engemet! — fakadt ki Fülöp dühpsen. — Én fizetem a te borodat is s még hinni sem: akarsz a szavamnak. Ezzel felugrott s menni akart. — Hová, hová, Fülöp? — Ne bánts, menni akarok, dolgom van! — Igen ám, de előbb fizess! — Ah vagy úgy! Ejnye, de kedves vagy, hallod-e? Na mindegy! Van itt még! Kérkedve rázta meg erszényét s hangosan kiáltotta: — Fizetni! A korcsmáros gyorsan ott termett. Fülöp nagy kegye­sen leszúrta a bor árát s kiment. A másik még ott maradt, mert volt még bor a palackokban, melyet csak nem hagy­hat kárba veszni. — Azt hiszem — mormogta magában, — ez a Fülöp valami rosszban sántikál. Nyilván megbízást kapott attól az európai ügyvédtől, hogy azt a másik misst, aki az örök­séget meg akarja támadni, valamikép eltegye lábl alól. A huncut nem akarja elárulni a dolgot. Nem akar engem társnak venni, hogy én is kereshetnék egy pár dollárt. No hát akkor majd átszegődöm a másik párthoz Ott hama­rabb kinézhet valami. Majd beszélek azzal az úrral, akit Fülöp kicsapott rendőrnek mondott. Hátha meg tudok ve­le egyezni! De persze, Fftlöp cimborának erről semmit sé szabad tudnia! LXVIII. FEJEZET. EGY AMERIKAI NABOB Nem messzire New Yorktól, széles folyó partján egy egész kis városrész emelkedik, melyben legtöbbnyire gaz­dag családok laknak, illetőleg nyaralnak.;. Mr. Grant Áb­rahám gazdag gyárosnak is itt van a kastélya, pompás kerttel körülvéve s minden elképzelhető kényelemmel el­látva. Éppen most érkezett meg Erzsi Gál kíséretében. Pár évet töltött Mr. Grant házában s az egész környéket jól ismerte. A terebélyes fák szinte örvendező bólintgatással fogadták s a nagy vadászkutya vidám csaholással futott elébe. Erzsi meg volt illetődve. — Lássa,.Gál ur,— mondta, — itt boldog voltam. Granték jól bántak velem, úgy tekintettek, mint családta­got tekintettek, mint családtagot, nem voltam kizárva sem­miből, minden örömükben, bánatukban részt vettem. iSzin­­te bánom, hogy megkaptam nagybátyámnak ama végzetes levelét! Attól fogva kezdődik minden szenvedésem! Bár soha ne láttam volna Keresztszeget. Én nem is óhajtom! többé látni. — Most már vissza nem fordulhat, kisasszony! Az okmányokért jöttünk, azokat most meg kell szereznünk s azok segítségével a csalókat leleplezni. Ezt meg kell ten­nünk, hacsak magunkat nem akarjuk megbélyegezni. — Ebben igaza van! — felelte Erzsi. — magamnak! is tartozom azzal, hogy kimutassam, hogy nem vagyok csa­ló. Nagybátyámnak is tartozom azzal, hogy -«azt a másikat leleplezzem és bíróság elé állítsam. E pillanatban két leányka futott elő a házból. Nyilván észrevették Erzsit s hangos Örvendezéssel futottak hozzá s nyakába ugrottak és nem győzték csókolni, Erzsi egészen meg volt illetődve s felváltva keblére szorította az aranyos kis lánykákat, egykori tanítványait, kik most diadallal vit­ték őt a kastélyba. AZ ÚJSÁG ÉS A NYOMDA TELEFONJA: GA 1-5658. FAirmounl 1-1154 50-nél többféle sor ▼an mindig készenlétben RUDY TAVERN 5710 Lorain Avonuo Tel. WO 1-9586 Ha partyla van házánál ragy kirándulásra megy csa­ládjával és barátaival, olyan kedvezményes áron kap sort hogy érdemes hozzánk elhaj­­ania. Breznay Rudolf, tulaj MINDENKI JEGYEZZE MEG ha kis vagy nagyobb baja van A Televisionnal (bármely gyártmányú te) telje« garancia mellett megjavlijuk. Steve G. Szabó B, F. G. - TV iskolázott és szakképzett television-j avitó SW. 1-4544 Műhely: 2664 Grand Ava. Gyógyszereket az óhazába csak a SAJÓ PATIKÁVAL küldünl SAJÓ SÁNDOR oklevaüee GYÓGYSZERÉSZ 3824 Lorain Ave Telefon WO 1-8488 Dr. CIPRUS ISTVÁN FOGORVOS 28§4 Scranton Road Tel. CHerry 1-3317 Rendel minden nap reggel 10-től este 6-ig. Ha nincs, aki főzzön és önmaga sem főzhet vagy pihenőt tart a főzésben, de mégis olyan ételt kíván élve­zetei és egészséggel elfo­gyasztani, amilyent otthon főznek akkor keresse fel a RICE RESTAURANT 12528 Buckeye Road Finom töltött káposzta minden nap HAZA VITELRE la. Elizabeth Kish, tul-^donos Ha Floridában készül letelepedni, forduljon teljes bizalommal a PRAGER JENŐ ENGEDÉLYEZETT ÉS MEGBÍZHATÓ ingatlanforgalmi irodájához. HIRSCH GYULA és KOZMA JÁNOS államilag engedélyezett magyar salesmanek A Floridai életnek megfelelő szép, kényelemre be­rendezett lakóházak vagy nagyobb, jövedelmező több szobás és több lakásos épületek. 3161 S. W. 8-ik ucca Tel. HIGHLAND 6-6483 MIAMI. FLA.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom