Az Ujság, 1956 (36. évfolyam, 1-49. szám)
1956-01-12 / 1-2. szám
4 OLDAL AZ ÚJSÁG JANUARY 12, 1956 L Amerikai Leány REGÉNY A rémes alak mozdulatlanul állott. A tiszt csakhamar összeszedte magát, sőt bátorsága is visszatért. Mert azt gyanította, hogy ez talán nem is élő alak, hanem csak aféle emberijesztő, gyorsan átkutatta a szobákat s kiment a terrászra is, de Erzsit a legszorgosabb kutatás dacára sem találta meg. Midőn a szobába visszatért, a vasálarcos alak megmozdult. Ettől aztán a rendőrség bátor férfiai úgy megijedtek hogy kiszaladtak a szobából, melynek ajtaját a várnagy sietett bezárni. Aggodalommal vegyes öröm szállott szivébe. Egyrészt őrült, hogy nem találták meg Erzsit, de más-ALL THE ICE CUBES YOU CAN USE V New Ice-Ejector Trays deliver ice cubes all at once-dry and hard, cubes stay separated! V Choice of 4 beautiful exterior colors and white! V Snap-on Decorator Panels change color schemes easily! V Freezer on Bottom holds 168 lbs. frozen food! V Refrigerator section on top is self-defrosting, has Rollto-You Shelves, Meat Tender, Egg and Utility Drawers! V Pantry-Door has “Picture Window” Hydrator, Butter Conditioner, Utility Compartment! V Many other fine features you must come in and see! Cold-Pantry Model CP-143-56 Shown, Kis lefizetés és a heti törlesztés csak $2.50 HURRYI HURRY! Get In on the Fabulous FRIOIDAIRE $ WO,OOO "FREE-FOR-ALL"CONTEST YOU MAY WIN—A1956 Cadillac or Buick or Chevrolet or one of the other 150 BIG-VALUE PRIZES of Brand- New 1956 Refrigerators • Ranges • Washers • Dryers Come In Now for Full Datalla and FREE ENTRY BLANKS I Louis Furniture Co. ozobonya László Béla Johnny KÉT ÜZLET Jimmy Union Ave-n az E. 130-nál WY 1 -5070 10508 Union Ave Dl 1-6160 részt aggódva gondolt valami rossz eshetőségre. Talán csak nem ugrott le az erkélyről a vízbe? Más utón ki nem juthatott. A herceg azon biztos hiszemben, hogy a rendőrtiszt célját eléri, csakhamar eltávozott a grófnővel együtt öt kö“vette nemsokára üres kézzel a rendőrség. Mocsonoky még visszamaradt, hogy kifújja magát. Roppant fel volt indul va, hogy házának titkáról most már a rendőrség is tudomással bir. XLII. FEJEZET. HALÓ SZÖVŐDIK Gál meg akarta mutatni, hogy csak azért is tisztábe hozza a dolgot s hozzáfogott a titkos nyomozáshoz. A városban volt egy sajátságos egyén, kit közönségesen Kő es Matyinak csúfoltak. Szegény volt, mint a templom egere, de mindenrre használható. Péznért bármi szolgálatra vállalkozott s a legtöbb esetben jól is végezte a dolgot. Abban különösen ügyes és faradhatatlan volt, ha valamit ki tellett kémlelni. A volt rendőrfelügyelő tehát ezt a Köles Matyit bÍ2ta meg, hogy titokban figyelje meg Rostynak minden léptét s egyúttal szimatolja ki azt is, hol tartózkodik az amerikai leány, ki Keresztszeghy Józiás ur unokahugának adja ki magát s kiről az egész város beszél. Köles Matyi a megbízást egy kis előleg mellett készséggel magára vállalta s biztosította Gált, hogy meg lesz elégedve vele. A jutalom kérdését is megbeszélve, Gál elment a fogházba s felkérte a porkolábot, engedné meg, hogy Rezeivel egy félórácskát beszélhetne. A porkolább még a régi időkből jó ismerőse volt Gálrak s készségesen teljesítette kívánságát. Rezei feszesen emelkedett fel ültéből, midőn a volt rendőrtiszt belépett hozzá. Még nem tudta, hogy Gál már kitépett a rendőrség kötelékéből.. — Rezei ur, — szólt Gál, — most mint magánember vagyok itt. — Az mitsem változtat a dolgon! — biggyesztette ijkát gúnyosan Rezei. — Azért csak rendőrtiszt. — Már nem vagyok az! Avagy nem is tudta, hogy már kiléptem a rendőrség szolgálatából? Ki bizony! Még pedig amiatt a leány miatt, akit ön egy Ízben unokahugának mondott. Pedig nem az! — Nem, nem. — Tudom, hogy nem az! Én is megvagyok róla gjő-. ződve, hogy ő az öreg Józiás urnák az unokahuga. S mert e meggyőződésemet nyíltan kimertem mondani, hát kimartak a hivatalomból! Most nyugdíjban vagyok. De azért nem nyugszom! Azt a csalónőt ott a kastélyban le fogom leplezni! Rezei álmélkodva nézett rá. — Jól hallok-e? — kérdezte. — lói, jól, — felelte Gál. — Ezt a sötét ügyet tisztába akarom hozni. Ép azért akartam találkozni önnel, mert van egy-két pont, melyek nem annyira rejtélyesek, mint teljesen érthetetlenek. Ön azt állította, hogy az erdésznövendék éjnek idején bemászott a vámház ama szobájba, a hol a leány volt megmérgezve. — Igen, még pedig kloroformmal. — Lássa, ép ez a pont az, amit nem értek. A leányról azt állítják, hogy meghal, a boncterembe vitetett és fel is boncoltatott és mindamellett életben maradt. Hogyan lehetséges ez? — Jaj, kedves felügyelő ur, már csak engedje meg, hogy igy szólítom, miután nagyon rászokott a nyelvem — akkor éjjel történt valami, amit még én sem értek. — Mi volt az? — Egy lovast láttam, ki egy áléit leányt vitt maga,e*UJ TETŐ CSATORNA Minden lefizetés nélkül 36 havi térlesztéesel MINDEN MUNKÁNKKAL JÓTÁLLÁS JÁR ART SEGEDY 3037 East 123rdSt. Tel. WY 1-6406 Szíré*-- adunk DÍJMENTES ár lejtést Szakács József OHAZAI PLUMBER É£ SZERELŐ MESTER 3097 Ashwood Rd. SK 1-1479 A csatomat uu nélkül vHUaygéptMl ttantttjwk. U) irtunkat es javítást e jyarant elvállal. HA GYÁSZ ÉRI A CSALÁDOT nagy szükség ran a JÓ BARÁTBA .aki a legap róbb részletekig iddeigaxza a VÉGTISZTESSÉG ADAS minden tervét — a család Jóváhagyásával Minden Intézkedés úgy történik, hogy a gyós-., ló család zarartalarul adhassa ál magát ar utolsé bucsu nagyon nehéz perceinek, Gvásr ese'én szolaátatára késsen áll Bodnár A. Lajos Magyar Temetós Rendező 3929 Lovain Äv» ME 1—'1075 zsi. Azért futottam másnap a temető halottas házába lőtt a nyeregben. Az a leány épen úgy nézett ki, mint Er-» megnézni, vájjon a koporsóban van-e a lány? Magam sem tudom, mit gondoljak a dolog felől. — Honnan jött az a lovas? — A vámház felől! — Azt hiszi tehát, hogy ő vitte magával a kloroformmal megölt leányt? — Ügy kell lennie, mert az a leány nemsokára a szénégető kunyhójában bukkant fel. — Akkor hát nem halt meg! Bizonyosan csak el volt kábulva. De ha igy áll a dolog, akkor kit vittek el másnap a halottvivők a vámházból? — Ha agyonütnek, sem mondhatom meg. Az én előttem is rejtély. — Jelen volt, mikor a leányt a halottvivők magUivKal vitték? — Dehogy voltam! — De a koporsóban fekvő leányt felismerte? — Láttam, hogy szőke s megnyugodtam tüzetesebben nem néztem meg, mert a halál úgy is megszokta változtatni az arc vonásait, főkép miután előbb még fel is boncolták. — Most azt mondja meg, hogy hát az a lovas ki volt*' Talán az erdésznövendék? — Távolról sem! Az fiatal, az a lovas meg már jó vénecskenek látszott. Többször lehetett őt látni az erdőn, végigröhögni s a köznép általában azt tartja, hogy az öreg Józiás a vén gebéjén. Az öreg ur ugyan mér régen meghalt de azé~t a nép úgy veszi, mintha még élne s ama lovasra ráfogja, hogy ő az! — És ő vitte volna magával azt az áléit leányt? — Igen ő! Hihetelennek tartanám, ha nem saját szemeimmel láttam volna. Egyébként menjen ki a szénégetőhöz, az talán többet tud mondani. — De az öreg Józiás csak nem lehet miután az már régen meghalt! Másnak kell annak lennie! Rezei vállat vont. — Eddig nem kutatta senki. (Sokan látták, de kilétét nem keresték. Hanem ha valami bizonyosat akar tudni, akkor csak menjen ki a szénégetőhöz ahová a leányt vitte. Az öreg Patkós talán útbaigazíthatja önt. És akkor az igazság ki fog derülni, a hamis örökösnő le lesz leplezve azzal az alattomos Rostyval együtt s én ujjongani fogok örömömben, ha engemet ők fognak majd itt felváltani. — De hátha a szénégető se tud semmit? — Akkor menjenek át Amerikába és szerezzék meg az igazolványokat. Az útiköltség ezerszeresen megtérül, ha egyszer Erzsi visszkapja az örökségét. Én pedig diadalmaskodni fogok, mert bosszút esküdtem annak a gőgös szélhámos nőnek. Gál búcsút vett Rezeitől. — Nem is lenne rossz, Amerikába átmenni,—mormogta magában. — Igaz, hogy Ormay Alfréd is állítólag már átment, de ki tudja, vájjon helyes nyomon jár-e az a fiatalember? Az ilyen dolgokban ő nem birhat azzal a gyakorlattal, mint például én! Bizony, bizony nem ártana, ha én is megkockáztatnám az amerikai utat. XLIII. FEJEZET A SZÉNÉGETŐ Az öreg Patkós Jánoshoz, ki épen a szénrakás körül forgolódott, nagy lelkendezve jött a felesége. — Apjuk, apjuk! — kiáltotta már messziről. — Jer hamar! — No mi baj ? — Ne kérdezz sokat, hanem gyere. Egy előkelő úri nő van itt. — És mit akar? Csak nem én hozzám jön? — mondta bizonyos gúnnyal az öreg szénégető, aki szurtos, füstös ruhájában nem volt éppen kívánatos alak. — Ne mókázz, öreg, hanem siess. Valami nagyon magas urinő lehet, fényes hintó várja az utszélen. Mozogj már, vén ember! — No, no! hát hiszen nem hajt a török. Csak le kell magamról egy kicsit ütögetni a kormot. No menjünk! Az asszony előre sietett, hogy az úri nő sokáig magára ne legyen. — Jön már az uram, — mondta. Csakhamar belépett az öreg Patkós s leemelte fővegét az úri nő előtt. Szép, magas termetű, fényes ruháju urhölgy volt, melyhez hasonlót keveset látott még az öreg Patkós. Rajta is felejtette egy pillanatig a szemét. . A szép nő Keresztszeghy Erzssbei grófnő volt, aki igy szólt az öreghez: — Egy pár kérdést akarok magához intézni, öreg. De igazat mondjon ám. — Én sohasem szoktam hazudni. — Annál jobb; nem is kívánom ingyen, mert látom, hogy szegénységben vannak. — Bizony nagy szegénységben vagyunk nagyságos aszszonyom, — sopánkodott az asszony. — Reggeltől késő estig folyton dolgozunk s mégis alig van bttevő falatunk. Nagyon gyöngén jövedelmez a szénégetés; a tehénkénk nem régen elhullott; úgy örököltem szegényt, másikat meg nem bírtunk venni. — No majd lesz tehénkéjük, csak igazat mondjanak, felvilágosítást akarok kapni arról a leányról, aki.... A grófnő hirtelen abba hagyta, mert léptek közelítettek. Az öreg Patkós kitekintett a félig nyitott ajtón, Erzsébet is követte szemeinek irányát s meglátta az érkezőt.... Gál volt, az egykori rendőrtiszt és az ő halálos ellensége! — A világért sem akarom, hogy engem ez az ur itt találjon! — mondta izgatottan. Gyorsan körültekintve, meglátta hátul a kamrát. Abban gyorsan eltűnt s maga után betette az ajtót. — Meg ne mondják annak az urnák, hogy itt vagyok— mondta még. Ugyanakkor lépett be elől Gál. A széngető házaspárnak nem tetszett a háborgatás, mert az urinő szép reményekkel kecsegtette őket s ők már szerettek volna egy kis pénzt látni. — Valaki van itt? — kérdezte Gál belépve. — Nem tudnám ki! — felelt az asszony mogorván. — Hát miféle hintő az ott az erdőszélen? — Mit tudom én! Hintóbán járó urak vagy asszonyságok bajosan jönnek mihozzánk. r' s s s s s \ s s s N s s N s s s s s s s s s s s s s s s s s s A LEGESLEG BOLDOGABB UJ ESZTENDŐT kivánom minden magyar egyház lelkipásztorának és lelkészének- minden egyházi és egyleti tisztviselőnek és minden egyház és minden egylet mindenegyes tagjának, általában minden magyarnak, külön is az Aggmenház és a Református Árvaház Bizottságainak JUDGE Louis Petrash városi bíró s s \ s s s s s s s s s s s s s s s s s s s s s N s s \ s s s — No, én megyek, — mondta Patkós, sok a dolgom. — Azt hitte, hogy ily módon leghamarabb lerázhatja az alkalmatlan látogatott. Csakhogy Gál nem tágított. — Várjon csak, öregem, — mondta. — Egy pár kérdésre szeretnék feleletet kapni. — Ez is kérdezni akar, — gondolta magában a szénégető. — Egyszerre de kapós lettem! No, meg is fizettetem magamat jó! Gál mintha kitalálta volna gondolatát, igy szólt: — Maradjon csak! Kárpótolni fogom az időmulasztásért. Itt van egyelőre egy arany. Mohón kaptak a pénz után. Tyü, arany! Az ám csak szép. Hogy csillog! Ettől a csillogástól az ő arcuk is egyszerre megváltozott. — Tudni szeretném, — folytatta Gál, — ki hozta ide magukhoz azt a fiatal leányt, aki egy időben maguknál tartózkodott. — Azt a fiatal leányt? Ahogy jött, úgy el is tűnt megint. Volt, nincs. — De valaki csak hozta? — Igen, sötét éjszaka volt, mikor hozta. — Ebben van a dolog nyitja! — mondta Gál. — Azt szeretném tudni, hogy ki az, aki ölt ide hozta. — Nem ismerem uram! — De csak látta őt? — Láttam. Hosszú ócska köpönyeg és széles karimáj u ócska kalap volt rajta. Az arca azonban be volt kormozva. — öreg volt, vagy fiatal? — öreg volt már, mert görnyedt volt az alakja. — És a leány? — Az akkor/olyan fehér volt, mint a liliom. El volt áléivá szegény. — És mit mondott az idegen ? — Azt mondta, hogy ránk bízza a leányt, vigyázzunk ra; hogy a kunyhót el ne hagyhassa. — A nevét nem mondta meg? — Csak annyit mondott, hogy a neve Erzsi. Többet nem mondott. — Maguk azt mondták az imént, hogy amint jött, úgy el is tűnt megint, hogy értsem ezt? Ugyan az az. ember vitte el ismét? — Nem tudjuk. Mikor egy este hazatértünk, a leány nem volt sehol. Eltűnt nyom nélkül. — És az ismeretlen öreg férfi azóta nem volt itt? — De igen, itt volt egyszer és szörnyen haragudott, hogy a leányt — mint mondta — elszökni engedtük. — Tehát csakugyan elszökött? — Nem tudjuk. Elvitte-e valaki vagy magától ment el, ki tudná azt megmondani? — Hm, hm! — mormogott Gál. — Annyi most már bizonyos, hogy a leányt más hozta és más vitte el. Az utóbbit gyanítani vélem. De az előbbit.... azt még a titok homálya borítja. Fenhangon folytatta: — Mondja csak öregem, gyalog jött az öreg ur, vagy lóháton? — Lovat nem láttam; ha volt is, azt bizonyosan valahol az erdőben egy fához kötötte. — Mondja csak, hallottak-e már valamit egy sajátszerü lovasról, ki esténként végig szokott robogni az erdőn? Az öreg Patkós fejét csóválta. — Nem hallottam uram semmit. Erre úgyszólván még a madár se jár. E pillanatban Gál felfigyelt. Úgy rémlett előtte, mintha valami neszt hallott volna. —■ Van itt még valaki? — kérdezte körültekintve.
