Az Ujság, 1951 (31. évfolyam, 25-35. szám)
1951-07-26 / 30. szám
1 JULY 26, 1951 AZ ÚJSÁG 5 OLDAL A hajó angyala — Tengeri elbeszélés. — KÉT FOLYTATÁSBAN ,rta: Granville Schmidt W. (FOLYTATÁS és VÉGE) — Rostád, — mondta bo-; szusan, — nem magyaráz- j ; ná meg nekem, hogy ez mit jelentsen? Nem gyermekápolásra szegődött ide, hanem azért, hogy a gépnél dolgozzék. Holmburg utolsó szavai alatt belépett a hajósfiu. Egy pohár meleg tej et és egy tálacskával puhárafőtt rizst hozott be. Mindkettőt odatette Rostád elé; aztán sietve eltávozott; mert Holmburg nagyon gyanús pillanást vetett reá — és az első gépésznek bizony nagyon gyorsmozgásu keze volt. — Hiszen tudja Holmburg, — mondta Rostád most, mikor az ajtó bezárult a fiú után, hogy nem akartam visszajönni a hajóra; ön tartóztatott, azt mondván, hogy nyugodtan elhozhatom a holmimat bármi is legyen. — No igen: de pólyásbafbára természetesen nem i gondoltam. Hát mit akar most tenni? Mortensen kapitánynak is meg kell tudnia a dolgot és nem hinném, hogy nagyon' örülne neki. Rostád nyugodtan nézett, Holmburg szemébe: — Akarom is, hogy megtudja! Most a nagy tengeren uszunk. Előbb nem tehet ki a hajóból, csak (Singaporeban. Hogy aztán mi lesz belőlünk, az a jövő titka. Most) óvatosan a mellére támasztotta a csipkés batyut, belekeverte a rizst a tejbe és azután a / teáskanállal egy picit; a fehér kásából a gyermek éhesen habzsoló szájába kent. Valamennyi szem a kis lényre irányult, aki nagy. kék szemével körülnézve kitűnő étvággyal nyelte a reggelit. — Nem kellett volna a gyermeket elhoznia Rostád ’ Nagyon sok bajjal jár a hajón egy gyermek ápolása és felnevelése, —- mondta némi hallgatás után az öreg kormányos, szelíd szemrehányással a hangjában. Rostád felemelte a fejét: — Hát mit tehettem volna? Feleségem mindjárt a gyermekszülés után meghalt. Az ápolónő mosfanig magánál tartotta, de neki is1 megint másokhoz kell mennie ápolni, ha meg akar élni; nem tarthatja míg a szegény gyermeket. De nem is hagytam volna nála, bármi jól is gondozta volna. Hiszen ez az egyetlen emlék, mely a feleségemtől van, az egyetlen emléke boldog óráimnak. Itt könybe lábadt a fiafal apa szeme és ösztönösen szorosabban átölelte gyermekét. Holmburg zavartan köhécselt. Csakhogy valamit mondjon, kérdezte: — Fiu-e vagy leány? — Leány! —- mondta Rostád csendesen. A reggeli szünet ma tovább tartott mint máskor. Az első kormányos most kényes misszióra készült. Kíméletes módon kellett az ’öreget’ értesítenie a kis utasról. Mortensen kapitány némán hallgatta meg a kormányos jelentését; egyetlenegy arcizma sem mozdult. — Reméllem, hogy Rostád oly pontosan végzi a munkáját ezentúl is, mint eddig tette. A mindennapi reggeli szünet ettől a naptól fogva a nap legszebb ideje volt a kormányosok és gépészek számára. Mert akkor fürösztötték a kisbabát. Rostád maga végezte ezt a fontos ténykedést Péter segítségével és valamennyi társa, aki nem volt éppen szolgálatban pontosan megjelent a nézőtéren. — Be aranyos ujjacskái vannak a kicsikének! — mondta az öreg kormányos és arcán különös meghatottság kifejezése látszott. — És ezek a rózsás lábujj acskák, olyanok, mint a cukor! — folytatta a második gépész, minek következtében Holmburg szájaazélei gyanúsan lehuzódtak. De Rostád keblét ilyen megjegyzések hallatára 6- des atyai büszkeség dagasztotta s igyekezete, melyet a kicsike ápolása körül kifejtett, dicséretére vált volna egy okleveles gyermekápolónőnek is. Csak Mortensen kapitány eddig még nem törődött a gyermekkel. Az első kormányos ugyan többször beszélt már neki róla, de Moríénsen, aki megátalkodott agglegény volt, akár Holmburg, néma maradt. így senki sem tudta, hogy tulajdonképen a kapitány hogyan vélekedik a dologról ! Egy 'napon, mikor épen etették a kicsikét — egyszerre csak a küszöbön állt a kapitány. — Péter, — szólt nyugodtan a hajósfiuhoz, — te ma reggel nem tisztítottad meg a szalonban a lámpákat! Amint itt elkészültél, rögtön takarodj a szalonba — különben méteresre húzom a füleidet! Nyomasztó csend támadt mert mindnyájan attól tartottak, hogy a kapitány haragudni fog azért|, hogy az étkezőtermet' gyermekszobának használják; Rostád pedig azt hitte, hogy most ő fog lakolni Péter hanyagságáért. Mert az ’öreg’ egybenmásban bizony kissé furcsa volt. i Mortensen néhány pillanatig hallgatva nézte a gyermeket, azután kérdeze: — Mennyi idős tulajdonképpen ez a gyermek, Rostod? •— Tizhónapos, kapitány ur. — És mi a neve? Mindnyájan kérdően Rostodra néztek. Mióta a gyermek a hajón volt, mindenki csak Babinak nevezte. A fiatal gépész kissé habozott. — Őszintén bevallom: arra még nem is gondoltam. A feleségem mindjárt a gyermek születése ulán meghalt, előbb pedig soha sem beszéltünk róla, hogj későbben esetleg mi nevt legyen a gyermekünknek Az ápolónő mindig Babiró] beszélt és most mi is igy hivjuk őt. Mortensen rosszalólag rázta a fejét. — Hiszen ez nem rendes név, Rostád. Hívja a gyermeket ’Óceánénak.’ Ez a név későbben arra az időre fogja emlékeztetni, melyet ezen a hajón a tengeren töltött. Rostod beleegyezően bó lintott és a többi jelenlevő arcán is meglátszott, hogy tetszik neki a kapitány indítványa. — Tehát az előzetes elnevezést be fogom vezetn a naplóba, — mondta Mortensen. — Ha pedig későbben Krisztiánjában megkeresztelik a gyermeket, ér vállalom a keresztapai tiszt séget. így kapta meg Rostád leánykája a nevét ----------A kis Oceána Mortensen csikét, Rostád! Úgy látom, hogy nagyon tetszik neki ott fönt! Ezzel pedig el volt ismerve Oceána létjogosultsága a hajón, sőt a parancsnoki hídon is. A tengerészek versengtek a kis szőkehaj u norvégjai leányka kegyeiért. Az egyik kagylóláncot adott neki, a másik pálmafából kis állatokat és hajókat faragott neki, a harmadik a pipaszárán át a legpompásabb szappanbuborékokat varázsolt elő és mindannyian csak örömet igyekeztek neki szerezni. Nem csoda tehát hogy a gyermek a meglehetősen vad külséjü férfiaktól éppenségel nem félt. 6. Hakodateban a hajó egy hónapig vesztegelt a kikötőben. Aztán rizsrakomány nval elindult az Azórok felé. Ottan uj rakományt kellett a hajóra felveri nie, hogy azzal menjen Krisz jiániába,, úgy, hogy a legénység már otthon ünnepelhesse meg a karácsonyi ünnepet. Az utazás jó! kezdődött és a kis Oceána, aki már próbálkozott a járással, majdnem az ögész napot a hídon töltötte. Csak, ha néha erősebt volt a hullámverés és a hajó jobban dülöngött, fordult elő, hogy a gyermek elvesztette egyensúlyát és végig gurult a hídon. Akkor bizony meglátszott, hogy nagyobb ur volt a nagy Oceána, mint a kicsiny. Mennél tovább mentek annál rosszabb lett az időjárás és végre eljött az a nap, amikor a kis Óceánénak megint el kellett tűnnie a fedélzet alatt, mert a hídon való tartózkodás már veszélyessé vált számára. Nehéz idők következtek most a hajóra és a legénységre nézve. Reggeltől estig és estétől reggelig résen kellett lenniök és a matrózok olajos ruhájukban tértek nyugovóra. Valami tompa, nyomasztó fülledtség nehezedett a ,hajóra. (Sötét, mogorva arcokkal teljesítették a matrózok a munkájukat; lehet, hogy az álmatlan éjszakák miatt de lehet az is, hogy nélkülözték az édes kis leányarcot. | És egy éj közepén réme: , kiáltás rázta fel az embereket tompa fásultságukbó A hullámok a tengerbi sodortak egy embert. Tanácskoztak: de mint elismerték s belátták, hogj a vadul háborgó tengerr« csónakot lebocsátani lehe tétlenség. Ettől fogva égj függőágy üresen maradt i a hangulat még néhány fokkal alább szállt!. I Megint egy éjszakában ;rettenetes zörgés ébresztet te fel -az alvó legénységet A gépházban az egyik ka zán kimozdult a helyéből : az erősen dülöngő hajóba] menydörgésszerü dörrenés sei csapódott a falakhoz. Mortensen kapitány ke ményen összeszoritva fo gait, áll a hajóhídon és ki nézett az elemek tombolá sába. Mikor a harmadik gépés: végre eljött és -jelentette [hogy hétórai megfeszítet -munka után sikerült neki] I a kazánt ismét visszahe j lyezni és megerősíteni a he i lyén, a kapitány csak né mán bólintott. Azután eh/ vette kronométerjét é számlálni kezdett. Három nap és három éj jel szakadatlanul állt má a hídon; most néhány órá ra pihenni akart De mié tőit a szalonba ment, a melyből ajtó nyílt a fűiké jébe, benézett Rostád kam rájába. A kis Oceána nyu gocTtan aludt: a hajó vol a ringó bölcsője. Mortensen óvatosan föléji szakállas arcától félni látszott? hirtelen félrehúzta szájacskáját. — Oh jaj! — kiáltotta az agglegény furcsa kétségbeeséssel. Úgy látom, hogy a kicsi hölgy ordítani akar! Két kezét a füleire szőritől !ta és mosolyogva eltávozott. — Régen volt, hogy valaki mosolyogni látta Mortensen kapitányt;. 5. Mikor az Oceána v3ingaporeban kikötött, a gyermek már a hajó egész személyzetének a kedvence volt. Rostád mindjárt! a megérkezés után az első kormányossal kiment a partra hogy gyermekruhát s gyermektápszereket vásároljon. Mortensen kapitány egy szót sem szólt elbocsátásról és igy Rostád a leánykájával a hajón maradt. <Singaporeból Hakodateba ment a hajó, Japánba. Az időjárás kedvező volt. A kis Oceana mindennel el volt látva, Csak egy dologról feledkeeztt meg Rostád: nem vett neki játékszert. — — Az első kormányos egy napon elgondolkozva kotorászott a ládájában. Végre a fenekéről a sarokból kivett egy kis babát, ócska rózsaszínű ruhácskában. / baba már nem volt uj ; egy letörött! kar meg a betörött orra csalhatatlanul bizonyitotiták ezt a tényt. De az öreg tengerész nagyon csüngött ezen a jelentéktelen játékszeren. Egyetlen leánykája, aki sok-sok évvel ezelőtt meghalt, még kiskorában, (játszott egykor vele. A kis babát mint, drága emléket őrizte. Mosst, ebben az órában, mikor egyedül ült fülkéjében, keményen küzdött sajátmagával de mikor végre kilépett a fülkéből, kezében tartotta a babát. Nesztelenül, lábujhegyen lépett Rostod fülkéjébe. 0- ceána külön függő ágyban feküdt, mert Rostád fülkéjében két ágy volt; a gőzös ugyanis négy gépészre volt berendezve és akkor csak három volt alkalmazva. A kicsike sugárzó mosolylyal fogadta a belépőt mert nagyon jó barátok voltak már — az öregt viharedzett tengerész és a csöpnyi anyátlan leányka. Hát még mikor az öreg elővette a babát! A kis 0- ceana öröme bátortalan volt. Hangosan felsivitot! gyönörüségében és lábánál fogva ide-oda húzogatta a babát a paplanján. Rostád, aki jól tudta, mennyire csüngött az öreg kormányos régi holmiján, hmegatotfan megrázta a kezét. De ez nem akart hallani köszönetről. Azután mindketten hallgatva nézték a játszadozó gyermeket Most a kormányos? hirtelen kezébe rejtette az arcát és sietve otthagyta a fülkét. — (Szerencsésen megérkeztek Hakodateban. A tengte] göndör kis hullámokat vet ve csillogott a napfényber és az enyhe, tiszta levegőben nagyon kellemes volt a fedélzeten való tartózkodás Oceána játszóhelye most a parancsnoki hid volt. A kormányos engedélyt kéri Rostádtól, hogy oda vihess« a gyermeket: magával. Itt vígan játszott a bábájává! és az ot foglalatoskodó férfiaknak a lába alatt bujkált Hogyha a kapitányt várták a parancsnoki hidra Rostád idejében eltávolította a gyermeket, mert félt hogy Oceána jelenléte zavarhatná a kissé sajátságos embert. Mikor Mortensen ezt' egvszer észrevette, igy szólt hyugodt, hűvös modorában — Csak hagyja ott a ki. hajolt és elmerült a gyermek i ártatlan tiszta arcvonásainak nézésében. Ekkor sapkája el- lenzőjéről lehullott egy viz- i csepp épen az alvó gyermek i pici orrára. Oceána, orrocská-j ját fintorgatva, a másik olda: Iára fordult. Akkor Mortensen i óvatosan kiosont, hogy ne zat varja a kicsike álmát, i A sötét folyosón az első gé- pésszel találkozott. Holmburg ! | arca fekete volt és munkaöl- tönye rongyokban lógott le a 3 testéről. 1- j — Rendben van minden, 1 j. Holmburg? — kérdezte Mor- i tensen aggódva. ; | — Minden rendben van, ka- pitány ur! — Szeretném, ha a szél elülne vagy hogy a legénység megint egyszer megláthatná a y kislányt! Mortensen hüvelykujjává] hátra mutatott a vállán ál t Rostád fülkéje felé és azutan ^ nehéz, fáradt lépéssel ment a szalon felé. n 7. A kis Oceána játszott az á’ gyacskájában. Nem látta, | hogy barnaarcu barátainak, szeme mindig tötétebben te-] ’’Jkintett; nem tudta, hogy a " | ’’nagy Oceána” a hullámokban z elvesztette propellerje két! szárnyát, úgy hogy most már, b csak csökkentett gyorsasággal ,- haladhatott; nem sejtette, ■- hogy az előre nem látott kések j delem következtében élelmis szerhiány állt be, úgy hogy a r legénységet fél adagra kellett y szorítani és hogy rossz szellem y fészkelte be magát a kimerült emberek közzé —----I Mortensen kapitány a második kormányossal állt a pa-, rancsnoki hídon. Valahányszor szeme a legénység lakosztály felé tévedt keze kabát zsebébe nyúlt, ahol az utolsó g napokban töltött revolvert viselt. Néha-néha a szél bősz hang zavart hozott a fedélzetre, mij re a két férfi idegesen összerezzent. Tudták, hogy a félvad legénység fellázadása elkerülhetetlen. Bátor szivük nem ismert félelmet, de a lázas várakozás majdnem a kibirhatatlanságig megfeszítette az a idegeiket. És végre beállt az, amit már 1 vártak. i Jött a legénység, mely java-! j részt laszkárokból állott. Mint t, a ragadozóállatok kúsztak vé- gig nesztelenül a fedélzet két - oldalán. Kezükben széles késeket vagy fejszéket szoronc gattak. ■- Anélkül hogy csak egy szem >’ pillája is megrezzent volna, e sürgönyzött a kapitány a híveinek egyszersmind a gépd házba is megadva a jelt a gép y megállítására. Azután azoke kai, akik hívására hozzásiet;- tek, odaállt ahhoz a vaslétráy hoz, amely a mélyebben feks vő elülső fedélzetről a felső y fedélzetre vezetett. Csakis itt juthattak fel a zendülők. a A hét európai férfi most t- szemben állt körülbelü kétt. száz --laszkárral (kelet-indiai i- benszülöttek.) s A zendülők most valami han ditanácsfélét tartottak, s- Mortensen, nagy, nehéz vas kalapáccsal a kezében, fönt a 3- létra mellett állt. 3- A legénység tudta, hogy az i-Jeíső, aki felmerészkedett volí- na a létrán, a fejére kapta volj na a kalapácsot. Pedig egyisz i kök sem akarta az életét koc- 3, káztatni. ;t j A ’’headman’ aki a kvártélyig I mester teendőit látta el, a szó- 3-1 nők szerepét vállalta. 3- Rossz angolsággal és norvég 3- szavakból való keverékben f- adta elő a kapitánynak a less génység kívánságait. I Mindenekelőtt megint egész j-: ételadagokat kívántak és több ír szabad időt. í-l Nyugodt, rábeszélő modorá- 3- ban megakarta őket győzni a i- kapitány, hogy kívánságaik 3- teljesíthetetlenek, ha egész éí- teladagot kapnának, a meglei- vő készletek rövid időn belül lt teljesen elfogynának. A kapitánynak szavai nem je maradtak hatás nélkül az emjerekre és a laszkárok talán negis is nyugodtak volna, íogyha nem ingerelte volna el őket a hevesvérű, meggonlolatlan második kormányos sgy sértő szava. A szó elröppent, mielőtt a kapitány megakadályozhatta /olna és a szikra, amely eddig nég a hamu alatt lappangott, nőst hirtelen felrobbant. Annál is inkább, mert a má:odik kormányos, néha már 3lőfordult tettlegességek miitt úgyis gyűlölt ember volt a aszkárok között. Egy fejsze hajszálnyira a :eje mellett repült el és vad káromkodások özöne tulharsogta a vihar zúgását. — Vissza a gépház bejáradig! — kiáltotta Mortensen s karjánál fogva visszarántotta i második gépészt, hogy elvonja őt a benszülöttek szeme elől. Egyúttal valamennyien visszavonultak a gépház bejáratához, egy keskeny vasajtóig, amely egyenesen a géphez vezetett; mert a lépcső mellett pompás célul szolgáltak a zendülőknek; de itt, az alagutforma bejáratban, lőfegyvereikkel az egész felső fedélzetet uralták, az ellenség pedig alig láthatta őket. Csak lassan merészkedtek fel a laszkárok a vaslétrán a felső fedélzetre, mert cseltől tartottak. De Mortensen sokkal meggondoltabb volt, hogy sem kényszerítő ok nélkül vérfürdőt idézett elő. Be akarta várni, mig a zendülők annyira megközelítik őket, hogy szólhat hozzájuk és igy tárgyalhasson velük. Lassan, mindenfelé széttekintve közelebb lopództak a laszkárok. De hirtelen megakadt az előnyomulásuk. Vad felkiáltás hangzott el — ’’Oceána!” — Oly áthatóan, hogy tulharsogta a vihar tombolását. Aage Rostád kiáltott fel. A támadók mögött volt már az az ajtó, amely a kormányosok és gépészek lakásihoz vezetett. A hajó himbálása áltál felpattant az ajtó és Rostád látta, aminj egy kis alákocska kimászott a küszöbön. Rostád néhány pillanatra megmerevedett a rémülettől. Közte és gyermeke között álltak a laszkárok, félvad emberek, akik mostani felizgult állapotukban mindenre képesek. A zendülők is meghallották a felkiáltást és jól ismerték a név jelentőségét. Ösztönszerüleg tekingettek keresgélve előre-hátra. Még mielőtt Rostád magához tért volna, a kis Oceána már felegyenesedett. Most hirtelen erősen a jobb oldal felé hajolt a gőzös. A kis leányka elvesztette az egyensúlyát és elesett, a betóduló viz pedig magával rántotta. Ez az egész jelenet bizonyára csak másodpercekig tartott, de ez a parányi idő is elég volt arra, hogy figyelmeztesse ä legénységet arra a rettenetes veszélyre, amelyben kis kedvence forog. Zörögve estek le a fejszék meg kések a fedélzet deszkáira s többen a laszkárok közül a veszélyeztetett gyermek felé ugrottak. ”headman”-nek sikerült, hogy Oceánát megkapja ihgecskéjénél fogva, még mielőtt a hullám lemoshatta őt a fedélzetről. Aztán egy merész ugrással biztonságba hozta magát és a gyermeket. A mély megindulástól szóra sem képesen vette át a fiatal atya a headmentől a gyermekét. A kicsike bizonyára nem is sejtette, hogy mily közel volt most a halálhoz. Mikor régi barátjait meglátta, vidám mosoly vonult át arcocskáján és gömbölyded kis kacsójával barátságosan integetett. A laszkárok is mosolyogtak feléje. Különösen festett a mosoly a sötét arcokon, amelyeken még az előző izgalom nyoma rezgett. Folytatás a 6-ik oldalon.)
