Az Ujság, 1950 (30. évfolyam, 33-51. szám)
1950-11-02 / 43. szám
6 OLDAL AZ ÚJSÁG NOVEMBER 2, 1950 Az égő ház titka A KÉTARCÚ ASSZONY IRTA: EL PFEIL. Viktor már nyugtalankodott: Mégis csak fel kellene már költeni! — Hadd Viki, tiadd aludjon. Megint elmúlt félóra, de Éva csak nem jelentkezett. — Most már bekopogtatok hozzá,— jelentette ki Viktor, — hiszen mára kirándulást beszéltünk meg és nemsokára indulni kellene. — No jól van, menj! Viktor átment a szomszédos szobába és megkopogtatta a folyosóra nyíló ajtót. Semmi nesz. — Ilyen mélyen aludna? — gondolta és mos?t, már erélyesebben kopogtatott. Megint néma csend volt a felelet. Most már lenyomta a kilincset. A szoba üres volt, az ágy érintetlen. — Éva! Semmi felelet. Viktor tekintete izgatottan keringett a szobában, végül kirohant, vissza Olarissához. — Gyere, kishugom.... Valami balsejtelem gyötör. — Mi történt? — Éva nincs a szobájában! — És? — Az ágy érintetlen.... — Istenem! Mi történhetett? Menjünk! Rohantak Éva szobájába. Clarissa megdöbbenve nézett körül az üres szobában A fiatal grófnő azonban még nem gondolt semmi rosszra. . — Lehetséges, — mondta, — hogy ma is az történt, mint tegnap. Éva nem tudott aludni, tulkorán ébredt, minket nem akart zavarni s talán elment sétálni. Bizonyos, hogy rövid időn belül itt lesz, azért nem kell nyugtalankodni. Mindenesetre megkérdezzük a hotelportást. Viktor gróf előrement néhány lépést és most meglátta a kis asztalkára helyezett levelet. — Ne fáradj! — kiáltotta húgának. — Felesleges érdeklődni! Itt van egy levél. Éva irta. Clarissa odarohant: — Mutasd! Mi van benne? I Együtt olvasták a szomorú sorokat s minden szó uj megdöbbenést keltett a szivükben. \ Viktor gróf felhördült a fájdalomtól: — Istenem! Ez borzasztó! Ez rettenetes. Nem, nem akarom «lhinni. — Az ottakringi Vénusz! így irta alá a levelet. — Ez lehetetlen, ez nem lehet a mi kis Évánk. Mi történhetett micsoda rejtélyes esemény játszhatott közre snnek a levélnek a megírásában. — Igazad van, Viki! Valaminek történnie kellett! Viktor gróf elgondolkozott, aztán hirtelen felkiáltott: — Óh. én már sejtem, hogy mi történt! — Valaki behálózhatta ezt a szegény, szerencsétlen leányt. Valaki, aki tudta, hogy milyen körülmények közt került hozzánk s visszaélve azzal a helyzettel, hogy Éva nem emlékszik a régi életére, bebeszélte, beszugerálta, hogy Ottakring könnyüvérü leánya volt. Clarissa felsikoltott: — Rettenetes. Feltételezhető az emberekről ilyen gonoszság?--Az emberekről minden feltételezhető — jegyezte meg sötéten Viktor gróf,, aztán szótlanul maga elé meredt. 1 Clarissa könnyes szava törte meg a csendet: — De ki tehette ezt? Kinek állhatott érdekében, hogy Éva elhagyjon bennünket, És mi célja volt ezzel? Csupa rejtelmes kérdés,, amely mind feleletre vár. — Olyan ember tehette, aki már régebben ismerte meg Évát. Olyan ember tehette, aki ismerős volt a bécsi viszonyokkal is! — De ki lehetett ez a hitvány: lélekkufár? — Én már tudom! — mondta Viktor sötét gyülöletteljes hangon. — Ki volt? — Ne kérdezz! Egyelőre még nem érett meg a helyzet, hogy te megtudjad! ’ . !■ — De tudni akaíom! Viktor nem ellenkezett tovább. — Ám legyen! Tudd meg, hogy lord Derby volt, a férjed. — A férjem! — sikoltotta Clarissa. — Ez lehetetlen! Mi oka lett volna? — Hogy mi oka lett volna, nem tudom, de hogy ő volt azt olyan kétségbevonhatatlan bizonyossággal érzem mint ahogy most itt állok melletted. Nem látom tisztán a céljait, nem tudom, mi szándéka lehetett, de ismétlem, — ö volt! Tegnap vele beszéltem erről a leányról, őszintén feltártam előtte a helyzetet, bár ne tettem volna. Én vagyok minden szerencsétlenségnek okozója. Az erős férfi a sirással küzdött. Most kettőjük közül Clarissa, a gyenge nő volt az erősebb. • — Ne ess kétségbe, Ktyám! Ránk most nagy feladat vár, fel kell kutatnunk Évát, vissza kell szereznünk, viszsza kell adni a hitét! Jöjj! Viktor engedett a húga kérésének. Magához vette Éva szomorú bucsusorait, aztán kifelé tartott a szobából. Már az ajtó felé haladt, amikor Viktor hirtelen megtorpant. — Odanézz! Clarissa követte Viktor gróf kinyújtott kezének irányát. A szék mellett, a földön egy sárga szarvasbőrkeztyü hevert. — Látod! — kiáltotta Viktor gróf diadalmasan.— Itt a bizonyíték: lord Derby keztyüje. Most tehát egész bizonyos, hogy a férjed járt utoljára Éva szobájában. — Irgalmas Isten! — kiáltott fel Clarissa elszörnyülködve. — Hát lehetséges, hogy mégis ő volt? Úgy érzem, ebben a pil'anatban örökre elszakadtunk egymástól. Szótlanul, megrendülve mentek át lakosztályukba; ‘ — Most mihez kezdjünk? — kérdezte Clarissa. — Mindenekelőtt felelősségre vonom lord Derbvt — válaszolta Viktor gróf. — Ezt az ügyet tisztázni kell: ; f- ...—l— -----— Kopogtattak. , ■ . i A szálloda boya lépett be. — Lord Derby keresi a gróf urat! — Várjuk a kegyelmes urat! — válaszolta Leidenfrost Viktor gróf. Aztán Clarissához fordult: — Soha jobbkor nem jöhetett! Most mindjárt megtudunk mindent! Az ajtó újból feltárult s most vidáman, mosolygó arccal lord Derby lépett be. — Jó reggelt, kedveseim! LTgye pontos vagyok! Itt vannak az autók, mehetünk a kirándulásra! De mi ez, ma csak ketten vagytok? — Igen, — válaszolta Viktor gróf ridegen, keményen. Éva nincs itt! — Nincs itt? Hát hol van? . .: < — Eltűnt! — Eltűnt? Innen a szállodából? Hihetetlen! Leidenfrost gróf keményen a lord szemei közé nézett és külön-külön hangsúlyozva minden szót, elismételte: — Igen! Eltűnt! Innnen a szállodából, bármilyen hihetetlennek tetszik is. — Ugyan hová mehetett? Viktor gróf most, mint a héja az áldozatára, villámgyorsan lecsapott válaszával a csodálkozó lordra. — Ezt csak te tudhatod! Lord Derby arca erre még csodálkozóbb kifejezést öltött: — Most azután már igazán nem értem, mit beszélsz? Én tudhatom? Ugyan honnan tudhatnám én? Mikor beszéltem én Évával? Mikor láttam a leányt? — Az elmúlt este, — mondta fagyos nyugalommal Viktor gróf. , .>1 p Lord Derby haragosan csattant fel: — Nem igaz! Leidenfrost még ingerültebben válaszolt: — Hazudsz! - . ri. ; A sidneyi kormányzó arcát elöntötte a pir. — Ez sértés! — kiáltotta magából kikelve. — Ezért lakolni fogsz! 1. ' Viktor gróf erre villámgyorsan előrántotta az Éva szobájában talált szarvasbőrkeztyüt és lord Derby arcába vágta. — Még ezek után is tagadod? A pirt, amit előbb a sértés váltott ki lord Derbyből, halálos sápadtság követte. Erre igazán nem számított. A szobában felejtett keztyü olyan súlyos bizonyíték volt ellene, hogy hamarjában nem is tudta, mit válaszoljon. Nagyon benne volt a pácban pillanatokig zavartan hallgatott, de azután ravasz találékonysága mentő ötlettel szolgált. . j , Úgy gondolta, legjobb lesz, ha bevallja a látogatást, De csak a látogatást. ,r , — Figyeljetek rám, — szólalt meg. Eddig éppen az irántatok való kíméletből hallgattam s inkább tűrtem, hogy Viktor sértegessen, minthogy nektek szomorúságot okoztam volna. , micaoqs vfmo&e-Viktor gúnyosan vágott közbe: — Nagyon kiváncsi vagyok, vájjon micsoda mentegetődzőst találtál ki. . . - • , — Csak a tényeket mondom el, de ha nem vagy kiváncsi rá, elhallgathatom. - ; , — Beszéljen! — szólalt most meg Clarissa. — Tegnap este felhívtak telefonon. Éva volt., Azt mond ta, hogy nagyon sü,rgős ügyben beszélnie kell velem. Nagyon csodálkoztam a telefonálásán és mindjárt kijelentettem, hogy aligha lehet olyan sürgős mondanivalója, amit ne inkább veled beszélne meg. Erre azt válaszolta, hogy nektek nem is szabad tudni a dologról és valósággal könyörgött, hogy jöjjek át a szállodába. Lord Derby itt megakadt. Hamarosan nem tudta, hogyan folytassa tovább a hazugságot. — És azután? — sürgette Clarissa. — Azután ... — nyökdécselt a sidneyi kormányzó. — Azután.... autóba ültem és átjöttem a szállodába. Éva kisírt, szemmel fogadott és amikor beléptem, akkor is olyan heves zokogás fogta el, hogy percekig nem tudott szóhoz jutni. Hallgatott. — Bizonyára ő sem tudta, hogy mit mondjon, — jegyezte meg Viktor gróf maró gúnnyal és félreérthetetlen célzással lord Derby dadogására. — Újra kezded a sértegetést? — kiáltott haragosan a kormányzó. Viktor azonban leintette: — Ne tereljük mellékvágányra a beszédet. Ne igyekezz belém kötni, csak folytasd az elbeszélésedet, a végén azután számolhatunk. Lord Derby gyilkos tekintettel nézett a sógorára, legjobban szeretett volna ráugrani, hogy nyomban megtorolja a maró gúnyolódást, ezt azonban már csak azért sem tehette meg, mert tisztában volt a fiatal gróf hatalmas erejével s igy egész bizonyosan ő húzta volna a rövidebbet. Rövid szünet után folytatta az elbeszélését: — Végre megszólalt Éva és könnyek között vallotta be, hogy eddig csak komédiázott veletek. Nem igaz az, hogy elvesztette az emlékezőtehetségét, a betegséget csak megjátszotta, minden azért, hogy Viktor bizalmába és szeretetébe férkőzzék. A nevét is. azért, tagadta le, hogy ha majd az esküvőre kerül a sor,.ne keljen elpmutatni azokat az iratokat, amelyek elárulnák a múltat, azt az időt, amikor az ottakríngi Vénusz név alatt a külváros kéteshirü mulatóinak táncosnője volt. — Nem! Nem! — kiáltotta Clarissa, —- Ez nem lehet igaz! — Hiszen a levél alá is ezt a nevet irta ! — mondta erre lord Derby kihívó gúnnyal. — Ne zavard, Clarissa, — szólt meg Viktor gróf is, — halljuk a befejezést. — Már mindjárt elérkezem, — mondta lord Derby. — kva könnyesen vallotta be, hogy most már nem tud tovább komédiázni, a lelkiismerete nem engedi tovább a hazudozásí s azért inkább azt a megoldást választja,, hogy elmegy innen. Én próbáltam megnyugtatni, de azután láttam, hogy úgyis hasztalan minden, nem erőszakoskodtam. Tanúja voltam annakis. amjkor a levelet megírta, azután elhagyta a szállodát s azt hiszem, még valamelyik kora reggeli hajóval elhagyta Sidneyt.... Ig£ áll a dolog ! Viktor gróf némán nézett farkasszemet lord Derhyvel, aki kihívó tekintettel állta a pillantást.-----------------yry....^ leányával, Birikévet kiment a földekre sétálni. Egyszerre látták, hogy egy teljesen kifáradt galamb a földön vergődik. Orrhegyi ur felveszi és meglátja, hogy postagalamb karikával a lábán. — Apuka,) — mondja Birike — ezt a tubicát megint el kell engedned, hogy a férjéhez visszamehessen! — A férjéhez? Hogyan érted ezt? — kérdezte atyja csodálkozva. — Hát hiszen látod, hogy férjnél van— mert karikagyűrű van » lábán! OKO% EMBER Ravaszdi., ur.;. útra iádul; két nehéz bőröndöt visz magával. A pályaudvaron-kérdi egy hordártól: — Mit kér érte, ha a bőröndjeimet viszi? i 1 — Az első bőröndért! az éf gész taksát, minden továbbiért a felét! .„. mondja a hordár és a bőröndökért nyúl. . . -..De Ravaszdi, ur csak egyet ad neki. — Itt van a második! mondja. — Az elsőt magam viszem! p . •.UL AMERIKAI TAPASZTALÁS Bodzás gazda kivándorolt Amerikába. --De nemsokára megint hazajött Kútfalvira. Elment a kocsmába és ott beszélni kezdett a figyelmes hallgatóknak: — Csupa szédelgés és hamisság van Amerikában., és sör bizony nincsen! Mikor Minnesotan átutaztam, egy férfi futkosott ide oda a vasúti (kocsik előtt egy kosárral, mely tele volt üvegekkel. /.ti; y,V.. — jSzóda! Szóda! — kiáltja ésfurcsán hunyorít a szemével. Megértettem, hogy mit akar jelezni és gondolom magámban: — Ezt a szódát meg.kell kóstolnod! Veszek tehát egy üveggel, felbontom és a szájamhoz emelem. No mit gondoltok, mi volt benne? — Pálinka? — kiáltotta az egész társaság. — Hogyisne! Szóda volt benne! lalmasi gulyásbojtár s e végett bement Karcag városába a paphoz. — Tudod-e fiam, az Urimádságát? — kérdi tőle a lelkész. — Nem tudom. — Megtanitlak én édes fiam, mondd utánnam ‘Miatyánk.” — Miatyánk. — ‘Ki vagy”.... — Kúpos Gabi István, szolgáltjára a főtisztelendő. urnák. A NAGY SZERETET KÁRA.- Gyónni ment a cigány. A pap fel is óldozza, de azzal a meghagyással, hogy minden reggel mondja el azt, hogy 'szeresd uradat, istenedet/” Ez sehogysem tetszik a cigánynak, s igy szól a paphoz: — Édes tistelendő uram, más imádságot tessék vélem mondatni..’.. — Hát aztán, miért? t— Ázsért ides tistelendő ur, mert há én a jó istent ‘ t If í .j r] .■ >' . nagyon seretem, akkor ő is megseret és hámár magához talál venni. HUMOR SZERVUSZ! Összetalálkozik a cigány a plébánossal, s köszön néki nagy alázatosan: — Szerencsés jó napot kívánok, nagyságos főtisztelendő ur! — Szervusz!— veti oda a plébános. De a cigánynak sehogy sem fért a fejébe, hogy miért köszön neki a tisztelendő ur igy í ‘Szervusz.” Vargabetűt csinált, s a másik utcán megint elébe került a plébánosnak. — Szerencsés jó napot kívánok, nagyságos főtisztelendő ur, — köszön újra. — Szervusz! — mondja a pap másodszor is. — Szervusz, mindig szervusz, — töpreng a cigány. Miféle köszöntés ez? S megint elébe kerül a sétálgató papnak. \ — Szerencsés jó napot főtiszelendő ur, — bókol ismét, a földig hajolva. — Szervusz! — ismétli a pap harmadszor is. A cigány oldalát most már egészen kifúrta á' kíváncsiság. r ' • — Megkövetem alásan a nagyságos főtisztelendő urát, tessék megmondani, miért köszön csak igy:: ‘Szervusz, szervusz, szervusz? — Ej, cigány,— tréfálkozott a pap, minden szervusz egy korona. A cigány a kapott fölvi- Gágositás után fejcsóválva ballagott el. Néhány hét múlva meghalt a cigánynak az egyik gyermeke. A temetés után kéri a plébános a járandóságot: a három koronát. —Emlékszik mit mondott a főtisztelendő ur, hogy minden szervusz egy korona. Tehát egy szervusz, .két szervusz, három szervusz, négy szervusz. Adjon vi*sza a tisztelendő Túr imég; egy koronát. ■ . p Ki A POTYA EBÉI) A cigány szörnyű éhes volt. Amint ott ődöng az utcán, egyszerre csak X., a gazdag lókereskedő., háza előt étvágycsiklandoztatő pe. csenyeszag üti meg az orrát. A cigány gondol egyet, be megy a házba és félrehivja a cselédet. — Mondja meg azs urnák, hogy besélni akarok véle; de mindjárt. Csak azst mond ja, hogy a Putri csigáiig van itt. A lókereskedő, aki mellékesen orgazdasággal is szokott foglalkozni, csakhamar kijött. — Nos, mi újság? A cigány nagy titkolódzva odahajol a füléhez, s belésugtia: — Mit érne egy ekkora darab arany, mint azs öklöm? A lókereskedőnek felvillantak a szemei. Tudta már, miről van szó. — Most nem érek rá, mert vendégem van. Hanem majd ebédután. Aztán cselédjéhez fordult:; «I — Énnek a cigánynak adjatok bőven enni, inni, hogy el ne unja magát. A cigány a teli “tányér imellett nem is unatkozott. ’ A lókereskedő alig “várta, hogy vége legyen az ebédnek s vendégétől egykét percre szabadulhasson. Rögtön hivatta a cigányt. — Hát mit is kérdeztél az elébb? Hogy mennyit érne egy akkora darab arany, mint az öklöd? Hol van hát? — Igen, — felelt a cigány kétfelé törülve a zsiros száját,—azst kérdezstem, hogy mit érne, ha vőna? f--| r] V;; AZ miERTETUm,,, HÁTHA UTÁNOZZA A Zöld Koszorúban az asztaltársaság ebéd után még kissé • együttmarad, mert Galóca professzor ur, a hírneves utazó oly érdekesen beszél afrikai élményeiről. — ”és, szemünk előtt álla az éhhalál rémes kisértete. Sem kenyerünk, sem lisztünk nem volt. Akkor szétnyirbáltuk a csizmáinkat s gulyást főztünk belőle. — Pszt! pszt! — figyelmezteti Darvas ur. — Ne olyan hangosan; mert a vendéglősné igen idehallgat — és hátha utánozza! HA ÉPÍTENI KÍVÁN városban vagy farmon hozzám, mert a magyar negyed több épületén mutathatjuk be munkánkat. Kovács Miklós ÉPÍTÉSZ és VÁLLALKOZÓ 2897 East 117th Street Tel WA 1-2927 'KI VAGY Megakart házasodni a ti-GYÜRKE FERENC MUZSIKÁL Szombaton, Novembereikén A NEW LIBERTY RESTAURANT 8706 BUCKEYE ROAD TENNYSON COR. DISZNÓTOROS VACSORÁJÁN Szívesen látott vendégünk lehet a finom kolbászhoz és hurkához, amelyet magunk készítünk mss hússal és anyaggal és kitűnő Ízzel. Jobb, ha a jegyét megveszi előre. A vacsora $1.25 Tisztelettel Tohó János és neje- tulaj. Szavazzunk a nép igaz barátjára Lody Huml volt állami képviselő képviselő jelöltre a demokrata licketen A NOVEMBER 7-én KEDDEN HATÁROZZON: Mit akar? BÉKÉT vagy HÁBORÚT? MUNKANÉLKÜLISÉGET vagy ÁLLANDÓ, TARTÓS MUNKÁT? DRÁGASÁGOT vagy ÁRSZABÁLYOZÁST? MAGAS HÁZBÉRT vagy HÁZBÉRELLENÖRZÉST? VÉLEMÉNYSZABADSÁGOT vagy. a McCarran Biliéi szentesitett KONCENTRÁCIÓS TÁBORT? ■r-í- T. 1/ V ■ .. ' . HATÁROZATA ALAPJÁN SZAVAZHAT------NOVEMBER 7-én, KEDDEN, A VÁLASZTÁS NAPJÁN. SENKISE LEGYEN GYÁVA és SENKISE FÉLJEN HUGH De LACY, « . - Y- 1 ... ÁLLAMI KÉPVISELŐ-JELÖLTRE SZAVAZNI, MERT A SZAVAZÁS TITKOS és SENKISEM TUDHATJA MEG, KI HOGY SZAVAZOTT. HUGH DeLACY-re való szavazatával TUDOMÁSUL ADJA —, anélkül, hogy megnevezné magát, — hogy Ön is a béke, az állandó munka, a népjólét, a házbér- és árelienörzés mellett van és hive a véleményszabadságnak. NE FÉLJÜNK, SZAVAZZUNK HUGH DeLACYRE és szavazatunkkal bizzuk meg, hogy harcolhasson értünk és a BÉKÉÉRT Orrhegyi földbirtokos kis #
