Az Erő, 1925-1926 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1925-12-01 / 4. szám

1925. december hó. AZ ERŐ 77 jobb, mint az, (hogyha önök bármi téren harcot kez­denek és szemben találják magukat a körülöttük lévő országok szervezett ellentállásával ? — Nem gondolja, tanácsos úr, hogy én ebben a dologban semmit sem tehetek? Mi közöm van nekem a politikához? — De a hatalom, uram, a mi kezünkben van! — Ne feledjék el, hogy a furfang és az értelem szerezte meg ezt a hatalmat, tehát a furfang és az ér­telem el is veheti! — Tehát önöknek mégis terveik vannak ellenünk, mérnök úr! — Menjen el Magyarországon falusi kis házba, vá­rosi lakásba és kérdezzen meg minden magyar em­bert, hogy nincsen-e neki valami terve önök ellen? Madj meglátja, hogy mindenkinek van. Hát csak ne­kem me legyen? — De azok tehetetlen ábrándok. — Ne higyje azt! Könnyű párákból lesz a zivatar, a jégeső. Csak össze kell sűrűsödni a páráknak. Min­den attól függ, hogy azok a párák mennyire tudnak összesürüsödni. — Nekem megbízásom van arra, hogy mérnök úr­nak bármilyen kívánságát teljesíthessem. — Egyetlen kívánságom van: Eresszenek szabadon bennünket, mert ennek az 'ügyeskedésnek semmi ér­telme sincs. —- Ez az egy, ami nem lehet! — mosolygott a tanácsos. — Értsen meg engem! — szólt most már rá szi­gorúan a mérnök. — Nem arról van szó, hogy a sza­badságunkat kérem. Mert akkor megyünk el innen, amikor akarunk. Azt hiszi, hogy aki a hungaritot ki­találta annak más találmánya nincs? Az önök hatalma nekem csak ennyi, mint ez a hamu, amit a cigaret­támról lefújok. Arról van szó, hogy nevetségessé akar­nak-e lenni a világ előtt vagy nem? A tanácsos úr felugrott és hátrált, aztán hebegve mondta: — Nevetségessé? Hogvan? —- Olyan jól tudnak maguk mindent! Azt is tud­hatják akkor, hogy a hungarit-vállalatnak lapjai van­nak az egész világon. Még pedig nem is a legkisebb lapok. Önök sokat költenek arra, hogy az államuknak reklámot osináljamak, de micsoda koldusgaras az ah­hoz képest, amit mi költünk a világsajtóra! No hát, holnapután nevetni fognak az egész világon azon a gyorekségen, amit itt velünk csináltak. — És ha nem lesz gyerekség? Ha önök ketten in­nen nem mennek el többet ? — Nézze, tanácsos úr, maga az iróóasztal mellett elgyangült emberke. Fiatal barátom, meg ón, munká­ban megizmosodott emberek vagyunk és egy-kettőre kihajítjuk az ab’akon, ha ilyeneket beszél. Azért hát semmi erőszak! A dolgot elintéztük. — Nem intéztük el! !Amíg valami megállapodásra nem jutunk, addig nem mennek el. Ajtajuk előtt fegy­veres őr áll. — Amíg én akarom. — Mérnök úr elfelejti, hogy egy egész állam ha­talma veszi itt körül. —• Én csak azt tudom, hogy az értelem nevetve győz le minden hatalmat. —- Majd meglátjuk! —- szisszent fel a tanácsos ha­ragosan és kiment a szobából. VII. Megkezdődik. Dani mosolygó bizalommal nézte a mérnököt, mert meg volt győződve, hogy van neki eszköze arra, hogy ebből a helyzetből mind a ketten kiszaba­duljanak. És csakugyan, alig tette be a tanácsos maga után az ajtót, a mérnök odafordult a fiatal emberhez: — Most pedig, Dani fiam, először is meg fogunk íésülködni. Dani nem tudott hová lenni az ámulattól, de azért, mintha valami hajtotta volna, odament a tás­kájához és elővette belőle fésűjét, keféjét és vára­kozva a kezében tartotta. A mérnök is kinyitotta táskáját, kiemelte belőle mosdószereit. Egy-egy csa­­varintással félrefordította nyelüket, fedelüket, Dani ekkor már odahozta a magáét, mert látta, hogy itt valami lesz. A kefékbe és egyéb szükség­leti apróságokba valami el van rejtve. Néhány perc alatt tudta már, hogy mi. Egészen kicsi, de csodá­latos finomsággal kidolgozttt rádiókészülék állott előtte. A mérnök azonnal munkához fogott. Csodá­nak látszott, hogy milyen gyorsan megkapta a han­sági teleppel a kapcsolatot, aztán gyorsan, halkan mondta: — El vagyunk fogva Csehországban, északi szé­lesség 50 fok, 14 perc, 29 másodperc és keleti hosz­­szuaág 14 fok, 2 perc és 36 másodperc alatt, az Elba völgyében, 214 méter magasságban a folyó tükre fölött. Gyula induljon a hatos számú repülőgéppel, mert valószinüleg szűk területen kell leszállnia, ta­lán kertben, talán valami vár udvarán. Gázálarcot hozzon mindenki magával és számunkra is kettőt. Leszállás előtt a várudvart és esetleg a leszállási te­rületet ismételten el kell árasztani gázzal, mert le­het, hogy katonai őrizet is van. A leszállást kürttel jelezni, a Ilákóczi-induló kezdő akkordjaival. Elvá­rom, hogy két órán belül itt lesznek. Ezzel gyorsan szét is kapcsolta a mérnök a ké­szüléket és Dani is segített neki, hogy minden át­alakuljon a mosakodókészlet cikkeivé. De a fiú alig tudta magába fojtani örömét és izgatottságát és amikor mindent elraktak, szótlanul, melegen meg­szorította a mérnök kezét. A férfi megértette a fia­tal ember néma hódolatát és mosolyogva ölelte ma­gához a fiút. Hosszú volt az a két óra. Dani nem állhatta meg, hogy ki ne nyissa ajtaját és ki ne nézzen rajta. Csak egy másodperce volt, mert az őr kivülről rög­

Next

/
Oldalképek
Tartalom