Az Erő, 1925-1926 (9. évfolyam, 1-10. szám)
1925-12-01 / 4. szám
74 AZ ERŐ 1925. december hó. Azt kérdezem tőled, kedves kis fiam, fent vagy-e már ezen a magas ponton, ahonnan egyedül nyílik kilátás minden irányba? Mert különben hiába mondom el neked s te hiába hallgatsz türelemmel végig, hogy: A szellemi világban csak az igazodhatik el az eltévelyedés veszedelme nélkül, aki tisztában van azzal a világgal, mely szenvtelen mozdulatlanságban veszi körül s amely örök törvények alá van azért vetve mégis. Ezért A szent család. R. Kády János rézkarca. Leltárkészítés — csíllagfénynél. Múltkor messze szóródtak a mi kis szerszámos ládánk kincsei egymástól. Most aztán nehéz lesz őket egy közös szempont alá gyűjtenünk. Ösztönszerűen, vagy talán nem is jó rá ez a szó, hát: sugallatszerűen érezzük, hogy magosabb pontról kell néznünk őket s megfelelő éles megvilágításban. Valahonnan messziről, tavaly ilyenkorról rémlik, de már csak igen haloványan, hogy, ha középiskolásnak tartom magamat, vagy épenséggel leendő egyetemi polgár-palántának máris, esetleg kurtanadrágos aligdiák létemre is — akkor engem az anyagi világ csak annyiban érdekelhet, mint a szellemi világ közege és formája. Akkor az én diákéveim azzal telnek el, hogy keresem az életben és a világban az örökérvényű törvényszerűséget, hogy majd készember koromban azoknak az értelmében végezhessem a munkámat. Közben minduntalan éreznem kell, hogy sárból lettem, mert felfelé törekvő lelkem lépten-nyomon az anyag rabszolgaságába óhajt visszasülyedni s a bennem vezérkedő Mózesen sokszor Áron ékesszólása sem segíthet, hogy ne az történjék, amit magam sem akarok, csak „muszáj11. tanulsz földrajzot, természetrajzot, csillagászattant egyrészt, fizikai földrajzot, vegytant, fizikát, ábrázoló geométriát másrészt, földtörténetet harmadsorban és mathematikát mindezek alapjául és betetőzéseképen. De ebben a nagy mozdulatlanságban meg kell ismerni az életet is, a szellemet is, amely egye dűl adhatja értelmét a világnak és az életnek nemkülönben. Ezért tanulsz lélektant, logikát, általános élettant, nyelvtant és irodalomtudományt egyrészt, emberföldrajzot, alkotmánytant, idegen nyelvet másrészt, történelmet, latint-görögöt harmadsorban és hittant mindezek alapjául és betetőzéseképen. (Vedd észre innen a magasból,, hogy a latin meg a görög történelmi stúdiumok és semmi közük a receptíráshoz, tehát a leendő mérnökök históriai érzéke is gazdagodik, éleslátásának a horizontja is tágul általuk.) Itt a közös alap! Itt az az egység, amelyet a fűrésznek, fúrónak, gyalunak és enyvestányérnak minden asztalos kezében az ad meg, hogy a fát és csak a fát és mindig a fát kell vele felaprózni^ keresztüllyukasztani, lesimítani, összeragasztani! Kérdezd meg az uccátokban lakó asztalost s bizonyára megtudod tőle, hogy nincs kovácsfujtatója, de viszont nem lehet el gyalu nélkül és ezt nagyon rendszeres s csöppet sem egyéni gusztus szerint igazodó meggondolás rendezte így el műhelyében. Hanem azért mégis azt jósolom neked, hogy leszáilván innen a magasból holnapután újra kezded a puskázást, a fúgálást és a lamentálást, hogy nem veszed te ennek semmi hasznát az életben, ha rossz volt most, a szemlénk alatt arról tefelőled a megvilágítás. Sokszáz gyertyafényű ívlámpa világánál szánalmasan nevetséges látvány, ámít mutattam. Nincs értelme, hiszen se nem meleg se nem puha, se nem édes, se nem illatos, se nem színes, se a fület nem csiklandozza. Soha el nem múló érték ugyan és fölötted is úr, akár rúgkapálsz ellene, akár sem, de van egy fölséges tulajdonsága (igaz diáknak épen ezért tetszik): Csak többezeréves átnézetben bontakozik ki teljes pompájában, akkor is csak megfeszített munka vándordíjaképen, és kizárólag csak a bethlehemi csillag világa mellett.
