Az Erő, 1925-1926 (9. évfolyam, 1-10. szám)
1925-11-01 / 3. szám
72 AZ ERŐ 1925. november hó. 16. Í2 — Í4 Fc8—d7 ? Talán már hiba is? Enpassant ütés (e4—j—f3) volt a helyes válasz. 17. Vdl—b3 Hc6-e7? Sötét csak a saját terveit készíti elő. Az e5 pont átengedése végzetes hiba. Igaz, hogy csak a geniális 20. lépés után tűnik ki, amire a sötét nem Számított. Az ő vágya csak a d5 pont megnyerése volt. 18. Hc4—e5 Vb8—d6 19. Bel—c5 b7:—b6 20. Ffl—c4 !!! Teljesen korrekt, meglepő változat. A vezérnek nincs helye s a világos figurák áldozatra készek, és mindannyian a sötét király ellen törnek. 20. b6+c5 21. d4-f-c5 Vd6-d2 21. be rossz a cserék után, lehetséges Bb8 —bl sakk miatt. 22. Kel+d2 Fd7—a4 23. Kd2—e2 Fa4+b3 24. Fc4+b3 He7—d5 Most érezhető az e5 huszár fölénye és domináló állása. Az áldozott minőség helyett a vezérszárnyi 2 gyalogtöbblet döntő. 25. Bhl—cl Hd5 —c7 26. Fb3—c4 a7—a6 27. a3—a4 KgS—f8 28. b4—b5 a6+b5 29. a4+b5 Ba8—a4 30. b5—b6 Hc7—d5 31. Fc4+d5 Bd8+d5 32. b6—b7 feladta. Nem segít Ba2-j- 33. Kel Bb2 34. c6 Bdd2 sem 35. b8V + miatt. Dr. Nagy Géza őstehetségének bizonyítéka e játszma, mely a megnyitás nemes egyszerűségében szerzett pozícióelőnyt, a középjátékban nem várt finom áldozattal fokozza, s az így előálló végjátékot minőség-hátrány dacára fölénynyel nyeri. Szerkesztői üzenetek* Isten iránti mélységes hálával adom tudtolokra, hogy hosszú, nehéz betegségem elmúltával ismét szolgálatotokra állhatok. Vidékre nem utazgathatom ugyan még egy darabig, de posta útján akármelyikölök találk'ozhatik velem. Betegségem alatt hozzám eljuttatott együttérző soraitokért áldjon meg benneteket az, akié az Áldás ! Zsül. (Pápa.) A küldött, anekdoták anyaga jó, fel fogjuk használni őket — kit változatlanul, kit kissé megfésülve. Várjuk a folytatást. Nagyon érdekes volna a már történelmi nevekhez (Kerkapoly, Bocsor professzorok, stb., stb.) fűződő anekdotákat összegyűjteni. Bizonyosan élnek azok még a mai diákság, különösen a theologus ifjúság körében. Jövőben — a mi számunkra — légy szíves a neveket egészen kiírni, mi természetesen csak névtelenül adjuk le a lapban. De már most érezzük, hogy egy darab kultúrtörténet halmozódik fel idők folyamán az Anekdotakincsben, melynek értéke csak növekedik azzal, hogy élő és ható emberek mosolygó filozófiája tesz benne tanúbizonyságot eleven erejéről. Magadról is mondj meg neveden kívül legalább annyit, hányadik osztálybeli diák vagy ? — Fiislhy B. Leveled egyik felére itt a válasz : A görög Istennőt besoroztuk a Csittvári krónikába. Másik felére levélben, rövidesen. Lehet hamarabb megkapod, mint emezt, amely nyomdával, expediálással határnappal súlyosbított pályát fut még meg odáig. — V. P. (Baja.) Nagyon kedves Írásokat bíztál a felénk húzó Merkur szárnyára, köszönjük szépen. Fordítottjai a megszokott próbálkozásoknak : fakó ruhában Uedvesarcú lélek, sápadt arcon keresztül ragyogó belső tűz. Elet, őszinteség minden sorában. Besoroztuk őket — a versek kivételével, mert azok nem bírják el a nyomtatott betűt, de szívünkbe zártuk azokat is. — K. F. (Szeged.) Nem illik hozzátok még az oktató hang, kedves fiam, se az általános mondások. Diák, ha diáktársát meg akarja tanítani helyes módjára az olvasás művészetének, csak egyféleképen cselekedheti: mesélje el áldott vagy fájdalmas találkozását ezzel vagy amazzal a könyvvel. Dolgozatod első szakasza azt sejteti velem, hogy te ezt meg tudnád csinálni s most, azon melegében, nagyon szépen meg is kérlek rá, hogy csináld meg. — Eles. Úgy örülök, kedves Sándorkám, hogy végre megdicsérhetem egyik alkotásodat. Nagyapám c. versed hangja őszinte, igaz. Nem hiszem, hogy valaha is költő váljék belőled, de már merem azt remélni, hogy költői lélek érik benned s ez a lélek megaranyozza majd körülötted a színtelen, zavaros világot s pihenő perceiben sokszor szóbaáll, elbeszélget a nagy magyar klasszikusokkal. Rajzodról ugyanezt írhatom : a naiv, kusza vonásokat lélek melegíti át; látszik, mennyire szereted azt a tanyát,jjjahol bizonyosan életed legderűsebb perceit töltötted el. — K. G. {Spatak.) Egy különben jelesrendű diák udvarolni kezd egy kis lánynak és „züllésnek indul“. Mikor aztán már a konviktusi jótéteménye is veszélyben forog, megtér s újra magolni kezd. No ez bizony előfordulhat a diákéletben, de nem veszed észre, hogy nem írói téma ? Lélektanban, élettanban, neveléstanban ősi kipróbált jól bevált rubrikája van, a költői esetek pedig épen arról ismerhetők fel, hogy nem rubrikázhatók. A versek ellenben kivétel nélkül mind tartalmaznak legalább egy-egy kedves gondolatot, képet vagy érzést, csak a te régi hibád a hibájuk, hogy Bajza vagy legjobb esetben Tóth Kálmán nyelvén vannak megírva, nem a magadén. Simíts rajtuk. — G. J. {Mezőtúr) nótáját, L. Gy. bűvészmutatványait szakkritikusok kezébe adtam, bírálatot a decemberi számban fognak kapni. — H. F. {Spatak.) Részvéttel olvastam kesergésedet, de az „audiatur et altera pars“ elvénnél fogva addig nem mondhatok rá semmit, míg újra meg nem látogatom ősi fészketeket. Miután ez az én készségemen sohase szokott múlni, remélem nem halasztottam ezzel a kijelentéssel a te ügyedet sem ad graecas kalendas. Elvileg (Angliában gyakorlatilag is) igazad van, de az élet sokszor megcsúiolja a legszebb elveket is, még pedig igen gyakran nem is egyesek hibájából. — Attila őrszemeinek. Sz. B (Kaposvár), P. Károly {Bpest) és K. Gy. {Kőszeg) levelét megkaptam. Külön levélben válaszolok mindahármá. toknak. — Elkésett levelek. Ego, S. Iván (Bcsaba). M. I. {Sárbogárd), N. A. {Kaposvár), B. Gy. {Abaújszántó ) levele közvetlenül lapzárta előtt jutott kezembe, nekik tehát csak a jövő számban küldhetek érdemleges választ. Lapzárta 1925. október 20-án. Kiadja: Az Erő kiadóvállalat. Felelős kiadó : Deme László. Nyomatott a Bethlen Gábor írod. és Nyomdai R.-T.-nál, Budapest, Nap-u. 13. Felelős vezető: Urbányi István
