Az Erő, 1925-1926 (9. évfolyam, 1-10. szám)
1926-06-01 / 10. szám
236 AZ ERŐ 1926. június hó. dókig, Hunyadi Mátyásnak hires 1486-iki törvénye szóról-szóra ezt mondja az eskütársi intézményre emlékeztető közös tanúvallomásokról: ezek miatt néha kedvezésből, vagy gyűlöletből, néha pedig a felektől való félelemből igen sok, még pedig nyilván való hamis esküvés történt“ és „ha kitűnik, hogy a panaszok a valóságnak megfelelnek, nem a vádlott fogja magát tisztázni, mint ez eddig szokásban volt.“ Nevezetes átalakulásnak határköve ez a törvény: a nemzetségek tagjai elszaporodtak: tizenötször annyi ember élt hazánkban, mint a honfoglaláskor, a kenyérkereset gondjai szétszórták az embereket, kiveszőben volt a nemzetségi összetartás, — a pásztorkodó és verekedő magyarság földmívelő és jogász nemzetté vált, Kopány helyett ez a kor V/erbőczit szülte. Török Pál. .......---------------------------.................... — . Beszélgetés a növényekről — Tamás érdeklődik. — Tamás: Sohasem tudom elfelejteni azt, amit egyszer a növények születéséről mondottál. Azóta gyakran gondolok a rejtelmes, zúgó tengerre és úgy tűnik fel nekem a hullámzó óceán, mint egy óriási bölcső : ringatja gyermekeit. Apa: Különös gondolataid vannak néha. Én csak annyit mondottam neked, hogy a tudósok többségének véleménye szerint a növények élete a vízben kezdődött s onnan masíroztak ki a partra. Masirozásról beszéltem, mert a növényvilág olyan volt, mint egy jól szervezett katonai tábor. Voltak előőrsei, kémei, katonái és a szárazföld meghódításáért folytatott háborúnak végtelen sok áldozata. De a tenger küldte a tartalékcsapatokat, a hódítók lépésről-lépésre hatoltak előre. Az első állomás a vizes part volt, melyet időnként el-elöntött a tenger. A gyengébbek elestek, az erősebbek megállották helyüket. A következő lépés a száraz talaj volt, amelynek belsejében azonban víz vagy nedvesség van. A növény felső része szárazon állott, csak az eső öntözte már, a lábai, ezernyi apró újjakra oszló lábai, továbbá is vízben állottak. Mikor már ide jutott a növényvilág, rohamosan nyomult előre. Felment a magas szirtekre, leszállt a föld belsejébe, elfoglalt minden parányi helyet, sőt beköltözött az állatvilág és az ember belsejébe is, mérhetetlen nyomorúságot és szenvedést okozva. Millió meg millió élni vágyó csirával telt meg a levegő; az emberi tudomány legnagyobb részükkel szemben tehetetlen. Szaporaságuk elképzelhetetlen ; a betegségek legveszedelmesebb fajtáit ők okozzák. Mindenütt van növényi élet, csak a teljesen száraz, harmattalan vidéken nincs. A növények tábora legyőzhetetlen : ők a föld ősi birtokosai. Az életük talán visszanyúlik abba az időben, mikor még tenger sem volt. Apró élő lényeket fedeztek fel nagyítóval 70—80 fokos forró vízben, sőt a forró vízgőzben is. Egyes tudósok szerint a növények családfája visszanyúlik abba a korba, mikor még az óceánok vize gőz alakjában gomolygott a forró föld felelt. Hej! milyen zuhanás volt az, hogy a lehűlő földre lecsapott a levegőben levő óriási víztömeg. A növényvilág bizonyára örömmel üdvözölte az eseményt. Élete nyugodalmasabbá lett, a fejlődési lehetőségek megnyíltak számára. Tamás '. Úgy beszélsz a növényekről, mintha éreznének, mintha tudatosan vonultak volna ki a tengerből, azzal a kitűzött céllal, hogy hódítsanak. Majdnem azt hittem, hogy vezért választottak és csatatervet állapítottak meg. Mikor vándorlásukról beszélték, a vándormadarakra kellett gondolnom, melyek itt hagynak bennünket, hogy táplálékot keressenek. Apa : A növényeket nem a táplálék hiánya űzte ki a tengerből: a tenger, szülő-anyjuk, lett hűtlen a part közelében élő csoportokhoz. A földkéreg emelkedése és sülyedése következtében meg a folyók torkolati iszapjának elszaporodása folytán, továbbá sok minden ok miatt a tenger is alá van vetve a mulandóság^törvényének. Partját változtatja: előnyomul és hátrál. O is élet-halál harcot folytat a szárazfölddel. Egy csatavesztés után, egy visszavonulás alkalmával számtalan gyermekét hagyta cserben. Legnagyobb részük elpusztult, mikor az éltető víz elvonult, voltak azonban egyesek, melyek nem akartak megválni az élettől. Kétségbeesetten küzdöttek a halál ellen és sikerült életben maradniok, míg a dagály újra elborította és felfrissítette őket. Később megelégedtek azzal, hogy lábaikat vízben tarthatják és felső részüket az eső és harmat öntözi. De csakugyan elindultak hódító útra. A csirák végtelen tömege' szállt előre és a növény elköltözködött a tenger mellett levő mocsaras talajból. Tamás: Mégis csak úgy beszélsz a növényekről, mint a költözködő madarakról, pedig az egyik fő-különbség a növény és az állat között, hogy a növény helyhez van kötve, az állat meg vándorol. Apa: Az egyes növény talán helyhez van kötve, de a növény-faj nincs : vándorol az is, mint az állat. Ha megvizsgáljuk az angol vagy magyar kőszenet, azt tapasztaljuk, hogy régebben a déleurópai fák - sokkal északabbra is nagy erdőségeket alkottak. A kőszén egy része belőlük képződött. Egy nap meggondolták magukat, vezért választottak és elindultak dél felé. No ne haragudj, nem egészen így volt. A vándorlás lassan történt, de olyanféle okokból, mint a madarak vándorlása. Jött a hideg észak felől. A hőmérséklet nem volt mindig egyforma Európában. Többször nagy lehűlések voltak. Nem jött az egyszerre; hanem évezredek folyama alatt. A növények szórták széjjel magvaikat, de csak azok keltek ki és azoknak ivadékai voltak életképesek, amelyek melegebb vidékek felé estek. Ez történt az unokákkal is. A növényvilág meleget kedvelő kényeskedői igy húzódtak dél felé; észak felől betörtek azok, melyek hozzászoktak a hideghez és elfoglalták a kényes elődök helyét. A növény nem tud repülni, lassan költözködik, de — mint látod — szintén vándorol. Tamás: Ezt most már értem, de van egy különös gondolatom. Ha hideg és meleg váltakozott Európa középső részén, a növényeknek vissza kellett volna költözködniök, mikor elmúlt a zivataros idő és jött helyébe a felmelegedés. Apa: Igazad van, de nézz csak Európa térképére. A visszajönni akaró növényeknek át kellett volna törni az Alpokon és a Kárpátokon. Borzasztó két akadály volt előttük. Nem tudtak visszajönni. Később egyesek mégis visszakerültek, de emberi segítséggel; át kellett hozni őket az akadályokon. Tamás: Ha nem tudtak visszajönni, akkor lemenni se tudtak. Akkor a költözködésnek meg kellett állania a nagy hegyek tövében. Apa: Látom, hogy meg akarsz fogni; zavarba is jönnék, ha előre nem vártam volna a kérdésedre. Bizony, fiam, a lefelé költözködő növények nem jutottak át az Alpokon. Odáig vonultak és beleütközve a sziklabércbe, egymásután véreztek el. Az Alpok déli részén azonban éltek a testvérek, tehát úgy tűnik fel a dolog, mintha
