Az Erő, 1925-1926 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1926-05-01 / 9. szám

1926. május hó.

AZ EBÖ

211

Angliában s ugyanebben az évben tőle függetlenül a francia Cugnot a gőzmozdonyt találta fel, melyek, bár eredeti szerkezetükben kezdetlegesek is, de mégis figyelemre méltó találmányok voltak.

A legelső lépést már megtették s most már csak a találmány tökéletesítése maradt hátra. Anglia és Amerika nemes versenyre kelt egymással a gőzgép fejlesztése terén és mivel mindegyik igyekezett első lenni, nemsokára gyárakban, kohókban, hámorokban, műhelyekben és bányákban gőzgépet alkalmaztak. Dacára ennek, a közutakra mégsem tudtak oly használható gőzzel hajtott járművet készíteni, mely a célnak megfelelt volna. Cugnot gőzkocsiját a francia hadügyminisztériumnak ajánlotta fel, s ágyúvontatásra ajánlotta. Dacára annak, hogy ez a gőzkoesi csak négy kilométert tett meg egy óra alatt, tehát úgy ment, mint mikor mi kényelmesen gyalogolunk, a gép nehéz korínányozhatósága miatt üzemét a városban be kellett szüntetni, mivel a közönséget gyakran életveszéllyel fenyegette. A további kísérletek egy kaszárnya udvarán folytak le, hol egy alkalommal a falnak ment, azt bedöritötte, maga pedig összetört.

Watt társa, Murdock, 1784-ben készített egy kis gőzkocsit, mely már állítólag 10—13 kilométer utat tett meg egy óra alatt, ez azonban csak egy 1 láb magas kis modell volt, mely eredetiben nem készült el.

Az első valamire való gőzmozdonyt Trevithiek és Vivian 1801-ben készítették, melyet Camborne városában mutattak be. Az egész város óriási érdeklődéssel nézett a próbáik elé. Már jó ideje hire járt, hogy karácsony estéjén Csoda fog történni, mert egy tűzkocsi fog végigfutni az utcákon, minden kívülről jövő segély pélkül. olyan gyorsasággal, ahogy csak egy jó járású paripa tud futni A túlnyomó része, — különösen az asszonyok — nagy bölcsen megjósolták, hogy ennek nem jó vége lesz s meg voltak győződve arról, hogy Trevithiek az ördöggel lépett szövetségre. Mikor a tömeg meglátta a gyorsan közeledő gépkocsit, óriási lelkesedésbe ment át, hát még amikor a mester meg is állított«'a füstöt és szikrát okádó szörnyeteget és felszólította a közelében állókat, hogy üljenek fel. Csakhamar akadt 10—12 vállalkozó szellemű, elszánt ember, akik helyet foglaltak az üveghintó alakú gőzkocsiban. mire Trevithiek megindította a sárkányt és csodák-csodája, a dombon fölfelé haladt. Sajnos, ez a gép is szerencsétlenül járt, mert egy őrizetlen pillanatban tüzet fogott és porrá égett.

Hosszú volna azon számtalan kísérletet elsorolni, melyeket a lokomotivval végeztek, mig végre Stenhenson Györgynek sikerült elérni azt, hogy Darlington között az első vasutat megépítsék, melyet ezelőtt 100 évvel. 1825-ben meg is nyitottak.

Hogy mennyire nem bíztak ezen időben a mozdonyban, legjobb, ha egy angol napilap megjegyzését idézzük, mely a gőzmozdony vasutakra vonatkozóan így ír: „Nem vagyunk holmi ábrándos tervek szószólói, de a vasút eszméjét, mint gyakorlatilag kivihetetlent gúnyoljuk ki; van-e valami nevetségesebb, képtelenebb, mint a gőzkocsi terve, mely tizszerte sebesebben járjon, mint a mi postakocsink? Előbb megérjük azt, hogy a woolwichi tüzérségi műgyárba egy congrévc röppentyűn széliünk le, mint egy postakocsinknál sebesebben járó mozdonyon“.

Mikor a fentemlített vasút megnyílt, már többen meg voltak győződve a vasút nagy jövőjéről, azonban még- mindig igen sok kételkedő akadt. Ezen vasút megnyitásánál többen kitűnő paripával jelentek meg, hogy vetélkedjenek a versenyfutásban s tálán még jobban gúnyolják a vasút híveit. Azonban, dacára annak, hogy a gőzmozdony 80.000 kilogramm terhet és 700 embert vitt, a paripával mégsem voltak képesek a vasútat elhagyni s igy ez a küzdelem a gőzmozdony győzelmével végződött.

Stephenson Györgyé az érdem, hogy dacára a metsző gúnynak, mely őt és híveit lépten-nyomon érte, a múlt század leghatalmasabb műve, a vasút, megvalósult. Stephenson nem nyugodott addig, míg az agyában megszületett eszmének híveket nem szerzett : lankadatlan igyekvése és nyugtalan, magasba törő szelleme semmibe sem vette a gúnyos arcokat, mellyel eszméjét fogadták; s talán éppen azoktól nem kapott segítséget, kiktől leginkább várt. De végre is célt ért. Mások a hosszú ’harcban kimerülve, csakhamar lemondtak volna eszméjük megvalósulásáról, Stephenson azonban nem tért le a kijelölt útról, hanem fáradhatatlanul dolgozott tovább.

Stephenson első gőzmozdonya 1825-ből.

Érdemes e nagy férfiúnak a rövid életrajzát megismerni, mert sokat tanulhatunk belőle s láthatjuk, hogy szorgalommal és kitartással mint küzdheti fel magát valaki a legalacsonyabb sorsból a legmagasabb polcra.

1781-ben született Angliában. Apja gépfűtő volt s az írást és olvasást csak 19 éves korában sajátította el egy falusi iskolamestertől. Először egy kőszénbánya sinutainál nyert alkalmazást, majd később a killingsworthi kőszénbányánál, mint gépkezelő működött. Egy alkalommal egy bányaszivattyú megsérült s bár a társulat a leghíresebb szaíkférfiakat hívta meg, mégsem tudta senki sem megcsinálni. Stephenson ekkor elvállalta a gép kijavítását s nemcsak hogy teljesen helyre állította azt, hanem több helyes újítást is eszközölt rajta, amiért szakkörökben a legnagyobb tisztelettel emlegették. Később a mérnöki és a gépészeti vizsgákat is sikeresen letette s csakhamar Darlingtonba hívták meg igazgatónak, hol Anglia legnagyobb szénbányája volt. Stephenson még itt is tanult. Egyúttal 1812-ben megépítette első gőzmozdonyát, mely bányája sínutján közlekedett. Egész tevékenységét a g'őzmozdony tökéletesítésére szentelte. 1824-