Az Erő, 1925-1926 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1925-09-01 / 1. szám

18 AZ ERŐ 1925. szeptember hó. utánavágjuk, a 75-ös tekercset pedig az egyik függőleges lapra szegezzük, majd úgy ezt, mint a másik függőleges lapot is az alapdeszkához erősítjük csavarokkal (és nem szegekkel), vigyázva arra, hogy a deszkácskák meg ne repedjenek. Most a négy szorítócsavart a 70 mm. hosszú négyzetes rúdba csavarjuk, egyenlő távolságban egymás­tól és vigyázva arra, hogy a túlsó oldalon ne álljon ki csavarvég; ezért azokat gondosan reszeljük le, majd az egészet erősítsük az álló deszkák függőleges éleinek a tetejébe (2. ábra X) ugyancsak csavarokkal, úgy, hogy összeköttetést létesítsen a két álló lap között. Ezután a másik szorító alá erősítjük. Ezzel készen vagyunk. Nézzük a többi alkatrészeket. Finom hangolós forgó kondenzátort sajnos vennünk kell, mivel ebből jót készíteni egy diákamatőr soha sem tud. Ehhez gépek és szakértők kellenek, sőt még az így készülő eszközök 75%-a sem kifogástalan. Aránylag az olcsók közül a legjobbak a zinklemezes vesealakú forgórészű kondenzátorok. Izzítóellenállás (30 ohmos) készítése időpazarlás, mivel keménygummira tekercselt ellenállások egyes budapesti cégeknél már igen olcsón kaphatók. Épen így állunk a lámpafoglalattal és a tömbkonden-Az egycsöves vevögép összeállítási rajzai. 4. ábra előnézet, 5. ábra oldalnézet I., 6. ábra oldalnézet II., 7. ábra felülnézet. 6 mm -es lyukakba tegyük bele a két banánhüvelyt és azt a rajtalevő anyacsavarokkal húzzuk erősen a lapra. Utána a sárgarézrúdnak, mint forgatótengelynek a felszerelése következik. Ez meg úgy történik, hogy a rúdat keresz­tüldugjuk az elülső lapon, azután ráhúzunk egy alátét lemezt, majd a forgótekercs aljazatot, utána két alátét .lap között a rúgó, majd a tengely a banánhűvelyből lett hátulsó csapágyon is átmegy. Mikor ez megvan a forgó­részen levő rögzítőcsavart meghúzzuk, a forgatógombol felerősítjük és az egészet forgatni próbáljuk. Ha szoros­­a rugóból levágunk, ha laza és a tekercs magától is lefordul, a hátulsó csapágy mellé még egy pár alátét­lemezt helyezünk. Végül az állótekercs drótvégeit a két közelebbi szorítócsavar alá visszük, a forgótekercsét pedig, spirálisan megcsavarva, hogy hajlékonyabb legyen, a zátorokkal is, csupán csak a szilitellenállás nem kerül jóformán semmibe, ha azt a 8. számban közölt mód sze­rint készítjük el, sőt a két végéhez még szorítócsavarok sem szükségesek, elég két jól leszorított rajzszeg és ez alá a két kivezető drótvéget is bedughatjuk. Most még öt szorítócsavar kell az antenna, föld és a három telepbevezetés részére, majd az összekötőhuzalok a belső vezetésekre, mely célra az 1 mm.-es pamutszige­telésű dinamóhuzal felel meg, tapasztalatom szerint a legjobban. Végül a lámpát és a hozzávaló két telepet, no meg a telefont nem is említve, aszerint, hogy miiven végződésű a telefonzsinórunk, kell két banánhűvely vagy pedig a fentiekkel egyező szorítócsavar, megjegyezve, hogy ne vásároljunk össze mindenféle filigrán kis szon'tó­­csavarkákat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom