Az Erő, 1925-1926 (9. évfolyam, 1-10. szám)
1926-04-01 / 8. szám
182 AZ EKÖ 1926. április hó. Nem bírtam, tovább. Mint az őrtüít rohantam ki a szomszéd terembe s bár ide is behallatszott a tomboló és fej szaggató mulatság, mégis némi kép megnyugodtam, hogy nem láttam a táncoló párokat. Kimerültén ültem le egy pamlagra, de alig pihentem egy percig, a teremben hátrahagyott egyik helyettesem lépett be. — Méltóztassék visszafáradni, hogy a bemutatkozás zavartalan legyen. Ua kisasszony már várja önt. — Ne csinálj itt ceremóniát, te bolond, — szóltam haragosan. — Te is olyan ember vagy, mint én. Azt, mondd meg inkább, hogyan szökjem haza ebből a pokoli zenebonából. — Sehogy, uram. Ezen át kell esni. Államérdek, hogy ön Ua kisasszonyt feleségül vegye. Nem szökhetik meg. Hova is menne? A birodalom alsó részén lakó plemplemek akikkel egyébként nem érintkezünk, lázadoznak és új uralkodót választottak, ön ismeri a fegyvereket, hadi szerszámokat, mert a mi hadviselésünk csak ökölre és .botokra szorítkozna. Meg kell tanítania a puskaporkészítést és a háború szabályait. Menjünk, uram! Kénytelen voltam visszamenni a nagyterembe. A-----------------------nekem szánt hölgyet atyjának helyettesei kézen fogva, vezették elém. Igen kellőin!len hatást tett rám Ua. Hatalmas testű nő volt, de olyan apró fejjel, hogy nem bírtam ránézni. Vörös, ráncos, kifejezéstelen kis arca olyanforma volt, mint mikor a pólyás csecsem® sírásba kezd. Kénytelen voltam kezet fogni vele, de mihelyt hozzáértem, rémülten húztam vissza kezemet, Uának a. tenyere szőrös volt. Sűrű, vastag szőrrel volt benőve, úgy, hogy többé nem mertem hozzányúlni. Miután vele nem beszélhettem, — hiszen jóformán nem tudott beszélni sem, — a helyetteseivel beszélgettem. amennyire lehetett, mert a borzasztó zajban egymás szavát alig értettük. ,U|gy illett, hogy a nagy kitüntetést újra- meg újra megköszönjem % föplemplomnek, szintúgy a főkolomposnak. Alig vártam, hogy szabaduljak. Nagysokára végre oszladozóban volt a társaság. Végsőkig elfáradtan tértem haza, hogy megpihenjek. Elhatároztam, hogy most már elmegyek. Mihelyt alkalmam lesz rá, rögtön elszököm. ' (Folytatjuk.) ............................................................................... Diadalmas Husvét útja. — Apró képek a Vad Nyugatról. — Nem csak itt közöttünk, „a sápadt arcuak“ között harsog a Krisztus toborzója, közel két évszázad óta hangzik a messze távol Amerikában a Bőrharisnyák, a Sólyomszemek, Fekete Baglyok között is. * A toborzás úgy megy végbe, ahogy ezt elmondotta egyszer Csop, a mohikánok törzsfőnöke. „Szegény vadember voltam. Megértem ugyan már a negyvenedik évet, de olyan tudatlan voltam, mint a kutya. Én voltam az iszákosok között a legelső, az ördög rabszolgái között én voltam a legkészségesebb. Semmit sem tudtam a Megváltóról s hiábavaló bálványoknak szolgáltam, amelyeket most tüzrevalóknak tartok.“ Egyszer egy prédikátor jött el hozzám, aki be akarta nekünk bizonyítani, hogy van Isten. Erre azt mondtuk neki: „Azt hiszed, mi nem tudjuk ezt ? Eredj vissza oda, ahonnan jöttél.“ Aztán jött egy másik, aki így tanított bennünket: „Ne lopjatok, ne igyatok, ne hazudjatok.“ Azt feleltük neki: „Bolond, azt hiszed, hogy mi nem tudjuk ezt? Tanítsd meg erre a magad fajtáját! Kik isznak, lopnak, hazudnak annyit, mint a te fajtádbeli emberek?“ Végre eljött Rauch misszionárius^ belépett a kunyhómba és igy szólt: „Az ég Ura azt üzeni neked, hogy üdvösséget készített számodra és ki akar menteni a nyomorúságból; ezért lett emberré és ontotta vérét.“ Amikor mondanivalóját bevégezte, nyugodtan odafeküdt kézíjjam és tomahavkom mellé, és édesdeden elaludt. Elgondolkoztam rajta, hogy milyen különös ember. Agyonüthetném, de amikor olyan nyugodtan alszik itt.. . Amit mondott, azt nem tudtam elfelejteni. Álmomban is láttam Krisztus érettem kiontott vérét. így vitte véghez Isten kegyelme, hogy az álomból felébredjünk.- # Evans Jakabnak, a kri indiánusok apostolának arca ragyog az örömtől. Hosszú, keserves küzdelem után megtalálta azt, amit keresett. Jól sejtette. Ez a furcsa nyelv, noha a szavai rőfnyi hosszúak, mégis a legegyszerűbb nyelvek egyike. íme, minden próba csak megerősíti azt a megállapítását, hogy az egész nyelv mindössze 36 szótagból van felépítve. Evans Jakab örömtől ragyogó szemében új reménység gyulád. Harminchat szótag! Hiszen ez azt jelenti, hogy ez a nyelv szótagírással is írható volna. Mennyire megkönnyítené az írás, az olvasás tanulását. Egy-kettőre nekiláthatna a bibliafordítás nyomtatásának! Amikor a bibliafordításra gondol, mintha elborulna az arca. De elűzi a felhőt és nekilát a munkának. Rajzolgat. Egyszerű vonalakat. Derékszöget, hegyesszöget, u alakú vonálat. Maga elé mered. Gondolkodik. Végre még nagyobb öröm tüze gyulád ki az arcán, mint az elébb. Csodálatos 1 Maga sem hitte volna. Az ilyen egyszerű jelekből elég mindössze kilenc, és aszerint, hogy milyen irányban helyezi el őket, jelölheti velük mind a harminchat szótagját a kri nyelvnek. Már próbálja is. íme a hegyes szög, ha hegye lefelé irányúi, a pi szótagot jelölheti; ha felfelé áll a hegye, pe-t jelenthet; balra fordítva pu, jobbra fordítva pa lehet a jelentése. Boldogan írja egymásután a sajátságos jeleket. Diadalmaskodott. Megtalálta a kusza nyelv titkát és rákényszerítette, hogy papírra rögzüljön. Még néhány napja úgy tekintett reá, mint félelmes ellenségre, most a betűk bilincsébe verve, ott hever előtte a papiron. A diadal után nem enged magának egy napi pihenőt sem. Mi haszna, ha megtalálta a kri nyelv szerkezetének a nyitját, az írás módját, ha nem tudja a bibliafordítást kinyomtatni. A diadal első boldog óráiban is ennek a gondnak a felhője vonult el fölötte. De most közel van ahhoz, hogy ezt a nehézséget is legyőzze. Mert az világos, hogy neki mindent magának kell csinálnia. Hónapokig kellene utaznia, míg nyomdát érhetne. Se baj, maga lesz a betűöntő és a könyvnyomtató ! Néhány nap és iába vésve készen is vannak - a kri
